Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-10 / 81. szám

é 1958. október 18. SZABAD XOKHAD AZ ELSŐ ÉV Híradás a Karancsaljai Béke Termelőszövetkezetből C sodás őszi színekbe öltö­zött a Karancs eröören- ffetege. A hosszú völgykatlan­ban csak a patak melletti rét zöldemik még. A domboldalon traktor szántja a földet. Pufo- gását visszhangozzák a he- gyek-völgyek. M találni a Bé­ke elnökét, Juhász elvtársat. Magas, derék, barna ember. Szürke ruhát és kalapot visel. S ahogy mondják, 6 a legfia­talabb ember a szövetkezet­ben. Igazi földmíves ember. Most a szántást ellenőrzi. Ver le együtt indulunk a gazdaság megtekintésére. Az előttünk levő kisebb hegy északi oldalán, még tart a Vcukorica betakarítási mun­ka. A kukoricásba épp most kanyarodik be fogatával az öreg „Huszár bácsi”. Mellette Híves Beláné ül. Megállnak az első kvkoricarakás előtt. Be­szállnak s egy-két percig gyö­nyörködnek a szép, hosszú, sárga kulcoricacsövekben. Majd felrakják a szefkérre. — Elég tűrhető a termés.. ■, Holdanként 22 mázsa csöve­sen ... — szólal meg mellet­tem az elnök, s örömteli mo­soly bujkál napbarnított ar­cán. — Pedig nemcsak az aszály, hanem az erdő vadjai is meglopták a termést. Igaz, hogy magasabb termésátlagra számítottunk, hiszen megadtuk neki a szükséges munkát. Hibrid magot vetettünk mély­szántásba, fészkesen. A fész­kekbe szerves és szervetlen trágyát szórtunk. Egyszer bo- ronáltvk, kétszer lókapáltuk. Sajnos, a nyári gazolókapálást elmulasztottuk. Nem futotta az erőnkből. Jövőre nem fe­ledkezünk meg erről sem. Az akácliget szélén vezet utunk. Egy darab kukorica- föld tűnik elénk rajta gúlá­ban áll a szár. — Családom végezte rajta a betakarítást... Mindenki any- nyit vállalt, amennyit bírt. Ok javasolták ...a családtagok is segítettek, de rendben megy ám a munka! — jegyzi meg az elnök. Egy mély, kövekkel, cserjék­kel teli árkon haladunk át. Az elnök egy kis mélyedésre mutat. — Kiapadt a forrás... Itt szokták szomjukat oltani a vadak. Rettenetes volt ez a szárazság.. » Tölgy erdőbe érünk, kissé tá­volabb javított hegyiút kígyó­zik tova. A kőbányához vezet.;. viajd félévi vesződségbe került, míg megkaptuk a bányát — szólal meg Juhász elvtárs. Az útra sárga falevelek hullanak ... Még egy Ifcis emel­kedő, s máris elénktárul a bá­nya. Három korosabb ember: Sándor József, Mércéi József és Kristóf István fejti az érté­kes követ. — Négy napja, hogy bein­dult a termelés. A kő a falu­siaknak kell, házat építenek. Negyven forintért veszik köb­méterét — újságolja Sándor elvtárs. — Sok kő kell a tsz új köz­ponti majorjának felépítéséhez is —t szól közbe az elnök. Indulni készülünk. Sándor József még utánunk szól. — írja meg azt is, hogy a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár már hosszú hónapok óta nem képes elkészíteni a körfűré­szünket. Mindig csak ígérge­tik. . ; — Egy hengert és egy si­mítót is ígérteik — jegyzi meg az elnök, s legyint a kezével —. így patronálnak ők... Lassan ereszkedünk le a hegyről. Tőlünk jobbra egy délnyugati fekvésű domb lát­szik. — Oda szőlőt fogunk telepí­teni. A völgybe érilnk. Mintha szőnyegen járnánk úgy süp­ped alattunk a rét zöld gyep- szőnyege. Szinte bokáig merü- lüvüz benne. — Csapolni kellene, so!k a víz... elmokásodott már... Kölcsönt kérünk az államtól... Ha megjavítjuk háromszorta magasabb lesz a fiihozam. Okosan teszik... A patak partján a nagy fűz­fa árnyékában tehenek és üszők delelnék. A pásztorok: Tóth szőllős Sándor és Kris­tóf Ferenc az árnyékban pi­hennek. — Ez a leözös állomány. Köz­tük látni a háztájiakat is. Csak itt találnak valami harapni- valót. A hegyilegelőn kisült a fű, pedig tavasszal megtisztí­tottuk a bokroktól, aztán meg pétisót is szórtunk a gyepre. Hiába no, ki számított ilyen szárazságra?! Milyen az ossz jószágállo­mány? — Azzal még nemigen di­csekedhetünk — válaszolja. — Hét fejőstehén, öt üsző, öt hízósertés, tíz ló, egy csikó. Ennyi az egész. Ezeknek is alig tudunk férőkelvet biztosí­tani. A teheneiket az istállóm­ba helyeztük el, de nem so­káig lesznek ott. A hónap vé­gére befejezzük az új istálló építését. ötven férőhelyes szép, nagy istálló. A takarmá­nyoson és a tejházon kívül még gondozói szoba is van ben­ne. Kell is az új istálló. Az ősz­szel még nyolc tehenet ve­szünk. Az üszőket is tovább­tenyésztjük. fprdemes megemlíteni, hogy a tagok javaslatára ke­rek két hónap alatt teljesítet­ték az évi tejbeadást és azóta szabadpiacon értékesítik a te­jet. így havonta 4000 forint bevételhez jutnák. — A lovak sem eszik hiába a drága takarmányt — foly­tatja tovább az elnök — ilyen hegyékben hasznos a ló, külö­nösen most a termés betaka­rításánál, no meg a fuvarozás­nál is. Eddig csak fuvarból — egyéb más gazdasági munkáik végzése mellett — 38 000 forint a bevétel. Más állattenyésztési ággal nem foglalkoznak? — De, még az ősszel man­galicasertés törzset akarunk vásárolni, tavasszal pedig ba- romfitenyészetüvtk is lesz. Tehát szép lassacskán 'kiala­kul a közös jószágállomány, amely alapját képezi a színvo­nalasabb állattenyésztői mun­kának. Az elnök tovább invitál. Át­megyünk a sekélyvízü pata­kon. Tőlünk nem messze asz- szonyok szedik zsákba a bur­gonyát. — Nem a legjobb a termés. 70 mázsa ígérkezik holdan­ként. Tíz mázsával több, mint amennyit terveztünk. Igaz, hogy itt is fészektrágyázást alkalmaztunk... Jó húsz percig tartó út után a községbe érünk. Az elnök balra mutat. — Az ott az Anna-hegy. Ott van a tsz homok- és kavics­bányája. Házépítéshez, hidak, s más egyéb építmények beto­nozásához elsőrendű, szennye­ződéstől mentes alapanyagot nyújt. Az istálló és a silóépí­téshez innen termeltük ki a szükséges sódert. így lényege­sen olcsóbb az építkezés,»» Az új tehénistálló jv~i.nc.set ér ez a bánya. Biz' földmunkát, a homok kiterme- A ßg sem, ártana, ha a lését, a mész- és tcglaszáilí- salgótarjáni építő vállalat tást saját maguk végezték, szakemberei megvizsgálnák a yjan-e elegendő szemesta­bánya anyagát. Ha beválna, nem kellene igénybe venni a drága dunai homokot. Azt hi­karmány? — Van. 50 mázsa árpa, 25 mázsa zab, 100 mázsa csöves­f 2külorica ’képezi az állatok téli, tavaszi eleségét. Aztán meg nyom a latba a daráló is, ami évente 50 mázsa szemes­takarmányt jövedelmez. Még egy pillantást vetünk az istálló melletti hegyoldal­ra, amely szakszerűen elő van készítve gabonavetés alá, ilyen meredek oldalaikon kell ter­melniük a gabonát.a is megmaradna, meg a kecske is jóllakna. — Nem lenne rossz üzlet — jegyzi meg az elnök nevetve. Majd újra megszólal. — En­nek a hegynek a tetején kez­dődik az erdőnk., s egészen a Kercseglaposíg húzódik. 61 katasstrális hold .. Mi a tervük? — Okosan kell vele gazdál­kodni, Az őszi és a téli fakiter­melésből teljesítjük az állam iránti kötelezettséget, míg a — Megterem az ott is — vá­laszolja az elnök —, csak ér­teni kell a módját. Őszi bázá­megmaradt famennyiség javát bői ötven holdem 9 mázsa lett értékesítjük, a többit pedig a az átlagtermés, a tervezett 7ß tagok tüzelőellátására fordít- mázsa helyett. Az őszi árpa jük. holdja 15 mázsát adott. Zab­A Rau felé vezető kövesút bál ich-nként 14,85 mázsát ta- jobboldalán épül a tsz új ma- hárítottunk be. Pedig csak 5 jorja. Már tető alatt áll az új mázsás átlagot terveztünk. Így istálló. Jelenleg a belső szere- összevetve_ másfél vagonnal lési munkák folynak. — Ez a mi büszkeségünk — jelenti ki az elnök, s végig­járatja tékinteiét az épületen. több kalászost termeltünk a tervezettnél. a z épülettől' vagy 10—15 zí méterre szalma és szé- nakazíak sorakoznak. Nagy Gusztáv-aknai völgyben járunk. Az út melletti Nagyon szép eredmény.; s A Gl ex. ja földtáblában Zetor traktor dől gozik. Borza Gábor ül rajta, gondot fordítottak a szükséges A kemény földből kormányle- tajkarmányalap biztosítására, meznélküli ekével emeli ki a 200 mázsa pillangóstakar- közepes nagyságú répákat. A mányt, ugyanannyi rétiszénát, tagdk — legfőképpen az asz- s 60 mázsa hegyifüvet gyűj- szonyok — ügyesen félkör Juhász József, a Béke Tsz elnöke tőitek. A szalma ezer mázsá­ra, a pelyva 400 mázsára be­csülhető ... Az istálló másik oldalán földhányások, tégla- rakások láthatói!í. — Négy darab ötven köbmé­teres téglasilót építünk. Cu­korrépalevéllel, répaszelettel és kvlkoricaszárral töltjük meg. A tagdk szorgos, élelmes munkáját dicséri, hogy a alakban rakják, körülülik és fejelik. Vígan, nevetgélve, de szaporán folyik a munka. — 110 mázsás állagot ter­veztünk, de amint látjuk, a 150 mázsa is meglesz. Az asszonyok között látni a fiatal, magastermetű párttit­kárnőt, Zsidai Józsefnét, aki éppúgy, mint a többi vezető, példás munkát végez. A párt­tagok példamutatása iránt ér­deklődöm. — E téren nincs hiba — vá­laszolja büszkén — csőik jót mondhatok. Különösen Koj- nok elvtársnő női munkacsa­patát Ikell dicsérnem. Minden közös munkából kiveszik a ré­szüket. Nagyon vidámak, való­sággal ég kezük alatt a mun­ka. A kertészetbe indulunk. Eged Béla kertész éppen pa­radicsom-magot szárítgat egy újságpapíron. A terület nem nagy, alig három hold. Vizes­árok szeli ketté. A káposzta, a sárgarépa és a zöldség még a földben van. A ltertész oda­vezet bennünket a sárgarépa- táblához. Nagy erőlködve ki­húz egy répát, s büszkén mu­tatja. — Olyan 30—40 deka súlyú, 2000 forintot ez is jövedelmez — mondja határozottan. — Jövőre öt holdra bővít­jük a kertészetet. Megjavítjuk uz öntöző szivattyúkat, remél­jük akkor már nem 23—30 000 forint lesz az évi jövedelem, mint most, hanem a duplája _ mondja bizallcodóan az el­nök. F 'isszafelé jövet szóba ke­rül a gyümölcskertészet is. — A tizennégy hold gyümöl­csöst elhanyagolt állapotban vettük át. Türelmes, szakértő munkára van szükség, hogy újra bőtermővé tehessiik a fá­kat — magyarázza Juhász elv­társ. Találni benne almát, kör­tét, diót, szilvát. Hogy meny­nyi jövedelmet ad? Arra még az elnök sem tud választ ad­ni. Annyi már biztos, hogy a tervezett két mázsa helyett 12 mázsa dió termett. Ennek ér* töke körülbelül 12 ezer forint, Húsz mázsa almatermésre szá* mitanaik. A több mázsa szilva* bál pedig pálinkát főznek. Így akarják a tagok, s ez így iM lesz.. i Az irodában a könyvelőt Kristóf elvtársnő tájékoztat a szövetkezet pénzügyi helyze* téröl. — A szövetkezetnek lejárt hitele nincs. Az esedékes, rö­vidlejáratú hiteleket időben ;rendeztük. A gópállomásl talaj* munkadíj tartozásokat első* ként a járásban, augusztus 31-én rendeztük. Egész évben volt pénzünk a banknál levő egyszámláikon. Tizenöt atka* lommal 43 542 forintot fizet* tünk be házi pénztárunkból a bankba. Ez a tény bizony a tsz pénz* gazdálkodásának szabályossá* gát s a bankfiók jó patronázs munkáját bizonyítja. — Kétszer osztottunk pénz* előleget, összesen 12 310 forin* tot. A tagok akarták így. A terv szerint egy munkaegység* re 5,79 forint osztható, de zár­számadáskor biztosítani tud* juIk a 10 forintot is — magya* rázza Kristóf elvtársnő. — Több mint valószínű te» erősíti meg az elnök. — Búzából három., árpából egy, csöveskukoricából kettő, burgonyából ugyancsak kettő kilogrammot osztottunk mun* kaegységenként előlegre. Igaz, diót is osztottunk. Minden 15 munkaegység után egy kilo* grammot. a vezetők előzetes számi* za. tásai szerint zárszám­adásra az egy munkaegység értéke eléri a 45 forintot is, OOOOOOOOOOQOOOOOOOOOCi Évfordulót ünnepelnek a Békebeliek,.» A legszebb ajándék: az egy év eredménye. Mert a Béke életképes, eredményesen gazdálkodni tudó, nagyüzemi gazdasággá vált. Azzá tették a tagok. Szinte egyedülálló az új szö­vetkezetek körében, hogy működésük első égében — az aszályos időjárás ellenére is — beigazolták a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét, s jobb életviszonyokat te­remtettek a középparasztokénál. S jövőre? A vezetők, a tagok már most azon mun­kálkodnak, hogy még alkalmasabbá tegyék gazdaságu­kat a technika, a tudomány legújabb vívmányainak al­kalmazására, hogy tudományos színvonalon álló gazdál­kodást honosítsanak meg, amely biztosítja a tagság anyagi jólétének tartós emelkedését. Lantos László Szüreti parádé Ságtíjfaluban Noha Ságújfalu nem éppen a szőlőjéről híres, az iskolások vasárnapi szüreti felvonulása és bálja méltó lett volna akár­melyik mátraalji, vagy hegy­aljai falu szokásos szüreti pa­rádéjához. A ságújfalusi pajtások Daj- csák János igazgató. Molnár Teréz, Fatalin Gizella tanító­nők és a többi nevelők irányí­tásával már hetekkel ezelőtt készültek a nagy parádéra. Mindenkivel alaposan „átve­tették” a szerepet. A mókázó vicceket gyártott, a lovasok­nak is akadt dolguk, hisz' ha valami akkor a ló igazán „egész embert” kíván. Meg az­tán miféle csőszlegény az. aki nem tudja szőrén megülni a paripát? Szóval a készülődés lázában égett az egész iskola. Mikor aztán felvirradt a nagy nap, már kora délután harsány jókedvtől volt hangos az iskola udvara. Vidám nó- tázás közben kezdődött meg a felvonulás. Egymás után nyíl­tak meg a házak ablakai, az egész falu látni, nevetni, szó­rakozni akart. Láthatott is, ne-* vethetett is. Magyarruhás lovasok nyitót-. ták a sort» Mögöttük zászló­kat vivő pajtások haladtak» Nagyszerű látvány volt a ha­talmas szőlőkoszorú, amelyet mitagadás 1— alig bírt tartani négy magyarruhás kislány» Nem hiányzott a menetből a nagyhangú bíró és a bíróné sem. A menet legmulatságosabb látványa a „cigány-kocsi” volt» amelyen Dajcsák János igaz­gató a vajda, Molnár Teréz tanítónő pedig a Vajdáné sze­repét töltötte be. Szerelmete- sen egymáshoz simulva vi­gyáztak a 15—20 főnyi rajkó­ra. Még a „valódi” cigányok is elismeréssel nyilatkoztak az alakításukról» összegezve: jólsikerült a ságújfalusi pajtások szüreti parádéja. Dicséret illeti a ne­velőket áldozatos munkáju­kért. de a falu lakóit is, akik minden támogatást megadtak a pedagógusoknak és gyere­keknek a siker érdekében» Szabó Sándor, Karancsalján a múlt év őszén létrejött a gazdálkodó új formája: a szövetkezet. Negyvenöt dolgozó paraszt töb mint 200 hold földön „gyakorolja“ a kollektív gazdálkodást maga haszna s a haza javára. A vezetők és a tagok sikerrel hárítják el a fejlődés aka dályait, s eredményesen munkálkodnak a közös vagyon gyt rapításán anyagi és kulturális életviszonyaik szüntelen javí­tásán. Azért szövetkeztek, hogy jobb módban éljenek... _ S íme most olyannak mutatjuk be a szövetkezetét, mint i amilyenné maguk a vezetők és a tagok tettek. Szorgalmasan szedik a burgonyát a W, tagok Folyik a kukorica betakarítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents