Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-22 / 1. szám

NÓGRÁDI

Ara 30 fillér

NÉPÚJSÁG

I. évfolyam 1. szám

NOGRAD MEGYE DOLGOZÓINAK LÁPJA

«Maiaké iSgXM. i ,f ‘mrraaT rtl fflftaVüMirfJCr.i&riafciUtf/B

1956. november 22.

Részletek Tito elvtárs pulai beszédéből

A Kádár-kormány azt képviseli, ami Magyarországon a legbecsületesebb

n 1 “ * nUnnir nuilirnnncjn i c nr,A**4- ^,„„4

nek nagyrésze fegyverrel a kézben küzdött az utcákon, a szovjet fegyveres erők ellen. Amikor a magyar munkások és haladó erők tüntetni kezdtek, majd később ellenállást tanúsítottak és fegyveres akciókat indítottak a Rákosi- féle módszerek és a Rákosi- féle irányvonal további fenntartása ellen, akkor nem lehetett ellenforradalmi törekvésekről beszélni. Mondhatjuk ,

szomorú és tragikus dolog, hogy a reakció itt nagyon termékeny talajra találhatott és az ügyek folyását fokozatosan saját malma felé hajtotta, kihasználva a maga céljaira azt az indokolt felháborodást, ami Magyarországon valóban fennállott.

A magyarországi és lengyelországi események okai

Jugoszlávia ellen tettek ezalatt a 4—5, sőt több év alatt is,

amikor Jugoszlávia egyesegye- dül állott szemtől szembe az óriási hírverőgépezettel, amikor minden irányban küzde- nünk kellett, hogy megőrizzük népi forradalmunk vívmányait és azt, amit már építeni kezdtünk, a szocializmus alapjait, egyszóval, hogy letöröljük a szennyet, amit ők különféle rágalmakkal ránk akartak kenni és hogy bebizonyítsuk, hogy hol az igazság. Figyelmeztetnünk kell őket és meg kell mondanunk, hogy akkor is ugyanezek az emberek minden lehetséges módon vádolták hazánkat azzal, hogy fasiszta, hogy mi vérengzők vagyunk, hogy tönkretesszük népünket, hogy népünk nincs velünk, és így tovább. Figyelmeztetnünk kell őket, hogy emlékezzenek és el ne felejtsék, amikor most minket akar- terhelni azokért az eseményekért, amelyek Lengyelországban és Magyarországon történtek. Ez az alattomos törekvés azoktól a megrögzött sztálinista elemektől ered, melyeknek a különféle pártokban sikerült még mindig megmaradniuk állásaikban, akik újra meg akarják szilárdítani uralmukat és ezeket a sztálinista törekvéseket rá akarják kényszeríteni népeikre, sőt más népekre is.

A Szovjetunióval annak kívánságára és kezdeményezésére mi normalizáltuk viszonyainkat. Amikor Sztálin meghalt, az új szovjet vezetőség látta, hogy a Szovjetunió Sztálin ostobaságai miatt nagyon súlyos helyzetbe, zsákutcába került, mind külpolitikai, mind belpolitikai téren. Sztálin módszereinek erőltetésével így járt a többi népi demokratikus ország is. Megértették, hogy mindezeknek a nehészégeknek mi a fő oka.

A jugoszláv-szovjet viszonyról

megváltozott. Kezdtek hidegebbek lenni. Azt gondolták, hogy Poznanért mi jugoszlá- vok vagyunk a hibásak. Mi vagyunk a hibásak azért, mert élünk a világon, mert olyanok vagyunk, mert olyan Jugoszláviát teremtettünk, amilyen a hazánk, mert hazánk hatást fejt ki határain túl is. Még akkor is, ha mi nem akarnánk, hazánk hatást fejt ki, mégpedig nagyon pozitív, hasznos hatást.

Nem mondhatni, hogy Lengyelországnak ez a pozitív fejlődése, amely nagyon hasonlít a mienkhez, örömet váltott ki a szocialista tábor más országaiban.

Tito elvtárs Pulában a Kommunisták Szövetsége isztriai aktívája előtt beszédet mondott az időszerű nemzetközi eseményekről és problémákról. Beszédét az alábbiakban ismertetjük:

A helyzet ma meglehetősen bonyolult és nem mondhatjuk, hogy nincs bizonyos veszély arra nézve, hogy nagyobb összeütközésekre kerüljön a sor — mondotta bevezetőül.

Mindenekelőtt szzeretnék visszatekinteni arra — folytatta —, ami Magyarországgal és Lengyelországgal történt, hogy pontos nézeteink legyenek ezekről az eseményekről. Ezek az események nagyon bonyolultak, különösen Magyarországon, ahol az történt, hogy a munkásosztálynak és a haladó szellemű emberekNagyjából tudjátok, hogy milyen okok vezettek a magyarországi és lengyelországi eseményekhez. Vissza kell térnünk az 1948-as esztendőre, amikor Jugoszlávia először adott erélyes választ Sztálinnak és megmondotta, hogy független akar maradni, életét és a szocializmust hazájának különleges adottságai szerint akarja építeni és nem engedi meg senkinek, hogy bel- ügyeibe beavatkozzék. Természetesen akkor nem került sor fegyeres közbelépésre, mert Jugoszlávia egységes volt. A különféle reakciós elemek, mivel fő erejüket a népfelszabadító háborúban felszámoltuk, nem hajthattak végre különféle akciókat. Másodszor: nekünk nagyon erős, egységes és sziklaszilárd kommunista pártunk volt, mely a háború előtti időszakban és a népfelszabadító háborúban edződött meg. Erős és edzett hadseregünk is volt és

ami a legfontosabb, megvolt népünk egysége,

amely mindezt formába öntötte.

Amikor a hazánkra vonatkozó igazság győzött és megkezdődött a viszonyok rendezése azokkal az országokkal, amelyek a rosszemlékű határozat után megszakították velünk a kapcsolatokat, a keleti országok vezetői azt az óhajukat fejezték ki, hogy ne emlegessük azt, amit ellenünk vétettek, feledjük el azt, ami volt. Mi ebbe beleegyeztünk, csak azért, hogy az említett országokkal a helyzet minél előbb megjavuljon.

De bizonyos embereket, akik ma ismét rágalmazni kezdik hazánkat és akik keleti, sőt egyes nyugati országok kommunista pártjainak élén állanak, továbbra is szükséges figyelmeztetni arra, amit

Ami minket illet, meglehetősen messze mentünk a Szovjetunióval való viszonyban. Megjavítottuk ezeket a viszonyokat és sok gazdasági szerződést kötöttünk — reánk nézve igen hasznosakat — nagyon kedvező feltételek mellett és így tovább. Két nyilatkozatot is adtunk, az egyiket Belgrádban, a másikat Moszkvában.

Mindkét deklarációnak tulajdonképpen nemcsak a mi kölcsönös viszonyainkra, hanem minden szocialista ország viszonyaira nézve is jelentőseknek kellett volna lenniök. Sajnos, azonban nem így fogták fel őket.

Jól tudjátok, hogy mikor a poznani esetre került a sor, a szovjet emberek velünk szembeni magatartása egyszerre

Nera. Ezt a fejlődést bírálják, mégpedig többnyire titokban, egymás kőzett, de

úgy-ahogy nyilvánosan is. Ezektől az országoktól Lengyelország még annyi támogatást sem kapott, mint amennyit a szovjet vezetőktől, akik beleegyeztek Lengyel- ország ilyen állásfoglalásába. A szocialista tábor egyes országaiban és egyes nyugati kommunista pártokban az ilyen vezetőknél Lengyelország nem talált megértésre

azért, mert a vezetés még mindig sztálinista módszereket követ.

Az ilyen sztálinista elemek azt gondolják, hogy a Szovjetunióban találnak majd Sztálin vágású embereket, akik majd támogatják őket, hogy fennmaradhassanak népük nyakán.

Rákosi régi, de nem becsületes forradalmár

Eivtársak! Ez végzetes.

Amikor Moszkvában jártunk, természetesen volt szó Lengyelországról, Magyarországról és más országokról is.

Azt gondoltuk, hogy Rákosi uralma és Rákosi maga semmiféle adottságokkal nem rendelkezik ahhoz, hogy vezesse a magyar államot es belső egyseget teremtsen, hanem ellenkezőleg, nagyon súlyos kö- vetkezmenyekhez vezetheti.

Sajnos, a szovjet elvtársak nem hitték el ezt nekünk. Azt mondották, hogy Rákosi régi forradalmár, becsületes és így tovább. Régi, az igaz, csakhogy ez nem elegendő.

Becsületes-e? Azt hiszem, amennyire ismerem, ezt sem állíthatnám, különösen a Rajk-per és a többi dolgok után. Számomra ezek a legbecstelenebb emberek a világon.

A szovjet elvtársak azt mondták, hogy Rákosi okos, hogy sikere lesz és nem tudják, ki másra támaszkodhatnának abban az országban. Éppen azért, mert mind állami, mind pedig pártpolitikánk a mások belügyeibe való beavatkozást ellenzi és azért, hogy újra ne kerüljünk összeütközésbe a szovjet elvtársakkal, nem kértük eléggé a szovjet vezetőket, hogy tegyék félre az ilyen együttest, mint amilyen a Rákosi és Gerő. Amikor Moszkvába mentem, nagy volt a meglepetés, amiért nem Magyarországon keresztül utaztam. Én

éppen Rákosi miatt nem akartam keresztüiutazni Magyarországon. Azt mondottam, hogy még akkor sem mennék Magyarországon át, ha úgy az út háromszor rövidebb lenne.

Mikor ebben az országban egyre és erősebb elégedetlenség tört ki, éppen a kommunisták soraiban, amikor követeltek, hogy KaKosi távozzék, a szovjet elvtársak láttáit, hogy Így tovabo nem lehet, megegyeztek, hogy Rákosi menjen. De hibát KövetteK el, mert nem engedtek meg, hogy Gerő és Kaitosi többi hívei is menjeneit, amit a nép előtt kompromittálták magukat.

Rákosi menetelét Gerő maradásához kötötték. Ez pedig nu>a von, mert Gero semmiben sem különbözött Rákositól. Ugyanazt a politikát folytatta es ugyanazokért a hibákért felelős, mint Rákosi. Mit tehettünk mi akkor, elvtársak? Láttuk, hogy a dolgok nem mennek rendjén.

Amikor a Krímben voltunk, véletlenül Gerő is ott termett és véletlenül találkoztunk vele. Beszélgettünk is. Gerő elítélte a korábbi politikát és azt mondotta, hogy hibás volt az a politika, mert rágalmazták Jugoszláviát, egyszóval: hamut szórt a fejére és kérte, hogy állítsuk helyre a jó viszonyokat, ígérvén, hogy az összes előbbi hibákat kijavítják és hogy nem temek visz- sza többé a régihez.

Mi meg akartuk mutatni, hogy nem vagyunk bosz- szúállők és nem vagyunk szűkkebiűek, beleegyeztünk, hogy beszélgetünk Gerővel és a Magyar Dolgozók Pártjának küldöttségével, amikor az Jugoszláviába jön.

Helyre akartuk állítani a kapcsolatokat a Magyar Dolgozók Pártjával, mert reméltük, hogy majd így a magyar pártot el nem szigetelve, köny- nyebben hatunk szabályszerű belső fejlődésükre. Csakhogy a dolgok mar meglehetősen messzire mentek, amit nem tudtunk. Gerő Jugoszláviába jövetele és közös nyilatkozatunk már nem segíthetett. Az emberek Magyarországon már nem tűrték a sztálini elemeket, akik még tartották a hatalmat. Követelték eltávolításukat és követelték az áttérést a demokratizálódás útjára.

(Folytatás a 2. oldalon)

A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrad megyei ideiglenes IniezŐ Bizottságának közleménye

1956 november 17-én meg- elhatározta, hogy a volt párt- alakúit a Magyar Szocialista '

Munkáspárt Nográd megyei íüe.g.cues In.ezo Bizottsága. A bizottság tagjai: Anno István, Jakab S-uiuor, Kovács József, László istvan, uozgo- nyi Lukacs, Tanyai Ferenc és Vajo is.ván. Az lde.gienes ln,ézó Bizottság 1956 november 18-i diesen a következő uaiarozatot nozta:

1. Az lae.glenes In.éző Bizottság kijelenti, nogy a Kadar kormány programjával teijes egeszeben egye.ért, azt támogatja és küzd annak magvalósításáért. Az Intéző Bizottság liaiarozottan küzd mhid a burzsoá földesúri, mind a Rákos.—Gerő feie klikk restaurációs kísérletei ellen.

2. Az Ideiglenes Intéző Bizottság kijelenti, hogy a leghatározo.kibban elítéli azokat a volt páribizuttsági tagokat (Hajdú József, Kacz Károly), ak.k a legnehezebb időszakban cserben hagyták a pártot. Az Intéző Bizottság a volt MDP megyei, járási, városi bizottságokon dolgozók közül többek között: Kelemen Jenő, Rátkai Tibor, Torják Gábor, Veszelka János, Le- deczki János, Tandel József, Kovács József, Ba.ki Pál és Nádasdi Dezső eivtársaknak valamint állami és gazdasági funcionáriusok közül: Orosz! Károly, (volt megyei tanács ipari osztályvezető), Jakab Imre, Kerner Lajos, Galajdn Jáncs, Bérces Henr.k és Mester Lajos elvtársaknak javasolja, hogy térjenek vissza termelőm unkába. Nádasdi András és Novak József önként visszatértek korábbi munkahelyükre.

3. Az Ide'glenes Intéző B!- zottság szakítva a régi bürokratikus pártvezetési stílussá

uiijAUaiUS uu^uzüiUak to Siá-i- 4*4acjr<u v*6ü^aivuiai a ieitueaOiKiUiUVuÜä.

i. nt Ideiglenes Intéző Bi- zo,isiig az auo.t íuoüen ieg- iimí,ulbd iciouainaa tartja a tciiincoinajiaa ui.guiu.i-Lt, tu.iuuga.ja a NogruU megyei rtuijuicti rs.zu.,sug euiranyú ic.in vasul es déri a megye összes Kommuii.st.iit, nugy járjanak e.en a múmia 1 elve.e.euen.

oa.gotaijan, 1956. november 18 A magjar iszoc.ai.sia

Munkaspur. Nograu megyei

ideiglenes intéző ü.zotts-.ga

(Megyénk dolgozó népének

jivuVtteácSt: — LlCtoS^U I1Uzavona umn — megvalósult. A néptől elszakadt, a Kukosí —Gero kakik tkmukajat „tul- le-jesr.o megyoi ve.-e.oK oiya- noKnak ke.1, nogy ataujaK ne- iyuKet, akiK ver a nép vereból, nús a nép húsából. A tör.ene- teanez nuen, meg ken mondanunk, hogy a nataroza. megszületése nem történt olyan gyorsan és határozol.an, ahogy azt QO.gozó.nk szerettek volna. Ez pad g a.ka mat adott arra, hogy a mar-mar meginduló é.et, termeies tsmetenen ieiboruljon, es kiváltsa a nép naragjat. Egyes emberek, akik görcsösen ragaszkod.ak a bársonyszékhez nem értették meg az idők szavát és ezzel vegeredmenyben a nép legádázabb ellenségei, a Horthy- rendszer v.sszaváróinak malmára is hajtották a vizet.

Kommunisták! Tisztulnak soraink. A szocializmus igaz ügyébe vetett hittel emeljétek magasra a dolgozók zászlaját. Álljatok mindenütt a rend, a fegyelem megteremtésének a meginduló munka élére. Az ügy igaz és győzni fog! — A szerk. megjegyzése.)

HfiRC fi SPEKULÁNSOK ELLEN

Szerdán egynapos figyelmeztető sztrájkba léptek a pásztói kereskedelmi dolgozók.

Tiltakoznak az ellen, hogy amig az iparcikkek ára változatlan, addig egyes spekulánsok szinte megfizethetetle*

magasra emelik az élelmiszerek árát.

K><KK><><K>0<><K>00<XK><K><>00^0-0<>C>0<>CKKK>0-0-0-aO-(>0<>0-00-0-0<>000-CK><>0-0-(>0 JOOOO0-000-00000000

Salgótarján lakáselosztásának megjavításáért

A z élet lassan visszatér a ezért a túlzásért, vagy azok rendes kerékvágásba és akik okot adtak az elkesere- most mindenkit jogosan nyug- désre? Szerintünk az utóbbi- talanít, vajon ezzel együtt nem ak. Az az elkeseredett, vizes térnek-e vissza a régi hibák, odúban lakó munkás ugyan

miért is fogadta volna el helyesnek egy szocializmus felé haladó országban, hogy nem ő kap előbb lakást, hanem az, akinek kevésbé kell,

igazságtalanságok is?

Sokan nem hisznek abban sem, hogy á jövőben igazságosabb lesz a lakáselosztás mint eddig és lehet csodálkozni ezen a hitetlenségen? de „jó az összeköttetése”.

Egy cseppet sem. Az emberek se”. imár olyan sokat csalódtak, C olcszor ez volt az érv, ha hogy idő és tények kellenek 0 az égető lakáshiányt em- még ismét hinni tudnak. legettük: „Nem lehet tizenkét

A régebbi időkről, a Hort- év alatt pótolni, azt amit év- hy-rendszerről ne is beszél- századok alatt elmulasztot- jünk. Akkor munkásember tak”. Ez igaz, de az is igaz, igényt sem tarthatott rendes, hogy kevesebb hibával ugyan egészséges lakásra. Sa’gótar- annyi idő alatt és ugyan jánban például egyedül az annyi pénzből sokkal több la- acélgyáriak egy részének volt kást lehetett volna építeni, rendes lakása. Nem voltak hisz ezt már keleten is, nyu- minden üzemnél egyformák gáton is régen megtették, az életfeltételek, mert akkor csak tanulni kellett volna tő- nagyobb lett volna a munkás- lük. És az is igaz, hogy kevés egvség. lakással nem lehet mentegetÁ ltalános a nézet, hogy: m a.z elosztásnál elkövetett megette a fene, ma is igazságtalanságokat. A dolgo- csak protekcióval és pénzzel le- zóknak jogos a követelése, hét lakáshoz jutni. Lehet, hogy tűnjön el a homály, hogy ebben van túlzás, de az amely eddig a lakások odaité- elkeseredett emberek hibásak lése körül terjengett, hozzák

nyilvánosságra, kinek milyeh indokok alapján adtak lakást.

Érdeklődtünk a salgótarjáni városi tanács lakásügyi előadójánál, Gyarmati Dénes- nél, hogyan történik ezután a lakáselosztás?

„A jövőben én állítom öszalatt mindenkinek eleget tudna tenni, akinek jogos lakásigénye van.

Mi viszont azt kérjük a lakásügyi előadótól, hogy a lapon keresztül hozza a lakosság tudomására azt is, ha vezető állásban lévők arra akar- sze a sorrendet, hogy kiknek ják a nép bizalmából nyert

van a legnagyobb szükségük pozíciójukat fölhasználni, hogy lakasra. Az a szempont fog , , ....

vezetni, hogy semilyen indok kényszerítsék, adjon la' váci- olyanoknak,

sem előzheti meg a lakhatatlan, egészségtelen, életveszélyes lakásban lakók egészséges lakáshoz juttatását. Minden hónapban a megyei lap tudomására fogom hozni, kik és miért kaptak lakást, hol laktak azelőtt, hogy így a lakosság ellenőrizhesse, nem történik-e véletlenül mégis igazságtalanság, hiszen én is tévedhetek.”

A z igaz, de azt hamar ki lehet javítani, ha a lakosság is segít észrevételeivel, birálataival és ha türelmes lesz, mert nincsen olyan ember, aki most rögtön, pár hét üzérkedésért.

kást soronkívül akiknél sokkal rászorultabb igénylők is vannak.

A kormányt pedig arra kérdjük, vizsgálja felül azt a rendeletet, amely lehetővé teszi a lakásvételt és csak a jófizetésű embereknek kedvez, ilyeneknek teszi lehetővé, hogy egy jó lakásból még jobba költözzenek. Viszont egy nagy- családos fizikai munkás nem tud 8—10 ezer forint lelépést fizetni, hogy családjának megfelelő nagyságú lakást biztosítson. A dolgozók jogosan dühösek az állam lakásaival valé