Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-30 / 4. szám

Ara: 50 fillér Nógrádt Bass, alkoss, gyarapíts, S a haza fényre derül. (Kölcsey) 4 NÉPÚJSÁG I. évfolyam 3. szám NÓGKÁD MEGYE DOLGOZÓINAK LAPJA 1956. november 30. Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket, a nemzeti szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani Kádár János rádióbeszéde az időszerű politikai kérdésekről Magyar munkások, parasz­tok, értelmiségi dolgozók, elv- társak' Néhány időszerű kérdésről kívánok szólni. Először a tör­vényes rend helyreállításának kérdéséről. Mint ismeretes az ellenfor­radalom szervezett, fegyveres erőit a november 4-ét követő néhány napon belül szétver­tük. Ezek egyrésze fegyver­letételre kényszerült, másré­sze megsemmisült. Hasonló sorsra jutottak később azok a — főleg Budapesten garáz­dálkodó —, néhány főből álló kis fegyveres csoportok is, melyek időnként feltűntek a gyárak, üzemek környékén és fegyveres terrorral igyekeztek meggátolni a dolgozni akaró­kat a munkában. Ma a fővá­rosban a fegyveres összeütkö­zések befejezése után a köz­biztonság fenntartásának és megszilárdításának feladata mindinkább a magyar forra­dalmi honvédezredek járőrei­re és a rendőrség szerveire, vidéken a rendőrség szerveire hárul. Hozzá lehet tenni, hogy honvéd egységeink és rendőr­ségi szerveink riapról-napra kielégítőbb módon teljesítik rendkívül fontos feladatukat. Eredményesen folyik azoknak a közönséges bűnözőknek az összeszedése is, akik a rend­kívüli események idején nagy­számmal szabadultak ki a börtönökből, a társadalmi rend és közbiztonság rovására és, akik természetesen mindaddig veszélyeztetni fogják a lakos­ság nyugalmát, amíg utolsó szálig vissza nem szállítjuk őket oda, ahol a helyük van. Folyik a bujkáló elleniorra- dálmárok és ellenforradalmi uszítok felkutatása, őrizetbe­vétele és a bíróság elé állítása is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom félre nem érthető módon a következőket: A kormány a dolgozó nép érdekeinek és a népköztársa­ság államrendje védelmének érdekében elsőrendű feladatá­nak tartja és ingadozás nélkül végre fogja hajtani és hajtat­ni valamennyi még bujkáló ellenforradalmár, ellenforra­dalmi uszító és közönséges bűncselekményt elkövető sze­mély felkutatását, ártalmatlan­ná tételét és bíróság elé állí­tását. Ebben a kérdésben en­gedni és alkudozni nem fo­gunk, mert ez halálos bűn lenne népünk és államunk el­len. Ismételten és félreérthetet­lenül kijelentem azt is: kor­mányunk a november 4-i fel­hívásában tett ünnepélyes ígéretét — mely szerint egyet­len dolgozónak sem lehet bán- tódása amiatt, mert az októ­ber 23-i tömegmegmozdulás­ban részt vett — betartjuk és mindenkivel betartatjuk. Az ország törvényes rendjének helyreállításában azonban ma már más kérdések kerültek előtérbe. Mialatt a gyárak, üzemek, intézmények, hatósá­gok túlnyomó többségében az élet mindinkább a rendes me­derbe folyik, helyenként visz- szásságok, esetenként súlyos visszaélések fordulnak elő, melyeket haladéktalanul meg kell szüntetni. Mit kell többek között biz­tosítani? Biztosítani kell, hogy a munkástanácsok valameny- nyi termelő üzemben — ahol az elő van írva — teljesít­hessék a törvényben biztosí­tott hatáskörben feladatukat. Ugyanakkor azonban határo­zottan véget kell vetni annak — az egyes munkástanácsok­nál még mindig meglévő — gyakorlatnak, hogy minden törvényes felhatalmazás nél­kül kiárusítsák, csereberéljék a nép tulajdonát képező áru­kat, anyagokat és ezzel súlyos károkat okoznak a mai nehéz helyzetben lévő nemzetgazda­ságunknak. Ismeretes, hogy a választott szervek — mint pl. a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai — mellett működő és politikai munkát végző forradalmi és hasonló elneve­zésű bizottságok munkáját a kormány rendelettel szabá­lyozta. Megállapítható, hogy a közhivatalok, intézmények és hatóságok többségében a legkülönbözőbb elnevezésű bi­zottságok teljesen anarchi­kusén és a közre nézve min­den haszon nélkül tevékeny­kednek. Azokban a közhiva­talokban és hasonló jellegű intézményeknél ugyannis, ahol az alkalmazottak kinevezés útján foglalták el munkahe­lyeiket, a munkájukat a tör­vény előírása szerint a min­den közalkalmazottra kötele­ző állami feegyelem alatt vég­zik, ezek a bizottságok nem­hogy segítették volna, hanem rendezéséig is kívánatos, hogy gátolták és bénították eddig a munkát. A kérdés teljes ezek a közhatóságoknál léte­sült és még működő bizottsá­gok tartózkodjanak minden, a munkát gátló feliépétől és ha ezt nem tennék meg önszán­tukból, akkor a hivatal, in­tézmény stb. munkáját fele­lősen irányító vezető, rang­idős tisztviselő vessen ennek véget. A törvényes rend teljes és következetes helyreállításának végül elengedhetetlen követel­ménye az is, hogy a kinevezett, s a munkáért személyükben felelős ve­zetőknek, mint a minisz­tériumok, főhatóságok vezetőinek, a tanácsi vég­rehajtóbizottságok elnö­keinek és titkárainak, az iskolák és gyárak igazga­tóinak, a mérnököknek és művezetőknek és minden más felelő vezetőnek az utasításait mindenki kö­teles betartani és végre­hajtani. A törvényes rend maradékta­lan érvényesítését minden be-j csületes magyar állampolgár^ úgy tekintse, mint a dolgozó! nép alapvető és legfontosabb! érdekét s ennek megfelelően] védelmezze és erősítse azt A tél után tavasz következik A demokráciának is, megvan a maga törvényes rendje A törvényes rend kérdésé­vel kapcsolatban meg kell mondanom azt is: kormányunk el van tökélve arra, hogy az egész társadalmi élet demok­ratizmusát fejlessze, az álla­mi és gazdasági vezetés bürok­ratikus módszereit felszámol­ja, a hivatalok, intézmények és vállalatok demokratikus vonásait erősítse. Meg kell azonban nyíltan és őszintén mondani: a demokráciának is meg­van a maga törvényes rendje. Az anarchiát, a fejetlenséget, a felelős ve­zetők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze Feloldották a szesztilalmat senki demokráciának, mert mindez a demokrá­ciától merőben idegen. Az ország törvényes rend jének helyenként divatbaj ött lazítása mindenkor, az adott viszonyok között pedig külö-,s nősen — nem a nép és a de­mokrácia, hanem ellenkező-^ leg, a nép ellenségei javát és érdekeit szolgálja. A törvé­nyes rend lazítása, vagy lazí-^ tásának tűrése, bármilyen nagy hangon kimondott „for­radalmi” jelszavak kíséreté­ben történik is, a valóságban nem a nép, hanem az ellen- forradalom malmára hajtja a vizet. (Folytatás a második oldalon.)' Alszik az édes anyaföld, al­szik és álmodik, mi mást is tehetne (?) a zordon tél ke­mény bilincsbe verte. . . .Még sárga levelek zizeg­tek a fákon, amikor csillogó . dérköntösében suhogva kélt íszárnyra az éjsark fagytündére. " Dermedt némaság fogadta őt amerre elvonult. Az ősz tün­dére útját állta, s ezzel kivív­ta a fagytündér haragját, amelyet a dac oktalan tettek­re ragadott. Megkímélte a fa­kószínű fűszálat de lerázta az. évtizedes tölgy sárga lomboza­tát, mely elfogta az éltető ’fényt az apró fűszálak elől. Le- ’ rázta a lombozatot, de a fát tőből kitépni nem volt ereje. Az ősz békességgel nem ad­ta át helyét. Egyre fogyott a fagytündér ereje mivel dér- . köntösét a meleg napfény ; emésztette. Haragra gerjedt s a szélvihart hívta segítségül. A vihar erőszakos és gyilkos volt. Ahová újjával ért ki­aludt az élet. Gyilkos enyel- géssel csókolta a földet és a növényzetet. Elakart pusztíta­ni mindent: az őszt, a télt, mely útját állták, s immár hárman marakodtak a hata­lomért. S heteken át csilingelt az enyészet halálharangja. . . S e vad küzdelem közben csillogó napfény ömlött a föld­re. Míg távol volt, pusztult az élet, s íme amint melegét ki­öntötte a tájra az életnek szí­nei, hangjai egyszerre feléb­redtek. Alig hogy átvette ural­mát, már ott játszik a légben az első pillangó, kéjjel fürdik a fogoly csapat, s a nyugodt méltósággal sütkérező őzbak egykedvűen szemléli a favágó szorgos munkáját . . . Elvonult a halál. . . olyan öröm, olyan érzés ez, amilyet a nehéz börtönből kiszabadult rab szabadulása első pilla­natában érzett. Kitörő, ujjon­gó örömérzés, amelybe a két­kedés fájdalma is belevegyül, s amelyet a hirtelen meglepe­tés érzelme zsibbaszt. Minden csak úgy zavartan, kapkodva élvezi a felszabadulás örömét. A természet lényei sietnek osztozni azörömben, mert ki tudja mily rövidre vannak szabva az örömnek napjai . . . Vajon van-e csodálkozni va­ló ezen? Igaz, ma még sötét vihar­felhők úsznak az égen, de az égből már ömlik az éltető fény, s holnap már derült, napfényes lesz az ég. A tél után tavasz közeledik! MEDDIG? A szesztilalmat november 30-tól az egész ország terüle­tén megszüntette a közellátási kormánybiztos. Az italboltok és a vendéglátóipari üzemek november 30-án reggel 8 óra­kor kötelesek az árusítást meg­kezdeni. A boripari, szeszipari és söripari vállalatok haladék­talanul gondoskodjanak az italboltok és más vendéglátó­ipari üzemek folyamatos áru­ellátásáról. Külföldi élelmiszersegély Az elmúlt hónapban nagy- mennyiségű rizst szállított a kereskedelem az üzletekbe. Mi­vel a kereslet változatlanul nagy, folytatják a rizs szállí­tását. A budapesti raktárak­ban jelenleg mintegy kétszáz vagon rizst tárolnak. Jugosz­láviából ötvenöt vagon rizst kapunk. Csehszlovákiából is nagyobb élelmiszer szállít­mány érkezik, így a többi kö­zött ötszáz vagon burgonya. 400 ezer A kereskedelem az idén több mint 400 ezer fenyőfát készül forgalomba hozni karácsonyra. A Licimpex külkereskedelmi fenyőfa vállalat 250 ezer fenyő szállí­tására megállapodott Cseh­szlovákiával és Romániával. Bárhova vetett is a sors, magaménak vallottam e megyét, melyhez ezer, millió szál fűz. Szeretem népét, a búgó gyárakat, a bányát, a zúgó erdőt, a he­gyeket, a drága termőföl­det, s a hajnali ködöt. Egyszóval, mindent, amit a természet és az emberi kéz megalkotott. Ismerőseimnek, ha a be­szélgetés úgy fordult, e me­gye szépségeiről órákon keresztül beszéltem. S ha tehettem, mindig az erdőt jártam, hallgattam annak zúgását, a madarak csi­csergését. Megcsodáltam a hatalmas fákat, melyek év­tizedeken, évszázadokon dacolva széllel és viharral fejlődtek és erősödtek. Lát­tam gondozatlan erdőt, lát­tam gondozottat is. Sokszor visszakaptam kezemet, ha egy-egy vékony ágért, vagy gallyért nyúltam, ösztönö­sen. Nem, ne tedd — sú­gott valami a fülembe. An­nak is fáj, fa lesz belőle. Amíg élek, mindig emléke­zetes lesz számomra az is­kolában megtartott mada­rak és fák napja, mikoris emlékeztünk a természet szépségéről és annak lakói­ról. Ma úgy érzem, minden nap madarak és fák napját kellene tartani és rákiálta­ni a támadóra: nem. nem szabad. Az erdő nemcsak a tiéd, hanem az enyém, min­denkié, a népé. Ma, akár merre nézel, csattog a fejsze, vágják a fát, lopják az erdőt. A ha­talmas testek utolsót só­hajtva élettelenül feksze­nek a földön. A támadó mosolyog. Sikerült, gyerünk a többivel. És kocsik hord­ják nappal, éjjel a fát. Szí­vembe hasít a fájdalom: meddig, meddig tart ez így. Ember, gondolkodj! Kevés az erdő, kevés a fánk. Ho­vá vezet az erdők pusztítá­sa? 40—50 év keli, míg újra szép erdő lesz, míg megtelik lakókkal, s az emberi szem gyönyörköd­het benne. —j—n—------------- -------------­So kan szeretnének hazatérni Közei 200 vagon szenet adtak bányászaink szerdán A nógrádi szénmedence dol­gozói november 28-án 195,5 vagon szenet termeltek. Ennyit mond a puszta számadat. Ez a termelés azonban a létszámhoz viszonyítva igen minimális. Bár meg kell jegyezni azt, hogy a vidéki dolgozók gépko- csiai csak egyharmadban jár­nak. Nagyobb hiba az és ezt most tisztán kell látni, hogy bányászaink nem használják ki az adott viszonyokat úgy, mint ahogyan ez lehetséges volna. Minden feltétel bizto­sítva van a termelésre, azon­ban gyakori eset, hogy a szén­fal mellett helyzetmegbeszélés folyik és így nem csoda, ha kevés szén hagyja el a munka­helyeket. Pedig ha valaha nagy szükség volt a szénre, akkor ezt most joggal elmond­hatjuk. Külpolitikai hirek A PRÁGAI RÁDIÓ kedden közölte, hogy Csehszlovákiá­ban amerikai kémcsoportot lepleztek le. A csoport a Nyu­gatnémetországi Amerikai Hír­szerzőközpont utasításai alap­ján működött. Sepilov a repülőtéren nem volt hajlandó nyilatkozatot tenni. NÉHÁNY NAPJA a Jugosz­láv fővárosban tartózkodik a magyar közellátási kormány- bizottság küldöttsége Darvas Sándor vezetésével. A küldött­SEPILOV, szovjet külügy­miniszter, aki két hétig részt- vett az ENSZ közgyűlés ülés­szakán, szerdán reggel repülő­gépen visszatért Moszkvába. ség a jugoszláv kormány által a magyar nép részére felaján­lott természetbeni segélyek át­vételével kapcsolatos kérdése­ket intézi. Az Österreichische Volks­stimme tudósításában rámutat, hogy az Ausztriába érkezett magyar állampolgárok a nyu­gati rádióállomások és min­denekelőtt a Szabad Európa rádió propagandájának estek áldozatul. A lap munkatársa azonban rámutat, hogy a me­nekültek többsége a határ át­lépése után néhány órával kijózanodik. A Bilg Telegraf leírja a ma­gyar menekültek ausztriai életkörülményeit. Sok mene­kült vasúti kocsiban, pajtában és egyéb télen lakhatatlan helyiségben lakik. A mene­kültek hálásak egy tányér bablevesért, egy meleg zugért. A sajtójelentések azt bizo­nyítják, hogy az Ausztriába került magyar állampolgárok közül sokan szeretnének haza­térni. DOBÁLÓDZOTT A SZAVAKKAL K. szaktárs megszokott moz­dulattal húzta magára viseltes pullóverét, s vette fel sok időt látott nagykabátját. Ahogy az ajtón kilépett, még cigaretta- tárcáért akart visszafordulni, amikor egyik ismerős mun­kástársa a következő szóára­dattal rohanta le: — Csak nem akarsz dolgoz­ni menni? Megbolondultál? Hát neked annyira szükséged van arra a rongyos pénzre? Ne­kem nagyobb családom van, mégsem dolgozom! K. szaktárs elgondolkozva válaszolt: — Én tudom, hogy miért dolgozom. A Te gyermekeid­ért és akik az iskolában fa­gyoskodnak, meg akik jogai­kat kiharcolták, azokért. Ezek most a kórházakban feksze­nek, fűtetlen szobákban. Leg­főképpen pedig azért dolgo­zom, mert pénzre van szüksé­gem, s köztudomású dolog, hogy még eddig nem volt olyan rendszer, amelyik a ke­nyeret és az általam annyira szeretett féldecit ingyen adná. —O— Másnap ugyanebben az idő­ben ugyanez az ember kopog­tatott szobája ajtaján. — Öregem, nem volna 500 forintod kölcsön? Már egy hó­napja nem dolgozom, aztán tudod, hogy most má • nem fizetik . . . — Komám, tegnap nem így beszéltél. Nagyon dobálóztál a szavakkal. Én csak azt tudom neked mondani, hogy gyere csak Te is dolgozni, akkor majd kapsz pénzt. A sztrájk eddig időszerű volt, most már nem az. Ha most nem dolgo­zol, az országnak nem lesz szene, neked pedig pénzed nem lesz. Ha továbbra is sztrájkolunk, akkor megint oda jutunk, hogy egy havi ke­resetedért vehetsz magadnak egy mozijegyet, vagy legjobb esetben egynéhány napi élel­met. S ezzel magára hagyta meg­dermedt munkástársát.

Next

/
Thumbnails
Contents