Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-14 / 56. szám
mBAD ivor.BA» 3S 1956. július BBS^UBZKfilQSRBnBBS Anyagtakarékossági körúton a Tűzhelygyárban Második hete már, hogy üzemeink, bányáink, új félévet kezdtek. Amíg a termelésben új munkasikerek szii letnek, az irodákban most mérlegelik, eredményesen zár- ták-e az előző hat hónapot? Még mielőtt a sokatmondó statisztikák véglegesen elkészültek volna, felkerestük a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat, hogy megtudhassunk valamit az üzem dolgozóinak erőfeszítéseiről, amellyel — az előzetes számítás szerint — az anyagtakarékosságban értek el eredményeket. A kimutatás azt mondja, hogy az első negyedévi anyagfelhasználáshoz viszonyítva a második negyedév első két hónapjában 0,7 százalékkal kevesebb anyagot használtak fel az üzemben. Kőrútunkon azt kerestük, hogy hol. melyik üzemrészekben hogyan gazdálkodtak az anyaggal, * AZ ÖNTÖDÉBEN azt hallottuk, hogy az utóbbi hónapokban a dolgozóknak egyre több bajuk akadt a koksszal. Megtakarítás egyáltalán nem volt, sőt májusban csaknem 150 tonna koksszal többet tüzeltek el a megengedettnél. — Mi okozza itt tulajdonképpen a nehézségeket? — kérdeztük Lipták Jánostól, az öntöde üzemvezetőjétől, aki így foglalta össze a bajok okát: — Kokszfelhasználásunk növekedése különösen akkor feltűnő, ha az elmúlt évhez viszonyítjuk. 1955-ben ugyanis jó minőségű és a technológia által meghatározott, körülbelül 30 kg súlyú hidegbetétekkel dolgoztunk, míg jelenleg 100 kg-os vastömbök is kerülnek a kupolóba. Hiába, nem kapunk kisebbeket. E nagy vasadagok felolvasztásához lényegesen magasabb hőre, és ami ebből következik, több kokszra van szükségünk. Ezért nem lehet szó ilyen körülmények között jelentősebb koksz- megtakarításról. Az öntödei nehézségek ellenére a tüzelőanyagoknál lényeges megtakarítást is találtunk a Tűzhelygyárban nemcsak az elmúlt évhez, de az első negyedévhez viszonyítva is. Igaz, most a nap is perzse- lőbben tüzel és a kemecékbe 20—30 Celsius fokkal melegebb levegő áramlik, mint télen. Ennek ellenére azonban más módon is takarékoskodnak a tűzhelygyáriak. A zománcozó négy kemencéje azelőtt a legtöbb és a legjobb minőségű szenet fogyasztotta. Amióta azonban a félgáz tüzelésről áttértek a gáztüzelésre és megépítették a központi generátort, s a drága és nehezen kapható szén helyett kis- terenyei szenet használnak, máris megtakarítottak gyáruknak néhány százezer forintot és a népgazdaságnak nagv mennyiségű 4300 kalóriás szenet. * A HIDEGÜZEM egyik részlegében a fekete finomlemez a legfontosabb alapanyag. Ebből használnak el legtöbbet havonta, tehát ebből lehetne a legtöbbet-megtakarítani. A lemez legnagyobb része külön ben importanyag. francia, osztrák, német behozatal. A kimutatások szerint azonban a dolgozók nem takarékoskodnak vele. Vajon miért? — Nem tudjuk az üzemet a szabványnak megfelelő mére tű lemezlapokkal ellátni. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szükségesnél nagyobb lemezeket kell elszabdalnunk, s ezáltal a hulladék a kétszeresére nő — meséli Kéketyi György anyaggazdálkodási előadó, akinek egyik legnagyobb gondja az, hogyan lehetne minden négyzetméternyi anyagot értékesíteni. — A felelet érthető, de hát miért kell elszabdalni az értékes anyagot, amikor egy következő tétel nagyobbméretű kályha gyártásánál felhasználható lenne? — Beosztássál csak akkor lehet élni — mondja Kéketyi elvtárs —, ha legalább egy évi lemez van a raktárban. A mi anyagellátásunk azonban az egyik napról a másikra tengődik. örülünk, ha egyáltalán kapunk valamilyen méretűt. — S a hulladékot nem tudják sehol sem értékesíteni? — De igen, tonnánként 60 forintért, míg mi különben 2400 forintért kapjuk. Elgondolkoztató ez a szám. A nehezen megszerzett, de a szabványmérettől eltérő lemez így pocsékolódik. Tegyük hozzá. nem a tűzhelygyáriak hibájából, hiszen ők még javaslatot is nyújtottak be: a hulladékból kis tálcákat akartak készíteni. A kereskedelem azonban elutasította azzal az indokkal, hogy a vásárló közönség nem kér belőle... A ZOMANCOZOBAN már ismét jó hír fogadja az érdeklődőt. Az újfajta Titán-zománc bevezetése az első negyedévi előkalkuláció szerint 122 000 forint megtakarítást eredményez. — Az elmúlt év utolsó napjaiban tértünk át az új zománc használatára, amelyből tűzhelyenként egy kilogramm helyett csak 65 dekagramm szükséges. Az új eljárással munkaidőt, pénzt és anyagot takarítottunk meg — mondja Hajnovits Lajos művezető. — Akkor a második negyedévi zománcmegtakarítással sem lesz baj az értékelésnél? — Ezt sajnos nem mondhatom, hiszen több, mint egy hónap óta ismét a régebbi anyaggal dolgozunk, mert körülbelül 50 000 kg zománcunk maradt az elmúlt évről. Ezt pedig fel kell használnunk. Ez vitathatatlan. Nem maradhat raktáron körülbelül három hónapra való zománc Csak éppen az vitatható, hogy miért kell — eléggé bürokratikus úton — az alapanyagokat csaknem egy évvel előbb, a segédanyagokat pedig egy negyedévvel előbb megrendelni. Ennek az a következménye — mint a zománc példáján is láthatjuk —, hogy ha közben véletlenül más öntvények gyártására tér át az üzem, vagy egy-egy újítás után más összetételű anyagra lenne szüksége, anyagtakaré kossági szempontból jó ideig még a régi módszerrel anyagokkal kell dolgoznia, s így tetemes összegű megtakarítástól esik el. UTUNK VÉGEZTÉVEL Salamon Nándor főmérnök elvtársat kérdeztük meg, mit tart a második félévben várható anyagtakarékosságról. — Ha az év első félévét vesszük alapul, akkor helytálló az a kijelentés, hogy értünk el némi eredményt. Ha azonban ezt az eredményt az elmúlt évvel hasonlítjuk össze, nem büszkélkedhetünk vele. Sajnos azonban nagyrészt nem rajtunk múlik a takarékosság, hiszen mint lent, az üzemekben mondották dolgozóink, főleg az importanyagok hiánya és a szabványmérettől eltérő anyagok kénytelen felhasználása gátolja mind a termelési, mind pedig az anyagtakarékos, ságot. Mi több újítással, üzemeink korszerűsítésével és átszervezésével már eddig is megtettük, ami tőlünk telik. A központi generátor létesítésével, a galvanizáló üzem átszervezésével, majd a Titán- zománcozás bevezetésével történt megtakarítás mind dolgozóink igyekezetét bizonyítja. Azon leszünk, hogy hasonló intézkedések megvalósításával a második félévben fokozzuk anyagtakarékossági eredményeinket — mondotta búcsúzóul Salamon elvtárs. Mi csak annyit teszünk hozzá, hogy a tűzhelygyáriak munkája, igyekezete akkor lesz igazán eredményes, ha a központi anyagelosztó szervek is figyelembe veszik a gyár igényeit és gondosabban, körültekintőbben, az anyagtakarékossági lehetőségeket is figyelembe véve látják el a Tűzhelygyárat szabványméretű, kielégítő mennyiségű anyaggal. Wimmer Valéria »>4 M »4 M M »X 4-*-- M H M H MINDENNAPI GONDOK SZOROSPATAKON f. 3Micrt nt'm ivljesiti tercet a 21-es brigád ? Szorospatakon van a Nógrádi Szénbányászati Tröszt legnagyobb bányája, a Szeptember 6. akna, amely két másik bányával, az Északi-táróval és a Kossuth-lejtősaknával együtt a tröszt legnagyobb bányaüzemét alkotja. Abban, hogy ez a bányaüzem egymás után már többször nyerte el az élüzem címet. a Szeptember 6. akna vitte a főszerepet, hiszen itt sok kiváló brigád dolgozik. De vajon egyformán gondoskodik-e a bányaüzem és az akna vezetősége minden brigádról. egyformán segíti-e őket kiemelkedő termelési eredmények elérésében? Sajnos, nem. S ezt a ..nem”-et taglalja ez a riport, amelyben az újságíró két okból mellőzi a neveket. Egyrészt azért, mert igen sok nevet kellene megemlítenie, másrészt pedig azért, mert mindazt, amit Szorospatakon a Szeptember 6. aknai 21-es DISZ-brigád, valamint a helyi DISZ-szervezet és a bányatelep életében megfigyelt, más bányaüzemeknél is tapasztalta már. | A Szeptember 6. akna 21-es brigádja az I-es ereszkében dolgozik, ahová június közepén betört a víz, A vízbetörés elhárítására nagy huza-vona után kapott ugyan a brigád két kis teljesítőképességű szivattyút, de ezek az ereszke többi gépeihez hasonlóan hamarosan ugyancsak víz alá kerültek. Másfél hétig a következő gépek álltak víz alatt: egy 30 méter hosszúságú kaparóvályú végállomással, két szivattyú és két sűrített levegős csúzdamotor. Pedig megfelelő előzetes intézkedések mellett már két nyolcórás műszak alatt kikerülhetett volna nehéz helyzetéből az I-es ereszke. De ha már nem is volt kéznél. mindjárt nagyobb teljesítőképességű szivattyú, akkor is. annak beszerzésével együtt egy hét alatt úrrá lehettek volna a vízbetörésen. Az említett kaparóvályú három héten át pusztult a víz alatt. Ezt mutatja a helyszín, de mit mond a „huszonegyesek” új brigádvezetője, aki tapasztalt bányász és igen sokat segít új fiainak a vízokozta ahogyan ők mondják — „leégés” helyrehozásában? — Én már majd megbolondulok. ezek meg itt magamra hagynak — mondja. Elgondolkoztató ez a mondat, mert bizony igen nagy baj az. ha a brigádvezető egyedül érzi magát. hisz ilyen hegetekben az ösz- szetartás és a jó munkaszervezés az egyik, de nem egyetlen gyógyszere a bajoknak. A bri gádvezető következő mondata már többet sejtet: — Most csak úgy tudjuk elérni a 100 százalékot is, ha úgy visszük ki a kenyeret, ahogy behoztuk és a füstre sem. várunk, hanem, csak csitt-csajt __ Ám valami még ennél is jobban bántja a brigád tagjait. Gyakran kiabálnak velük a műszaki vezetők és azzal sértik meg őket. hogy azt mondják nekik: „nem akarnak dolgozni”. (Közvetlenül a vízbetörés előtti hónapokban, áprilisban 130.2. májusban pedig 108,3 százalékot ért el a 21-es brigád!) Tehát a nemakarással (és lehet, hogy a kellő szaktudással is) nem náluk, hanem éppen a műszaki vezetőknél van baj. hiszen a vízbetörés is megelőzhető lett volna, megfelelő szivattyúk készenlétben tartásával. S ezenkívül egy egész sor más érv is e fel- tételezés mellett szól. íme, néhány közülük: 1. Az ereszke egyik öreg béhez bizonyos, hogy ennyi is elég lesz. A 21-es brigád problémáihoz tartozik egy fiatal rokkant vájár panasza is. akj tavaly január 29-ig a brigád tagja volt. Akkor egy omlás következtében mindkét lába eltört. Mióta felgyógyult, ide-oda tologatják. Amikor még mankóval járt, a bunker- tetőre tették csillésnek. Később egy időre visszahelyezték a 21- es brigádhoz csilletöltögetőnek, de onnan eltették azzal, hogy vájár ezt a munkát nem végezheti. Más munkahelyeken miért végezheti mégis vájár ezt a munkát? Ennél a szerencsétlen fiatalembernél miért azt nézik, hogy vájár, miért nem azt, hogy rokkant és könnyebb munka kellene neki? Dolgozik a Szeptember 6. aknában egy DISZ-szállítóbrigád is. amely ez év márciusában versenyre hívta a szénmedence DISZ-szállítóbrigádjaiti Versenyfelhívásukat elküldték a járási DISZ-bizottságnak és a trösztnek is. Az általuk indított versenyről annakidején írt a Szabad Nép is. de azóta, mint a brigádvezető mondja, senki nem szól hozzájuk. Ha már elhagytuk a hunyásza elmondja, hogy ebben ajbányarészben a széntermelést feleannyi géppel sokkal gazdaságosabban végezhetnék. 2. Az I-es ereszkében 6,8 csillés fejtési norma van, pedig ______ ___ mé g egyetlen munkahelyet sem l-szonegyes brigád gondjait, per- fejtettek ki. 3. Az egyik munkahelyen 10 méterről kell lapátolni a szenet, pedig 2 méter a legnagyobb lapátolást távolság! 4. Gyakran van a munkahe lyeken bányafahiány. Ugyanakkor a július 4-i Nógrádi Bányász megírta, hogy Szorospa- ta'lcon 250 köbméter bányafát takarították meg a második negyedévien. Ám úgy könnyű takarékoskodni, ha oda sem adják a munkahelyeknek a szükséges famennyiséget! 5. Szakszerűtlenül tervezték meg az ereszke levegőellátását is. Ezt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy rossz benne a levegő, s ahogy nincs levegővágat, ugyanúgy nincs menekülő vágat sem. Lehetne még tovább sorolni a bányaüzem és az akna műszaki vezetőségeinek hibáit, de felelősségérzetük felébresztéséA TTIT NYÁRI CIKKSOROZATA A mikrohullám és a vezeték nélküli távbeszélő hálózat |_| a a vízbe követ dobunk, akkor a felszínét hullámzani látjuk. Azt vesszük észre, hogy a felszíne hol magasabb, hol alacsonyabb lesz. Ha gyors egymásutánban dobáljuk bele a köveket, akkor egyik hullám a másikat igen gyorsan követi. Ha egyetlen követ dobunk bele, akkor egyenletesen következnek a hullámzások. Ezt a jelenséget a mindennapi életben igen sok helyen használták fel. Természetesen nem ilyen egyszerűen, mint amilyen könnyen ezt előállíthatjuk, ha a vízbe követ dobunk. A rádió korszakában ez\ a jelenséget a technika segítségével állították elő úgy, hogy különböző berendezések úgy általában 1000—2000 méteres hullámhosszon történt az adás. Később kiépítették a középhullámon, majd a rövidhullámon működő adókat is. Az említett adóállomások száma olyan nagy volt, hogy egymást zavarták és a vétel igen rossz volt. Ilyen eset for* dúl elő a Petőfi-adónál is. Mivel ugyanazon hullámhosszon Legnagyobb előnye azonban az, hogy sokkal kisebb teljesítmény szükséges a továbbításához, mint a közép- és rövidhullámon dolgozó adóknál. Mivel a mikrohullámok hosz- szúsága igen rövid, már ebbő) is következik, hogy a kis teljesítménnyel is érhetünk el olyan eredményt, mint a hosz- szú-, közép- és rövidhullámon két-három adó is sugározza dolgozó adóknál. A mikrohul- műsorát, ezek az esti órákban lámok ugyanis jobban irányítnem hallhatók jól. A mikrohullám előnye, szemben az eddig használt hullámokkal az, hogy sokkal több adóállomást tudunk működtetni a mikrohullámok körében, mint a többi hullámokon. így például az 5—6 ernes hullámon ezerszer több állomást működtethetünk, mint hatók egy bizonyos irányban és ezért lehet kisebb teljesítménnyel kisugározni az adást. Tévesen terjedt el a köztudatban az, hogy a mikrohullámú távbeszélő központ berendezéseit újból kell megépíteni. A távbeszélő központ vezérlő berendezései a régiek maradtak. A régi telefonközpontok működő adó- és vevőkészüléket kapcsolnak. Ezek továbbítják, illetőleg veszik fel az egyes beszélgetéseket. Az adás a következőképpen történik: A távbeszélő központokat ^ általában huszonnégy csatornásokra építik. Ez azt jelenti, hogy egy központon keresztül egyszerre negyven- nyolc beszélgetés folytatható. Ehhez a központhoz kapcsolják hozzá a mikrohullámú adó- és vevőkészüléket. Az adókészüléket egy bizonyos hullámra állítják be. Alaprez- éves terv irányelv-tervezete gésként úgynevezett fűrész- erről a következőket mondja: rezgést állítanak elő. Erre „Fontos feladat a legkorsze- .moduláljék rá az egyes beszél- ribb hírközlési módok ^vezcdet) és ezeket másik hullámhosszon továbbítja, hogy ne zavarja a hívó állomás adását. Ezeket a jeleket így adogatják át egymásnak az átjátszó állomások egészen Prágáig. Természetesen ugyanígy történik a hívott állomás viszont-beszél- getése is. Nálunk, Magyarországon egyelőre egyetlen ilyen központ működik, Budapest és Miskolc között. Második ötéves tervünk vég rehajtása során azonban híradástechnikánk rohamos fejlődésnek indul. A második ótI sze csak egyidőre, nézzünk szét a nagy ereszkében is, mert [ ott is van ám javítanivaló bőven. Csak kettőt közülük! A nagyereszke egyik 300 méteres szakasza annyira sáros, és csúszós, hogy szinte életveszélyes. A vízárkok itt is — mint az ereszke többi részében teljesen elhanyagoltak. A figyelmes szemlélő azt is észreveheti. 'hogy több ácsolat hiányzik, vagy törött. Az ácsolatok tövében haladó sűrített levegővezeték sok csőösszetételnél szelei, s így nemcsak jelentős mennyiségű levegő vész kárba, hanem csökken a munkahelyekre vezetett sűrített levegő nyomása is. A Szeptember 6. aknai bányajárás közben szerzett tapasztalatok végére még egy gondolat kívánkozik, melyet a bányászokkal folytatott beszélgetések adtak. Az aknában egyesek nem merik megmondani a véleményüket a műszaki vezetőkről és -munkájukról, mások pedig azért nem mondják ezt meg, mert úgy tapasztalták. hogy észrevételeik és javaslataik nem mindig kerülnek meghallgatásra. Az újságíró szeretné, ha mór riportjának első része örökre elűzné ezt a hangulatot és segítene a bányászok és vezetőik egymásratalálásá- ban. Kovács János janak lebonyolítani, azt a mikrohullámú berendezés módúi á- ciós köre biztosítja, amelyet részletesen megmagyarázni helyszűke miatt itt lehetetlen. A mikrohullámnak azonban van egy hátránya. Az, hogy nagy távolságra nem lehet elnevezett^ elektromos és magne- a középhullámon, ahol csak mindössze annyiban különbőz- juttatni az adást, mert a hegy- k ses hullámokat bocsátottak ki. kb ioo állomást hallunk. A nek a mikorohullámú távbe- ségek és a magasabb építmé- v Ilyen hullám a mikrohullám mikrohullámok hullámhossza szélő központoktól, hogy veze- nyék akadályozzák a hullámok rövidhullámú rádióműsoradóhálózatot. Az országos mikrohullámú. vezeték nélküli táv- beszélöhálózat megteremtésének első lépéseként a második ötéves, terv éveiben az ország mintegy harmadrészén ki kell építeni az átviteli berendezéseis. Mikrohullámokkal csak az utóbbi két évtizedben kezdtek foglalkozni. Ennek okát abban köri zavarok nincsenek rájuk kereshetjük, hogy az utóbbi hatással, így a vétel is sokkal évtizedben igen sok rádió- és zavartalanabb, a hang tisztán távbeszélő-állomást kezdtek érthető. Ugyanakkor más za- működtetni. A rádiózás kezdő- varó tényezők, igy motorok, tén, amikor a rádióhulláma- csengők berregése (szikraköz) kát hírközlésre alkalmazták, sem befolyásolják a vételt, 1 cm-től 100 cm-ig terjed. ték nélkül működnek. A veze- tovaterjedését. Ezen úgy segí- A mikrohullámok máso- téket a mikrohullámú adó- és tenek, hogy úgynevezett „ál- dik előnye, hogy a lég- vevőberendezések pótolják. Ez játszó állomásokat” építenek népgazdasági szempontból igen két távoli távbeszélő állomás jelentős, mert megtakarítjuk között. Ezek az átjátszó állo- a távbeszéléshez szükséges ve- mások egymástól 50—100 kilo- zetékeket, valamint az ezek méterre vannak. Ha a hívó fél rögzítéséhez szükséges oszlo felhívja például Budapestről pokat. A távbeszélő központok* Prágát, az első átjátszó állóhoz egy-egy mikrohullámon más felveszi a jeleket (beszénépgazdaság érdeke azt kívánja, hogy a vezetékes távbeszélő központokat átépítsék mikrohullámú központokká. Országunk híradástechnikai dolgozói arra törekednek. hogy ezt minél előbb megvalósítsak és ezzel igen sok értékes anyagot takarítsanak meg népgazdaságunknak. Bozzai Ottó Cj>jiKkr\e.k - {elticífnefc finom fiiéit $ NÁPOLYI!
