Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)
1956-08-22 / 67. szám
3 SZABAD \«í.n tn 1958. anguszttw Sí. NÉHÁNY SZÓ AZ ÜZEMI KONYHÁKRÓL A-f a már az üzemi kony- hák, éttermek elválaszthatatlanok a dolgozók mindennapi életétől. A dolgozók ellátásának ezt a rendszerét népgazdaságunk teremtette meg és az üzemi konyhák fejlődése, kulturáltságuk növekedése együtt haladt népgazdaságunk fejlődésével. Államunk évről- évre jelentős összegeket fordít üzemi konyhák létesítésére, a már működő konyhák korszerűsítésére, a berendezések és felszerelések felújítására és arra, ami nélkül az üzemélelmezés minőségi javítását el sem lehet képzelni: a konyhai dol- gozó.k szakmai képzésére, egészségügyi ismereteik bővítésére. Gyakran rendeznek a konyhai dolgozók számára tapasztalatcserét is e célból. Sokan nem tudják, hogy a meleg étkeztetés önköltségi árának csak egy kis részét fizetik meg, a dolgozók és nép- köztársaságunk több százmillió forintos hozzájárulása teszi lehetővé az üzemi konyhák jelenlegi rendszerének fenntartását. Vannak üzemi konyhák, ahol a fejlődés igen nagy és az ételek minősége, a kiszolgálás kulturáltsága egyaránt jó. Ilyen például a Salgótarjáni Acélárugyár konyhája, ahol a legkorszerűbb berendezés és -felszolgálás vám Itt a gyár vezetősége törődik a konyha működésével, ellenőrzik az ételek minőségét, mennyiségét és gondoskodnak a megfelelő feltételekről, Jó ízű és mennyiségre is megfelelő ételekkel szolgál a dolgozóknak az Áramszolgáltató Vállalat és a Salgótarjáni Üveggyár konyhája is. Ezeken a helyeken azonban sem a konyha, sem az étterem nem megfelelő. Az Üveggyárnál például több mint 400 dolgozó étkezik naponta, olyan kis helyiségben, ahol egyszerre csak 40 ember fér el. Itt megfelelő felterítésről, felszolgálásról és tisztaságról nem tud gondoskodni a személyzet, emiatt sokan otthagyták a konyhát és inkább hideg ételt esznek, de főként azért; mert sokáig kell várni az ebédre. Mindkét helyen rövidesen új konyha és étterem lesz. A Tűzhelygyárnál fordított a helyzet. Nagyon szép, a legkényesebb ízlésnek is megfelelő a felszolgálás. Itt azonban gyakran van baj az ételek minőségével és ezt főként az okozza, hogy a gyárnak nincsen konyhája, az ebédet az Üzemélelmezési Vállalat 2-es számú telepéről (Ka- rancs utca) hordják a gyárba és a szállítás az ételek minőségének a rovására megy, különösen olyan napokon, amikor főtt tészta van. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a gyárilag készült tészták minősége nem a legmegfelelőbb, hamar péppé válik, bármennyire zsírozzák is, szállítás után már alig élvezhető. A telepen fél 12-re elkészül az étel és 2 órakor kerül a gyárba, a dolgozók elé. A tűzhelygyári dolgozóknak is jobb lenne, ha a gyár gondoskodna arról, hogy ott készüljenek az ételek. A tavaszi és nyáreleji hónapokban több konyhán, így a Tűzhelygyárban is többször volt kifogás az étrend ellen, hogy a már megszokottá vált harmadik fogás egy időben elmaradt. Ennek az az oka, hogy ezekben a hónapokban nehéz ugyanabból a keretből megfelelő minőségű ebédet biztosítani, mint pé'dául most, amikor már olcsón vásárolható mindenféle zöldáru és gyümölcs. Éppen e könnyebb beszerzési lehetőségek miatt az utóbbi időben itt is és még sok más konyhán is ismét legtöbbször biztosítani tudják az ebédhez a süteményt, vagy a gyümölcsöt. Állandóan javu’nak az Építőipari Vállalat konyhái is, különösen a salgótarjáni és a nagybátonyi konyha színvonala emelkedett. A vidéki konyhák közül jó a szolgáltatás, a a Romhányi Cserépkályhagyár- ban. Egyike a legjobb konyháknak a Magyar Vasötvözet- gyáré. Az ételek igen változatosak és jó minőségűek, de itt is nagyon kicsi a konyha és a raktár. A kisebb létszámú konyhák közül igen jó eredményt értek el a szügyi Tangazdaságnál, a hényelpusztai Állami gazdaságnál és szépen fejlődött a szécsényi Tangazdaság konyhája. A jó konyhákra jellemző a szigorú gazdálkodás a főzési nyersanyagokkal, konyha éj éttermi felszerelésekkel. Ezzel szemben egyes üzemi konyháknál igen helytelenül a konyhák szociális jellegéből fakadóan igyekszenek az ellátást egyszerűsíteni, kevésbé munkaigényes ételeket szolgálnak fel, az étrend egyhangú, alig van hétről hétre némi változás. A dolgozókat a türelmes igénytelenségre szeretnék szoktatni. Ez azonban nyilván helytelen és a dolgozók — nagyon helyesen — nem is nyugszanak bele. Sokszor hangzik el illetékes felsőbb szervek fe’é panasz. A konyhák vezetőinek ma már mindenütt számolni kell azzal, hogy a dolgozók és a felsőbb vettető szervek egyaránt megkövetelik, hogy ízletes, változatos és elegendő mennyiségű ételeket szolgáljanak fel. Az ilyen konyhákon, úgy a gazdálkodásban. mint az elszámoltatásban, szervezetlenség van. Különösen a gépállomások konyháin látják el nagyon, alacsony színvona on a dolgozókat. Az erdőkürti gépállomás konyháján például egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyen ételek kerülnek a dolgozók elé. Néha egészen ízetlen, fűszertelen az étel, 60k dolgozó otthagyja és a gépállomás igazgatója semmit sem tesz azért, hogy az étkeztetés megjavuljon. A kisterenyei gépállomás — mert kevés az étkezők száma — szünetelteti a konyha működését. A karancs- keszi Állami Gazdaságban minőségre nagyon jó az ellátás, de nincs biztosítva megfelelő mennyiségű víz. Nagy kő1 ti éggel kutat ásattak, de vegyileg nem vizsgáltatták meg és így lassan egy év óta nem használhatják. A bányászok konyháit az ^ Egri Uzeméleimezési Vállalat látja el. Ezeken a konyhákon már nagyobb az ellenőrzés, gondosabb a felszolgálás. legtöbb esetben három tál igen ízletes ételt szolgálnak fel. A dolgozók általában meg vannak elégedve, esetleg csak az nem, aki nem szereti valamelyik ételt, de a minőség ellen annak sincs kifogása. A bán’-a tröszt a konyhák létesítésénél, üzemeltetésénél kötelezettséget vállalt, hogy a konyhákat, legényszállókat megfelelően ellátja vízzel. Ennek azonban sajnos, nem mindig fesz eleget. A kisteleki üzemi konyhán és munkásszálláson annyira nincs megfele’ő vízről gondoskodva, hogy néha a mosogatáshoz is nij* jut víz. Itt is részben a vegyvizs- gálat elhanyagolása miatt nem lehet használni a kutat. Másrészt a munkálatok sincsenek teljesen befejezve, ugyanígy félig kész állapotban áll már jó ideje a nyersanyag raktár is. Hasonló hibák hátráltatják a jó ellátást, a kulturált étkeztetést a 20-as nagybátonyi és az MTH konyháján is. Az új tanácstörvény az üzemi konyhák fejlesztésénél is nagy feladatokat szab a tanácsokra. Korszerűvé, higiénikussá és gazdaságossá kell kell tenni minden konyhát. De nem kisebb a feladata a szak- szervezeteknek sem. Az Üzem- élelmezés népi demokráciánk szocialista létesítményeinek egyik nagyon fontos része. Ma már nem ke'l hideg ételt enni azoknak a dolgozóknak, akik lakóhelyükről távol dolgoznak, munka után nem kell kapkodni a dolgozó nőknek a főzéssel. a konyháknak pedig el kell érni, hogy dolgozóink legalább olyan szívesen, jóízűen fogyasszák el az itt főzött ebédeket. mint amit a gondos családanya főz. A szakszervezeteknek tehát rendszeresen ellenőrizni kell az ételek minőséget, mennyiségét, a konyhák tisztaságát és a konyhai dobozoktól minden esetben meg kell kívánni a szakmai Audá- son kívül a feltétlen becsületességet. azt, hogy a megállapított nyersanyag mennyiség bele is kerüljön az ételekbe" Szigorúan kel] feTenni minden olyan esetben, ahol ennek az ellenkezőjét tapasztalják. Az olyan üzemi konyháknál, ahol f ^onyhai munka, a raktárak kellően ellenőrizve vannak a nyersanyagok bevéteezése és kiadása bizonylatok alapján törten ik. ott nemigen mutatkozik hiány. A dolgozók maguk pedig úgy segíthetik e’ő a konyha munkáját, ha minden esetben amikor hibát tapasztalnak, beírják azt a panaszkönyvbe és megfe’elő intézkedést kérnek az arra illetékes szervektől. * a a ■ ■ ■ a A kiállításon láthatjuk A Hényelpusztai Állami Gazdaság tehenészetének rekordtehene a 185-ös Ibolya. A 9 éves magyartarka tehén az 1955-ös Országos Mezőgazdasá. gi Kiállításon az első díjat nyerte. Remek külsejével, magas tej- és zsírtermelésével méltán nyerte meg a bíráló bizottság tagjait. Az elmúlt lak- tációjánaik 300 napja alatt 11 256 liter négyszázalékos zsírtartalmú tejet termelt, Legna_ gyobb napi termelése 46 liter volt. A tehén gondozója a 62 éves Holecz János, már négy éve végzi ezt a munkát. Az eltelt idő alatt megismerte az Ibolya minden tulajdonságát. „Még a gondolatát is ismerem“ — rriondja nemegyszer Holecz bácsi A tehenet naponta háromszor eteti, itatja. De volt olyan időszak, amikor négyszer fejte, mert bizony a 46 liter tej naponta, az egy kicsit sok. Nagy gondot fordít a takarmányok előkészítésére is. Az abralkot etetés előtt hat-nyolc órával előbb beáztatja, a répát minden etetéskor frissen vágja és az abrakkal keverve, adja a tehénnek. Lucemaszénát naponta háromszor kap, de ezt is több részletben, mert így jobban fogyasztja. Ahhoz, hogy az Ibolya sókat termeljen, sokat is kell ennie. A napi adag 10 kilogramm lucerna, széna. 30 kilogramm takarmányrépa és 1,5 kilogramm kulkoricadara. Ez azonban csak az alaptakarmány. Ezen kívül még 10 kilogramm pótabraikot is. Hatalmas a vízfogyasztása is. Naponta 70—80 liter vizet fogyaszt. • Már csak néhány hét választ cl a kiállítás megkezdésétől. Holecz bácsi szorgalmasan készül a kiállításra. Az elmúlt évben az első díjat nyerték el. Az idén még jobbra számítanak. Holecz János gondozó, a fejés előtt gondosan lemossa a tehén tőgyét. Mindennap gondosan ápolja az Ibolyát, Naponta háromszor, a nagy tejtermelés idején pedig négyszer is feji. Az ez évi Országos Mezőgazdasági Kiállításra — minden korábbi évet felülmúlva — több, mint 5000 tenyészállatot jelentettek be állami gazdaságink, termelőszövetkezeteink és az egyénileg dolgozó parasztok. Gondos, lelkiismeretes munka után az FM által kijelölt 14 felülvizsgáló bizottság befejezte az első és második bírálataikon keresztül ment állatok utolsó bírálatát. Most már bizonyos, hogy a kiállítás istállóiban 2500 tenyészállatot mutatnak be. A bizottságok, megállapítása szerint a kiállításra kerülő állatok ihinősége, termelési eredrhényei jóval felülmúlják az elmúlt évi kiállíKiáltitási híradó tásokon bemutatott állatókét. Különösen szembetűnő ez a fejlődés a szarvasmarháknál, ahol már nagymértékben kibontakoztak a nagyüzemi szocialista állattenyésztés eredményei. Míg 1954-ben egy, 1955-ben két darab tízezer kilogramm tejet adó tehenet állítottunk ki. addig az idén a tízezer kilogrammos évi tejtermelésű tehenek száma megközelíti a tizet... Ha figyelembe vesszük, hogy például a nagymúliú nyugatnémet állatkiállításon a tehenek nagydíját 5000 literes tejtermelésű tehenek kapták, kitűnik. hogy mezőgazdaságunk eredményei ma már nemzetközi viszonylatban is elismerésre méltóak. A Magyar Rádió Televíziós Főosztálya szeptember 2-től 16-ig naponta négy ízben sugároz televíziós műsort a ki- állítás alkalmával. Délelőtt kétszer félórás, délután egyszer félórás, majd egy teljes órás műsort sugároz. A műsor keretében különböző szórakoztató filmeket, iközöttük mezőgazdasági kisfilméket is vetítenek. A kiállítás területén közel 30 televíziós készülék lesz üzemben, több készüléket a Magyar Divatcsarnok állít fel a vásári részben úgy, hogy mindenki számára lehetővé teszik a televíziós műsorok megtekintését, díjmentesen. Mi as igassúfj Jugass iá riáról ¥ A Hazafias Népfront kiadáséban legutóbb megjelent füzetből közöljük az alábbi részletet. , A szocialista ipar Négy külkereskedelmi szakemberünk és az újságíró ültek együtt és jugoszláviai élményeikről beszélgettek. Legfőképpen az iparosításról folyt a szó. — Én híradástechnikai és finommechanikai cikkek elhelyezésével foglalkozom és több hónapot töltöttem Jugoszláviában — kezdte Dob- rai László, az Elektroimpex munkatársa. — Sokfelé jártam. Sok új gyárat láttam. Legjobban megragadott a régebben elmaradottabb vidékek gyors fejlődése. Uj vízierőműveket, híradástechnikai üzemeket láttam például Montenegróban, ebben az egykor elmaradott hegyi köztársaságban. Azelőtt erre a vidékre mondták: „a legsötétebb Balkán’’ — s most a legmodernebb üzemek egész sorát láttuk itt. — Ez, az elmaradott vidékek gyors fejlődése keltette fel az én érdeklődésemet is leg- jobban — vette át a szót Kempf Vladimir. — Én félesztendőt töltöttem lent. Jártam Belgrád- ban, Zágrábban, Ljubljanában. Riekában. Szarajevóban, Not'iszádon, Mariborban és még sok helyen. Olaj- és szénbányászati gépek eladásával foglalkozom ... Az új Jugoszlávia fejlődése talán leginkább Zenicán lepett meg. Zcnica Boszniában van, énbenyúló hegyek között, a Boszna folyó völgyében. Néhány éve itt még nomadizáló pásztorck éltek, ma húszezer lakosú új város áll itt. A volt pásztorok ma modern, fürdőszobás lakásokban laknak és a vasműben, vagy annak valamelyik segédüzemében dolgoznak. Zenica ma új, korszerű nehézipari centrum, a vasérc és a szénbányák szomszédságában. — Jugoszláviára igazán el lehet mondani, hogy az ellentétek országa — teszi hozzá Cser- nok Sándor, a Technoimpex munkatársa. — Magam is láttam új, a legmodernebb technikával felszerelt üzemeiket, de Macedóniában láttam szántást faekével is ... — Igen, igen. A „Rade Koncár’’ elektromos készülékgyárban (Rade Koncár nemzeti hős, a gyár munkása volt) ha'almas csarnokok vannak a legmodernebb berendezéssel, gépek elektromos vezérlésével. Ugyanakkor a gyár egy másik részében még kezdetleges módszerekkel folyik a kovácsolás ... — De könnyen megtörténhetik — veti közbe Szemere Róbert, aki vegyicikkeinket, gumitermékeinket ajánlotta déli szomszédunknak — mire legközelebb kimész. már ott is modern gépeket találsz. így építették fel gépkocsi ipa- rukat, melynek a felszabadulás előtt még híre- hamva sem volt. Ma már három nagy gyár lolgozik (sok gépkocsi kell, mert az ország nagy s a vasút kevés). A maribori T. A. M autógyárat is fokról fokra, részben már gyár- 'ás közben fejlesztették ki. A teherautónak és az autóbusznak egyre több alkatrészét gyártják helyben. Ma a gyár, talán az autógumin kívül, mindent maga állít elő. Kétszázméleres csarnokában az 1954-es karusszelpadok avultnak tűnnek már a legújabb modern célgépek mellett. Naponta 10—11 teherautót és egy autóbuszt bocsát ki az üzem ... Magyar külkereskedelmi szakemberek mozaikszerű élményei után kíséreljük meg néhány összefoglaló adattal jellemezni az ipar fejlődését. Jugoszlávia a háború után elmaradt és iparilag gyenge agrárországként látott hozzá az iparosításhoz. Ennek ellenére az iparosítás eredményei nem kicsinyek. Ipari termelése a háború előttihez képest csaknem két és félszeresére növekedett. Különösen a nehézipari ágazatok fejlődtek leggyorsabban. A vaskohászat például ma három és félszer annyit termei, mint a háború előtt. Á közeljövőben adnak át új termelő berendezéseket, s ezek segítségével a vaskohászat eléri majd a háború előtti termelés hatszorosát. A színesfémkohászat. ugyancsak jelentős sikereket mutathat fel. üj gyárak (rézöntödék, alumíniumgyárak, réz-, ólom-, horgany-, bauxit stb. feldolgozó üzemek) épültek. A villamos energia termelés három és félszeresére növekedett. Semmivel sem kisebbek a gépgyártás és a villamosgépipar eredményei. A gépipar ma már évente kb. 15 000 tonna különböző gépet és munkaeszközt szállít a mezőgazdaságnak. .4 jugoszláv traktorgyárak ma már 2000-nél 'öbb traktort készítenek évente, s ez a szám további kisebb beruházásokkal évi 8000-re emelkedhet. Egyik újonnan létesített iparáguk a vasúti gördülőanyagot — mozdonyokat, személyszállító- és teherkocsikat — gyártó ipar a vasút minden igényét ki tudja majd elégíteni. A hajógyártás ma már ki tud elégíteni minden hazai szükségletet. A villamosípar is elegendő gőz- és vízturbinát, kazánt, generátort, transzformátort és az ország villamosítá- sához szükséges egyéb felszerelést gyárt. Az, újonnan létesített gépipar máris ellátja az építési munkahely ?ket minden szükséges építőgéppel kompresszorokkal, darukkal, exkavátorokkal, terelőlemezes gépekkel stb. Az ipari fejlődésnek megvoltak a maga nehézségei. Szvetozár Vukmanovics Tempó, a Szövetségi Végrehajtó Bizottság elnökhelyettese egy nemrégiben írt cikkében rámutatott bizonyos aránytalanságokra. „Míg a termelő:zközök termelése — írja — több mint kilenc» szeresére növekedet a háború előtti színvonalhoz képest, addig a szükségleti cikkeket gyártó ipar nagyon elmaradt, mindössze kétszeresére nőtt.” Jugoszláviában 1953-ban megkezdték a gazdaság-politika felülvizsgálását és módosítását. Ettől kezdve valamennyi iparág egyenletesebben fejlődött. Az egész ipar termelése az utolsó három évben mintegy 47 százalékkal növekedett. Ezen belül 57 százalékkal nőtt a termelőeszközök termelése. 46,2 százalékkal a nyersanyagtermelés és 45.8 százalékkal a közszükségleti cikkek gyártása. Ma már nem kell bővebben fejtegetni, hogy i jugoszláv ipar — szocialista ipar. A jugoszláv munkás, csakúgy mint magyar testvére, nem kizsákmányolt proletár, hanem az ország gazdája.
