Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-09 / 46. szám

n SZABAD XOfiHAD 1036. június 9, Erősödnek a szovjef-jugoszláv kapcsolatok \ végzett munka eredménye TV/T őst, egy esztendővel a J-TJ- Szovjetunió és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saság kormányküldöttségei­nek első találkozója után a két ország viszonyában jelen­tős helyet foglalnak el a gaz­dasági kapcsolatok. A szovjet és a jugoszláv kormány 1955. június 2-i nyi­latkozata történelmi jelentő­ségű okmány volt. amely le­rakta az alapokat a szovjet és a jugoszláv nép baráti kapcso­latainak és széleskörű, min­denoldalú együttműködésé­nek fejlesztéséhez. A Szovjetunió és a JSZNK közötti kereskedelmi kapcso­latok helyreállítási folyamata még a belgrádi tárgyalások előtt megkezdődött. 1954 októ­berében a két ország külke­reskedelmi szervei között megegyezés jött létre tíz-tíz­millió rubel értékű áru szállí­tására. 1955. január 5-én Moszkvában kereskedelmi és fizetési egyezményt írtak alá, amely a kát ország 1955. évi külkereskedelmi forgalmát 40—40 millió rubel értékben határozta meg. Különösen megnövekedett a szovjet— jugoszláv áruforgalom a szov­jet—jugoszláv kormánynyi­latkozat közzététele után. 1955-ben Jugoszlávia külke­reskedelmi áruforgalmának 5 százaléka a Szovjetunióba irá­nyult. Nagyjelentőségű volt a két ország gazdasági együttműkö­désének továbbfejlesztése szempontjából a két kormány gazdasági küldöttségeinek ta­valy augusztus 23 és szeptem­ber 1 között Moszkvában le­zajlott tárgyalása. A megbe­szélések során megtárgyalták és jegyzőkönyvben rögzítették az 1956 és a következő évek külkereskedelmének kiszéle­sítését a jugoszláv iparvállala­tok építésében való együttmű­ködés, a Jugoszláviának folyó­sítandó hitel- és kölcsön, va­lamint a tudományos és mű­szaki együttműködés és az atomenergia békés felhaszná­lásához nyújtandó szovjet se­gítség kérdéseit. T-7 z év januárjában aláír­1J ták az 1956. évre szóló szovjet—jugoszláv áruforgal­mi jegyzőkönyvet. A két or­szág áruforgalmának értékét 140—140 millió rubelben álla­pították meg. Mindkét fél következetesen teljesíti a jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeit. 1956 első negyedében a Szovjet­unió 40 millió értékű árut ex­portált Jugoszláviába és több mint 27 millió értékű árut ho­zott be Jugoszláviából. A két ország gazdasági kap­csolatai nem korlátozódnak a külkereskedelemre. Február 2-án Moszkvában megállapo­dás jött létre, amelynek értel­mében a Szovjetunió kölcsönt és hitelt folyósít Jugoszláviá­nak. A 30 millió dolláros köl­csönt — évi 2 százalékos ka­mattal — a felhasználást kö­vető tíz év folyamán kell visz- szafizetni. Egy másik egyez­mény értelmében a Szovjet­unió 54 millió dollár értékű áruhitelt biztosít Jugoszláviá­nak az 1956—58 évekre. Az áruhitel törlesztése 1959-ben kezdődik meg és tíz évig tart. A kölcsön és a hitel feltételei rendkívül előnyösek. Az 1956. januárjában létre­jött megállapodás alapján a Szovjetunió segítséget nyújt Jugoszláviának egy 100 000 tonna kapacitású nitrogén­műtrágyagyár, egy 250 000 ton­na kapacitású szuperfoszfát,- gyár, egy 120 000 tonna kapa­citású kénsavgyár és egy 100 ezer kilowattos villanyerőmű építéséhez. Az egyezmény ér­telmében a szovjet szervek és szakemberek segítséget nyúj­tanak a testvéri jugoszláv népnek három ércbánya kibő­vítéséhez és felújításához. A két műtrágyagyár felépí­tése jelentős mértékben csök­kenti a jugoszláv mezőgazda­ság műtrágyahiányát, az érc­bányák felújítása pedig növeli Jugoszlávia exportlehetőségeit. Gyors ütemben fejlődnek a Szovjetunió és Jugoszlávia tu­dományos és gazdasági együtt­működésének egyéb formái is. Az 1955 decemberében létre­jött tudományos-műszaki együttműködési egyezmény értelmében a Szovjetunió és Jugoszlávia kölcsönösen kicse­réli tapasztalatait és techni­kai vívmányait az ipar, a me­zőgazdaság és a gazdaság egyéb területein. Május 3—28-a között Belg- rádban zajlottak le a szovjet és a jugoszláv küldöttségek tárgyalásai, amelyek eredmé­nyeként több kérdésben meg­egyezés jött létre, a többi kö­zött abban, hogy Jugoszláviá­ban kísérleti atomreaktort lé­tesítenek. Nagymértékben hozzájárul a gazdasági és kulturális kap­csolatok fejlesztéséhez a köz­vetlen légi- és vasúti személy- forgalom megteremtése a két ország között. Az utóbbi időben jelentősen kiszélesedtek és megerősödtek Jukoszlávia külkereskedelmi kapcsolatai az európai népi demokratikus országokkal és a Kínai Népköztársasággal is. Jugoszlávia számára lehetőség nyílt, hogy ezeken a piacokon értékesíteni tudjon olyan áru­kat, amelyek értékesítésére Nyugat-Európában nincs mód­ja. Jugoszlávia szarvasmarhát, húst, friss és aszalt gyümöl­csöt, faanyagot, bőrkészítmé­nyeket és más árukat szállít ezekbe az országokba. A népi demokratikus országoktól ugyanakkor kokszot, szenet, gépeket, ipari berendezéseket és finommechanikai gyártmá­nyokat kap. Czilárd alap jött létre a Jugoszlávia és a Szov­jetunió, valamint Jugoszlávia és a szocialista tábor többi országai közötti gazdasági kap­csolatok további fejlesztéséhez és kiszélesítéséhez. Ezek az egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok jelentős mértékben hozzájá­rulnak az egyetemes béke megszilárdításához és a népek közötti baráti együttműködés ügyéhez. A nógrádi szénmedence egyik üzemegysége sem telje­sítette esedékes havi tervét az elmúlt néhány nap alatt. Adósságuk nyomán a tröszt eddig példátlan tartozást gyűj­tött össze. Bár a hónap elején mindig kisebb lemaradás volt tapasztalható, de most a leg­jobban teljesítő üzemek is a legrosszabbak közé csúsztak: Kisterenye, Nagybátony üzem­egységek, amelyek eddig a hó­napok első napjaiban is terv­teljesítők közé tartoztak, sok­kal növelték adósságukat. ADÓSOK: Mfeserfa: 16 tonna tartozás. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 22 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Fuchs Jenő. főmérnök: Demeter Ferenc. Róna,: 26 tcnna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Nagybátony: 139 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Tanyai Fe­renc, főmérnök: Marton Mi­hály. Ménkes: 247 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó János, fő­mérnök: Gserjési Miklós, Zagyva: 252 tonna tartozás. Üzemvezető Simon Ernő, fő­mérnök: Harmos Mihály. Kányás: 298 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Szebányi Ferenc. Tiribes: 526 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Kisterenye: 402 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Kazár: 751 tonna tartozás. .Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Krefflv Iván. Mátranovák: 1438 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Sárai La­jos. főmérnök: Révfalvi János. A tröszt tartozása összesen 3737 tonna. Moziműsor iúnius 9-től 14-ig Június 9—10-én: Diósjenö: Római lányok (olasz). Kazár: Ka­land Marienstadtban (lengyel), Zaqyvapálíal va: Koncert (jugo­szláv), Karancskeszi: Bátorság iskolája /szovjet). Bércéi: Mene­külés Franciaországba (olasz), Bárna: Különös ismertetője! (ma­gyar). Buják; Taxi úr (francia). Cered: Tigrisszelídítö (szovjet), Dorogbáza; Trubadúr (olasz), Er- dökürt; Békében élni (olasz), Ecseg: Ü.i partok felé (szovjet), Forgács-bányatelep: Első szere­lem (olasz—francia). Hasznos: Egy pikoló világos (magyar), Ka- rancsberény: Körhinta (magyar), Karancsság: Félelem bére (fran­cia), Karancsalja: Az élet hídja (magyar), Mátramindszent: Egy pikoló világos (magyar), Mátra- verebély: Tengerparti találkozás (német), Mátraszeie: Egy nyáron át táncolt (svéd). Mátraszóllös: Gyötrelmes éjszaka (jugoszláv), Mohora: Az élet tanulsága (szov­jet), Nagyoroszi: Római lányok (olasz), Nemti: Balkezes újonc (szovjet), Nógrád: Kati és a vad- macska + Két bors ökröcske (magyar), Nőtincs: Mühlenbergi ördög (német), Nóqrádmarcal: Tavasz (jugoszláv), Nóqrádszakál: Vihar Itália felett (szovjet). Nád­újfalu: Szülőföld muzsikája (cseh­szlovák), Palotás: Zavarosan foly­nak a vizek (argentin), Piliny: Kulmi ökör (német). Patak: Isten hozta Mr. Marshall (spanyol— francia). Rétsági A folyón túl (kínai), F.omhány: Tűzkeresztség (magyar), Somoskőújfalu: Fur­fangos Nyeszterk,a (szovjet), Szurdokpüspöki: Gázolás (ma. gyár). Szirák: Csillagos szárnyak (wov.iet!, Szüqy: Hegy ékből jöt­tek (szovjet). Június 9—11-én- Kisterenye: Egymilliófontos bankjegy -f Ti­hany (angol), Naqylóc: Szakadék (magyar). Pásztó: Vörös és feke­te I. rész (francia). Június 10—11-én: Jobbágyi: Félelem bére (olasz—francia). Június 10—12-én: Balassa­gyarmat: Döntő pillanat (jugo­szláv), Szécsény: Gábor diák (magyar). / Június 12—14-én: Nagybátony: Express szerelem (szovjet). Miért nem szántotta fel földemet a kisterenye/ gépállomás ? Kedves elvtársak! Még novemberben szerző­dést kötöttem a Kisterenyei Gépállomással 1200 négyszögöl föld őszi mélyszántására. Az érte járó díjat rögtön be is fi­zettem, de a földem ma sincs fölszántva. Illetve 600 ölet ma­gam föltörtem a tavasszal lo­vas ekével, de többet már nem tudtam. Persze olyan ter­mésem már nem lesz, mintha az ősszel mélyszántással fel­törték volna, hiszen minden parasztember tudja, hogy mit jelent kétéves lucerna után tavasszal szántani a már eléggé kötött talajt és abba kukoricát vetni. Ki felelős ezért a kárért? De ez nemcsak nekem kár, hanem az egész országnak. Nekem 600 négy­szögöl maradt bevetetlen, de hallom, hogy ilyesmi nem­csak velem fordul elő, hanem mással is. Ha minden gépállo­más csak egy-két szerződést rúg föl, akkor is sok föld ma­rad bevetetlen... Es ki téríti meg a káromat, vagy ezért senkit sem lehet felelősségre vonni, hogy becsapják az em­bert és a földje parlagon ma­rad, ráadásul még a pénzét sem kapja vissza? Szentesi Pál Zagyvapálfalva ★ Több gépállomással kap­csolatban érkezett már ha­sonló panasz a szerkosztóseq- be. Jó lenne, ha a Megyei Gépállomási Igazgatóság a jövőben sokkal jobban ellen­őrizné, hogy a gépállomások eleget tesznek-e vállalt köte­lezettségüknek. A második ötéves terv irányelvei a gép­állomások egyik fontos fel­adatául szabják meg, hogy „1960-ban 1955-höz viszo­nyítva mintegy 70 százalék­kal kell növelniük az egyéni parasztok számára végzett egy katasztrális holdra eső gépi munka mennyiségét”. Ennek végrehajtása lehetet­len, ha elveszítik a dolqozó parasztok bizalmát, ha azok földje szántatlan marad, mert bíztak a gépállomásban. Nyolc pedagógust jutalmaztak meg vasárnap Nagylócon Ádám Ernő levelezőnk írja Nagyidéról: Nyolc nevelőt ju­talmaztak meg a pedagógus napon, vasárnap Nagylóc köz­ségben. Négyen pénzjutalom­ban részesültek, négy pe­dagógus munkáját pedig egy-egy értékes könyvvel ju­talmazták. A község lakói megköszönték a pedagógusok eddigi fáradozásait, majd a tanács ebédet adott a nevelők tiszteletére. \i olvasó kérdez - az illetékesek válaszolnak A héhalmi dolgozó parasztok nevében Molnár István tanács­tag azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy tá­jékoztassuk a dolgozó parasz­tokat, hogj- a múlt ősszel be­adott termények építésianyag'- utalványait mikor, melyik TÜZÉP-nél lehet beváltani? Meddig érvényesek ezek az utalványok? Miután ez a kérdés a megye más községében is érdekelheti a dolgozó parasztokat, ezért megkértük Lieberman Andort, a 201-es TÜZÉP-íiók vezetőjét, válaszoljon a feltett kérdések­re: ★ — A múlt ősszel iparcikk­re beadott terményutalványt — amint az utalvány hátlap­ján olvasható — a lakóhe­lyükhöz legközelebb eső TŰZ ÉP- vagy földművesszö­vetkezeti építőanyag-telepen a beadástól számított öt na­pon belül előjegyzés végeit be kellett mutatni, és a tele­pek az előjegyzés sorrendjé­ben az iparcikkek kiszolgálá­sát már ez év január 1-én mea is kezdték. Az összes előjegyzéseknek eredeti terv szerint az első félévben kel­lett volna kiszolgálást nyer- niök, de az időközben bekö­vetkezett árvíz miatt újabb rendelkezés szerint a határ­idő ez év végén jár le. Ha van olyan terménybe­adó, aki még nem jegyeztet­te elő a termények utalvá­nyát, az minél előbb mutas­sa be a legközelebbi TÜZÉP- telepen, mert a telepek az előjegyzések szerint igényük az anyagokat. DR. GAJZÁGÓ ALADÁR: ÉLMÉNYEIM A SZOVJETUNIÓBAN ii. Elhelyezkedtünk a szállodában, aztán Kiev megtekintésére indultunk. Autóbuszunk las­san haladt a széles, öt kilométer hosszú, nyíl­egyenes Krestatyikon, a város főútvonalán. Az utcát a háború után újjáépítették, mert a németek romhalmazzá változtatták. Most 7—8—10 emeletes házak vonulnak végig raj­ta, de itt van a város 13 emeletes felhőkarco­lója is. Az előregyártott elemekből készített epületek nem a sablonos stílben készültek, ha­nem időtálló anyagokból és szebbnél szebb kivitelben. A közel milliós lakosú település a Szovjetunió harmadik városa. Ukrajna és fő­városa sokat szenvedett a német fasiszta meg­szállás alatt. Lakosságából két és fél millió meghalt, fél millió pedig eltűnt. A város azon­ban csaknem teljes egészében kiheverte a pusztítás nyomait. Itt-ott ugyan még hatalmas daru emelkedik, új házak épülnek. S a kie- viek sezerint a város szebb lesz, mint valaha; A fő útvonalakon autó autó után halad. A ko­csik nem használnak dudát, hangtalanul köz­lekednek. Itt is meg van ugyan a piros, sárga, és zöldszínű közlekedési lámpa, de a „tilos” csak a járműveknek szól. A gyalogosok előtt szabad az út. Széles útvonalak közepén fehér kesztyűs rendőr sétál. Ezen a részen állnak meg azok a járókelők, akiknek a sok gépko­csitól nem sikerült átjutniok a túlsó oldalra. Látva ezt a közlekedési szabályt, egy-kettőre megállapítottuk, hogy a szovjet embert Bu­dapesten számtalanszor felírná a közlekedési rendőr. De mindezek ellenére nincs közleke­dési baleset, mert a gépkocsik a város belte­rületén csaknem lépésben haladnak. A motor- kerékpárokat és kerékpárokat kitiltották a város közlekedéséből. Az utak és járdák ki­fogástalanok. Az útvonalakat sűrűn ültetett fák és kis ligetek szegélyezik. A járdákon nyolc sorban hömpölyög a nép, betartva a szigorú „jobbra hajts”-ot. Az útvonalakon ha­talmas ezüstszínű ívlámpák helyezkednek el, körülbelül 25 méternyire egymástól. A lám­pákon 3—3 gömb van, talpazatuk márvány, amely pad formában fejeződik be, S az utak végtelenül tiszták, A cigarettázók nem do­bálták szerte a cigarettavégeket, s a kis út­törők is szemétkosárba dobják a fagylalt bur­kolatát. Autónk ablakából az üzletek előtt hosszú sort pillantottunk meg. Vajon mi lehet? Miért állnak sorba? Csakhamar megtudtuk, hogy ilyenkor, május 1-e előtt éppen úgy meg­ajándékozzák egymást a szovjet emberek, mint mi karácsonykor. Levelezőlapokon kül­dik egymásnak üdvözleteiket, örülnek az új tavasznak, s köszöntik az alkotó munka dia­dalát. Egyik divatáru bolt előtt a nők kalapra várakoztak. Bent a hatalmas tükrök előtt már sokan próbálták a különböző színű szal­ma, bársony és posztókalapot. Egy másik cso­port az utcai könyvárusnál keresgélt a levele­zőlapok halmazában. Röviddel azután autóbuszunk tovább in­dult, elérkeztünk a Dnyeper partjához. Rózsa­dombszerű magaslaton van a Dnyeper-parti sétány. Alattunk a széles folyó vize csillogott a délutáni napfényben. Előttünk a Truhanov- sziget amelyet a németek lebombáztak. A szi­get most is üres, nincs élet rajta. Aztán meg­pillantottuk a sétányon Vladimír herceg szob­rát. Ugyanis 988-ban Vladimir vette fel a kievi hercegségben a kereszténységet, ezért szentnek is nevezik. Nem messze a szobortól sikló vezet le a Dnyeper partjához. A város ugyanis 90 méter magasan fekszik a folyó szintje felett. Közelben van az András-temp- lom, melyet Rostrelli. a világhírű építész ké­szített 1753-ban. Sétánk közben csoportokba verődtek körülöttünk az emberek. Cipőnket, s öltözetünket vizsgálgatták. Szóba elegyedtünk nézőinkkel, akik elmondták aztán, hogy a XX. kongresszus óta a ruha- és cipődivatot fran­cia módra vezetik be és jelentékeny bővülés következik be ezeknél a cikkeknél. 3ÍI 3 V3rOS nevezetességeit néztük meg. Megtekintettük a hatalmas márványalapon nyugvó Lenin szobrot, az Ukrán Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának kupolás, elnöki palotáját, mely 1938-ban épült. A ku­polán az ukrdi vörös-kék zászló lengett. Az­tán a miniszterelnöki palota hatalmas már­ványépületét tekintettük meg, a volt cári pa­lotát. melyben most fogadásokat rendeznek, a múzeumnak berendezett aranykupolás Szófia székesegyházat, a tudományos akadémiát, az operát, stb... Kísérőnk elmagyarázta, hogy Kievben öt nagy színház működik: a Sev- csenko balett- és opera, a Lenin-renddel ki­tüntetett ukrán színház, az orosz színház, az ifjúsági és operettszínház, ahová éppen olyan nehéz jegyet kapni, mint nálunk. Megcsodáltuk a Sevcsenkóról elnevezett tudományegyetemet, a költő szobrát, a város és az egyetem könyvtárait. Aztán kocsinkkal hosszabb távra indultunk. Áthaladtunk a Dnyeperen, melyen három széles híd áll. A folyó szélessége a szigeteknél eléri a két kilo­métert is. Útközben feltűntek a Lavrák arany­kupolái, amelyet csak másnap tekintettünk meg, mert ez egy egész délelőttöt igénybe­vesz. oras ét után visszatértünk az Ukrajna szállóba. Az ajtóban nagyszakállú, egyenru­hás portás fogadott. A szálloda minden zugát a nagy dimenzió jellemzi. Szobánkban két ké­nyelmes ágy van, íróasztal, márvány írófelsze- reiéssel, hangulatlámpa, 16 karú csillár, per­zsaszőnyeg, függöny, központi fűtés, telefon és rádió. Lakosztályunkat előszoba és fürdő egészíti ki. A szálló halijaiban televízió mű­ködik. Itt láttuk a Bulganyin és Hruscsov elvtái-sak angliai útjáról készült felvételeket is. Később megtudtuk, hogy Kievben hat napon van televíziós adás. Aztán megtekintet­tük a szálloda postahivatalát, s szóba elegyed­tünk a liftessel, ki 40 év körüli nő volt. El­mondta, hogy keresete 350 rubel, de ez nem elég. Nem tudtunk állást foglalni, mert nem ismertük az árakat, ezért siettünk körültekin­teni a városban. A nap már leáldozóban volt. a város szélén felgyulladt a televíziós adó piros lámpája. Elsőnek a Lenin úton levő hat emeletes Univermágot kerestük fel, Kiev leg­nagyobb áruházát. Márvány, fény és renge­teg ember. A kiszolgálás azonban igen gyorsan megy. Először a villamossági cikkek osztályát kerestük fel. Itt is hatalmas a forgalom. Tele­víziós vevő kétféle minőségben kapható. 1900 és 1275 rubelért. Rádió több árban is van. Nagy keletje van a mosógépnek, főként azok­nak, amelyeknek csavarófelszerelésük is van, Egy ilyennek az ára 750 rubel, a hűtőszekré­nyé 680, a padlókefélőé 260, a porszívóé 180 rubel. Villanykörte 95 kopektől 4 rubelig vá­sárolható, Villanyteafőző 70 rubel, szamovár villanyra 170 rubel, de ez nagyon szép darab. Innen a divatosztályra tartottam, ahol elég gyenge minőségű áruk fogadtak. Igaz, hogy aránylag alacsonyak az árak, de olyan bő választék, mint nálunk, nincs. Van cipő 94, 35 rubelért, de ezek préselt bőrből készült gumi­talpú bakancsok, csúnya kivitelben. A 280 ru­beles sem közelíti meg a mi minőségünket; Láttam egy fekete, magas sarkú női cipőt — amely talán antilop volt — 300 rubelért, de ez sem volt minőségi áru. Érdeklődtem férfi ru­hák felől is. Sportöltönyök csíkozással 'Iád rubelért kapható. De nagy a tolongás az óra­ékszer és fotórészleg előtt is. A Pobeda óra 400 és 342 rubelért kapható, de vannak órák 16 ezer, 20 ezer rubelért is. Sok a drágakő, arany-, ezüst, platina-ékszer és a porcelláru Az utóbbi talán drágább, mint nálunk. Fény­képezőgép is sokfajta van. Tanulógép 25 ru­bel, egy Ljubityel gép. ami nálunk 550 forint, kint 100 rubel körül van. A bőrholmi kevés és drága. Ezekből az árakból azonban még min­dig nem tudtunk teljesen következtetni a lif­tesasszony 350 rubeles fizetésének vásárlóérié- kére. Ezért elmentünk az élelmiszerboltokba és ott is emlékezetünkbe véstünk egy: két árat. 1 kg császárhús 23, 1 kg sonka 28. 1 kg vaj 22, 1 kg libahús 9. 1 kg fekete kenyér 1.3b, 1 kg fehér kenyér 2,66. (a mi félbarna kenva- rünk ismeretlen) 1 kg keksz 11,40. 1 kg liszt 4.60 stb. A cukor, cukorka és csokoládé-félék olyan árban vannak, mint nálunk. Ellenben nagyon olcsó a kávé; pörköletlenül 35. előpö - kölve 41 rubel kilogrammja. Egy liter 40 fo­kos vodka 51 rubel. (Hát bizony a 350 rubeles fizetés többet ér, mint nálunk — ha nem is sokkal — ha figyelembe vesszük, hogy a lak­bér és a közszolgáltatás is olcsóbb, mint itt­hon. Például egy kilowatt áram 90 kopekbe kerül.) Egyszerre mintha a mesébe cseppentünü volna: kigyulladnak az utcai villanylámpák; A Krestatyin utca egyetlen fényfolyó. Millió és millió villanykörte változatos színekben ontja a fényt. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents