Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-23 / 9. szám
1956 december 23. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3. == HAGYD, ő LENIN! _____ — Pás ztói történet — Pásztói Járási Pártbizottságon hallottam e történetet. Az októberi napokban történt. A megvadult tömeg élözönlötte a pártbizottság épületét és pusztítani kezdett a szobákban. Felbőszülve rohantak be az éíső titkár szobájába is, ahol a falon Lenin, Sztálin és Rákosi képe függött. A tömeg haragja pillanatok alatt leverte a falról Sztálin és Rákosi képét. Majd Lenin képe került sorra. Egy megvadult „forradalmár“, aki foglalkozására nézve zenész, bunkóját felemelve nagyokat sújtott volna a képre, azonban kezét hátulról több kéz ragadta meg és rákiáltották: „Hagyd! Ő Lenin!“ Amikor hallottam a történetet, mindjárt, ott abban a pillanatban megrohanták az emlékek, emlékeztem apámra, aki esténként elmondotta nekünk, hogy mennyire szerették Lenint az emberek. Szerénységét, jóságát, áldozatkészségét, osztálya iránti hűségét a tettek számtalanjai bizonyítják. Szinte mindenre emlékeztem abban a pillanatban, arra, hogy idős kommunista elvtársak sokszor figyelmeztettek bennünket, „vigyázzatok, ez nem Lenin útja“ és elmondották aggályaikat egy sor kérdéssel kapcsolatban. Érdekes és tanulságos ez számunkra. És meg kell mondani utólag, sokszor volt igazuk. Eszünkbe jut-e, mit tanít Lenin a proletárdiktatúra sajátos formáiról? Igen, eszünkbe jut. Eszünkbe jut-e, mit tanít Lenin a kommunista szerénységről, a népből kikerült vezetők példamutatásáról, az élet minden területén? Igen, eszünkbe jut és levonhatjuk belőle örök időkre a tanulságot. jyem könnyű a Kádár kormány, a kommunisták munkája. Tudjuk, hogy a hibák mélyen megsértették a magyarság, mind a párttagok, mind a pártonkívüli dolgozók lelkületét. A Rákosi-féle vezetés szigorúan a sztálinista vezetési normákra épült, azokhoz igazodott. Bár az SZKP vezetői óva intették már régebben a módszerek kopírozását illetően az MDP vezetőit, személy szerint magát Rákosit is. Ezt legtöbb esetben nem szívlelték meg. Ez kifejezésre jutott például, hogy semmibe vették a tradíciókat, például a hadsereg ruháját illetően. Ezzel is azt akarták bizonyítani, hogy hűek és ragaszkodóak a Szovjetunióhoz. Mit ér az ilyen „ragaszkodás“? Pontosan az ellenkezőjét érték el vele... jyf em lehet rákényszeríteni egy nemzet szokását, népviseletét más nemzetre. Ezt nem egy helyen Lenin is kifejtette. Azt is tudjuk ma már, hogy a sztálini osztályharc elmélet kopírozása, magyarországi alkalmazása milyen óriási bajokat okozott pártunknak és hatása ismeretes a párttagok és az egész dolgozó nép előtt is. Lenin volt az, aki látnoki erővel óva intette a kommunistákat,a népeket és a népek vezetőit ezektől a hibáktól. Lenint rajongásig szerették a népek az egész világon, hűségéért a néphez, szókimondásáért, amely mindig az igazságra épült, amely igazság a munkásosztály érdekét juttatta kifejezésre. Szerették és féltették öt az ellenségtől, és amikor meghalt, gyászolta őt az egész világ munkásosztálya, a haladó emberiség. Ezért maradt meg a Lenin-kép a Pásztói Járási Pártbizottság falán is. Lenin iránti tisztelet lefogta az úgynevezett „forradalmár“ kezét Pász- tón és rákiáltott: „Hagyd! Ő Lenin". j\j[i tudjuk, hogy sok hibát kell jóvátenni az MSZMP-nék, ami örökségképpen maradi ránk az MDP-bőí, de ebben a pártban Lenin hívei tömörülnek és tanításához híven munkálkodnak a magyar nép szebb, boldogabb jövőjéért. G. L. „HA ENERGIÁT KAPUNK... Tudósítások Salgótarján üzemeiből Salgótarján legnagyobb üzemeiben érdeklődtünk a termelés megindulása, a rend helyreállítása iránt. Sajnos valamennyi üzemből a villamiosáram hiányára hivatkoznak, amely komoly gondot okoz a folyamatos munka megteremtésében. A Salgótarjáni Acélárugyár vezetőit és dolgozóit szinte a legsúlyosabban érintette a szerdán és csütörtökön jelentkező energiahiány. A gyárban a dolgozóknak eddig mintegy 70 százaléka jelentkezett munkára, s rövidesen a kprábbi termelési mennyiség 34 százalékát érték volna el. Január végére pedig a teljes kapacitás elérését tervezték. Az üzem vezetői Budapesten tárgyaltak az illetékes szervekkel is, amelynek nyomán némi javulásra van kilátás. Készülnek arra is, hogy más üzemekhez hasonlóan felhívással forduljanak a dolgozókhoz: jelentkezzenek bányai munkára. A "Salgótar jáni Tűzhelygyár vezetői arról adtak tájékoztatást, hogy a dolgozók mintegy 80 százaléka állt munkába, s szerdán már háromharmados termelés folyt. Ezen a napon 16,1 tonna öntvényt, 262 tűzhelyet készítettek. Jó hatással volt a munkástanácsnak az a döntése, hogy a régebbi norma 80 százalékának teljesítése esetén a dolgozók megkapják a biztosított bért. A gyár elegendő szenet kapott, sajnos a villairfosenergia-ellátás itt is komoly gond. Mint mondják, a salgótarjáni AVESZ-nél megvan minden jóindulat, az elosztás azonban elsősorban nem rajtuk múlik. A Salgótarjáni Üveggyár vezetői szinte valamennyi lehetőséget szám- bavettek, hogy keresztül hidalják az energia nehézségeket. A gyár szénellátása jó, s kö- szönetüket fejezik ki ezért a bányászoknak. Többek között ez teszi lehetővé, hogy karácsony után meginduljon az I. fazekas kemence, ahol exportárukat, valamint az I. zöld kemence, ahol gyógyszeresüvegeket, 5 literes üvegeket fognak gyártani. Elhatározták, hogy január 2-án megindítják a VI. és VII. kád, valamint a II. fazekas kemencéket is. Ezek az intézkedések annak keretében történnek, hogy minél több dolgozót tudjanak foglalkoztatni. Ugyanakkor felhívást is intéztek a vidékről bejáró dolgozókhoz, hogy menjenek a bányákba dolgozni. Eddig már 13-an jelentkeztek, s további jelentkezőkre is komoly kilátás van. Sajnos az energiahiány miatt a két, nagytermelékenységű automata gép üzemeltetése még nincs biztosítva. így az üveggyárnak figyelme is kérőén fordul az energiatermelő üzemek felé. A Salgótarjáni Erőmű Az erőmű szénellátása biztatónak látszik, jelenleg 60 százalékos kapacitással termel, azlonban a teljes és biztonságos üzemeléshez még 50 vagon szénre lenne szükség. Itt is köszönik a bányászok munkáját, s azt kérik tőlük, hogy segítsenek annak a tervnek a megvalósításában, amely szerint január 10-ig már a teljes kapacitást elérik. Ehhez nemcsak szénre, hanem jobb- h inőségű szénre van szükséqük. Az erőmű kollektívájának munkáját dicséri, hogy az elmúlt hetekben Nógrád megye lakossága az ország többi részéhez viszonyítva a legjobban volt ellátva árammal. ígérik, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából sem lesz fennakadás és minden tőlük telhetőt megtesznek. Az erőműből tudtuk meg, hogy a szerdai áramzavarokat a Csehszlovákiából bejövő vezetékeken az erős köd okozta. Salgótarjánban és környékén a helyzet viszonylag így is kielégítő volt, mert az erőművet kikapcsolták az országos hálózatból és csak az itteni lakosságnak és üzemeknek ter,- melt. Csehszlovák barátaink a hibát rövid idő alatt kijavították, s remélhető, hogy a továbbiakban mind több és több áramot kapnak majd üzemeink, — figyelembe véve azt a dicsérendő munkakészséget, amelyet gyáraink és bányáink dolgozói, vezetői tanúsítanak. 500 vagon szén December 20-án mintegy 5 ezer tonna szenet termeltek meqvénk bányászai. Kányáson és Tinbesen a közeli napokban egy-egy 60 méteres fronton kezdik meg a termelést. INTERJÚ AZ ERDŐN T él van, kellemes enyhe tél... Csend tél... Csend, s édes béke honol a ködáztatta, öreg, csupaszkoronájú fák alatt. Elmerengve ballagok a süppedő avarpázsiton. .. Fejem felett a fán vígan dolgozik a fakopács. Sok a féreg, nagyon sok, különösen most, ilyen száraz nyár után... Távolabbról egy öreg fülesbagoly pislog rám. Odúja előtt ül, s tollászkodik. A múlt éjjel, „munka közben“ megverte szegényt a zápor. Panaszra nyílik szája, mert tegnap éjjel majd odaveszett lakása. Falopók fejszével döngették ’odúját, s szerencse, hogy az erdőőr megriasztotta a gárdát. Tudós madár az öreg füles, mert ő éjjel-nappal mindig fülel, s les. Ö tudja legjobban az erdei élet viszonyait. Az öreg bölcs hunyorít, s a lom- posfarkú „fogorvoshoz“ invitál, kinek ugyan nincs diplomája, s a művészetét egészen jogosulatlanul űzi, de ahogy mondja, azért legjobban érti ő a maga fogait kihasználni. A „fogorvost“ a közeli cserjével borított árokban lelem. Kotoréka, nyílása előtt ül. Gyanakodva sandít felém, de gy|orsan megnyugtatom. — Ahá, újságíró?! Nem kultiválom önöket, sokat fecsegnek, s így rontják hírnevemet, — csámcsog vastag hangon. — Kotoréktitkainkra kiváncsi? Am legyen, csak ebből aztán komoly baj ne legyen — mondá figyelmeztetve. — Mondja csak, niondja — biztatom őt — élete belekerül a történelembe, hogy ezen áldozatkész fogorvosi munkát soha senki se feledje. E szóra fellobban benne a hiúság, s most már csakúgy bömbölte a művészeti munkát. — Élünk... hál Istennek nem panaszkodhatunk — szól, s körüljáratja tekintetét a ko'orék előtti téren. Fácán, fogoly, s baromfitollák, nyúllábak, pettyes őzbőrdara- bok, csontok hevernek szerte-szét. Ez mutatja az áldozatos munka egy részletét. — Hál Istennek nagy a békesség, s Ön, mint városi ember ugyebár nagyon jól tudja, hogy a vadászat az utóbbi hónapokban új jelleget kapott. Az emberek egymást lövik, s nekünk addig jó, míg egymást lövik. Állítom önnek ujságírócskám, sosem volt oly szilárd a kotoréklakók nemzedékének biztonsága, mint manapság. Tudja, még a kutya sem ugat meg, ha város széli villa udvarából ellopom a legkövérebb kappant. Az öreg erdész csak bottal mutogat rám, az orra előtt csípem nyakon a fácánt, s zászlós farkammal néha csizmája hegyét simogatom, őt majd megöli a méreg, de mit tehet? Esetleg bottal fenyegethet. Csak az éjjeli falopók jelentenek némi veszélyt. Ko- pácsolnak nyakra-főre, irtják az erdőt, biz ezek nem félnek senkitől, semmitől. Pedig ahogy egyik éjjel a közeli utcában jártam, az égő villanykörte alatt a falon egy plakátot találtam. Rögtönbíráskodásról volt szó benne, s így helyükben fát vágni nem volna merszem. Ezek pedig vágják, vágják, s félő, hogy egyszer az illetéktelenek felfedik kotorékom táját. De mit fecsegek itt össze-vissza, hiszen miről most szóltam, a törvénytírók dolga. Mondja, mi újság van a városban?Mi valahogy szimpatizálunk a fehérekkel, nekik köszönhetjük, hogy zavar nélkül gyakorolhatjuk apáról-fiúra szálló szakmánkat. Sajnálkozva nézek rá. — Az istenért, csak rosszat ne mondjon már — kér rimánkodva, s riadtan mereszt- geti szemét a tájra, mintha máris neszét vennék kotorékának. — Tisztul a levegő doktorkám, tisztul...! — mondom neki halkan s ő szomorúan válaszol egy jajjal. — Az emberek lassan megbékélnek, s így vége lesz az életet romboló tétlenségnek. Elhalkul a fegyverek zaja, elhalkul a jajszó, s a gyilkoló szándék helyett az egj/más iránti szeretet, megbecsülés szelleme költözik az emberi szivekbe. Béke lesz, alkotó béke, mert a gyilkolásnak már vége. Mindez Önre nézve doktorkám igen szomorú... — Minek is bíztam én a fehérekben — mondja zokogva a doktor — hiszen a fülesbagoly fölhívta figyelmemet erre sokszor. Most újra illegalitásba vonulhatok, s ez azt jelenti, csak hébe-hóba kerülközik egy-két kuncsaftom. Üldözni fognak, mint a gyilkost, puskacsőre kapnak; az őz, a fogoly, a fácán pedig nevetnek rajtam. — A bűnösöknek bűnhődni szokás — mondom neki halkan, s ő újra felel egy jajjal. Heves mozdulattal felém fordítja vértől pettyes száiát, s hosszú éles fogait vicsor- gatva mordul rám: — ön csak ijesztget engem ujsáqíróeskám, bár tolla szaporán serceg ám! önök mindig felnagyítják a helyzetet, s rémisztgetik a szerencsétleneket. Kövér kacsáról írnak, s fogunk „műtét" közben majd belé törik. S nem így áll-e a helyzet, midőn a városi helyzetről prófétáskodik? R emény csillog a szemében, bár a hallottakat a diploma nélküli „fogorvos“ felfogni nem képes. Csalódás lesz ennek vége, bárki meglátja, legyen az a „fogorvosnak" bármily jó barátja. — Ijesztgetés? Arról szó sincsen! Aki most ilyesmit merészel, verje meg a jó Isten! A buta doktor újabb reményekkel hitegeti magát, hogy így elhesegesse agyából a közeli felelősségrevonás gondolatát. A vadászat új módjairól szajkózik ő halkan, de diploma nélkül biz ő ott marad a bajban. A demokratizálódás maga után vonja a törvényesség betartását s így őt felelősségre vonják, mert szakszerűség nélkül űzte a fogtechnikusi szakmát. Erre biz mérget vehet, s panaszt emelni a miniszterig is elmehet. — Jajj nekem! Remeg, s borzong mellettem az orvos, majd felugrik, s veszettül vonítva az erdő mélyébe bujdos. Lantos László
