Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-09 / 46. szám

190 diák üzami gyakorlatra készül Vizsga előtti lázas izgalom uralkodik most az iskolákban. Június a számonkérés hónap­ja. Most még a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum diákjai is sűrűb­ben forgatják a füzeteket, könyveket, mint máskor. Igyekszik mindenki eredmé­nyesen túljutni a vizsgákon, hogy az egy hónapi üzemi gya­korlatot nyugodt lelkiismeret­tel tölthesse el, zavartalanul végezhesse a reábízott gyakor­lati munkát. A két hónapi szünidő felét ugyanis minden második és harmadik osztályt végző diák a Salgótarjáni Acélárugyárban, vagy Tűz­helygyárban tölti. A gyárak már várják a holnap tech­nikusait. ízelítőt adnak majd nekik a nagyüzemi termelés irányításából. Arnit eddig könyvből tanultak, most gya­korlatban láthatják, sőt ma­guk is bekapcsolódnak a mun­kába. A tanműhelyben szer­zett ismereteiket kibővítik. Az elméleti tudásukat összeháza­sítják a gyakorlati munkával. A technikum 190 diákja készül üzemi gyakorlatra. Hasznos egy hónap lesz, amit ott eltöl­tenek. DISZ-brigádok a terv teljesítéséért A hónap elején mindig ne­héz szénbányászati üzemeink­nek a tervteljesítés, de még talán sohasem volt annyi tar­tozásuk, mint ebben a hónap­ban. Adósságot adósságra hal­moztak, s a tröszt ugyancsak elmaradt a terv teljesítésével. Az elmaradáshoz azonban ke­vés közük van a DlSZ-brigá- doknak, amelyek tagjai jú­nius 10-re jó munkával, több helyen tervük túlteljesítésével készültek. A nagybátonyi üzemegység három DISZ-brigádja közül kettő emelkedett ki esedékes havi tervének teljesítésével az elmúlt napokban. Szakács György csapata a Katalin II- aknában elővájásfoan dolgozik. A kilenc lelkes fiatal május­ban 132,4 százalékra teljesí­tette tervét. E hónap elején 68 tonna szenet ígértek terven felül, s a hó végén 251 tonnát adtak. A múlt havi verseny­lendület nálunk nem szalma­láng. Az elmúlt hét is szép eredményt hozott, 114,3 száza­lékos átlagteljesítményt. Lát­szik, hogy mindannyian a szakma kiváló dolgozói már egy év óta. Bakos k. József és sztahano­vista DISZ-birgádja a Kos- suth-táró bányászai. Az elmúlt hónapban ezek a fiatalok is teljesítétték tervüket 108,6 százalékra. Vállalásukat pedig, a 35,5 tonnát túlteljesítve, 57 tonna szenet adtak terven fe­lül népgazdaságunknak. Most, a Megyei Ifjúsági Béke talál­kozó előkészületi hetében 105 százalékot teljesítettek. Gyűlik a forint a díszesek jó munkája nyomán (Tudósítónktól) Csupa fiatal leány van a karancslapujtői Üj Barázda Tsz kertészeti brigádjában. Gyakran kezdik vidám nótá- zással a napi munkát. Soha nem nélkülözik a jókedvet, a tréfát, mert akkor talán még a munka sem menne olyan jól. Pedig a munkájuk ellen nem lehet egy szó panasz sem. An­nak Klucsel* József brigádve­zető a megmondhatója. Ügy dolgoznak, olyan szaporán, hogy öröm nézni őket. De azért a szépen fejlődő palán­ta sem utolsó látvány. A nyá­ri káposzta levelei már egy­másra borulnak, kezdenek „fő­be menni“. A zöldhagymát és a korai retket rövidesen köve­ti a piacon egyéb zöldáru. Gyűlik a forint a kertészetből, a karancslapujtői Üj Barázda pénztárába a DISZ-esek szor­galmas munkája nyomán. A fiatalokra bármikor számít­hatnak a szövetkezet tagjai. Nagyszabású kultúr- és sportműsor a vasárnapi ifjúsági találkozón Mintegy ötezer fiatal vesz részt június 10-én Salgótar­jánban az ifjúsági béketalál­kozón. A találkozónak cseh­szlovák vendégei is lesznek. A fiatalok délelőtt 10 órakor gyülekeznek járásonként. Sal­gótarján város fiataljai a No­vember 7. fiiszínház mögötti téren, a salgótarjáni járás pe­dig a Bartók Béla utcában gyülekezik. A pásztói járás fia­taljai a Béke-sétányon a szé- csényi járásé a Régi posta ut­cában, a balassagyarmati já­rás és város a városi rendőr­ség előtt, a rétsági járás fa­taljai ipedig a Pécskő utcában gyülekeznek össze. A felvonu­lást fél tizenegykor harsona­szó nyitja meg. A menet a No­vember 7 filmszínháztól a szovjet hősök emlékműig megy. aztán a dísztribün előtt vonul­nak el a fiatalok. majd a piactéren keresztül a Mérleg utcán át a Rákóczi út­ra jutnak ki és a Petőfi térre vonulnak. Itt minden járás helye táblával lesz jelölve. A fiatalok menetének élén a DISZ megyei végrahajtó bi­zottság halad. Az ünnepi nagygyűlést Ju­hász Sándor, a DISZ megyei bizottság titkára nyitja meg. Az ünnepi beszédet Lipták Jó­zsef, a DISZ megyei bizottság első titkára tartja. Felszólal Hajdú József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is. Felszólal még a gyűlésen a DÍVSZ képviselője is. Déltől a DISZ megyei bi­zottság az Acélárugyárban fo­gadást ad. A fogadáson a párt, a DISZ és a többi társadalmi, valamint tömegszervezetek ve­zetői. a munkában kiváló fia­talok vesznek részt. Délután egy órakor megkezdőd­nek a kultúr- és sport- versenyek. A játszótéren csehszlovák— magyar ökölvívó-mérkőzés lesz. A teniszpályán vívó és tenisz Ságvári Endre emlék- verseny lesz. Az MTH-pályán férfi, a városi tanács udvarán pedig a női röplabda Ságvári Endre emlékverseny indul. A megyei tanács előtt kézilabda, a Salgótarjáni Bányász pályán pedig motoros ügyességi ver­seny lesz. A bányász tornate­remben tartják a területi tor­nász csapatbajnokságot. A Va­sas-stadionban 2 órától a Va­sas spartakiád területi döntő­jére kerül sor. Nógrád—Pest megye között ifjúsági, a Salgó­tarjáni Vasas és a Diósgyőri Vasas között NB íl-es labda­rúgó mérkőzés lesz. A szüne­tekben torna- és atlétikai be­mutató. Azonkívül kerékpáros üldöző verseny is indul. A kultúrműsor délután 2 órakor kezdődik. .\ A központi szabadtéri színpa­don (Petőfi téren) a Ságvári Endre seregszemle megyei döntőjére kerül sor. Itt a fel­nőtt tánccsoportok mutatják be tudásukat (rossz idő esetén a városi kultúrházban). A út­törő és felnőtt kórus délután 2 órakor a városi kultúrház­ban mutatkozik be. (Rossz idő esetén a megyei tanács kultúr­termében.) A felnőtt színjátszó csoportok délután 2 órai kez­dettel a bányász kultúrotthon- ban szerepelnek. A központi szabadtéri színpadon fellép még a csehszlovák együttes is, valamint a határőrség köz­ponti zenekara ad hangver­senyt. A Városi Kultúrházban újító kiállítás lesz. a játszótéren pe­dig a MÖHOSZ mutatja be fejlődését, eredményeit. A fiatalok megtekinthetik a város nevezetességeit. Többek között a Rákosi fát. ahonnan Rákosi elvtárs harcra vezette a salgótarjáni munkásokat az intervenció ellen. Forgács-te­lepen van a Szabadság fa. Itt ért először Salgótarján terüle­tére a felszabadító szovjet hadsereg. Megtekinthetik a fiatalok fejlődő városunkat, az üzemeket, építkezéseket. motoros repülő bemutató lesz a város légterében 30 percig, valamint kis repülőgépekből zuhanó ejtőernyős ugrás. A MÖHOSZ és a DISZ rendezé­sében ballonvadászat indul. Az egésznapos vidám mű­sort utcabál zárja be. Köz­ben a hegyen tűzijáték lesz. ELSŐKÉNT KEZDTÉK.. Tíz éve indult útjára hazánkban az úttörő-mozgalom Vidéki városok közül Sal­gótarján jelezte először az úttörő csapatok alakulását. A Sztahanov úti általá- / * nos iskolában kezdődött, ahol életrehívásában nagy sze­repe vc-lt egy fiatal, lelkes há­zaspárnak: Nagy Imrének és feleségének. 1947 nyarán kezd­ték meg az előkészületeket az úttörőcsapat megalakítására, komolyabb munkáról azonban csak a tanév megkezdésekor, szeptemberben lehetett szó. Határtalan lelkesedést váltott Ki a gyerekek között, amikor ismertették velük, hogy úttörő- csapat alakul az iskolában. S a csapat tagjának lenni nagy kitüntetésnek számított, mert csak az ölthette magára a sö­tétkék szoknyát, fehér blúzt, annak kötötték nyakába a leék-piros szegélyes nyakken­dőt. aki példát mutatott a ta­nulásban, s magaviseleté is kifogástalan volt. Mintegy 100 fiúval és leánnyal indult út­jára az úttörőcsapat. S hogy gyorsan erőre kaptak, abban nem kis szerepe van a Salgó­tarjáni Acélárugyár vezetői­nek, akik minden hónap­ban jelentős összeggel támo­Szovjetunióban tanul, mint magyar ösztöndíjas. Gépész­mérnöknek készül. Nehéz, küzdelmes volt az év, de megérte a fáradságot. A vár- va-várt szünidő mégis csak el­érkezett, s a száz pajtás két boldog, vidám hetet töltött Ba- latonszabadiban. Aztán az őrsök, rajok meg­szervezéséhez kezdtek. Meg­indult a csapatban az élet. A fe*'-' "• »c rypttxif.-.oy- ......,....... azon igyekeztek, hogy legszebb érzéseiket adják bele a zászló­ba. Az eredmény nem maradt el. A zászló nagyon szépre si­került, s kivitték a Szovjet­unióba. Most már mintegy hatszá- zan vannak a Rákosi Mátyás úttörőcsapatban. Az úttörő-élet mellett legfőbb gondjuk az, hogy feldolgozzák csapatuk történetét. Az anya­Vidám kirándulás gattáik az iskolát. így vették meg az úttörő-egyenruhát, amit a gondos szülők készítet­tek el gyermekeiknek. Benn az iskolában sokszor éjszaka egy óráig kattogott a varró­gép, a daloskedvű asszonyok keze nyomán egyre másra szü­lettek meg a szoknyácskák, blúzok stb. Aztán úttörőotthont rendeztek be. Könyvtárat és sportfelszerelést kaptak. Mi­kor mindezzel végeztek, jöhe­tett az úttörőavatás. 1948 már­ciusában jártunk akkor már. S az Acélárugyár kultúrottho- nában száz gyermek ajkáról röppent el a fogadalom: út­törőhöz méltóan szolgálják né­püket. Az első csapatvezetők lekkel Mária és Lakatos Imre voltak. Lakatos Imre most a pajtásokból fegyelmi tanács alakult, melyek komoly, ké­nyes fegyelmi kérdéseket ol­dottak meg. Ekkor már szám­belileg is erősödött a csapat. Mintegy 15 új pajtás kérte föl­vételét a Rákosi Mátyás út­törőcsapatba. Telt-múlt az idő. 1951-ben már a leánycsapat a Rákosi- zászló boldog tulajdonosa lett. Minden évben megalakultak a pajtáscsaládok, vezetőik több­nyire hetedikes pajtások vol­tak. Itt úgy nevelték az alsó osztályosokat, hogy azok be­kerülve az úttörőcsapatba, megállják helyüket, méltók le­gyenek nyakkendőjükhöz. Ké­szítettek hálazászlót is hazánk felszabadulásának 10. év­fordulójára. Valamennyien gok már jórészt együtt van­nak. Számos tanuló, aki a Rá­kosi Mátyás úttörőcsapat tagja volt, levéllel keresi fel volt is­koláját, hogy segítsen a paj­tásoknak. Győri Mária azt az időt eleveníti fel levelében, amikor még ő is a Sztahanov úti iskolában tanult: „Sokszor gondolok vissza az eltöltött nyolc évre. Élénken él em­lékezetemben az úttörő-élet számos, szép mozzanata. Eb­ben az évben csapattanács elnök voltam. Igyekeztünk jó és eredményes munkát végezni. Ez nagyjából sike­rült is, hiszen ebben az év­ben nyertük el a „Rálkosi-zász- ló’‘-t harmadszor. Az úttörő­élet szép napjaira még sok­szor visszaemlékezem." A TALÁLKOZÓ ELE Nógrád megye fiataljai. az 1919-es harcok hőseire emlé­kezve tartják meg* nagyszabású béketalálkozójukat holnap Salgótarjánban. Megmutatják, hogy méltó folytatói az emberi­ség szebb, boldogabb életéért, a bőkéért folytatott harcnak. Nem vallanak szégyent apáik előtt. Már a találkozó napját megelő­ző ifjúsági békehéten tudásuk, tehetségük legjavát adták: mun­kában, tanulásban egyaránt. Nagy izgalommal, lelkesedéssel készülnék e napra a Ság- ^ ' vári Endre kulturális seregszemle megyei bemutatóján részvevő fiatalok is. Méltóak alkarnak lenni ahhoz, áki az ifjú­ság helytállásának egyik legszebb példáját mutatta: Ságvári Endréhez. Sak sikert kívánunk minden szereplőnek. Mutassák meg, hogy a termelő munl<a mellett a kultúra frontján is mire loépes az a fiatalság, amely egy felszabadult országban, szaba­don fejtheti ki képességeit. Több mint 10 ezer vidám, boldog fiatal felvonulása szív­dobogtató látvány. Gondoljatok arra, hány szülőnek szökik könny a szemébe az örömtől, meghatottságtól, látva, hogy harcuk nem volt hiábavaló, hogy legdrágább kincsüknek, gyermeküknek élete milyen szép lett. Hány gondolja 1kis sóhajjal „de jó is lenne most fiatalnak lenni." Az ő fiatalságuk keserves robottal telt el, 1 kevés örömet éltek. Ki törődött azzal, hogy szóretkoznak munka után, ha egyáltalán volt munkájuk. Szüleik fáradtak, elcsigázottak vol­tajk, hiszen a mindennapi betevő falatot nehéz volt előterem­teni a család számára. Az ország vezetői? Azoknak aztán iga­zán nem azon főtt a feje, hogy a munkásdk és parasztok gye­rekeinek széppé tegyék az életét. Amikor ők fiatalok voltak, azt akarták velük elhitetni, hogy minden nép ellenség, egymás ellen uszították az egyes országúk népeit. 1919-ben rémületet keltett az, hogy „jönnek a csehek”. Ma a szocialista országúk vezetői, népei azon munkálkodnak, hogy minél jobban megis­merjék, megszeressék egymást. Ma örömmel várjuk szomszé­dainkat, ifjúságunk harcos seregszemléjére és azt kívánjuk, érezzék nagyon jól magúkat nálunk. Népünk helyeslésével találkozik pártunk, kormányunk « ^ ’ minden intézkedése, amelyet a fiatalok életéhék még \ szebbé, jobbá tételéért hoz. Mutassátok meg, hogy méltóak | vagytok ehhez. Diszisták! Úttörők! Fiatalok! Holnap mindenki felétek fordítja tekintetét. Minden szem s a ma ifjúságát fogja figyelni. Mutassátok meg erőtök és tudás- J tok legjavát. Legyen ez a találkozó tanúbizonysága annak* hogy a fiatalságra mindig számítha drága hazánk! Szórakozza­tok, érezzétek jól magátokat. . Vidámság 'kísérje minden lépéstéket, szerezzetek sók örö- ? met az „öregeknek", magatoknak is új erőt a még jobb mun- í kához, mely alapja felemelkedésünknek, szebb, boldogabb jö- í nőnknek. C OOCODCOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOCOOCIOOOOC Egy idős bá A munkás autó­buszok szinte 10— 15 percenként ér­keznek a karancs- keszi földművesszö­vetkezet elé. Jól öl­tözött gmberek lép­nek le a buszról, mintha nem is mun­kából jönnének. Zsi- dai László elvtárs — nyugdíjas bá­nyász — éppen szemben lakik a megállóval. Nem­egyszer támaszt benne emlékeket ez a látvány. — Ha ezt egy olyan ember látná, aki 50 évvel ezelőtt volt fiatal és nem élte át fejlődésün­ket, bizony megle­pődne ennek láttán. A mi korunkban?... Ó, hagyjuk!... Nem érdemes ma már er­ről beszélni. Sokan el sem hiszik! (?) Úgy gondolják, hogy mindig olyan élet volt, mint most. Pe­dig valamikor örül­tünk annak is, ha egy negyedkiló ke­nyeret adtak kedvez­ményesen. Akkor kellett volna élni a mai kételkedő fia­talembereknek. Még jóformán gyerek voltam, mi­kor az albertaknai bányába kerültem dolgozni. Kerek tíz évig kellett ott len­nem, bizony elég mostoha körülmé­nyek között. Abban az időben még nem volt munkásszálló, ahol az ember nyu­godtan kipihenhette volna fáradalma t, vagy szórakozhatott volna. Bambitok­ban laktunk. A ba­rakk egy ötször öt­méteres épület volt, baklábakra helye­zett deszkákon, egy­szerű liszteszsáko­nyász emlékei i kon aludtunk, ame­lyek szalmával vol­tak megtöltve, s ha mi felkeltünk róla, váltótársaink foglal­ták el helyünket. Ez a kemény fek­hely úgy megtörte az embert, hogy sok­szor munkába in­dulás előtt fárad­tabbnak érezte ma­gát, mint munka után. A munkakörül­mények is nagyon mostohák voltak. A csákányozás, lapáto­lás, a csillék tologa­tása nagyon kivette az ember zsírját. A megizzadt emberek­re úgy ragadt a rossz levegöjáratok miatt bent maradt szénpor, hogy a munka befejezésé­nél mindenki úgy nézett ki, mint a kéményseprő. Für­dőnk nem volt, hogy alaposan meg­tisztíthattuk, fel­frissíthettük vol­na magunkat. A bányákból a szi­vattyúk által kibo­csátott piszkos víz­zel mostuk meg az arcunkat, fürdésre, mosásra csak ott­hon, szombaton ke­rült sor. Most modern üze­mi fürdő áll a dol­gozók rendelkezésé­re, s bármilyen fi­zikai munkára úgy indulhatnak a dol­gozók hazulról, mintha hivatalba mennének. Nekünk, az akkori fiatalok­nak a sok munka és a felsorolt kedve­zőtlen körülmények közepette ráadásul még az étkezésünk is nagyon rossz volt. Egész fiatal éle­tünkben nem is­mertünk más ételt, csak kenyeret, ba­bot, szalonnát és fiataloknak „macsánkát". Ma már minden le­gényszálló mellett jól berendezett és kellő tudású sza­kácsokkal ellátott üzemi konyha mű- ködik. Bőven jut idő szórakozásra isi Nem egy vállalat­nál, sőt nagyobb szállókon is láthat tunk kultúrcsopor- tokat. A mi időnk- ben erről szó sem volt. Eljutottunk odáig, hogy ifjúságunk ma szilárd oszlopa a szocializmus építé­sének, alkotó ere-í jük egyre jobban kibontakozik, hogy saját jövöjüketmég emberibbé, még jobbá tegyék. Eh­hez a harchoz mindenek előtt a párt által kijelölt úton leéli haladniok■- Szükséges még az is, hogy mi a szom­szédos népekkel együtt békességben éljünk. Ezeket a cé­lokat szolgálja a megyei ifjúsági ta­lálkozó is. Bezzeg a mi időrik- ben nem hogy egy megye ifjúsága ta­lálkozhatott volna, hanem akkor is megszólítottak ben­nünket a csendőrök, ha hárman-négyen beszélgettünk. Mun­kás- és parasztfia­taloknak csak a reg­geltől napestig tar­tó munka volt osz­tályrészük. — A mi fiatalja­ink irigylésre méltó életet élnek. De mi nem irigykedünk, sőt azt kívánjuk* hogy a jövőben be­csületes munkájuk után sokkal job­ban éljenek és egy­re nagyobb utat te­gyenek meg a szo­cializmus építésé­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents