Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-09 / 46. szám

1956. június 9. SZABAD nSgrXd 8 A nógrádi bányatelepek közegészségügyi helyzete Alig néhány évtizeddel ezelőtt az iskolában földrajzórákon sokat hallottunk a salgótarjá­ni kőszénbányákról. Nagyon keveset, mondhatnám semmit sem közöltek azonban ve­lünk arról, hogy azok az em­berek, akik nap-nap után be­hatolnak a föld mélyébe, a bá­nyászaink milyen körülmé­nyek között élik le azokat az órákat, napokat, amelyeket munkájuk elvégzése után a föld felett, településeiken, ko­lóniáikban eltöltenek. Közben azután az évek folyamán Sal­gótarján közvetlen közelében egyre kevesebb lett az a szén­mennyiség, amit kapitalista érdekek érdemesnek találtak volna még a profit szempont­jából kiaknáztatni s így hát a bányász dolgozók munkahelyei 20—30 kilométeres körzetben tolódtak el az eddigi salgótar­jáni gócponttól. Ugyanakkor azonban a bányászok lakóhá­zai, a bányatelepek, nem tud­tak vándorútra kelni. Ezekről a helyekről megy el a bányász dolgozni s a műszak lehelté­vel ide tér vissza feleségéhez, gyermekeihez, unokáihoz, kis kertjéhez ..; Zagyvapálfalva, Csizmadia-telep, Etes, János- akna, Mátranovák, Rákóczi- telep, Szorospatak stb., ilyen bányásztelepülések. A kialakulás és a fejlődés természetében rejlik, hogy ezek a települések magukon viselik annak az időszaknak a bélyegét, amikor a közegész­ségügy, az egészségvédelem, a balesetelhárítás, a munka- védelem még nem volt olyan elsődleges kérdés, mint nap­jainkban. Érthető tehát az is, hogy ezen bányatelepek tér­beni kialakítása nem tervsze­rűen történt, s így a higiéniás követelmények is csak a leg­szükségesebbekre korlátozód­tak. A lakóházak mellett az idő vasfoga sem haladt el nyomtalanul, s így ezek a te­lepek jellegzetesen ósdiak, a házak többségükben erősen tatarozásra szorulnak, sok he­lyen az alkatrészek, ablakok, ajtók a kicserélésre várnak. A bányatelepek rendbentartá- sa a Nógrádi Szénbányászati Tröszt feladata, illetve az egyes telepek telepvezetői­nek kellene azzal törődni, hogy a rájuk bízott terü­let minimális közegészség- ügyi követelményeire a hely­színen őrködjenek. A közelmúlt napjaiban el­lenőrző bizottság látogatta meg Zagyvapálfalván és Ete- sen az ottani bányatulajdont képező lakótelepeket. Elbeszél­gettek a telepvezetőkkel is, akik csaknem minden esetben arról panaszkodtak, hogy a szükséges javításokhoz nem áll rendelkezésükre elegendő anyag (tégla, beton, vasszer­kezet stb.) és egyidejűleg ke­vés az a munkaerő, amit a legszükségesebb javítások el­végeztetésére igénybe tudnak venni. Pedig a legégetőbb munkák előterében áll csak­nem minden településen a nagymértékben felhalmozó­dott házi és egyéb szemét sür­gős eltakarítása, illetőleg ki­hordása a szeméttelepekre, annál is inkább, mert a hir­telen beállott nagy meleg kö­vetkeztében számítani kell a legyek tömeges szaporulatá­ra, melynek előfeltétele a rothadó szemét, következmé­nye pedig a járványos meg­betegedés. Éppen ezért a bi­zottság szigorú intézkedéseket tett a telepvezetők felé ebben az ügyben. Zagyvapálfalván az úgyneve­zett „új kolónia” is már régi kolónia. Sok itt is, igen sok a tennivaló. A szennyvízleveze­tés még nincs megnyugtató módon megoldva, szükséges a kanálisok lefedése. A Béke­telepen rozzant, 50 évnél is idősebb fabarakkok állnak még, de a téglából épített egy­szobás lakások között szintén sok a megrongált. Látott a bi­zottság olyan lakást is, mely­nek belsejében olyan nagy volt a tisztaság, a rend, a csi­nosság, az ízléses berendezés, ami a legnagyobb örömmel töltötte el a szíveket, de ugyanakkor a bányászfeleség könnyek között adta tudomá­sul, hogy mindene tönkre­megy, mert lakásának falai vizesek — sajnos erről a bi­zottság is meggyőződhetett. Itt is nyitott betonvályúban folyik az egész házsor hosszá­ban a lakásokban termelődő és nem is kismennyiségű szennyvíz. Megfelelő árnyék- székcsoport létesítése és elhe­lyezése is a közeljövő paran­csoló feladata. Igen komoly kérdés ezen te­lepülések megfelelő ivóvízzel való ellátása is. Etesen pél­dául az úgynevezett „altiszti- sor"-nál lévő kút hibás, az el- csungó víz elvezetése nincs kel­lő módon biztosítva. A köz­ponti szivattyú víztartálya még rendes befedéssel sincs ellát­va, de reméljük, hogy a tett intézkedések értelmében e hó végéig rendibe teszik. Ete­sen is nagymértékben felhal­mozódott a szemét, s így ezt itt is sürgősen el kell takarít- tatni. feni kétséges, hogy vannak tárgyi nehézségek is, de az sem kétséges, hogy a Nógrádi Szénbányászati Trösztnek is alapvető kötelezettsége, hogy nagyobb segítséget adjon ezen települések rendbentartásához. Végre is az itt lakók nyugal­ma és kényelme, a higiéniás megelőző itézkedések megté­telén keresztül a betegségek tá­voltartása, s ennek következ­tében a táppénzes állomány ■■■ ■ | KORA REGGEL \ °ta .ZUg ----------------------------- a gép a nagyoroszi Úttörő Tsz udva­rán. Hozzáláttak a takarmány- keverékek és a pillangósok si­lózásához. A géptől távolabb a most épülő 100 köbméteres siló betonelemeinél Bánkúti István párttitkárral, Berecz János állattenyésztési és Hof- fer István növénytermesztési brigádvezetővel a szövetkezet állattenyésztéséről beszélget­tünk. — Jelenleg 97 darab szarvas- marhánk van — mondja Be­recz elvtárs — amiből 36 da­rab- a tehén. Nemigen büsz­kélkedhetünk ezzel az állo­mánnyal, különösen a tehe­nekkel nem. Azokkal bizony az utóbbi időkben igen keve­set törődtünk. Még olyan te­henünk is van, amelyik na­ponta csak 3—4 litert ad. Nem csoda hát, ha alacsony a fejési átlag, ha kevés a tej. — Hogyan akarnak ezen változtatni? — A vezetőség úgy határo­zott, hogy még ebben az esz­tendőben 40-re emeljük a te­henek számát. Ebből harmin­cat törzskönyvezünk; Tíz olyan tehenünk máris van, amelyiket törzskönyveztünk. A többit vásárlás útján biztosít­juk majd. A meglevő állo­mányból a nem megfelelő egyedeket kiselejtezzük. Az államtól is kapunk tehenen­ként 2000 forint támogatást. A többi pénzt saját erőnkből fizetjük majd ki. — Sokan nem akarnak ez­zel egyetérteni — szól közbe Bánkúti elvtárs. — Sok tag azt hajtogatja, hogy minek kell annyi pénzt kiadni, azo­kért a törzskönyvezett tehe­nekért. Jó nekünk az, ami van. Ezek a tagok nagyon té­vednek. A jelenlegi állomány­ban nagyon sok a gyenge teje- lésű egyed. A Rózsa például 3 litert ad. Egy laktációban 900 litert. Ezért szabadpiaci áron számolva 3000 forintot ka­punk. Ha ezt a tehenet elad­juk és helyette 15—20 literes nagytermelésű egyedet vásá­rolunk, ettől egy esztendő alatt például 6000 liter tejet fejünk, amiért — szintén sza­badpiaci áron számolva — 18 000 forintot kapunk. Tehát nyertünk 15 000 forintot. Eb­ből a kis számvetésből min­denki beláthatja, hogy meny­nyire érdemes 2—3 ezer fo­rintot befektetni és jó tehenet vásárolni. — Az egyedek kicserélésén kívül mit tesznek még a szarvasmarha-állomány fej­lesztéséért? csökkentése feltétlenül hozzá­járul a bányászok testi kondí­ciójának megjavításához s így a termelés folyamatosságának biztosításához. A telepek gon­dozására fordított forintok ka­matosán megtérülnek; Szólni kell azonban arról is, hogy a telepek vezetőinek te­vékenysége sem merülhet ki csak a sírásban, a sápítozás- ban, hogy ezért, azért, meg amazért... Mert egy ici-pici kis struccpolitika mégis csak jellemzi tevékenységüket, ami kiderült akkor, amikor a ha­tározott intézkedés, a határ­időkre történő teljesítés s a kilátásba helyezett esetleges anyagi felelősségrevonás lehe­tőségét tudtukra adták. Ah­hoz, hogy bányásztelepülé­seink közegészségügyi helyzeté­ben — ha egyszerre teljes egé­szében a javítás nem is lehet­séges — ugrásszerű javulás következzék be, a telepvezetők tevőleges, öntudatos munkájá­ra is szükség van! A bizottság feltárta a bajokat, rámutatott a legsürgősebben megoldandó kérdésekre s most már a Nógrádi Szénbá­nyászati Trösztön, illetőleg annak helyi képviselőin, a te­lepvezető elvtársakon a sor! Dr. Szálkái Géza állami közegészségügyi fel­ügyelő-------------­— Mindenekelőtt elegendő takarmányt és abrakot bizto­sítunk — mondja Hoffer elv­társ. — Már megkezdtük a zöldtakarmányok silózását. 300 köbmétert készítünk be­lőle. Emellett még 100 hold rét. 92 hold lóhere és 14 hold lucerna, valamint egyéb takar­mánykeverékek biztosítják azt, hogy ne legyen hiba télen az állatok ellátásában. — Sajnos, nem mindenki akarja, hogy így legyen — szól ismét közbe Bánkúti elv- társ. — Az agronómusok, Far­kas elvtárs, már hetek' óta azon törte a fejét, hogyan tud­ná részeiben kiadni a kaszál­ni valót, mint azelőtt. Szerin­te nincs elég munkaerő, félni kell attól, hogy nem tudjuk idejében lekaszálni és begyűj­teni a takarmányt. — A gépállomás nem ad se­gítséget? — Ad az! Ám Farkas elv­társ nem azzal törődött, hogy minél előbb itt legyen a ka­szálógép, hogy sürgesse a rendsodrót, hanem a részes­kaszálással. A tagság zúgoló­dik és teljesen jogosan. Mert amikor a gépállomás segít bennünket a kaszálásban, a behordásban, akkor a többi munkát már saját erőnkből is képesek vagyunk elvégezni, így növekvő állatállományunk részére elegendő takarmányt biztosíthatunk. Nem is hagy­tuk aztán, hogy úgy mint az elmúlt évben volt, az egyé­niek vágják le nekünk részi­ben a lóherét, lucernát. Még­is segítségül hívtuk a gépet. — A jó egyedek beállításán kívül milyen beruházást esz­közölnek még? — Bevezetjük a gépi fejést — válaszolt Berecz elvtárs. — Az elmúlt hetekben megérkez­tek a fejőgépek és hamaro­san megkezdjük a beszerelé­sét. A gépek 36 000 forintba kerültek. De úgy gondoljuk, megéri. Megkíméljük a tago­kat a nehéz és fáradságos munkától, ezenkívül sokkal tisztább, higiénikusabb lesz a tej. Nem kell majd Mravik Jánosnak és Fazekas Jánosnak kézzel 10—12 darab tehenet fejni hanem csak fogni a fe­jőgépet, ráhelyezni a tőgyre és ügyelni arra, hogy nehogy valami zavar adódjon elő. — örülnek-e a tehenészek a gépeknek? — ÖRÜLNEK BIZONY, de nemcsak ők, hanem a ter­melőszövetkezetünk valameny- nyi tagja. A gépi fejés beve­zetésével egy lépéssel megint előrehaladunk. A. I. Beszélgetés az állattenyésztésről a nagyoroszi Úttörő Tsz-ben Vessünk minél több másodnövényt! Agrotechnikai tanácsadó Egyre fejlődő állattenyész- tésünk bőséges takar- mánybázisának biztosításáért minden lehetőséget fel kell használni. Ezért a fővetésű ta­karmányok mellett mind na­gyobb területen kell másod­növényt termelni. A kettős termelés legtöbb­ször sikerül. A varsányi Dó­zsa Tsz az elmúlt évben bfborhere után kölest ve­tett. A kedvező időjárás követ­keztében 10 holdról 150 köb­méter silót készített. A nógrád- szakáliak az elmúlt évben_ re­kordtermést értek el a tarlóré­pából. Holdanként 80—100 má­zsa termett nekik. Különösen kimagasló eredménye volt Ba­goly László. Demeter József és Márton László dolgozó parasz­toknak. Többen azt tartják, nem érde­mes másodnövényt termelni, mert nem kifizető. Ezek elfelej­tik, hogy állataink zöld ta­karmányozását a másodveté- sekkel a tél beálltáig is kitol­hatjuk, és a másodvetések be- silózásával télen is biztosít­juk a zöld takarmányt, Járásunk termelőszövetke­zetei közül a szécsényi II. Rá­kóczi, a varsányi Dózsa, a nóg- rádmegyeri Petőfi, az őszi ta­karmány keverékét már leka­szálta és besilózta. A területre pedig másodnövényként siló- kukoricát vetettek. Az aratás után közvetlenül a föld tartalmaz még annyi nedvességet, hogy azt minden külüönöseb nehézség nélkül elő­készítsük a vetésre. A kettős termesztés sikere elsősorban a gyorsan és jól végzett talajmunkától függ. Igen előnyös, ha gépállomásaink több munkagép összekapcso­lásával dolgoznak. A talaj­előkészítésnél lehetőleg ne használjunk ekét, hogy a vízveszteség a lehető legki­sebb legyen. Tárcsával, kulti- Vátorral, fogassal, hengerrel készítsük elő a talajt a vetés­re. A talaj elmunkálása után azonnal vessünk. Azokon a te­rületeken, ahol ekét haszná­lunk, hengerezéssel szüntes­sük meg a szántás okozta üre­geket. Nagy Imre, a szécsényi járás főagronómusa. H ej Palóc föld népe, apraja és nagyja. Azt a hírmondóját, de jó kedvem van ma. Nemrégen ébredtem, s most már csak nevetem, Hogy egy rossz álomtól, a valóság nekem mennyire szebb és jobb, mennyire édesebb, mert biz a mi tájunk nekem legékesebb. Álmomban valahol, idegenbe jártam Hegyeiket, völgyeiket, nagy vizeiket láttam, de amerre mentem s betettem a lábam, minden lépésemben borzongott a hátam. Mikor kifáradtam, hagyják, hogy elmondjam: fejem lehajtottam egy rozzant viskóban. Itt egy bika tört rám, vad szilajos tánccal Hab jött a szájából, nyakán tépett lánccal. Roppant nagy szarvával úgy döfködött felém hogy egy zabszem nem nagy, az sem fért volt belém. Szakadt a víz rólam, mikor felébredtem, csaknem kifakadtam imígy azon mentem: Hol van az a bika?! Lecsípem a nyakát! Az erre-arráját, meg a rézangyalát! De amint kinézek tágas ablakomon, megnyugodtam menten s széttártam a karom. Otthonos, szép a táj, zöldellő a pázsit, gyönyörködve néztem a virágzó fáit. Szép itt — jó itt élni, békeségbe, csendbe ez ennek a módja, ez ennek a rendjej Aztán elfeledve az éjjeli álmot, Hónom alá kaptam gyorsan a dudámot Ütam egyenesen a fodrászhoz vezet, Hisz borotválatlan az ember nem lehet. Leteszem a dudám, csendben ahogy illik, de még duda nélkül is felismertek itt. Körülfogtak aztán, hírül adtak nékem egy kalauz-ügyet ilyetén, eképpen: Hordja a heyi busz a nagy tömeg népet. Az utazni vágyók sokszor nem is fémeké Izzad a kalauz, csurog róla a víz S mi lenne, ha sapka lenne rajta vagy tíz? Biztatták egyre, azt a meleg sapkát, de az menten intett, hogy tiltja a szabály. Nem akarja magát agyon büntettetni, inkább eltűri, de biz ő le nem veszt Gondolják meg azok, akik így rendelték, tkeressék meg ennek a módját és rendjét Később egy régi ügy akadt a kezembe a bürokrácia bízvással keverve: A MOKÉP vállalat még az elmúlt évben ping-pong felszerelést adott kölcsönképpen. A kölcsönkért dolgok nem kerültek vissza, ezért ez az ügy még mai nap sem tiszta. Kovács László nemrég a megye tanácson felszólítást kapott a szomszéd szobábók A levél ajánlva lett postára adva, s ezt így személyesen a postástól kapta. Ez bürokrácia, amaz visszaélés, biz ez mind a kettő a rend ellen vétés. A bürokráciát végképp kikapcsolva felelős feleljen, ez ennek a módja. HÍRADÁS A FALVAKBÓL Jó termést ígér a bíborhere (Tudósítónktól.) Megyeszerte nagyszerű ter­mést ígér a bíborhere. Ebben az esztendőben valamennyi termelőszövetkezet és az egyé­ni gazdák zöme is már csak a nógrádi tájfajtát termeli. A megyei átlag előreláthatóan meghaladja a 3 mázsát. Nem megy azonban ritkaság szám­ba az 5—6 mázsás termés sem. A palotási Május 1 Tsz tagjai például 20 holdról legkevesebb 100 mázsa magot takarítanak majd be, amiért 100 000 forin­tot kapnák. Ha a mag export­képes lesz, még 10 Ó00 forint exportfelár is üti a markukat. A megyében az idén mint­egy 4000 mázsa bíborherét gyűjtenek be, amiből ezer má­zsa külföldön szerez megbecsü­lést a nógrádi tájfajtának. Már nem szégyellik a kapát a férfiak (Tudósítónktól.) Valóságos hadjáratot indí­tott a gyomok ellen a berceli Vörös Csillag Tsz tagsága. A munka nehezét gép végzi ugyan, de azért a kapára is nagy szükség van. Szükség van a kapára is, amit a férfiak sem szegyeinek már — mint ko­rábban — megfogni. A múlt hét két napjának reggelén 50 férfi és nő indult megszabadí­tani a gyomtól a kukoricát és a burgonyát. A két nap alatt végeztek 15 hold burgonya és 12 hold kukorica kapálásával. Külön dicséretet érdemelnek az új tagok, szorgalmas jó munkájukért. Közülük is Ma­tyóka János dolgozott a legde­rekasabban. A növényápolás mellett az állatállomány téli takarmány- ellátásáról is gondoskodnak a Vörös CsiUag-beliek. 27 hold­ról már betakarították a lu­cernát, végeztek a baltacím kaszálásával és hozzáláttak a vöröshere betakarításához. Földes! István „Bérlete“ van (Tudósítónktól.) Az első helyre Kissimon Bé­lának van „bérlete”. Nem, nem a ceredi mozi, hanem a ceredi gazdák versenyének első he­lyére. A legutóbbi versenyt is ő nyerte. 14 holdján példamu­tatóan gazdálkodik. Legkoráb­ban végzett a tavaszi munkák­kal és csak követni lehet őt a növényápolásban is. Évi tojás- ős baromfibeadási kötelezettsé­gét rendezte. Gömbölyödik már ólában a beadásra szánt sertés. Amikor az új adófizeté­si rendszer életbe lépett. Kissi­mon Béla bement a tanácsra, megtudakolta, hogy mennyi lesz az évi adója, aztán azon- nyomban kifizette az utolsó fillérig; Kapott már nótát is, sokat a hangoshíradóban. Bizonyára küldenek még neki. mert Kis­simon Béla olyan ember, aki nemigen tudná elviselni, ha netán neki kellene követni va­lakit a beadásban, vagy éppen a növényápolásban; Tíz méhészcsoport alakult (Tudósítónktól.) Egyre több méhész ismeri fel megyénkben az összefogás elő­nyét, jelentőségét. Hétről hét­re növekszik a száma azóknak, akik bekapcsolódnak a föld­művesszövetkezeti méhészcso- portak munkájába. Számos községben új szakcsoportokat hoznak létre. Ebben az eszten­dőben tíz községben alakult méhészcsoport, 86 taggal, 871 méhcsaláddal. Nógrádmarcah Zagyvapálfalva, Egyházasger- ge, Liftke, Érsekvadkert, Ma- ralcodi-puszta, Kishartyán, Nógrádszakál, Csitár és Luc* falva méhészei fogtak össze. Utat köveznek — hídmérleget létesítenek (Tudósítónktól.) Jelentős társadalmi munkát végeznek a rimóci gazdák. A határ egyik igen fonta? dülő- útját az aratásig rendbehoz­zák, kikövezik. 400 köbméter követ és homokot szállítanak hozzá az igával rendelkezők, míg a falu többi lakója a gya­logmunkát végzi. Egy hídmér­leg éoítését is tervbe vették a rirróciak. Ennek megvalósítá­sához 6000 forinttal, a szüksé­ges homok kitermelésével, és gyalogmunkúval járulnak hoz­zá a falubeliek;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents