Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-18 / 57. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZABAD NOGHAP A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Örömhírek a niezókröl XII. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. JÚLIUS 18. A „hétköznapi“ javaslatok gyiimölcsöztetéséért Szocialista hazaszeretetből, felelősségérzetből vizsgázott az utóbbi hónapokban az ország népe, a második ötéves terv irányelveinek megvitatása so­rán. Ha ezt a vizsgát osztá­lyozná valaki, a legjobb jegyet kellene adnia, hiszen néhány hét alatt harmincezer javaslat érkezett az Országos Tervhiva­talhoz az üzemek, bányák munkásaitól, a földek művelői­től, a hivatalok, tervezőintéze­tek dolgozóitól. „Tegyük szeb­bé, gazdagabbá, boldogabbá hazánkat" — ez a gondolat lüktet kimondatlanul a har­mincezer javaslat mindegyiké­ben, közöttük abban a több mint ezerben is, amelyet Nóg- rád megyéből küldtek a terve- Zfcs központjába. A harmincezer javaslat jó helyre került, egyetlen meg­valósítható gondolatot sem hagynak belőlük elveszni. De tudnunk kell, hogy a nép al­kotó ereje nemcsak az ünnepi vizsgán, a tervvitában bonta­kozott ki, hanem szüntelenül érvényesülést keres a szürke hétköznapokon is. Nem har­mincezer, de évente sok száz­ezer azpknak a javaslatoknak a száma, amelyek termelési ér­tekezleten, újítás formájában, sokszor csak egy-két szóban hangzanak el a gyárakban, bá­nyákban. Apró dolgokról van szó? Legtöbbször igen. Jelen­téktelenek ezért ezek a javas­latok? Nem, nem ésszázadszor is nem! Mert igaz, hogy egy tégla önmagában semmi. De tízezer, meg tízezer téglából hatalmas palotát emelhetünk — az apró javaslatok téglái­ból, ha a párt irányítja az építkezést, felépíthetjük a szó- tializmvst. Egyetlen ép tég* lácskát sem dobhatunk hát félre! S ezt soha nem éreztük világosabban, mint most, a né­pünk érettségét, hazaszerete­tét, csodálatos alkotókészségét bizonyító tervvita után. Ha mérlegre tesszük, hogyan hasznosítják az üzemek veze­tői a „hétköznapi“ javaslatok ezreit, a mérlegen a felliász­gondolás bevált. Érthetetlen, hogy az idén miért nem gon­doskodtak ugyanígy, már jó- előre a víz biztosításáról? Mi­ért kellett megvárni, amíg be­következik a baj, s kifogy a víz? Hiszen a dolgozók javas­latáról bebizonyosodott, hogy alkalmas a célra. Az, hogy csak tessék-lássék törődtek, en­nek következetes megvalósítá­sával, a dolgozók alkotóképes­ségeinek lebecsülését jelenti. Még gyakrabban találko­zunk ezzel a helytelen, tűrhe­tetlen szemlélettel az újítóiro­dákban, pedig ott, éppen ott kellene mindent megtenni azért, hogy a jó elgondolások minél előbb a gyakorlatban szolgálják a népgazdaságot. Mégis megtörténik, hogy el­fektetik, asztalfiókba süllyesz­tik a javaslatokat. Így volt ez Mátranovákon is, ahol három hónapig jóformán kézbe sem vették a beadott újítások ira­tait. De a dolgozók kezdeménye­zésének lebecsülését bizonyít­ja az is, hogy nem terjesztik el mindenütt azokat az új mód­szereket, technikai módosításo­kat, amelyek egyik helyen' már sikert arattak. Miért nem; használják például a szurdoki automatikus indító berende­zést — amely kitűnően bevált —, a többi bányaüzemnél is? Természetesen a munkások nemcsak a termelés javítására, növelésére mondják el észre­vételeiket. Számtalan olyan ja­vaslat van, amelyben saját életkörülményeik, szociális helyzetük megváltoztatására tesznek indítványt. Ezek fel­használásával rosszabbul ál­lunk, mint a termelési javasla­tokéval. Az a látszat, mintha sok igazgató, üzemi vezető úgy gondolkozna, hogy csak az el­gondolás értékes, amelynek eredménye forintokban, a ter­melés növekedésében mérhe­tő. Milyen hibás, milyen káros nézet ez! Hiszen van-e nálunk nagyobb érték, mint a dolgozó ember, minden anyagi érték megteremtője? Lehet-e fonto­nált javaslatok serpenyője töb- sabb cél, mint a dolgozók to­bet nyom, mint néhány évvel ezelőtt. Ez biztató. Ma már a legtöbb helyen azzal kezdik a tanácskozást, vagy a termelési értekezletet, hogy a vezetőség beszámol arról, mit tett az elő­ző alkalommal elhangzott ja­vaslatokkal. A nagyobb jelen­tőségű javaslatok felsorolásá­nál rendszerint ez a megjegy­zés: „megvalósítottuk“. Ez per­sze az egész országnak jelent hasznot. Máté Imre, az Acél­árugyár építési ellenőre példá­ul még tavaly azt indítványoz­ta, hogy az iskola bővítésénél ne építsenek újabb helyisége­ket, hanem emelőv ;i emeljék meg a tetőt, úgy húzzanak alá még egy emeletet; Máté elv­társ rajzban meg is tervezte, hogyan képzeli a dolgot, s ma az ő javaslatai szerint folyik az építkezés. Az eredmény: másfélmillió forint megtakarí­tás a népgazdaság javára. Sok, igen sok hasonló pél­dát sorolhatnánk, legfeljebb a megtakarítás összege változna. A cél — a dolgozók kezde­ményezéseinek tökéletes fel- használása — azonban azt kö. veteli, hogy' inkább arról be­széljünk, miért hangzik e] még most is gyakran a „nem“ a dolgozók javaslatainak beveze­téséről szóló beszámolókon? megeinek biztosítani azt, ami ahhoz szükséges, hogy jól érezzék magukat, elégedetten éljenek? Igaz, sokszor egyelőre még teljesíthetetlen, erőnket meg­haladó kiadásokat követelő igények is elhangzanak. Ilyen esetekben okos, egyen« sza vakkal meg kell magyarázni, hogy csak addig nyújtózkodha­tunk, ameddig a takarónk ér. De semmiféle magyarázat nem fogadható el ott, ahol teljesít­hető kéréssel találkozunk! Er­re csak egy válasz lehet: sür­gős, hatékony intézkedés. És gyakran éppen ez hiány­zik, a nemtörődömség, a dolgo­zók szükségleteinek semmibe­vevése eredményeként. Elret­tentő példa erre a Borsosberé- nyi Állami Gazdaság esete. Itt a cigányoknak külön főznek, s lényegesen rosszabbul, mint a többi dolgozók konyháján. „Munkában csak egyfajta em­bert ismerünk“ — mondták maguk a gazdaság alkalmazot­tai, s javaslatukra a MEDOSZ területi bizottsága kötelezte az igazgatót, hogy szüntesse meg a két konyha közötti egészség­telen szintkülönbséget. Az igazgató azonban még máig sem intézkedett. Nagyon he­lyes, hogy a szakszervezet A hol mentegetődző, hol in- ™ost erélyesebb közbelépésre •^OOOOCC)OOOOCOG!XXX>DCiOCCOOOOLOCOOOOOOOC(y) | Ja eredményekkel lárult jj ai újítási hát x a Salgótarjáni Acéláru­gyárban Június végén újítási hetet tartottak a Salgó­tarjáni Acélárugyárban, Mivel az újítások alapos értékelése hosszadalmas munka, részletes ered­ményekről még nem szá­molhatunk be, de már az eddig rendelkezésünkre bocsátott adatokból is megállapíthatjuk, hogy az újítási hét sikeresen zárult. Hetenként átlagosan 10—12 az újítások szá­ma a gyárban, az újítási hét folyamán viszont 36 újítás érkezett az újító irodára. A benyújtott javasla­tok közül két kollektív újítás emelkedik ki. Az egyik Kovács László technikus, Szilágyi Lajos művezető és Molnár Jó­zsef technikus újítása. A három kiváló műszaki, sűrített levegős berende­zést szerkesztett, mely­nek segítségével a súly- lyesztéses szerszámok csiszolása egyszerű, mű­szaki tudást nem igény- lő munkává válik. A má­sik újítás Bede Géza ács és Antal Miklós techni­kus nevéhez fűződik és a rúdvasüzem eddig nehéz­kes, korszerűtlen anyag- ellátását oldja meg da­ru segítségével. A hét újításainak je­lentős részét, 20 újítást már elfogadtak, illetve kísérletre utasítottak, a többivel lcapcsolatban, az elutasítottak kivételével, még folyik a kivizsgálás. dokolás nélküli „nem“ oka legtöbbször az egyszerű embe­rek gondolatainak, ötleteinek bizalmatlan lebecsülése. Ez le­het a magyarázata például an­nak, hogy Ipolylarnócon, a téglagyárban megint értékes órák esnek ki a termelésből vízhiány miatt, holott a dolgo­zók már tavaly, amikor hason­ló volt a helyzet, javasolták, hogy a bányánál a közeli me­zőárok vizéből fogjanak fel az anyag locsolásához, a kutat pe­dig, amikor legelőször kifogy belőle a víz, alaposan tisztít­sák ki. Akkor hallgattak is a Vezetők az okos szóra, s az el­készül, hiszen az ő feladata, hogy érvényt, szerezzen a dol­gozók helyes javaslatainak. Persze, nemcsak a szakszer­vezeten fordul meg, valóság lesz-e a munkások ezreinek álmaiból, gondolataiból, segí­tőkészségéből. A gazdasági ve­zetők felelőssége is igen nagy ebben, s még nagyobb a kom­munistáké: a pártszervezetek vezetőié és az egyszerű párt­tagoké. Ha ők lelkiismerete­sen őrködnek azon, hogy egyetlen javaslat se sikkadjon el, akkor az apró javaslatok tégláiból hamarabb épül fe’ a szocialista Magyarország! VASAHAAP IS ARATTAK (Tudósítónktól.) TVem pihentek vasárnap sem a széesényi gépállo­más aratógépkezelői, dolgozott a gépállomás kombájnja is. Ifj. Németh István a rimóci Kossuth Tsz-ben aratógépével 3 és fél hold, Terék Gyula Nógrádmegyerben három hold és Puszta Tibor Ludányhalá­LEARATTAK t j belépők ti eserhalsuranyi Svakat!stiff Tarmeltisaävetkeactbe Befejezéséhez közeledik az aratás a cserhátsuranyi Sza- badság Termelőszövetkezetben — jelenti Koplányi Já­nos, a tsz elnöke. Árpánkat már elcsépeltük, előleget is osz­tottunk belőle. Munkaegységenként 1 kilót. Most a búzát vág­juk, de rövidesen sor kerül a rozsra és a tavaszi árpára. Ha az idő engedi, úgy gondoljuk csütörtökre, vágy péntekre —a zabot kivéve — nem lesz már lábonálló gabonánk. örömmel Ileözlöm azt is, hogy egyre többen érdeklődnek ___ __ mu nkánk iránt a falu egyéni gazdái közül. Mi szívesen fogad- sziban ugyancsak 3 hold ara ju)k az érdeklődőket, szívesen elbeszélgetünk velük. Akinek tást végzett. Kovács István pé­kedre van, megnézheti közelebbről is a gazdaságunkat. Az el- ,jig, aki jelenleg a megye log- múlt héten két új taggal gyarapodtunk. Szmorad Jánosné és jobb kombájnosa — ezen a Juhász János lépett a szövetkezetürckbe. Előreláthatólag mast napon 5 holdról takarította be az aratás ideje alatt még több új tag felvételére kerül majd a gabonát a varsányi Dózsa sor. Tsz-nek. EGY GÉPÁLLOMÁSI IGAZGATÓ JELEXTI L arancsberényben vasár- ' nap sem pihent a cséplő­csapat — adja hírül Tóth elv­társ, a karancskeszi gépállomás igazgatója. Nem állították le addig a gépet, amíg valameny- nyi gazda őszi árpája nem ke­rült zsákba. Ezzel a gépállo­más egész körzetében végeztek az őszi árpa cséplésével. Az aratógépek most már a búza­táblákon dolgoznak. Hét gép indult munkába, hogy köny- nyítse a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák munká­ját. A hét gép vezetői közül ed­dig Pólyák Sándor bizonyult a legjobbnak. Az aratógépek nyomában ott járnak az ekék is, bántják a tarlót. Gépállomásunk több mint 100 holdon végezte el a tarlóhántást eddig. Gzombaton délután érke­zett a jelentés Balassa­gyarmatról. az Előre Tsz-ből: végeztünk az aratással. Az őszi árpa után levágtuk a bú­zát, a rozsot és a tavaszi árpát is. A balassagyarmatiak jó eredményében nagy része van Eötvös Sándornak, az érsek­vadkerti gépállomás dolgozójá­nak, aki aratógépével nagy se­gítséget nyújtott az Előre tag­jainak. Azóta már megindultak' a cséplőgépek is. rövidesen zsákba kerül a nagyszerű ter­més. Az Előre tagjai úgy ha­tároztak. 'hogy a cséplőgéptől azonnal eleget tesznek beszol- gáltatási kötelezettségüknek, iVégy mázsával termett több a tervezetnél J^ovács Jolán levelezőnk, Bércéi község agronómusa írjaí „Örömmel közlöm, hogy Bercelen befejeződött az őszi árpa cséplése. A terméseredmények nagyszerűek. A tervezett 9,1 mázsával szemben a holdankénti átlag 13 mázsa. Vannak egé­szen kimagasló eredmények is. Sztrehárszki József például egy holdról 23,5 mázsa őszi árpát takarított be.” SEGÍTENEK A GEPEK (Tudósitónktól.) Ivókat köszönhet a gépek­nek a nagy'kereszlúri Petőfi Termelőszövetkezet tag­sága. A kisterenyei gépállomás aratógépei óriási segítséget nyújtanak a keresztúriaknak az aratás gyors elvégzésében, 37 hold őszi árpájukat gépek vágták le, amelyeknek munká­jával nagyon elégedett a ter­melőszövetkezet tagsága. Hoz­záláttak már a búza betakarí­tásához is. Az aratógépkezelők — Takács János, Ottrak Béla, Bállá Imre és Molnár Tibor — derckas, jó munkát végeznék. Gyorsbeadás Mag várná odorban halad az őszi búza aratása a Magyamándori Állami Gazdaságban. Eddig már közel 200 holdon végezték el az aratást. A gabona nedvessége nem engedte meg, hogy az el­múlt héten kombájnnal arassanak. Így az aratást kévekötő­aratógépekkel végezték. Az aratás után azonnal megkezdték a cséplést is. Vasárnapig 106 mázsa gabonát csépeltek el, amelyet gyorsbeadásként hétfőn el is szállítottak. Ma már mindkét kom­bájn teljes erővel dolgozik. így a hét folyamán még több vagon gabonát adnak át a begyűjtési szerveknek. Gomba tenyészet Tereskén Csikány Mihály,a tereskei Zalka Máté Tsz gombamestere és Makrai János tsz-elnök az ízletes sampinyon gombákat szedi. (Angyal István felvétele) A tereskei Zalka Máté Ter­melőszövetkezetben a régi ura­sági épületek alatt hatalmas pincék vannak. Éveken ke. resztül kihasználatlanul he­vertek. Még tárolni sem tá­roltak benne semmit. De ma már ezreket hoz a házhoz. Ho. gyan történt ez? A feleletet Csikány Mihály, a termelőszö­vetkezet gombamestere adta meg: őszön történt, — Még tűk, mi lenne, Ka ml is — a romhányiak példája nyomán — hasznosítanánk a pincéket. Van belőlük bőven, közel 200 négyzetméter terület. Ak. kor elhatároztuk, hogy mi is gombatenyészetet létesítünk. Nyomban el is utaztam Buda- téténybe és ott elsajátítottam a gombatenyésztést. Hazatérve liozzákezdtem a munkához. Három hétig gyűjtöttem a ló- trágyát. Jól éltek akkor a lo­hogy az elnökkel megbeszél- vak. Sok zabot kaptak, mert a gombatenyésztés egyik előfel­tétele, hogy zabos legyen a ló­trágya. Amikor megvolt a trá­gya, lenn a pincében elkezd­tem az érlelést, 50—60 fokra bemelegítettem és csak azután kezdtem el az ágyak készíté­sét. Sok baj és vesződség volt vele, míg a kis gombacsírák­ból előjöttek a szép 60—70 de- kás sampinyon gombák. Külö­nösen hátráltatta a munkát a szokatlan nagy hideg. Nem volt meg a kellő hőmérséklet a pincében, a csirák nem fej­lődtek, ezért egy hónappal ké­sőbb indult meg a szedés, mint ahogy terveztük. Az elmúlt héten kezdtük meg az árusí­tást. Eleinte helyben, de ma már a váci és a budapesti piacokra is szállítunk. Eddig már több mint egy mázsát ad­tunk el 10—15 forintos áron. ■— Mik a további terveik? — Jelenleg még csak 80 négyzetméteren termelünk gombát, de azt hiszem, meg­éri. Ezer forint beruházással több mint tízezer forintot jö­vedelmez ez a pince. Ezért még a nyár folyamán üzembe helyezzük a másik két pincén, két is és őszre már 200 négy­zetméteren termeljük a szép, ízletes sampinyon gombákat, FELKÉSZÜLTEK A TŰZOLTÓK (Tudósítónktól) ]\J agy szabású tűzoltóverseny zajlott le vasárnap Szé- csényben. A járási versenyeken legjobb eredményt elért falusi tűzoltók mérték össze erejüket; A verseny kezdete előtt Mol­nár főhadnagy elvtárs üdvö­zölte az indulókat, valamint a Csehszlovákiából meghívott tűzoltókat. Mint elmondotta: a megyei verseny célja, hogy el- dönse. melyik község tűzoltó­csapata készült fel jobban a nyári feladatokra. Az öt járás 200 tűzoltóval képviseltette magát, vala- , mennyi csapat jó felkészültség­ről tett tanúságot. A Salgótar­jáni Vasötvözetgyár. Pásztó és Szécsény tűzoltósága a 400 percliteres motorfecskendő versenyben ért el jó ered­ményt; A kocsifecskendő sze­relésében Örhalom és Endre- falva tűzoltói bizonyultak a legjobbaknak; Úttörők is in­dultak a versenyen. Az őrhal­mi pajtások tartottak bemutató szerelést. A verseny első há­rom helyezettje jutalmul tűz­oltóruhát kapott. Négy traktoros teljesítette éves tervét Kisterenyén ^ kisterenyei gépállomás négy traktorosa az el­múlt dekádban befejezte éves tervét. Nagy Kálmán 110, Csépe József 108. Zeke József 102, Forgács József pedig 103 százalékra teljesítette tervét; Az első három traktoros nevé­hez még hozzá kell tenni, hogy ezt a kiváló eredményt, fő­ként talajmunkában érték eb A négy kiváló traktorost ha­marosan követi a többi, mert Ozsvárt Béla már 90. Orosz János 89, Almási János 85 szá­zalékra teljesítette eddig éves tervét. Csépelik a fehérherél JSZelkezdődött a fehérhere cséplése megyeszerte. Elsőnek a pásztói és a rétsági járásban láttak ehhez a mun­kához. 1900 hold termését kell elcsépelni a gépeknek. A ter­més — mint ahogy azt az első cséplések bizonyítják — jó. A holdankénti átlag 130—140 kg. Akadnak egészen kimagasló terméseredmények is. Vanyar- con például Pap Jánosnak egy holdon. 225 kiló fehérhere mag termetti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents