Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-28 / 60. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Szabad NOGRAD A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 00. SZÄM. ÄRA: 50 FILLÉR 1956. JÚLIUS 28. Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez (Elfogadva a Magv ar Dolgozók Parija Koz YezeAösrgenck 1936. július 18—21-i iilésón) Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anya­gi javak termelésének leg­több területén már az első öt­éves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkás- osztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevéke­nyebben vette ki részét a nép­gazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munka\ _rseny. Mindez jelentékenyen meg­gyorsította a termelőerők fej­lődését. A szocialista iparosí­tás eredményeként, a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Külö­nösen gyorsan fejlődött a ne" hézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biz­tosítják a népgazdaság továb­bi fejlődésének legfontosabb feltételeit; Nem sikerült azonban még kiküszöbölni a népgazdaság néhány olyan hiányosságát, amely az utóbbi években fé­kezte az előrehaladást; Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követel­ményekhez képest: főként emiatt a munka termelékeny­sége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek álta­lában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb or­szágokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de színvonala nem ha­ladta meg lényegesen a hábo­rú előttit, és ennék következ­tében elmaradt a népgazda­ság szükségleteitől; A lakosság fogyasztása vá­rosban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szek­torában a munkások és az al­kalmazottak száma öt év alatt közel egymillió fővel növeke­dett. Lényegesen javult a la­kosság egészségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társa­dalombiztosításban részvevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit, és a társadalom- biztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő ki­bontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak kö­zött még fennálló aránytalan­ságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország ré­szese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrend­szernek. A második ötéves terv idő­szakában, 1956—1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szo­cialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a me­zőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv idő­szakában a következő fő fel­adatokat kell megvalósítani: 1, Az iparosítást olyan ütem­ben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47—50 százalékkal növeked­jék. Az ipari fejlődés fő arányai­nak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a terme­léshez szükséges számos fon­tos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban ne­hézipari termékek, túlnyomó- részt gépek ellenében, vala­mint a könnyűipar termékei­ből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csök­kenteni kell. Ennek megfele­lően az iparban a termelőeszkö­zök (,,A“-csoport) termelését 58—60 százalékkal, a fogyasz­tási cikkekét (,,B”-csoport) 38—40 százalékkal kell nö­velni. Az anyagbehozatal viszony­lagos csökkentése és az anyag- ellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanya­gok és alapanyagok termelé­sét. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak ter­melésének 45—47 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57—58 százalékkal kell emelni, 2; Elsősorban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás színvo­nalának emelése, a termelőszö­vetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fejlesztése, vala" mint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés ál­talános fellendítését kell elér­ni. A mezőgazdaság 1955—60- ban összesen mintegy 27 száza­lékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszaká­ban. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek előnyei a tagság gaz­dasági és kulturális felemelke" dése révén meggyőző erővel bontakozzanak ki, és ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás útját vá­lassza; Meg kell teremteni a felté­teleket ahhoz, hoigy az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek száz katasztrális hold* ra számítva, rendszeresen nö­vekvő termékmennyiséget ter­meljenek és csökkentsék a termékegységre fordított mun" kát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó paraszt­ság fokozottan érdekelt legyen gazdasága meglevő tartalékai­nak minél nagyobb mértékű kihasználásában. termelése emelésében. 3. A termelés növelése érde­kében gyors ütemben kell emelni a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonalat és széles körben kell alkal­mazni a tudomány és a tech­nika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelé­kenységének állandó növelésé­re és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényege­sen fokozni kell a minőségi kö­vetelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kel] mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel cél­jaira előállított termékek mi­nőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mel­el- i lett különös gonddal kell lenőrizni a minőséget. 4. A munka tern.úékenysé- gét az iparban úgy kell :mel- ni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését mint kétharmadrészben a tér­Megjutalmazzak a legjobb cséplőesapatot Megyénkben is befejeződött [az aratás. A nyári munka lá- [ zas üteme a tarlókról a cséplő- [ gépekhez terelődött át. Ha ed- : dig az aratóké, az aratógépeké volt a szó, most a cséplőgép ► munkacsapatoké, a cséplőgé- [ péké. A Megyei Tanács Végrehaj- i » tó Bizottsága figyelembe véve í a cséplőgép munkacsapatok t lelkesedését, legutóbbi ülésén $ elhatározta, hogy munkájuk * elismerése és megbecsülése ♦ képpen cél jutalmat tűz ki a ♦ legjobb cséplőgép munkacsa- i pat részére. Azt a cséplőgép % munkacsapatot, amelyik az el- % cséplendő mennyiséghez viszo­1 nyitva a legkisebb szemvesz­* tességgel, a legrövidebb időn * belül elvégzi a cséplést 3000 fo­♦ rint, vagy a cséplőgép munká­lj csapat kívánsága szerint ilyen összegben megvásárolandó ér­tékcikkel jutalmazza. Emellett felszólította a Me­gyei Mezőgazdasági Igazgató­ságot, hogy létesítsen a cséplő- j gép munkacsapatok részére lo'-™ ♦ vándorzászlót, amelyet heten­2 ként adományozzon annak a melékenység emelkedése biz-«cséplőgép munkacsapatnak, tosítsa. Ennek megfelelően öt • amelyik azon a héten a leg- év alatt az egy munkásra eső * jobb eredménnyel dolgozott. A termelést — a jelenlegi, még {cséplés befejeztével pedig oda- nem csökkentett munkaidő • adományozzák, ahol mindvé- alapján számítva — az állami £ ,g]g kiváló eredménnyel dol- iparban összesen mintegy 36{ goztak. növelni. A gépállo-f dolgozó parasztság elismerése á munka termeié- $ mellett a megérdemelt jutal­százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűipar­ban 20 százalékkal, az élelmi­szeriparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 száza­lékkal kell másokon a kenységét 23—24 százalékkal, 5 mat is, az állami gazdaságokban 35—* 36 százalékkal kell emelni; 5. A folyamatos termelés feltételeinek biztosítása ér­dekében már a második öt­éves terv első éveiben lé­nyegesen meg kell javítani az anyagellátást. Jelentősen növelni kell a központi ál­lami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mel­lett biztosítani kell, hogy á készletek választék és minő­ség szerinti összetétele meg­feleljen a szükségleteknek. Ennek elérése végett fokoz­ni kell az anyagokkal, min­denekelőtt a külföldről szár­mazó anyagokkal való taka­rékosságot. Induljon meg a cséplés és törekedjen minden munkacsa­pat, hogy a megye legjobbja­ként dolgozzon és elnyerje a Eddig 156 hold aratás és 20 vagon cséplés... A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet búzáját vágja Kovács István. Az érett, sárga kalászok zizegve hajlanak a hatalmas gép lábai elé. málholddal is végzett egy nap. Terve 125 normálhold. De a héten már zabot csépel Var-* sányban és Szécsényben. Kovács István párttag, a párttitkár helyettese a szécsé­nyi gépállomáson. Kettőzött felelősséggel fogott tehát hoz­zá, hogy teljesítse a verseny­ben vállaltakat. Nyári szabad­ságát a kombájnon töltötte; Varsányban kezdte a munkát. Ott végezve Szécsénybe jött a II. Rákóczi Termelőszövetke-’ zethez, búzát aratni. Nem is lehetett volna azt már mással vágni csak kombájnnal, any- nyira érett volt. De szemet el­peregve keresve sem talált az ember. Szépen, egyenletesen dolgozott a gép. Nincs az a parasztkasza, melyik ilyen tar­lót hagyott volna maga után. S ami a legfontosabb, tíz nor­— Célom az, hogy elérjem a 200 normálholdat — mondotta —, s ha itt végzek, oda me­gyek, ahol még szükség lesz rám. Versenytársaimnak meg azt üzenem, siessenek, érjenek utói minél előbb, vagy hagyja­nak el — mosolyogva teszi hozzá —, ha tudnak, mert ab­ba én is beleszólok ám S állítását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy július 25-én estig 156 holdat aratott le és 20 vagon gabonát csépelt el Kovács István. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosí­tását. A csak külföldről be­szerezhető színesfémeket mi­nél nagyobb mértékben alu­míniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal Leli pótolni; Fa helyett széles kör­ben kell használni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot Gaz­daságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhaszná­lásában; 6. A gazdasági és állami élet minden területén következete­sen érvényesíteni kell a taka­rékosságot. Valamennyi nép- gazdasági ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irá­nyítása alá tartozó iparban öt év alatt az összehasonlítható termelés önköltségének mint­egy 16 százalékos csökkenté­sét kell elérni. Az építőipar­ban a költségvetésekhez ké­pest legalább 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságo­sabb műszaki tervek készítésé­vel további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a bel­kereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 száza, lékkai kell leszállítani. Az ál­lami gazdaságokban az önkölt­séget közel 17 százalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és maga. sabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredménye­sebbé kell tenni a szakmai ok­tatást és továbbképzést a népgazdaság minden terüle­tén. Meg kell teremteni a fel­tételeket ahhoz, hogy a dolgo­zók széles tömegei elsajátít, sák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket; 8; A magyar népgazdaság fejlesztésénél figyelembe keli venni a szocialista országok közötti gazdasági együttműkö­dés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támasz­kodva a termelőerőket, az or­szág adottságaival és szükség­leteivel összhangban oly mó­don kell fejleszteni, hogy meg­javuljon a népgazdaság nyers­anyagellátása, biztosítva le­gyen az ország gazdasági erő­forrásainak, termelőberende­zéseinek legelőnyösebb fel- használása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre le­hessen rátérni. Ennek megfe­lelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fej­leszteni a vegyipart, a kőolaj, feldolgozást, a kohászaton be­lül a finomabb hengerelt acél­fajták termelését, a gépiparon belül a munkaigényes, vala­mint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástech­nikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel-mozdonyok gyártá­sát, a kombájn és traktor gyártását és másokat. Nagy figyelmet kell fordítani világ­szerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészít­ményeink gyártásának fejlesz­tésére. 9. A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszaká­ban biztosítania kell az állan­dóan fejlődő népgazdaság nö­vekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal el­lentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését; Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie; A szocialista tá­bor országaival való kapcsola­tok tervszerű bővítése mellett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott ke­reskedelem ápolására és szé­lesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég el­nyert, illetve gazdasági fejlő­désükben elmaradt országok­kal való kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésére, 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi íavak termelésének növekedése, a munka termelé­kenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv idősza­kában a nemzeti jövedelem mint­egy 40 százalékos emelkedé­sét kell elérni, A nemzeti jövedelemből 1980-ban 20—22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 76—78 mil­liárd forintot kell beruház­ni, 10—12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított be­ruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek ese­tén is zavartalan legyen, a fel­halmozás megfelelő részét tar­talékok képzésére kell felhasz­nálni; 11. A nemzeti jövedelem ál­landó növelésének alapján biztosítani kell. hogy a lakos­ság jóléte rendszeresen nőve" kedjék. A munkások és az al­kalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a paraszt­ság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakos­ság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emel­kedjék; A második ötéves terv időszakában nagyarányú la­kásépítést kel] megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyák­ról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelme­sebbé kell tenni a közlekedést, emelni kell a kulturális szín­vonalat. elsősorban az okta­tás. valarpint a színházak, mo­zik, rádió, televízió, a könyv­tárhálózat és könyvkiadás fej­lesztése révén; 12. A második ötéves terv sikeres megvalósításához lé­nyeges változásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben, A vezetés színvonalának eme­léséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzásainak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgatókig, mérnökökig, mű­vezetőkig — a hatáskör és sze­mélyi felelősség növelése így többek között fokozni kell a tervező munka megala­pozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irányvonalá­nak meghatározására tudósok és más szakemberek széles kö­rének részvételével ki kell dol­gozni a legfontosabb ágazatok, a főváros és az ország egyes területei fejlesztésének 10—15 éves tervét. A második ötéves terv kidolgozásánál szerzett tapasztalatokat felhasználva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni; a tanácsi tervek­nek ugyancsak a lakosság szé­les rétegének kezdeményezé­sére kell támaszkodniuk. Nö­velni kell a vállalatok és a helyi tanácsok szerepét és fe­lelősségét a tervek kidolgozás sában. Lényegesen csökkenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváha­gyott .tervmutatók számát és az előírt tervmutatók kere- tein belül is nagyobb hatás-* kört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségletek­nek megfelelő átcsoportosí­tásokra, Budapest, a megyék és me­gyei jogú városok számára tervmutatókat csak a Minisz­tertanács írhat elő; Biztosítani kell, hogy a ta­nácsok a jóváhagyott anyag, beruházási és pénzügyi ke­reteken belül teljes önálló­sággal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a ke­nyérgabona szükséges vetés- területét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meghatározni. Jelentősen csökkenteni kell a (központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és készter­mékek számát és azok sokkal nagyobb részét kell kereske­delmi úton forgalomba bocsá­tani. Lényegesen egyszerűsí­teni kell az anyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megren­delési határidőket, meg kell szüntetni egy sor, a terme­lők és fogyasztók közé fe­leslegesen közbeiktatott szer­vet. Nagymértékben egyszerű­síteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítá­sát, a beruházásoknak sok­kal szélesebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mér­tékben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a feladatok megoldá­sára; ezért fel kell számolni azokat a módszereket, ame­lyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba terelik, anyagpazarlásra, selejtgyár- tásra vezetnek és egyúttal gyakran elzárják az utat a tartalékok feltárása elől. Ez­zel összefüggésben a terme­lői árrendszert úgy kell át­alakítani, hogy az helyeseb­ben tükrözze a termékekre fordított munka arányait. A bér- és prémiumrendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert úgy kell to­vábbfejleszteni, hogy az a tervek mennyiségi teljesíté­se mellett döntően a jó minő­ségű munkára, az önköltség- csökkentésre, az anyagtaka­(Folytatása a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents