Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-29 / 78. szám

SZABAD AOGItAD 1956. szeptember 29. PÁRTÉLET ☆ Jó előkészítő munkával arra törekedjünk, hogy minden jelentkező sikeresen fejezze be az új oktatási évet Az 1955—56-os pártoktatási évben párttagjaink és pár- tonkívüli dolgozóink többen megismerkedtek a marxizmus —leninizmus tételeivel, mely­nek következtében jelentősen emelkedett párttagságunk esz­mei és politikai színvonala, nö­vekedett öntudatuk és ez ked­vezően hatott a termelési mu­tatókra is. Általában elmond­hatjuk, hogy jól dolgoztunk. De meglehetünk-e elégedve ai elmúlt évi pártoktatás eredményeivel? Nem, Elsősor­ban azért, mert nem fordítottunk elég gondot a kiválogatás so­rán az önkéntesség elvé­nek helyes betartására. így fordulhatott elő, hogy még a pártoktatási év elején a párttagság 52 százaléka vett részt az oktatásban, az év vé­gére ez a szám már csak 44 százalék volt. Még súlyosabb lemorzsolódás volt tapasztal­ható a pártonkívülieknél, mert 1050 jelentkezőből csak 350-en végezték el a szemináriumot. A Központi Vezetőségnek az 1956—57-es pártoktatási év­ről szóló határozata kihangsú­lyozta, hogy az új oktatási évben a fő cél nem a számszerű­ség túlzott növelése, ha­nem az oktatás színvona­lának emelése. A pártnak nem arra van szük­sége, hogy valaki — csak azért, mert a pártszervezet az ő megkérdezése nélkül beoszt­ja — kedvetlenül és felkészü­letlenül járjon el a szeminá­riumokra, hanem arra, hogy érdeklődve tanulmányozza a marxizmus—leninizmus téte­leit. Pártszervezeteink a Köz­ponti Vezetőség határozatának ismeretében fogtak hozzá az 1956—57-es pártoktatási év előkészítéséhez, melynek ered­ményeként el évben a párt­tagság 50 százaléka és 1230 pártonkívüli elvtárs vállalta a tanulást a pártoktatás külön­böző formáin. Nem egy olyan pártbizott­ságunk, pártszervezetünk van. mint a Tűzhelygyár, Üveg­gyár, Acélárugyár, KISZÖV, Erőmű pártszervezetei, ahol a titkár elvtársak állan­dóan foglalkoztak az okta­tással és a kiválogatás időszaka alatt többször beszámoltatták a vezető­ség és a kiválogató bizott­ság tagjait munkájukról. A dolgozókkal való foglalko­zás során az önkéntesség el­vét helyesen úgy értelmezték, hogy a hallgató maga döntse el, hogy a szervezett pártok­tatásban, vagy a szerve­zett oktatáson kívül akar­ja-e marxista—leninista képzettségét növelni. Figyelembe vették az idős párttagok, a sokgyermekes anyák kérését is, kiknek egy része örömmel iratkozott fel a tömegpropaganda előadáso­kon való részvételre. Az előkészítés során sajnos tapasztalható volt ai önkéntesség elvének helytelen értelmezése is. A kórháznál például egyes dolgozók —sajnos többen párt­tagok is'-— az önkéntesség el­vét úgy értelmezték, hogy „ha akarok, tanulok, ha akarok nem”. A kórháznál még ma sincs előkészítve a pártoktatás, mert azok az elvtársak sem hajlandóak propagandamunkát végezni — különböző okokra hivatkozva —, akik erre rá­termettek. Forgách-lejtősön, ahol a múlt évben is csak 5—6 bá­nyász — az ott dolgozók el­enyésző százaléka — vett részt a pártoktatásban és tudták: nem lesz könnyű most sem az oktatás előkészítése, mégis ki­adták albérletbe az aknász elvtársnak. Nem arról van szó, hogy a műszaki vezetőket ne vonjuk be az oktatás elő­készítésébe, mert komoly se­gítséget tudnak adni, mint ahogy ez tapasztalható volt Salgó-rónán. Azonban egyálta­lán nem helyes, ha ezt a mun­kát csak a műszaki dolgozók­ra bízzuk, s a műszakiak úgy végzik el, mint történetesen Forgáchon, ahol saját el­képzelésük szerint össze­írták, hogy kiket vonja­nak be az oktatásba, mondhatnánk a hallgatók megkérdezése nélkül. Gyakran felvetődnek olyan kérdések: „azok az elvtársak, akik egyetemre, vagy techni­kumba járnak, kötelezhetők-e szervezett pártoktatásban való részvételre?” Itt is az egyéni elbírálás a helyes módszer, mert vannak olyan elvtársak, kik^ amellett, hogy állami ok­tatásban részt vesznek, szíve­sen tanulják különböző okta­tási formákon a marxizmus— leninizmus tételeit. Akiknél ez nehézségbe ütközik, nem lenne helyes kötelezni őket. Salgótarjánban komoly elő­készületek folynak a pártoktatás ünnepélyes beindítására. Pártbizottságaink. párt- szervezeteink szeptember 26 és október 4-e között összehívják a propagan­distákat. Ezt követőleg október 4-től október 10-ig a propagandisták a hall­gatókkal beszélik majd meg az új oktatási év fel­adatait és problémáit. Az oktatás mindenütt egy­ségesen október 16-án. ked­den kezdődik minden oktatási formán. Az időszerű kérdések és a marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamokon már előadást Ikapnak a hallgatok, a szakosított tanfolyamokon ezen a napon ismerkedés és megbeszélés lesz a tanulandó anyagból. Még nincs minden rendben az oktatási év előkészületei­ben. A hátralevő napokban pártszervezeteinknek ar­ra kell törekedni, hogy az elkövetett hibákat sürgő­sen kijavítsák és feltét­lenül szervezzenek érvényt az önkéntesség elvének. A hallgatókkal nemcsak az oktatás megindulása előtt, ha­nem évközben is rendszere­sen foglalkozni kell és ez nem­csak a propagandisták felada­ta, hanem a pártszervezetek vezetőinek, népnevelőinek, ak­tíváinak is egyaránt köteles­sége. Enélkül nincs biztosítva, hogy^ azok az elvtársak, akik a jó előkészítés eredménye­ként elkezdik a tanulást, ered­ményesen be is fejezik a tan­folyamokat. Kovács József Városi Pártbizottság agit.- prop. oszt. vezetője. Miért kellett SÍ amerikai tény eresznek elpusztulnia A széptember 15-én az Északatlanti-óceán felett dü­höngő orkán a norvég partok előtt el­süllyesztette a ..Pelago- nla” nevű amerikai érc­szállító teherhajót, amely­nek 36 tagú legénységé­ből csak öten menekültek meg. A megmenekült tengerészek elmondták, hogy az „Eastern Seaway Corporation” nevű hajóstársaság tudta, hogy a „Pelagonia” már egy úgyneve­zet halálhajó, amelyet már ré­,.*****************»******************** í .. : | ÖsszeomlotL egy új j Kajna-híd I A Düsseldorfban épü- t $ lő Rajna-hídon már az ♦ utolsó munkálatok foly­• tak. A parton több száz J érdeklődő figyelte a hí­* dón dolgozó munkáso­kat. Egyszerre figyel­meztető kiáltások hang­zottak fel: a híd süly- lyedni kezdett. Alig hagyták el futva a mun­kások a hidat, beom­lott a középső része. A 350 tonna súlyú hídrész szerencsére csak egy ha­jódarut rántott magával a folyó mélyébe. Újabb árvíz Indiában Nagy esőzések következté­ben Észak-Indiában kiáradt több folyó és hatalmas terü­letek víz alá kerültek. Az elemi csapás több mint egy­millió embert érint, az elárasz­tott területeken teljesen el­pusztult a termés. japánok a Szovjetunióval való normális kapcsolatok létesítését követelik Egy Tokióba^ tartott nagy­gyűlésen 2000 japán a Szov­jetunióval való normális kap­csolatok létesítését követelte. gesrég ki kellett volna vonni a forgalomból. A társaság ra­gaszkodott azonban ahhoz, hogy az utolsó pillanatig pénzt szerezzen nekik. Sőt, azzal, hogy elsüllyedt jó­kora biztosítási összeget hozott a társaságnak. Amikor a hajó ércszállítmá­nyával Narvikból elindult, a legénység nem valami biza­kodóan nézett az út elébe. Egy óra múlva kitört a vihar és a régi hajó derékban kettétört. Miután a mentőcsónakok sem voltak már jó állapotban, mindössze az egyik csónakban tudtak öten megmenekülni, Egyre nagyobb méreteket ölt a drágaság elleni tiltakozás Ausztriában Mint az ADN Bécsből je lenti, az egyre növekvő drága­ság elleni tiltakozó mozgalom egész Ausztrián végighullám- zik. A péküzemek dolgozói szeptember 18-án egésznapos figyelmeztető sztrájkkal tá­mogatták bérköveteléseiket: 20—45 százalékos emelést kö­vetelnek. A karintiai munkáskamara múlt hét végén tartott teljes ülésén elhatározta, hogy min­den intézkedést támogat, ame­lyet a szakszervezetek a drá­gaság elleni harcban hoznak. A munkások tiltakozása kü­lönösen fellángolt, miután Raab szövetségi kancellár va­sárnap egy rádióbeszéd kereté­ben kereken visszautasított bármiféle béremelést és le­mondásával fenyegetőzött, amennyiben a követeléseket fenntartják. Hogy a drágaság mennyire megterheli a háztartásokat, már abból is kitűnik, hogy egyes zöldségfélék kétszer- annyiba, a káposztafajták pe­dig 50 százalékkal többe ke­rülnek, mint egy évvel ezelőtt. Terror egy haladó gondolkodású amerikai tanítónő ellen Az Egyesült Államok Geor­gia államának legfelső iskolai hatósága azonnali hatállyal zárolta Marie Wiggins 26 éves tanítónő fizetését, mert nem volt hajlandó eskü helyett ki­jelenteni, hogy meg van győ­ződve a faji megkülönböztetés szükségességéről. A faji ül­dözők uszító hadjáratot indí­tottak abban a helységben, ahol a fiatal tanítónő tanít, hogy azonnali hatállyal bo­csássák el. A kentucky állambeli Clay- ban véglegesen megtiltották, néger gyermekeknek, a „fe­hér” iskolák látogatását. Súlyos autószerencsétlenség Cuellar spanyol város köze­lében egy utasokkal telt autó­busz egy szakadékba zuhant, öt utas meghalt, ötvennél többen megsebesültek. „Természetes, hogy lövök a bátyámra...‘ Az SS-„untersturmführer“ kijelentette: „Természetes, hogy lövök a bátyámra, aki hadnagy az NDK népi rendőr­ségénél...” Ö is egyike azok­nak a volt SS-tiszteknek, akik Blank hadügyminiszter felhí­vására kiképzőknek jelentkez­tek a bonni NATO-alakula- tokba. Szerelem — 33 Két furfangos torinói olasz ötletes rendszert dolgozott ki, amellyel közös nevezőre lehet hozni a nemzetközi levélfor­Heti 80 órát dolgoztatják az olasz munkásokat Nyugat-Né metországban Az ADN híradása szerint az Ernst Heitkampf építővállaiat a nyugat-németországi Wan- ne-Fickelben heti 60—80 órát dolgoztatja az Olaszországból szerződtetett munkásokat. Aki nem hajlandó túlórázni, azt felmondással fenyegetik. V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V v v v vvvvv v v v v vv v y l íí/»/«'A vnt z Érdemes rajta elgondolkozni JJ a Salgótarjánban minden rendben lenne a kulturális élet körül, óriási érdeklődés kísérne — vezetők és egyszerű dolgozók részéről egyaránt — minden kulturális eseményt, akkor most az újságírónak csak annyi dolga lenne, hogy leírná: Nógrád megye képzőművészei neveze­tes eseményre készülnek, október 21-től november 4-ig megrendezik megyénk IV. Képzőművészeti Kiállítását. Ennek a kiállításnak az előkészületei során azonban'is­mét, ki tudja hányadszor felvetődött egy olyan kérdés, ami mellett nem lehet tovább szó nélkül elmenni. Arról van szó. hogy nagyon megcsappant a régebben sem kielégítő érdeklődés minden művészi esemény iránt, Sokat kutatjuk ennek mi is, mások is az okát és mindig csők oda lyukadunk ki, hogy miért várunk a széles töme­gektől érdeklődést, amikor a vezetőkben 6incs, amikor azok sem igénylik a kultúrát, akiknek a dolgozókat kel­lene nevelni a kultúra, a művészet, az élet ezernyi szép­sége iránti szeretetre és hozzáértésre. 130—150 ember nézi végig a Faluszínház kitűnő előadá­sait. Az egri színház művészei eljönnek Egerből és az em­ber szégyellj a kétharmadrész üres nézőteret. Alig pár em­ber vesz részt, egy-egy értékes irodalmi ankéton s pár száz ember néz meg Salgótarján sok-sok ezer lakója közül egy magasszínvonalú képzőművészeti kiállítást. És ha az em­ber alaposan szétnéz, mit lát, legtöbbször az egyik kezén megszámolhatná hány pártfúnkcionárius van jelen, hány állami vagy gazdasági vezetőnket érdekel egy-egy ilyen esemény. Elfelejtik, hogy az élet nemcsak munkából áll, hogy társadalmunkban a munka célja éppen az. hogy az ember életét széppé tegye, hogy mindenki számára lehető­vé váljon ezernyi olyan szép és fontos dolognak a megis­merése, amelyet azelőtt, elzártak előle. Akik pedig a mun­kára, sok elfoglaltságukra hivatkozva élnek közönyösen minden művégzi esemény iránt, azok nem is szeretik, nem is tartják fontosnak. Ha pedig nem szeretik és nem tart­ják fontosnak, azok nem is segítik. Ezért van azután az, hogy sokszor a vezetők közönyösségén fullad kudarcba sok szép elgondolás, kezdeményezés. A míg ezen nem változtatnak a párt, az állami és gaz­dasági vezetők, addig például a Faluszínház számá­ra is mindig sokkal lelkesítőbb feladat lesz megyénk leg­eldugottabb kis községében játszani, mint a megye szék­helyén, mert ott mindig „telt ház” nézi végig az előadá­sokat. a salgótarjáni városi kultúrházban pedig csak a félig telt nézőtér sívár látványa „ihleti” a művészeket. T. L.-né Mérvadó nyugatnémet . _ gazda­I sági körök szorongással fi- : gyelik a Brentano külügymi- ; niszter által követett „kemény : irányzatot” Egyiptommal j szemben. Habár kissé bátorta- j ianul, de mégis szót emelnek : a megegyezés mellett. Ügy tű- ; nik, mintha a nyugatnémet < monopóliumok egy része hir- : telenében felfedezte volna az : egyiptomi nép szabadságiö- ; fekvései iránti rokonszenvét. : Ez azonban valószínűtlen, hi- ; szén a nyugatnémet monopol - : tőke agresszív csoportjainak > képviselőiről van szó — vagy­> is a vas- és acélipar, a vegy- : ipar és a villamosipar, a ne- : hézgépipar és a gépkócsiipar • konszernjeiről. Ha a londoni : konferencián részt vett nyu- : gatnémet küldöttség maga­: tartását ezekben a körökben nem fogadták osztatlan he­lyesléssel, akkor ennek más : okai vannak: veszélyben fo- ; fog a nagy üzlet, amelynek > előkészítésével és eiindításá- ! val a háború óta eltelt évek- : ben annyit fáradoztak, s ; amelyre nagy összegeket for- : dítottak. , Abban a mértékben, ahogy ; a régi gyarmatosító hatalmak • (Anglia és Franciaország) fel­• adni kényszerülnek gyarmati ' egyeduralmukat, az ottani : piacok megnyílnak a kapita­• lista versenytársak, főleg uz Egyesült Államok és Nyugat­: Németország áru és tőkekivi- : tele számára. Valóban az a | helyzet, hogy a nyugatnémet : monopóliumoknak — eltekint- ; ve az Európai Fizetési Unió > piacain elért kereskedelmi forgalomtól — éppen a volt : gyarmati és félgyarmati or- ; szágok piacaira sikerültek döntő jelentőségű betörések, Á nyugatnémet monopolisták kétszínű játélo a szuezi kérdésben Nyugatnémet tőkés körök nagy összegeket ruháztak be a Közel. és Közép-Keleten. Egyiptom és Törökország is a közé a 14 ország közé tarto­zik, amelyekben Nyugat-Né- metország hivatalos adatok szerint több mint 15 millió márkát ruházott be, saját vál­lalkozásokba, vagy részesedés formájában. Ezenkívü1 Nyu- gat-Németországban több száz millió márkát bocsátottak rendelkezésre hitel formájá­ban a nyugatnémet monopó­liumok exportüzleteinek fi­nanszírozására. Ezek a tények megmutat­ják, milyen lényeges érdekei fűződnek Nyugat-Németor- szágnak a Közel- és Közép- Kelethez, s megmagyarázzák a nyugatnémet monopóliumok kétszínű játékát a londoni konferencián. Minden jel arra mutat, hogy a nyugatnémet monopóliumok a szuezi konfliktust saját kö­zel- és közép-keleti gazdasági pozícióik további erősítésére igyekeznek kihasználni. Hogy milyen távlati célok lebegnek a nyugatnémet monopolisták szemei előtt, az már abból is sejthető, hogy ma már nem elégszenek meg a területek piacainak újrafelosztásával. Most már újra elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy a Közép-Kelet döntőjelentőségű profitforrása felé nyújtsák ki kezüket. Nem elég. hogy a nyugatnémet olajtársaságok Egyiptomban, Jemenben és Törökországban olajkutatási és feltárási jogokat szereztek, az „Industrierkurier” március 26-i száma az ENSZ alapok­mányára való hivatkozással nyomatékosan követelte a ki­zsákmányolási részesedést — főleg az arab országokban. „Meddig lehet még olyan ipari hatalmakat, mint Németor­szágot, Olaszországot és Ja­pánt teljesen távoltartani a világot ellátó forrásoktól?” — teszi fel a kérdést a nyugat­német lap és azt állítja, hogy a Közel- és Közép-Kelet po­litikai problémáinak megol­dásához a legjobb indulás az olajkérdés újbóli rendezése. Kétségtelen, hogy ez a nyu­gatnémet követelés szerepet játszott a szuezi kérdéssel fog­lalkozó londoni konferencia intern tárgyalásain |és egyik oka annak, hogy a nyugatné­met küldöttek készségesen csatlakoztak az imperiálista nagyhatalmak álláspontjához, amely végsősoron arra irá­nyul, hogy ennek a területnek a gazdag olajforrásai ne ke­rülhessenek jogos tulajdono­saik kezébe. hl asszuáni gát tervezésé­ben és finanszírozásában an­gol—francia vállalkozókkal és amerikai tőkés körökkel együtt nyugatnémet konszernek és bankok is érdekelve vannak — így például a Siemens-, a MAN-konszern stb. Vajon miért e nagy érdeklődés? A .,Frankfurter Zeitung” meg­adta erre a választ, Nemrégi­galmat. Az általuk kidolgozott kulcs segítségével arab szá­mokból 999 gyakran előfor­duló szót lehet képezni, ame­lyeket mindenki megérthet, bármily nyelvet is beszél. A szerelmet például a 33 szám fejezi ki. A számrendt-zer te­hetővé teszi, hogy tegyük fel — egy arab és egy jaján le­velezzen egymással, habár nem értik egymás nys»»vét. hen arról írt, hogy „a nagy nyugati tőkepiacok figyelme egyre jobban a Nílus deltája felé irányul; mintha az a gon­dolat merülne fel, hogy Egyip­tomot, amelyet már nem fűz­nek angol csapatok a nyugati világhoz, ehelyett nyugati tő­kével lehetne irányítani...” Nem csoda, hogy miután aJ egyiptomi kormány kijelen­tette: sohasem tűrj az ilyen­fajta irányítást a külföldi tő­kések visszavonták ajánlatai­kat a gát finanszírozására abban reménykedve, hogy e2 az egyiptomi kormány buká­sához vezet — amint azt nyu­gati titkos ügynökségek meg­jósolták. De a monopóliumok nem tudták sokáig fenntartani a tőkeblokádot. Egyiptom hú- scsfazékjainak vonzása erő­sebbnek biznyult a titkos megbeszéléseknél. A legmo­hóbbak, például a nyugatné­metek, megismételték régi ajánlatukat. A nyugatnémet imperializ­musnak azonban, ha el is ér még külkereskedelmi sikere­ke ezen a területen, az már nem fog sikerülni, hogy a jó- ravaló kereskedő vagy mér­nök álruhájában a hátsóajtón besurranjon a közel- és közép- keleti országokba, amelyek mégcsak nemrégiben tessékel­ték ki angol és francia elnyo­móikat a főbejáraton. hí arab országokban egyr€ jobban átlátnak éppen Nyu- gat-Németországnak a szuezi kérdésben elfoglalt álláspontja támasztja alá majd azt a fel­ismerést, hogy a nyugatnémet monopóliumok halálos ellensé­ge’ a gyarmati felszabadító mozgalomnak.

Next

/
Thumbnails
Contents