Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-22 / 76. szám

1956. szeptember 22, SZABAD NÖGRÁD 3 „A maga becsületére, a tagok javára.,." Versenyt fut reggel ke­rékpárján a kelő nappal, ahogy elindul Erdőkürtről termelő­szövetkezetéhez, az egyházas- dengelegi Rákosihoz. Három éve, hogy kihelyezett agronó- mus. Addig az erdőkürti gép­állomáson gyakomokoskodott Jambrik Béla. Munkája abból állott, hogy a szántás minősé­gét ellenőrizte, megfelelő-e. Bezzeg egyszerre nagy gond szakadt nyakába, ahogy ide került jelenlegi helyére. Hiszen egy 84 tagú tsz-t bíztak rá 700 holddal. De ennek ellenére örült, hogy Egyházasdengeleg- re került, hiszen itt született, itt nőtt fel, ismert mindenkit a faluban. Fiatalos hévvel, len­dülettel látott hát munkához. Tenni, cselekedni akart a ma­ga becsületére, a tagok javára. Dehát az élet nem teljesen olyan, ahogy azt egy fiatal em­beri elképzeli. Mindjárt az elején történt. Ä termelőszövetkezetben a ta­vaszi szántás után még akkor sem tárcsázták a földet, ami­kor arra égető szükség volt. — Fölösleges pénzkiadás.:; kár a fáradságért — mondo­gatták az öregek. De nem így az új agronómus. Minden tu­dását összeszedve magyarázta el: „Megszüntetjük ezzel a ta­laj hajszálcsövességét, jobban tárolódik a nedvesség, kedve­zőbb lesz a talajélet.;: A gyommagvak sem szaporodnak annyira;..” Erre az öregek csak vállukat vonogatták, s bi­zony az agronómus csak egy kis parcellán próbálta a dolgot. De szép lett a vetés, nagyon cso­dálták az öregek és a követ­kező évben már ők maguk kö­vetelték a tárcsázást. Most, hogy az őszi betakarí­tás ideje van, ahogy megérke­zik, egyenesen a kukoricába tart. Azzal vannak most elfog­lalva a tagok. Törik és egyben a szárat is vágják, hogy besi- lózzák, mert kell a takarmány. Jambrik Béla úgy tervezi, hogy a szénából legalább 500 mázsát átvinnének a követke­ző esztendőre. Teheneket vesz­nek még a meglévő 22 mellé: Utána néz, elég ember van-e kint, s győzik-e a munkát a szárvágók, a törők után van-e elegendő zsák;:: Egyszóval: megnéz minden munkát, ami adódik. Azután a gépekhez indul. A kilenc közül öt a Rákosinak szánt. A gépállomással nincs különösebb baja. Ha valami kell elküldik időben, de azért Jambrik Béla csak megnézi hogyan dolgoznak, meg van-e a kellő mélység. Eddig nem volt panaszuk, pedig már el­végezték a vetőszántást, elve­tették az őszi árpát, a bíbort és a rozs egy részét is. Mint­egy 80 holdon mélyszántást is végeztek. Ma jd benéz az istállókba, mert az állatokkal bizony nem volt minden a rendjén. Nem egyszer szólt már a brigádve­zetőnek: Porciózza ki a lovak adag­ját, mert így a kocsisok annyi szénát vesznek a kazalból, amennyi éppen nekik tetszik. Meg aztán elhull, szétszóródik a drága takarmány..; — Eleinte nem tetszett a brigád­vezetőnek, hogy szól, de most már úgy csinálja. Annál is inkább, mert Jambrik Béla el­készítette a pontos szabványt, mennyi takarmány, abrak stb. jár egy-egy állatnak naponta. Aztán lassan el is múlik a nap. Este még megbeszélik az elnökkel, brigádvezetőkkel a másnapi teendőket, mert egy maga sohasem dönt. Így indul el hazafelé, s bizony mór a nyolc órát is elverik, amikor haza ér. S másnap aztán újra kezdi. Fáradhatatlanul, lelke­sen, pedig vannak problémái, melyek nem egyszer kedvét szegik. Kevés a segítség a já­rástól. Ezt hiányolja leginkább. Van már talán két hónapja is, hogy kint voltak. így mondja Pedig jó lenne megbeszélni, hogy is van az Állatforgalmi Vállalattal, az az állat csere, mert szeretnének ők is leg­alább tíz tenyésztésre alkalmas üszőt. A meglevő tehenek nem a legjobbak. Van olyan, ame­lyik három-négy liter tejet ad. Ezeken szeretnének túladni. Meg aztán a Terményforgalmi Vállalat emberei sem hallgat­ják meg a szavát. Itt volt pél­dául az angolperje és a fehér­here szerződéskötése is. Ezek mellé még kukoricát, korai ve­tésű burgonyát, és kölest akar­tak ráerőszakolni a tsz-re. Nem hagyta annyiban a dol­got, hiszen ezekre nem meg­felelő a talaj. Amikor elment, akkor csinálták meg a szerző­dést az elnök, meg a Termény- forgalmi Vállalat kiküldötte, pedig majdnem hogy biztos, nemigen lesz jövedelmük be­lőle. Meg aztán néha szórakozni, művelődni is szeretne. Olvasni egy kicsit Mikszáthot, kedvenc íróját, mert hát ki ismerte job­ban a „jó palócokat“, mint ő. Dehát ahhoz idő is kellene. Moziba is csak nagy ritkán, vasárnap jutnak el feleségé­vel. Aztán megint terveivel jön elő, amelyek előbbre lendítik a Rákosit. Pedig most is 8 kilo­gramm búzát osztottak munka­egységenként. Volt olyan tag is, aki 30 mázsán felül vitt haza. Nem is lenne itt baj, ha minden hónapban rendszere­sen pénzt is osztanának. Ezért szeretne most inkább aprómag­vakat termelni, meg hízókkal foglalkozni, hogy ez se legyen már jövőre probléma. Ment ment tehát millden úgy, ahogy annak idején Jambrik Béla elképzelte. De hát ilyen az élet. És Jambrik Béla nem csügged, hiszen sa­ját maga választotta hivatását. Azért tanult, hogy használhas­son vele.; i MŰSZAKÁCS Számos újfajta, ötletes gép mintapéldányai készülnek a Belkereskedelmi Ipari Tröszt újításokat kivitelező műhelyé­ben. Valamennyi közül az in­fravörös pecsenyesütő a leg­érdekesebb. Ezt nem a kis ház­tartások részére, hanem a ven­déglők konyháinak készítik. A szakemberek véleménye sze­rint a „műszakács” kitűnő Ínyencségeket süt. Rendeletet adott ki a Mi­nisztertanács a húsjellegű ke­resztezett sertések szerződéses áráról. Ezeknek a sertéseknek átvételi árát 90-től 126 kiló súlyig kilónként 17 forintban állapította meg. Gépállomás épül a Mátrában Az Észak-Mátrai Erdőgazda­ság dolgozóinak munkáját már az elmúlt években is korszerű gépek könnyítették.. Motorfű­részekkel vágták a fát, s kü­lönböző traktorokkal szállítot­ták a rakodóhelyekre. Az er­dőgazdaságnak már csaknem 20 traktora és más korszerű gépi felszerelése van. A gépek megóvására és el­helyezésére most új gépállo­mást építenek a Mátra ’egyik völgyében. Az állomást — új épületeivel és gépeivel együtt — októberben adják át ren­deltetésének. Jól jövedelmez a varsányi Dézsa Tsz tehenészete A varsányi Dózsa Tsz tehenészete ál. landóan fejlődik. A tehénállomány szám­szerű növekedésén kívül fejlődik a tehenek minősége és növekszik azok tejtermelése. Az egyedi etetés be­vezetése és a te­hénállomány 20-ról 30 darabra való nö­velése lehetővé te­szi, hogy csak tej. bői minden hónap­ban 10 — 12 000 fo­rint kerüljön a Dózsa Tsz pénztárá­ba. Az éberség netovábbja Nem egy, s nem is két Pa­nasz érkezett már szerkesztő­ségünkbe Salgótarján és kör­nyékének dolgozóitól, a kenyér rossz minőségével kapcsolat­ban. Elmondották — és bebi­zonyították —, hogy a kenyér­ben sok olyan idegen anyag található, amelyek nem a ke­nyérbe valók és undort kelte­nek. Egy alkalommal egy olyan darab kenyeret is elhoz­tak hozzánk, amelyben gyü­mölcskukacok voltak. Furcsá­nak találtuk a helyzetet és o Sütőipari Vállalat legfelelő- sebb személyétől, Szalontai elvtárstól kérdeztük meg, hogy mi lehet az oka az ilyen és ha­sonló eseteknek. Ö először « szakmunkások hiányával akar­ta magyarázni a dolgot, de ké- [ sőbb beismerte, hogy hiba van - a munkafegyelem körül is. Sőt - hozzáfűzte, hogy a dolgozók a tilalom ellenére nem egy eset­ben gyümölcsöt fogyasztanak az üzemben. Könnyen előfor- ", dúl, hogy a gyümölcsben ku-fc kac van és a katlanból kikelt, leesett tésztával bekerül a da-C gasztókatlanba (mivel szerinte l azt sem lehet megtiltani, hogy i egyszerre csak a katlan nor- '• mális méretéhez megfelelők mennyiséget dagasszanak) és már kész a szennyeződés. El-y- mondotta még Szalontai elv­társ, hogy az üzem dolgozói ► sok esetben piszkos ruhában dolgoznak. Ezek után arra gondoltunk, - ellátogatunk a kenyérüzembe - és megnézzük, milyen körül-p mények között és milyen lel­kiismeretességgel, tisztasággal állítják elő a dolgozók minden­napi kenyerét. Munkatársunk már a Kenyérgyár kapujában váratlan nehézségekkel talál- L kozott. Ugyanis a kapus nemZ volt hajlandó, csak az igazga­tó írásos engedélyével been­gedni őt. Majd kérésére a rak­tárban levő telefonhoz kísérte, de az igazgató nem volt bent és így telefonon sem sikerült engedélyt kapnia. Alig telt el pár perc és egy műszaki „delegáció“ érkezett. Egyenesén az újságíróhoz lép­tek, s „finoman“, de megmon­dogatták, hogy igazgatói enge­dély nélkül nem lehet az üzem területén tartózkodni. A köny­velő nem sokkal később nagy bölcsen kijelentette, hogy éber­nek kell lenni, nehogy az el­lenség behatoljon hozzájuk. Tudták ők nagyon jól, hogy az újságíró nem ellenség. De mégsem tartották jónak, ha ó kritikus szemével betekinthet az üzem munkájába. Bizonyá­ra attól tartottak, hogy fel­színre kerül egy sor olyan do­log, amiről eddig még sokan nem tudnak.. Ilyen ember pe­dig ő szerintük rosszakaró, vagy ha kell, hát nevezzük el­lenségnek. A Kenyérgyár vezetősége úgy látszik nem a hibák fel­számolásával. hanem azok el­titkolásával alcarja a közvéle­ményt megnyugtatni, s munká­ját jónak beállítani. Mert ha valóban jó lenne, nem félné­nek a sajtó nyilvánosságától. Mi a „titka" a takarékossági mozgalom sikerének bányáinkban ? J ól gazálkodtak az idén a fával, a szénbányászat leg­drágább segédanyagával a nógrádi bányászok. Eb­ben az évben még nem múlt el egyetlen hónap sem je­lentős famennyiség megtakarítása nélkül. Nyolc hónap alatt egy hónapra elegendő bányafát takarítottak meg, ami azért is elismerést érdemel, mert az elmúlt években mindig több fát használtak fel a tervezettnél. Ezt a szép eredményt gondos előkészítő munka előz­te meg. Kezdődött a műszaki osztályon, ahol a gazdasá­gosság messzemenő figyelembevételével minden elővájás- ra és fejtésre részletes műszaki előírást (paszportot) dol­goztak ki. A Szénbányászati Minisztérium megdicsérte a trösztöt ezért a jó munkájáért, amely lerakta a további sikerek szilárd alapját. A paszportok segítségével meg­oldódott a faszükséglet tervezése, és ezek az előírások szabták meg a kirabolandó bányafa hozzávetőleges meny- nyiségét is. Ez tette lehetővé még, hogy a központi fa­telepek méret szerint lássák el a bányákat fával. A fatakarékossági mozgalmat azonban az anyagi ér­dekeltség elvének helyes alkalmazása lendítette fel iga­zán, mert ez a vájártól kezdve, a csillésen, a fatelepi dol­gozókon, az éjjeli őrökön keresztül a műszaki és az ad­minisztratív dolgozókig mindenkit a . fafelhasználás csök­kentésére ösztönzött. Ennek megfelelően készült az a tröszti rendelkezés, amely előnyökhöz juttatta az egyes üzemek azon dolgozói is, akik a kirabolt fát feldolgozták és átadták más bányának. Viszont jól jártak azok is, akik ebből az anyagból ácsoltak, mert mindkét helyen megtakarítást mutattak ki. Az első félévben így mintegy félmillió forint prémiumot kaptak az üzemek a fafel­használás csökkentéséért. Most, a harmadik negyedévben eredményeik alapján több mint 200 000 forint jutalomra számít hatnak. A.z anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesülését még egy sor műszaki intézkedés támasztotta alá. A korszerű TH Moll. és idomköves vágatok hossza az idén már 16 kilométerre növekedett, ami ielentős szerepet töl­tött bí abban, hogy a fenntartandó vágatok hossza most már csak feleannyi, mint az elmúlt évben. Megváltozott a fejtésből, illetve elővájásból kitermelt szén aránya is. A műszakiak (helyes intézkedései nyomán most hat százalék­kal több szenet termelnek feitésböl. ami azt jelenti. hogy évente mintegy 200 ezer tonna szén növesztéséhez 40 szá­zalékkal kevesebb fát kell felhasználni, mintha ezt a sze­net az elővájatok küldenék a felszínre. Jól bevájtak a hordozható vastámok is. Ezekből Szo- rcspatakon és Ménkesen összesen 800 darabot alkalmaz­nak a csoportos kamrafejtésekben. Ez is sokat segített a szorospatakiaknak, akik az idén az egész szénmedencében a legtöbb fát. összesen 1100 köbmétert takarítottak meg. Az egy tonna szénre számított fafogvaszásban viszom a zagyvaiaik a legiobbak. akik bár kevesebb szenet termel­nek. mint a szorospatakiak, mégis 800 köbméter bányafát mgentettek meg ez év első nyolc hónapiéban. A fataka­rékossági mozgalom széles körű elterjedésére iellemző. hogy Róna és Tiribes kivételével valamennyi bányaüzem kevesebb fát használt fel a tervezettnél. Mizserfán az utóbbi hónapokban alkalmazott Huszár-féle farabló-vitla lendített sokat n fatakarékossági mozgalom. Ebből az egy­szerű és kitűnő gépből most három darabot házilag csi­náltat, tizennyolcat pedig a Duclos Bány&gépgvártől ren­delt meg a tröszt. A nógrádi bányászok büszkék lehetnek arra. hogy az országban az első helyein állnak a fatakarékosságban és már mintegy 10 százalékkal kisebb az évi fafogvasztásunk, mint a tőkés időkben. Munkájuk értékét növeli hogy ezt az eredményt nem a biztonság rovására érték el. mint ahogyan annak ideién a tőkések tették. A szép siker azonban senkit sem iogosít fel meg­nyugvásra. Akad még tennivaló bőven! IS* | em lehet szó nélkül hagyni — mint sokan teszik — azt a gyakori esetet sem. amikor a hazatérők fával pakolják meg magukat. Ez lopás, a társadalmi tulajdon megsértése! — Jó. jó — mondják ezek a facsempészek —■ mit számít az a 10—15 kiló fa. amit hetenként kétszer, há­romszor hazavisznek. — Nos. ha így gondolkozna a tröszt összes dolgozója, akkor egy hónap alatt 2400 köbméter bá­nyaiét hordanának el. olyan mennyiséget, ami a szén­medencének éppen 8 napi munkára elegendő. Ideje tehát végetvetni ennek a tűrhetetlen szemléletnek. Azok a be­csületes bányászok és műszakiak álljanak a sarkukra, akiknek az elért szép eredmények köszönhetők és ne hagy­ják. hogy az ilyen facsempésze az egész szénmedence jó hírnevét, az ország érdekét kockáztassák. Sas Béla ! A társadalmi munka. I Mennyit hallottuk ezt a szót a % felszabadulás óta. Hányán ír­* tak már. sok szépet és jót, lel­kes, önzetlen emberek kis­vagy nagy csoportjának „tár­sadalmi munkában" végzett nagyszerű tetteiről. Van ebben a szóban valami magával ra­gadó nemesség. Olyan munkát hívunk így, amit nem köteles­ségből, nem pénzért végeznek az emberek, hanem önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nél­kül, embertársaik iránt való szeretetből. A sokszor igen fá­rasztó napi munkájuk után összejönnek emberek és sóik szép elgondolást váltanak va­lóra, dolgoznak olyasmiért, amiből nekik személyszerint semmi „hasznuk“ sem lesz. Ki-ki azt nyújtja az ilyen munkánál, ami telik tőle, ami­hez éppen képessége van. Utat építenek valahol társa­dalmi munkában? Az egyik ikövet feit, a másik fuvaroz, a harmadik magánál az építke­.zésnél szorgoskodik. • • Bekerítenek, parkosítanak * ’ay iskola udvart? A tanács iés különféle szervék segítő- 1 készségéből megvan az anyag, \az eoy'k ember gödröt ás az oszlopoknak, a másik felássa a kertet, a harmadik virágma- got hoz. Egyesek ugyan gúnyolódni szeretnek ezzel a szóval: tár­sadalmi munka. Pedig az ilyen munlca eredményeképpen any- nyi szép született már az utóbbi 11 évben ebben az or­szágban. S éppen ez a záloga annak, hogy e szó ne kopjon meg, ne legyen elcsépelt soha. A mi hazánkban a gazdasági elmaradottság mellett olyan nagy volt a kulturális elmara­dottság is, hogy ezt csupán ál­lami eszközökkel és csak köz- ponti terv alapján kis idő alatt fölszámolni lehetetlen. E fehér­foltok eltüntetését segítik a város- és községpolitikai fej­lesztési tervek, melyeknek va- lóraváltását sok százezer em­ber lelkes társadalmi munkája teszi lehetővé. Talán még sok tarjáni sem tudja milyen nagyszerű mun­ka folyik az utóbbi években épült új városrészben a béke­telepen. (Bubi-telep.) Történe­tét érdemes megörökíteni az utókor számára. A városi tanács az 1955­ös várospolitikai tervbe már beiktatta egy-liét tantermes is­ÖSZINTE TETTEK kola felépítését. Csakhogy nem tudta a szükséges anyagi fedezetet biztosítani, így füstbement terv lett az egész­ből. Noha, ami késik nem mú­lik. Az 1956-os várospolitikai tervbe4 ismét szerepel az is­kola építése, csakhogy most már az anyagi fedezetet is biz­tosították hozzá a városfejlesz­tési alapból. Eddig tehát elju­tottak, a terv mégis csőddel fenyegetett. Egyetlen építőipa­ri vállalat sem tudta elvállalni az építést, hiszen annyi sok az épitenivaló az országban, sőt ebben a városban is, hogy csak győzzék a régebbi terveket valóraváltani. Most légy okos Domonkos. Az anyag megvan, csak nincs aki építsen belőle. ,A. kicsik pedig nem járhatnak olyan messzire, hiszen télen meg­fagynak szegénykék — döntöt­ték el a tanácson — beszélünk a szülőkkel, majd meglátjuk azután mit lehet tenni". Elha­tározásukat tett követte. Nyár elején, a Sztahanov úti iskola egyik szülői értekezletén részt vett a béketelepi tanácstag, Pacolai elvtárs, Berkes elvtárs VB-titkár és Danisovszkij elv­társ, az Oktatási csoport részé­ről. A mi népünk szereti az igazságot, az egyenes, kertelés nélküli beszédet. Ha nyíltan megmondják hol szorít a cipő, mindjárt kész a segítségre. Így tettek a Béke-telepi szülök is. „Majd felépítjük magunk” — mondották és még ott az értekezleten sok értékes fel­ajánlás született. Ez azután úgy terjedt, mint a vízbe do­bott kő után a hullámgyűrü. Ma már a város minden részé­ből igyekeznek oda a dolgozók délutánonként, fiatalok, öre­gek, nők, férfiak egyaránt. A földmunkát, a mészoltást és egyéb segédmunkát vállal­ták a telep lakói. Fejenként 5 köbméter falazást vállaltak az ottani kőművesek, Babjak La­jos bácsi a tetőszerkezet elké­szítését, pedig nem mai gyerek már. Ez azonban mind kevésnek bizonyult. Ezzel nem vágha­tott neki a tanács az építés­nek, pedig ha a jövő ősszel már ott akarnak tanítani, sür­gősen hozzá kell fogni és még a tél beállta előtt be kell fe­jezni. összehívták hát a vá­rosi szervek, üzemek, hivata­lok vezetőit, a segítségüket kérték, és nem hiába. A dol­gozókkal történt megbeszélés után egyik felajánlás a mási­kat követte, de nem ám amo­lyan általános felajánlások, amelyek addig tartanak, mig kimondják őket. Nem, ezeknek .a felajánlásoknak a nyomán a városi tanács pontos ütemter­vet tudott készíteni és július végén elkezdték a földmunkát. Ma már a falat húzzák és az elfogadott ütemtervet még ed­dig minden szerv, vállalat betartotta. Különösen sok se­gítséget kapott a tanács a vá­rosi DISZ'bizottságtól. Ennek eredményeképpen eddig az acélgyári, üveggyári, tűzhely­gyári és a postai DISZ-tagok, az MTH és a Sztahanov úti\ iskola növendékei segítettek\ az építésben. De nem marad-t tak el a három gyár, a nép-' bolt, a kézműipari vállalat, a városi tanács idősebb dolgozói sem. Ha ezután is ilyen lelkes, segítő készséggel végzik a vá­ros dolgozói ezt a társadalmi munkát, akkor október végére tető alá kerül az iskola. A kő­műves és ács munkán kívül, egyéb szakmunkákra is van már vállalkozó. Az AVESZ a villany beszerelését, VKG vál­lalat és Dancsó Jenő magán­kisiparos a vízvezetékszerelést, Az MTH-iskola növendékei, a lakatos munkát vállalták. Ennek az építési módnak azonkívül, hogy a jövő tanév­ben már nem kell az aprósá­goknak messzire gyalogolni, még az a haszna is megvan, hogy az építésre biztosított keretből kitelik még egy össz­komfortos nevelői lakás. Ere­detileg két tantermet, egy tor­natermet, irodát és egy neve­lői lakást terveztek, így kettőt lesz. Az építőknek és a tanács | felelős vezetőinek pedig az cí jóleső tudat, hogy összefogó ; suk szép eredményét évtizede- = kik h’rdoti maid az iskola. ?

Next

/
Thumbnails
Contents