Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-30 / 52. szám

1936. június 30. szabad x5cn!Cn s Nagyobb figyelmet és gondosságot érdemel a salakidomok gyártása ^vitatkoznak » * az adós bányaüzemek vezetői Ha valaki Rónának veszi ez útját, feltétlenül el kell ha­ladnia az Erőmű salakhegyei­nek a lábánál. Ezek a vörös, néhol rózsaszínben játszó ko­pár hegyek az első pillantás­ra magukra vonják a figyel­met, jellegzetes kúpalakjukkal, s a tájtól annyira elütő színük­kel, amely szinte kizárja az élet bármilyen megnyilvánulását. Ha azonban a növény- vagy állatvilág nem is telepszik itt meg, az ember mégis hasmát veszi a hegynek. Lefejtik, és építkezési anyagot készítenek belőle, salakblokkot. Ezt mu­tatják azok a rózsaszínű, a le­fejtett anyag helyén csak ke­vésbé oxidálódott részek. A salakidom-gyártást mái régóta ismerik hazánkban. Az Erőműnél azonban csak a múlt hónap végén kezdték meg az előkészületi munkálatokat, bár erre a célra országos viszony­latban is legmegfelelőbb és legtöbb salak itt található. A hely kellő előkészítése után megindult a salakidomok gyár­tása, a lehető ^kezdetlege­sebb módszerrel, gépek nélkül, két emberrel, akik egyébként igen csekély fizetést kaptak. Igaz, a termelés sem volt nagy, de hát a két ember közül az egyik szabómester volt, s nem ért még eléggé ehhez a mun­kához, a másik egy háromgyer­mekes családanya, Neumann Pálné. Később jöttek még né- hányan, de hamarosan elma­radoztak. A salakhegy nem vonzotta az embereket. — Kevés a fizetés, a munka meg sok — mondották és odébbáll tak. — Talán mi sem lennénk már itt, de én a mesterségem­ben nem tudok elhelyezkedni, dolgozni meg csak kell vala­hol. Neumannénak meg három gyermeke van, iskolások — be­széli Kovács János. — Minden munkafolyamatot kézzel vég­zünk, a vízhúzástól a salak és cementkeverésig, nem szólva a döngölés nehéz munkájáról, s a körülbelül 130 kilogrammos 6alakidomok rakodásáról a szá- íítchelytől a telephelyig. Fize­tésünk pedig alig tesz ki na­ponként a 20 forintot. Bérren­dezés kellene, mert különben nem tudjuk legyőzni ezeket a nehézségeket és új munkások­kal sem gyarapodunk. A még gyakorlatlan mun­kások tehát, nem tudják meg­keresni azt az összeget, amely érdekeltté tenné őket abban, hogy megszeressék munkáju­kat. Igaz, nem is nagyon igye­keznek. Csendes beletörődéssel döngölik a salakidomokat nap­nap után, a megállapított mennyiségnek csak alig több mint felét készítve el. Vajon tudnak-e erről a hely­zetről odabenn a salgótarjáni Lakáskarbantartó Ktsz irodá­jában és milyen intézkedések­kel akarnak változtatni raj­ta? Földi János, az elnök elis­meri, hogy ebben a kezdeti időben, ezekkel a kezdetleges eszközökkel dolgozva, nehéz a munkások helyzete. — A megállapított norma szerint egy köbméter, azaz kö­rülbelül 12 darab salakblokk gyártása után 49,31 forintot fi­zetünk, ami bizony nem sok ezért a nehéz munkáért. Július 1-től azonban normaváltozások lesznek, amely után a nálunk alkalmazott segédmunkások bére is emelkedni fog. De mi is kivizsgáltattuk a salakidom- gyártásnál levő normákat és a sablon-összeállítás meg a dön­gölés béreit felemeltük. Ezzel a béremeléssel 1200—1300 fo­rintot is megkereshet egy-egy munkás, ha naponta 7—8 sa­lakidomot készít el. Ezt pedig bárki elvégezheti, megerőltetés nélkül. A bérek tehát a jövő hónap­tól kezdve már elfogadhatóak és a munkához képest kielégí- tőek lesznek. Csak éppen dol­gozni kell a saiakidom-készí­tőnek, az eddiginél nagyobb munkakedvvel és főleg jobb munkaszervezéssel. Lesz miért. A béremelés mellett azonban még egy kérdés foglalkoztatja a salakmunkásokat és a ktsz dolgozóit, ez pedig a gépesítés. Hiszen nem lehet és nem sza­bad hosszú ideig ilyen kezdet­A Nógrádi Szénbányászati Tröszt miután befejezte félévi tervét, ígéretéhez híven már eddig is jelentős mennyiségű szénnel gyarapította többletét. Az üzemegységek nagy része igen jó eredményt ért el az'el- múlt napokban. Főleg Mizser- fa, Nagybátony és Róna nö­velte tervelőnyét. A szénbá­nyászati üzemek előrelátható­lag teljesítik felajánlásaikat. Bányászaink a félév utolsó napjaiban — az előző hetek visszaesése után — ismét meg­állják helyüket a szénfal mel­lett. Csak Kazár és Tiribes fo­kozták tovább adósságukat. E két bányaüzem még akkor is elmarad havi tervének teljesí­tésével, ha a még hátralevő napokon 100 százalékos ered­ményt ér el. Előreláthatólag Tiribes egy nappal, Kányás pedig három nappal később fejezi be havi tervét. Élenjárok Mizserfa: 2501 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 2002 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Je­nő, főmérnök: Demeter Fe­renc. leges munkafeltételek között dolgoztatni embereket! A sa- lakbloíklcnak jövője van, hiszen a drágább téglát helyettesíti, mint alapanyag, a segédanya­gok közül pedig a mész és ce­ment egy részét teszi szükség­telenné. Ilyen kezdetleges kö­rülmények között azonban sem a termelés mennyisége, sem minősége, de az anyagmegtaka­rítás sem lehet olyan nagy­mérvű, mint a korszerű gépi berendezések alkalmazásával. Sajnos, erre vonatkozóan eddig a ktsz vezetősége csak ígéretet kapott az OKISZ-tól, ezt is keveset. Egy betonkeve­rőgép munkábaállítását ígérték meg a negyedik negyedévben. De még ez a gép sem alkal­mazható addig, amíg kézzel húzzák a kútból a vizet és az AVESZ azt latolgatja, vajon bevezesse-e a távvezetéket a néhány méterre levő Erőmű­től, vagy sem. Pedig nagy szük­ség lenne arra, hogy minél előbb a 115 000 forintos laká­sok helyett 85 000 forintért ál­lítsanak elő egy-egy kétszoba- összkomfortos házat. Márpedig a salakblokk-ele- mek alkalmazása éppen ezt te­szi lehetővé. Népgazdasági ér­dek tehát, hogy megfelelő in­tézkedésekkel segítsék ennek a fontos munkának az eddiginél sokkal kedvezőbb feltételeit! Wimmer Valéria Nagybátony: 1543 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mi­hály. Ménkes: 932 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó Imre, fő­mérnök: Cserjési Miklós. Zagyva: 925 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Harmos Mihály. Róna: 702 tonna többlet, üzemvezető: Bükkhegyi Já­nos, főmérnök: Laczkó István. ADÖSOK * Mátranovák: 414 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Sárai La­jos, főmérnök: Révfalvi János. Kányás: 617 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Kisterenye: 652 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Tiribes: 2167 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Kazár: 3078 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. Ist­ván, főmérnök: Kreffly Iván. A tröszt többlete összesen: 3244 tonna. A végzett munka eredménye Akiktől a fiatalok tanulhatnak A gyárakban és az iizemeticben mindenfelé tisztelet és megbecsülés övezi a régi, tapasz­talt munkásokat, s erre rá is szolgáltak, mert ők 'Járnak élen az újítómozgalomban, ők az anyagi akar ékosság és a tisztaság legjobb őrei Lendületük és vállalkozó szellemük gyakran a fiatalokat is megszégyeníti. Leg­főbb 'kötelességüknek azt tekintik, hogy jó szakmunkásutódokat neveIjenek. A képeinken bemutatott idős acélgyári mu Tiltásoknak is kijár mindezért a dicséret és az elismerés. Halácsi Antal faesztarcályos az utóbbi időben 0,5 köbméter fa­anyagot t?Jkarított meg. Jelentős Anyaqmeqtakarításhoz vezetett a szalaqfűrész vezetőgftrgőjén vég­rehajtott újítása is, amely évente 25 méter fürészlao megtakarítá­sához vezet. Halácsi elvtárs és csoportja azonban nemcsak a szakmái án belüli feladatokat old­ja meg eredményesen, hanem más munkákat is elvégez. Leg­utóbb a GSz.-üzem 5 tonnás da­rupályájának b?'festéaét a vállalt 145 százalék helyett 152 száza­lékra teljesítette. Básti Imre villasor iázó rendsze- 1 rint 150—-160 százalékra teljesíti ■ tervét. Minimális sel&jtjét 0,05 százalékról 0,01 százalékra szo­rította le. Szerszámait sajátkezű­kig javítja ki. A fiatal munkások fáradhatatlan* tanítója és segítő­je. Koronczi Antal az ő módsze­reinek elsajátításával emelte tel­jesítményét 98 százalékról 123 százalékra. Básti elvtárs az Acél­árugyár egyik legrégibb munká­sa, 35 éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. Pojedák Róbert, a bádoqosmű- hely csoportvezetője. Csoportjá­val együtt vállalta, hoqy az Acél­öntődé 460 négyzetméteres tető­iének felújítását »aégv nappal a határidő előtt elvégzi. A Poje- dák-csoport vállalását 5 nappal előbb teljesítette. A csoport a rúdvasüzemi pácolókádak módo­sításánál 25 százalékkal kevesebb anyaqot használt fel, s ez a gyár. nak minteqv félmázsa ólom és réz megtakarítását le lenti. r i Amint legutóbbi számunkban is hírt adtunk róla, j a Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányaüzemei közül öt i jelentős adóssággal küszködik. Közülük is a legnagyobb ; az adóssága Kazárnak, Tiribesnek és Mátranováknák. | Megkértük a három bányaüzem egy-egy vezetőjét, ] hogy mondja el, miben látja bányaüzeme lemaradd* j sávok okát. Az esetek többségében a bányaüzemek rossz tér- > melési eredményeinek jő tika egy, vagy több váratta- j nul jelentkező akadályozó tényező, melyeknek leküz- j dése minden bányaüzemnél fáradságot nem ismerő ; mu nkával folyik. j Az alábbiakban közöljük két főmérnök és egy üb- ; elnök nyilatkozatát. Révfalvi János, a Mátranováki Bányaüzem főmérnöke: A Mátranováki Bányaüzem július 26-ig esedékes havi ter­vét 97,7 százalékra teljesítette. Ha bányaüzemünk körletei­nek eredményeit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a lema­radás csak a Csipkés körzet­nél mutatkozik 1930,5 tonna mennyiségben. A többi körle­tek állandóan 100 százalékon felül teljesítették eddig esedé­kes tervüket. A Csipkés körlet lemaradá­sa abból adódott, hogy június 1-én baleset miatt a frontfej­tés leállt és 16 napig szüne­telt. Ez a bányaüzemnek na­ponta 200 tonna termeléski­esést jelentett. Az üzemvezetőség látva ezt a termeléskiesést, úgy határo­zott, hogy az Ambrus körlet­ben három, a Gáti körletben két pásztafejtést indítunk el eredeti elképzeléseinktől elté­rően. Gondjainkat állandóan megosztottuk bányászainkkal és segítségüket mindig meg is kaptuk azok megoldásához. Ma már ott tartunk, hogy lépés­ről lépésre számolják lemara­dásunkat. A November 7 táró már június 7-én, a Csurgó táró június 16-án és az Amb­rus körlet június 24-én befe­jezte félévi szakmai tervét. A jelek szerint bányaüzemünk egésze is néhány nappal előbb fejezi be félévi tervét. Kovács p. Emil, a Kazári Bányaüzem üb-elnöke : Bányaüzemünk az év első négy hónapjában mindig 100 százalék felett teljesítette havi előirányzatát. Májusban már csak 96,6 százalékot értünk el, most pedig a hónap végén alig vagyunk túl a 80 százalékon. Szomszéd Gy. István üzem­vezető elvtárs két fő okát lát­ja a lemaradásnak. Az egyik az, hogy a György-aknai cso­portos kamrafejtcs nem hoz­ta meg a várt eredményt, a másik pedig az, hogy a Tőkés I. aknában fellépő időszakos nyomás miatt itt le kellett ál­lítani a kaparó- és gumiszala­gokat. sőt a vágat anyagmoz­gatásra lefektetett sínpárját is fel kellett szednünk. Az ismertetett két tényező eredményezte üzemünk eddigi több mint két és félezer ton­nás adósságát, amelyet okai­val együtt ügy akarunk meg­szüntetni. hogy egyrészt a György aknai 80 méter hosz- szúságú kamrafejtéseket két részre bontjuk és .jobban megszervezzük bennük a mun­kát, másrészt Tőkés I. akná­ban egy új vágattal közebt-! jük meg a szén mezőt. Mind­két műszaki intézkedésünket Kreffly Iván főmérnök elvtára irányításával végeztük, a György aknait július I-től ve­zetjük be, a Tőkés L akna megvalósítását már június 20- án elkezdtük. A bányaüzem szakszervezet! vezetősége a jövőben is, mint eddig, a versenymozgalom to­vábbterjesztésével is elősegíti a műszaki vezetés célkitűzé­seit. Bakos Péter, a Tiribesí Bányaüzem főmérnöke : Bányánk Il-es ereszkéjében a nógrádi szénmedencében el­sőnek létesített TH gyűrűs biz­tosítás olyan erős nyomás alá került, hogy azt nem bírta ki, és az ereszkében szelvényszű­külés állott be. A szelvény­szűkülés következtében ezen a vágaton a szállítás lehetet­lenné vált. Éppen ezért a tröszt igazgatóságával megbe­szélve elhatároztuk, hogy a je­lenlegi légvágatot átépítjük szállító vágattá és a szállítást itt bonyolítjuk le addig, amíg az Aknamélyítő Vállalat ói; nem falazza az ereszkét. Az új ideiglenes szállítóvá­gat építéséhez június 1-től 45 bányászt vettünk el a termelés­ből. Helyzetünket az is súlyos­bította, hogy három napon át teljesen szüneteltetnünk kel­lett a szállítást az ereszke egyik részére nehezedő nagy nyomás miatt. Nem kevésbé megérezte bá­nyaüzemünk azt is, hogy pont á legnehezebb napokban ti­zenöt kétlaki bányász ittha­gyott bennünket. Ismertetett nehézségeink el­lenére meggyőződésem, hogy ha júliusban újabb nyomást nem kapunk az ereszkére, ter­vünket teljesíteni fogjuk. A szénbányászati minőségi bérezés jelentőségéről pártunk és kormányunk A valamennyi határozata mélyrehatóan foglalkozik a termékek minőségének állandó javításával. Népgazdaságnak nemcsak több és olcsóbb termékre van szüksége, hanem jobbra is. Különösen nagyok a követel­mények ezen a téren a szén- bányászatban, ahol a szén mi­nősége nem hogy javulna, ha­nem állandóan romlik. Ezt mutatják a statisztika adatai is. Például, amíg 1954. év első 5 hónapja termelésének átlaga 3024 kalória volt, 1955 azonos időszakában lecsökkent 2986 kalória, és 1956 első hónapjá­ban további 2909 kalóriára. A fűtőérték állandó romlásához nagymértékben hozzájárul egyes csapatok felületes mun­kája, amikor 50—60 kilogramm követ is beleraknak a csillébe, így a margittárói VI-os akná­ban a 102 csapat egy kiválasz­tott csilléjében 318 kilogramm meddő volt. Ez a kalóriacsökkenés a tröszt pénzügyi helyzetét is rontja, mert elég komoly ösz- szegeket kell kalóriamegtérítés címén visszafizetni. Például 1955 első kilenc hónapjában 5 998 000 forintot, míg ez év négy hónapjában 4 130 000 fo­rintot. A gyakorlat tehát azt igazol­ja, hogy a szén minőségének javításában is éredekelté kell tenni a bányászokat. Ennek ér­dekében a minisztérium egy utasítást dolgozott ki, amely­nek értelmében július 1-től kezdve a minőségtől is függő­vé teszik a műszakiak és bá­nyászok keresetét. Ez a mi­niszteri utasítás megyénk bá­nyásza; között helyeslésre ta­lált, azonban mint minden új­tól, a minőségi bérezéstől is tartózkodnak. Milyen problémák merülnek fel a minőségi bérezéssel kap­csolatban? A dolgozók felvetik, hogy az új bérezés bevezetésével a nor­mát is változtassák, mert egy­szerre jót és sokat nem lehet termelni. Vajon kiállja-e ez az állítás a kritikát? Lehet, hogy kezdetben tényleg a termelés rovására megy. de a további­akban semmiesetre sem. Mi itt a tennivaló? Elsősorban az, hogy a mi műszaki vezetőink teremtsék meg a műszaki fel­tételeket, hogy bányászaink jó levegőben, jó gépekkel dolgoz­zanak, biztosítsák a csapatok­nak az üres csillét, bányafát. Ne forduljon elő olyan eset, mint a zagyvái üzemnél, a Margit VII. aknában, hogy az egyik munkahelyen nem volt 2 méteres fa, csak 250-es, még a másik csapaton 250-es nem volt, csak 2 méteres. így a szakmunkás vájároknak kel­lett elmenni fáért, ami időki­eséssel jár. A másik probléma, hogy az üzemekben egyesek úgy fog­lalnak állást, hogy több robba- nót használnak fel, összetörik apróra a szenet — ugyanis a rendelet értelmében a palavá­logatás csak a 40 milliméter szemnagyságtól kezdődik — és így jó palaszázalékot érnek el, ugyanakkor a termelés nem fog visszaesni. Helyes-e ez az állásfoglalás? Nem, nem he­lyes, mert úgy saját magunkat csapjuk be, mert a meddőszá­zalék tényleg csökken, ellen­ben a karória nem fog emel­kedni, ugyanakkor a robbanó­felhasználás is emelkedik. Ezen a téren nagy szerepe van a munkahelyi technológia pon­tos kidolgozásának, amellyel a műszaki vezetők helyes, a legkevesebb meddőtermeléssel járó lyuktelepítési, robbantási fogások elsajátításában segít­hetik a bányászokat. Ezen a téren a pártszerveze­tekre komoly feladat hárul; minél szélesebb körben értes­lervenfelül1’ vállalásukat is túlteljesítették a nagybátonvi vájártanulók A nagybátonyi vájártanuló­intézet fiataljait félévi tervü­kön felül tett 1100 tonnás vál­lalásukat is teljesítve felaján­lották, hogy június végéig újabb 400 tonna szenet külde­nek felszínre. A túlteljesítésben igen de­rék munkát végzett az elsőéves 8-as csapat, amely 258 csille szenet termelt. sék meg bányászainkkal a mi* nőség javításának jelentőségéig A minőségi bérezés beveze* tésének legdöntőbb feltétele, hogy az üzemek pontosan lás­sák és reális legyen a meg­adott palaszázalék. Az üzemek július elején megkapják a tervszámokat.; A z új bérezés július elseje* vei kezdődik, éppen ezért a párt. és szakszerveze­teink állandóan ellenőrizzék és segítsék a gazdasági vezetés munkáját, hogy a minőség ja­vítása terén is az élenjáró trösztök közé kerüljünk, I'j gyártmányok a Salgótarjáni Acélárugyárban A Salgótarjáni Acél­árugyár mezőgazdasági szerszámgyára eddig túl­nyomórészt kézi munka­eszközöket, ásót, kapát, villát és más, az egyéni gazdaságokban szüksé­ges szerszámokat készí­tett. A földművelés nagyarányú gépesítésé­nek megfelelően az tizem most mindjobban rátér a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek gyártására. Legelőször kombájnszerkezetekre kerül sor. A kombájnok felszereléséhez tartozó gyűjtővályú első soro­zata már elkészült, és megkezdték a kapcsoló­tárcsa, valamint a vágó­szerkezet alá szerelendő csúszótalp gyártását is. A rizscsépelés elősegíté­sére a jövő hónapban hozzáfognak a rizs csép­lőfogak gyártásához és augusztus 10-ig 24 000 darabot készítenek be­lőlük. A harmadik ne­gyedévben Indiának szecskavágó késeket szál­lít az üzem, a hazai fém- és olajbányászat megrendelésére pedig megkezdik a csőperem gyártását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents