Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-15 / 65. szám

1936. augusztus 15.

1

SZABAD A'OCBAD

(Folytatás az 1. oldalról) törvényeink, amelyeknek alkalmazásával megfelelően büntethetők mindazok, akik társadalmi rendünk, a közvagyon, az állampolgárok élete,

testi épsége vagy vagyona ellen követnek el bűncselekményt, másrészről a tapasztalat szerint, ha egy esetben eltűrik a törvényesség elvének megsértését, más esetben sem

lesznek képesek azt megakadályozni. Érvényes itt is egy régi szabály: a törvényt csak az tudja másokkal betartatni, aki maga is pontosan betartja azt.

A népfront: kommunisták és pártonkívüliek közös politikai mozgalma, közös «‘élők «‘relékében

Központi Vezetőségünk júliusi határozata, a pártdemokrácia, az államelmélet demokratizmusának további kibontakoztatása nagy lehetőséget ad a társadalmi tevékenység, az általános politikai munka nagyarányú fellendítéséhez. Ezzel kapcsolatban különösen fontos a szervezeti munka, az ifjúság közötti párt- és Díszmunka, valamint a Hazafias Népfront munkájának fejlesztése. Ezek közül én csak a Hazafias Népfront munkájáx-ól kívánok most szólni.

Mi a Hazafias Népfront tevékenységének fő politikai tartalma viszonyaink között? összefoglalható a következőkben:

kommunisták és nem kommunisták közös politikai mozgalma olyan közös célok érdekében, amelyekben egyetértés van közöttünk.

Kevés ilyen cél van? Nem; sok olyan cél van, amelyben hazánkban ma egyetértés van becsületes hazafiak, azon belül párttagok és pártonkívü- liek között: a béke megvédése, nemzeti kultúránk művelése és fejlesztése, a nép szociális igényeinek mindjobb kielégítése, a társadalmi haladás ügye, a szocialista társadalom felépítése, nemzeti önállóságunk és függetlenségünk védelme, az ezt fenyegető imperialista kísérletekkel szemben. Ilyen közös. nem szűk pártérdeket szolgáló célja most a Hazafias Népfront-mozgalomban egyesült párttagoknak és pártonkí- vülieknek a Központi Vezetőség júliusi határozatából a 'Második ötéves terv megvalósításáért, az államélet további demokratizálásáért folytatandó közös munka, együtt vívott harc.

Mire van most leginkább szükség a Hazafias Népfrontmozgalomban tevékenykedő párttagjaink és pártcsoportjaink részéről? A szektánsság, a pártonkívüliekkel szemben, az értelmiségi rétegekkel

szemben, a középparaszti rétegekkel szemben még mindig meglevő bizalmatlanság leküzdésére, politika} bátorságra és eszméink erejébe vetett még erősebb hitre.

Ezer jel bizonyítja, hogy széles pártonkívüli értelmiségi és középparaszti réteg üdvözölte örömmel

második ötéves tervünk irányelveit, a Központi

Vezetőség határozatait közéletünk további demokratizálására. Higgyék el elvtársak, hogy a kommunisták részéről feléjük megnyilvánuló bizalomra bizalommal, nagyobb munkakedvvel fognak válaszolni például az értelmiség eddig talán inkább .visszahúzódó tízezrei is. Ne féljenek attól sem, hogy a Hazafias Népfronton belül a pártonkívüliek kifejtik gondolataikat és azok közül egyikmásik nem lesz majd marxista, kommunista gondolat. Ez bizonyos. Hiszen ha minden gondolatuk, szavuk kommunista volna, akkor nem lennének pártonkívüliek. Először is sok, gyakran több kérdés van, amiben egyetértünk és kevesebb az, amiben nem. Tehát megvan a közös tevékenység alapja. Másodszor, amiben nem értünk egyet, azon majd vitatkozni fogunk és majd meggyőzzük őket. érvekkel és türelemmel.

Gondoljunk arra, hogy a Hazafias Népfront történelmi elődje, a Függetlenségi Front a második világháború idején, az illegalitás, a német fasiszta megszállás, a nyilas rémuralom alatt keletkezett és működött. Politikai kérdésekben nagyobb nézeteltérés volt akkor a Függetlenségi Frontban tömörült kommunisták és nem-kommunisták között, mint ma. Az illegalitásban dolgozó kommunistáknak csak érveik voltak és mégsem féltünk együtt dolgozni egy sor kérdésben más nézeten levő hazafiakkal. Vagy gondoljunk a felszabadulást közvetlenül követő időkre, amikor a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban együtt voltunk és sok kérdésben együtt dolgoztunk,

amikor még folyt a hatalomért a harc. Együttműködtünk olyan erőkkel is, amelyek azóta letűntek a történelem színéről, akik a burzsoázia oldalára álltak a hatalomért folytatott harcban. Egyes kérdésekben együttműködtünk, más kérdésekben harcoltunk egymással. egyidőben. A fő vitás kérdésekben a történelem azóta döntött, mégpedig a munkásosztály, a dolgozó nép és nem a burzsoázia javára. Ha részkérdésben nincs nézetazonosság a kommunistáknak attól nem kell félnie. Figyeljük meg mit mondanak, győzzük

Érvényesíteni kell egész munkánkban azt a nagyszerű lenini elvet, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa, a személyi kultusz bírálata során, teljes tisztaságában megmutatott: a történelmet nem egyes kimagasló, nagy személyek, hanem a tömegek formálják.

Ennek az elvnek a figyelembevételével kizárta a korábban nálunk is volt személyi kultuszt. Ezután azonban erről nem feledkezhetünk meg többé. Ezt figyelembe kell venni a vezetőknek is, oly értelemben, hogy az eddiginél közelebb kell kerülniök a tömegekhez, jobban össze kell forrni és jobban kell támaszkodni rájuk. De figyelembe kell ezt venni maguknak a dolgozó tömegeknek is abban az értelemben, hőgy nagyobb felelősséggel kell a közügyeket és saját munkájukat is nézni, de abban az értelemben is, bogy nem felülről kell várni az olyan kérdések megoldását is. amelyben a megoldás lehetősége saját kezünkben van.

meg őket érvekkel saját álláspontunk helyességéről és ha előfordul, hogy egy, vagy más kérdésben a helyes álláspontot történetesen egy pártonkívüli képviseli, akkor elő fog állni az a szintén nem olyan szörnyű eset, hogy mi kommunisták fogjuk elfogadni és támogatni az ő álláspontját.

A Hazafias Népfront-munkát vizsgálva gondoljunk Leninnek a proletárdiktatúráról szóló azon tanítására, hogy a proletárdiktatúrában a munkás- osztály be» tudja vonni a szocializmus építésébe a nem proletár, kispolgári rétegeket is.

A tömegek történelemformáló szerepére gondoljanak akkor, ha a hazánk iránti csöppet sem barátságosan viselkedő imperialista nyugati rádió és sajtó elégedetlen, úgymond ,.bírálat”-airól hallanak. Ezek az ismerős urak most nincsenek megelégedve sok mindennel, ami nálunk van. Ez nem nagy baj; csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy akkor voltak ők megelégedve csak a magyarországi viszonyokkal, amikor itt Horthy, valamint a gyárosok, bankárok és nagybirtokosok uralkodtak.

A mi dolgozóink büszkén, mint saját alkotó munkájuk eredményeire gondoljanak arra, hogy bár mi magunk nem vagyunk még sok mindennel megelégedve, mégis mi magyar dolgozók voltunk azok, akik a párt vezetése alatt, a Szovjetunió és több más testvéri, népi demokratikus ország testvéri segítségével, nem egészen tizenkét esztendő alatt, külföldi tőkések segítsége nélkül, országot

A pá Hegység alapján erosíísiik kapcsolatunkat a dolgozókkal

Az eddigieket összefoglalhatnánk abba a gondolatba is, hogy sokrétű és alapos munkával el kell érnünk a párt és a tömegek kapcsolatának megnövelését, megerősítését és megbonthatatlan egységgé kell kovácsolnunk azt.

A Központi Vezetőség júliusi ülésének határozatai szilárd egységet teremtettek a Központi Vezetőségen belül és egységbe forrasztják a Központi Vezetőséget és a párt egész tagságát.

A partéiét további demokratizálásával, a páríde- mokrácia és pártfegyelem egyidejű erősítésével meg- bonthatatianná tesszük a pártegységet.

A párt és a tömegek kapcsolatának többoldalú erősítésével, a kommunisták odaadó, fáradságot nem ismerő tevékenységével a szakszervezetekben, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségben, a Magyar— Szovjet Társaságban és a töb- hi tömegszervezetben és különleges figyelemmel a Hazafias Népfrontban, megszilárdítjuk a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és a parasztság, a munkásosztály és az értelmiség — az egész magyar dolgozó nép egységét.

E nagyon fontos társadalmi kapcsolatok lelke — ha szabad ezt a kifejezést használni — a kölcsönös bizalom-. A Központi Vezetőség bízik a párttagságban. a munkásosztályban, a dolgozó parasztságban, az ért telmiségben. Bízzanak a párttagok, a dolgozó tömegek is a párt Központi Vezetőségében és akkor termékeny és sikerekre vezető lesz közös tevékenységünk.

Csodákat természetesen senki sem tud tenni, így pártunk Központi Vezetősége sem. De ma az a helyzet, hogy a Központi Vezetőség biztosítani tudja az ingadozás nélküli, következetes és egyértelmű vezetést, az állam, a dolgozó tömegek, a nép ügyeivel való lelki- ismeretes, gondos foglalkozást. A Központi Vezetőség el van tökélve arra. és ezt már bizonyítják a Központi Vezetőség

nyilvánosságra hozott határozatai, az országgyűlésen legutóbb elhangzott miniszterelnöki és főügyészi beszámolók, hogy a bizalom jegyében a párttagság, a dolgozó tömegek, a nép elé viszi a legfontosabb kérdéseket, még akkor is, ha ezek esetenként súlyos és nehéz kérdések. Úgy véljük, hogy párttagságunk, munkás- osztályunk, egész dolgozó népünk sokat tanult az elmúlt időkben, politikailag nagyot nőtt.

Mint az ország valódi gazdájának, a dolgozó tömegeknek joguk is, kötelességük is tudni az ország fontos ügyeiről, azokról az ügyekről is, amelyek jól mennek és azokról is, amelyek megoldása még hosz- szantartő és odaadó munkát kíván.

Előrehaladásunk ti*ka. hogy mindenki a maga helyén végezze ei a maga munkáját, legyen akár a legmagasabb tisztségben vagy a legegyszerűbb beosztásban. Hogy gyorsabban haladhassunk előre, ahhoz nem elegendő a Politikai Bizottság, a Központi Vezetőség vagy akár az egész párttagság jó munkája. Erre elengedhetetlenül szükség van, de ez kevés. Itt nem a kommunisták valamiféle külön ügyéről, hanem az egész nép, a haza ügyéről van szó. Az szükséges, hogy a párt vezetésével, a kormány állami vezetésével a Magyar Népköztársaság minden becsületes állampolgára végezze a maga dolgát, jó egyetértésben, közös céljainkért, mindany- nyiunk közös ügye sikeréért.

A Központi Vezetőség e kölcsönös bizalom szellemében, ha erre szükség lesz, nyíltan meg fogja mondani bíráló észrevételét is, ne vegye ezt senki sértésnek. Hasonlóan ehhez, a vezető szervekben dolgozó elvtársak is sértődés nélkül, mint az elvtársi bizalom és segítség jelét kell, hogy fogadják, ha párttagjaink, dolgozóink valahol a munkában hiányosságot fognak látni és erre megteszik bíráló megjegyzéseiket,

Dolgoz«» néjiiiuk büszke lehet eddigi cre«If«énveire

építettünk a tőlük örökölt háborús romok helyén

és hazánk ezen túlmenően az ipar, a kultúra és az élet sok más területén többet fejlődött, mint a kapitalista Magyarország legutolsó 4—5 évtizede alatt.

Erre pedig büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk mindannyian. A még meglevő nehézségeinket pedig ugyancsak le fogjuk küzdeni pártunk vezetésével, dolgozó tömegeink alkotó erejével. Az imperialisták bírálatára pedig a magyar dolgozó nép azzal felel, hogy nagyon sajnáljuk, de a fő kérdésben nem érthetünk egyet. Az imperialisták ugyanis a- miatt vannak kétségbe esve. hogy nehezen tudják elképzelni a magyar nép jövőjét

gyárosok, bankárok, földbirtokosok, főhercegek és fasiszták nélkül. A magyar nép pedig már nagyon jól megszokta, hogy megvan a gyárosok, bankárok, fasiszták, főnemesek nélkül, foglalkozik a saját dolgaival és a jövőjét sehogysem tudja már elképzelni velük, csak nélkülük.

Ezen a lényegbevágó nézet- eltérésen az sem változtat semmit, hogy az „Amerika hangja” és a ballonos röpcédulák küldözgetése során, az imperialisták csodálatos átváltozás után, mostanában a marxizmus—leninizmus és a kollektív vezetés álszakállas propagandistáinak csaptak fel. Ne nézzék már le annyira a magyar dolgozókat!

Lehet, hogy ők a bankügy-, letekhez még jobban értenek, mint az ország ügyeit saját kezükbe vett magyar munkások, parasztok és értelmiségiek, de a marxizmushoz — már bocsásaanak meg — a magyar munkások százezrei többet értenek, mint ők. És ha egyik-másik magyar dolgozó a XX. kongresszus valamelyik tételét még nem látja esetleg tisztán, annyi sütnivalója közülünk még a legelmaradottabbnak is van, hegy már inkább megkérdezi alapszervezete titkárát, mint valamelyik ágyúgyáros milliomost — mert világos, hogy ehhez a mi alapszervezetünk párttitkára mégis csak többet ért.

Gazdasági feladatainkról

Szólni kívánok egy-két gazdasági kérdésről is.

Ismeretes, hogy iparunk első félévi tervét túlteljesítette, az aratás és a begyűjtés eddigi eredményei nem néznek ki rosszul, hogy úgy külkereskedelmünk eredményei, mint külkereskedelmi mérlegünk eredménye az előző év első félévéhez hasonlítva javult.

Ezekben az országos eredményekben benne van az is. hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt első félévi eredményét 87 ezer tonnával túlszárnyalva az elsők közé küzdötte fel magát, hogy az Acélárugyár félévi tervét 104,7 százalékra teljesítette, hogy a Vasöntöde és Tűzhelygyár tervét teljesítette. A mezőgazda- sági áruellátás javulásában szerepet játszik az a tény is, hogy a begyűjtésben Nógrád megye termelőszövetkezeti és egyéni parasztjai a megye számára a csoport első büszke címét hódították meg és tartják jelenleg.

Most, az augusztus 20-1 Alkotmány Napja tiszteletére tett szocialista felajánlások teljesítéséért dolgozva, az éves terv túlteljesítéséért harcol hazánk dolgozó népe és ezen belül természetesen Nógrád megye dolgozói is. A megye bányászaihoz is fordult, segítségüket kérve a Központi Vezetőség, amikor az ország bányászaitól az éves terv 300 ezer tonnával való túlteljesítését tűzte ki célul, hogy az olajtermelésben beállott csökkenés miatt hiányzó energia szénnel pótolható legyen.

Ha a nógrádi medence bányászai az első félévben elért szép eredményük színvonalát biztosítják a második félévben is. akkor becsülettel ki fogják venni részüket ennek az országos fontosságú feladatnak megoldásából is.

De messzebbre is előre kell néznünk. A Központi Vezetőség júliusi ülése jóváhagyta második ötéves tervünk irányelveit. A második ötéves terv irányelveiben pártunk az ipari termelés 47—50 százalékos a mezőgazdasági termelés 27 százalékos növelésével látja biztosítottnak a népgazdaság megfelelő fejlesztését, valamint a munkások és alkalmazottak egy főre eső 25 százalékos életszínvonal emelését és a dolgozó parasztság jövedelmének ugyancsak 25 százalékos növelését.

Az ipari termelés növelését elsősorban a technikai színvonal emelésével és ezen keresztül a termelékenység növelésével lehet biztosítani. Ennek sikere érdekében szükség van a külföldi fejlett kapitalista technikának is az eddiginél behatóbb tanulmánj'ozására és e vívmányok meghonosítására hazai iparunkban. Az ehhez szükséges beruházások előirányzata benne van második ötéves tervünk jóváhagyott irányelveiben. De a dolgozók tömegeinek újítási javaslataival való jobb foglalkozással, a termelés ütemességének az eddiginél jobb Biztosításával és sok más részfeladat lehetséges megoldásával helyileg is sokat lehet az ügyön mozdítani előre.

A kormány az elmúlt hetekben már több rendelettel növelte az igazgatók jogkörének területét. így a tervezés egyszerűsítéséről szóló pénteki

rendelet is csökkenti az ipartervezésben a túlzott és ma már nyugodtan csökkenthető központosítás mértékét.

Növekszik a szakszervezetek ni unkája nak fontossága

A termelés növelésében és fejlesztésében növekszik a

szakszervezetek munkájának fontossága is. Egyrészről a nem formális. hanem tényleges szocialista munkaversenyek kezdeményezésével és erőteljesebb kibontakoztatásával. Másrészről

a szakszervezeteknek az eddiginél többet és jobban kell foglalkozni annak ellenőrzésével, hogy a vállalatok, bányák vezetése részéről valóban betartják

A termelés szükséges fejlesz, tése és növelése azonban helyileg főleg azt kívánja meg, hogy termelő ipari és mező- gazdasági üzemekben működő pártszervezeteink többet és jobban foglalkozzanak a termelés kérdéseivel, mint eddig tették., Termelőüzemekben működő pártszervezeteink többségénél a hangsúly azon van, hogy jobban foglalkozzanak a termelés kérdéseivel, mint eddig tették. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt bizo. nyitják, hogy pártszervezeteink egy része a termelés kérdéseivel diszpécser módié, ra foglalkozott. Azaz olyan feladatok megoldását vállalták magukra nagy mértékben, amelyek megoldása nem a pártszervezetek, hanem a vállalat vezetői és a munka közvetlen műszaki vezetőinek feladata. Anyag és szerszám utáni szaladgálás és hasonlóak.

A pártszervezet feladata a termeléssel kapcsolatban az, hogy a termelés előtt álló feladatok, mint a technika fejlesztése, folyamatos anyag és jó szerszámellátás, stb. politikai és társadalmi oldalával foglalkozzanak,

mert ezt nem pótolhatja semés betartatják-e a dolgozók egészségi körülményeit és munkafeltételeinek megjavítását célzó kollektív szerződési pontokat.

Az a vélemény, hogy a termelés növeléséhez hozzátartozik a dolgozók jogainak feltétlen tiszteletben tartása, a dolgozók járandóságainak hiánytalan kiadása, mert az ilyen sérelmektől és mérgeiődésektől mentesített dolgozó megnövekedett, jobb munkakedve épp úgy emelője a termelésnek, mint ahogy az ilyen sérelmek fennállása, annak leroníója: Hogy maguk a szakszervezeti funkcionáriusok több buzgalommal és nagyobb határozottsággal foglalkozzanak a dolgozók mindennapi kérdéseinek megoldásával, a szakszervezetek elhatározták: — mint a Szakszervezetek Országos Tanácsának egyik nyilatkozatában olvastam — a szakszervezeti demokráciát is tovább kívánják fejleszteni. A legközelebbi szakszervezeti választások idejére biztosítani fogják, hogy a szakszervezeti furik- cionáriusok megválasztása a jövőben a szakszervezeti tagok akaratától függően és ne úgy legyen, mint eddig, amikoris megválasztása vagy újraválasztása szinte nagyobb mértékben függött a felső szakszervezeti funkcionáriustól, mint a szakszervezeti tagságtól. melyet képviselt.

mi és nem végzi el helyettük senki. Például mivel foglalkozzanak? Ellenőrizzék a vállalat vezetőinek munkáját, főleg abból a szempontból, hogy hanyagság, bürokratikus huzavona, a műszaki értelmiséggel való helytelen bánásmód, a dolgozóktól való elszakadás, a szakszervezet és a DISZ lebecsülése és elnyomása, vagy más, kommunistához méltatlan magatartás nem fékje-e a tárnában. műhelyben, állami gazdaságban, stb. a termelés fellendítésének. Ezen az elvtársi ellenőrző, valójában segítő munkán kívül, melyet párt- szervezeteinknek a termelés állami vezetői felé el kell látni, főleg az a feladatuk, hogy a dolgozók politikai színvonalának, öntudatának növelésével, a nevelés és felvilágosítás minden eszközével mozgósítsák, lelkesítsék a dolgozóikat a tervek teljesítésére, és túlteljesítésére, a technikai színvonal megszakítás nélküli fejlesztésére.

Feladatuk még a pártszerve, zeteknek, a termeléssel való foglalkozás során, hogy hathatósan segítsék a szakszerveze- zeteket és maguk is foglalkozzanak rendszeresen a dolgozók mindennapi ügyes-bajos dolgainak megoldásával.

A pártszervezetek it termelés politikai oldalával foglalkozzanak

A mezőgazdasági termelés fejlesztéséért

A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdése a 27 százalékos termelésnövekedés elérése 1960-ra nem kisebb, hanem talán nagyobb és bonyolultabb feladatot képez, mint az ipari termelés megfelelő növelése. E téren is érvényes természetesen, hogy

fő teendő az élenjáró mezőgazdasági technika mind nagyobb mértékű alkalmazásaA műveletek gépesítése, a vegyianyagok műtrágyák, gyom- és rovarirtószerek, a vegyileg

kezelt, jó vetőmagvak, mind nagyobb alkalmazása és a nálunk most viszonylag még jobban elmaradt állattenyésztés minden oldalú fejlesztése.

E feladatot, sajnos, nem könnyíti, hanem nehezíti, hogy míg az iparban a termelés növelését egy típusú — szocialista — üzemekben kell megoldani, addig a mezőgazdasági termelés növelését részben szocialista típusú mezőgazda- sági üzemekben, mint az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, részben kisárutermelő mezőgazdasági üzemekben, mint az egyénileg gazdái, kodó dolgozó parasztok kisgazdaságában kell megoldanii Közben tovább kell fejlesztenünk mezőgazdaságunk szocialista átépítését is. Ez azonban többek között a mezőgazdasági termelés fejlesztésének érdekében is szükséges. Erről még később szólni fogok.

A mezőgazdasági termelés kérdéseinél, ha röviden is, de

(Folytatás a 3. oldalon