Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)
1956-08-18 / 66. szám
SZABAD NOGRAD 1956. augusztus 18. Jelentés a Bányagépgyár három üzeméből A Pálfalvi Bányagépgyártó és Javító Vállalat üzemei közül a darabolóüzemen igen sok múlik. Ezt az üzemben dolgozó munkások jól tudják és ezért adhattak arról számot, hogy augusztus 20-i vállalásukat már három nappal a határidő előtt 99 százalékra teljesítették. A kovácsüzem munkásai is megtetézték júliusban elért kiváló, 200 százalékos havi teljesítményüket, mert az utóbbi napokban átlagosan 204 százalékra teljesítették tervüket. A vitla szereidében Uramecz József lakatosbrigádja a motormozdonyok szerelésében ér el kimagasló eredményeket. Ha minden úgy megy, ahogy a kiváló brigád tagjai szeretnék, augusztus 20-ra újabb 5 motormozdonyt készítenek el Meglesse így as 1200 tonna ... ? — Egy nap a kánvási bányaüzemnél — Vidám kisfilmek a November 7 moziban A Moziüzemi Vállalat is felkészült a dolgozók szórakoztatására. A Salgótarjáni November 7 Filmszínházban példáiul 19-én és 20-án vidám, kacagtató kisfilmeket forgatnak 1,50 forintos helyárak mellett. Bemutatásra kerül az „Elkésett vőlegény”, „Böske”, az „Operett-album” és a „Körúti tánc". Az előadások 11 és 13 órakor kezdődnek. Emellett mindkét nap lesz matinéműsor is, melynek kezdési időpontja délelőtt 9 óra. Ki lesz a hibás? A bíróság ítéletet hirdet: Gordos Ferenc kiskorú, első- , rendű vádlottat bűnszövetkezetben elkövetett lopásért négy hónapi börtönbüntetésre ítéli, melyet három évre felfüggeszt. Az ítélet az ügyész, védő, vádlott beleegyezésével jogerőre emelkedett. A vádlott Szécsény község fiatalságának talán legrosz- ezabb, legvásottabb tagja<-Már volt egy évig nevelőintézetben, a lopást azóta követte el. A bíróság az enyhe ítéletet az apa szavai után hozta, aki megígérte, hogy ezentúl nem engedi csavarogni a fiút, mes- tersújre tanítja. Nem sok idő, alig pár nap telt el az ítélethirdetés óta. A gyereket azonban azóta is csak az utcán látni, csavarog. Még nagyon az elején vagyunk a három évnek és az apa máris elfelejtette, hogy mit mondott a tárgyaláson? Vagy azt csak azért mondta, hogy fia enyhe ítélettel ússza meg a tárgyalást? Az utca nem nevel jóra. Különösen azt nem, aki már Bűnözött. Mit gondol Gordos Ferenc édesapja, fia ki tudja huzni a három év felfüggesztési időt? Mi, szécsényiek azt mondjuk, hogy ilyen körülmények között nem. Ki lesz a felelős, ha úgy idő múlva Gordos Ferenc újra'bíróság elé kerül és az előbbi ítélet mellé jön az új? A mi véleményünk az, hogy ezért főként a szülő a felelős. Követeljük, hogy most már tartsa be a szavát és valóban vegye maga mellé a fiát. Ügy foglalkozzon vele, hogy megmentse őt, megóvja az újabb bűnözéstől. Domszky György Szécsény Nyugodt álomra tudja-e hajtani fejét az, akitől már hetek óta ezrek és milliók várják valamiféle nagy, életbevágóan fontos kérés teljesítését, mikor még hozzá sem kezdett annak megoldásához? Ez persze lelkiismereti kérdés. De képzelje csak magát mindenki a várakozók táborába ..; A nép sóvárgó tekintete bizony nem kerülheti el Ká- nyás aknát sem. Az ország 300 ezer tonna terven felüli szenet kért a bányászoktól az év végéig és ebből Hányásra 1200 tonna jut. Sok ez az 1200 tonna? — Hát ez bizony nem kevés. S ha a kányásiak a jó munkájukban reménykedő hatalmas várakozó tömeg megelégedését el akarják nyerni, akkor bizony másodpercekkel kell mérniök az időt. Az üzem vezetői úgy tervezték, hogy a terven felül kért szénmennyiséget főként a keleti segédereszkében létesített kétszárnyas frontfejtésből tér melik majd ki. Lázas izgalommal úgy döntöttek, hogy augusztus 10-én már beindítják ezt a frontot. Csakhogy ez nem így történt. Már mind járt a kezdetben zökkenővel találkoztak. A kaparó- és gumiszalagok beszerelésével három napot késtek az iparosok s ez bizony kezdetnek nem a legbiztatóbb. De hogy a várakozókat megnyugtassuk: ez a három napos késés nem maradt szó nélkül. Schaffer Péter, az üzem vezetője maró lelkiismeretfurdalás után magához hivatta a késlekedésért felelős Ádám és Csesztvényi művezetőket. Türelmetlen, de határozót hangon közölte velük: „;:;Ez nem mehet így tovább!” Igen, ez a késlekedés 260 000 másodperc munkaidőt vont cl a fronttól. Ezért a határozott hangért tehát nem sértődhet meg senki, aki a késlekedők közé tartozik. Tudni kell azt, hogy az az 1200 tonna terven felüli szén csak Kányáson terven felüli. Egyébként ennek minden grammja be van tervezve. Az erőműveknek, gyáraknak, mozdonyoknak és családi tűzhelyeknek úgy kell ez a szén, mint szomjas embernek a víz. Persze nemcsak ez idegesítő, nemcsak ez a három napos késés nyugtalanítja a várakozókat, hanem az is, amit Szálai elvtárs, az üzem egyik dolgozója tenyeretösszeszorító bosszús hangon elmondott. — Érdekes! Az én fiam Oroszlányban már évek óta fronton dolgozik, de ott soha, vagy legalábbis nagyon ritkán van géphibásodás. Itt meg rendszeresen 4—6, sőt 8 órás kiesések is vannak géphibák miatt! Ezután a vélemény után feltesszük a kérdést: hát hogy? Ezek a gépek nem ott készültek, ahol az oroszlányi akna gépei? Vagy talán itt nincs elég iparos, aki gondját viselné ezeknek a gépeknek? Dehogy úgy, dehogy úgy! Ezek a gépek ugyan olyan jól szerkesztett gépek, mint a többi bánya gépei. Sőt azt sem lehet állítani, hogy Kányáson kevés az iparos, akik a gépek ellenőrzésével, gondozásával és javításával vannak megbízva. Hiszen a kányási műhely gépkezelőkkel együtt 120— 126-os létszámmal dolgozik. Ezzel szemben az üzemnek A salgótarjáni ÜNNEPI VASÁRON okvetlen keresse fel A BALASSAGYARMATI NÉPBOLT fehér-csíkos paYÍlonját o Fővárosi bő választék, udvarias kiszolgálás! 115—120 szénvágó vájárja van. De uram fia! Hát akkor itt minden szénvágó kezét foghatja egy iparos. Vezető is van bőven: egy gépészeti vezetővel, egy főművezetővel, három művezetővel, három gépmesterrel, egy TMK-csoport vezetővel, egy anyagbeszerzővel és egy lámpamesterrel talán még nagyobb a vezető apparátusuk, mint a bányaművelőké. És még sem megy jól a munka? Néhány évvel ezelőtt bizony csak 20—25 iparos dolgozott itt és akkor a jelenleginek dupláját termelte az üzem. Vagy talán most a bányászokban nincs elég lelkesedés? Hiszen a havi tervük esedékes részét is mindössze 70 százalékra teljesítik és emellett nagyon drágán, Rövid magyarázat: Azért drága a kányási szén, mert 115—120 fő szénfejtő vájár mellett 840-es összlétszámmal dolgozik az üzem. Egy produktív dolgozóra tehát csaknem 7 improduktív dolgozó esik. Ez az arány bizony rossz! Ez a kevés szénfejtő is arra panaszkodik, hogy a belső szállítás jelenlegi megszervezése nem jó. A munkahelyek kitűnőek, ontani lehetne a szenet, csak hát a kiszállítása! A keleti fő- ereszke jobboldali segederesz- kéjében a légvágat nemrég még előbbre volt, mint a se- gédereszke és a légvágatba telepített csapatok a kitermelt szenet nem a segédereszkén szállították le, hanem a légvágaton. így a csapatok egymásra vártak, hogy a kitermelt szenüket, amikor sorra kerülnek, kihúzathassák a második osztóra. De a nyugati bal segédereszkében és máshol is szállítási gondokkal küzdenek a csapatok. Helyenként nem kielégítő a légvezetékcsövek beépítése. Például a keleti vonalon a keleti tetőig 150 milliméteres csővezeték van, a tetőtől az ereszke aljáig mintegy 400 méteren 100 milliméteres csőre van leszűkítve, majd innen a segédereszkében 130-as átmé- retű csövön vezetik a komprimált levegőt. Logikus, hogy egy leszűkített cső után ha ismét vastagabb méretű csövön jut el a sűrített levegő a munkahelyekhez, a vastagabb cső lecsökkenti a szükséges atmoszféranyomást és így a munkagépek a lecsökkent nyomással nem tudnak megfelelően működni. A légvezetésnek ez a formája még kény- szerűségből sem helyes megoldás, De különösen nem helyes, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Kányás egy olyan felfejlődő üzem, amely az ország egyik legkorszerűbb bányájának készül. Érthető tehát, hogy ez a kis- létszámú szénfejtő vájár nagy összüzemi létszám mellett ilyen hiányos műszaki föltételekkel nem tud olcsón és sokat termelni és bizony az az 1200 tonna terven felüli szén csak nagy üggyel-bajjal kerülhet felszínre. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Kányáson semmi sem jó, vagy hogy a szénfejtő vájárokon kívül itt mindenki felesleges. Nem! De feltételezhető, hogy nem adja mindenki mun. kája és tudása legjavát * széntermelés sikeréhez. És itt a példa kedvéért térjünk visz- sza újból a műhelyhez. Ez a 120 fővel dolgozó mű. hely olyan, mintha teljesen kiszakadt volna a magyar népgazdaság rendszeréből. 1956 augusztus havában élünk és a kányási 120 iparos közül egyetlen sztahanovista, kiváló dolgozó, vagy más kitüntetéssel rendelkező dolgozó sincsen. Nem azért, mintha itt nem lennének jó szakmunkások, de olyan az egész bérrendszerük, amely a műhely egyetlen dolgozóját sem ösitöiui a még jobb munkára. Az iparosok akkor is egyforma bért kapnak, ha egész nap egy kalapács ütést nem tesznek, vagy akkor is, ha holt fáradtra dolgozzák magukat. Vannak ugyan rendelkezések, amelyek törvényesen előírják, hogy minden termelő ágban olyan bérrendszert kell alkalmazni, amelyek ösztönzőek a terme lésre, de úgy látszik a bánya- tröszt és a kányási üzemvezetőség is megfeledkezett erről. A műhely vezetői sem csinálnak maguknak gondot abból, hogy értékeljék beosztottjaik végzett munkáját és a legjobbakat kitüntetésre javasolják fölöttes vezetőiknek. A megnyugvásnak ez a légköre előbb, vagy utóbb bénítóan hat az iparosok munkájára és ez természetesen érezteti hatását a széntermelésben is. Gyakran felületesek a gépjavítások, nem kielégítő a megelőző karbantartás, egymás után romlanak el a gépek és hiába a bányászok minden igyekezete, szenük drága lesz, termelésük kevés. Javasoljuk, szüntessék meg ezeket a hibákat! A nép, az ország több szenet vár, s ha orvosoljuk a hibákat, akkor ezek a várakozó tekintetek büszkék és bizakodóak lesznek, s mindenki nyugodtan hajt| hatja álomra fejét. Orosz Béla Valóra váltott ígéretek Nincs a Salgótarjáni Acélárugyárban egyetlen üzem sem, ahol az alkotmány megszületésének hetedik évfordulója tiszteletére ne születnének ragyogó munkasikerek. Vegyük csak sorba az üzemeket! A huzalműben Fekete Barnabás dróthúzó. aki eddig egy gépen dolgozott, elhatározta, hogy ezután két gépet kezel. Fekete Barnabás a két gépen az eddigi 17 mázsa helyett 24 mázsa drótot készít. A hengerműben Dancsák Gyula abroncskötő augusztus 20-a tiszteletére a 160 százalékos teljesítmény elérésére tett vállalást. Ezt magasan túlszárnyalta, mert az Alkotmányhét első három napján átlagosan 213 százalékot teljesített. A GSZ-üzemben Lipták Jenő villahengerész megfogadta, hogy augusztus 14-ig befejezi 20-ig esedékes tervét. A kiváló hengerész nemcsak hogy a szavát állta, hanem még három napoal előbb jelentette vállalásának teljesítését. A főműhelyből az egyik, eddig 100 százalék alatt teljesítő ifjúmunkás esztergályos. Pet- róczi András, az alkotmányhét első napjaiban az eddigi 80—90 százalékos teljesítményét 105 százalékra emelte. Ugyancsak figyelemre méltó a főműhelyben Szentkúti János és Fazekas Rezső gyalusok vállalása is. A két kiváló gyalus elhatározta, hogy 7 nyolcfokozatú dróthúzógép szekrényeit a megszabott 339 óra helyett 226 óra alatt állítják elő. Vállalásuk megvalósulására a legjobb bizonyíték az, hogy napról napra 150 százalékos tervteljesítést érnek el. A Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat nőiruha szaküzlete a volt „Szivárvány“ áruház helyére költözött Nyári ruhák, blúzok nagy választékban Ismerjük meg valamennyien a Munka Törvénykönyvét! Aligha akad ma már olyan dolgozó hazánkban, aki ne tudná, mit is jelent. az alkotmány, hiszen éppen alkotmányunk biztosítja minden állampolgár részére a munkához, a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazáshoz, a pihenéshez és az üdüléshez, az egészséges s a biztonságos munkafeltételekhez, a szakképzettség megszerzéséhez való jogot: Munkajogunknak ezeket a leglényegesebb alapelveit mindenki ismeri. Sajnos, azoknak a száma már jelentősen kevesebb, akik a munkával kapcsolatos jogok és kötelességek részletes, alapos leírását, egyik legfontosabb, minden dolgozót érintő törvénygyűjteményünket, a Munka Törvénykönyvét is kielégítően ismerik. Az életből vett példák tucatjaival lehetne bizonyítani azt, hogy a legtöbb üzemben, hivatalban nem forgatják, nem tanulmányozzák eléggé ezt a rendkívül jelentős — és nyűgöd- tan hozzátehetjük: érdekes — könyvet. A sok példa közül lássunk csupán egy, igen jellemző és tanulságos esetet. A kányási bányaüzem egyik vizsgázott gépkezelőjével történt még tavaly, hogy — minden különösebb indok nélkül, fegyelmi tárgyalás mellőzésével — kétszer is alacsonyabb munkakörbe helyezték. Végül már, ellentétben szakképzettségével, vízhordónak osztották be. A sorozatos igazságtalanságokból — némi joggal — arra következtetett, hogy munkahelyén „üldözik“, s ezért — egyébként meggondolatlanul és helytelenül — kiszállt a bányából és megtagadta a munkát. Az igazgatóság emiatt fegyelmit indított ellene, s azonnali hatállyal elbocsátotta. A döntést a vállalati egyeztető bizottság is jóváhagyta. A munkavállaló végülis a bírósághoz fordult, s a bíróság érvénytelenítette az igazgató fegyelmi határozatát, mert bár a dolgozó kétségtelenül nagy hibát követett el a munkamegtagadással, de hibázott az üzem is azzal, hogy előzőleg meg sem kísérelte a gépkezelőnő nevelését, hanem indokolatlanul alacsonyabb munkakörbe helyezte. Ha mind az üzem vezetősége, mind a dolgozó ismerték és betartották volna a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit, ez az eset nem fordult volna elő, hiszen a törvény szerint az ilyesfajta áthelyezés nem engedhető meg; ugyanakkor azonban a Munka Törvény- könyvéből az is világos, hogy ha a dolgozót bármilyen sére. lem éri, 8 napon belül az egyeztető bizottságnál kell orvoslást kérnie. Ez a helyes és törvényes módszer, nem pedig a munkamegtagadáis, vagy egyéb önkényeskedés, Mennyi kellemetlenség, nemritkán törvénytelenség, egyeztető bizottsági és bírósági ügy származik napról-napra a munkára vonatkozó törvények nem ismeréséből! Itt lenne már az ideje annak, hogy az üzemek vezetői részére kötelezővé tegyék a Munka Törvénykönyve rendszeres tanulmányozását, s egyes munkakörök dolgozóitól kérjék is számon, mennyire ismerik ezeket a törvényeket. A munkaügyi osztályok dolgozóinak munkája például elképzelhetetlen enélkül. Egyelőre sajnos, sok munkaügyi dolgozó igen-igen kevéssé járatos a Munka Törvénykönyvében. Erre mutat az, hogy a bírósági tárgyalásokra tanúként beidézett üzemi dolgozóknak a legtöbb helyen nem akarják kifizetni a tanúskodás miatt kiesett időre járó munkabért. Különösen a bányaüzemeknél „divat” az, hogy a tanúként távollevő dolgozónak fizetett, — sőt gyakran fizetetten! — szabadság gyanánt számolják el a kieső időt. Amikor a bíróság felhívta egyik bányaüzem munkaügyi előadójának figyelmét arra, hogy ez az eljárás törvénytelen, az illető írásban azt válaszolta, hogy „nem ismer a Munka Törvény- könyvében olyan paragrafust, amely előírná, hogy a tanúnak az üzem köteles kifizetni a tanúskodással eltöltött napra is az átlagbért, mintha dolgozott volna.” Nos, a Munka Törvény- könyve 69. pontja ezt világosan megmondja, s aki nem ismeri a rendelkezést, az nem ismeri a Munka Törvénykönyvet sem! Ha szakszervezeti aktíváink, az ÜB-tagok és a bizalmiak többet olvasgatnák ezt a könyvet, gyorsabban és hatékonyab. ban intézhetnék el a hozzájuk érkező panaszokat, következetesebben és eredményesebben védelmezhetnék a dolgozók érdekeit. Könnyű belátni, mennyire növelné ez üzemeinkben a szakszervezetek vonzóerejét, tekintélyét s emelné népszerűségüket. Éppen ezért a szakszervezeti funkcionáriusok ne sajnálják az időt a Munka Törvénykönyve tanulmányozására. Elméleti oktatásukban, a feladataikra való előkészítés során is nagyobb gondot kell fordítani, több teret kell biztosítani erre. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szakszervezetek ilyenirányú aktivitásának fokozódása elejét venné a jelenleg rendkívüli módon elszaporodott munkaügyi vitáknak, sérelmeknek, amelyeknek elintézésével az egyeztető bizottságok és bíróságaink ma még igen sok időt kénytelenek eltölteni, Szakszervezeteink másik feladata az, hogy minél szélesebb körben megismertessék a Munka Törvénykönyvet. Mert nemcsak a vezetőknek kell megismerniük a rendelkezéseket — enélkül nem végezhetnek megfelelő munkát — hanem el kell jutnunk végre addig, hogy minden dolgozó ismerje a munkára vonatkozó jogait és kötelességeit. Politikai és gazdasági jelentősége is van ennek, hiszen, hogy mit is jelent a mi alkotmányunk, ezt csak az érti meg igazán, aki világosan látja, hogyan, milyen széleskörűen, sokrétűen gondoskodnak munkaügyi törvényeink a dolgozó emberről. S aki ezzel tisztában van, az meg is követeli vezetőitől azt, amit a törvény biztosít részére! Minél többen ismerik a törvényeket, annál nagyobb a biztosíték arra, hogy nem fordulhat elő törvénytelenség. De a Munka Törvénykönyve tanulmányozása fegyelemre, a kötelességek lelkiismeretes teljesítésére is tanít — s ennek jótékony hatása kedvező gazdasági eredményeket szül. Ezért szükséges, hogy szakszervezeteink újra meg újra ráirányítsák a figyelmet a Munka Törvénykönyvére, annak egy-egy fejezetéről rendezzenek előadásokat. A dolgozók szívesen meghallgatják ezeket, különösen, ha helyi példákban, tanulságos és érdekes esetekben bővelkednek. A jogászok egy időben sorozatosan tartottak ilyen előadásokat az üzemekben, mindig szépszámú hallgatóság előtt. Éppen a dolgozók érdeklődését bizonyítja, hogy érdemes lenne feleleveníteni ezt a kezdeményezést, amely az utóbbi időben sajnálatos módon elaludt, noha igen nagy szükség lenne folytatására, sőt kiszélesítésére. Természetesen a sajtó is sokat tehet e cél érdekében, s feltétlenül többet kell tennie, mint eddig. A jövőben — az új munkaügyi rendeletek ismertetése mellett — gyakrabban szándékozunk foglalkozni munkatörvényeink ismertetésével, egy-egy vitás eset kapcsán a törvények megmagyarázásával; Ehhez azonban az olvasók segítségét is kérjük! Mondják el, írják meg, milyen kérdésekről szerelnének olvasni, mi az. amit nem látnak tisztán, amiről többet akarnak tudni, milyen esetekkel találkoznak, amelyekről úgy érzik, hogy sokak okulása végett érdemes velük foglalkozni. Ha ilyen kapcsolat alakul ki az olvasók és a lap között, akkor sikeresen vehetjük ki részünket a feladat végrehajtásából. önmagában mit sem ér, ha nem követik tettek. A Munka Törvénykönyvet nemcsak tanulmányozni kell, hanem rendelkezéseit betartani is. munkáltatónak és munka- vállalónak egyaránt. Következetesen végrehajtani azonban csak azt lehet, amit ismerünk. Ezért elengedhetetlen, hogy a Munka Törvénykönyvet — nem utolsó sorban saját érdekében is! — mindenki áttanulmányozza!
