Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-23 / 9. szám
NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5, 1956 december 23. „ÉLSZÁMÍTOTTÁK MAGUKAT’ M ár sütötték a pecsenyéjüket, jóleső érzéssel dörzsölték ösz- sze kezüket, hogy újra ráülhetnek a nép nyakára. Lukács, Haniszkó, Sztrányai, Pálinkás (Pallavichiny őrgróf) és Bölcső urak a rét ségi járásban már kész ténynek vették, hogy újra itt van az ő idejük, a földesurak, a grófok, népnyúzók ideje. Eme meggyőződésükben olyan biztosak voltak, hogy egy sor elhamarkodott intézkedéssel teljesen kimutatták foguk fehérét. November 31-én például 12 dolgozót bocsátottak el a járási tanácstól, akik őrizték és erősítették a nép hatalmát. A törvénytelen eljárást még azzal is tetézték, hogy megvonták a kétheti felmondási időt. Az elbocsátások „fő- indoka“ — szerintük — hogy ezek Palamennyien „rákosisták“. Pálinkás, Lukács és Bölcső urak aláírásával felhívást is bocsátották ki, hogy „szükség esetén fegyverrel a kézben" védjék meg az ellenforradalmat, támadják a népi demokráciát. Az áltáluk szervezett nemzetőr zászlóaljakba toborozták embereket, hogy ha kell, véres úton is leszámoljanak elsősorban a kommunistákkal, de minden haladó erővel. * P álinkás őrnagyot már nem kell bővebben bemutatni. Őrgróf volt, aki befurakodott a néphadseregbe, s az első adandó alkalommal mint a fenevad, nyíltan támadott. De érdemes bővebben foglalkozni Bölcső úrral, a kétszínűség és politikai karrieristák tipikus példájával. Bölcső úr írt alá az előbb említett 12 dáigozó elbocsátásáról szóló határozatokat, mint a „járási forradalmi bizottság“ titkára fegyveres akciókra uszított. Egyik vezetője volt annak a rágalomhadjáratnak, amelyet Lánszki Pál, a járási tanács elnöke ellen szerveztek. Jellemző egyéniségére, hogy az elmúlt napok egyikén alávette zsebéből a párttagsági könyvét, megjegyezve: „Ez azért van nálam, hogy takarjam magamat“. S most, miután „szépreményű“ terveik a tőkés földesúri rendszer visszaállítására dugába dőltek Bölcső úr kézzel-lábbal kapaszkodik arra a szekérre, amelyen neki semmi keresnivalója nincs. Most igyekszik újból vezető szerephez jutni. ol-csó úr saját becsületével ku- fárkodott, s ténykedéseivel alaposan el is játszotta azt a becsületes dolgozók előtt. A Rétságról hozzánk küldött levélben többen azt írják — s ezzel velük együtt bizonyára minden józan gondolkodású ember egyetért — hívjuk fel az ilyen Bölcső urak figyelmét, szedjék a sátorfájukat, álljanak odébb. Nincs szükség azokra, akik 1800 forintért a Rákosi—Gerő rendszer idején alá- zatoskodtak, kétszínű talpnyalást vittek véghez — akik kiszolgálták vezető poszton az őrgróf urat — s most újra zsíros falatokhoz akarnak jutni. Az üzemek veszik át a munkások szállítását A TÖBB SZÉNÉRT Mint számos helyen már ismeretes, a munkás-paraszt forradalmi kormány egy egész sor intézkedést 'hozott a bányászok munka és életkörülményeinek megjavítására. Lapunk hasábjain, az MSZMP kiadásában megjelenő különböző falragaszokon ezek mind szélesebb körben nyernek ismertetést. * De még sem elegendő az intézkedések ismertetése. Lápunk munkatársa többek között Dorogházán találkozott olyan bányász- szál, aki csak „körülbelül“ ismeri az új bérezést. A széntermelés teljes erővel történő megindulásának nélkülözhetetlen feltétele, hogy minden bányász ismerje a megbecsülésére foganatosított intézkedéseket. Sajnos e téren a Nógrádi Szénbányászati Tröszt nem sokkal dicsekedhetik — s ami eddig történt, az sem az ő érdeme — csupán annyival, hogy az új bérezést kiküldték az üzemekhez. Véleményünk szerint helyes lenne, ha a tröszt vezetői konkrét szám- adatokat, a kereset növekedésének arányát sokkal nagyobb erővel dolgoznák ki. Az ilyen adatokat azután feltűnő falragaszokkal, a tröszt rendelkezésére álló hangos kocsival ismertetni lehetne nemcsak a bányaüzemeknél, hanem a bányászlakta községekben, telepeken is. * Egy másik ilyen, sürgős megoldásra váró feladat azoknak a nyugdíjas bányászoknak a munkába állítása, akiknek azt egészségi állapotuk és más körülményeik megengedik. Sajnos, e téren sem tapasztalható kielégítő aktivitás sem a tröszt, sem a bányászszakszervezet vezetői és dolgozói részéről. Pedig helyes lenne, ha a nyugdíjasok névsorának birtokában tekintélyes, köztiszteletben álló vezetők felkeresnének néhány nyugdíjas bányászt, akit megkérnének, hogy segítsenek az ország nehéz helyzetén. S biztosak vagyunk benne, hogy az esetek többségében „igen“ lenne a válasz! Sőt nem egy nyugdíjas maga segítene minél több társa meggyőzésében, bíogy fogjon ismét csákányt, baltát, lámpát a kezébe. * Égető, sürgős, hogy minél több bányászkéz fejtse a szenet. Tröszti dolgozók! Mindenütt azt kérik, követelik, hogy menjetek ki az irodákból a helyszínre, ott segítsetek, ne az íróasztal, a telefonjelentés bekérése foglalja le időtök nagyrészét. (Nem beszélve arról, hogy az adatok nem egyszer hamisak.) Ki az életbe, a töb szénért, az ország vérkeringésének mielőbbi megindításáért! Az utóbbi hetekben állandó vita tárgyát képező probléma volt a munkásszállítás megindítása. A vidéki munkások számtalan- szior kimentek a szokott időben a buszmegállókhoz, de hiába. Az autóbusz nem jött, vagy ha jött, gyakran megállás nélkül tovább is ment. A kirendeltségen, vagy a gyárakban pedig azt jelentették ezek a sofőrök, hogy a munkások nem akarnak bejönni. 12-én például Egerszólátról és Ver- pelétről nem voltak hajlandók elindulni a sofőrök. Eleinte üzemanyaghiányra hivatkoztak az autóközlekedési vállalatnál, azután gumihiányra, végül már semmilyen hiányra sem tudtak, mert nyilvánvaló volt, hogy nyílt szabotázsról van szó. Egy sofőrt sem vontak felelősségre, amiért önkényesen megtagadta a munkát olyankor is, amikor a bányák, az üzemek nem sztárjkoltak és a vidéki munkások szerettek volna bemenni az üzembe. Különösen azzal okoztak súlyos kárt, hogy a bányásztokat sem szállították be. Szén nélkül nincsen élet. Nem indulhat meg a munka, nincs szállítás, hidegek a kórházak, lakások, iskolák, sötétségbe borul az ország. Ügy látszik, egyesek ezt akarták. A tervük nem fog sikerülni. Vannak még becsületes, a népet igazán szerető gépkocsi- vezetők, akiknek nem érdeke, hogy romlásba rohanjon az ország és akik ezekben a nehéz hetekben is becsülettel helytálltak. Majd ezek vezetik a munkásszáilító autókat. A bányászok zavartalan szállításának biztosítása érdekében december 12-én Salgótarjánban a szénkormánybiztos és a minisztertanács kiküldötteinek részvételével a Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt és a 33-as sz. Autóközlekedési vállalat illetékes vezetői megegyeztek abban, hogy a bányászok szállítását ismét átveszi a bánya. Szó van arról, hogy a gyárak is átveszik a munkásszállítást lebonyolító, jelenleg a MÄVAUT kezelésében lévő személyszállító járműveket. ■ —i—x—t----n Eg y kis cigaretta, valódi finom.... Finom, vagy nem finom, mindegy. Csak lenne. Habár, ami még van, tényleg finom. Legalábbis annak nevezik a Tulipán, a Mentha és a többi szép csomagolású cigarettát. Mert úgy-e a Mentha valóban firjom csomagolású, jól is mutat, de azért bele fér az ilyen cigarettába is a három-négy centis fi- nancláb. Hej, régi szép Kossúth idők! Megfogyatkoztunk a füstölnivalóban is. Persze, Ti ezt nem értitek, Ti nemdohányzók, női szakasz, füstutálók, inkább cukrot evők stb. De kérdezzétek meg, hogy mit jelent a cigaretta aaoknak, akik ha dühösek rágyújtanak, ha idegesek rágyújtanak, ha felkelnek szintén, ha lefekszenek dettó, ha cikket ír, ugyancsak rágyújtana. Soknak nem ér semmit az ebéd, ha nincs utána egy Kossuth. Pedig most sokszor elmarad. Igaz, hogy azért mégis szállnak a légben a füstkarikák... De milyen füstkarikák kérem? Szivarfüstkarikák. Mert most ez az igazi, a szivar! Lehet venni hozzávaló szipkát is. Szép, fehér, jókora szipka. Ha ebbe beleteszi az ember a kövér, barna szivart, meggyujtja, hátradől a széken... Hát kérem! Ez az! És mekkora parázs van a végén! Három cigarettát is meg lehet róla gyújtani egyszerre! Már ha Tenne három olyan ember együtt, akinek van cigarettája. Leszívni azért nem ajánlatos, majd később, ha megszokjuk. Na és a szaga! Micsoda szaga van! Azaz hogy illata... illetve, szóval kinek, hogy. Hát igen, szép ez a szivarozás. Hirtelen rájöttünk, hogy mi tulajdonképpen szeretünk is szivarozni. Dicsérjük, de úgy, mintha vigasztalni akarnánk egymást. Mert jó ez a szivar, tekintélyt is ad az embernek, de látták volna csak a napokban a Csemegében azt a vidám sort, amikor Kossuth cigarettát osztott a traíikjos néni! Szégyenkezve dugtuk zsebre a szivart és gyengéd pillantásokkal bocsánatkérően simogattuk a megszokott szürkés dobozt. Nem lettünk hűtlenek hozzád, csak hát... mit csináljunk? —sk— ...............................................................................ilium................................................... ........................ Ka rácsonyi gondolatok Viszik a zöldruhás fenyőket. Hamarosaja földíszítik és csillogó lesz. A gyerekek örülnek, tapsolnak, a magukénak érzik. Talán a legnagyobb ünnep számukra. Mennyi csillogás, menyi szép ajándék! Azt sem tudják, melyikhez nyúljanak. Kipirult arcok, csillogó szemek, meglepett felkiáltálok: Ügy-e milyen szép! De most olyan hely is van, ahol nem lesz karácsonyfa, vagy pedig ha lesz is, nagyon sok könyv, hintaló, építőkocka hiányzik majd alóla. Szerényebb, szegényebb lesz a csillogás. Kevesebb a meglepett felkiáltás. Hogy tetszik ez nektek, sztrájkra hívók? Meg vagytok elégedve ? . * Ködös az idő. Köd, köd mindenütt. Nem látni tisztán, nem látni rendesen az utat. Néha egészen a szélére megyünk és rettenve húzódunk vissza a mélységtől. Bizakodóan nyúlunk azoknk a kezéért, akik jobban látnak, de sokszor ők is letérnek a rendes útról, olyan sűrű a köd. Világosság kéne, valami nagy, nagy világosság, ami eloszlatja a ködöt, láthatóvá, biztossá teszi az utat. * Nagy sár van és bepiszkít, befröcsköl bennünket. Nem jön a fagy. Hiába keressük a jobb utat, ott is sár van, ahol nem gondoljuk. Valami utálatos csimpaszkodással ráragad tiszta cipőnkre, ruhánkra és rászárad, mintha örökké ott akarna maradni. Beszennyez, piszkossá tesz bennünket. Ez a hivatása, másra nem alkalmas. De mi kidörzsöljük a ruhánkból, kitisztítjuk a cipőnket minden szennytől, minden piszoktól. Ez így megy addig, míg nem jön a Fagy. Akkjor már nem piszkít tovább bennünket a Sár. * Pihen, alszik a természet. A mag a földben szunnyad. Az erdő csak álmában sóhajt néha. A sok hegy, mint jó meleg dunyhában, betakaródzik a szürkeségben és nyugodni tér. Minden alszik. Minden várja az Uj Tavaszt. Biztosan megjön! Egy munkástanács ___________ részleg A felsőpetényi agyagbányában, - amely a különböző cserépkályha- gyáraknak szállítja az anyagot - nehezen indult a háromszakos termelés. Egyenlőre csak a fenntartási munkák folynak, néhány hét múlva azonban teljesen rátérnek a rendes termelésre is. A normális élet megindítását eddig nagyban akadályozta az a körülmény, hogy nincs a bányának saját munkástanácsa, csupán csak „munkástanács - részleg“-e. Tudniillik ia budapesti agyagipari központban alakult meg a felsőpetényi munkásokat képviselő munkás- tanács és hogy ne mondják azt, hogy teljesen mellőzve vannak, Felső- petényből 9 főt bedelegáltak az úgynevezett budapesti agyagipari vállalat központi munkástanácsába. Sajnos ez a részleg sem foglalkozik termelés tényleges problémáival. Idejük nagyrészét azzal töltik el, hogy számiba vegyék ki marad a pártban, kit küldjenek el stb. Úgy gondoljuk hamarabb megindulna a munka, hogy ha a munkás- tanács felsőpetényi részlege a dolgozók támogatását élvezve teljes jogú mumkástanáccssá alakulna át, s tevékenységét a termelés megindítása érdekében fejtené ki. a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség!
