Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-22 / 67. szám

1958. augusztus 22. SZABAD >OCÍR ÍD 3 A SALGÓTARJÁNI CERUZÁVAL, JEGYZETFÜZETTEL vásáron Miként egy esztendővel ez­előtt, úgy most is, vettük a jegyzetfüzetet, kihegyeztük ce­ruzánkat és elindultunk egy kis vidámvásári vidám sétára. Senki nem vetheti a szemünk­re. hogy későn léptünk a tet­tek mezejére és nem sokat láttunk, mert alig múlt hét óra, már ezt kanyaríntottuk jegy­zetfüzetünk első lapjára: siker koronázza és egy kalap­ba kerülnek azoknak a nevei, akik úgy ‘döntöttek, hogy ez­után teknő helyett mosógépet üzemeltetnek. Persze nem jut mindenkink — hiszen ezért kellett a sorsolást választani — de legalább az a nyugtató, hogy most nem puszi-pacsi alapon ment az eladás. Akit nem csókolt homlokon a sze­Hatalmas tömegek kerestek fel a kétnapos vásár alkalmából a Salgótarjáni Kisksreskedelmi Vállalat sátrait „Úgy indul, hogy az idei ünnepi vásár kevésbé lesz népszerű, mint a tavalyi.’* És úgy is maradt. Mit csűrjük, csavarjuk, öt­ször sétáltunk végig a pavi­lonok előtt és nem csűrtek, nem csavartak le egyetlen egy gombot sem a kabátunkról — hűtlenül az eddigi vásárok ha­ladó hagyományaihoz. Azelőtt bezzeg!... Hajaj! Hol vannak a régi jó zajos-dalos, konkur- rencia mentes vidám vásá­rok?! Mert most már konkur­encia is akadt a mindkét na­pon nyitvatartó Állami Áru­ház „személyében”. Merre vannak a régi szép idők? 1954 . .. 1955 ... amikor — egy árva gomb nem sok '— annyit se. mondhattunk ma­gunkénak a séta után.. Ám azért kesergésre még *incs ok. Hiszen ha jó bele­gondol az ember, hát vásár rencse, az egyelőre visszavo­nul a teknőhöz, de reméljük nem soká kell ottmaradnia. Iparunk egyre több mosógépet gyárt. A vásár „első felvonása" te­hát ,.Ki-ki a maga mosógépé­nek kovácsa" címmel lezaj­lott. Nagy látogatottságnak ör­vend a Salgótarjáni Üveggyár káprázatos pavilonja. Az óriá­si kristályváza mellett több száz festett és csiszolt üveg­árut állítottak ki, amelyeknek másai, külföldön öregbítik az üveggyáriak hírnevét. Takács Géza, a gyár egyik exportáru­tervezője elégíti ki az érdeklő­dők kíváncsiságát. Sok kérdés, sok felelet hangzik itt el. Megtudjuk többek között, hogy mintegy 20 országgal van exportkapcsolata a tarjániak- nak. A tervezőknek azonban sóhajt a szöszi és sóvárogva ■nézi a kiállított üvegtárgya­kat. A gesztenyebarna úgy lát­szik jobban beavatott az üveg-dolgokba, mert hirtelen lecsap barátnőjére. — Egy-egy készlet süsd meg! Az igen! Nem egy da­rab. Aztán csak állnak szótla­nul. nézik a káprázatos pa­vilont és még mielőtt indul­nának, a gesztenyebarna azt mondja: — Én csak üvegeshez me­gyek feleségül. Az biztos! Hát te? — Csak ahhoz én is — fe­lel a szőke. * Tombol a vásárlás. Percen­ként csörrennek a kaszák, fogy a cipő és a télikabát, nagy sikere van a méteráruk­nak, bőséges a választék női konfekcióban, népszerű az edányáru is. Sok embert vonz a Kelet-Nógrád megyei Nép­bolt ez évben is ízléses pavi- Ionja. Nem kevesebb az ér­fejlődött egy esztendő óta a salgótarjáni járás mezőgazda­sága. Ezt mondják azok, akik megtekintik a járási mezőgaz­dasági kiállítást. Szó ami szó, valóban sokat hozott az el­múlt egy esztendő. Szebb kül­lemű teheneket látni most és sokkal magasabb termésátla­gokat mutatnak a mellékelt grafikonok az egy év előtti­nél. Különösen a termelőszö­vetkezetek és állami gazdasá­gok munkája javult sokat. A nagykeresztúri Petőfi _ és a ceredi Búzakalász tsz-ck már a megye legjobb szövetkezetei közé számítanak. * De ennyi kalauzolás után csoda-e, ha kiszárad a kalau­zok torka? Irány a borkóstoló. Még idejében figyelmeztetjük azokat, akiknek nem ízlik a tolongás, hogy lemaradhatnak. Mert 15 jófajta bort (valódi bort!) lehet itt inni és ha az akácvirág csalogatja a méhe­A vásárral egybekötött mezőgazdasági kiállításon az első díjat nyerte meg a karancslapújtői Üj Barázda Termelőszövetkezet Rózsa nevű tehene féléves borjával deklődő a Kiskereskedelmi Vállalat, a pásztói és szécsé- nyi földművesszövetkezet sát­rai előtt sem. Mi mégis a ba­lassagyarmatiak mézeskalács­szívet áruló édességboltja előtt vetünk horgonyt. Vá­runk. Nem kell soká. Kéz a kézben jön egy fiú és egy lány. A lány szabódik köze­lebb jönni a pulthoz, a fiú biztatja, bátorítja és egy gyö­nyörű mézeskalács szívre mu­tat. Tükör van a közepén. Megveszi és nyújtja a lány­nak. Állnak a pult előtt, mo­solyognak, aztán nevetnek és újra mosolyognak. Nem néz­nek se jobbra, se balra, csak egymás szemébe. A szivet már a lány öleli, őt pedig a fiú. Mögöttük új vásárlók gyűrű­je türelmetlenkedik. De Józsi és Ági úgy tudja, csak ketten vannak. Nem hallanak sem­mit, senkit. Látni is csupán egymás csillogó szemét. De hát akadhat-e nekik ennél csodálatosabb látnivaló ebben az alig másfélkilométer hosz- szú vásárban? * Jó kezekben van, nagyot két, ez a jóbor-hír sokszoro­san csábítja az embereket. — Meg kell küzdeni egy kis tokajiért, meg badacsonyiért — véli a bolyban egy fiatal­ember. Egy mindenre elszánt bor­barátnak ez a véleménye: —- Én még hősi halált is halnék érte — és ezt kiabálva nyilvánítja ki. Nagy a kedv a borkóstoló előtt, de részeg embert nem látni egyet sem. Ezt a követ­kező aranyigazsággal magya­rázza valaki: — A jó bor nem részegít, csak kedvre derít. De takarékos ember az van itt is. Hallgassuk csak: — Az asszonyoknak nem kérsz. Lajos? — Gazdaságosabb így! # Bocsánatot kérünk kedves kalauzolt olvasó. Befejezzük a sétát. Lehet, hogy még kíván­csi lett volna valamire, de olyan nehéz innen a pulttól a lépés.... Egy év múlva ismét találkozunk. (kiss) Drégelypalánki tudósítás Drégelypalánkon úgy in­dult, hogy nagyszerű ünnep­ség lesz. De sajnos ... A palánki fiatalok már na­pok óta lelkes izgalommal ké­szültek az általunk is megírt ünnepségre. Saját költségü­kön borjút vásároltak, hogy amolyan magyaros vendégsze­hogy bár a műsor ifjúsági ta­lálkozót ígért, a megyei D1SZ- blzottság még csak nem is képviseltette magát. (Nem en­gedhetünk meg máskor ilyen felelőtlenséget!) Ez volt a hivatalos része az ünnepségnek. Az ünnepelni, barátkozni és szórakozni vá~ Érdekes és látványos volt a repülő bemutató. Drégelypa­lánki és a Budapestről érkező fiatalok a bemutatót nézik retettel láthassák vendégül a csehszlovákiai Ipolyságról és Budapestről jött barátaikat. De... Nem a drégelypalánkiak szervezték az ünnepséget, ha­nem a budapesti és a megyei MÖHOSZ együttesen. Hogy gyó palánki és budapesti fia<r talok túltették magukat a hi­vatalos szervezésen. Közösen megkoszorúzták a helyi hősök emlékművét, együttesen meg­látogatták a híres Szondy-vá- rat, majd utána a helyi fut- ball-pályán a pesti möhoszis­igy működik a motoros modellező gép — magyarázza a fiata­loknak a budapesti MÖHOSZ modellező kör egyik tagja milyen komolyan vették a pestiek a találkozót, az is iga­zolja, hogy ötszázan, külön- vonaton jöttek a történelmi múltú nógrádi falucskába. A csehszlovák svazaristák- kal (a MÖHOSZ csehszlovák testvérszervezete) szóbelileg beszélték meg a találkozót, a meghívást és erre — termé­szetesen — Prága nem járult az átutazáshoz. így történt aztán, hogy nemcsak a svazar risták, de a palánki fiatalok is megcsalva érezték magukat. Nem lényegtelen megjegyezni, ták modellező bemutatót tar* tottak — nagy sikerrel. A szervezés — mint irtuk —* megbosszulta magát, de Szász László elvtárs, a XIII. kerü­leti tanács dolgozója magya­rázatával kell egyetértenünk: gondosabb szervezéssel, felejt­hetetlen ünnepséggé tehettük volna találkozónkat. így is sok kedves barátot' szereztünk, de reméljük, hogy legközelebb — ha gondosabban csináljuk a dolgot — még jobb barátként válnánk el egymástól. Edényt, mérleget és egyéb háztartási eszközöket vásároltak a Vidám Vásáron Szelei Lászlóné és Paál Gézáné etesi lakosok volt az, ahol úgy gyötörtük egymást? Hát ért az egy fa­batkát. ahol keserves birkó­zás után jutott az ember egy pár cipőhöz, néhány méter textilhez, vagy egy pofa jó borhoz? Ugye nem? És ha ezt méltányoljuk, akkor meg kell hagyni, hogy csudarendes cég az az Állami Áruház. Megosz­tottá a vésárióközönséget, se’ itt' nem' voltak sokan, se’ ott nem volt zsúfoltság. Most pedig kezdjük a vásá­ri sétát. Tolongásmentes lesz garantáljuk. Félelemre tehát ni::cs ok. Legfeljebb a borkós­toló előtt szorulunk majd ösz- szább egy kicsit. * Alig múlt hét óra, de már­is megkezdődött az első ösz- szecsapás a vevők és az el­adók között. Ezt az összecsa­pást egyszóval így jellemez­hetjük: mosógépcata. Az el­adók hősiesen védik ezt a ná­lunk még újfajta és sajnos fehér hollő számba menő ma­sinát — de a vevők elkesere­detten támadnak. A támadást egyre nehezebb a munkájuk. Külföld — és ez nagyon ter­mészetes — mindig újat, min­dig mást kér. És újat és mást kell adnunk, hogy versenyké­pesek maradhassunk. De a tervezőket nem engedik ki Tarjánból, hogy lássanak, ta­nuljanak. hogy kü’földre utazhassanak tapasztalatcse­rére. Ezeket a sorokat az Épí­tésügyi Minisztérium Üvegipa­ri Igazgatóságának a figyel­mébe ajánljuk. Hangsúlyozni kívánjuk: nem kirándulni akarnak külföldre az export­üvegáruk tervező', hanem ta­nulni. Tanulni például a vi­lághírű cseh üvegesektől, hogy többet tehessenek a ma­gyar üveggyártás fejleszté­séért, világhírnevének öregbí­téséért. E fontos témáról váltva a szót, egyszercsak felfigyelünk két hét év körüli kislány be­szélgetésére. Az egyik geszte­nyebarna hajú, a másik sző­ke. — ö. de jó lenne mind­egyikből egy-egy darab — I Egész délután úgy látszott, hogy ün- $ neprontó lesz az időjárás. Még jó. hogy I senki nem ült fel neki. Ijesztgetéseinek, ♦ a meg-megismétlődő párperces záporok- I nak még örültek is az emberek, mert | legalább elverték a port és csillapítot- X ták a melegséget | Mihálygergén, Karancskesziben és Ka- | rancslapújtőn a termelőszövetkezet egy­♦ egy kis csoportja vendégségbe készült. | Bár a szövetkezetiek titokban abban re­♦ ménykedtek, hogy nagyobb eső kereke­♦ dik, azért mégis összeszedelőzködtek. A I vendéglátó, a Salgótarjáni Vasöntöde és | Tűzhelygyár vezetősége amikorra ígér- X te, kiküldte értük az autót. ♦ A vendégek pont vacsoraidőre érkez- | tek meg. Egyenesen a gyár éttermébe X vezették őket. Ez a vendéglátás sem J kezdődhetett volna jobban! ♦ A vacsora után vidám sörözgetés köz- » ben először Marczinek István, a gyár X párttitkára köszöntötte a négy terme­I * lőszövetkezet jelenlévő küldötteit, majd könyvjutalmakat nyújtott át a legjobb falujáróknak. Nem kell mondani, hogy a vendégek mennyire helyeselték leg- | jobb segítőtársaik, a falujárók megjutal- ♦ mazását. { Ezután az ő megajándékozásuk követ- j kezett. Oravecz László, a gyár igazgató­~ VENDÉGLÁTÁS ~~ ja két-két szépen díszített, zománcozott tálcával ajándékozta meg a vendégeket. A tálcák zománcába égetve a következő felírás volt olvasható: „Munkás-paraszt szövetség. 1956. VIII. 20. A Tűzhelygyár dolgozóitól”. Az ajándékok átnyújtásakor az igaz­gató nem kis és mégis megengedhető büszkeséggel „eldicsekedte”, hogy a Tűzhelygyár júliusban jól teljesítette tervét, pedig ilyesmi az utóbbi években nem fordult e’.ő. Ha így haladunk — mondotta az igazgató — augusztusban még a 105 százalékot is elérjük. A vacsora után a vendégek még töb­bet tudhattak meg a tűzhelygyáriak si­kereiről, mert a gyár Művelődési Ottho­nának zsúfolásig megtöltött nagytermé­ben az alkotmány születésnapjának tisz­teletére rendezett ünnepségen Angyal Andor, a gyár pártbizottságának tagja beszédet mondott, amelyben végigte­kintett a gyár legutóbbi éveinek törté­netén. Amint a beszédből kitűnt, ezek az évek a gyár gazdagodásénak és kor­szerűsödésének évei voltak. Űj öntöde épült, újjászervezték a TMK-üzemrészt. felépítettek két nagy teliesítményű gáz­generátort. A tűzhelygyár! munkálok az 1957-es évtől azt váriák. hogy jelentős részben náluk is végrehajtják a mun­kaidőcsökkentést. Angyal elvtárs beszédének még egyet­len mondata, jobban mondva számadata érdemelt külön is figyelmet. A Tűzhely­gyár falujárói a gondjaikra bízott négy termelőszövetkezetben mintegy 16 000 forint értékű munkát végeztek el a szö­vetkezetiek megsegítésére az utóbbi hó­napokban. Kell-e ennél jobb bizonyíték a munkás-paraszt szövetség erősítésére? Az ünnepség keretében Oravecz elv­társ mintegy 240 tűzhelygyári munkás között jutalomképpen 89 000 forintot osztott szét. Jóllehet, az ünnepség után a tűzhelygyári műkedvelők gazdag mű­sorral szórakoztatták a vendégeket, ab­ban mindenki megegyezett, hogy ez a jutalomkiosztás volt a legjobb műsor­szám. Az ünnepség és a műkedvelők műso­ra után kezdődött az igazi ünnepség, a vigalom. A vendégeknek és vendéglá­tóknak egyre szélesebb jókedvét barát- kozás, borozgatás és tánc töltötte ki ké­ső éjszakáig. Még azok a gyáriak sem mentek haza. akik másnap — jobban mondva már aznap — augusztus 20-án — elindultak a falvakba, hogy maguk­kal hozzák a városba az első új kenye­ret. .................................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents