Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-27 / 51. szám

1956. június 23. SZABAD NOGKIÁD Az állattenyésztés gépesítése Merxlebenben A Irta: Sylvia Loose Megjelent a „Deutsche Demokratische Republik im Aufbau“ c. lapban A z út melletti községi jel- zőtábla mutatja, hogy elértük utazásunk célját; „Merxlebent”, — ferde kapu ívű öreg faházak szegélyezik a göröngyös országutat. Az úton velünk szemben egy k> vaskocsi döcög, egyébként minden rendes. Mint száz év­vel ezelőtt — gondoljuk. Rö­videsen azonban elhagyva a házakat, pillantásunk hatal­mas épülettömbre esik, Ko­csink balra kanyarodik és előttünk fekszik a másik, az új Merxleben. 1952-ben 22 újonnan földhöz juttatott mezőgazdasági mun­kás határozta el, hogy szántó földjeikét közösen művelik és közös állattenyésztést szervez­nek meg. Megalakították a termelőszövetkezetet, mivel tudták, hogy a tudomány és a legmodernebb technika vív­mányait csak a nagyüzemi gazdálkodás útján használhat­ják ki. Ma a termelőszövetke­zetnek 143 tagja van, közösen művelt terület pedig 520 hek­tár, A kezdet nem volt könnyű. A széjjel szórt apró parcellák egyesítése mellett, nagy gon­dot okozott, hogy az állatok részére nem rendelkeztek kellő számú férőhellyel. Kor­mányunk a lakosság több hús, tej, vaj, tojással való ellátá­sa és az ipari nyersanyagok (bőr, szőrme, stb.) biztosítása érdekében igen nagy súlyt he­lyez az állatállomány növelé­sére és minőségének megjaví­tására. Ezzel tisztában voltak a merxlebeni „Walter Ulb­richt” termelőszövetkezet tag­jai is. 1953. február 20-án hoz­záfogtak a hatalmas építési terveik megvalósításához. A faluszélén lévő szabad térsé­gen megkezdték az új, modern istállók alapjainak a kiásá­sát. Ettől kezdve Merxleben­ben nem szűnt meg a malter­keverés, fűrészelés, kopácso- lás. Épület, épület után emel­kedik és ma a modern gazda­sági udvar akkora, hogy falu­nak is beillik. Két év alatt el­készült, két tehénistálló, ösz- szesen 160 férőhellyel, egy borjúistálló 60 férőhellyel, nö­vendékistálló 70 férőhellyel, szarvasma ríha-takarmányos, továbbá külön takarmányossal ellátott juhhodály 400 férő­hellyel. Négy darab sertés­istálló, összesen 920 férőhely- lyel, két süldőszállás és külön sertés takarmányos. Ezenkívül a merxlebeni tsz— tagok építettek egy lóistállót, modern baromfifarmot, há­rom darab hatalmas silót, négy gépszint, és egy takar­mányszárító helyiséget. Min­den épület vízvezetékkel van ellátva, egyedül a vízvezeték 100 000 márkába került. Az ál­lattenyésztés ilyen nagymérvű fejlesztése szükségessé tette az istálló-munkák legmesz- szebbmenő gépesítését. A leg­nagyobb segítség az állatte­nyésztésben dolgozók részére a szovjet fejőgépek, hiszen na­ponta reggel és este 163 tehe­net kell fejniük. A tejet, hogy a nyári melegben is jóminő­ségű maradjon, modern, tej­házban hűtik le és csak ez­után kerül a tejcsarnokba, to­vábbi feldolgozásra. Merxle­benben különösen ügyelnek arra, hogy az istállókban csak magas termelőképességű te­henek legyenek. A közeljövő­ben már csak törzskönyvezett egyedeket tartanak, — termé­szetesen, ez a tejtermelés emeléséihez vezet. Több tehe­nük évi termelése már most 3000 literen messze felül van, így például Barbara 3624 li tért, Rita 3460 liter tejet ad évente. A termelőszövetkezet azonban nem elégszik meg ezekkel az eredményekkel és ezért az állattenyésztési bri­gád különös gondot fordít a növendékállatok felnevelé­sére. Világos, tiszta istállók­ban a borjakat születésüktől fogva egyedileg itatásos mód­szerrel . nevelik fel. A tehenek tejtermelése év- ^ ről évre emelkedik. Természetesen ebben döntő szerepe van a jó takarmá­nyozásnak. A teheneket ter­melésüknek megfelelően egye­dileg, illetve csoportosan ta- karmányozzák, A szárazon álló tehenek a borjazás előtt előkészítő-takarmányozásban részesülnek. A következő brigád jelenleg az istálló és takarmányos kö­zötti utakat kövezi ki, hogy a villamos berendezésű takar­mányos és trágyahordó va­sútat üzemeltetni lehessen. A szarvasmarha-takarmá- nyosból fülsiketítő zajt hal­lunk, mely a takarmányelő­készítőben lévő elektromos ta- karmányaprító-géptől ered. A gép pillanatok alatt tekinté­lyes mennyiségű répát, száraz- és zöldtakarmányt aprít fel. Oskar Libetrau, a takarmá- nyos-brigád tagja elmondja, hogy a gép nélkül nem tudná elvégezni munkáját. A takar­mányelőkészítőben a felaprí­tott takarmányokat polyvával keverik, majd az istállókba szállítják. Megtekintjük a ta­karmányos tágas daráló-helyi­ségét is, ahol egy nagy daráló- malom készíti elő az állatállo­mány részére az erőtakarmá­nyokat. Erich Borkenhagen, darálómester büszkén mondja: „Zsákok, vállon való cipelése nálunk már nem létezik. El értük azt, hogy a szemesta­karmányokat modern gabona­fúvóval. a takarmányos pad­lásra fúvassuk fel és innen tölcséren keresztül közvetle­nül a darálógépbe vezetjük”. A sertástakarmányosban az elektromos berendezésű fül- lesztőgép tűnik szembe. A ser­tések naponta friss gőzölt bur­gonyát kapnak, ez étvágyukra és súlyfelvételükre igen ked­vező hatással van. A hossza­dalmas fűtési tüzelési munkák az elektromos füllesztő hasz­nálatával kiküszöbölődnek és ezzel igen sok időt tudunk megtakarítani — mondja Walter Schleicher zootech- nikus. A modern technika alkal- mazásával a merxlebeni tsz-tagok munkája jelentősen könnyebbé vált. Az állatte­nyésztési brigádokban be tud­ták vezetni a 8 órás munka­időt és így van idejük pihen­ni, könyveket olvasni, szaktu­dásukat tanfolyamokon bő­víteni. A modern kultúrterem mindezekhez bőséges lehető­séget nyújt, Fordította: Párák Miklós A berceli gépállomás helyes kezdeményezése (Tudósítónktól.) Sok estén keresztül, tizen­egy alkalommal mutatta be a berceli gépállomás DISZ-kul- túrbrigádja Gabriella Zaposz- Jca lengyel írónő „Dulszka asszony erkölcse” című szín­darabot. Mintegy hatezer néző előtt került bemutatásra a da­rab hat községben. Erdőkürt, Ácsa, Legénd, Bércéi, Heren- csény község dolgozói megér­demelten tapsoltak a fiatal színjátszó csoportnak. A kultúrcsoport tagjainak, megtudjuk, hosszú, fáradságos utat kellett megtenniök, amíg eljutattak odáig, hogy első- ízben színre léphettek a da­rabbal. Kezdetben kölcsönkért ruhákkal adták elő az első három előadáson a darabot, majd amikor szerény belépő­díjak szedése mellett a cso­port megteremtette a további működés anyagi alapját, az árvízkárosultak javára is jut­tattak 800 forintot. A szorgalmas és önzetlen munka útján lépésről lépésre haladva, a csoport bekerült a megyei döntőbe. A kultúrcso­port sikeréről tanúskodik az is, hogy Bércéi községben ötször adták elő négyszer közkívánatra a színdarabot, sőt Cserháthaláp község is kérte a színjátszó csoport fel­lépését. Több levél érkezett a csoport tagjaihoz, amelyben a nézők elismerésüket és kö- szönetüket fejezték ki a szereplésért. A szereplők: Debreczeni Terézia, Laczkó József né, Kurján József, Ká­poszta István, Debreczeni hászlóné, Kikillay Katalin, Nándori Mária, Szilfai Ilona és mások, sok-sok estén, hosszú, fáradságos munlcával tanul­ták meg szerepüket. Az utolsó próbák után pedig a darab színvonalasabb előadása érde­kében Budapestre utaztak és megtekintették a Madách Színház előadásában a dara­bot. Ez a helyes kezdeményezés feltétlenül követendő, mert gépállomásainknak nemcsak gazdasági feladatokat kell végrehajtaniok, hanem közre kell működniük a falu kultúrá­jának minél színvonalasabbá tételében is. Schrodt Ernő Készülődés a jubileumra agy eseményre készül Salgótarjánban a Rákó­czi úti iskola. Június 24-én ün­nepli az „öreg“ épület fenn­állásának 50. éves évforduló­ját. A jubiláló ünnepségre a2 iskola valamennyi pedagógusa és diákja serényen készült. Június 24-én az iskolában ki­állítás nyílik, amely bemutat­ja szaktárgyanként az iskola eredményeit, s azt, hogy a szaktárgyak ismerete szoros kapcsolatban áll a gyakorlati élettel. Ezt a tanulók számta­lan, ötletes megoldással érzé­keltetik. Ilyen például „a mér- tan-ember1’. A kiállítás bemu­tatja a tanulók magyarnyelvi, földrajzi, matematikai ismere­teit és azt, hogy a diákok mi­lyen serényen készültek a ju­bileumra. Kiállítják a külföldről ka­pott, orosz nyelvű leveleket, fényképeket is, melyek a diá­kok magasszínvonalú nyelvtu­dása mellett, a baráti orszá­gok között egyre erősödő kap­csolatokat is mutatják. Az idegen nyelvű levelek közül néhányat magyarra is lefordí­tottak s kiállítják ezt is. Ta­nulóink a Szovjetunió, Romá­nia, Csehszlovákia, Bulgária és Lengyelország diákjaival leveleznek. Az iskola orosz le­velező szakköre egy albumot is cserélt a csehszlovák pajtá­sokkal. De láthat itt a látogató olyan leveleket is, melyeket megyénk más általános, vagy középiskolájából küldtek. Ezek a diákok így fejezik ki jókívánságaikat a jubileum alkalmából a Rákóczi úti álta­lános iskolának. De az öreg iskolára jelenlegi tanulóin kívül még sok „öreg“ diák is gondol ezekben a na­pokban. Én magam is azok kö­zé tartozom, kik ebben az is­kolában tanultak, s aztán itt is tanítottam. De még számtalan volt diák van Salgótarjánban, sőt megyénkben is, aki nem megy el szótlanul a Rákóczi úti iskola mellett. Június 24- én jöjjenek el a volt diákok, bármerre is „ballagnak“, s nézzék meg, mire tanította meg öreg iskolánk az ifjabb nemzedéket. Varadi János tanár Hü olvasóimtól jönnék a tanácsaik: vegyem dudámra a tarjáni tanácsot, mert újabban ismét rászolgált már erre <— mit hibázott, s mikor, elmondom egyszerre. Az Alkotmány utcát kikövezték hajdan, ám a kövezettel manapság sok baj van, ellepte jócskán a törmelék és szemét, Dicsérni lehet csak azoknak a szemét, ákik észreveszik — biztos, nem egyhamar! —» hogy a szeméthalmaz kövezetét takar. Most, hogy zivataros, esős idők járnak, szóltak a lakók a városi tanácsnak: takaríttasson az Alkotmány utcában, ne kelljen bókáig taposni a sárban, hiszen voltaképpen [kövezett a járda, de bizony az utca mindhiába várja a „helyszíni szemlét”, amit megígértek.. Pedig nem is szemle kéne a szemétnek! Kocsi kellene, meg néhány erős lapát így orvosolhatnák a lakók panaszát! Sok szépet tartalmaz a tanács új terve! Többek között azt is előírták benne, hogy kinn, Baglyasalján, a telep közepén, cukrászda nyílik majd az Italbolt helyén. „Május elsején már dolgozni kezd rendben" — így szerepelt ez a fent említett tervben. Be is csukták hát az Italboltot régen, sok asszony nevetett ezen örömében! Am a nagy örömet felváltotta bánat, mert még most sincs nyoma az új cukrászdának. Azt mondják egyesek, úgy történt a hiba* hogy mindezidáig zajlig még a vita, vajon végül korcsma, vagy cukrászda legyen? De mi az ördögnek vitatkoznak ezen, hiszen a tervben már határoztak róla — csak nem akarnak tán kibújni alóla?! Szóval a tanácsnál alusznak egyeseik, akár bányáinknál a jó versenyesek. •. Hallották ugy-e, hogy Mizserfa és Kazár a jó eredményért párviadalra száll? Nos, tíz brigád állja keményen a versenyt, — persze, mindegyikük első helyért verseng —, de sohasem tudják, hányadán is állnak, s útbaigazítást sehol sem találnak, Kazáron így szólt az ottani versenyez: „Arra várók, előbb majd Mizserfa keres, s megmondja, hogy is áll őnáluk a bánya”, Eközben Mizsefra meg éppen azt várja, hogy jelentésével Kazár jelentkezzen —? így folyik köztük a kbvárási verseny. Az hiányzik csak, hogy a bányász-brigádök — okulva a példán — így szóljanak: „várok, előbb hadd dolgozzon a vetélytárs-brigád., ” Szerencsére ők nem vétenék ily’ hibáit, dolgoznak szorgosan, s milyen jó is lenne, ha a versenyesük példát róluk venne! Ha a kényelmességért járna versenyzászló, biztosan elnyerné doktor Szabó László, fkörállatorvosa Karancslapujtőnek. Sok panasza van rá férfinak és nőnek, mert Szabó doktorban |kevés a szivjóság: akármilyen súlyos beteg is a jószág, nem alkar kimenni semmiképp hozzája, inkább behajtatja saját udvarába. Ott megnézi, de nincs arra gondja semmi, vajon szegény pára haza tud-e menni? Jogos hát Lapujtő népének haragja! Minden józan eber méltán ezt tarthatja: ha Szabó doktornak kényelme a fontos, sosem lesz belőle jó körállatorvos! DR. GAJZÁGÓ ALADÁR: ÉLMÉNYEIM A SZOVJETUNIÓBAN VI, Az Ermitage megtekintése után haza igyekeztünk, hiszen este újabb program várt. A Szakszervezeti Tanács Kirov kultúrotthonába hívtak meg, ahol május 1-e előestéjét ün­nepelte az egyetemi ifjúság. A gazdagon felszerelt kultúr­intézmény — a Szovjetunió egyik legnagyobb kultúrháza — több helyiségből állt, Az oszlopos előtérben szép tár­salgó fogadott. Az emeleten étterem van, de szeszes italt nem mérnek. Mellette sakko­zó és olvasófülkék helyezked­nek el. De van itt könyvtár, mozi, színházterem és négy táncterem is. Hasonló felsze­reléssel Leningrádban még 47 kultúrotthon működik. Aztán a táncterembe mentünk. Még nem kezdődött a tánc, az ösz- szegyűltek csendben, körbe sétáltak. A termeket színes villanykörték százaival díszí­tették fel. A terem közepén és szélein bársony ülőhelyek. A legnagyobb közöttük az emeleti, 105 méter hosszú márvány táncterem. hákban vagy sötét aljban és fehér blúzban jöttek. Leg­többen simán hátrafésült, a tarkónál átkötött frizurát vi­seltek. Púdert és pirosítót csak mérsékelten használnak. Viszont a dús választékú il­latszert nagyon kedvelik. előadó fel, s alá járt a szín­padon. Majd a kultúrotthon igazgatója üdvözölt bennün­ket, a közönség zúgó tapssal köszöntött. Aztán színvonalas kultúrműsor kezdődött, Sze- repelt egy 100 tagú vegyes énekkar, majd táncok, hang­Körmüket rózsaszínű, de ezüs­tösen csillogó lakkal vonják be. A férfiak zöme feke­tében jelent meg. Nadrág­juk olyan széles volt, szinte Aztán az érkezőket figyel- eltakarta a cipő orrát. Meg­tük. Csaknem minden nő ke­zében csomagot fedeztünk fel. Kiderült az is, hogy tánccipő van a csomagokban, amely magas sarkú, fekete sima bőr­ből készült. Többnyire kapron harisnyát viseltek, ami a nylonhoz hasonló, de erősebb és olcsóbb, viszont durvább ki­vitelű, Általában színes ru­lepő volt, hogy a Szovjetunió­ban nagyon ritkán látni do­hányzó nőt, az utcán meg egyáltalán nem dohányoznak. Az ünnepély körülbelül 8 szerszólók és balettszámok kö­vetkeztek. Érdekes, hogy a kö­zönség a szám közben is ki­fejezést ad tetszésének, a taps­sal. A táncszámoknál és a ba­lettnél percenként kattogtak a fényképezőgépek. Aztán megkezdődött a tánc. Mintegy ötezer pár táncolhat egyszerre a kultúrházban. Az órakor kezdődött meg, az ezer- egyik teremben sokszínű ref- nyi embert befogadó színház- lektor fénye szolgáltatta a vi- teremben. Az emlékbeszéd tíz lágítást. A négy zenekar — percig tartott, miközben az körülbelül 100 taggal — fő­ként tangót, angol keringőt és díszítették. Az emberáradat keringőt játszott, köztük több magával ragadott. Már a Téli magyar számot is. Késő este palota előtt a főtribünnél Jár- indultunk haza, de dülöngélő tunk A tribün egyszerű, de r&zegeket pohártörést nem annál több€t m0ndó volt. Az láttunk. Ütünk a Vasziljevszki emlékezetes vaskapunál szigeten keresztül a mülio es , „ __ és millió villanyégő és neon állt. A palotát is csak Marx fényében úszó Nyevszki prosz- és Engels képe díszítette, „Ua- pekten át az Európa szállóba vözöljük a marxizmust és vezetett. Ott aztán azt talál- leninizmust” felirattal, gattuk: vajon milyen lesz a Délután egyórás sétahajó­május 1-i felvonulás? zást tettem a Néván. A bőr­Már kora reggel talpon volt üléses vízibusz végig vitt a a város. A zenekarok egymás- városon s én gyönyörködtem után vonultak, a rendet lo- város panorámájában. A vasrendorok biztattak A -t ^ mé utolsó rendezőknek elég dolguk á városban, mert akadt, mert a felvonulásra már tovább megyünlq készén álló csoportokat szinte ö ^ voU forgalom. Min­tlS"Íf nÍ, * denki a legjobb ruháját vette „civilektől”. Katonai pompa mert j.e nagy ün_ nem volt ugyan, de a sok nep a villamoskalauznő gyár, egyesület, iskola, s a és vezetőnő is fátyolos kalap­sportolók felvonulása felejt- ban teljesített aznap szolgá- hetetlenné tette az ünnepet, latot. Aztán szabad lett az út a tő- Ez Leningrád. Szinte pa- megek előtt, akik százezrével rancsszóra nőtt ki a semmi­jöttek ünneplőben. Micsoda bői. Alakításához a természet erő volt ebben a tömegben, nem adott segítséget. Nyáron félelmetes, mindent elsöprő, mocsár^ télen szerfölött ned­, . vés és hideg klimáju terule­Magam is beálltam a nevai tgn épült lapjainak leraká­korzet felvonulói közé. Az Eánál az orosz parasztok tfz- előttem haladó zenekar szóra- ezrei pusztultak el, s ott, ahol koztató számokat játszott. Az 250 évvel ezelőtt még ember emberek meg cukorkával, sem járt, most a föld legna- csokoládéval kínálták egy- gyobb összefüggő területű or- mást, beszélgettek, ékelődtek. szágának második városa vi- Kedélyes, családi felvonulás ragzik­volt. A házakat sem díszítet- amikor a márvány ték agyon, csupán a vörös csarnoki órája ,. .... , ... 21 Óra 55 percet mutatott, zászlókat tették ki Kozépüle- megindult veltok a ve­teken villanyegokbol kirakott nat 660 kilométeres, szinte i feliratok voltak. A saroképü- egyenes villamosított vonalon I leteket Lenin és Marx képei az ország szívébe, Moszkvába»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents