Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-17 / 83. szám

1956. október 17. SZABAD KÜÍGRÁD 3 A bányák kisgépesítéséről és a Kóta-féle felrakógép hibáiról- nyilatkozik Dr. Csillag József, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályvezetője Egy héttel ezelőtt országos tanácskozás volt Buda­pesten a bányai rakodás kisgépesítéséről. A tanácsko­záson tíztagú nógrádi küldöttség vett részt, melynek ; tagjai közül megkértük dr. Csillag József elvtársat, a .Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályvezető Íjét, ismertesse lapunk olvasóinak az értekezleten nagyi l visszhangot keltett felszólalását. Nyugodtan mondhatjuk — kezdte nyilatkozatát —, hogy az a tíztagú nógrádi kül­döttség, amelynek tagjai kö­zött ott voltak Sartóris Kál­mán igazgató, Sárai Lajos mátranováki üzemvezető, Mar­ton Mihály nagybátonyi fő­mérnök, Budavári Károly Kos- suth-díjas, Kaposvári Ferenc és Kővári József mizeerfai, Szakács György, Valah László nagybátonyi és Tóth Gyula II. kazári vájárok, bátran kiállt a bányai rakodás kisgépesítése mellett; Kaposvári Ferenc és Valah László értékes észrevé­teleket és javaslatokat tettek a nógrádi kisgépesítésről. Magam főleg két kérdéssel foglalkoz­tam felszólalásomban. Ezeket kívánom ismertetni a Szabad Nógrád olvasóinak. A nógrádi szénmedencében ez év első negyedében az ösz- szes rakodások 2,2 százalékát végeztük, elsősorban Kóta-féle rakodógéppel, a második ne­gyedévben ez a szóm 3,4 szá­zalékra emelkedett, a legfris­sebb adatgyűjtés szerint pedig már 9 százaléknál tartunk. Ha e fejlődésünket szemléletesen mutató számokhoz még azt is hozzátesszük, hogy míg az egy gépre eső havi országos rako­dási átlag 580 tonna, addig ez Nógrádban 800 tonna körül mozog, akkor nyugodtan mond­hatjuk, hogy kielégítő a fej­lődés bányáinkban a rakodás kisgépesítése tekintetében. Ezek a számok végeredmény­ben arról beszélnek, hogy Nógrádban a bányászok is és a műszaki vezetők is szeretik a gépeket. A rakodógépek alkalmazá­sával kapcsolatban feltétlenül szólni kell még azoknak az önköltségre gyakorolt hatá­sáról. Egy Kóta-féle felrakó­gép nekünk 12 ezer forintba kerül és körülbelül másfél év az élettartama. Ha most egy kis számadást csinálunk, ki­derül, hogy a IVa évi 9 ezer fo­rintos karbantartási költséggel együtt nekünk a gép 21 ezer forintban van. Ilyenformán világos, hogy azokon a munka­helyeken, ahol gépesítettük a rakodást meg kell emelnünk a normát, mert az önköltség nö­vekedett, de ezt csak többhe­tes begyakorlási idő után tesszük, s akkor is úgy, hogy a bányászok is jól járjanak, más szóval semmiképp se keressenek kevesebbet, mint korábban gép nélkül. A kis- gépesitéssel legfőbb célunkat, bányászaink munkájának megkönnyítését szolgáljuk, hi­szen a rakodás, a legnehezebb bányai munka, kézi lapátolás­sal a munkaidő 20—30 száza­lékát veszi igénybe és legtöbb zsírját veszi ki a bányászok­nak. Én éppen az ő érdekük­ben fordultam a többi trösztök képviselőihez, hogy csak adják át nekünk a rakodógépeiket, ha idegenkednek tőlük, majd mi felhasználjuk őket. Felszólalásom második ré­szében a Kóta-féle felrakodó­gépek hibáiról és arról beszél­tem, hogy a nógrádi tapaszta­latok alapján a jövő évig mi­lyen változásokat kellene vég­rehajtani a jelenleg is haszná­latban lévő, legjobban bevált egyláncos, négycsillagkerekes Kóta-féle felrakógépen. Köztudomású, legalább is szénbányászati műszaki kö­rökben, hogy jelenleg három típusú Kóta-féle felrakógép van használatban: az egyláncos kétcsillag kerekes, a kétláncos háromcsillagkerekes és az egy­láncos négycsillagkerekes. Ez utóbbiról, elsősorban a fogya­tékosságairól ezúttal is szeret­nék beszélni; Ennek az egyláncos gépnek 30-as osztású erősebb lánca nagyszerűen bevált. A két csil­lagkerékpár kiválóan előse­gíti a gépnek a lerobbantott szénbe való hatolását, Előnye ennek a típusnak a többivel szemben az is, hogy kapái vas­tagabbak; Mindent összegezve ezzel a rakodógéptípussal egy csille rakodási ideje 30—40 másodpercre csökkent. Azon­ban az ismertetett tökéletesí­tések után vannak a gépnek még mindig hibái, s ezeket a kővetkező típus megtervezésé­nél már ki kellene küszöbölni. Vegyük sorba e hibákat! A gép csillagkerekei kis át­mérővel készültek, s ez azt hozta magával, hogy a kapák a lerobbantott készletben kö­rülbelül két centiméterrel előt­te járnak a csillagkerekek­nek. Ebből viszont az követke­zik, hogy a kapáknak meg nem lazított szenet kell felszedniük. Végső soron ezzel a hibával magyarázható, hogy a gép mű­ködés közben ugrál. E hiba ki­küszöbölése érdekében java­soltam az értekezleten, hogy az 1957-ben gyártásra kerülő Kóta-féle felrakodcgéptípust úgy szerkesszék meg, hogy a csillagkerekek 2 centiméterrel előtte járjanak a kapáknak. A gép másik fogyatékossága véleményem szerint, hogy a kapáiról hiányzanak a lazító­fogak, amelyek közepén is la­zítanák a felrakásra kerülő szenet; Tettem még egy harmadik javaslatot is a felrakodógép tö­kéletesítésére vonatkozólag, s ez annyiból áll, hogy a csillag­kerékpáron a belső csillagke­rék minél beljebb kerüljön, ameddig a kapa megengedi. Ezzel a tökéletesítéssel is a szén lazítását javítanánk; Szeretném remélni, hogy a gép tervezői és szerkesztői fi­gyelembe veszik szerény ja­vaslataimat, amelyekben benne vannak a nógrádi bányászok észrevételei is, akik szeretik a Kóta-féle felrakodógépet és ha tovább tökéletesítenék, még jobban szeretnék — fejezte be nyilatkozatát Csillag elvtárs, A tröszt havi tervelőnye: 357 tonna! Bányászaink végre kiemel­kedtek a szokatlanul mély hul­lámvölgyből. Igaz, még nem számolhatunk be a megszokott nagy eredményekről, de a hő­elejei 1000—2000 tonnás tarto­zások után nagyon örülünk a 357 tonna többletnek. Már na­gyon vártuk hogy „megtörjön a jég” és az egymás után so­rakozó mínuszokat plusz elő­jelek váltsák föl. Reméljük, hogy most már olyan sorozat következik, ahol egyre keve­sebb lesz a tartozást jelentő mínusz és több a plusz. A 357 aránylag kis szám, de emögött a szám mögött kemény munka van. Ez a munka pedig megbe­csülést érdemel. A legfigyelemreméltóbb az eddig szinte állandóan utolsó helyen levő Tiribes előrehala­dása. Már négy alkalommal egymás után egyre növekedő többlettel dolgozott. Reméljük végleg otthagyja az adósok csapatát. Élenjárók; Szorospatak: 935 tonna több­let. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Zagyva: 569 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Szendrei Zoltán. Mizserfa: 504 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Jőzsa Pál. Nagybátony: 357 tonna több­let; Üzemvezető: Tanyai Fe­renc, főmérnök: Marton Mi­hály. Hányás; 261 tonna többlet. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Bajos. Tiribes: 223 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András, fő­mérnök: Bakos Péter. Mátranovák: 187 tonna több­let. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Adósok: Ménkes: 172 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó Imre, fő­mérnök: Cserjési Miklós, Róna: 353 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi Já­nos, főmérnök: Laczó István; Kazár: 1120 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván; Kisterenye: 1831 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. A tröszt többlete Irén bánya termelésével együtt 357 tonna. Igazgató: Sartóris Kálmán, fő­mérnök: Lassan József, terme­lési osztályvezető: Vörös Lajos, műszaki osztályvezető: Dr. Csillag József; 4pgOOfi)OOOOCXX)OCXOOOOOOOCOOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOCX»OOOOOf Szunnyadó erő túOOOOOQOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOCr a z őszi munkák? -.. Je- zí lenleg a répa ásása folyik. Egyszerre tíz gazdát értesítüník, hogy ne legyen torlódás az állomáson, az át­vételnél. Mert nem csak Nagybátony, Macorúka és Luc- falva termelői is ide szállít­ják a répát. A szántás­vetés?..-. Hát az mehetne jobban is, nem mondom. De azért most, hogy egy kis csapadék hullott, máris nagyobb lendületet vett. A napokban voltam kint határ­szemlén. Kispál M. Lászlóval beszélgettem, vetett 6 is. Nézze — szalad az ablakhoz, s a köves úton zörgő székér után mutat —, ez is vetni megy, mért mindenféle fuvart leállítottunk. Most a vetés a fontos Igen.. A termelési bizottság is segített. Kispál István az elnöke. Tartják, a kapcsolatot a tanáccsal és mi is velük beszéljük meg a fel­adatokat. Itt volt például a vetőmag. Összeírtuk, kinék van szüksége jó vetőmagra, ezt csere útján biztosítjuk. Itt is segítették, meg aztán az ellenőrzésénél is... Mindezeket Laczlkó István, Nagybátony Községi Tanács VB-elnöke mondotta, aki úgyszólván mindenről tud a faluban. legalább is azt gon­dolja. E lőször csak a két fej, aztán lassan az állatok is kibontakoznak a szürkeségből. Majd előbukkan Kispál Ist­ván, amint az ostorral haza­felé biztatja lovait. Szántani voltak. Hiába igyekezett, hogy meglegyen sötétedésig, csalk kimaradt egy darab Ahogy elcsépelt, szántani kezdett mindjárt. Szánt magának, 78 éves öreg apjának, testvérei­nek, a rokonságnak, aSkiknék nincs igájuk a földhöz. Olyan másfél holdnyi lehet az a rész, melyet már előkészített magának a búza alá. Eddig az esőre várt, azért nem vetett. De most már muszáj, az idő sürget. Nincs mire várnia. Tavaly is azzal rontotta el a gabonát, hogy még november közepén is vetett a sárba. Most a hereföldbe teszi a bú­zát. Már Ikétszer megszántotta, hogy jó legyen a vetőágy. De még mindig van két hold, amit szántani-vetni kell. Úgy mondotta el ezéket, hogy közben még tett-vett az udvaron , aztán a hideg őszi este elől behúzódott a melegre, s ott folyt tovább a beszél­getés. — Igen, megválasztottak a termelési bizottság elnökénék, de én nem fogadtam el.., — ...? — Azon kezdem, ott sem voltam azon a gyűlésen, csak később hallottam meg, hogy én lennék az elnök Nem is tu­dom, kik a tagjai. De nincs is nekem erre se kedvem, se időm. Miért? Először is azt sem tudom, mit kellene ne­kem csinálni abban a bizott­ságban. Aztán meg a sok gyűlésezés elvenné az ember idejét. Ha idegenek jönnek, eljárhatnám velük az egész napot a határban. S Kispál Istvánnak kellene összefogni a termelési bizott­ságot, azokat az embereket, akikről nem is tud.. , S ulyok Jánosné VB-elnök- helyetteshez tartozik az egészségügy, oktatásügy, reá hárul az óvoda gondja, s mel­lékesen ő foglalkozik a mező- gazdasággal is. Azért mondom, hogy mellékesen, mert igen kevés ideje jut a mezőgazda- sági problémáikra. Nem arról van itt szó, hogy nem küldi be rendszeresen a jelentése­ket. Az adminisztrációs mun­kával nincs baj. Nagyon kevés ideje van arra, hogy ellen­őrizze, ezek a jelentések meg­felelnek-e a valóságnak. Itt van például a szántás-vetés. A község vetésterve 253 hold kenyérgabonából. Ugyanennyi lehet a szántás is. Szántani körülbelül 150 holdat szántott meg, a több mint 180 termelő. Vetni azonban nagyon keve­set vetették. Körülbelül olyan 18—20 holdon van földben a gabona. Egyedül idős Ilényel József jelentette a tanácson még a múlt hét közepén, hogy végzett a vetéssel. Szóval ezt a 18—20 holdat tartja nyilván Sulyokné, ő azonban még nem látta, mi is a helyzet. Határ­szemlére nem jut ideje az ezernyi apró, más dologtól. S ebben nem ő a hibás. Mert a mezőgazdaság egy egész embert kíván. így arra van utalva csupán, amit hall a tanácson megforduló gazdáik­tól. A termelési bizottságtól is stík segítséget kaphatna mun­kájához. Gyenge a vetés, ta­gadhatatlan. Gyengébb, mint tavaly. Az elmúlt esztendőben úgy csinálták, hogy felosztot­ták a községet a tanácstagok között. Egy emberre 8—10 gazda jutott így. Ezt megcsi­nálhatnák most is, mert mi­ben telne Kispál Istvánnak elmondani, hogy az elmúlt esztendőben még november közepén is vetett, s bizony elég ritka lett a búza De a termelési bizottság tagjai is gazdák. Méghozzá nem is akármilyenek. Mindegyik el­mondhatná saját tapasztala­tait. Ehhez per-ze az szük­séges, hogy egyszer összejöj­jenek és megbeszéljék, hogyan is látják további feladatukat. S az újra kezdéshez adjon több segítséget, támogatást Sulyok Jánosné elnökhelyettes is. Ahogy mondják, szúrópróbát tartanak majd, elvetették-e a gazdák az előirt gabonát. Itt megint csak. segíthet a ter­melési bizottság. De ne mindig az elnököt mozgassák, így nem csoda, ha elmegy egy-egy embernek a kedve, mert ren­geteg időt rabolnak el tőle. Van a termelési bizottságnak rajta kívül még más tagja is. / lyenformán próbálják hát Nagybátonyban életre- kelteni a termelési bizottságot és meglátják, az elmaradt őszi szántás-vetésnél nem vallják kárát. Nagy Imre elvtárs levele az MDP Központi Vezetőségéhez A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK BUDAPEST TISZTELT ELVTÁRSAK! Kommunista meggyőződésem és a párthoz való ragaszko­dásom parancsszavát követem, amikor egyéni érdeket, presz­tízs-szempontokat vagy sértődöttséget félretéve, ismét a párt­hoz fordulok. E levelem megírására mindenekelőtt a párt egy­ségének féltése és az a kívánság késztetett, hogy minél előbb a párt soraiban, annak tagságával vállvetve munkálkodhassak a szocializmus építése, az ország felvirágoztatása, dolgozó né­pünk boldog, békés élete nagy és nehéz feladatainak megoldóx sán, amihez a párt minden erejének megfeszítésére, minden tagjának szilárd, elvhű helytállására van szükség. Ugyanakkor, amikor az 1956. júliusi központi vezetőségi határozat nyomán felmerülő új és vagy kérdések, de nem utolsósorban népköztársaságunk ellenségei számításainak meg­hiúsítása elengedhetetlenül megköveteli a párt sorainak elvit politikai és szervezeti egységét, valamint ennek alapján a leg­szélesebb demokratikus erők nemzeti összefogását — párt­ügyem tisztázatlansága és a körülötte egyre növekvő bizony­talanság megnehezíti a párt egységes cselekvését, megosztja a párt és a demokrácia erőit, éppen akkor, amikor súlyos gazda­sági és politikai feladatokat kell a párt irányításával megol­dani. Ebben a helyzetben mindenekfelett álló döntő kérdés 4 pártegység ügye. Le kívánom szögezni, hogy én a marxizmusa leninizmus tanításai és a párton belüli demokrácia elvei alap­ján nyugvó pártegységet a párt sikerei alapvető feltételének te­kintem. Éppen ezért károsnak tartanám, ha az úgynevezett Nagy Imre-ügy körül a harc a pártban tovább éleződne, ami a pártegység megszilárdításának, a párt határozott, egységes po­litikájának akadályává válhatnék, amit pártügyem rendezésé­vel el lehet és el kell hárítani. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy pártügyem rendezése érdekében minden tőlem telhetőt megteszek, ami a marxista—leninista meggyőződésemmel, elveimmel, valamint kommunista és emberi becsületemmel összeegyeztethető. Mint már több beadványomban kifejtettem, most újból szükségesnek tartom leszögezni, hogy: a) egyetértek, a párt politikai fővonalával — iparunknak, mezőgazdaságunknak, egész népgazdaságunknak « marxizmus —leninizmus szellemében, a sajátos magyar viszonyoknak meg­felelően a szocializmus szellemében, a sajátos magyar viszo­nyoknak megfelelően a szocializmus alapjaira való helyezésé­vel — amelyet az f953 júniusi központi vezetőségi határozat és a 111- kongresszus “határozatai szabnak meg; b) Egyetértek á demokratikus centralizmus lenini elvével, amelynek alapján magamra kötelezőnek tartom a párt hatá­rozatait, még akkor is, ha azokkal részben vagy egészben nent értek egyet; c) egyetértek az 1956 júliusi központi vezetőségi határozol azon elvi célkitűzéseivel, amelyek a XX. kongresszus szellemé­ben vezetik a pártot a szocialista demokratizmus útján. Bár 4 határozat számos kérdésében más véleményen vagyok, a hatá­rozatot magamra kötelezőnek tartom és küzdők megvalósí­tásáért. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a politikai és ideoló­giai tevékenységemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban az elhangzott vádakat megfelelően vezető pártfórum nyilvános­sága előtt megvitassuk, s amennyiben az eszmei tisztázás ered­ményeként szükségesnek mutatkozik, az alaptalannak bizonyult vádak helyreigazításával egyidejűleg a magam részéről kész vagyok a ténylegesen fennálló hibák elismerésére; Meggyőződésem, hogy ügyemet mind a pártegység, mind a politikai és gazdasági feladatok sikere érdekében rendezni kell. Annál inkább hangsúlyoznom kell ezt, mert a pártból ’való kizárásom a párton belüli demokrácia, a párt szervezeti sza­bályzata megsértésével történt és pártszerűtlen volt. Ez a meg­győződésem vezetett, amikor vezető pártszervekhez több be­adványt intéztem, s ez indított arra is, hogy legutóbb régi alap­szervezetem pártbizottságához fordulják. Mindezek alapján úgy érzem, hogy a pártban a helyem, amelyben közel 40 esztendőt töltöttem, s amelynek soraiban 4 nép, a haza, a szocializmus ügyéért hol fegyverrel a kézben, hol munkával, szóval, vagy tollal, legjobb képességeim szerint küzdöttem. Kérem tehát a Központi Vezetőséget, hogy párt- ügyemet tegye újabb vizsgálat tárgyává és annák eredménye­képpen állítson vissza párttagsági jogaimba, hogy ily módon pártügyem lezárásával is segítse elő a párt és az ország előtt álló feladatok minél eredményesebb megoldását, Budapest, 1956. október 4-én. Kommunista üdvözlettel: Nagy Imre s, kj Az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata A Politikai Bizottság megtárgyalta Nagy Imre elvtárs ok* tóber 4-i levelét, amelyben párttagságának visszaállítását kérte. A Politikai Bizottság elhatározta: 1. Hatálytalanítja az 1955 novemberi határozatot, amely Nagy Imre elvtársat kizárta a párt soraiból, mert jóllehet kö­vetett el politikai hibákat, ezek nem tették indokolté a párt­ból való kizárását. A kizárási határozat létrejöttében jelentős szerepet játszott Rákosi Mátyás elvtárs személyi elfogultsága; Mindezeket figyelembe véve, a Politikai Bizottság Nagy Imra elvtársat visszahelyezi párttagsági jogaiba. 2. Javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy az ügynek még nyitott kérdéseit a közeljövőben vitassa meg, tisztázza a Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat, valamint azt, hogy a korábbi párthatározatokban mennyiben voltak túlzások vagy helytelen megállapítások: Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy a Központi Vezeí tőség az ügyet elvi alapon véglegesen tisztázza és lezárja; Budapest, 1956, október 13,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents