Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-25 / 59. szám

kedvezőtlenül hatna a nemzeti jövede’em alakulására, nem biztosítaná az életszínvonal további rendszeres emelkedésé­nek feltételeit sem. Sok javaslat hangzott el a beruházások felosztásával kap­csolatban is. Az irányelvterve- zet a beruházásokat elsősorban az alapanyag- és a villamos- energia-bázis szélesítésére, a mezőgazdaság fejlesztésére és a lakásépítkezés fokozására összpontosítja. ^ Elhangzottak olyan javasla­tok, hogy az alapanyagterme­lés fejlesztésére tervezett be­ruházások csökkentésével elé­gítsük ki a kultúra vagy a népgazdaság más területének igényeit. Ilyen, átcsoportosítás nem valósítható meg. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy az alap­anyag- és az energiaellátás biztosítására nagy gondot kell fordítani; ezen a területen az elmaradás többszörösen kihat termelésünkre és egy év alatt is nagyon könnyen milliárdos veszteségeket okozhat. A beérkezett javaslatok és észrevételek alapján azonban indokoltnak látszik bizonyos változtatásokat végrehajtani a beruházások egyes területein belül. Amennyire lehet, el­sőbbséget kell biztosítani a termelés minőségét és gazda­ságosságát fokozó, az anyag- és energiatakarékosságot szol­gáló beruházásoknak és lehe­tőség szerint a beruházások nagyobb hányadát kell a mű­szaki fejlesztésre fordítani. Második ötéves tervünk szervesen beilleszkedik a szo­cialista országok gazdasági együttműködésének rendszeré­be. Ez tervünket reálisabbá teszi és lehetőséget teremt a népgazdaság gyorsabb fejlesz­tésére: A szocialista országok kö­zötti együttműködés a leg­utóbbi időkig főleg különböző kereskedelmi szerződésekben jutott kifejezésre és egyes te­rületeken a gazdasági segít­ségnyújtásra, a műszaki ta­pasztalatcserére terjedt ki: 1955-ben, de főleg a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után ez a gazdasági együttműködés új, fejlettebb formákat öltött. A KGST-hez tartozó országok egyeztették távlati terveik alapvető előirányzatait, és az egyeztetés alapján egész sor termelési ágban nagy jelentő­ségű megállapodások jöttek létre az egyes országok kö­zötti szakosítás, munkameg­osztás és kooperáció megvaló­sítására.; Ezeknek a fejlett formák­nak az alkalmazása azt je­lenti, hogy a szocialista tábor KGST-hez tartozó országai rá­léptek a nemzetközi munka­megosztás tervszerű megvaló­sításának útjára. A nemzetközi munkamegosz­tás a szocialista tábor orszá­gai között különösen fontos olyan kis ország számára, mint Magyarország A termelés nemzetközi sza­kosítása s így a termékek nagy sorozatokban, korszerű techni­kával történő előállítása lehető­séget teremt arra, hogy a mun­ka termelékenysége terén fokozatosan elérjük s túl­szárnyaljuk a fejlett tőkés or­szágokat. Ezt az alapvető célt magunkra hagyatva egyáltalán nem érhetnénk el. A nemzetközi gazdasági együttműködés azonban meg­hatványozza lehetőségeinket és megkönnyíti a szocialista or­szágok számára a fejlett tőkés országokkal folytatott gazdasá­gi versenyt. A nemzetközi gaz­dasági együttműködésben rej­lő új lehetőségek teljes valóra váltása még sok nehézségbe üt­közik, és csak fokozatosan old­ható meg. A KGST keretében létrejött megállapodások azon­ban. máris kedvezően éreztetik hatásukat; kiszélesedtek új öt­éves tervünk távlatai, fokozó­dott megalapozottsága azáltal, hogy anyagszükségleteink fe­dezésében és termékeink érté­kesítésében szilárdan támasz- kodhatuk nemcsak saját lehe­tőségeinkre, hanem a KGST- hez tartozó országokéra is. Az eddiginél sokkal nagyobb mér­tékben számíthatunk a nikkel, a horgany, a pirit. a len és sok más fontos alapanyagnak a többi szocialista országból tör­ténő tervszerű szállítására. Olyan anyagokról van szó, (Folytatás az ötödik oldalról) amelyeket eddig nagyrészt, vagy kizárólag tőkés országok­ból hoztunk be. Vaskohásza­tunk és következésképpen gép­iparunk előirányzott fejlődésé­ben nagy szerepe van annak, hogy a nálunk hiányzó vasér­cet. ugrásszerűen növekvő mennyiségben a Szovjetunió fogja számunkra szállítani, a hazai termelés által nem biz­tosítható kőszénmennyiségeket pedig Csehszlovákia és Len­gyelország. Szerves vegyipa­runk fejlesztését a Román Népköztársaságból szállított földgázra alapozzuk. Jelentős mennyiségű villamosenergia átvételét tervezzük Csehszlo­vákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztár­saságból Ez jelentős beruházá­soktól mentesít bennünket, s lehetővé teszi, hogy javítsuk energiahelyzetünket. Mi vi­szont az egyeztetett, kölcsönös szállítások alapján bauxit-, timföld-, alumínium- és más anyagoknak a baráti orszá­gokba történő kivitelét irá­nyozzuk elő. Több olyan terméket, ame­lyek előállítására nálunk ked­vező adottságok vannak — elsősorban gépipari gyártmá­nyokat — mi fogunk szakosí- | totían termelni a KGST-hez tartozó más országok számá­ra. Ez nagymértékben előmoz­dítja az ipari termelés meny­nyiségi és minőségi fejleszté­sét. A népi demokratikus or­szágok közül például kizárólag Magyarország fog exportcélok­ra 4 tonnán felüli autóbuszo­kat, valamint motorvonatokat gyártani; Magyarország és a Német Demokratikus Köztár­saság exportál gabonakom­bájnt; Magyarország és Romá­nia gyárt kukoricakombájnt a többi népi demokratikus or­szág számára. A szakosítás le­hetővé teszi számunkra a 600 LE-s és más dieselmozdonyok gyártásának rohamos fejlesz­tését. Második ötéves tervünk elő­irányzatainak meghatározásá­nál természetesen figyelembe vettük, hogy egész sor egyéb terméket más szocialista or­szágok gyártanak. Lemond­tunk több olyan gyártmány bevezetéséről vagy fejlesztésé­ről, amelyekhez adottságaink kevéssé kedvezőek. így pél­dául a második ötéves terv időszakában továbbra sem gyártunk személygépkocsikat, nem fejlesztjük a vasúti te­her- és hűtőkocsik gyártását. Ezeket a gyártmányokat a szo­cialista tábor más országaiból szerezzük be. Nagy távlati jelentősége van az egyes országok villamos- energia-hálózata összekapcsolá­sának. valamint a Duna vízi­ereje komplex felhasználásá­nak is. Ezeknek a terveknek a megvalósítása — amelyekhez valószínűleg két-három ötéves terv szükséges — jelentős energiamennyiséget biztosít és ugyanakkor közlekedési és ön­tözési szempontból is új jelen­tőséget ad a Dunának. Ezek­nek a terveknek a megvalósí­tására már a második ötéves terv időszakában megtesszük az első lépéseket. A gazdasági együttműködés nem korlátozódik csupán a KGST-ben részvevő országok­ra, hanem egyre inkább ki­terjed a szocializmust építő Kí­nai Népköztársaságra és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaságra is. Magyarország számára különösen nagy jelen­tősége van a szomszédos Jugo­szláviával való gazdasági kap­csolatok megerősödésének. Ez kedvező feltételeket teremt a szorosabb gazdasági együttmű­Áz ipar fejlesztésének terve Népgazdaságunk fejlesztésé­ben az iparnak van a legna­gyobb jelentősége. Az ipar fej­lődésének fő arányairól az előzőekben már szó volt. Az ország iparosításának, és az egyes iparágak fejlesztésének néhány sajátos kérdése közül, azokat szeretném csak kiemel­ni, amelyek a vita során fel­merültek. A második ötéves terv egyik legfontosabb sajá­tossága, hogy az ipari terme­lés növelését több mint két­harmad részben a munka ter­melékenységének növelésével ailzarjuk biztosítani. A műsza­ki fejlesztés anyagi alátámasz­tását szolgálja az ipar fej­lesztésére fordítandó beruhá­zási összegek jelentős része. A második ötéves tervben az ipari beruházásokból nagyobb részt fordítunk a meglevő üzemek korszerűsítésére és bővítésére, mint az első ötéves terv éveiben, amikor a beru­házások nagy részét új üze­mek létesítésére fordítottuk. A második ötéves terv idő­szakában a gépek részaránya az összes beruházásokból, el­éri a 30—32 százalékot, az első ötéves terv időszakában elért 21 százalékkal szemben. Az irányelvek tervezetéhez számos javaslat érkezett a műszaki fejlesztés különböző kérdéseiről. Sokan felvetették például az öntödék korszerű­sítését, új termelési eljárások alkalmazását, új gyártmányok bevezetését. A második öt­éves terv irányelvei termé­szetesen nem tartalmaz­hatják a műszaki fejlesz­tés részletes, üzemenként is igen sokrétű célkitűzéseit. Ezért a fejlődést ezen a téren inkább olyan központi intéz­kedésekkel kívánjuk biztosí­tani, amelyék az üzemek ve­zetőit és dolgozóit érdekeltté teszik a műszaki színvonal emelésében, Nagy erőfeszítéseket kel! tennünk a nyersanyag- és energiakészletek feltárására Milyen egyéb sajátosságai vannak az iparfejlesztés irányelveinek? Abból a tény­ből, hogy országunk ipari nyersanyagokban és energia- forrásokban szegény, egyene­sen következik, hogy nagy erő­feszítéseket kell tennünk a nyersanyag- és énergiakészle- tek feltárására, mindenek­előtt a geológiai kutatásokra. Erre a célra a második ötéves tervben az első ötéves tervben előirányzott összegnek csak­nem háromszorosát fordítjuk s mindent el kell követnünk, hogy ezt a lehető legcélsze­rűbben használjuk fel. Jelen­tős összegeket biztosítunk a feltárt nyersanyag- és fütő- anyagkincs kiaknázására és megfelelő hasznosítására. Az ipar fejlesztése szempontjá­ból a nyersanyaghelyzet meg­javításán kívül egyik legfonto­sabb feladat a zavartalan energiaellátás biztosítása. Az ország legfontosabb energiahordozójának, a szén­nek a termelése az elmúlt években nagyon gyorsan nö­vekedett. Szénvagyonunk szá­mottevő, de évről évre arány­lag nagy hányadát kell igény­bevenni. Ebből a szempontból — sajnos — világviszonylat­ban az első helyek egyikét foglaljuk el. Szénkincsünk kedvezőtlen geológiai elhelyez­kedése miatt majdnem kizáró lag mélyműveléssel termel­hető, sok és túlnyomóan im­portból származó bányafát igényel és a kibányászott szén átlagos fűtőértéke viszonylag alacsony. Ilyen körülmények között a szénbányászat fejlesz­tése rendkívüli erőfeszítése­ket, viszonylag nagy beruhá­zást követel. Ebből követke­zik, hogy különös gondot kell fordítanunk a szénnel való ta­karékosságra, a szén előkészí­tésének és felhasználásának megjavítására. Ezenkívül az eddiginél sokkal nagyobb ösz- szegeket kell fordítanunk az olaj- és földgázvagyon foko. zott feltárására és így a szén­nél gazdaságosabb energiater­melési lehetőségek kiszélesíté­sére* 1 Az energiahelyzet alakulásá­ban fontos helyet foglal el a villamosenergia-termelés. amely a korábbi években nem volt kielégítő. Különösen nagy zök­kenők voltak 1953 végén és 1954-ben. A villamosenergia­termelés fejlesztése elmaradá­sának következményeit a má­sodik ötéves terv idején sem lehet teljesen felszámolni, bár az elmaradás behozására igen jelentős lépések történnek. Az irányelvtervezet szerint a vil­lamosenergia termelését 1960- ra 54 százalékkal, az erőművek teljesítőképességét 66 százalék­kal, az ország villamosenergia­ellátását a külföldről biztosí­tott energia figyelembe vételé­vel összesen 64 százalékkal kell növelni, gyorsabban, mint ami­lyen ütemben ipari termelé­sünket növeljük. Ez csak szű' kosén felel meg az energiában jelentkező szükségletek növe­kedésének. Ezért csak mérsé­kelt ütemben lehet emelni olyan energiaigényes termé­kek termelését, mint például az alumínium vagy az elektró- acél. A villamosenergla-ellátás zavartalanságának biztosításá­ra a tervezés további szakaszá­ban új lehetőségeket kell fel­tárni. Itt mindenekelőtt az energiaveszteségek csökkenté­sére és az energiaimport nö­velésére gondolunk. Villamosenergia helyzetünk megjavítását nehezíti, hogy vízienergia-forrásokban orszá­gunk viszonylag szegény. Ha reálisan figyelembe vesszük a gazdaságosan kiépíthető vízi­erőműveket. az ország vízi­energiájából 300—400 mega­wattot nyerhetünk; Bár lehe­tőségünk ezen a téren nem nagy, mégis szükséges, hogy nagyobb erőt fordítsunk vízi- erőművek létesítésére. Ez, a beruházási összeget tekintve, többe kerül ugyan, de olcsóbb energiát jelent és üzemeltetése a hőerőművel szemben előnyö­sebb azért is, mert nem igé­nyel szenet. A második ötéves terv időszakában elsősorban ki§ vízierőműveket akarunk építeni és ily módon felkészü­lünk arra. hogy — együttmű­ködve a szomszédos baráti őr­ködés megvalósítására. Ennek első jele volt a pénzügyi meg­állapodás megkötése és az áru­forgalom növelésén kívül, a műszaki-tudományos együtt­működési szerződés megköté­se A gazdasági együttműkö­dés kiszélesítésére további lé­péseket kell tennünk. A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás egyszersmind fontos tényezője a nemzeti adottságok és sajá­tosságok felhasználásának is. A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás egyre inkább lehetővé teszi, hogy ne kelljen egy időben fejlesztenünk a termelés — fő­leg a nehézipar — valameny- nyi ágát. így minden ország azokra a termelési ágakra össz­pontosíthatja erőforrásait, ame­lyek legjobban megfelelnek adottságainak, jellegzetes sajá­tosságainak. A szocialista országok kö­zötti gazdasági együttműkö­désben kifejtett aktív részvéte­lünkkel a proletár internacio­nalizmus szellemében járunk el, «j ugyanakkor meggyorsít­juk. szilárdabb alapokra he­lyezzük termelőerőink, az egész magyar népgazdaság fej­lődését: szágokkal — a harmadik öt­éves tervben hozzáfogjunk a nagy dunai vízierőművek léte­sítéséhez. A műanyagipar fejlesztésével megjavítjuk nyersanyaghelyzetünket Mindezek után joggal vethe­tik fel a kérdést: mitől vár­ható energiahelyzetünk javu­lása? Magyarországon az ener­giaellátottságban lényeges for­dulat előreláthatóan az atom­erő hasznosításának megkez­désével következik be. Ezért halaszthatatlan feladat, hogy alkalmazására az illeté­kes szervek felkészüljenek, hogy az atomenergiát mielőbb beiktassuk energiaellátásunk rendszerébe. A Szovjetunió tu­dományos és műszaki segítsé­gére támaszkodva, a 'következő években minden előkészületet meg kell tennünk arra, hogy a harmadik ötéves terv során országunkban már több nagy teljesítményű atomerőmű lép­jen üzembe. A. Szovjetunió kormánya értesített bennün­ket arról, hogy minden mű­szaki segítséget megad ahhoz, hogy az első nagy teljesítmá- f, nyű atom-erőmű építését már jövőre megkezdhessük. Biztosí­tanunk kell — és erre lehető ségünk is van — az atom­erőművek hazai nyersanyag­gal történő üzemeltetését.- E célból fokozzuk a hazai föld­ben levő hasadóanyagok to vábbi felkutatását, és feldolgO' zásuk legcélszerűbb módszerei­nek tanulmányozását. víthatjuk nyersanyaghelyze­tünket, kiszélesíthetjük a ne­hézipar és a könnyűipar hazai nyersanyagbázisát. lehetősé­geket teremthetünk arra, hogy az ipar több ágában mű­anyaggal helyettesítsük a kül­földről behozott színesféme­ket, részben a fát és több más fontos anyagot. Ugyanak­kor a vegyipar fejlesztés le­hetővé teszi, hogy a mező- gazdaságot jobban ellássuk műtrágyával és egyéb vegyi anyagokkal. Ez a korszerű me­zőgazdasági termelés elenged­hetetlen feltétele. A nagysza­bású vegyipari program meg­valósítása népgazdaságunk fejlesztésének egyik igen fon­tos és rendkívül bonyolult feladata. 3—4 év alatt üzembe kell helyezni a Tiszamenti Vegyikombinát első lépcsőjét, ahol egy sor teljesen új gyár­tási eljárást kell nagyüzemi­Energiahelyzetünk jelenleg és a következő években is, megköveteli az ésszerű gazdál­kodást és az összes technikai lehetőségek felhasználását, amelyek révén szűkös energia- készleteinket egyre jobb hatás­fokkai hasznosíthatjuk. Ezért a második ötéves terv idején nagy összegeket kell olyan viszonylag gyorsan megtérülő beruházásokra fordítani, ame­lyekkel jelentékeny energia- megtakarítást lehet elérni. Az eddiginél nagyobb mértékben kell hasznosítani a hulladék­energiákat. Helyesen hívták fel többen is a figyelmet arra, hogy az irányelvtervezet nem tartalmaz előírást a természe­tes hőenergiaforrások és egyéb úgynevezett hulladék-energiák hasznosítására. Ezt a hiányos­ságot a módosított irányelv- tervezetben már pótoltuk. Többen javasolták, hogy emel­jük fel a szén- és energia- megtakarítást szolgáló beruhá­zások előirányzatát. A helyes észrevételek alapján az ener­giagazdálkodás megjavítására az eredetileg tervezett 500 mil­lió forint helyett mintegy 500 millió forintot beruházásra, 200 millió forintot felújításra, összesen tehát mintegy • 700 millió forintot kell biztosítani. A javasolt irányelvek sze­rint a második ötéves tervben legnagyobb fejlődés a vegy­iparban lesz. A vegyipart azért kell min­den iparágnál gyorsabban fej­leszteni, hogy fejlett mű­anyagipart teremthessünk, amelynek segítségével megja­műtrágyatermelést meglévő üzemeink bővítésével és egy új gyár létesítésével évről év­re növelnünk kell úgy, hogy az összes műtrágyatermelést 1960-ra csaknem négyszeresé­re, a nitrogén műtrágyater­melést pedig hétszeresére emeljük. Ezek a feladatok nemcsak a vegyipar erőinek maximális összpontosítását igénylik, de megkövetelik azt is. hogy a népgazdaság többi ága — el­sősorban a gépipar és az építő­ipar — elsőrendű feladatának tekintse a vegyipari beruházá­sok programszerű és a jó mi­nőség követelményeit kielégítő megvalósítását. Sokak számára talán ellent­mondásnak tűnik, hogy a vegy­ipar mellett a második ötéves terv időszakában a vaskohá­szat is viszonylag jelentősen fejlődik, noha nyersanyagaink jelentős részét importtal kell biztosítani Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megér­teni, hogy a fejlődő gépipar hengerelt acél szükségletét döntő részben hazai termelés­ből kell fedeznünk, nemcsak azért, mert az gazdaságosabb, de figyelembe kell vennünk azt is. hogy a kohászati nyers­anyagok importját a szocialis­ta országokból lehet biztosíta­ni. a kohászati termékeket vi­szont csak tőkés országokból hozhatnánk be. • Nyilvánvaló, hogy ipari termelésünk fej­lesztését nem tehetjük a kapi­talista országok függvényévé. A kohászat beruházásai a meglévő üzemek termelőképes­ségének jobb kihasználásán, korszerűsítésén kívül a Sztálin Vasmű első lépcsőjének befe­jezését is szolgálják. Az első lépcső teljes befejezése csupán mintegy negyed részét igényli annak az összegnek, amelyet eddig a Sztálin Vasműbe fek­tettünk. Ezzel a beruházással elérjük a gépgyártás nyers­anyagellátásának bővülését és egyben lehetővé válik, hogy a legmunkaigényesebb kohá­szati terméket, a finomle­mezt, amelyben nagy hiány van most az egész világon, je­lentős mennyiségben állítsuk elő. A Sztálin Vasmű a hen- gerdén kívül egyéb fontos lé­tesítményekkel is bővül. Az idén elkészült első kokszoló­blokkon kívül felépül a máso­dik is a hozzájuk tartozó ve­gyiművei együtt. A kohó- koksztermelés előirányzott fej­lesztése lehetővé teszi, hogy az 1955. évi 2 százalékkal szem­ben 1960-ban az összes szük­séglet. mintegy 33 százalékát hazai termelésből fedezzük eg megvalósítani. Ezenkívül a A gépiparban át kell térni az új, korszerű gyártmányok termelésére A nehézipar már említett ágain, a nyersanyag-, alap anyag- és energiatermelésen kívül a népgazdaság többi ágainak fejlesztése különösen nagy követelményt támaszt a gépiparral szemben. Ezért a tervezet a gépipar termelésé­nek növekedését mintegy 70 százalékban irányozza elő. A gépipar termelésének előirány zott 70 százalékos emelését megköveteli a beruházások öt év alatt mintegy 145 százalék­kal növekvő gépszükséglete, a nemzetközi szakosítás és kooperáció által támasztott követelmények, valamint a külkereskedelem igényei is. A gépipar új gyártmányainál! egész sorával diesel-mozdo­nyokkal. korszerű mezőgazda- sági gépekkel, híradástechni­kai berendezésekkel és műsze­rekkel jelentős változást kell előidézniük a népgazdaság kü­lönböző ágainak technikai szín­vonalában. A gépiparral szem­ben támasztott egyik legfonto sabb követelmény a második ötéves terv irányelveiben, hogy a gépipar gyorsabban térjen át új, korszerű gyárt­mányok termelésére. Ipari vezetésünk egyik leg­nagyobb hibája, hogy az új és korszerű gyártmányok beve­zetésének előkészítése nagyon hosszú időt vesz igénybe, emiatt számos, a tervezés idő­szakában még korszerű gyárt­mányunk a folyamatos gyártás megindulásakor már elavulttá válik. E hiba kiküszöbölése végett meg kell erősítenünk az egyes nagyüzemekben mű­ködő szerkesztő részlegeket, az üzemek vezetőit és dolgozóit messzemenően érdekeltté kell tennünk a korszerű gyártmá­nyokra való áttérésben. Ma az anyagi érdekeltség bizonyos mértékben a régi termékek to* vábbi gyártására ösztönöz; Például a Magyar Adócsőgyár új thoriumos wolframkatódú adócsövet fejlesztett ki, amely a réginek csaknem harmadába kerül és élettartama is sokkal hosszabb. Ez a gyártmányfej­lesztés egymillió forintos ter­melési értékkiesést eredmé­nyezett az üzemnek, mert az új gyártmány ára önköltségi alapon sokkal olcsóbb a régi­nél. Meg kell változtatnunk ezt a helyzetet és feltétlenül el kell érnünk, hogy az üze­mek érdekeltek legyenek az új, korszerű gyártmányok ter­melésére való áttérésben. Az új gyártmányok fejlesztésében az egyik legfontosabb irányelv kell, hogy legyen — figyelem­be véve az ország nyersanyag helyzetét — az anyaghányad csökkentése. Több gyártmá­nyunk súlya a teljesítményhez képest meghaladja a korszerű színvonalat, ami azon kívül* hogy anyagpazarláshoz vezet, gyártmányainkat bizonyos, mértékben korszerűtlenné is teszi. Többek között ez is oka annak, hogy a fajlagos anyag­felhasználás országunkban magasabb, mint a fejlett ipari országokban. Ebből kiindulva, a második ötéves terv irány­elvei célul tűzik ki az anyag­hányad jelentős csökkentését. A gépipar termelésének mint­egy 70 százalékos emelkedése mellett a felhasznált anyag ér­téke hozzávetőlegesen mint­egy 50 százalékkal emelkedik; E cél érdekében az alapanyag­termelésben nagy gondot kell fordítanunk a jó minőségű alapanyagok, ötvözött acélok termelésének gyorsabb arányú növelésére és a kohászatban (Folytatás a hetedik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents