Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-18 / 57. szám
1956. július 18. SZABAD KOBRÁD Eíúfjftóteit kaptak Az elmúlt tavaszi hónapokban, s most, az aratás idején, nemcsak a várható termésről, R gabonabetakarításról, a beadásról esik szó falvainkban, hanem olyan valamiről is, amely egy új, nagy korszakot nyitott meg: ez pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa alapján általában a parasztpolitikánkban, különösen pedig a középparasztok irányában elkövetett hibák kijavítása. Azoknak visszafogadása a dolgozó emberek nagy táborába, akik az elkövetett túlkapások, erőszakosságok következtében abban az időben jogtalanul rákerültek a „kulák- listára“, vagy a kulákkal azonos elbánásban részesültek. A hiba, amelyet elkövettünk, nem csekély. Hogy kijavítsuk, bátran szembenézünk saját munkánk fogyatékosságaival, ez pedig erőnket, komolyságunkat mutatja, *— melynek biztosítéka az, hogy az ügy jó kezekben, a kommunisták kezében van. ★ A napokhan a pataki községi tanácsházán beszélgetünk az ígazságtevésnek erről az igen nehéz, bonyolult, és végső soron minden becsületes ember egyetértésével, támogatásával találkozó munkájáról. A kommunisták kezdeményezése, alapos meggondolás, a falu véleményére való támaszkodás, bá. tor kiállás, s hosszú nem egyszer éjszakákba nyúló felelősségteljes viták — így lehetne jellemezni a mostani közéletet a községben. S még úgy, hogy a megoldatlan, nyitott kérdések sora foglalkoztatja a vezetőket, meg a falu lakosait, amelyek egy részét okos. közös elgondolásuk alapján megolda-,' mák, de amelyek egy másik részének megoldásához a felsőbb szervek messzemenő támogatása is szükséges. Érdemes a megye közvéleménye elé tárni okulásképpen, hogyan dolgoztak eddig a pataki elvtársak, s amennyire lehetséges, választ adni kérdéseikre, amelyekben a megye sok másik községéből elhangzott kérdés is összesűrűsödött. Talán mindenekelőtt arról a dicséretes bátorságról, kezdeményezőkészségről kell beszélni, amellyel hozzányúltak az ügyhöz. Már a május végén tartott tanácsülésen — köz- megelégedésre — öt középparasztnak a „kuláklistáról” való lekerülését jelentették be. Az eddig elvezető út nem volt könnyű. Nem, már pedig azért, mert nem az egyes emberek elbírálása a legnehezebb feladat, hanem mindenekelőtt a falu vezetőinek, kommunistáinak — hogy úgy mondjuk — saját eddigi munkájuk, magatartásuk önkritikus felülvizsgálása, a meggyőződés és meggyőzés arról, hogy így kell eljárnunk. illetve csak így járhatunk el helyesen, az élet követelményeinek, a lenini tanítások szellemének megfelelően; Csak amikor mindez megtörtént — kerülhetett sor arra, hogy öt pataki középparaszt: Mák László, Holla Sándor, Busái Imre, Kovács József. Berta Kálmán ügyét megvitassák és érdemlegesen döntsenek. Talán nem is a helyi adatok mondanak többet, hanem inkább azok az elvek, amelyeket figyelembe vettek minden egyes ember esetében. Személy szerint, egyenként tették mérlegre a társadalomhoz való magatartásukat, családi életkörülményeiket, a felszabadulás előtti magatartásukat, azt, hogy és mennyit örököltek, tartottak-e cselédet, kizsákmányolok voltak-e. mi a falu parasztjainak véleménye most róluk. A XX. kongresszus úgy hatott az emberek öntudatára, a közösség ügye iránti felelősségérzetére, mint termékeny májusi eső a vetésre. Viták, tnegigondolt felszólalások, de lúlzó vélemények kibontakozásának is időszaka ez. S hogyan nőtt nagyobbá, felnőttebbé a falvak népe az a középparasztok ügyének eldöntésénél is napról napra igazolódik — s bizonyítást nyer, hogy ennek az igazságtevő eljárásnak is milyen hatása van a demokratikus közélet kialakításában. S éppen mert így van. nagy a jelentősége, hogy minél több dolgozót bevonjunk e kérdés eldöntésébe. Abban, hogy ki kerül ki a kulákok közül, s ki marad — a község kommunistáinak, dolgozóinak véleménye legyen az alapvető! De mi legyen akkor, ha a járási szervek és a falu véleménye nem azonos? — hangzik el a jogos kérdés. Nyiltan meg kell mondani, ha a járási elvtársak véleményüknek —meggyőzés útján — nem tudnak érvényt szerezni, akkor azt az esetek nagy többségében a faluban látják helyesen. De ha még sem látják helyesen? —• vetik ellene a járásiak. Véleményünk szerint a meggyőzésen túl, akkor sincs helye másfajta eljárásnak, s teljesen bizonyos, hogy abban a kevésszámú helytelen döntésben is előbb vagy utóbb megtalálják a faluban a helyes utat. Hadd álljon itt példának, hogy Patakon Mák József urbánról, maguk a 10—15 holdas középparasztok mondták el: két, állandó cselédet is tartott, az egyiket meg is pofozta, mások munkájából élt mindig, kizsákmányoló, tehát az ilyen embernek továbbra is a kulákok között a helye. Igaz viszont, hogy helytelen hangok és eljárások is lábrakapnak. Előfordult másutt, hogy valakit azért akartak továbbra is a kulákok közé számítani, mert a korábbi és részünkről elkövetett túlkapások miatt — úgy mond — népi demokráciaellenes kijelentéseket tett. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyeken a falusi vezetők nem mérlegelik sokoldalúan a helyzetet és önkritika helyett az akkori viszonyokból adódó tényeket egyoldalúan állítják be. Más esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a rokoni-sógo- ri kapcsolatok alapján egyesek olyanok mellett is kiállnak, akiről nyilvánvaló, hogy kulák. Meg kell mondanunk, hogy ennek veszélye eléggé elharapódzott, s ennek alapján falvainkban most a jobboldali elhajlás a főveszély. Az ilyen jobboldali jelenségek nemhogy elősegítenék az ügy megoldását, hanem komoly károkat okoznak. A falu kommunistáinak látniok kell, hogy a ku- lálcság nem szűnik meg, hogy az osztályharcban továbbra is a legnagyobb éberséggel határozottsággal kell helytállnunk. Lenin elvtárs „Az agrárkérdésre vonatkozó tézisek első vázlata" című munkájában világosan és közérthetően leszögezi: „Nagy parasztságnak (.Grossbauem') tekintendők a kapitalista vállakozók a földművelésben, akik rendszerint több bérmunkással gazdálkodnak és akiket a parasztsággal csak az alacsony kultúrszínvo- nal, az életmód és saját gazda- ságukban végzett személyes fizikai munka köt össze... amely egyenes és elszánt ellensége a forradalmi proletariátusnak. A kommunista pártok egész falusi munkájában a legnagyobb figyelmet az e réteg elleni harcra, a falusi lakosság dolgozó és kizsákmányolt többségének a kizsákmányolok eszmei és politikai befolyása alól való felszabadításra stb. kell fordítani.” Nyilvánvaló, hogy a középparasztság egy részével szemben elkövetett hibák kijavítása érzékenyen érinti a falu kizsákmányoló elemeit, mert ez az eljárás tovább szélesíti államunk tömegbázisát a falun, a pártba és az államba vetett bizalmat erősíti. Világosan le kell szögeznünk: a kulákok közé sorolt középparasztok becsületének helyreállítása a mi ügyünk! Nem engedhetjük meg, hogy a kulák vagy bárki más, akár rémhírek terjesztésével, akár a rokonsága útján szerzett befolyásával zavarja ezt a munkát. Türelmes szóval, a tények alapján kell rávezetnünk a doL gozókat, hogy a hibák kijavítása éppen a kulákság politikai befolyásának csökkentésével kell, hogy járjon, s nem jelenthet semmiféle jobboldali engedményt a falusi kizsákmányolok részére. Sok kárt okozhat és csak a kulákság malmára hajthatja a vizet azonban az is, ha egyes elvtársak nem elég következetesek a hibák felszámolásában és csak immel-ámmal, mint ahogy mondják „tekintélyük megóvása” érdekében formálisan végzik ezt a munkát. Kétségtelen, nem könnyű bevallani, ha valaki hibázik. A tények azonban mégis azt mutatják, ha falusi elvtársaink közös erővel, bátran állanak e kérdéshez, éppen akkor nő meg tekintélyük, befolyásuk. Ezzel függ össze, hogy nem elég csak a gyűléseken ünnepélyesen kijelenteni: ennyi és env- nyi középparaszt visszakerült a falu becsületes dolgozói közé. Ettől tovább kell menni! Ezek az emberek nem felejtik el egyik napról a másikra azt a számukra nehéz időszakot, amikor a kuiákbélveget sütöttük rájuk, az ezzel járó valamennyi politikai és gazdasági megkülönböztetéssel együtt. Különösen pedig nem azok, akik abban az időszakban, minden nehézség ellenére igyekeztek becsületességüket bizonyítani. Segíteni, támogatni kell őket, hogy minél előbb megtalálják helyüket köztünk. Nem lehet eléggé elítélni, hogy egyes járási elvtársak valósággal hátborzongással gondolnak az ilyen középparasztokkal való találkozásra. Nem szégyenük megmondani, hogy mi, megyei szervek is részesek vagyunk a marxi-lenini falusi politika eltorzításában. De joggal elvárjuk, hogy járási elvtársaink is az első sorban legyenek, amikor önkritikusan a falu népe elé kell állnunk, ne pedig a feladatot albérletbe kiadva hátulról szemléljük az eseményeket. Patakon is például jobban haladna a munka, ha a balassagyarmati járási pártbizottság és elsősorban Veszelka elvtárs, ott lennének a helyszínen, amikor egy-egy kényes kérdésben dönteni kell. Kormányunk intézkedett a begyűjtési hátralékok ügyében, s bizonyos, hogy a többi, még nyitott kérdésben is születnek megfelelő határozatok. Ugyanakkor egy sor probléma megoldása a helyi, községi vezetőkre vár. Ezek magyarázásában és megoldásában a járási elvtársak személyes jelenléte nélkülözhetetlen! A lenini parasztpolitika helyes alkalmazása a falusi lakosság túlnyomó többségének egyetértésével találkozik. Megnövelte a középparasztok biztonságérzetét, a termelőszövetkezetek számára olyan lehetőségeket tárt fel, hogy a gazdálkodáshoz jól értő középparasztokkal erősödhetnek. Ezzel párhuzamosan azonban itt- ott felvetődnek olyan aggodalmak, hogy nem jelenti-e ez a szegényparasztság háttérbe szorítását. Ha helyesen hajtják végre, semmi esetre sem. A kulákok közé sorolt középparasztok ügyének rendezése a szegényparasztság szövetségeseinek táborát erősíti, ha pedig belépnek a szövetkezetbe — s erről egyre többet és többen beszélnek — akkor ez csak magasabb színvonalú gazdálkodást, több jövedelmet eredményezhet. Ez pedig minden tsz-tag legszemélyesebb érdeke! A középparasztok ügyének rendezése a járási és községi vezetők nagy vizsgája. Politikai képzettségüket. emberi magatartásukat, hibáik beismerésével komolyságukat mutatja meg. Minden remény megvan ahhoz, hogy sok más nehéz feladathoz hasonlóan ezt is eredményesen megoldják. A határozott, alapos, körültekintő döntésnek nagy jelentősége van itt. az elhamarkodott ítélet pedig annál többet árthat. Ennek tudatában végezzék munkájukat falusi elvtársaink, a falu dolgozó népének és saját lelkiismeretüknek megelégedésére, Egyszerűsítsük a gépállomás! ügyvitelt A Minisztertanács a közelmúltban határozatot hozott az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről, az ügyviteli munka megjavításáról és ész- szerűsítéséről. Ez a határozat gazdasági életünket közelről érinti, ezen belül pedig közvetlenül a számviteli munkák területét. A számviteli és adatszolgáltatási munka igen szerteágazó, sokrétű, nagy területet ölel fel, de a gyűjtött és szolgáltatott adatok mennyisége jóval nagyobb, mint amennyire szükség lenne, annak ellenére, hogy e téren már lényeges csökkentések és módosítások történtek. Az egyszerűsítés, az ügyviteli munka csökkentésére irányuló megmozdulás nagy arányokat öltött az egész országban, amint ezt nap nap után az újságcikkek is bizonyítják. Nem egészen érthető, horv ebben a nagy akcióban miért nem kapcsolódtak bele a megkívánt aktivitással gépállomásaink, s tovább megyek, gépállomási főkönyvelőink, akik közvetlenül érzik a munkák sokszor érthetetlenül szétaprózottságát, a kívánalmak túlzottságát, s éppen ők telhettek volna és tehetnének javaslatokat ezek egyszerűsítésére. Ma még a gépállomásokon igen sok az adatgyűjtés. A statisztikában túlzottan elaprózva gyűjtjük az adatokat, igaz, hogy a tervek bontásának megfelelően, de ez megkívánja a termelési tervek egyszerűsítését is. A munkaelszámolási lapok egyszerűsítése is jó lenne. Az anyagkönyvelés rendkívüli nagy forgalma mellett alig tudnak eleget tenni a tételek könyvelésének. de sehonnan nem jött javaslat arra, hogy a könyvelési csak mennyiségben, havonkénti egyszeri forintosítással végezzük. A bérezési utasítás rendkívül bonyolult úgy, hogy még a tisztán értelmezhető pontjainak végrehajtása is nehézkes, nem beszélve azon részeiről, amelyek többféleképpen értelmezhetők. Az erdőkürti gépállomás dolgozóinak a növénytermelési tervteljesítésért járó prémiumát a gépállomás bérszámfejtője (íőmező- gazdásza és üzemgazdásza), több mint egy hét alatt számfejtette. A megyei igazgatóságon ennek felülvizsgálata további egy napot vett igénybe. A pénzgazdálkodás, a béralap-elszámolás, hozzátehetjük, a könyvelés merevsége és nehézsége a gépállomás! főkönyvelők idejét annyira leköti hogy tényleges főkönyvelői teendőiknek elvégzésére, elemzésre, belső vizsgálatokra, érdemi intézkedésekre és alapos, eredményes tájékoztatásra nem futja idejükből. Kétségtelen, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a közelmúltban több intézkedést is tett a munkák egyszerűsítése érdekében. Ez azonban nem elegendő. A végrehajtás területén lehet azt legjobban felmérni, hogy milyen mértékben kell ezt a munkát tovább folytatni. Ehhez pedig a végrehajtó szervek dolgozóinak legaktívabb közreműködése, javaslat tétele szükséges, egyrészt saját, másrészt az egész népgazdaság érdekében. El kell végre érnünk azt, hogy maga a gépállomási számvitel a gépállomási adatszolgáltatás' is olyan legyen, hogy abból a magasabb számviteli képzettséggel nem rendelkező vezetők igazgatók ós műszaki vezetők is, tisztán, lássák a gépállomás tevékenységét, helyzetét és éppen ezért megfelelő eszköz lehessen a vezetésben. Nem szabad azonban a másik végletbe sem esni. Súlyos hibát követne el, aki mindebből arra a következtetésre jutna, hogy a számvitel elvesztette jelentőségét, súlyát, szerepét. Erről szó sincs. Nem túlzók, ha azt mondom és állítom, hogy éppen a józan ésszerűsítés, a szükséges módosítások, egyszerűsítések végrehajtása révén jut el oda a számvitel, hogy betöltse igazi szerepét és feladatát, hogy a gazdasági vezetés, a szocialista tulajdon védelme és a többtermelés, a szocialista gazdálkodás eszköze legyen. Antalfy István, gépáll, igazg. főkönyv, A nógrádi gazdákon a sor... sok eső után most hirtelen nagy meleg köszöntött ránk. Oly forrók ezek a júliusi delek, hogy valósággal remeg a levegő, zizeg az aranysárga kalász. Mozgalmas, szép most a nógrádi határ. Csupa szín és tele van emberékkel. Aratnak. Az őszi múlt hét elején aztán Mohács Aladár büszkén számolt be a végrehajtó bizottság tagjainak, hagy mindenféle cikkféleségből túlteljesítették féléves tervüket a nógrádi gazdáik. Nem csak az első negyedévben, de most is prémium lesz Mohács Aladár Járási mezőgazdasági | kiállítást rendeznek | Szécsényben | Augusztus 4-én és 5-én rendezik meg Szécsényben a járási mezőgazdasági kiállítást, ahol ismertetik a mezőgazdaság legújabb vívmányait, a legjobb agro- és zoeiechnikai módszereket. A kiállításon részt vesznek a járás termelő- szövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai, a Szé- M csényl Tangazdaság, a gépállomás, és az erdő- gazdaság, valamint a Mc- horai Növényvédő Állomás. A mezőgazdasági kiállítást a kereskedelem árubőséggel egészíti ki. A helybeli földmű vessző vetkezet gépszak üzlete a mezőgazdasági kisgépeket és a háztartási gépeket mutatja be és ismertetik azok előnyeit. A kiállításon bemutat iák a Járás termelőszövetkezeteinek a növénytermelés, ben elért kiváló terméseredményeit, az egyes tsz- tagok jövedelmét. Az egyénileg dolgozó parasztok közül azok vesznek részt, akik mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben kiváló eredményeket értek el. A Szé- csényi Tangazdaság a szarvarmarhatenyésztés- ben elért eredményeit, valamint a dán vörös tenyésztésből származó utódokat mutatja be a kiállításon. A tangazdaság állatainak többsége nagv termelésű, amelyek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Is résztvesznek. A gépállomás az új géptípusokat főképpen a több munkafolyamatot végző univerzál traktorokat mutatja be. Az erdőgazdaság pádig az erdőgazdálkodás helyzetéről, a gépesítésről, fásításról mutat be részleteket. A járási kiállításon szemléltető grafikonokon és fényképeken mutatják 7? be a járás állattenyészté- X seben, növénytermelésében 4* elért eredményeit. A kép- fi kiállítást a Balassagyarma- Q ti Palóc Múzeum segítségé- ?> ve| a II. Rákóczi Ferenc Járási Művelődési Otthonban rendezik meg. A kiállítás időtartama alatt bemutatókat rendeznek, így oéldául állategészségügyből, növényvédelemből, a tangazdaságban és. a gépállomáson lévő univerzális gépek munka- folyamatairól rendeznek bemutatót. Mindkét napon mezőgazda sági témájú 5 sz?kfilmet vetítenek. Ezenkívül a napi programot kultur és sportrendezvények egészítik ki. árpával végeztek. A rozsot és a búzát vágják. Távolabb cséplőgép zúg. A Béke Tsz már 10-én befejezte a csép- lést. Most már az egyéni gazdákon a sor. Molnár József, aki a 332. szám alatt lakik, ahogy elcsépelt, azonnal be is adta a gabonát. Ö volt az első a községben. De ez csak a kezdet. A munlták zöme még hátra van, A hús- és tojásbeadással már rendben lennének, hiszen ezen igyékezett, az egész féléven át, Mohács Aladár, a begyűjtési megbízott. Zsebéből most is összehajtogatott papírlap kerül elő, rajta a beadásra kötelezett gazdák névsora. Ezzel vette reggelem ként nyakába a falut, s ahol netalán lemaradás mutatkozott, azonnal szólt: — János bácsi — vagy ahogy éppen hívták a gazdát —, nem jó lesz ez így. — De a legtöbbel nem is volt különösebb baj. Rezsnáík János, Molnár János, Molnár András, és rajtuk kívül még igen sok gazda, az elsők között teljesítették beadási kötelezettségüket. Persze, nem ment minden ilyen egyszerűen. Mohács .Hadárnak volt egy pár nehezebb esete is. Molnár Márton például 126 kg sertéssel és i ágó- marhával tartozott. Legalább háromszor kereste fel őt, míg végre sikerült megértetnie vele, hogy mal<acsságából saját magának okozza a legnagyobb kárt: — Nézze, magánaik lesz rosszabb, ha halogatja, mert legalább 15 kg-rnal többet kell beadni, ha elszámoltatjuk... — De ez már a végső esetben történt, mert ami jár az államnak, az jár. Nem is nagyon ellenkezett ezúttal már Molnár sem. Az elmúlt hónapban beadta a sertést és a marhát is. fáradozásának jutalma. Tudja ő azt is, hogy a tiszta lap még nem minden. Ez, a nagy begyűjtés teszi csak igazán próbára az ember munkabírását, no, meg a türelmét. Erről beszéltek az éjszakába nyúló VB ülésen is. Annyit leszögeztek, hogy az idén szintén ,o cséplőgéptől teljesítik gabonabeadási kötelezettségüket a nógrádi termelők, mint az elmúlt esztendőben. De hányszor kell még addig végigszaladnia a falut Mohács Aladárnak, amíg a gabona a cséplőgéptől eljut a begyűjtőhelyre. Mert adódik már munka most is elég. Itt van például a kenyérgabona értékesítési szerződésének a megkötése, melyeknek még a csépiéi megkezdése előtt meg kell történnie. Beszélt ő már arról a gazdáknak, hány a búzáért 210, a rozsért pedig 220 forintot fizet az állam, azonkívül azt is ismertette, hogy a kenyérgabona minden mázsája után 20 kg korpajuttatás jár 50 forintos mázsánkénti áron. Ezen felül pedig az átadott kenyérgabona után árengedménnyel műtrágyajuttatást, vagy mélyszántást igényelhetnek. De hát a gazdák előtt ott a nagy kérdés: hogyan kössünk mi szerződést gabonánkra, ha még egyelőre azt sem tudjuk, mennyi terem? Mohács Aladár már kész is válaszolni az aggályokra: a szerződésben a kenyérgabona mennyiségét nem mázsával, hanem százalékban kell megjelölni, s így nem lesz aztán semmi probléma. ^^ire e cikkünk megjelenik, a nógrádi gazdák már gazdagyűlésen vitatták meg mindezeket a kérdéseket, világos, értelmes választ kaptak kétkedéseikre, aggályaikra. Most aztán már rajtuk a sor. Mert ne feledjék el, vizsga lesz ez a begyűjtés; a becsület és az államhoz való hűség vizsgája.
