Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-14 / 56. szám

I a SZABAD ISOGR'Cd 1936. július 14. Megyénk kulturális életének problémái A zeneiskola gondjairól Salgótarjánban 1955. decemberében Állami Ze­neiskola nyílott. A város kiéhezett zenei tanul,ni- váqyát bizonyítja hoqy az induló zeneiskolák ál­talános képétől eltérően nemcsak a divatos zon- qora- és heqedű tanszék indult meq az előképző osztályon kívül, hanem — különféle fa- és réz­fúvós, qordonka, gordon, ének — összesen 16 tanszakkal dicsekedhetünk. Természetesen mindezt nem valósíthattuk vol- pa meg a leqszükséqesebb hangszerek nélkül. Se­gítségünkre siettek e téren elsősorban a helyi zenekarok (acélárugyár!, úttörőházi és bányai), akik fúvós és vonós hangszereket kölcsönöztek az iskola, tanulóinak. Sajnos ez a lehetőség kime­rült, mivel a pillanatnyilag szabad hangszereket már rég kiadták ezek az együttesek. A zeneiskola saját hangszerekkel egyáltalán nem rendelkezett, majd a Népművelési Miniszté­riumtól később pedig a városi tanács VB-tö| kap­tuk meg a meginduláshoz legszükségesebb hang­szereket. így a Népművelésüqyi Minisztérium ajándékaként 3 úi, értékes zonqorát, 2 — 2 klari­nétot, illetve vadászkürtöt, összesen 77 000 forint értékben, a városi tanácstól pedig egy-egy fa- qotot. fuvolát, oboát kapott iskolánk 19 500 forint értékben. A zeneiskola saját költséqvetéséből 1 pianinót, 1 oboát, eqy nagybőgőt és egy gordon­kát (mindkettőt vonóval) szerzett be 26 980 forint értékben. A zeneiskolák anyagi támogatása mindenütt a tanácsok feladata és nem a minisztériumé. Ez érthető, hiszen a Népművelésügyi Minisztérium­hoz összesen 51 zeneoktatási intézmény tartozik, melyeknek anyagi támogatását egy szerv nem tudná biztosítani. Éppen ezért érdemes megfi­gyelni, hogy a mi esetünkben méqis a Népműve­lésügyi Minisztérium áldozott legtöbbet a gyer­mekcipőben járó iskolánk támogatására. Eddigi eredményeink, és a Június 25 —26-án tar­tott beiratások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy hangszertárunk bővítése elsőrendű felada­taink közé kell, hogy tartozzon. Iskolánknak költségvetésünk szerint mintegy 200 000 forint értékű hangszerre (4 darab zon­gora, 6 darab heqedű és tartozékai, gordonkák, Böhm fuvola, francia oboa, faqot. klarinét, trom­bita; vadászkürt, tolóharsona stb.) lenne szüksé­ge­Hasonlóképpen súlyos a zeneiskola épületének problémája. A Bartók Béla úti általános iskolá­ban a tanulók igen sivár körülmények között dol­gozhattak. Zenei felszerelések itt egyáltalán nem voltak. A hideg tantermekben a hangszalagok óvása érdekében az éneklés veszélyes volt. De a tantermek nagy méreteik miatt zenei tanításra alkalmatlanok. Az épület ezenkívül zajos, hiszen a vasút mellett van. Szomorú a helyzet a Városi tfultúrházban lévő négy helyiségben is. Az eqy- másba nyíló tantermekben a nagy zaj és forga­lom következtéiben lehetetlen a tanítás. Ráadásul a helyiségek kövesek, hidegek, sötétek. Találtunk mi megfelelő épületet zeneiskolának, a volt katolikus kör, pillanatnyilag MTH tanuló- otthon helyiségét. Ez az otthon egyáltalán nincs kihasználva, a 38 tanulónak sokkal könnyebb lenne két nagyobb hálóhelyiséget, betegszobát, konyhát ebéidlőt, fürdőt stb. biztosítani. A zeneis­kolának ugyanis legalább nyolc tanteremre lenne szüksége, hogv minden igényeket ki tudjunk elé­gíteni és az érdeklődésnek megfelelően a lét­számkeretet is felemelhessük. Mivel kérésünk nemcsak a zeneiskola ügye, hanem az egész város dolgozóinak, sőt a megye zenekuiturális életének évek óta vajúdó problé­mája, reméljük a városi tanács végrehajtó bizott­sága segíteni foqla munkánkat kérésünk teljesí­tésével és célkitűzéseink támogatásával. Váczi Gyula Virág László igazgató igazgató helyettes LEVELEINK NYOMÁN BÜROKRÁCIA - SO It HEAD Hl'A Ismét egy munkáslevél — ismét lelketlen- ség és „tervszerűség'* és bürokrácia. Ludányi József elvtárs Csizmadia-telepi salgótarjáni olvasónk, a bányatelep nyug­díjas bányászainak és a most is dolgozó bá­nyászainak jogos kérésével fordult szerkesz­tőségünkhöz. Azt panaszolja el, hogy a lakó­telep 70, de talán már 80 éve épült házai rendkívül elhanyagolt állapotban vannak; a vályogból érnilt falak omladoznak, a bedőlt részeket nem győzik tapasztgatni, annyira nedvesek és elhanyagoltak, hogy szinte a Jó­zsef Attila által leírt nyomorúságos lakásvi­szonyok továbbélésének tűnik az itteni hely­zet. A minap felkerestük a levélben jelzett la­kásokat és a lakókat, megvizsgáltuk a való helyzetet. A valóság talán még súlyosabb, mint a levél leírása. Rendkívül elszomorító az illetékes szerveknek az a felelőtlen lelket- lensége. Annál is bántóbb ez. mert az idős. a nehéz munkában megrokkant bányászok megbecsülésük teljes hiányát látják ebben. De igazságtalanok lennénk az ügyintéző szervekkel, ha csak a lakók sérelméről ír­nánk. Érdeklődnek ezek a probléma iránt. Hol bizottság tesz helyszíni vizsgálatot, hol egyes személyek ellenőriznek, röviden szól­va, alaposan meg hányták-vetelték a feladatot és annak teljesítésének lehetőségét. A hosszú lervezgetésnek és a gyakori „ki­szállásnak*’ meg is lett az eredménye. Két munkacsoport megkezdte a javítási munkála­tokat. Igaz, hogy csak kezdte, de folytatni csak egy folytatta. Az egyik csoportot ugyanis átirányították egy „lényegesebb", egy „fonto­sabb" munkára. Egy korábban már megjaví­tott lakáshoz — tekintve a nyári nagy meleg­re — nyárikonyhát építenek. De a Csizmadia-telepen maradt csoport bi­zonyosan jól halad a munkával — gondolhat­ja a saalgáltató vállalati berkekben járatlan egyszerű halandó. Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog. Hogy az építőcsoport szak­munkásai — a Licskó testvérek — ne teljesen szívvel és odaadással dolgozzanak, arról is gondoskodtak. Korábbi munkahelyükön Vli­es bérkategóriába sorolták őket. most (lé­nyegesen csökkentett fizetésüket) az V-ösbe. így tehát két kőműves — teljesen érthetően — azon gondolkodik, hoev otthagyja a válla­latot. De a munka mégis halad. Nem tekint­ve ugyan lényegre, a fontossági, illetve sür­gősségi rendre, de a munka „sorrendben“ ha nem is halad, de haladozik. A kőművesek lát­ják. tudák, hogy a hatos a huszas, huszon­egyes és a huszonkettes számú ház sokkal kritikusabb állapotban van, mint amelyet most javítanak de ők aszerint dolgoznak, ahogyan parancsolnak nekik. És feletteseik meghagyták számukra, hogy ilyen sorrend­ben végezzék a munkát. Nem a kőművesek fe. lelőssége tehát, hogy ígv halad a munka. Csupán egyetlen kérdés még: mi lesz özv. Kovács Ignácnénak a nedves, penészes lakás­ban tönkrement bútoraival? Jó lenne, ha er­re is válaszolna valaki Mi szükséges az igen sürgős műnk mielőbbi elvégzéséhez? Lelkiismeret, felelősség és em­berség. Meg van ez az építő szolgáltató válla­latnál? Tettekkel kell válaszolnia. Bükkhegyi János igazsága Lapunk július 7-i számában „Embertelenségből — jeles” címmel rövid cilzk jelent meg, amelyben a cikkíró azt kifogá­solja, hogy Bükkhegyi János elvtárs, a rónai üzemegység igazgatója, többszöri kérés el­lenére sem adott kocsit az üzem egyik dolgozójának ah­hoz, hogy a Budapestről ér­kező leányát, vejét és unokáját a Somoskőújfalui állomásról a salgói bányatelepre szállíthas­sa. A cikk szerint a Somogyi­család érkezésének idején ki­jött ugyan a hintó az állomás­ra, de ezt a Bükkhegyi-család és pesti vendégeik foglalták le Bükkhegyi elvtárs tiltako­zott a cikk állításai ellen. Til­takozására a szerkesztőség a helyszínen, valamennyi érde­kelt fél meghallgatásával ki­vizsgálta az ügyet és megálla­pította, hogy a cikliben foglal­tak nem felelnek meg a való­ságnak, mert 1. Bükkhegyi János elvtárs abban az időpontban, amikor a cikk s&erint az állomáson, a hintában volt, a valóságban a salgóbányai mozi előadását nézte végig. 2. Bükkhegyi elvtárs a So­mogyi-család részére időben biztosított kocsit. Nem a ki­sebb hintát, amely az ö csa­ládját és vendégeit hozta, ha­nem az üzem nagyobbik kocsi­ját, ez jobban megfelelt Somo­gyiaknak, akiknek sok csomag­juk volt. Ez a kocsi azonban előzőleg egy másik dolgozó lakodalmára hordta a vendé­geket, s mivel az esküvő ere­deti időpontja kitolódott, kés­ve, Bükkhegylék hintája után érkezett csak az állomásra. Edoes József, a hintó kocsisa azonban mindjárt közölte So­mogyiakkal — akik első pilla­natban azt hitték, értük jött a hintó, — hogy várjanak nyu­godtan, a nagyobbik kocsi fel­tétlenül jönni fog. Fél tízkor meg is érkezett, de Somogyiék nem várták meg. A szerkesztőség nagyon saj­nálja, hogy az alaptalan bírá­lat kedvezőtlen helyzetbe hoz­ta Bükkhegyi János elvtársat. A cikket Mester Mária, szer­kesztőségünk munkatársa írta, Somogyi János szóbeli tájé­koztatása alapján. A cikkíró súlyos hibát követett el azzal, hogy egyrészt félreértette So­mogyi Jánost (így került a cikkbe Bükkhegyi elvtárs, aki nem is volt jelen‘ az állomá­son) másrészt azért, mert megelégedett az egyoldalú — meglehetősen elfogult és bizo­nyos körülményeket elhallgató — tájékoztatással, s nem kér­dezte meg előzőleg a többi ér­dekelt személyt is, hogy így tisztázhatta volna az igazságot még a cikk megírása előtt. Felületes munkájáért Mester Máriát a szerkesztőség felelős­ségre vonta. H 1 K E K Állandó munkavédelmi kiállítás Budapesten A Szakszervezetek Országos Tanácsának Munkavédelmi Tudományos Intézete állandó munkavédelmi kiállítást nyi­tott Budapesten (VI., Rózsa Ferenc u. sarok). A kiállítás hétfő kivételével minden hét­köznap fél 12 órától 20 óráig, vasár- és ünnepnapokon 10 órától 14 óráig tart nyitva; A kiállítás látogatói a hely­színen bemutatókon, szakelő­adásokon és filmvetítéseken is bővíthetik munkavédelmi is­mereteiket és ugyancsak ren­delkezésükre áll egy szak- könyvtár is. — Nádat termelnek az Ipoly- menti tavakból. A kitermelt nád az építkezésekhez szüksé­ges faanyagot pótolná, illetve egy részét helyettesítené. ★ — Tánctanfolyamot indít a balassagyarmati járási műve. lődési otthon az ifjúság részé­re. Az első táncestre július 14-én kerül sor. * — Két tanteremmel bővítik az idén a bujáki általános is­kolát a meg növekedett igények kielégítésére. ★ — Bánkon üdülnek a megye legjobban tanuló úttörői. Az el. ső csoportot július 9-én az üdü­lők újabb csoportja váltotta fel, hogy két boldog hetet tölt­hessenek a 6zép fekvésű tó mentén. ★ — Kétszobás nevelői lakást adnak át még az idén Nógrád- szakálon a rászoruló pedagó­gusoknak. ■k — Üzembe állítják a moho- rai téglaégetőt. Már tárgyalnak az üzembe állítás időpontjáról. A tervek szerint a helyi álla­mi gazdaság kezelésében mű­ködne a téglaégető. ★ — Többnapos értekezleten beszélték meg a járás kulturá­lis életének problémáit a ba­lassagyarmati járás művelődési otthonainak vezetői ezen a hé­ten. * — Szénporos tégla építésé­vel kísérletezik az érsekvad­kerti tanács. Ha a kísérlet be. válik, a községi építkezések­hez már az idén helyileg állít­ják elő a téglát. ★ A SZÖVETKEZETI NAP­BA rendezte „Nevess ve­lünk’“ c. műsoros estjét a pásztói földművesszövetke­zet július 8-án. •k AZ OLIMPIÁRÓL és a szovjet sportról tartott elő­adást az MSZT Salgótarján városi titkársága július 9-én a MÉSZÖV kirendeltségében. — Művelődési házat kap a közeljövőben Érsekvadkert. A 266 ezer forintos költséggel épülő művelődési ház munkái­nak egy részét, közel 55 ezer forint értékben társadalmi munkával végzik a község la­kói. * — Gyönyörű ruűvelődési há. zat kap Dejtár község lakossá­ga. A 163 ezer forintos költ­séggel épülő művelődési ház költségeinek egy részét — mintegy 20 ezer forintot — tár­sadalmi munkával fedezik. Az építőanyagokhoz 45 ezer forint értékű helyi anyaggal járul­nak hozzá. ★ — Új iskolát kap Nógrádkö- vesd. A kéttantermes iskolát még ebben az évben átadják rendeltetésének. ★ — Az Ipolyból sódert bá­nyásznak a járás építkezései­hez a balassagyarmati járás­ban. Eddig mintegy 120 köb. méter sódert, homokot és ka­vicsot hoztak felszínre. ★ — Kislakás-építkezésekre 22 darab engedélyt adott ki ed­dig a balassagyarmati járási tanács. Az állami kölcsönnel épült lakások egyrészébe már be is költöztek a boldog tulaj­donosok. * — Kiállítást rendez a nóg- rádmegyei kézimunka. és dí­szítőkörök munkáiból a me­gyei tanács népművelési osz­tálya július 10. és 25-e között. A kiállításra a járások legjobb szakköreinek hímzéseiből, hor­golásaiból, kötéseiből válogat­ták ki a legszebb darabokat. A kiállítás színhelye a salgó­tarjáni városi művelődési' ott­hon. •k ERASMUS DESIDERIUS németalföldi humanista tudós halálának 420. évfordulója al­kalmából az egész világon megemlékeznek a nagy tudós munkásságáról. Kél nap a Magas Tátra hegyóriásai között Rövid családi tanácskozás lejtő- után döntöttünk, s pénteken Június első napjaiban já­runk. A Karancs északi jenek tövében, a Felvidék he­gyektől övezett völgyében pi- roslik a korai cseresznye, tel­jében virágzik az akác, s dús kalászokat ringat a szél. Való­sággal augusztusi hőségnek be­illő időjárás tikkasztja a vidé­ket. A hőségben lázas izgalom­mal várjuk a szombati napot* amikor reggel fél hétkor in­dul velünk az „Aeró-taxi” — c Csehszlovák „Turista” (meg­felel a mi IBUSZ kirendeltsé­günknek) hétvégi kiránduló ■repülőgépe — a Magas Tátra tövében fekvő Poprád felé. Külföldi nyaralásunk legna­gyobb élményét várjuk ettől az úttól. Szorgalmasan folyik a készülődés: fényképezőgép, távcső, hátizsák, tátrai térkép, s az ismerős túristák számára tartogatott tanácsai már mind “készenlétben várakoznak. Ám egyszerre rossz hír kese­ríti meg a várakozás édes iz­galmát. Táviratot kézbesíte­nek, amely szerint technikai okokból szombaton csak este 6 órakor indul a repülőgép a Tátrába, feltéve, ha jó lesz az időjárás. Bizony, ez nagyon le­hűti várakozásunkat. Felvető­dik a kérdés, érdemes-e 24 órá­ra elmenni, hiszen vasárnap este a gépnek vissza kell tér­nie? reggel már vonatra is ültünk. A rövidebb utat választva, Rozsnyó—Dobsina felé tartot­tunk. Dobsinán, a végállomá­son már berregő motorral vár­ta a vonatot a Tátra-Poprádi autóbusz. Csak néhány perc jutott az átszállásra, ezért fá­jó szívvel lemondtunk róla, hogy megkeressük a híres jég­barlangot, amelynek — föld­rajzi ismereteink szerint — itt Dobsinán kell lennie. Ám a ta­pasztalatlan túristákra mindig meglepetés vár! Mit sem sejt­ve, ragyogó napsütésben, a nyitott tetejű buszban a remek levegőt élvezve emelkedtünk mind magasabbra az Alacsony Tátra fenyvesekkel övezett szerpentinjén, majd egy gerin­cen átjutva beértünk a „Stra- tenai” völgybe, ahol feledhetet­len kép tárult elénk. A völgy neve magyarul: „Elveszett völgy”, s valóban, a szűk szo­rosban, égnek meredő szikla­csúcsok között kanyargó útja egy nagy barlang bejárata előtt bővül terebélyes völgy- gye. Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor a bejárat fe­lett ezt olvastam: „Dobsinai jégbarlang” ... Dehát miért dobsinai, amikor majd húsz kilométerre van Dobsinától? Nos, a helybeliek magyarázata egyszerű: azért, mert dobsinai bányászok fedezték fel... Hiába találtuk azonban meg a híres barlangot, meglátoga­tásáról fájó szívvel le kellett mondanunk, mert a külvilág plusz 33 és a barlang mínusz 9 fokos hőmérséklete közötti különbözet biztos tüdőgyulla­dást eredményezett volna, te­kintve, hogy nem rendelkez­tünk meleg ruhadarabokkal. Így hát a pihenés idején gyö­nyörködtünk a hegyi patak tiszta vizében és a benne sur­ranó pisztrángokban, s elbe­szélgettünk egy népes kirán­duló gyermekcsoport tagjaival, akik a Köztársaság jóvoltából több száz kilométer távolság­ról jöttek ide üdülni, hogy megismerjék hazájuk kimerít­hetetlen szépségű Tátráját és környékét. Poprádon a rohamosan gyü- lekedő viharfelhők ellenére is megdöbbentően csodás látvány tárult elénk: az állomás előtti térről először pillantottuk meg szívszorongva az alig 10—12 kilométerre fekvő Tátra, he­lyenként hóval borított mélye­déseit és gomolygó felhőkbe ütköző csúcsait. Sötétnek és haragosnak tűnt a hegység, amikor az első égzengés fü­leinkhez ért, szinte az az érzés támadt az emberben, mintha ez a félelmetesnek látszó ko­losszus szólalt volna meg rop­pant termetéhez illő hangon. Korán reggel azonban, ami­kor a csúcshoz értünk, úgy látszott, mintha múlóban vol­na a hegyóriás haragja. A fel­hős ég is tisztulni kezdett « sokkal barátságosabban tekin­tett ránk a lomnici csúcs ég- bemeredő, sziklás orra. Ám a korán jött nyárnak itt vége szakadt! Jeges szél süvített a villamos nyitott kirándulóko- csijának ülései között. Hej, de jó lett volna egy jó melegítő a tapasztalatlanságra valló szel- lős sort helyett! Stary-Smokovecon, azaz Ö- tátrafüreden szállást biztosítot­tunk magunknak, s a követke­ző villamossal Lomnic felé in­dultunk. Lomnicon a „Grand Hotel Praha” csodás parkján keresztül a „lanovka’“ (drót­kötélvasút) állomására értünk. Délfelé a ködből és a felhők­ből előtűnt a lefelé jövő la­novka kocsija. Beszálltunk. Vegyes érzelmekkel szemlél­tem az alattunk körülbelül 40—50 méterrel elterülő tájat. Szorongó érzés fogott el, ami kor egy-egy, a kötelet tartó óriási oszlopon zökkent ó.t füg­gő kocsink. Hirtelen a Vidám Park hullámvasútját. juttatta eszembe az utazás, háborgó gyomrom nem nagy örömére. 10—12 perces út után felhőkbe futott kocsink, s az alsó pálya végállomásán, 1770 méter ma­gasan, a törpefenyök és sziklás övezet határán a hidegtől bor- zongva szálltunk ki. Felkerestük előre biztosított szállásunlcat, az Encián szállót, amely a függővasút állomásá­nak tetején épült. Szobánk ab­lakából gyönyörű táj tárult elénk: alattunk egy pár mé­terre a Sziklás-tó, tőle jobb­ra, a gerinc derekán Csehszlo­vákia egyik legnagyobb csil­lagvizsgáló intézete, mindezek felett pedig őrt állt zord szik­láival a 2634 méter magas, hó­val barázdált, ködsapkás Lom- niczi-csúcs. Néhány másod­percre végre kidugta ragyogó arcát a nap is és fényében vé­gig kísérhettük tekintetünkkel a csúcsra vezető kisebb, egy­pályás függővasút felhőkbe ve­sző drótkötélpályáját. Érdekes, hogy a körülbelül 1800—2000 méteres távon csupán egyet­len, óriási tartóoszlopon nyug­szik az egész függőpálya! Hirtelen sűrű zápor kémke­dett. Szinte éreztük, hogyan ütköznek a meredek sziklaor­moknak a felhők, s pár perc múlva már mogyoró nagyságú jegek kopogtak szobánk abla­kán. A vihar elmúltával 3—5 fokra süllyedt a hőmérséklet, s mi szomorúan beszélgettünk róla, hogy az időjárás miatt másnap bizonyára nem mehe­tünk fel a csúcsra. A függő- vasút személyzete azonban megnyugtatott, hogy reggelre egész biztosan jó időnk lesz, s mivel mi itt fenn alszunk, már az első, a 6,20-kor induló kocsival felmehetünk. A bősé­ges és ízletes vacsora elfo­gyasztása után, jó magyar bo­rocska és hangulatos zene mellett már derűsebben néz­tünk a holnap elé. Kinn vi­gasztalanul esett váltakozva az eső és a jég. Vágó Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents