Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)
1956-11-30 / 4. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1956. november S8. Kádár János rádióbeszéde az időszerű politikai kérdésekről A törvényes rend helyreállításának alapfeltételei adva vannak (Folytatás az első oldalról.) A törvényes rend védelmezői bátran és határozottan lépjenek fel mindenütt és mindenkivel szemben, bárki is legyen az, aki veszélyezteti állami és gazdasági szerveink törvényes munkáját, vagy akár csak kísérletet tesz arra. Az utóbbi években sokszor elhangzott „a félelem nélküli élet” követelménye. Mi azt kívánjuk és azért dolgozunk, hogy a törvényes rend mielőbb és teljes mértékben helyreálljon az egész országban és az élet minden vonatkozásában. Ennek az alapfeltételei máris adva vannak. Ügy érezzük, hogy valameny- nyi törvénytisztelő, a közrendet és a köznyugalmat óhajtó, becsületes állampolgár támogatásával rövid idő múlva abban a helyzetben leszünk, hogy elmondhatjuk: megoldottuk ezt a feladatot is. Ezzel majd elmondhatjuk azt is, hogy a Magyar Népköztársaságban a félelem nélküli életet az ország minden törvény- tisztelő állampolgára számára biztosítottuk, őszintén meg kell mondani, hogy ma még nem egészen ez a helyzet. Ez azonban nem rajtunk múlik. Még egy-két héttel ezelőtt is sok helyütt fegyveres ellen- forradalmi terroristák félemlítették meg azokat a becsületes állampolgárokat, akik dolgozni akartak és a törvényes rend helyreállítására törekedtek. Szerencsére ez a helyzet már megváltozott, de még mindig gyakori jelenség, hogy a tisztességes és becsületes, a munka és a rend érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tartják a zavaros időkben mindig felbukkanó és magukat egy ideig mindig felszínen tartó zavaros elemek. Nézzetek körül, emberek. Látni fogjátok, hogy a hivatalokban is, gyárakban is sok az olyan mostanában felbukkant újsütetű, azelőtt sohasem látott, önmagát demokratának nevező személy, akiket ha közelebbről megnéztek, látni fogjátok, hogy azelőtt nem voltak se munkások, se demokraták, hanem gyár- vagy malomtulajdonosok, esetleg Horthy hivatásos tisztjei — és mindezeken túl — fasiszták. Helyére kell igazítani ezt a néhol még mindig meglévő fordított világot. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a népi demokratikus rendszer olyan rendszer, mely demokrácia a munkások, parasztok és a szellemi dolgozók számára, de diktatúra a kizsákmányolok számára. Demokrácia a demokraták számára, de diktatúra az ellenforradalmárok és fasiszták számára. És még egyszerűbben kifejezve: a kormány el van tökélve arra, hogy ha már hazánkban egy ideig félni kell valakinek, akkor sehol, egyetlen helyen, a legkisebb faluban se a becsületes munkás, paraszt, vagy értelmiségi dolgozóknak se a demokratikusan gondolkodó, haladó embereknek kelljen félniük a törvény megszegői., a fasiszta uszítok és ellen- | forradalmárok, népköztársasá- ' gunk ellenségei. A munka beindításáról Második kérdésként az élet alapját képező munkáról kell szólnom. A helyzet hazánkban ismeretes: egy közel háromhetes általános bénultság és sztrájk után hazánk majd minden termelő helyén megkezdődött a munka. E kérdésnél külön s tisztelettel kell megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztemberek egyaránt becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettségüket. Az országos vihar hetei alatt is szorgalmasan dolgoztak. Becsülettel be kell vallani, hogy minden központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántásvetés 80—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hozzájuk is száguldoztak olyan emberek, akiknek az elmúlt hetekben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozzanak. Ezek az izgága elemek felszólították a parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vessenek. Ők azonban egyöntetűen,, valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy ma is van kormány, jövőre is lesz. A kormány munkájáról, vagy jellegéről majd a jövő nyáron is lehet vitatkozni, de ha ők most nem szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz kenyér, és ha kenyér nem lesz, akkor nem lesz min vitatkozni se, mert ha kenyér nem lesz, akkor élet sem lesz. Valójában miről is van szó? A munka az egész iparban, kereskedelemben, a szállításnál megkezdődött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka beindítása és a termelés folyamatosságának biztosítása jó úton halad. de ugyanezen fejlődésen belül helyenként és időnként visszaesések vannak. A nehezen fejlődő termelés frontján helyi és időleges, de mégis sú- lyonsan káros sztrájkok hul- lámzanak át. Mi ezeknek az egyre gyengülő, de teljesen még meg nem szűnt sztrájkhullámoknak az oka? Alapjában két oka van ezeknek a jelenségeknek. Az első az, hogy az események hátterében működő ellenforradalmi erők most már — más fegyver híján — a legvadabb rémhírek terjesztésével, a legképtelenebb követelések bevetésével azt akarják elérni, hogy gazdaságilag a lehető legnagyobb kárt okozzák az országnak, hogy a gazdasági nehézségek nyomán újabb támadást intézhessenek népi demokratikus rendünk ellen. Az ellenforradalmárok pontosan tudják, hogy mit cselekszenek. De nehéz feltételezni, az ellenforradalmárok kezére játszó, olyan eszüket vesztett uszítókról is, mint Gimes Miklós, Sándor András és más, hozzájuk hasonló személyekről, hogy ne tudnák mit cselekszenek? Ők tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják s ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben A második akadálya helyenként a munka teljes beindításának az, hogy gyakran a jóhiszemű dolgozók sem értik, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, mikor olyan feltételekhez akarják kötni a munka felvételét, amelyek ma még nem valósíthatók meg. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan helyekről indult el, amelyek a munkásosztály érdekeitől idegenek. Ilyenek például a kormány összetételének ilyen vagy olyan személyi megváltoztatására irányuló követelések. E kérdésről három megjegyzésem van. Azoknak az üzemeknek dolgozói, akiknek nevében a politikai követeléseket kis csoportok különböző helyeken felvetik, többségükben egyszerűen nem is tudnak arról, hogy neveikben miket követelnek. Erre jellemző a következő eset. Egy alkalommal fogadtam a Budapesti Munkástanács néven bejelentett küldöttséget. A küldöttség tagjai előadták azt a követelésüket, hogy egy bizonyos Maiéter nevű embert vegyünk be a kormányba. Amikor megkérdeztem, ki tudja közülük, hogy ki az a Maiéter, kiderült, hogy senki közülük ezt nem tudja. Maiétert sohasem látták, életéről, tevékenységéről mit sem tudtak. Amikor megkérdeztem, ki ajánlotta nekik, hogy követeljék ezt az embert a kormányba, hogyan követelhetik egy olyan embernek a kormányba való bevételét, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda — csak zavart hallgatás volt a válasz, s mert erre válaszolni nem tudtak. Amikor pedig elmondtam nekik, hogy ki az a Maiéter és mi volt az életútja — mert én ismertem —■ azonnal elálltak követelésüktől és restelték magukat miatta. A kormány összetételén változtatunk — a rend helyreállítása után Második megjegyzésem az, hogy a november 4-i kormányhatározatunknak megfelelően, mihelyt a termelő munka az ország minden területén megindul és a törvényes rend minden helyen és minden vonatkozásban helyreáll, nyomban változást eszközlünk a kormány összetételében, még pedig oly módon, hogy kommunisták és nem kommunisták legjobbjaival fogjuk a kormányt megerősíteni, lehetőleg a legjobb szakemberek bevonásával. A nem kommunistákkal szemben az az egyetlen igényünk, de ehhez ragaszkodni fogunk, hogy az illető kész legyen a népköztásaság állam- rendjének, a szocialista vívmányok megvédésének és a szocializmus építésének alapján dolgozni. A harmadik megjegyzésem a kérdéshez az, hogy mindaddig, ameddig a normális élet általában biztosítva nincs, a j kormány összetételében sem- ! miféle változást, sem bővítést j nem csinálunk. Az a helyzet, i amire mi gondolunk, lehet, i hogy egy hét, de lehet, hogy csak három vagy négy hét j múlva érkezik el. Ez nem raj- I tunk múlik. Mi azt szeretnénk és azon vagyunk, hogy a kormány- nyál kapcsolatos és szerintünk is szükséges további lépés mielőbb megtörténjen. De ezt semmi szín alatt sem az ellenforradalom által útnak indított és félrevezetett jóhiszemű embrek által átvett követelések nyomása alatt tesszük majd meg. Én megtanultam a leckét, amelyet igen drága tandíjért a Nagy Imre-kormány működése adott az országnak. Az a véleményem, hogy az ellen- forradalommal szemben nem úgy kell harcolni, hogy köveI teléseinek engedünk, hanem úgy, hogy az ellenforradalmat szétzúzzuk. A Nagy lm re kormány az igazi tennivalókkal foglalkozni nem tudott Hogyan is áll a dolog a Nagy Imre-kormánnyal? Az ellen- forradalom — háttérből útnak indított követelései nyomán — félóránként más és más miniszter leváltását követelte. a kormány fő tevékenysége ezeknek a csereberéknek megtárgyalásából és végrehajtásából állott, a kormány az igazi tennivalókkal foglalkozni nem tudott, az ellenforradalom óráról órára erősödött és előretört, a kormány maga pedig az örökös, naponkénti változások során úgy nézett ki, hogy végül a szülőanyja sem ismert rá. Hát mi ebben a kérdésben sem az ellenforradalom óhajainak tett engedmények útját fogjuk járni, mert az a véleményünk, hogy a tigrist nem koncokkal, hanem csak úgy lehet megszelídíteni vagy békességre bírni, ha agyonverjük. Csak annak a bére melésnek van reális értéke, amelynek van fedezete Előfordul, hogy egyes helyeken a dolgozók nevében fellépők kijelentik, hogy csak ilyen vagy olyan gazdasági követelések kielégítése után fognak dolgozni. Ezek a gazdasági követelések gyakran olyanok, hogy nem lehet azokat jogtalanoknak nevezni, persze akadtak gyakran jogtalanok is. De a jogos követeseknek is az a bajuk, hogy ma nem valósíthatók meg. Ma az a helyzet, hogy a kormány által hozott döntéssel — az ipari munkások és bányászok részére megszavazott béremeléssel — elmentünk addig a határig, amelyen túl ma nem mehetünk, ha csak nem akarjuk megszavazni az inflációt, a pénzromlást. A kormány pedig el van tökélve, hogy minden- követelést elhárít, amely pénzromlásba taszítaná az országot, mert az éppen a bérből és fizetésből élőket, azaz elsősorban a munkásokat sújtaná legjobban. Megszavazni béremeléseket, ez égy pillanat műve. Pénzt nyomtatni, ez a papír dolga. De szabad-e ezt csinálni? Nem szabad, nem lehet, nem fogjuk megcsinálni. Minden gondolkodó ember tudja, hogy annak a béremelésnek van csak reális értéke és értelme a dolgozó számára, amelynek van fedeze- Különben csak több pénzt kap és a több pénzért kevesebb árut. Ezt már kipróbálták keservesen a magyar dolgozók 1945— 1956-ban és gondolom, egyetlen munkás sem kívánja visz- sza az inflációt, a pénzromlást, A követelésekkel egyéb- is úgy vagyunk, hogy aki átgondolja helyzetünket, az tudja, hogy ma a dolgozó nép érdeke egyet parancsol: minden dolgozónak azonnal és feltétel nélkül, követelés-listák irogatása nélkül dolgoznia kell, mégpedig legjobb tudása szerint. Mert azalatt, míg egyes helyeken a dolgozók egy része — a termelésben tétlenül — követelések megszerkesztésével van elfoglalva, kiesik éppen az a termelés, amely a jogos igények kielégítésének alapja lenne. Ami a kormány szándékait a szociális és bérkérdések jövőbeni rendezése tárgyában illeti, megjegyzem, hogy — magam is vasmunkás, műszer rész vagyok, s megértem a munkásság igényeit. A kormány ma is és a jövőben is elsősorban a munkásokra támaszkodik és a munkások és parasztok egyetértő támogatása nélkül nem tudjuk elképzelni az ország kormányzását ezután sem. Tudjuk, hogy kormányunkat a »Szabad Európa« nevű reakciós külföldi rádió éppen úgy a legkülönbözőbb rágalmakkal igyekszik bemocskolni a dolgozók egy része előtt, éppen úgy, mint a hazai földön a sötétben búj- káló ellenforradalom is. De még a legvadabb imperalista háborús uszítónak, a legvéresebb szájú és kezű hazai ellen- forradalmárnak sem jutott eszébe azt állítani, hogy a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya a gyárosok, bankárok, grófok és földbirtokosok kormánya volna. Mi a munkások és parasztok kormánya vagyunk és az összes ellenforradalmi szitkok és átkok igazi magyarázata ebben rejlik. Reám személyileg is elmondhattak és bizonyára el is mondtak már minden rosszat, ami csak elképzelhető, de azt persze nem mondhaták, hogy én a kapitalisták képviselője volnék. És ennek is ugyanaz a magyarázata. Tehát: teremtsük meg a termelés teljes ütemű beindításával és fejlesztésével a keresetek temelésének reális alapját és akkor a béremelésnek a jövőben nem lesz akadálya. A kormány gazdasági célkitűzéseinek alapvető elve, hogy a termelés fejlesztésének, a dolgozók életszínvonalának növekedését kell szolgálnia. Minden más követelmény sorrendben ezután következik. Ha mi súlyos gazdasági helyzetünkben semmi mást nem nézünk, mint a villamosenergiával, a szénnel és az olajjal kapcsolatos bajokat, akkor is fel kell hívnom a dolgozók figyelmét arra a veszélyre, hogy ha továbbra is ilyen vontatottan megy a termelés beindítása, egyes helyeken — különösen a bányákban —, akkor előállhat az a helyzet, amikor a dolgozók egy része átmenetileg még akkor sem dolgozhatna ha különben akarna is. Világos, hogy ezt minden módon el kell kerülnünk. ! Remélem az öntudatos magyar dolgozók tisztában vannak azzal, hogy az igen jelentős külföldi segélyek, amelyeknek döntő részét a testvéri szocialista országok kormányai és népei küldték nekünk, csak az átmeneti nehézségek leküzdéséhez adnak nagy segítséget, de népünk életét és jövőjét csak két kezünk munkájával biztosíthatjuk. A Nagy Imre-ügyről Harmadik kérdésként a mostanában ismét sokat emlegetett Nagy Irme-ügyről kívánok szólni. Nézetem szerint ez a kérdés történelmileg túlhaladott kérdés, amely fölött népünk rövid időn belül napirendre fog térni. Ismeretes mindenki előtt az a helyzet, amely nálunk a Nagy Imre- kormány utolsó napjai, pontosabban október 30-a és november 3-a között előállott. Az október 30-i tűzszünetet követő órákban nyíltan fellépett az ellenforradalom viharos nyomása, ezt a kormány napról napra jobbra tolta, és Mind- szenty, B. Szabó, Eszter- házy Pál fellépése mindenki előtt nyilvánvalóvá tette: a Nagy Imre-kormány órái meg vannak számlálva, az ellenforradalom napokon belül elsöpri azt a helyéről. A Nagy Imre-ikormány és maga Nagy Imre ugyanezekben a napokban megbocsáthatalan bűnt követett el a magyar nép ellen. Tehetetlenségével és az ellenforradalmi rohammal szembeni tétlenséggel valójában leplezte és fedezte a gyikos ellenforradalmi fehér- terrort. Nagy Imre mint kommunista is megbocsáthatatlan szerepet játszott. Ha tehetetlen volt, le kellett volna mondania, országnak, világnak megmondva, hogy ellenforradalmárok gyilkolják halomra Budapest utcáin a kommunistákat és más haladó hazafiakat, munkásokat, értelmiségieket. Ehelyett ő nevével fedezte ezeket a szörnyűségeket. Végül 4-én reggel ellenállásra hívott fel a fehérterrorista gyilkosságoknak véget vető, segítségül hívott szovjet csapatok ellen. Miu- íán a rádióban bemondta, hogy »a kormány helyén van«, felkapta a csomagját és még Tildy Zoltánt is cserbenhagyva, a parlament egyik csigalépcsőjén megszökött és 20 perc múlva a budapesti ju- gosz’áv nagykövetségre szaladt menedéket kérni. Nagy Imre volt szerepéről még annyit: lehetséges, hogy az ellenforradalmárok számára kevés volt az, amiben nekik Nagy Imre akarva-nem- akarva segítséget nyújtott, de a Magyar Népköztársaságnak, a magyar kommunista mozgalomnak, a meggyilkolt forradalmároknak sok volt. A továbbiakról pedig any- nyit. hogy az a Nagy Imre, aki a jugoszláv nagykövetségre belépve elhagyta a Magyar Népköztársaság szuverenitása alatt álló területet és jogilag idegen ország területére lépett néhány nap múlva diplomáciai úton közölte azt a kívánságát, hogy el akarja hagyni a Magyar Népköztársaság területét. Kormányunk és pártunk úgy gondolta, hogy azzal az emberrel, aki ily módon elhatárolta önmagát a magyar kommunistáktól éppen úgy, mint a magyar néptől és magától MaA nemzetne Ma az a helyzet, hogy az ellenforradalom szervezett fegyveres ereje Magyarország területén szét van zúzva, a háborús tűzfészek el van fojtva. Most elsősorban a magyar munkások, azonkívül pedig a magyar parasztok és értelmiségiek eltökéltségén és akaratán múlik, hogy hazánkban a munka teljes erővel meginduljon. a törvényes rend helyreálljon, a néphatalom megszilárduljon és népünk békés élete biztosítva legyen. Vannak fájdalmas sebeink, de ezeket be tudjuk és be is kell gyógyítanunk, mert a nemzetnek élnie kell. gyarországtól is, nincs többé dolgunk. Ezért az ügy jugoszláv vonatkozású diplomáciai részét lezárva, Nagy Imre és társai eredeti, saját kívánságát szám- bavéve, lehetővé tettük, hogy elhagyják a Magyar Népköz- társaság területét. Miután a Román Népköztársaság kormánya kész volt arra, hogy menedéket adjon, november 23-án Románia területére távoztak. Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben — az általuk is utólag elismert — múltbéli súlyos cselekményeikért büntető eljárást nem indítunk. Ezt be is tartjuk. Távozásukat sem tekintjük örök időre szólónak. De a jelenlegi helyzetben magunk is úgy véltük, hogy helyesebb, ha egy időre elhagyják Nagy Imréék az ország területét. Erre külön okot adott az is, hogy a még nem kevés bujkáló ellenforradalmár részéről joggal tarthattunk provokációtól. Az ellenforradalmárok nagyon szívesen megtették volna, hogy Nagy Imre csoportjából kettőt- hármat meggyilkoljanak azzal a provokatív céllal hogy ezért a Magyar Népköztársaság kormányát tehessék felelőssé. Nekünk ilyen voszonvok között elemi kötelességünk volt, hogy az ország érdekében megvédel- mezzük őket és ennek megfelelően is jártunk el. Még egy szót ezzel kapcsolatban: Én magam hosszú ideig együtt mentem Nagy Imrével amikor még mindketten a Rákosi- féle vezetés ellen küzdöttünk a pártban, de — mint ismeretes — november 2-án megszakítottam vele a kapcsolatot, látva, hogy az ellenforradalomnak nagyobb haszna volt. Nagy Imre kormányából, mint a Magyar Népköztársaságnak. Ezt megelőzően azonban én magam is jelen voltam és magam is megszavaztam azokat a döntéseket, amelyek mind a párt. mind a kormány vezetését lényegében Nagy Imre és csoportja kezébe tette le. Gondoltam, érvényesítsék elképzeléseiket. Érvényesítették is. Ez azonban az ellenforradalom növekedéséhez vezetett. Azt hiszem, minden kommunista és minden haladó demokrata, minden becsületes dolgozó egyetért velem abban, hogy nincs rosszabb annál mint amikor a párt és az ország vezető szervei — hogy bibliai hasonlattal éljek — hideget és meleget fújnak egyszerre ugyanabból a szájból, Ez történt abban az időben, amikor Nagy Imre bent volt a vezetésben. Sok vérbe került, de megtanultuk, hogy nem lehet egyidőben harcolni is az ellenforradalom ellen és ugyanakkor abból a vezető szervből bátorítani is az ellen- forradalommal egy frontba került elemeket. A továbbiakban Kádár elvtárs arról beszélt, hogy az október 23-a utáni események az ország belügyét képezik. Majd így fejezte be beszédét: : élnie kell Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket és a nemzet szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani, a demokratizmus továbbfejlesztése és a teljes nemzeti függetlenség alapján. Ismétlem bár az egész világ haladó erői támogatnak bennünket, mégis mindez elsősorban saját magunkon, elhatározásunkon, akaratunkon és erőfeszítéseinken múlik. Munkára fel, hogy a fájdalmas események e napjaiból mielőbb a napfényes jövő útjára lépjünk!
