Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-25 / 68. szám

SZABAD AOGRAD 1956. augusztus 25. PART ES PÁRTÉPITÉS ★ A munkásdemokrácia helyzete a Salgótarjáni Üveggyár pártbizottságának illésén Á Salgótarjáni Üveggyár ” pártbizottsága augusztus 16-án, csütörtökön, kibővített pártbizottsági értekezletet tar­tott, ahol a pártbizottság tag­jain kívül még egy sor műsza­ki dolgozó is megjelent. Ennek az értekezletnek az volt a cél­ja, hogy megvitassák a gyár­ban a murakásdemokráciát, amelynek gerince, a műszaki és fizikai dolgozók kapcsolata, az alulról jövő javaslatok, kez­deményezések, a dolgozók bí­rálatának figyelembevétele, a termelési értekezletek, műsza­ki értekezletek megtartása, a kollektív szerződés betartása képezi. Ezek olyan tényezők, ame lyek nagyban befolyásolják a murvát, a termelés alakulását, a dolgozók aktivitását, a szo­cializmus építését, s mindezt összevetve, életszínvonalunk további emelkedését. Tehát, a munkásdemokrácia betartásá­ért harcolni egyet jelent a jö­vőnkért vívott harccal. Ennek a szellemnek azonban teljesen még nem sikerült be­költöznie az értekezlet részt­vevői közé. Egyes elvtársak hozzászólásán meglátszott, hogy elszoktak a bírálattól, vagy legalább is annak helyes alkalmazásától. Ez a tény és a szervezési munka gyengeségei miatt a résztvevők bár általá­ban, elég sokat beszéltek a hi­bákról, de hiányzott az önkri- tikusság' és főleg alig esett szó a feladatokról. A régi igazság, hogy az em­^ berek mindig arról beszél­nek legszívesebben, ami legin­kább bántja őket. vagy aminek leginkább tudnak örülni. Ezen az értekezleten az első megál­lapítás jutott érvényre. Főleg a műszaki és a fizikai dolgozók kapcsolatáról beszéltek sokat. Elmondották, hogy a műsza­kiak türelmetlenek, néha go­rombák a fizikai dolgozókhoz. S hogy miért van ez így? • ■. Egyesek a műszakiakban lát­ták a hibát, mások a munkafe­gyelem lazaságában és voltak, akik igen helyesen arról be­széltek, ho°v a nézetelétérése- ket főleg a bírálat különböző formában való elfojtása okoz­za (ebből nem kivétel maga a gyár igazgatója, Mester elvtárs sem). Voltak helytelen néze­tek is ezzel kapcsolatban. Ezt főképp Földi elvtárs. a norma­iroda vezetőjének felszólalása " igazolja leginkább: — A rendelet betartása nem 1 könnyű dolog. Csak akkor len­nénk jó műszakiak, ha a dol­gozók minden követeléseit ki tudnánk elégíteni. S ha nem így sikerül, akkor a legdur­vábban lépnek fel ellenikik, belőlünk is hasonló hatást vál­tanak ki! Vajon így van-e ez? ... Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem. A dolgozók ember­séges elbánást, őszinteséget követelnek. S ha a vezetők, akik bizonyára jobban ismerik a törvényes eljárásokat, türel­mesen megmagyarázzák az egyszerű dolgozóknak is, hogy mit lehet és mit nem, bizonyá­ra megértik és nem követelnek lehetetlent, illetve jogtalan dolgokat. M em megengedhető, hogy ~ nyolc hónap alatt — ott, ahol több száz ember dolgozik — csak öt megvalósítható ja vaslat legyen, a termelési érte­kezleteken pedig csak a dolgo­zók 25—30 százaléka jelenjen meg. S ha tovább latolgatjuk a dolgot, újra és újra meg kell állapítanunk, hogy a munká­sokat nem vonják be a veze­tésbe s ez egyet jelent lebecsü­lésükkel. Pedig Csábi elvtárs is utalt rá egy példával, hogy sokszor értékes javaslatokat mondanak el a dolgozók. A termelési értekezletek, bál- minden esetben megtartják, még sem hoznak kielégítő eredményt. Ennek: több oka van. Először is, az üzemveze­tők nem készültek fel eléggé az értekezletek megtartására, így nem is tudták helyes irányba terelni a hozzászóláso­kat, másodszor, mivel a koráb­ban felvetett javaslatokat sem valósították meg. a dolgozók csak időhúzásnak tartották az újabb észrevételeket. Később, amikor a hibák egyre elszapo­rodtak, s egyre jobban egy sze­mélyhez fűződtek, a bíráló szellem is' 'megfeneklett. (Az értekezlet résztvevői vala­mennyien egyet értettek az ilyen irányú felvetésekkel, de konkrét példákat nem mond­tak el). A hibák forrása —, mint a n kibővített pártbizottsá­gi ülés is megállapította — a nem kielégítő vezetési mód­szer. Sokkal rendszeresebben kell tartani a jövőben műsza­ki értekezleteket, tapasztalat- cseréket — mondotta Varga elvtárs üzemvezető felszólalá­sában. A vezetés nem csupán szakmai tudást követel. Ez is Huszonegymillió forint... — A HŰSÉGJUTALMAZÁS ELŐTT — fontos, de csali akkor ér vala­mit, ha ez párosul a leglénye­gesebbel, a dolgozókkal való emberséges foglalkozással, a nevelés művészetével. Igen helyesen vélekedett, ez­zel kapcsolatban Szabó Gyula mérnök elvtárs, aki elmondot­ta, hogy egyes vezető emberek nem a műveltségükkel, tudá­sukkal akarják vezetni a ter­melést, hanem nagy hangjuk­kal, mások ledorongolásával. Vajon, ha ezek az emberek —, akik ezt teszik —, ha másoktól ugyanezt a megbecsülést kap­nák, mit szólnának?... Nagyon üdvös lenne tehát figyelembe venni azt a régi mondást, hogy annyi megbecsülést adj más­nak is, mint amennyit magad­nak elvársz. Ebből az követke­zik, hogy a vezetők a jövőben —, szakítva eddigi rossz mód­szereikkel —, nagyobb hozzá­értés mellett, műveltségükkel és nagyobb politikai tudásuk­kal tűnjenek ki a termelés nagy harcában. Necsak ..tisz­ta“ műszaki munkát végezze­nek, hanem legyenek nevelői is a dolgozóknak. Az értekezle- j keresi fel a különböző bánya­ién sok szó esett ennek hiá- | üzemektől az osztályt, fcétség- nyáról, pedig az agitáció a jó j telenül az iránta tanúsított bi- munka lelke, jj zalom jele. Azonban egyálía­Hogy ez eddig elmaradt, a i ^an nem vet ez jó fényt a bá- hibákért nem egyedül a mű- nyaüzemek gyakran felelőtlen szaki vezetők a felelősek. Ré- munkaügyeseire, akik ha kell, sze van ebben a párt- és szak- ^a nem, beküldik a trösztbe a A Nógrádi Szénbányászati Tröszt munka- és bérügyi osz­tályán, amióta napirendre ke­rült a bányaüzemeknél a hű­ségjutalomosztás, a panaszosok egymásnak adják a kilincset és állandó használatban van­nak a telefonok. Legnagyobb a forgalom az osztály belső szobájában, ahol a két háttal összetolt íróasztal közül az egyiknél Moskáth osztályveze­tő főmérnök, a másiknál Vin- cze István bérügyi főelőadó ül. Megállás nélkül beszélnek a panaszosokkal és intézik ügyei­ket. Az egyik panaszos félénken és bizalmatlanul, a másik bát­ran és követelőzőén mondja el, ami a szívén van, és ismét má­sik lemondóan kesereg. Ügy, hogy a panaszosok meghallga tásán, kivizsgálásán és elinté­zésén túl sokkal nehezebb a panasztevők biztatása, csitítá- sa vagy éppen vigasztalása. De a két kiváló „munkaügyes“, (mert irodán kívül csak így nevezik őket) jól. ügyesen old­ja meg kettős feladatát. Bizalom é* bizalmatlanság Az. hogy ilyen sok panaszos szervezetnek is, amelyek nem vették észre időben a hibákat, nem ellenőrizték a dolgozóik javaslatainak megvalósítását, problémáik megoldását, a ter­melési értekezleteket, a kol­lektív szerződés végrehajtását. Az értekezlet — hibái mel­lett Is — sok olyan dolgot ve­tett fel. amin érdemes a veze­tőknek eigondolkodniok. Az el­követett hibák felszámolásá­nak egyik legfontosabb feltéte­le a pártszervezet, a szakszer­vezet, valamint a műszaki ve­gondjaikra bízott bányászokat és felesleges fáradságot okoz­nak nekik. Persze, vannak egyes kivételes esetek, amikor az ügyfeleket a ..majdérmeg- mutatom“ hajtja be ide, a ma­gasabb vezetőkhöz. Ismételjük, helyes és jó az. ha a bányászok bizalommal vannak a tröszti vezetők iránt, mégis úgy látjuk, hogy sok esetben leegyszerűsítené az ügyintézést, ha a kisebb pana­szokkal a bányaüzemek mun­kaügyi osztályain foglalkozná­zetök közötti kapcsolat, együtt- ® 1‘®? szükséges,_ a működés megjavítása. Ennyi pozitív és negatív L dolog felsorolása után bárki kérdezheti; jó. vagy rossz volt ez a párt bizottsági érte­kezlet? A felelet csak ennyi: ha ezután a kibővített pártbi­zottsági értekezlet után a Sal­gótarjáni Üveggyárban meg­javul a munka, hozzálátnak az eddigi hibák felszámolásához —, mint ahogy ezt többen megígérték —. akkor elmond­hatjuk, hogy az ülés elérte cél­ját: él x állás társadalmi szerepéről III. VALLÁS ÉS ERKÖLCS Mielőtt a tulajdonképpeni nak erkölcsi nevelő szerepére. Elég arra emlékeztetni, hogy kérdésre válaszolnék, két do- Mi tartaná vissza az embere- mind az első, mind a második logra kell kitérnem. Az egyik, két az erőszakosságtól, em- hogy a XX. kongresszus és a bertársaik elleni bűncselekmé- legutóbbi magyarországi vál- nyeiktől, ha nem az istenféle- tozások hatására változott-e lem? álláspontunk a vallás kérdé­sében? Lényegében nem. Ed­dig is materialisták voltunk, ezek után is azok maradunk. Ami változott, vagy aminek változnia kell, az abban ál!, hogy a felvilágosító munkát abba nem hagyva, több türe­lemmel és megértéssel kell len­nünk a vallásos dolgozókkal szemben: El kell érni —, ahogy az MDP Központi Vezetőségének 1956. július 13—21-i határozata mondja —, hogy a népfront­bizottságok vezetésében is nemzetiségre, világnézetre és vallásos meggyőződésre való tekintet nélkül nagy számban megválasszanak demokratiku­san gondolkodó, a népet sze­rető pártonkívülielcet, mun­kásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket. A másik, amire ki szeretnék térni, ehhez hasonló s ebben a kérdésben nagyon sokan nem Mi adna erkölcsöt a gyerme­keknek, ha nem a hittan taní­tása? — teszik fel gyakran a kérdést; Helytelenül járnánk el, ha e kérdések felvetőit eleve re­akciósoknak minősítenénk; A világháború (Hitler!) hadsere­geinek zászlóit megáldották a különböző egyházak. Nálunk még mindenki előtt ismeretes, hogy az egyház volt a felszabadulás előtt az or­szág legnagyobb földesura. Az egyházak képviselői ott ültek a bányavállaltok, gyárak, bankok felügyelőbizottságai­ban és jelentős mértékben ré­legtöbb esetben jóhiszeműek, s szegültek e vállalatok jövedel- azt akarják például, hogy “«>51. Világviszonylatban meg gyermekeik is becsületesek le- ma >s megvan ez. A Vatikán­nak kiterjedt kapcsolatai van­nak a Morgan-bankházzal és gyenek. A valóságban persze az egy­házak a múltban kiszolgálták a mindenkori uralkodó osztá­lyokat, sőt ők maguk is tagjai voltak az uralkodóosztályok- nak. Nem szükséges vissza­menni Szent Ágostonig, aki azt mondta: „Isten a bűn bün­tetéséül hozta a rabszolgasá­got a világba. Ha tehát mi el akarnánk törölni, az ő akarata ellen támadnánk.” egyéb amerikai monopol tőké­sekkel. Világosan látható te­hát, hogy az egyház, a vallás erkölcse nem osztályok feletti, maga is elkövetett és sok he­lyen ma is elköveti a legna­gyobb erkölcstelenséget: a ki­zsákmányolást. Az vethető ellene, hogy ná­lunk már népi demokrácia van, az egyház nem tud ki­panaszos íülehallatái'a telefo­non beszélnének a tröszttel, sőt még az sem lenne szentség­törés, ha maga a panaszos be­szélne ilyen módon akár Mos' káth elvtárssal, akár Vincze elvtárssal. Ügy tapasztaltuk, hogy a leg­több kis panasszal Zagyváról és Kazárról jönnek. János példája Amikor már, úgy jóval 12 óra után befejeződött a pana­osztályharc jogosultságát. Más­felől: az, hogy a vallás ezeket az emberi együttélésből fakadó elemi erkölcsi normákat is­teni akaratra vezeti, elleplezi társadalmi rendeltetésüket, az erkölcs osztálytartalmát és ez­zel hátráltatja a dolgozók fej­lődését. A kommunista erkölcs az emberért van és e világi, nem a túlvilágon várja jutal­mát. Ennek eredete földi, tár­sadalmi, minthogy azonban a társadalom fejlődése — az osztályba«: eredménye, ezért az erkölcs nem lehetett más, mint osztályerkölcs. A munkásosztály célja és er­kölcse magasabb minden eddi­gi osztályerkölcsnél, mert célja az osztálynélküli társadalom, a kommunizmus, a bőség meg­valósítása. Ennek az erkölcsnek olyan tartalmi jegyei vannak, ame­lyek magában foglalják az elemi erkölcsi normákat, az erkölcs terén eddig elért — habár az uralkodóosztályok által még ezt is korlátozó — eredményeket, egyúttal azon­ban túl is mutat ezen. Erkölcs­telennek minősíti a kizsákmá­nyolást, a rablóháborúkat, a Flée ha idézzük X Pius pá- ^ákmányotoi, te*ft a mai val- fa;ji megkülönböztetést, er- Lleg, na íciezzuK a. mus pa íáserkölesi neveles. Deldaul a pát, aki 1903. december 13-án a következőket fejtette ki: „Az ___ látnak tisztán, éppen emberi társadalom, úgy, ahogy ez ért nem árt újból megismé- Isten megteremtette, egyenlot- telni. A párt tagjainak foko- len elemekből áll. Következés- zottan kell törekedniök a képpen megfelel az Isten ál- marxista-leninista világnézet tál teremtett rendnek, hogy az elsajátítására. A párt szem- emberi társadalomban uralko- pontjából a vallás nem magán- dók és alattvalók, gyárosok és 0gy proletárok, gazdagok és szegé­Ezek után rátérek az eredeti nyék, tudósok és tudatlanok, kérdésre. Azok, akik a vallást nemesek és plebejusok le­védelmezik, gyakran hivatkoz- gyenek.“ láserkölcsi nevelés, például a kölcsösnek tartja a szocialista „ne lopj!“ parancsa a társa- ilazafiságot, a nemzetközi pro- dalrni tulajdont erősíti; letár szolidaritást, a társadal­Valóban vakok volnánk, ha mi tulajdon megvédését, nép­ei nem ismernénk, hogy a be- köztársaságunk erejének íoko- csületes vallásos emberek bi- zását, a nők egyenjogúságát, zonyos erkölcsi elvei: a garáz- Ennek az erkölcsnek megtes- dálkodás, a kicsapongás, a lo- tesítői és élenjárói a rnarxista pás elítélése nem segítené tár- —leninista pártok, sadalmi rendszerünket. a felépült kommunizmus Ének az erkölcsnek azonban erkölcse egyetemes emberi korlátái vannak, ez egyénen erkölcs lesz. túl nem akar látni, tagadja az Fegyveres Zsigmond szosok búcsújárása, összeül­tünk Moskáth és Vincze elv­társsal és megbeszéltük a dél­előtt legfontosabb tapasztala­tait. — Elég sok olyan bányá­szunk van, aki év közben ál­landóan az „indulót” fújja — mondta a beszélgetés közben Moskáth elvtárs — s ilyenkor azután, a hűség jutalomosztás­kor újra találkozunk velük. Ezek a nyugtalan természetű, igen gyakran jó bányászok év­közben állandóan azt mondo­gatják, hogy: megyünk, me­gyünk, s most aztán: jönnek, jönnek. — Egy ilyen bányász ma is volt bent nálunk Kisterenyé- ről — szólt közbe Vincze elv­társ — Bogár Jánosnak hívják. Különben igen jó bányász, de nagy hibája, hogy szeret ván­dorolni. 1948 óta már tizenkét­szer változtatott munkahelyet. Ha kitartóan és hűségesen egy helyen dolgozott volna, már a 10 százalék helyett fizetésének 15 százalékát kaphatná hűség- jutalomképpen. — Bogár János ügyénél még egy dologra kell felfigyelni — vette át a szót Moskáth elv­társ. — Köztudomású, hogy a munkahely változtatáskor 8 nap szabadság jár a bányásznak. Bogár János, ahogy munka­könyvé mutatja, mindig „igénybevette” a 8 napot, pe­dig ezt a költözködésre adják, ő viszont a családját egyszer sem vitte magával. Nagyon szeretnénk már, ha Bogár Já­nos megállapodna, mert ez ne­ki is és nekünk is jobb lenne. — Mit jelent a töredék év? — tettük fel a kérdést az ösz- szegező beszélgetés során. Vin­cze elvtárs válaszolt rá. — Mindenekelőtt tudni kell, hogy hűségjutalom legkeve­sebb egy kidolgozott esztendő­re jár. Tehát lehet például va­lakinek 1 éve és 11 hónapja, csak 1 évre kap hűségjutalmat. És különben is lehet akárhány éve, csak az augusztus 1-től július 31-ig kidolgozott teljes évek számát vesszük figyelem­be a hűségjutalom-osztáskor. Ez a szabály azt célozza, hogy a bányászok tényleg hű­ségesen dolgozzanak egy he­lyen, és a hűségjutalom legyen hűségjutalom. Vegyenek példát a mai fiatalok az idős bányá­szoktól, akik évtizedeket ledol­goztak egy bányánál! A SZOT és az OH* mozgalma Beszélgetésünk végén Mos- káth elvtárs még arra kért meg. hogy feltétlenül írjunk arról a mozgalomról, amelyet a SZOT és az OTP indított el a hűségjutalom egy részének takarékba helyezésére. — A bányászok sokfelé bi­zalmatlanok velünk szemben — mondotta Moskáth elvtárs —, amikor arra kérjük őket, hogy a hűségjutalom egy ré­szét takarékbetétkönyv formá­jában vegyék át. — De gondolkozzanak el, csak Nógrádban közel 21 mil­lió forint hűségjutalmat osz­tunk ki. Ez a hatalmas meny- nyiségű pénz ha egyszerre ke­rül forgalomba, könnyen zava­rokat idézhet elő az áruellátás­ban, jóllehet a megyei keres­kedelem előre felkészült a nagy vásárlásokra. Mi azon­ban azért is támogatjuk ezt a mozgalmat, mert ha az állam még egv ideig használhatja a hűségjutalomképpen kifizetett pénzt, sokkal jobb lesz az ál­lam pénztárának mérlege, a bányászok pénze viszont min­denképpen megmarad, mert akkor válthatják ki a takarék­ból, amikor akarják. Nem is beszélve arról, hogy milyen jó alkalom ez a mozgalom azok­nak, akik nagyobb Összeget akarnak gyűjteni akár bútor- vásárlásra, akár házépítésre, hisz most megalapozhatják tő­kéjüket. — Mindent összegezve, a SZOT és az OTP mozgalma, helyes mozgalom. Érdemes te­hát benne részt venni — fejez­te be Moskáth elvtárs. # A délelőtti megfigyelések és az összegező beszélgetés való­színűleg nem érintettek min­den hűségjutalom-osztással kapcsolatos kérdést. De még lesz alkalom, hogy ezekre is visszatérjünk. K. J, Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma A Társadalmi Szemle augusz­tusi száma ,,Pártegységge| a szo­ciálisig demokráciáért!” címmel közöl vezércikket. Ebben' a szám­ban jelent meg a Maqyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségé­nek határozata értelmiségi politi­kánk néhány kérdéséről. Szabó Kálmán „második ötéves tervünk alapelvei” címmel írt cikket. Nagy Gyula írása mező­gazdaságunk belterjes fejleszté­séről szól. Sólymos Elek tanul­mányának tárgya: „A békés egy­más mellett élés lenini elvének érvényesülése a népi demokra­tikus országok külpolitikájában’*. Az új pártoktatási év feladatairól szól Vértes Imre írása. Ez a szám közli Zsigmond László „A proletár internacionalizmus — a francia és ^ német nép békéjé­nek alapja és záloga” című ta­nulmányának első részét. A VITA rovatban Léqrádi De­zső szól hozzá Bihari Ottó „A képviselők és a tanácstagok mun­kájáról0 című cikkéhez. A SZEMLE rovatban a Francia Kommunista Párt XIV. kongresz- szusát ismerteti Komját Irén; az építészet és az építésügy néhány kérdésével foglalkozik Perényi Imre és a Demokratikus Jogá­szok Nemzetközi Szövetségének V!., brüsszeli kongresszusáról számol be dr. Kovács István. A Könyvismertetés rovatban Németh Lajos „A magyarországi művészet története” I. kötetét méltatja. UJ IDŐ ,íOy7 veikor l!T£»s6MJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents