Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-19 / 75. szám

4 SZABAD NOGRÄD 1956. szeptember 19. Bevált az ásók és lapátok hőkezeléses edzése az Acélgyárban A Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámgyárában az év elején izotermikus edző­berendezést helyeztek üzembe, ennek segítségével jelentősen megjavították a csavarkulcsok, a kalapácsok, a szecskavágók és silókések minőségét Mán- doki Andor fiatal kohómémök javaslatára nemrégiben kísér­letezni kezdtek az ásó és a lapát izotermikus edzésével is. A fiatal kohómémök most örömmel jelentette, hogy sike­resen befejeződött a kísérlet. Az új eljárás szerint a lapá­tot és az ásót először 8—900 fokos, majd 300 fokos edzőfür­dőben hőkezelik, amelynek eredményeként a szerszámok szilárdsága két—két és félsze­resére nő anélkül, hogy szívós­ságukat és rugalmasságukat elveszítenék. A koptatási pró­bák is arról tanúskodnak, hogy az izotermikusan edzett kézi- szerszámok élettartama meg­kétszereződött Az új eljárás­sal így csak feleannyi lapá­tot és ásót kell termelni, mint régen, ami a gyár finomlemez­felhasználását 800 tonnával csökkenti. Mivel ezentúl a ter­melési költség is kevesebb, az új technológiai eljárás évente Ihárom és félmillió forint meg­takarítást jelent a népgazda­ságnak. Ezenkívül a minőség is jelentősen javult, így lehe­tővé válik az exportpiac bőví­tése. Az üzem dolgozói a jövő hónapban már megkezdik az edzett lapátok és ásók üzem­szerű gyártását, majd a követ­kező lépésként hozzáfognak a kapák izotermikus edzésének kikísérletezéséhez. Barátkozás, amely az éterben kezdődött „ÓCSKAVAS NAGYBAN" A Faluszínház új darabja JtM egyénkben tartja leg­újabb darabjának bemutatóját a Dé­ryné Színház (Ál­lami Faluszín­ház). Címe: Ócs­kavas nagyban. A darabot Vad- nay Endre fordí­totta és a követ­kezőket mondotta róla: „Ha külföldi ba­rátaimtól. vagy a külföldön járt ma­gyaroktól az utób­bi években nyu­gati darabok iránt érdeklődtem, szín. te kivétel nélkül Cerson Canin da­rabjára hívták fel figyelmemet, XJgy emlegették, mint o legmulatságo­sabb és amellett a legérdekesebb vígjátékot, amely az utóbbi évek­ben a nyugati színpadokon elő­adásra került. Ócskavas nagy­ban címen for­dítottam le ma­gyarra és köszö­nettel tartozom a Faluszínháznak, amely Orbók End­re rendezésében kitűnő szereposz­tásban hozza szín­re.." /§ darab egy amerikai milliomos ócska­vasasról szól, aki barátnőjével Wa­shingtonba érke­zik, hogy a sze­nátusban segítsé­get kapjon pisz­kos üzleteinek le­bonyolításához. Az állandóan illumi- nált állapotban lévő ügyvédje — aki valamikor te­hetséges politikus volt — összehozza az üzletembert egv szenátorral, akit megvesztegetnek. Az ócskavasas, barátnője mellé egy fiatal újság­írót szerződtet, hogy az kissé „szalonképessé” tegye. Az újság­író és a lány egy­másba szeretnek. Végül a lány el­hagyja barátját, hogy feleségül menjen az újság­íróhoz. A szerepeket Vámos Ilona, Er­da Ilona, Kun Magda, Gerbár Tibor, Novák Sán­dor, Vértes , La­jos, Egyed László, Krémer Ferenc és Unger Rudolf játsz- szák. Dr. Bánóczy Dezső Jön! Alföldi Cirkusz. Jön! Tíznapos vendégszereplésre pénteken megyénkbe érkezik az Alföldi Cirkusz; Háromórás gazdag műsorukból kiemelke­dik Boitchanovnak, a Bolgár Népköztársaság Dimitrov-dí- jas vendégművészének külön­leges mutatványa. A cirkusz bohócai futballmérkőzést vív­nak a porondon, a két Kársait pedig rakétával láthatjuk a le­vegőben. Zsonglőröknek, ke­rékpárművészeknek és hajlé­kony akrobatáknak is tapsol­hat a közönség. Sok kellemes percet okoz majd az Alföldi Cirkusz jazz-zenekara is. Pénteken, szombaton és va­sárnap Salgótarjánban 25-én, 26-án és 27-én pedig Szécsény- ben vendégszerepei a cirkusz. 28-tól október 1-ig a balassa­gyarmatiak látják vendégül. * 100 tonnás műanyagsajtoló­gép mintapéldányát készítik a Borsodvidéki Gépgyárban. Ez lesz az első hazai gyártású 100 tonnás sajtoló, amelynek so­rozatgyártását a jövő eszten­dőben megkezdik. Műszakilag is átadták a Nagykanizsai Sörgyárat, amelyben a próbaüzemeltetést már júliusban megkezdték. A gyár 120 ezer hektoliter sört készít az év végéig. Cseppkőbarlangot fedeztek fel a Bakonyban, Csőszpuszta kö­zelében. 156 éves férfi Jermani, festői szépségű fa­luban él egy aggastyán, aki csak egy évvel később szüle­tett, mint Alekszandr Puskin, a nagy orosz költő. Az aggas­tyánt Korejevnek hívják, és most töltötte be 156. életévét. A nagy költő kortársa mindmáig megőrizte szellemi frisseségét és szívesen mesél a fiataloknak régi emlékeiről. Minthogy a másfél évszázados ember visz- szaemlékezései igen érdekesek, Korejev házában mindig sok a vendég. Országszerte Kedves ismerőst látott vendégül két hétig Pataki László, a megyei rádiós­klub vezetője: Vasilescu Rault, az AVSAP (a mit MÖHOSz-uniknaík megfele- i lő román szervezet) rádiósi részlegének központi bi­zottsági tagját. A két szen­vedélyes rádiós barátsága az éterben szövődött... 1954. júliusa óta, amikor először „találkoztak” a rá­dió hullámain, mind gyalk- ; rabban váltottak üzenete­ket, cserélték ki észrevéte­leiket. Később levelezéssé fejlődött a kapcsolat. Nemrégiben azután Vasi­lescu Raul hazánkba érke­zett, hogy részt vegyen az ország rádiósüclub vezetői­nek tapasztalatcsere-konfe­renciáján. Itt végre szemé­lyesen is találkozott „isme­retlen barátjával”, Pataki Lászlóval, aki mindjárt meg is hívta őt magához. Raul elvtárs nem jött üres kézzel: különleges rádióal­katrészeiket hozott ajándék­ba a Nógrád megyei ama­tőröknek. A két hét — ami alatt sck mindennel megis­merkedett nálunk a vendég — hamar elrepült, s Vasi­lescu Raul pénteken elin­dult haza. — Viszontlátásra! — bú­csúzott barátjától. S ez a köszönés most több volt j puszta udvariasságnál, mi- % vei a viszontlátásra csak-» ugyan sor kerül. Még az I idén, decemberben, amikor J Pataiki elvtárs román ba- ? rátja meghívására Büka-f restbe utazik, hogy részt * vegyen a rádióamatőrök • nemzetközi rövidhullámú i versenyén, s egyúttal vi-1 szonozza a vendég magyar- | országi látogatását. (SAJTÓSZEMLE A MEGYEI LAPOKBÓL) fmmmome ii w mm-mti unii miih imnsiii is i mcui ums int Hegyaljai hét Sárospatakon Sárospatakon szeptember 30. és október 7. között rendezik meg a hegyaljai hetet, adja hí­rül Borsod megye lapja. Ehhez hasonló nagyszabású rendez­vény még nem volt ezen a vi­déken. s a mostani tapasztala­tok alapján a jövőben rend­szeresen tartanak majd ha­sonló ünnepségeket. A bor-, szőlő- és gyümölcskiállításra nemcsak Borsod, de az ország egész területéről beneveztek már a részvevők, akik legszebb termékeikkel büszkélkednek majd a bemutatón. A sárospatakiak sok ezer vendéget várnak a hegyaljai hétre. Ott lesznek a vendégek között a minisztériumok, a diplomáciai testületek képvi­selői, valamint 200 csehszlo­vák és osztrák vendég is. A külföldi vendégeket a történel­mi Rákóczi-várban helyezik el. A 66 százalékos utazási ked­vezmény mindenki számára le­hetővé teszi, hogy ellátogasson Sárospatakra. KOMÁROM MEGYEI. Il'lf'li tcrt&tm» DOLGOZOK LAPJA Gazdagodik Tatabánya A Komárom megyei Dolgo­zók Lapja arról ad hírt, hogy épül-szépül, gazdagodik Tata­bánya. „Kedden Tatabánya-Új­városban ünnepélyesen átadták az „U'‘-jelzésü épületet. Az épületben összesen 118 lakás van. A Komárom megyei Épí­tőipari Vállalat dolgozói az új épületet húsz nappal a kitű­zött határidő előtt készítették el.” Hírt ad a lap arról is, hogy ugyancsak az Újvárosban „szombaton új, 64 személyes anya- és csecsemőotthont ad­tak át rendeltetésének. Az egy emeletes épület központi fűté- ses, tejkonyháját és mosodáját korszerű gépekkel szerelték fel. Létesítésére csaknem két mil­lió forintot fordítottak. mttc »taitrtmi ívtimm NÉPÚJSÁG A] MD? UVlS MfCtfci BllOTISftCA is A Mt&rtl TASiACi (APJA Munkában a “ :!,;!? 1 ' „Szerdán reggel ismét mun­kához láttáik a Selypi Cukor­gyár dolgozói, s ezzel megkez­dődött az idei répafeldolgozási idény, — írja Heves megye lapja. A 110 napos répafeldol­gozási idény alatt lközel 20 ezer vagon cukorrépa érkezik az üzembe, s ebből mintegy 2580 vágón export minőségű cukor készül. Naponként 183 vagon répa kerül feldolgozásra. A cu­korgyártás közben 880 vagon melasz, 260 vagon seáraz, ezen­kívül jelentős mennyiségű ned­ves répaszelet kerül ki az üzemből, mint melléktermék.’ tni/itht * NÉPLAP korszerű tejcsárdát kap Nyíregyháza A Szabolcs-Szatmári Néplap arról ír, hogy korszerű tejcsár­da épül majd Nyíregyházán. „Az egy millió forintos beru­házással épülő tejcsárda Nyír­egyháza legszebb, legmoder­nebb épülete lesz. A nagyter­met pálmával, márványmeden­cével és szökőkúttal akarják díszíteni és üvegfallal veszik körül, amelynek falai nyáron kinyithatok. Egy teraszt is terveznek az épület tetejére, ahol a nyári kellemes időben hűsítő italokat fogyaszthatnak a vendégek. Az építkezést a kö­zeli napokban megkezdik és terv szerint a csárdát a követ­kező év tavaszán átadják a vá­ros dolgozóinak.” NÉPÚJSÁG Elkészült a hatodik aluminium hajó Vácott A váci Dunai Hajógyár el­készítette a hatodik alumínium személyhajót, — közli a Pest megyei Népújság. A Lelié, a Tihany és a Cso­pak nevű 150 személyes utas­szállító aluminium hajókon kí­vül a váci Dunai Hajógyár nemrégiben további két alumi­nium személyhajót adott a MAHART-nak. Ezekkel együtt már ötre növekedett az alumí­nium motorosok száma. Három hajó hónapok óta a Balatonon közlekedik, és az üdülők kö­rében nagy népszerűségnek örvend. A negyedik hajó a dunai for­galomban, Budapest és Pün­kösdfürdő között közlekedik, míg az ötödik alumínium hajó a Gellért tér és a margitszigeti Nagyszálló között bonyolít le vízibusz-forgalmat. A legutóbb elkészült hatodik alumínium személyhajót ugyancsak a vízibusz? járatban állították forgalomba. Somogyi Néplap Szüreti mulatságok Somogybán A Somogyi Néplapban arról olvashatunk, hogy nagyszabá­sú szüreti mulatságokra ké­szülnek a megye fiataljai. „A szüret megkezdése — mint ahogy az ország más részén, megyéníkben is — kitolódott. Fiataljaink azonban már meg­kezdték a készülődéseket a hagyományos szüreti mulatsá­gtik megrendezésére. A megye úgyszólván minden nagyobb községében szeptember máso­dik felében és október elején nagyszabású szüreti mulatsá­gokat rendeznek. A termelő­szövetkezetek, állami gazda­ságtik fiataljai és az egyénileg gazdálkodó parasztfiataldk kö­zösen vesznek részt az ősz leg­vidámabb ünnepén. A megyé­ben megrendezett mulatságo­kon csaknem ezer maszka vesz részt a szüreti jelmezversenye­ken.” VASHEGYE * MEGYEI ts * MEGYEI UMtCS táóU linmfi-emlékkönyv késiül Sárváron „Készül a Tinódi-emlék- könyv” — adja hírül a Vas megyei pártbizottság és tanács lapja, a Vasmegye. A tavasz- szal Sárváron lezajlott Tinódi- ünnepségek alkalmával me­rült fel az a gondolat, hogy az elhangzott ünnepi előadáso­kat valamilyen formában köz­kézre kellene adni. A sárváTi községi tanács jóvoltából és támogatásával nemcsak az elő­adásokat nyomtatják ki, hanem egy szép kivitelű, kemény kö­tésű, illusztrált 150—160 olda­las könyv jelenik meg. A könyv összeállítója Horváth István aspiráns, és Naszádos István tanár. A már említett előadá­sokon kívül a könyv tartalmaz­za a nagy krónikás rövid élet­rajzát, továbbá a nagyközönség és &■ középiskolás diákok szá­mára igen érdekes és hasznos válogatást Tinódi verseiből, da­laiból. A sárvári községi tanács vál­lalkozása a Tinódi-emlékkönyv kiadására úttörő és hasznos kezdeményezés, s bizonyára megérdemelt támogatásra talál mind az olvasók, mind az is­kolák részéről. 3Oäct<SC§0K80§a^c§cö0KSU§cJk3CS0K§CS01<^CScK9< i»o0CKBC8a(rC8OS<í<®CSCWBCSa{cSCSOKBOSc*cBC6cfrc8CSCK8C8<frŰWS<*c8C8cfrc3OgcS<8C§öi< -ü SZARVASPARADE Azt hinné az ember, hogy Mizserfát, ezt az isten hátamö- götti kis bányatelepet még a madár is elkerüli. Édes testvé­rek itt a világos nappaltik. a sötét éjszakával, a napsütéses idők, a zord hideg naptikkal és annyira eseménytelen itt min­den, hogy alig lehet megkü­lönböztetni egyik napot a má­siktól. harc és mint általában min­den versenyek szokott lenni egv győztese, ennek a verseny­nek is volt egy, amely fölé ke­rekedett a többiek fölé. Ha ezt a versenyt úgy képzeljük el, mint egy gyorsváltót, akikor a beszámolót körülbelül ilyesfor­mán kellene a versenyről meg­írni: egy héttel a kitűzött közös ün­nepi ebéd előtt végiöpászfáz­zák a vadászterületüket és a disznó mellé még lőnek vala­mi vadat. A mizserfaiak nem­csak jó bányászdk, de jó vadá­szok hírében is vannak és ha egyszer ráteszik a célt, akkor az ünnepi ebéd aWcalmával a csövek elől. A vezetőség egy nappal az ünnepi ebéd előtt végül is úgy határozott: nincs más hátra, meg kell venni a szükséges húsmennyiséget. Szeptember 16-án már a kora reggeli órákban feldíszít­ve állt a művelődési ház előtti tér. Asztalok, székék sorákoz­Nyomhan megváltozik a vé­leménye azonban annak, aki csak az utóbbi naptik történe­tét is megismeri. Nemrégen volt ugyanis, amikor a bánya­tröszt tudomására hozta a mi- zserfai bányászaiknak, hogy az az üzem, amelyik a zagyvái, rónai, mátranováki és a mi­zserfaiak csoportjából szep­tember 1—10-ig terjedő idő alatt a legjobb eredményt éri el, egy 150 kilogrammos hizott- sertést kap jutalmul. Mondani sem kell, hogy nagy hatást váltott ki ez az ajánlat, hiszen még hízottsertésért soha sem vetélkedtek egymással bánya­üzemék. Nem mondana igazat az, aki azt állítaná, hogy ezek közül az üzemek közül akár­melyik is nem fente a fogát a hizottsertésre. Meg is indult a A mizserfaiak nagyszerűen rajtoltak és már a verseny be­indulásának pillanatában előnyre tették szert. Az egy­mást váltó csapatok percről percre, óráról órára ftikozták az előnyt és végül a mátrano- wílkiak 103 százalékos eredmé­nyét jóval megelőzve, 114,3 százalékot értek el és ezzel 10 nap alatt 1948,3 tonna terven felüli szenet adtak népgazda­ságunknak. A 150 kilogrammos hízottsertést méltón vették bir­tokukba. talmas, jól megtermett szarvas tekintget a párttitkár lakása felé. Elkiáltotta magát! A la­kásokból innen is onnan is meglepett, kíváncsi szemek te­kintettek a nagy állatra. Hir­telen nem is tudták mitévők legyenek és néhány pillanatig földbegyökerezett lábák'kal álltaik e nevezetes szeptemberi vasárnap délelőttjének furcsa parádéjában. Mindenki tudta, hogy napokon keresztül egy egész sereg vadász járta az er­dőt eredménytelenül, s most íme: az utolsó pillanatban hí­vatlanul beállít ide egy hatal­mas, 125—130 kilós szarvas. És éppen a párttitSkár kertjébe!- z eddig rendben is lenne, csakhogy ha az üzem minden versenyzőjét részesíteni akar­ják a jutalomból, akkor bizony a hizottsertés húsa nem lesz elég. A mizserfai bányászok­ból álló vadásztársaság éppen ezért úgy határozott, hogy vadat is fel tudják tálalni a derék versenyzőknek. Hajtők és vadászaik csoportjai rótták az erdőt napokon keresztül, de bizony mindig üres kézzel jöt­ték haza. Hajnal Ottónák, a vadászbrigád vezetőjének egy kis szégyenérzettel ugyan, de mégis meg kellett mondania Soproni elvtársnak, a párttit- kárnaik, meg Sándor elvtárs­nak, az igazgatónak, hogy va­lami más úton-módon szerezze­nek húst. mert a vadak bizony mind elmenekülték a puská­tok az udvaron, nagy edények­be sült a disznópörkölt, egy fából összeállított sátorba gu- ritgatták a söröshorddkat. Sop­roni elvtárs, a párttitkár meg éppen az irodában bajlódott egy rövid ünnepi beszéd elké­szítésével, amikor váratlan esemény történt. A párttitkár lakásának szom­szédságában a szomszédasszony az otthoni ebéddel foglalatos­kodott. Úgy 9 óra tájban, ami­kor a kert felé nézett, hát uram fia, mit lát ott: egy ha­Sof> gondolkodásra azért nem volt idő. Nem messze a bánya bejárata előtt ott szor­goskodott néhány erős bányász, akiket mintha puskából lőttek volna ki, odairamodtdk a rit­ka parádé színhelyére. A szarvas az emberek közelségé­re nekirugaszkodott és máris átrepült a párttitkár kertjének kerítésén és megsebzett lábá­val egy menekülőhelynek vélt burnyásbokorba fúrta magát a gazdasági udvaron. Innen az­tán bányásékezék igazították útba a konyha felé. Eddig szól ez az érdekes tör­ténet. Vasárnap sdkan. nagyon stikan vettek részt az ünnepi ebéden. De aki tudomást szer­zett az ünnepi ebéd előzmé­nyeiről, mindnek mosolyra hú­zódott a szája A mizserfaiak eldugott kis telephelyén ezenkívül még egy másik fontos esemény is tör­tént. Az elmúlt hónapban 114 százalékra teljesítették havi tervüket és az összes bánya­üzemeket megelőzve most vet­ték át a megyei pártbizottság, a szákszervezeti trösztbizottság és a szénbányászati tröszt ván­dorzászlaját. Rövid ünnepi be­szédéit után a női dolgozók fe­hér 1köpenyt öltöttek magúikra és a ceruza, a telefonkagyló és egyéb munkaeszközeik helyett most dúsan megrakott fehér tálakat hordták a győzelmüket ünneplő bányászok elé. A bá­nyászok sem a csákányt, meg a lapátot emelgették ezen a napon, hanem a sörös-, meg a borospoharakat. Szólt a nóta, járták a táncot és igazi jókedv­vel, vidámsággal töltötték el ezt az emlékezetes szeptembe­ri vasárnapot a mizserfai bá­nya dolgozói és az eldugott kis telep lakói. (Jgye, hogy itt is vannak eseményék: érdekesek, kedve­sek és értékesek is? Orosz Béla 17032776

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents