Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-25 / 59. szám

a minőség és választék meg­javítására. Az anyagtakarékosság ter­mészetesen nagymértékben attól függ, hogy feltárják-e üzemeink a belső tartalékokat, felkarolják-e a dolgozók és a műszakiak anyagtakarékossági javaslatait. Az anyag — kü­lönösen az importanyag — ta­karékossági mozgalom üze­menkénti megszervezése párt­ós tömegszervezeteink, vala­mint gazdasági vezetésünk egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Figyelembe véve országunk nyersanyag­helyzetét, a gépiparon belül gyorsabban kell fejleszteni az elektró. és vácuumtechnlkát, a híradástechnikát, valamint a műszeripart, a magyar ipar­nak ezeket a hagyományos ágait, A második ötéves terv megvalósításában, a beruházá­sok és felújítások kivitelezésé­ben az építőiparra igen jelen­tős feladatok hárulnak. Ezért biztosítani kell, hogy az épí­tőipar idejekorán felkészül­hessen feladatainak elvégzé­sére, mert számos nagy és bo­nyolult építkezést viszonylag rövid idő alatt kell befejez­nie. Az építkezéseknek az elő­(folytatás a hatodik oldalról) írt határidőkre való befejezé­se és az építőipar műszaki színvonala emelésének érde­kében meg kell javítani az építkezési beruházások gazda­sági előkészítő munkáját, az építkezések műszaki tervezé­sét. Fokozottabban kell alkal­mazni az építkezéseknél a gé­pesítést, nagyobb súlyt kell helyezni az építőipar kisgépe- sítésére is. Az építőiparban komoly szervező munkát kell végezni az építési-szerelési munkák költségeinek legalább 10 százalékos csökkentésére. Meg kell gyorsítanunk az építőanyagipar fejlesztését is, ezen belül ki kell emelni a cementipar fejlesztésének nép- gazdasági jelentőségét. A meg­felelően fejlesztett cementipar a korszerű építőanyaggyártás legfontosabb tényezője. A ce­mentipar fejlesztésével bizto­sítható a vasbeton előregyártó ipar további nagyarányú meny- nyiségi és minőségi fejleszté­se is. Az építőanyagokban mutat" kozó hiány pótlására jobban fel kell használnunk a helyi termelési lehetőségeket — a kőbányákat, a mészégetőket, a szénporos téglaégetést, a vá­lyogtéglát és egyebeket. 40 százalékkal nő a lakosság ellátása könnyűipari cikkekkel A második ötéves tervben a könnyűipar termelését — az ipar többi ágaihoz képest viszonylag lassan, mintegy 25 százalékkal tervezzük emelni. A könnyűipar termeléséből azonban — az export részará­nyának csökkentése miatt — több jut a hazai szükségletek kielégítésére. Ily módon a la­kosság könnyűipari cikkekkel való ellátása 5 év alatt, mint­egy 40 százalékkal emelkedik. Ez a 40 százalékos emelkedés kielégíti a 25 százalékos élet­színvonal növekedéséből ere­dő követelményeket. A köny- nyűipari cikkek exportját nem növelhetjük azért sem. mert a termelés amjígy is, nagyrészt külföldi nyersanyagokra épül. és további növelése csak tő" kés országokból behozott anya­gokkal lenne biztosítható. Ugyanakkor a tőkés piacokon, az egyre erősödő túlkínálat miatt, könnyűiparunk termé­keit egyre nehezebb eladni. Az export részarányának csök­kentése a könnyűipar termelé­sében, a lakosság részére ter­melt cikkek minőségében is jelentős javulást tesz lehetővé. A növekvő mezőgazdasági termelés alapján az élelmi­szeriparra az a feladat hárul, hooy egyre nagyobb mennyi­ségben, javuló minőségben, bő­vebb választékban biztosítsa a lakosság élelmiszeripari termé­kek iránt jelentkező szükség­letének kielégítését, fokozza a gyártás higiéniáját a csoma­golás tetszetősségét és az ex­portban is növelje a kiváló minőségű termékek részará­nyát. Meg kell kezdeni több mezőgazdasági nyersanyag helyettesítését szintetikus, il­letőleg vegyi alapanyagokkal, elsősorban az ipari szesz- és a mosószergyártás területén. összefoglalva: az ipar fej­lesztését az irányelvtervezet messzemenően a hazai adottsá­gok és szükségletek alapján határozta meg. Á Politikai Bi­zottság véleménye szerint az irányelvtervezet helyesen álla­pítja meg az ipar egyes ágai közötti belső arányokat és fi­gyelembe veszi a műszaki színvonal fejlesztésének köve­telményeit. A mezőgazdaság fejlesztésének irányelvei A népgazdaság arányos fej­lődése, hazánk lakosságának élelmiszerrel, hússal, zsírral, vajjal stb való bőségesebb el­látása, a könnyűipar nyers­anyaggal való ellátása meg­követeli a mezőgazdasági ter­melés . fellendítését. Enélkül aránytalanság következne be a növekvő szükséglet és az élelmiszerek termelése között és nem teljesíthetnénk export­tervünket sem, amely pedig a gépkivitel mellett számottevő mértékben épül a mezőgazda- sági termékek kivitelére is. Mindebből kiindulva a máso­dik ötéves terv időszakában •— az első ötéves tervhez ké­pest — a mezőgazdasági ter­melést 27 százalékkal kíván­juk növelni A mezőgazdasági termelés fellendítését lehetővé teszi az, hogy gyorsan fejlődő szocia­lista iparral rendelkezünk hogy mezőgazdaságunkban egyre inkább tért hódít a szo­cialista gazdálkodás, amely a mezőgazdasági tudományok vívmányait hatékonyan hasz­nálhatja fel a termelésben. Az állami gazdaságok fölé­nye és a gépállomások segít­ségét felhasználó termelőszö­vetkezetek előnye egyre in­kább kifejezésre jut termés- eredményeinkben Ez elősegíti, hogy a második ötéves terv­ben további jelentős haladást érjünk el a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében és a termelőszövetkezetbe az ön­kéntesség elve alapján, egyre több és több egyénileg gazdál­kodó paraszt lépjen be, s ily módon a mezőgazdaság szo­cialista szektora a második ötéves tervidőszak, végére el­érje az ország szántóterületé­nek 55—60 százalékát. es A mezőgazdasági termelés 27 százalékos növekedése reális célkitűzés Az elmúlt hónapokban sok vita folyt a mezőgazdasági termelés előirányzott 27 száza­lékos növelésének lehetőségé­ről és a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében magunk elé tűzött célok elérésének le­hetőségéről, azaz arról, hogy a kettős feladatot: a mezőgaz­dasági termelés fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében való lényeges előrejutást együtt elérhet­jük-e? Néhány mezőgazdasági szakember túlzottnak tartotta mezőgazdasági termelésünk előirányzatát és talán még annak tartja ma is. E cél el­érésére azonban — sok tény bizonyítja ezt — megvan a gazdasági lehetőség. A me­zőgazdaságban nagyon sok olyan tartalékkal rendelke­zünk, amelyeknek felhaszná­lása a mi társadalmi és gazda­sági viszonyaink között lehet­séges. A mezőgazdasági ter­melés fellendítéséhez termé­szetesen komoly erőfeszítésre, az erők összpontosítására van szükség és arra, hogy a me­zőgazdasági termelés fellen­dítését továbbra is a nép­gazdaság fejlesztése egyik kulcskérdésének tekintsük. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének anyagi feltéte­lei között különösen nagy je­lentőségű a beruházások növe­lése. A mezőgazdasági terme­lés fejlesztésére kereken 14 milliárdot fordítunk a máso­dik ötéves terv során, azaz mintegy 50 százalékkal töb­bet, mint az első ötéves terv­ben. Ez mindenekelőtt a me­zőgazdáság gyorsabb ütemű gépesítését teszi lehetővé. A második ötéves terv csaknem kétszer annyit irányoz elő gé­pekre, mint amennyit az első ötéves tervben fordítottunk er­re. Az erőgépek között nagy­mértékben növekszik az uni- verzál traktorok száma és az előző évekhez viszonyítva több munkagéphez jut a me­zőgazdaság. Mindez növeli a gépesítés hatását mind a me­zőgazdasági termelés növelésé­ben, mind a munka termelé­kenységének emelésében. A gépesítés a mi mezőgaz­daságunkban — egyes elvtár­sak véleményével ellentétben —nem teremt munkaerőfeles­leget, hanem megkönnyíti a munkát és lehetővé teszi, hogy a még nem gépesíthető mun­kafolyamatokat jobb minőség­ben és gyorsabban végezzük el, s ilymódon belterjessé te­gyük növénytermelésünket és állattenyésztésünket. Nagymértékben megjavult a mezőgazdaság műtrágyaellá­tása. A műtrágya-felhasználás növelése a termésátlagok fo­kozásának igen fontos ténye­zője, ezenkívül azonban az istállótrágya helyes kezelésé­vel, idejében és megfelelő mó­don történő alászántásával, a talajművelés további javításá­val, a talajjavítással még igen sok reális tartalékot szabadít­hatunk fel a hozamok növelé­sére. A felsoroltakon kívül még különösen jelentősek az új és nagyobb arányban fel- használásra kerülő növény­védőszerek, állati tápszerek, antibiotikumok. A hozamok növelésében igen nagy jelentő­sége van a vetőmagvak minő­ségének és a vetőmagtermesz­tés megszervezésének. Az a korábbi határozat, mely szerint a kenyér- és takarmánygabona vetésterületeinket négyéven­ként nemesített vető­maggal kell felújítani, ered­ményesnek bizonyult. Fokozni kívánjuk a fajta- hybrid és beltenyésztett hyb­rid kukorieavetőmag termesz­tését. Csupán ez az intézkedés biztosítja, hogy a kukorica ter­mésátlaga mintegy 15 száza­lékkal emelkedjék. Takarmánynövényeink közül a kukoricán kívül elsősorban a lucerna és a vöröshere ter­mesztését kívánjuk jelentősen növelni; Nagy jelentőségű az a té­nyező is. hoffv a második öt­éves terv időszakában a víz- gazdálkodás fejlesztésére csak­nem kétszer annyi beruházás jut, mint az első ötéves terv időszakában; E téren igen fontos feladatokat kell megoldanunk, mint belvízleve­zető hálózatunk rendbehozása, illetve további kiépítése és nem utolsó sorban az árvíz- védelem fokozása, amelynek elhanyagolása az utolsó évek­ben nagyon súlyos károkat okozott. Hazánk értékes — el­sősorban tiszántúli — területei sokat szenvednek a szárazság­tól. Öntözőgazdálkodásunk fej­lesztésével fokozzuk mezőgaz­dasági termelésünk biztonsá­gát ezeken a területeken. Fontos feladatunk, termő­földjeink mentesítése a belvi­zektől. Főleg a múlt évben, de az idén is sok kárt okozott, hogy a lezúduló, hatalmas víz­tömegek nagy területeken egy­két év fáradságos munkáját és termését is tönkretették. 1960-ig mintegy 1,5 millió kát. holdat kívánunk a belvizektől mentesíteni. Az ezzel kapcso­latos kiadásokra csaknem X milliárd forintot irányoztunk elő. Párt- és állami szerveink mozgósítsanak minél nagyobb társadalmi erőt e valósítására; A tervezett 27 százalékos ter­mésnövelés lényeges feltétele a talaj termőerejének fokozá­sa. Számításba kell itt ven­nünk. hogy kb. egymillió kát. hold silány homokunk és csak­nem egymillió kát. hold szikes talajunk van. Fontos felada­tunk ezek termővé tétele. Olyan feladat ez, amelynek a végrehajtása az erők nagysza­bású összpontosítását igényli. A kísérletek azt bizonyítják, hogy e földek két-három év alatt elérhetik jó termőföld­jeink hozamát és a javítási költségek viszonylag rövid idő alatt bőségesen vissza térülnek. Kihalóink szorgos munkájá­nak eredményeként ma már megtaláltuk a talajok megja­vításának gépi eszközeit is A leggyorsabb és legeredménye­sebb módszernek bizonyul a többi között a savanyú talajok meszezése. homoktalajaink zöldtrágyázással összekapcsolt mélyművelése. olyan 1 termelési társulásait, amely utóbbiakat a legcélszerűbb a földművesszövetkezetek kere­teiben létrehozni. A fokozatos­ság érvényesítése, különböző termelési társulások, termelő­szövetkezeti csoportok foko­zottabb támogatása semmi­képpen sem jelentheti azonban a termelőszövetkezetek gazda­sági megszilárdításának és fej­lesztésének az elhanyagolását. A termelőszövetkezeti út to­vábbra is a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének fő út­ja lesz. A mezőgazdaság szocialista szektora mellett nem szabad elhanyagolnunk az egyéni ter­melők gazdálkodását sem. A tervezet szerint jelentősen nö­vekszik az egyénileg gazdál­kodók termelésének fejleszté­séhez szükséges anyagi eszkö­zök, gépek, műtrágya és nö­vényvédőszerek mennyisége, s növekszik az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok ér­dekeltsége is a hozamok nö­velésében. Ezeknek az anyagi eszközöknek és az anyagi ér­dekeltségnek alkalmazása mellett helyes politikával, a dolgozó parasztok termelési biztonságának növelésével el­érhető, hogy az egyéni gazda­ságokban is növekedjék a ter­melés; A termésátlagok lényeges növelése nélkül nem csökkenthetjük jelentősen a kenyérgabona vetésterületét Beszélnünk kell még a me­zőgazdasági terv néhány so­kat vitatott és ténylegesen nem könnyű kérdéséről. Egyik ilyen probléma a tervezett 29—30 millió mázsa kenyér- gabona megtermelése 1960- ban. Ez a kérdés szorosan ösz- cél meg- ezefügg a takarmánybázis nö­velésével, illetőleg a mezőgaz­Meg kell javítani a termelőszövetkezeti szervezés módszereit A tervezett termelésnövelés eléréséhez szükséges, hogy a terméshozamok a mezőgazda­ság minden szektorában, de mindenekelőtt az állami gaz­daságokban és a termelőszövet­kezetekben növekedjenek. A szántóterület 13 százalékát el­foglaló állami gazdaságok ál­talában megszilárdultak és ma már rendelkeznek a ter­méshozamok állandó növelé­séhez szükséges anyagi felté­telekkel; 1955, évi termésátla­guk és minden jel szerint ez évi terméseredményeik még inkább bizonyítják ezt. Min­den reális lehetőség megvan arra, hogy az országosan elő­irányzott 27 százalékos termés­növekedésen belül az állami gazdaságok legalább 10 százalé­kos emelkedést érjenek el. Hasonló a helyzet a koráb­ban megalakult termelőszövet­kezeteknél is. Országunkban kereken 3200 régi termelő- szövetkezet van, amelyek már tavaly is minden fő növény­féléből többet tudtak termelni kát. holdanként, mint az egyé­nileg gazdálkodók. Gazdálko­dásuk megszilárdulása, erő­södése hazánkban kétségtele­nül kedvezőbb feltételek kö­zött megy végbe, mint a ko­rábbi időszakban, vagy külö­nösen, mint a kollektivizálás idején a Szovjetunióban végbe­ment. Fejlett szocialista ipa­runk, sokoldalú szervezési ta­pasztalataink. a mezőgazda­ságban is megszilárdult szo­cialista szektorunk, valamint a szocialista országok közötti együttműködés nagymértékű kiszélesedése, az átszervezés­nek olyan feltételei, amelyek alátámasztják, reálissá leszik a mezőgazdasági termelés ter­vezett erőteljes fejlesztését. A mezőgazdaság rendelkezé­sére álló gépek felhasználásá­ban, a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésében és fejlesztésében igen nagy szere­pük van a gépállomásoknak. A gépállomások munkáját to­vább kell javítanunk, növelni kell befolyásukat és felelőssé­güket a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésében. A gépállo­mások vezetőit, dolgozóit anyagilag is érdekeltebbé kell tenni a hozzájuk tartozó ter­melőszövetkezetek és községek | s®n terméseredményeinek növelé­sében. A mezőgazdasági termelés fellendítése azonban megköve­teli a termelőszövetkezeti szer­vezés módszereinek alapvető megjavítását. A legdöntőbb követelmény, hogy a szervezés során az önkéntesség elvének betartásával és a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek meg­győző bizonyításával jöjjenek létre életképes nagyüzemi gazdaságok, a régebbi terme­lőszövetkezetek fejlesztése pe­dig gazdasági alapjaik megszi­lárdításával, nagyüzemi szer­vezetük kiépítésével történ­jék. Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében ne kövessük el az 1953 júniusa előtti hibákat, jobban kell támogatnunk a termelőszövetkezeti csoporto­kat, az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságokat és a dolgozó parasztok különböző daság.belterjes irányú fejlesz­tésével; Az irányelv-tervezetnek eh­hez a részéhez számos hozzá­szólás érkezett a Központi Vezetőség tagjai, a mezőgaz­dasági vezetők, és a termelés­ben dolgozók köréből is. Az észrevételek és módosító ja­vaslatok lényege a kenyérga­bona vetésterületének bizo­nyos csökkentése, a takar­mány-, a.2 ipari és más mun­kaigényes növények vetés- területének növelése javára. A kérdés vizsgálatánál abból kell kiindulnunk, hogy orszá­gunk kenyérgabona-szükségle­tének biztosítása nem függhet tőkés piacoktól. Az ország kenyérellátásán kívül kenyér- gabonából megfelelő tartalékot is képeznünk kell. Az ország lakosságának ellátása kenyér­rel és liszttel mindaddig a me­zőgazdaság előtt álló legfonto­sabb feladat marad, amíg ezt a kérdést országon belül, vagy a szocialista tábor országai kö­zötti együttműködés keretében véglegesen meg nem oldottuk. Az ország számára szükséges kenyérgabona-mennyiséget el­sősorban a búza és a rozs ter­mésátlagának növelésével kí­vánjuk biztosítani, de amíg ezen a téren számottevő ered­ményt felmutatni nem tudunk, a kenyérgabona vetésterületét jelentősen nem csökkenthet­jük. Látnunk kell azonban azt is. hogy a mezőgazdasági termő- terület tervezett arányai a ta­karmánytermelés jelentős nö­velése ellenére sem biztosítják kellő mértékben a takarmány­ellátást. figyelembe véve az állatállomány tervezett növe­kedését A tervezetben különö- fehérjetak ármányokból | mutatkozik bizonyos hiány, bár hozzá kell tennem, ez a hiánv kisebb, mint az elmúlt években. A hiány kiküszöbölé­séért komoly erőfeszítéseket kell tennünk elsősorban a ho­zamok növelésére, a takar­mány betakarításánál mutat­kozó nagy veszteségek csök­kentésére. Ugyanakkor el kell érnünk, hogy minél kevesebb takarmánynak használható me­zőgazdasági terméket hasz­náljon fel az élelmiszeripar szeszgyártásra, keményítőter­melésre, műanyag-gyártásra stb. Tekintve, hogy fehérjében hiány mutatkozik, gondoskodni kell arról is, hogy baráti or­szágokból kiegészítő takar­mányként fehérjében dús ta­karmányokat, különösen állati fehérjéket hozzunk be. A takarmánykérdés vizsgá­latánál tehát abból kell ki­indulnunk, hogy ennek meg­oldása nem történhetik ke­nyérgabona-termelésünk ro­vására. Felvetődhet a kérdés, hogy 29—30 millió métermázsa ga­bona megtermelése nem mond-e ellent a mezőgazda­ság belterjesség irányába való fejlesztésének. E két követel­mény teljesítése nem zárja ki egymást. A mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztését mutatja, hogy az előirányzat szerint állattenyésztés gyorsabban fej­lődik, mint a növénytermelés és részaránya valamelyest nö vekszik. Az állatállományon belül növekszik a szarvas- marha aránya. Növekszik a munkaigényes kultúrák — kü­lönösen a kukorica, cukorré­pa, szálastakarmányok, hüve­lyesek, takarmánymagvak — aránya. A belterjesség növelé­sét teszi lehetővé az öntözött terület mintegy 50 százalékos kiterjesztése is. A tervezet szerint majdnem kétszeresre növekszik a lucernamag-ter- mesztés területe és emelkedik a vöröshere magtermesztés is. A magtermesztés kiterjesztése összefügg nemzetközi megálla­podásokban vállalt kötelezett­ségekkel, melyek szerint Ma­gyarország jelentős mennyi, ségben szállít a szocialista or szágoknak különféle magva­kat. Ugyancsak nemzetközi meg­állapodás támasztja alá a gyü­mölcstermesztés fejlesztését. A nagyüzemi gyümölcsösök területe a második ötéves terv időszakában, a tervezet Szerint 85 százalékkal növekszik. Az export- és belföldi fogyasztás céljára szolgáló nagyüzemi gyümölcstermesztés jelentős fejlesztésén kívül, lényegesen megjavítjuk a házi kertek gyümölcsfa-oltványokkal való ellátását is. Erre a célra a má­sodik ötéves terv során mint­egy 15 millió gyümölcsfa­oltványt hozunk forgalomba. A szőIq- és borellátás, vala­mint export további megjaví­tásának alapvető feltétele szőlőterületeink állagának és termelőképességének helyre- állítása. A lakosság ellátása és az export fokozása szempontjá­ból igen jelentős feladat a zöldségfélék termesztésének további fejlesztése is. Ezért meg kell erősítenünk- a helyi tanácsoknál a kertészet szak­mai irányítását. A gépesítés fokozása, a talaj- javítás, a műtrágyafelhaszná­lás növekedése, a mezőgazda­ság kézi munkaigényének biz­tosítása és az irányelvekben felsorolt többi intézkedés olyan tényezők, amelyek együttes hatása lehetővé teszi — a vetésterv arányainak lé­nyegesebb megváltoztatása nélkül is — mezőgazdasági termelésünk belterjességének fokozását, a tervezett termés- növekedés elérését. A mező- gazdasági terv teljesítésének feltételei adva vannak. Meg­valósításukhoz azonban a párt és a kormány sokoldalú intéz­kedése, egész dolgozó népünk nagyarányú erőfeszítése szük­séges, Á közlekedés és hírközlés fejlesztésének ötéves terve A közlekedésnek nagy jelen­tősége van a növekvő mennyi­ségű ipari és mezőgazdasági termék elszállításában. a la­kosság utazási kényelmének fokozásában. A közlekedésnek a népgazdaságban betöltött nagy szerepe szükségessé te­szi mindenekelőtt a vasúti és a tehergépkocsi-szállítás kor­szerűsítését. A vasúti közleke­dés fejlesztésének fő iránya a dieselesités és a villamosítás, öt év alatt iparunk több mint 300 különböző teljesítményű diesel-, illetve diesel-elektro­mos mozdonyt gyárt közleke­désünk számára. Az irányelvek a vasútvonalak villamosításá­nak viszonylag szerény elő­irányzatát tartalmazzák 1960- ra a vasút villamosmozdony- parkja mintegy 30 villamos­mozdonnyal növekszik. Na­gyobb arányú hálózatfejlesztés a második ötéves terv idősza­kában nem lehetséges, mert az 1960-ra rendelkezésre álló villamosmozdony-park nem lenne elegendő további villa­mosított vonalak forgalmának lebonyolításához; A vasúti szállításban jelen­tős lépést teszünk előre azzal, hogy a javaslat szerint öt év alatt mintegy 11 000 db. teher­kocsit kap a vasút, ami a te­herkocsi-állomány összes rak­súlykapacitását csaknem 30 százalékkal növeli. Meg kell azonban mondanunk, hogy ennek ellenére továbbra is még sok. csak gazdaságtalanul üzemben tartható vasúti kocsi­val rendelkezünk. A vasúti szállítás megjavításában a be­ruházásokon kívül nagy jelen­tősége van a felesleges szállí­tások kiküszöbölésének; Ha tervszerűbbé tesszük a szállí­tásokat, ha következetes szer* vezéssel csökkentjük az átla­gos szállítási távolságot, csök­kennek a vasúttal szemben tár masztott követelmények is. A szállítások gazdaságossá­gának fokozásában és a devi­zában jelentkező fuvardíj ki­adásaink csökkentésében szá­mottevő jelentősége van a tervbevett 8 Duna-tengerjáró hajó forgalomba állításánakj (Folytatás a nyolcadik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents