Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-14 / 56. szám

1956. július 14. SZABAD IVŐGRAD LÁTTUK... HALLOTTUK... Ha hozol gázolajat, mehetsz kirándulni \z olvasók segítenek Ny. Istvánnénak Gyermeke jövőjéért A felszabadulás óta sok olyan jelensége van életünk­nek, amelyet a dolgozók már úgy megszoktak, hogy szinte el is felejtették a régi időket, amikor ez még nem volt így. Egyik ilyen örvendetes jelen­ség nyári vasárnapokon az or­szágutakon figyelhető meg: „Különjárat" feliratú autóbu­szok suhannak el egymás után az ember mellett. A dolgozók legkedveltebb nyári szórako­zása lett a társaskirándulás. Az IBUSZ által indított kü- Iönvonatokoii kívül autóbu­szok százai hordják a dolgozó­kat szép hazánk legszebb tá­jaira és legjobb gyógy- és hé­víz fürdőibe. Hordják továbbra is, annak ellenére, hogy körül­belül négy hete napvilágot lá­tott a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium rendelete, amely ezt csalás nélkül lehe­tetlenné teszi. Ügy bizony ked­ves olvasó. Csalni kényszerül az a vezető, aki továbbra is lehetővé akarja tenni azt, amit a dolgozók már évek óta meg­szoktak. Mi a csalást minden­képpen elítéljük, de elítéljük az olyan rendeleteket is, ame­lyek erre lehetőséget adnak, sőt egyenesen csábítanak erre olyan vezetőket, akik nem akarják elveszíteni a dolgozók bizalmát, fékezni munka ked­vüket, olyasminek a megszün­tetésével, ami eddig a munka­kedv fokozója volt. Akik az induló kiránduló-autóbuszo­kat látják, nem is sejtik, hogy valamennyi egy rendelet meg­szegésével indult útnak. Miről is van tehát szó? A kiránduló-autóbuszok in­dítása nincs így szó szerint megtiltva, dehogy van. Csak az a négyhetes rendelet kimond­ja, hogy a „bérlő" köteles az üzemanyagot biztosítani. Jelen esetben mégcsak nem is ben­zint, hanem gázolajat, mert a S3, sz. Autóközlekedési Válla­lat személyszállító kocsijai mind gázolajjal működnek. A „bérlőnek”, vagyis a különbö­ző vállalatoknak van ugyan valamennyi gázolaja, de meg; van szabva, mire használhat-; ják, persze nem kirándulásra.; Ha most mégis eleget akarnak; tenni a dolgozók jogos kíván­ságainak, ebből „csalnak el" aj kirándulások számára. Ahol; meg se busz, se gázolaj, ott! „szerezzenek“ valahogy, hogyí honnan az egyelőre rejtély, de. tény az, hogy a 33-as számú' Autóközlekedési Vállalat for- ■ galmi osztályvezetője szerint < egyáltalán nem csökkent az; ilyen célra rendelt buszok szá-; ma. Ha viszont egy vezetőt; nem visz rá a lelkiismeret,; hogy illegális úton szerezzen; ÍZ' edves Ny. Istvánná! En- gedje meg, hogy mint egyszerű falusi asszony, én is hozzászólhassak a maga prob* lémájához. Bármilyen fájó, de szemébe kell, hogy mondjam, maga is hibás. Egy édesanyá­nak meg kell keresni és meg kell találni, a férjéhez vezető utat, bármilyen nehézségekbe kerül is. Egy édesanyának azt tudnia kell, hogy a gyermek részére az anyai és apai sze­retet egyaránt pótolhatatlan. A gyermekeink iránt érzett mélységes, forró szeretetünk minden gyötrelemmel meg­küzd és minden nehézséget át tud hidalni a gyermek érdeké­ben. Az édesanya, akinek leg­nagyobb értéke a gyermeke és gázolajat, azt a dolgozók szid- d „Ti ^ jók jobbról balról, mint ahogy egyszerusege­éevik üzem-Xve1’ becsuletességevel kiemel - - kedik embertársai közül, az tud javítani még a (bocsásson meg Ny. István) legállatibb férjen is. Bármilyen hibák is vannak egy férjben, az édesanya kell, hogy tisztelje férjében gyerme­ke apját és mindent elkövet, hogy megnevelje férjét, is­mét csak a gyermek érdeké­ben. Kell nagyobb érv egy embernek a megjavulásáért, mint az, hogy gyermeke jövő- j je függ tőle? Tehát egy édes-1 -------------­a Tűzhelygyár vezetőjével történt. „Mi nem ér­demeljük meg — mondják — mi nem dolgozunk talán any- nyit mint más üzemek. Ott el tudták intézni, csak nekünk nem lehet? Igen, mert ott a vezetők törődnek a munkások­kal, nem úgy, mint nálunk stb.” Nem tudjuk kellően meggon-J dolták-e a minisztériumban,; milyen gyakorlati problémákat; vet majd föl ez a rendelet. Haj minderre nem számítottak, jój lenne legalább most elgondol-, kozni azon, mit lehetne a dől-, gon javítani. Gondoljanak ar-< ra, hogy helyes-e ha egy ren-< delet lehetetlenné tesz olyas-; mit, ami már megvolt a dől-; Hozóknak, ami vasárnaponként; új erővel, munkakedvvel töl­tötte el őket. És nem utolsó; sorban ami már szinte elvá­laszthatatlanul hozzátartozik; mindahhoz, amit úgy hívunk;! a dolgozók életszínvonalának! emelése. Sok dolgozó nem tud! még elmenni kéthetes üdülés­re. Mindenkinek nem is tud­nánk ezt minden évben bizto-j .sítani. fgy az arra szánt össze-, get hétvégi pihenésre, szóra-; kozásra, fürdésre költik és ez-; zel sok-sok örömet szereznek; családjuknak is. Takács Lajosné olyat, sérel­anya soha nem tehet ami gyermeke életére mes. Nem helyes az, hogy férjén kívül más férfinek a közele­dését is szívesen veszi, aki je­len pillanatban igen becsüle­tes és reméli, hogy feleségül is venné, válás esetén. Kedves asszonyom! Szerintem becste­len ember az, aki más ember feleségéhez közeledik, bár­mennyire is mutatja az ártat­lant. Azért, mert úgy érzi, hogy férjében csalódott, elfo­gadja egy idegen ember köze­ledését, aki talán az ön életé­be újabb gyötrelmeket, újabb csalódásokat hoz majd. Én csak azt tudom monda­ni, hogy a gyermeke iránti forró szere te te a kisgyermek által okozott édes öröme kár­pótolni fogják férje hibáiért. Én szerintem a válásra gon­dolni sem lehet, mert ezzel a gyermek szívében megölné vagy az apai, vagy az anyai • szeretetet. Utólag bocsánatot kérek, ha valamivel megbántottam, de én csak egyszerű falusi asszony vagyok és gondolataimat mondtam el öltnek, kimondot­tan segítő szándékkal. Medvegy Pátné Pusztaberki IIDums Levél Jánosaknáról Továbbra is lehet jelentkezni bányásznak és vájártanulónak Eredményesen folyik me­gyénkben a bányászok tobor­zása. A félév első tíz napján 42 fiatal jelentkezett bánya­munkára, s már el is helyezték őket a Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzememéi. A Megyei Tanács Munkaerő­gazdálkodási Osztálya az ér­deklődők tájékoztatására köz­li, hogy azok a fiatalok, akik egy évre leszerződnek, a bá­nyászoknak járó juttatásokon felül 600, akik pedig 2 évre jelentkeznek bányamunkára, 1200 forint toborzási jutalom­ban részesülnek, ha előző munkahelyükről nem önkénye­sen távoztak. Ugyancsak tovább tart a je­lentkezés az MTH 209. számú „Zsinkó Vilmos” Vájártanuló Intézetébe is (Nagybátony— Bányaváros). Jelentkezési ha­táridő: 1956. augusztus 10. A Nagybátonyi Vájártanuló Intézetbe jelenkezettek száma eddig meghaladja a százat, de még mindig mintegy félszáz hely vár betöltésre. A Vájártanuló Intézetben a tanulmányi idő 3 év. Ez idő alatt a tanulók a következő főbb juttatásokat kapják: el­helyezést a tanulóotthonban, egy öltöny bányászegyenruhát, évenként egy öltöny munkaru­hát, s három évre két pár láb­belit, valamint ingyenes mo­sást, ugyancsak ingyenes tan­könyv- és tanszerellátást stb. A vájártanulók osztályzatuk­tól és előrehaladásuktól füg­gően 160—540 forintig terjedő havi ösztöndíjat is kapnak. A szüleiknél lakó bejáró tanulók­SZABAD NOGKAD Az MOP Nóqrád metcvel bizottságának és a megyei tanács la Dia Felelős kiadó: Haldó lózset Szerkesztőséé ás kiadóhivatal: Salgótarlán. Oamlanlch út 2. Telefon 18-74 19-74 16-83 Tertesztlk: a Meevel Postahivatal Hlrlaoosztálva és hlrtaDkezhe'lu' Dostahlvatalok. Előfizetés- nosls hivataloknál és kézbesítőknél Havi ‘■lőrizetési dtl 3.50 Ft. Szikra kaDnvotnds Btidaoe-u VII! R8kk Szilárd ti 6 Felelő« vezető: (Tulosár Mihály nak reggelit, ebédet és vacso­rát, valamint utazási költség­megtérítést ad az intézet. Bányásznak az 1939 előtt született, vájártanulóknak pe­dig az 1939 szeptember 10-e és. 1942 szeptember 10-e között született fiatalok jelentkezhet­nek. Jelentkezni lehet: a megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztályán és a járási székhelye­ken, a járási tanácsok munka­erőgazdálkodási csoportjainál. Már két éve vagyok a já- nosaknai legényszálló lakója. Azóta sok ember jött, de sok el is ment. Vagyunk azonban egypáran, akik kitartunk, mert tudjuk, hogy nem érde­mes vándorolni. Itt van pél­dául a hűségjutalom. Aki nem vándorol ide-oda, hanem egy helyen becsületesen dolgozik, rpég 3—4000 forintot is kap bányásznapkor, a fizetett sza­badság ideje is emelkedik. Egyébként sincs semmi értel­me, hogy az ember folyton változtassa a helyét, hiszen annyit itt is kereshet, ha jól dolgozik, mint más bányában. Itt a szállóban az ellátás jó, csak lehetne változatosabb. Egypáran ugyan nem bánnák, ha mindig csak hús és tészta lenne, de ezeknek természete­sen nincsen igazuk. A főzelék is nagyon fontos. Meg kell, hogy dicsérjük a két szakács­nőt. Szabó és Komhely elv­társnőkét lelkiismeretes, jó munkájukért. Szórakozási lehetőségünk is van. Tavaly épült egy nagy kultúrház, ahol szép könyvtár van és különböző társasjáté­kokkal szórakozhatnak a dol­gozók. Van azonban panaszunk is, amire orvoslást szeretnénk kérni. Ugyanis nem a legjobb a tisztálkodási lehetőség. Bár van a telepen egy 5 kádas für­dő, de az legtöbbször zsúfolt és a szállótól körülbelül 300 méterre van. Télen, hidegben, kinek lesz kedve munka ntán mindennap odajárni és meg­fázni. A szállásunkon levő viz- yezetékből pedig csak hideg víz jön. Azt viszont mindenki tudja, hogy a bányásznak a hideg víz nem ér semmit, ab­ban nem tud rendesen meg­tisztálkodni. Még lenne idő a tél beállta előtt változtatni ezen. Offner József János akna Vendégek ai Acéiárugyá rfcan és a Tűzhelygyárban A napokban a diósgyőri Le­nin Kohászati Művek 23 dol­gozója látogatta meg az Acél­árugyár üzemeit. A csepeli Rá­kosi Mátyás Művekből ugyan­csak 21 látogató érkezett vá­rosunkba és tapasztalatcseré­vel egybekötött gyárlátogatá­rOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOf son vett részt az Acélárugyár­ban és a Tűzhelygyárban, Most az egyszer képet is közöl a dudás különben nem lenne teljes az ámulás, mert nincs az a duda, amely méltóképpen elzenghetné dalban, mi áll itt a képen... Nézzük hát meg együtt, gyönyörködjünk benne! Ez ám a csendélet! Cím ez lehetne: „Poharazgatás az örültek házában". Álmodni sem lehet betegség lázában ennél riasztóbbat, ennél rémísztőbbet. Aki megpillantja, nem kíván már többet képet nézni soha, ami nem is csoda, hisz? hátborzongató eszelős vigyora a torztestű, kancsal, rút cigánybandának. No de a „művésznő" hüllő — mosolyának láttán is végigfut hátunkon a hideg! Megmondom őszintén: hányingerrel fizet, ki megszemléli a jampecet középen, meg a ferdeszemű pincért a balszélen. Hátul, az asztalnál — 6 csodák csodája! —* nő tölt a borból a férfi poharába. (Talán azért, mert már berúgott a jampi, s nem meri a nő a töltést rája hagyni?!) Kár, hogy nem láthatják a csodás színeket, miket ecsetelni dudával nem lehet.;; Lilás bíborban ég itt a hölgyek ajka, a jampec zoknija hófehér, de rajta csíkok vöröslenek. A cigányok képe össze lehet pingálva koromfeketére — de minek folytassam? Megnézheti bárki, Gyarmaton lehet e díszmázolványt látni. A szövetkezeti étterem kertjében festették a falra nem is olyan régen, bizonyára azért, hogy a közönségnek mulatóshoz kedvet keltsenek szegénynek. Ám e képtől egyhez támadhat csak kedvünk: ahhoz, hogy sürgősen az utcára menjünk, s rohanjunk, szaladjunk minél messzebb tőlei hogy még emlékünk se maradjon felőle. Sajnos mégis marad! Undorító emlék;; i Kovács a neve e szörnyű ecset-termék elkövetőjének. Négyszáz forint árán lelkesen dolgozott „művészünk?’ az ábrán, s igaz, ami igaz: olcsóért vállalta, hogy ennyi rútságot összefest a falra. Nem neki szól tehát most a számonkérés, inkább helyénvaló ez a mérges kérdés: vajh’ ki az, aki még fizetni mert érte, hogy a jó izélst ily“ csúf merénylet érte?!! A festmény-mérgezést azzal feledtettem, hogy a Stécé—Homtéd mérkőzésre mentem. Pompás küzdelem volt! A Stécé — nagy csapat! öröm volt nézni is, hogy állja a sarat. Jól mutatkozott be az új szélsőnk, Chladni — úgy érzem, benn fog a csapatban maradni.; 5 Hát még a többiek! Sándor, Dávid, Szojka, Taliga és Bodon — mondanám én sorba, hisz1 nem lehet köztük különbséget tenni, olyan nagyszerűen játszott valamennyi. S éppen ez mutatja: egységes a gárda, ezért sok győzelem, sok diadal várja! A testvérüzemekből érkezett vendégek nemcsak Salgótar­ján ipari üzemeivel, hanem egyéb nevezet ességeivel is is­merkedtek: OOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOC OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCCOOOOOCOOOOOOOOOOOOCXXOOOOOOOCXXMOOOOOOOOOOOOOOCXXXOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCi« VISSZA AZ ELETBE I. CSENDESKE Igézőén szép barna fiatal- asszony az a Csendeske. Bece­nevét a budapesti éjszakai vi­lágban kapta, ahol szinte rend­szeres bennfentesként meg­fordult. Most kóvályog a feje, két viharosan átmulatott éj­szaka nyoma a szép barna ar­con. Elesett tán. vagy összeve­rekedett valakivel, erről árul­kodik néhány friss sebhely is az arcán. A csodálatosan szép, dióbarna szemben valami za­varos, homályos kifejezés árul­ja el, hogy a szép Cs.-né az ital rabja. Kétségbesetten síró édes­anya becsületesen megörege­dett édesapa várja a társada­lomtól, hogy megmentsék lá­nyukat. Mert ez a megvesze­kedett teremtés már elját­szotta szülei bizalmát és talán elvesztette szeretetüket is. Hiába már a ..soha többé“ ígéret és fogadalom.. Csendes­ke elzüllött. Csendeske ment­hetetlen. .. ha csak... Ha csak nem áll keményen és szilár­dan a sarkára. Az ő akaratere­je, határozott önmegtarlózta tása a fellépő kísértések ellen, még megmentheti a szomorú végtől. Csendeske most antiethylt szed. Tehát a gyógyulás útjá­ra lépett. Az új életkezdésnek ezekben az első reménytkeltő napjaiban eivonultatja maga előtt élete főbb állomásait. Hogy is jutott idáig a becsü­letes szülők szép. barna leá­nya? Az édesanya és a bűnös fia­talasszony egymás szavait kap- dosva mesélik a történetet. — Védőnő akart lenni — kezdi az édesanya. — Gyűjtö­gettünk, takarékoskodtunk, csak hogy jusson az iskolára. Nekünk nem tellett a tanulás­ra. gondoltuk legalább a lá­nyunk hadd boldoguljon. És a kislányom valóban nagyon eredményesen tanult. A legkitűnőbb professzorok, tudós tanárok írták bizonyít­ványába elismerésüket. — Az édesanya előkeresi a megko­pott bizonyítványt. — Tessék csak nézni. Csupa jeles meg kitűnő. Itt-ott esetleg elvétve egy jó. Ügy reménykedtünk, hogy ebben a szép hivatásban majd megállia lányunk a he­lyét. A büszkeségünk volt, mert ahogy felcseperedett lát­tuk rajta, hogy igen szép lány lesz belőle. És korán kitűnt rendkívül ügyes mozgásával... Csendeske veszi át a szól. — Évzáróra készültünk és én a tánccsoportban szerepeltem. Voltak ott sokan a minisztéri­umból. meg nem is tudom még honnét. Felfigyeltek rám, hamarosan meghívtak táncos­nak az egyik művészegyüttes­be. Persze, hogy örömmel mentem. Berlin. Finnország, Bukarest, majd újra Budapest, utunk főállomásai. • Csendeske merengve tovább mesél. Lassan kitűnik, hogy hol is kezdődött a baj. A foga­dóestéken koccintani kellett, hol ennek, hol annak a kedvé­ért. Csendeskének tetszett az ünneplés és szívesén fürösztöt- te torkát különböző édes ita­lokban. Eleinte csak’ likőrt ivott. A szép. csinos lány meg­tetszik valakinek. Férjhez megy. Férje nagyon elfoglalt ember, sokat dolgozik, sokat keres, telik gazdag háztartás­ra, finom ételekre és... ita­lokra. A férj keveset van ott­hon, s az asszonykának meg­tiltotta a további fellépéseket az együttesben. Csendeske unatkozik. Eszébe jutnak a viharos, vidáman eltöltött es­ték, a sikert követő ünnep­ségek — és a finom italok is. Egyre többet nyúl a szekrény­be pohárért, likőrért. A likőrt felváltja a rum. a rumot a sör és a bor. De unalmas egye­dül inni. Csendeske társaság után vágyódik. Azonban férje elfoglalt ember, keveset törő­dik a feleségével. Így hát kü­lönféle „barátnőkkel“ leme­részkedik az utcára. Beül az eszpresszókba, az italboltokba csupán csak szórakozni. De ezek a poharazgatások mere­deken vezetnek a lejtő felé. Már nem tud meglenni az ital nélkül. Már szinte rossz, ha néha ráér és otthon tölti sza­bad estéjét a férj, mert ilyen­kor elmarad az ivás, a szóra­kozás. Veszekedések, egyre gyako­ribb veszekedések következ­nek. Hiába a fogadalmak, ígérgetések, Csendeske kép­telen megállni a lejtőn. Csen­deskét végzetesen rabul ejtet­te az ital. A csinos, szép fiatalasszony­nak divatos ruhái vannak. A férje elhagyja. Nincs más hát­ra, menekül, kétségbeesetten menekül az italhoz. És regge­lenként ha felébred valahol — váróteremben, rendőrőrszobán vagy éppen egy ismeretlen lakásán — maga sem ismer magára. A szép ruhák, cipők helyébe ruhacafatot húznak rá. agyonfoltozott pantalló, csámpás bakancsok kerülnek a kamgárn-kosztüm, gumi­talpas cídő helyébe, — ital áraként. A magatehetetlen, részeg nő nem is emlékszik, ki él vissza állapotával; Egy-egv fellobbanó elkese­redésében menekül a szülői házba, N-ék szeretettel fogad­ják, hiszen a lányuk. Csendes­ke mindig ígérettel jön haza és aztán pár napi csendes pi­henő után angolosan távozik, hogy folytassa megkezdett életét. Iszik mulat, szórakozik, nem törődik senkivel és sem­mivel. Csak éooen egy valami­vel. Egyéniségéből ez a ren­geteg ital sem tudta elmosni a becsületérzést. Szinte meg­történ jelenti ki: — Hagyjanak már engem, rajtam segíteni úgy sem lehet; Inkább azzal törődjenek, hogy mentsék meg az elzülléstől a 15 éves fiatal lányokat, mert sajnos nem is képzelik, há­nyán mulatnak velünk, „öre­gekkel“ éjszakánként — szinte sóhajtva ejti ki a szavakat a 30 éves fiatalasszony; Szeretettel összefog az em­beréletet féltő, óvó társada­lom. A szülők és a tanács se­gítenek Csendeskének egy végső próbálkozásként, mert Csendeske orvosról hallani sem akar. A tanácsról segít! a gyámügyi előadó, aki na­ponta gyógyszert ad, a gyó­gyulás útjára tért betegnek; Fáj a feje, émelyeg a gyomra, de három nap óta állja a sza­vát és rá sem néz az életét megmérgező italra. Vajon lesz még belőle becsületes ember? Magán áll Csendeske, akarat, önbizalom, erős elhatározás még segíthet épp úgy mint H, J-én, MESTER MÁRIA )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents