Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-27 / 51. szám

1

SZABAD NOGRSd

1956. június 23.

SÉTA A NAGYBÁTONYI KULTÚROTTHONBAN

SZfíBAb NÓGRAű

Az örök barátság nvilatkwzata

9/

n JObblZléSÜ nagybátonyi dolgozók bizonyára bosszankod nak, ha a Petőfi kultúrotthon pusztulását, életíelenségét látják. Nézzük először is az épületet: 17 kilincs hiányzik a kultúrotthon ajtóiról, de a meglévőket is csak ritkán kell használni, mert például, aki az otthonba óhajt bejutni, az bemehet a bejárati ajtók üveget nélkülöző alsó részein is.

Ha az ember nappal jár a kultúrotthonban, akkor is szemébe tűnik, hogy 12 villanybúra hiányzik a villany-foglalatokról. Bár a takarítás nyomai látszanak; de így is porlepel takar mindent, asztalokat, székeket — különösen a klubteremben. (Még jó, hogy csak két takarítónőt alkalmaznak a kultúrházban.) Gondolkoztam merjem-e klubnak nevezni azt a kis termet, ahol a berendezés; asztalok, rádió, zongora jelenlegi állapotukban szinte elriasztják innen az embereket. A lemezjátszóval ellátott rádió rossz, a kis klub-asztalok sörös, boros poharak emlékét őrzik és lábaik úgy inognak, mintha legalább száz év szállít volna el felettük, két nemzedéket szolgáltak volna ki. Pedig a kultúrotthon még csak most ünnepli a 6. születésnapját:

Azon csodálkoztam, hogy a nagy teremben még találni székeket, mert jelenleg körülbelül 130 darab törött-szék hever a kultúrotthon padlásán és az előcsarnokból nyíló porfogó zugban. Általános pusztulás képét mutatja a kultúrotthon belső berendezése. Mintha nem is lenne rá szükségük a nagybátonyi aknák, mintha nem is az övék lenne. Kié valójában ez a kultúrotthon? Ki a gazdája? Nagybátony községi részében körülbelül 2500 ember él, 80— 85 százalékuk bányász, sok köztük a fiatal, nem véletlenül épült hat évvel ezelőtt, ezen a helyen. És milyen élet van ma a kultúrotthonban? Szerdán, szombaton, vasárnap filmvetítés van. Néha a Faluszínház is ellátogat. Ebben az évben a kultúrotthonnak csak táncrendezvényei voltak. Ismeretterjesztő előadások tartásának, szakköri élet kialakításának, egészséges művészeti munka indításának nem érzi hiányát a kultúrotthon vezetősége. Ha mozielőadás nincs, legtöbbször zárva van a kultúrotthon. Kinek nem jut ezek után eszébe; hogyan lesz ilyen körülmények között biztosítva a fiatalok nevelése, az idősebb dolgozók kulturális igényeinek kielégítése?

Ha a községi tanácsban a fiatalokról esik szó, nem a legjobb véleményt hallja az ember. „Isznak és kártyáznak ék összetörnek mindent a kultúrotthonban” — és ez sajnos igaz! De hol van a DISZ- szervezet, hol a párt, a tanács segítő és ellenőrző tevékenysége? Azt nem mondhatjuk, hogy a községi tanács nem akar segíteni, hiszen sokat áldozott erre a kultúrotthonra is, de csak anyagilag, az ellenőrzés, nevelés területén keveset.

Milyen szórakozási, művelődési lehetőségük van a fiataloknak a kultúrotthonban? Lenne a lemezjátszós rádió —, de rossz — van egy-két sakkfelszerelés és egy társasjáték, lenne a ping-pong asztal, — de a lába törött, — aztán lenne egy könyvtárszobájuk könyvekkel, de —" reméltem, hogy legalább a könyvtárban rend lesz. Tévedtem.

Három könyvállványon porosodnak a könyvek, de jut belőlük a padlóra, a könyvtárszobában található egyetlen asztalra is bőven. Olyan könyvek hevernek a padlón a sok között, mint például Illyés Gyula: Hetvenhét magyar

népmese, Verne: Rejtelmes sziget, Lukács György: Nagy orosz realisták stb.

A padlón látható rendetlenség képébe jól bele illik a 10 literes demizson, az asztalon a könyvek összevisszaságában pedig egy akvárium, amelyben nem halakat tartanak, hanem sakkfiguráfcat. Nem lenne „művészien teljes a kép”, ha nem lógna pókháló a sarokban, ha a könyvtárszoba ablaka nem papírral lenne beragasztva, és ha legalább egy szék lenne a szobában. Hol van a könyvtáros? (Az olvasók felől nem is érdeklődöm, nincs semmi csodálni való, hogy ilyen könyvtár nem vonzza az olvasókat).

Sürgősen változtatni kellene ezen a helyzeten. De ki tegyen itt rendet? Jó lenne, ha Nagy- bátonyban az egyes szervek ráébrednének, nézetük helytelenségére, hogy „majd a felsőbb szervek megoldják a problémákat”. A nagybátonyi kultúrotthon problémáját a nagybátonyiaknak kell megoldani, ezt helyettük senki el nem végzi.

Meddig engedi a községi tanács, hogy a község, az állam vagyonát egyesek rongálják, tönkretegyék, felelőtlenül kezeljék? (!) Mikor jutnak visz- sza a kultúrotthon tulajdonát képező anyagok a kultúrott- honba? Mikor vonja felelősségre a községi tanács azokat, akik felelősek, hogy a kultúrotthon ilyen helyzetbe jutott?

A kultúrotthon felelős' gazdája, Nagybátony község tanácsa. Reméljük, hogy rövid időn belül megoldják a kultúrotthon személyi problémáit, és feladatait lelkiismeretesen ellátó igazgatót állítanak a kultúrotthon élére.

Mikor ébred rá a nagybátonyi fiatalság, hogy a kultúrotthon nemcsak arra való, hogy táncestet rendezzenek benne? (!)

Reméljük, hogy a nagybátonyi DlSZ-szervezetnek is megmutatta az utat a DISZ Központi Vezetőség legutolsó ülésén elhangzott „Az ifjúsági munka megjavításával” kapcsolatos útmutatások, határozatok és a nagybátonyi kultúrotthon, a nagybátonyi fiatalok valóban megbecsült, második otthona lesz;

Sági Ferenc

Mozi műsor június 23-tól 28-ig

Június 23—24-én: Diósjenő;

X 3 Lamberti (német), Kazár: 9- es körterem (magyar). Karancskeszi: Tengerparti találkozás (nemet), Bércéi: Az élet hídja (ma. gyár). Bárna: Kulmi ökör (német) Buják: 9-es kórterem (magyar). Ceredi: Buksi megkerül (csehszlovák). Doroqháza: Vihar Itália felett (szovjet). Erdőkürt: Az élet hídja (magyar), Ecseq: Tengerparti találkozóé (német), Forqács B-telep: Gábor diák (magyar). Karan csal ja: Balkezes lljonc (szovjet). Mátramindszent: Üldözés (lengyel). Mátravere- bély: Kati és a vadmacska — Két bors ükröcske (magyar). Mátra- szele: Volt egyszer egy király (cseh). Mátraszőllös: 1 pikoló világos (magyar). Mohara. Római lányok (olasz). Naqyoroszi: Reménység órái (lengyel). Netnti: Dandin György (magyar), Noq- rád: Szakadék (magyar). Nőtincs: Különös ismertetőjel (magyar), Nóqrádmarcal: Merénylet a kikötőben (szovjet), Nóqrádszakál; Taxi úr (francia), Nádújfalu: Befejezetlen elbeszélés (szovjet), Palotás: 3 start (lengyel), Piliny: Fiam a tanár ür (olasz). Patak; Különös ismertetője! (magyar).

Rétsáq: Dandin György (magyar). Romhány: Válaszúton (bolgár). Szurdokpüspöki: Furfangos

Nyeszterka (szovjet), Szirák; Pármai kolostor II. rész (francia). Szüqy: Gázolás (magyar). Tar: Csillagos szárnyak (szovjet). Tolmács: Vízkereszt, vagy amit akartok (szovjet), Vizslás; Hűség próbája (szovjet), Vanyarc: Az élet tanulsága (szovjet), Lu- dányhalászi: Zsongó melódiák (német), őrhalom I.: Díszelőadás (magyar), Patvarc: Mary hercegnő (szovjet).

Június 23—25-én: Kisterenye: Angyallal a hegyekben (csehszlovák). Naqylóc: Vörös és fekete I. rész (francia). Pásztó; Dollárpapa (magyar), Somoskőújfalu: Vörös és fekete II. rész (francia).

Június 24—25-én: Jobbáqyi:

Egy pikoló világos (magyar).

Június 24 —26-án: Balassagyarmat: All baba (francia),

Szécsény: vihar Itália felett (szovjet).

Június 25—27-én: Salqótarján November 7: Gyötrelmes éjszaka (jugoszláv).

Június 26—28-án: Naqybátony: Budapesti tavasz (magyar).

Két levél — gyufa ügyben

Az erdészetünknél kifüggesztett újítási felhívás különféle megoldásra váró erdő- gazdasági és faipari feladatokkal foglalkozik, ezek között több tételben a gyufagyártás és ezen belül a gyufásdoboz- gyártással foglalkozó kérdés is szerepel. Ennek alapján terjesztem elő alábbi javaslatomat:

A fogyasztók ne dobják el a kiürült dobozokat, hanem juttassák vissza azokat a gyufagyárakba, ahol az esetleges javítások és a foszforozás után újratöltve visszakerülnének a kereskedelmi forgalomba.

Nem ismerem a gyufagyártást. így nem tudom, hogy vajon a dobozgyártás és a töltés két, egymástól független munkafolyamat-e, így a kérdés műszaki részét nem érinthetem. Amennyiben a jelentkező műszaki nehézségek csekélyebbek, mint a várható megtakarítás, tehát érdemesnek látszik a kérdéssel foglalkozni részleteiben, úgy szeretnék a szervezési kereskedelmi részhez néhány szót elmondani.

A kiürült dobozoknak a gyárakba való visszajutását a következőképpen gondolom: elárusítóhelyek, falragaszok, dobozokra ragasztott cimke, esetleg sajtó útján felhívást kellene intézni a fogyasztókhoz, hogy a kiürült dobozokat ne dobják el, hanem gyűjtsék ösz- sze, vigyék vissza az elárusítóhoz, ahol — teszem azt, tíz — üres és ép állapotban levő dobozt az elárusítóhely egy tele doboz gyufára cserél be díjtalanul.

A kimutatható megtakarítás mellett más haszna is volna a dobozgyűjtésnek. Gyufát a háziasszonytól a dohányzókig mindenki használ, tehát a dobozgyűjtés végrehajtásával is hozzájárulnánk, bogy a lakosság széles tömegeit hozzászoktassuk még jobban az anyagtakarékosság nagy jelentőségű gondolatához.

Szigethi Lajos

Inászói Erdészet

Még ez év március 15 énfel- küidtem egy újítási leírást (a kétfejű gyufa) az Országos Találmányi Hivatalnak, ahonnan március hó 19-én értesítettek, hogy levelem átküldték a Budafoki Gyufagyárnak. A gyufagyártól sokáig vártam a választ, közben levélben is érdeklődtem, végül május 10-én személyesen mentem fel a gyufagyárba és ott közölték, hogy az ötlet jó, de műszakilag nem kivihető. Még a gyárba is be vittek, bemutatták, hogyan készül a gyufa, és éppen az ott látottak után nem tudom megérteni, miért nem foglalkoznak az ötlettel, miért ne lehetne azt megvalósítani. Ahogy az egyik végét bemártják a pépbe, éppen úgy be lehetne a másik végét is, lehetne egy olyan gépet szerkeszteni, amelyik egy egyszerű mozdulattal megfordítaná a gyufaszálat. Én nem vagyok mérnök, csak kereskedelmi képesítésem van, de nem tudok napirendre térni afölött, hogy ilyen könnyen kimondták, hogy megvalósíthatatlan. Annál is inkább, mivel a gyárban kiszámolták, hogy naponta körülbelül két és fél, három millió gyufásdo- bozt lehetne így megtakarítani. Ezek után könnyen ki lehet számolni, hogy hány gyufaszál megtakarítását jelentené ez naponta és mit jelent ez famegtakarítás szempontjából népgazdaságunknak.

Grosz Sándor

Kisterenye

A nógrádiak panasza

Több olyan problémája van Nóqrád közséq dolgozóinak, amelyre hónapok óta hiába keres orvoslást. Több panasz van például a vasúttal kapcsolatban. Először is a MÁV többszöri kérésükre sem ad|a meq Rétsáqiq a menettérti jeqy kedvezményt. Senki sem tudja meqmondani, hoqy miért, hiszen az, a vasúti üzletszabályzat értelmében is iár- na. Ez sok dolqozót érint, mivel Rétsáq járási székhely és a község lakossáqa qyakran megfordul ott üqyes-bajos dolqaiban. Az is rossz, hoqy a menetrendet úqy állították össze, hoqv bár Rétsáq csak 12 kilométerre van tőlünk, ez az út vonaton a legjobb esetben is egy és negyedórát vesz igénybe, nem is beszélve arról, ha a vonatok késnek.

Reger» vajúdó probléma nálunk, hoqy kevés a tanterem. Községükben több mint 300 tanköteles gyermek van és ezeknek a re ve le se a község három különböző helyén elhelyezett 4 tanteremben folyik kora reggeltől késő estig. Este 7—8 órakor mennek haza a. tanulók, és a délutáni tagozat — különösen télen — majdnem végig lámpafény mellett kénytelen tanulni. Kiszámítottuk, hogy csupán a villanyszámla megtakarításból megtérülne az ötödik tanterem felépítésének költsége. Évek óta kérjük ezt, de kérésünk még most sincs teljesítve, csupán ígéretet kaptunk bőven.

SIMó DÉNES,

Béke Tsz, Nógrád

Szerdán délben aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozatát.

A nyilatkozat leszögezi, hogy a jugoszláv kormánykül’dött- ség számos baráti légkörben lefolyt megbeszélést folytatott a szovjet kormánnyal ott- tartdzkodása alatt, melyben megbeszélték a nemzetközi helyzet alakulását, valamint a két ország viszonyát és további együttműködését. Mindkét fél közös óhaja volt, hogy „a jövőben tovább mélyítsék a Szovjet Szocialista Köztársaságok és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti kölcsönös megértést és barátságot.”

A nyilatkozat első része a nemzetközi feszültség enyhülésével foglalkozik, s azzal, hogy egyre inkább lehetőség nyílik tárgyalások útján a rendezetlen nemzetközi kérdések megoldására. Fontos tényként említi meg az 1955 júliusában Genfben lezajlott négyhatalmi kormányfői értekezletet.

Megnőtt az ENSZ ereje is az új légkörben. Jelentős sikernek számít az 1955 augusztusi genfi értekezlet, amelyet az atomenergia békés célú felhasználásával kapcsolatban hívtak össze. Azonkívül az Egyesült Nemzetek Szervezete új tagokkal is gyarapodott. Sajnálatos tény azonban, hogy a Kínai Népköztársaságnak még mindig nem ismerték el azt a jogát, hogy képvise'őie helyet foglaljon az Egyesült Nemzetek Szervezetében.

Mindkét ország kormánya megállapította, hogy a „hideg- háború”-val kapcsolatosan annyira ellentétes álláspontok vannak, hogy nem célszerű azt várni, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásának valamennyi akadálya könnyen elhárítható s minden problémában gyors megoldás érhető el. A leszerelés, a kollektív biztonság, valamint a világot, s ezen belül az Európát megosztó problémákban — amelyek bizonyos mértékig már most megoldhatók — ezekben kell megegyezésre törekedni. A Szovjetuniónak a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentéséről hozott határozata nagyban hozzájárult az általános leszerelés megkönnyítéséhez.

„Véleményünk szerint — mond,ja tovább a nyilatkozat — egy. az európai kollektív biztonságról, a gazdasági együttműködésről és a kulturális kapcsolatok erősítéséről szóló átfogó egyezmény előmozdítaná Európa katonai tömbökre való szakadásának megszüntetését és megkönnyítené azoknak az alapvető vitás kérdéseknek a megoldását, melyek útját állják az európai

népek közti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének.”

A nyilatkozat második része a két ország, Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyával foglalkozott, melyek elveit 1955 június másodiki deklarációjukban kifejezésre juttattak. A kölcsönös igények kielégítése. a korábban megszakadt gazdasági kapcsolatok helyreállítását és a további gazdasági együttműködést lényegesen megkönnyítette. Árucsere egyezmény jött létre a két ország között, azonkívül hosszúlejáratú hitel- és beruházási egyezményeket, műszaki, tudományos és kulturális együttműködésről, az atomenergia békés felhasználásáról stb. szóló egyezményeket kötöttek. A két kormány megegyezett abban is, hogy továbbra is fenntartják a képviselőik személyes kapcsolatait.

Mindkét kormány úgy véli, hogy a termékeny eszmecsere azt bizonyítja, hogy a jugoszláv kormányküldöttség látogatása a Szovjetunióban újabb fontos szakasza a két ország népei közötti együttműködésnek és barátságnak.

A jugoszláv kormányküldöttségnek a Szovjetunióban tett látogatása során eszmecserét folytattak egymással a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Jugosz’áv Kommunisták Szövetségének képviselői is. Megállapították, hogy a jelenlegi politikai feltételek mellett a „két párt közötti érintkezés folytatása hasznos és szükséges a szocialita országaink további erősítését és felvirágzását szolgáló együttműködés végett...” Hiszen mindkét pártnak közös a célja, a teljes szocialista társadalom felépítése. Természetesen ez az együttműködés a teljes önkéntességen, és egyenjogúságon, a baráti bírálaton alapszik. S fejlődésének további útját a két ország szocialista építésének formai, módszerei, kölcsönös megismertetésének útja. valamint az elvtársi tapasztalat, és véleménycsere határozza meg. De a két párt baráti kapcsolata ösztönzi a nemzetközi munkásmozgalomban is a kölcsönös együttműködést, vélemények kicserélését a szocialista tudományos gondolat területén. Leszögezték az együttműködés út’ait is: a személyes érintkezést, a vélemények írásbeli, szébe'i kifejtését. kicserélését, küldöttségek, anyagok, irodalomcseréiét, s pártfunkcionáriusok találkozását.

Természetesen .. ezen

együttműködés minden egyes különálló részvevője szabadon cselekszik, fejlődése feltételeinek megfelelően és azoknak a közös, haladó céloknak értelmében, amelyekre törekszenek” — mondja a nyilatkozat.

,444,

.44

AMIKOR A HÓHÉRT AKASZTJÁK

— avagy bosszút állnak a sajtóit illák . -.

Véqre egy falragasz, amely bosszúsáq helyett tiszta jóleső örömet szerez, az embernek, s helyreállítja az igazságba vetett, néha bizony meg-megrendülő hitét! Igen, mégis csak van igazság, hiszen íme, itt láthatom a bizoinyitékot arra, hogy végül is mindenkit utolér jól meqédemelt sorsa, s a hibák, a sokáig látszólag büntetlenül elkövetett hibák eqyszercsak akkorát ütnek saját édes gazdájuk fejére, hogy az szinte belekábul....

Nézze el az olvasó ezt a szokatlan lelkendezést, s ne furcsál- ja azt sem, hogy a nagy öröm oka egy kicsi, Icike-picike sajtóhiba eqy falragasz alján... Nem, nem vagyok különc, aki tudatos, vaqy tudatalatti ellenszenv, esetleg holmi szadista hajlam következtében tapsol annak, ha a salgótarjáni nyomda dolgozói baklövést követnek el. ó, ha így lenne, ha a sajtóhibák boldogítanának, akkor én lehetnék a világ legboldoqabb embere, hiszen felelőssegem teljes tudatában kijelenthetem, hogy hosszú idő óta nem készült olyan plakát, meghívó, vagy bármilyen egyéb sajtótermék a tar jan i nyomdában, amelyről már az első pillantásra ne ugorna az ember szeme elé két-három vaskos szarvashiba.

Nehéz lenne most hirtelen csokorba kötni e sajtó-gyomok legjellegzetesebb példányait, hiszen nyomdánk Jóvoltából hihetetlenül dús választékban burjánzanak a házfalakon, hirdetőoszlopokon, s büszkélkedve hirdetik, mind a

helybeliek, mind az idegenek előtt a salgótarjáni nyomda magas szakmai színvonalát. Aki figyelmesen böngészgeti ezeket a sajtótermékeket, csodálatos felfedezéseket tehet. Megtudhatja például, hoqy a testvéri bolqár nép nem bolqár, hanem „bul- qár”, hogy a balett gyöngyszemeit helyi nyomdánk kissé önkényes, az akadémiától meglehetősen elütő helyesírási szabályai szerint külön írjuk, íqy „a balett qyöngy szemei.” Ugyanezen szabályzat szerint az emberek nem felszólalnak, hanem „felszóllal- nak.” (Nyilván a nagyobb nyomaték kedvéért kellett a két „1”, ami pediq — higgyje el a nyomda! — itt nem kell.) Egyszóval rengeteget tanulhatunk az itt készült plakátokról, mindenekelőtt azt, hogy nyomdánkban enyhén szólva, homályos elképzelések uralkodnak a magyar helyesírásról. . .

Mindez, bár bosszantó, de elviselhető. Amúgy igazában csak az „átkeresztelés’ bőszíti fel a jámbor járókelőt. Nyomdánk halhatatlan érdemeket könyvelhet el eme barbár szokás meghonosításában. Aliq akad olyan élő, vagy holt nagyság, aki becsületes, tisztességes és közismert (csak éippen a salgótarjáni nyomdában ismeretlen) nevén jelenne meo a falragaszokon. Az átkeresztelek buzgalma nem ismer határt! így lett — hogy csak a leautóbbi termésből szakítsunk néhány kalászt — Mark Twain- ből Salgótarjánban „Marx

Twain”, (ó, hogy ezt nem érhette meg a nagy amerikai humorista! Mekkorát mulatott volna azon, hogy ő csak írt a lóvátett városról, viszont a derék tarjáni nyomdászok az ő nevével valóban lóvá akartak tenni egy egész várost!) Rubinsteinhez, a nagy orosz zeneszerzőhöz viszonylag kegyelettel nyúltak az átkeresz- telők, mert mindössze egy betűt változtatva, a rokonhangzású „Robinstein” nevet adományozták neki. Néhai jó Odry Árpádot, egyik legkiválóbb színészünket viszont könyörtelenül megfosztották az ipsziIontól, s „Odri Árpádéra demokratizálták. Shakespeare szülötte, Hamlet dán királyfi jobban Járt, az ő nevét ugyanis meg toldották, így lett „Hamlett”. Hogy helybeli színjátszóinkról hogyan szedte le a keresztvizet a nyomda arról ők tudnálak legtöbbet beszélni.

Az átkeresztelt nevek irtózatos dzsungelében mindezidáig eqy, csak eqy név ragyogott változatlanul, a maqa eredeti, hamisítatlan. torzitat lan és csonkííat- |an, sőt toldatlan mivoltában:

Topa Györgynek. a nyomda

igazgatójának a neve. Ezt min- diq jól. hibátlanul szedték a sajtótermékek aljára, s éppen ez a tapasztalat tartott vissza attól

hogy ne fogadjak komoly összegben arra, hogy a tarjáni nyomdában egyetlen név sem kerülhet papírra ferdítés nélkül, egyetlen anyaszülte ember sem menekülhet a legbarbárabb név- facsarás inkvizíciójától.

Most már belátom, tévedtem. A fogadást megnyertem volna, mert nyomdánk valóban képtelen arra, hoqy elmulassza a névtorzítást. A legújabb plakáton ugyanis Topa Gvörgv helyett is — „Toqa György’’ ékeskedik.

Ne csodálkozzon az olvasó, hogy Örülök ennek. Igen, örülök! Azért is, mert igazsáqérze- tem kis lég ült hiszen a névcsonkító inkvizítorok főnökét is elérte a végzet. De még inkább annak szól az öröm, hogy talán most már betelt a pohár, s végre történik valami. Mert igaz. Topa György nem szisszent fel, amikor Ham letból Ham lett, Ru- binsteinből Robinstein, Mark Twain-bői Marx Twain lett. Mindez nem zavarta nyugalmát, hiszen „mi néki Hekuba” — mondaná Hamlet. (Egy ,,t”-velü) Most azonban, hogy Shakespeare és eqvéib Je lenték tejen nagyságok után ő, salát személyében esett áldozatul az átkeresztelésnek, talán megelégeli végre a dolgot, s gondoskodik róla, hogy a nyomdában megtanufák az egyetemes országosan hasznán helyesírást, s hooy a sajtótermékek első levonatát elolvassa végre egy hozzáértő ember Is. aki észreveszi, kijavíttatja a hibákat, s nem engedi, hoov a legvadabb zöldségek kerül lenek a köz elé, a lóérzésű emberek meg botra nkozta- tására, a kevésbé tájékozottak f é ír e vezetésére.

Szóval k? tud fa, talán éppen ennek a kis sajtóhibának köszönhetjük, ha a salgótarjáni nyomda egyszer maid valóban nyomda lesz, nem redi-» államilag engedélyezett saitóhiba-tenyészde, nvelvrontó- és névhamisító intézet. (miklós)