Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-23 / 9. szám
4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1956 december 23. Ellenforradalmi támadás az MDP budapesti Pártbizottságának székháza ellen A támadás október 30-án történt, tehát akkor, amikor hivatalosan már tűzszünet violt. Ezzel a támadással kezdődött meg az ellenforradalom általános rohama az MDP szervezetei ellen. A cél a népi demokratikus hatalom megdöntése s a kapitalista rendszer visszaállítása volt. Taktikailag is fordulat volt ez: a nép jogos tömegmozgalmába már eleve bekapcsolódott ellenforradalmi elemek szervezett fegyveres ereje nyíltan és leplezetlenül lépett színre. Az ellenforradalmi taktika egyik eleme volt az államvédelmi hatóság elleni hangulatkeltés is. A szó legszorosabb értelmében ki akarták irtani e fegyveres testület minden tagját, az államvédelmi hatóság minden egyes munkatársát, tekintet nélkül arra, hogy azok egyszerű sorkatonák voltak-e, akik e testület kötelékében teljesítették szolgálatukat, vagy olyan régi, becsületes kommunisták, akik maguk is súlyos börtön- büntetést szenvedtek a Rákosi-uralom alatt és akiket épp azért küldtek az október 23-át megelőző hetekben a testületbe, hogy annak a munkáját megjavítsák s a törvényességet biztosítsák. Amikor az ellenforradalmárok megindították támadásaikat a párt székházai ellen, már megszületett a Nagy Imre-kormánynak az a határozata, hogy az államvédelmi hatóságot meg kell szüntetni. A Nagy Imre- kormány azonban semmit sem tett, hogy megszüntesse a dühöngő pogromot. így az ellengorradalmárok az ÄVH-t feloszlató kormányhatározat után tovább folytathatták szervezett irtóhadjáratukat „minden ÄVH-s ellen“. Budapest utcáin az elfogott és a legraffináltabb módszerekkel meggyilkolt ÁVH-sok holttestei hevertek. Egyidejűleg hajsza indult a pártmunkások ellen is. Elég volt valakire rámondani, hogy „ez is ÄVO-s“ s az illetőt máris elhurcolták, megkinozták, vagy meggyilkolták. Az államvédelmiek elleni pogromot nyomon követte a kommunisták elleni uszítás. A kommunista párt elleni hajsza jegyében szerveződött meg a budapesti kerületi pártbizottságok iszékházai és a körzeti párt- szervezetek elleni támadás. A . budapesti pártbizottság székháza elleni támadást megelőzően október 29-én már megtámadták a VII. kerületi és a VIII. kerületi pártbizottságot és a pártoktatók házát. Október 29-én délután már kisebb fegyveres csoportok jelentek meg a Köztársaság-téren, a budapesti pártbizottság székháza körül is. A támadás A székház bejáratát ekkor egy nehézgépfegyverrel ellátott páncélautó védte. Alkonyaikor a páncélautó legénysége elfogott hánom felkelőt. Mindhármuknál nemzetőri igazolványt találtak. Egyikük egy 16 éves fiú volt. A fiúnál kézigránát, társainál lőfegyver volt. A 16 éves fiú elmondotta, hogy a kézigránátot a páncélkocsiba akarta hajítani. A két másik felkelőnél új cipőket, pálinkát és egyéb kétes holmit találtak. A három felkelőt lefegyverezték, majd rablott holmijaikkal együtt átkisérték a rendőrség Mosíonyi utcai épületébe. Este 9 óra körül a Honvédelmi Minisztériumból két honvédtiszt érkezett a pártbizottsághoz. Közölték, hogy a környéket fegyveresek szállták meg s támadásra készülnek a párt székháza ellen. A két honvédtiszt csatlakozott Tóth Lajos ezredeshez, aki néhány honvédtiszttel együtt a mun- kásmiliciák megszervezése ügyében már korábban a pártbizottság székházába érkezett. A várt támadás az éjjel még nem következett be. Másnap reggel a páncélautó elhagyta a székház kapuját. Délelőtt 10 óra tájban tömegesen kezdtek gyülekezni a fegyveres csoportok az épület körül. Megszállták a székházzal szemben levő Erkel Színházat s annak tetején tüzelőállást létesítettek. Megszállták a székház előtti teret is és az ott levő fák mögött helyezkedtek tüzelőállásba. Behatoltak a felkelők a szomszédos és környező házakba is és elhelyezkedtek az ottani lakásokban. A párt székházában kb. 40 főnyi őrség volt, két hadnagy parancsnoksága alatt. Az őrség sem a fegyveres csoportok gyülekezésére, sem azok harci készülődéseire nem reagált. A székházban tartózkodott Mező Imre, a pártbizottság titkára is és vele együtt a pártbizottság kb. 40 munkatársa, köztük gépírónők, a konyha személyzete, fűtők és néhány más személy. Az épületben tartózkodók, látva az ostrom előkészületeit, jelentést tettek a párt vezető szervének, a kormánynak és a fő- kapitányságnak és védelmet kértek. ígéretet kaptak, hogy megfelelő intézkedések történnek. A kormány szervei azonban, és természetesen a fegyveres erők irányitó szervei is, ekkor már felbomlóban vbltak. így az Ígért segítség elmaradt. A támadás átgondolt, katonai terv szerint zajlott le. A felkelők délelőtt 10 óra után néhány perccel megkezdték az ostromot. Az őrség kézi lőfegyverekkel sikeresen védte a székházat a 20—30-szoros túlerővel szemben mindaddig, amíg az ellenforra- dalmárok csak kézifegyverekkel, illetve géppuskákkal támadtak. Kb. fél 12-or azonban a támadók tüzérséget vetettek harcba s ágyúval kezdték lőni a székházat. Az ágyútűz, a géppuska- és puskatűz folyta- összeriombolt szobákban és a folyosókon összerombolt szobákban és a folyosókan már több halott feküdt s szaporodtak a sebesültek is. A vezető karhatalmi szervek eközben többször ígérték, hogy küldenek segítséget, s vtoltak, akik próbáltak is segíteni, de sikertelenül. Délután 2 óra után a Honvédelmi Minisztériumból végül is telefonon közölték, hogy nem tudnak segítséget küldeni. A helyzet súlyosságára való tekintettel a székházban tartózkodó honvédtisztek azt tanácsolták, hogy az őrség szüntesse meg az ellenállást és tegye le a fegyvert. Mező Imre, a pártbizottág titkára felhívta az őrséget, hogy szüntesse meg a tüzet. Az épületre kitűzték a fehér zászlót. A felkelők egy része ekkor behatolt a romokban heverő épületbe, másik része pedig folytatta a tüzelést. A székházban tartózkodó egyik pártmunkás így beszéli el az épület ostromát A székházat közel négy és fél órás tűzharcban tüzérséggel rommá lőtték. Fél három felé már láttuk, hogy a további vérontásnak nincs értelme. Mező Imre elvtárs kiadta az utasítást, hogy szüntessék meg az ellenállást. A házban lévő két katonatiszt vállalkozott arra. hogy a támadók tudomására hozza a harc feladását. Velük együtt volt Mező elvtárs is. A fehér zászlóval kilépőket soriűz fogadta. Mező elvtárs meg akarta győzni a támadókat, hogy céltalan az épület elleni támadás és a további vérontás. Erre nem kerülhetett sor, mert mindhármukat agyonlőtték. A betóduló támadók azután iszonyatos kegyetlenséggel kihozták és gyilkolták a bentlévőket. A házban tartózkodó egyenruhás embereket, katonatiszteket, rendőröket, az államvédelmi hatóságnál tényleges szolgálatukat teljesítő sorkatonákat, akiknek többsége 20 év körüli munkás- és parasztfiú volt, a Köztársaság téri fákra akasztották fel, egyeseknek agyonverésük után levágták a fejét, másoknak szivét vágták ki.“ így halt meg Mező Imre, a nagybudapesti pártbizottság titkára. Itt vágták ki szivét a hóhérok Asztalos János honvéd ezredesnek, a munkásmozgalom régi, megbecsült harcosának. Ekkor ölték meg Papp ezredest és Szabó ezredest. Itt lőtték le Lakatos Péter pártiskolai tanárt. A magyar nép több mint 20 fia lett a Köztársaság téri vérengzés áldozata. A felkelők egy része megborzadt a szörnyű vérengzéstől. Döbbenten látta, milyen szörnyűségeknek vált részesévé. Némelyek közülük igyekeztek enyhíteni a kegyetlenségeket és megmenteni legalább a polgári személyeket. Az őrség tagjainak kivégzését azonban ők sem merték megakadályozni. A honvédtiszteket sem tudták megmenteni. Megkínozták és megverték a pártbizottság munkatársait is. Kállai Éva, a pártbizottság egyik munkatársa, a gyilkosok elől kiugrott a második emeletről. A véresre vert emberek súlyos sebesülésekkel kerültek kórházba. H. I. a pártbizottság egyik munkatársa így ír e rettenetes órákról: „A második emeleten voltam, amikor a tömeg felfelé özönlött a lépcsőkön Valaki a tömegből rámemelte fegyverét. Egyik vezetőjük azonban rászólt, hogy ilyen öreg nénit ne bántsanak. A kezemben lévő erszényemet és kabátomat eldobatták. Átkutatták zsebeimet, mindent elszedtek tőlem, majd egyikük azzal az utasítással, hogy fedezzem és vezessem őket, előrelökött a folyosón. Épp akkor érkezett a folyosó végére a lépcsőhöz a pártfőiskoláról egy elvtárs. Rugdalni kezdték és közben személyi igazolványát vizsgálták;. Ekkor sikerült megszöknöm onnan és eljutni az első emeletig. Itt valaki megint feltartóztatott, valamivel összeverte a váltamat, rugdosta a lábaimat, majd levezettek a székház előcsarnokába és ott közrefogtak. Itt sebesültek feküdtek. Ezután kivittek a Köztársaság térre, hogy nézzem meg, milyen sors vár barátaimra. Itt hatalmas tömeg gomoly- gott. Az egyik ÁVH-s sorkatonát rugdalták, lökdösték, verték, végül a szájába gyömöszölték a zsebében talált párttagsági könyvet. Tőle nem messze feküdt a pártszékház egyik sebesültje. Ezt rugdalták, leköpték, testén ugráltak, szidalmazták, majd kicsit távolabbra hurcolták, ahol már a lábánál fogva felakasztották az egyik elvtársat. Hogy élt-e, azt nem tudom, de vérzett. A kötél nem bírta el, leszakadt. Ekkor újból felhúzták. Szinte őrjöngtek körülötte". KV ✓ ✓ V >/ / sut íme az ellenforradalom barbarizmusának két dokumentuma Látjuk, kedves olvasó, hogy nemet int fejed, nem kellett volna ezeket a borzalmas képeket leközölni éppen e karácsonyi számban. Ünneprontás ez tudjuk jól, de hidd el, hogy azok, akik ezeket a borzalmas tetteket elkövették nem egyszerűen ünneprontást akartak, hanem puszta fizikai létünket fenyegették. Nem engedjük, nem engedhetjük, hogy az ellenforradalom valaha is felüthesse ocsmány fejét. Nem ünneprontás ugye ha arra hívunk: légy Te is harcostársunk ebben ?! A „sztálinizmus“ ellen folyt a harc? Üldözték az egyszerű munkásokat, gyilkolták a kommunistákat, a haladó embereket, meggya- lázták Lenin emlékét. Éljen és erősödjön a népi rend alapja,
