Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-23 / 50. szám

* SZABAD NÓCIsAd 1956. június 83. A kenyérgabona állami szabadfelvásárlási ára az idén is azonos lesz a tavalyival A BERUHÁZÁSOK KÖRÜLI BÜROKRÁCIA MEGSZÜNTETÉSÉÉRT Gyorsítsuk meg az aprómagvak szerződéskötését TU ár csak néhány hét, s ■LTA befejeződik a lucerna és lóheremag szerződéskötése. A magtermeltető vállalat a na­pokban értékelte az eddig el­ért eredményeket, s az ered­mények egyáltalán nem kielé­gítsek. A tervezett 2000 hold vörösheréből június 20-ig még csak 660 holdra kötöttek szer­ződést. Még rosszabb a hely­zet a lucernánál, ahol a 400 holddal szemben 77 holdra van szerződés. Mi az oka. hogy a jól jöve­delmező aprómagvakra me­gyénk dolgozó parasztjai csak kismértékben kötnek szerző­dést? A hibát elsősorban ott kell keresni, hogy dolgozó pa­rasztjaink és termelőszövetke­zeteink nem ismerik az apró- magtermeiés jelentőségét, ''ügyes községekben, termelő­övetkezetekben. de járások- •> is, mint például a salgó- 'ni járásban, egyáltalán tudatosítják a szerződés- lőnyeit. Nem beszélget- dolgozókkal. így nem ú eredményt. A sal- 'rás 550 hold tervé- k néhány holdra ődést. Az egyé- járás termelő­elhanyagolják Az etesi mindszenti A,..- tsége nem hegy segítene ’ődéskö­tést. hanem gátolj,. azzal, hogy a magtermeltető válla­lat dolgozóit elutasítják, elza­varják a termelőszövetkezet­ből. A járás agronómusai, de a községi agronómusok is keve­set foglalkoznak az aprómag­vak szerződéskötésével, pedig nekik, mezőgazdasági szak­embereknek kell megmagya­rázni, hogy a pillangósnövé­nyek magfogása minden gaz­dának előnyös. Sokkal jobb a helyzet a pásztói járásban. A járás ter­melőszövetkezetei már teljesí­tették tervüket. 150 hold vö­rösherére kötöttek szerződést. Példát mutatott a palotási Má­jus 1. Tsz, ahol a 11 hold he­lyett 20 hold vörösherére kö­töttek szerződést. Szép ered­ményt értek el Erdőtarcsán is, ahol Ungi Pál ismertette a szerződés jelentőségét és maga is példát mutatott. így a köz­ség a tervezett 10 holddal szemben 20,5 holdra szerző­dött. hátralevő néhány hét alatt minden agronó- mus és tsz-elnök fordítson na­gyobb gondot a szerződéskötés­re, mert csak így biztosíthat­juk, hogy jövőre elegendő és megfelelő minőségű lucerna- és lóheremag álljon a dolgozók rendelkezésére. Megjelent a Népnevelő új száma A Népnevelő új. május-júniusi száma nagy terjedelemben fog­lalkozik második ötéves tervünk Irányelv-tervezetével és ezzel kapcsolatban a tömegek szere­pével. Értékes adatokat tartalma­zó cikk íelent meg a Népnevelő­ben az Ipar ötéves fejlesztéséről, a növényápolás fontosságáról, gazdasági életünk ellenségé­ről, a bürokratizmusról, valamint a dolgozók életszínvonala emelé­sének feladatairól. A kertek alján már lehullott a harmat és a szertefutó uta­kon egyedül járt a csend. Egy kis szél járt a levegőben, az eperfáík levelei súgva köszön­tötték az estét. Az arcokat megsimogatta a langyos nyári szellő, de oly gyengéden, mintha egy édes kicsi gyermek, gyönge, puha kezével cirógatta volna. A levegő feszültségtől volt terhes, még érezni lehetett a puskapor szagát. Nem csoda!..; Egész nap dörögték az ágyúk s a szél erre hordta az ágyúk dörejét és a füstös, furcsa sza­got. Délután a faluba katonák érkeztek. Ruhájúk nem volt egységes, de a szívük egyszer­A Minisztertanács keddi ülé­sén a beruházások műszaki tervezésének egyszerűbb és gyorsabb lebonyolítására, va­lamint költségeinek csökken­tésére úgy intézkedett, hogy a beruházások tervezésének ed­digi három üteme helyett — a beruházás fontosságától füg­gően — egy- vagy kétütemű tervezést kell alkalmazni. Az építkezéseken havi elszá­molás helyett — műszaki át­adásvétel jegyzőkönyv alapján — negyedévenként kell elszá­molni. A beruházásokkal kapcso­latban a jövőben jelentősen megnő a minisztériumok, a vállalatok és a tanácsok ön­állósága, felelőssége. A Mi­nisztertanács néhány nagy lé­tesítmény kivételével, a beru­házási programok és műszaki tervek jóváhagyását a mi­nisztériumok hatáskörébe utalta, Elég sok szülő teszi fel még magában a kérdést, hogy va­jon beírassa-e gyermekét hit­tanra, vagy sem. Mi, tanárok elsősorban ab­ból a szempontból nézzük ezt a kérdést, hogy elősegítik-e ezzel a gyermek fejlődését, az oktató-nevelő munkát azoknál a gyerekeknél, akik hittanra járnak. Azt tapasztaltuk, hogy nem. Ezt persze nem minden szülő hiszi ügy első hallásra. Felteszik a kérdést, mi rosz- szat tanul hittan órán? A jó­zanabb beállítottságúak sze­rint, ha nem is használ, de nem is árt. Ez persze nem így van, éppen ellenkezőleg, nem csak gyermekeik látókörét szűkítik, fejlődését lassítják, hanem tanulótársaikét is hát­ráltatják, megbontják az isko­la egységét. Nézzük meg először is a vallás célját? A vallás üdvös­séget ígér a másvilágon. Mi arról beszélünk tanítványaink­nak, hogy küzdjenek a szocia­lizmus, a kommunizmus, a bőség megteremtéséért. A val­lás siralomvölgynek tekinti ezt az életet, s azon van, hogy az is maradjon, mert — mint mondják —-az isten megmá­síthatatlan akarata. A vallá­sos hit nem csak az emberi élet célját tekintve igyekszik megzavarni tanulóink fejét, hanem a célok elérésének esz­közeit illetően is. Hogy valaki üdvözölhessen, elegendő hin­ni. de ahhoz, hogy a szocia­lizmust építhessük, ez nem elegendő. Meg kell ismemi azt, hogy honnan jöttünk, hol tartunk, s merre kell halad­nunk. Az a tanuló, aki ezt is­meri, nem fog meghátrálni a nehézségek elől, nem lesz ci­nikus, akinek minden mind­egy, hanem maga is igyekszik ereje és képessége szerint ki­venni a részét ebből a harc­ból. Nem elég még a cél ismere­te, s a jószándék sem. A mun­kások, a parasztok nagyon jól tudják, hogy a dolgokhoz ér­teni is kell. Meg kell tanulni a szaktudományok alapjait. Mivel járul ehhez a vallás? re dobbant, fűtötte őket a sza­badság, amelybe belekóstol­tak. Faragó Margit a kiskapuból nézte, mikor befordultak a Fő utcába. Az járt az eszében, hogy mivel lehetne örömet sze­rezni a fáradt katonáknaik. Egészen felvillant a szeme, mi­kor rágondolt. — Szólok a lá- nydknak és készítünk nekik olyan ajándékot, amit maguk­kal visznek mindenütt és ha ránéznék, mi és a család, az otthoniak jutnak az eszükbe. Már alkonyodéit. mikor munkához láttak, de minden kéz szaporán dolgozott. Mun­ka közben nem gondoltak ar­ra, hogy munkájuk nyomán új és új reményék kelnek majd az emberek szívében. A jelenlegi gyakorlattól el­térően, a jövőben a tanácsi beruházásokat nem a szakmi­nisztériumok, hanem zömében a fővárosi, illetve járási taná­csok végrehajtó bizottságai hagyják jóvá. A Minisztertanács a begyűj­tési miniszter előterjesztésére megtárgyalta a növényterme­lési és terményértékesítési szerződések rendszerét. A Minisztertanács foglalko­zott a kenyérgabona értékesí­tési szerződés útján történő felvásárlásával és úgy döntött, hogy a kenyérgabona állami szabadfelvásárlási ára az idén is azonos lesz az elmúlt évi­vel. Az értékesítési szerződések kötését már a cséplés előtt megkezdik és a cséplés előtt leszerződött kenyérgabonára előleget fizetnek. Semmivel, sőt éppen ellenke­zőleg, igen gyakran igyekszik a tudomány elért eredményeit tagadni, s fejlődését meggá­tolni. Mindenki tudja, hogy gyáriparunk nem volt min­dig, hogy az amerikai indiá nők, vagy az ausztráliai szi­getvilág lakói sok tekintetben mások, mint mi. Az egész élet ilyen fejlődés eredménye. A vallás ezt tagadja. Semmiből nem lesz semmi — mondják a parasztok. Anyag és mozgás megsemmisíthetetlen — tanít­juk mi. Mire tanít a vallás? Arra, hogy valahol, a végtelen vilá gon kívül levő isten teremtet­te a semmiből a világot. So­rolhatnák még egy sor tantár­gyat, de úgy hiszem, ezek után felesleges. Inkább álla­pítsuk meg végül, hogy milyen a hittanra járó tanulók maga­tartása. Sokan azt gondolják ezek után, hogy ők a legrosz- szabbak. Véleményem szerint nem. Először azok jönnek, akik szülők nélkül (háború!) elha­gyatottan nőttek fel, azután azok, akik a Horthy-korszakban jómódban éltek, majd azok, akiknek apja, anyja gyárban dolgozik, az egykések, s végül a hittanra járók. Miben nyilvánul ez meg? Sokszor nem is a rosszalko- dásban, hanem a kétkedés­ben, a zavarban. Nem tudja a tanuló eldönteni, hogy kinek a tanítása igaz. Ez teszi sok­szor cinikussá, s ez saját és mások munkájának a lebecsü­lésére viszi, lelki bizonytalan­ságot okoz a gyereknél. N. Er­zsébet például a VI. osztály­ban emiatt hanyagolta el a történelem tanulását, abból is különösen az ősközösséget. Áz ilyen gyerekek sokszor elkü­lönülnek még társaiktól is. Különcökké válnak, magukat különbnek tartják a többinél. Kérjük a szülőket, hogy a mi munkánk megkönnyítésé­re és a gyermekek érdekében ne járassák gyermekeiket hit­tanra. Fegyveres Zsigmond tanár. Vörös molinóból szabták, aranyfonállal hímezték rá a kirajzolt betűket: „Ez a harc lesz a végső.” Mikor elkészülték, mélyen meghajoltak a zászló előtt és Margit átnyújtotta a csapat parancsnokának. De csak annyit mondott: — Egy nógrádi kis falu né­pének nevében! Még azon az éjjel, a fáradt, de új erőt nyert csapat a Fő utcán sorakozott és elindult észak felé a kibontott zászló alatt. A gyenge éjszakai szél szár­nyaira ikapta és vitte, vitte a rónák felett, a hegyek csúcsán, az erdők taraján, a völgyék mélyén, a vizek hátán, a szer­tefolyó győzelmes utálton, a kis falutól a nagy városig: „Ez a harc lesz a végső.” * Két hónap sem telt el, hogy A Magyar Beruházási Bank Nógrád megyei fiókjának kez­deményezésére Salgótarjánban az elmúlt napokban tanácsko­zást tartottak a megye nagy­ipari üzemeinek és a tanácsi vállalatoknak szakértői, hogy javaslatokat dolgozzanak ki az új létesítmények tervezésében és ügyintézésében meglevő bü­rokratikus módszerek meg­szűntetésére. Barna Sándor, a megyei Be­ruházási Bank vezetője nyitot­ta még a tanácskozást, majd helyettese, Vidor László tar­tott beszámolót. Hivatkozott a Minisztertanácsnak arra a ha­tározatára, amely előírja az ál­lami szervek munkájának egy­szerűsítését és megjavítását. Többek között bejelentette, hogy a Beruházási Bank már­is dolgozott ki javaslatokat, amelyeket fel is terjesztett az illetékes szervekhez. Ezek kö­zül megemlítette az építőipari elszámolás módosításáról szóló indítványt. Negyedéves szám­lázást javasolnak, ami felesle­gessé tenné az elvégzett mun­kák havi tételes jegyzék sze­rinti elszámolását. A hozzászólások során sokan egyetértettek Bokor Pállal, a Nógrádi Szánbányászati Tröszt beruházási osztályának vezető­jével, aki azt javasolta, hogy a létesítmények terveinek jóváhagyásánál a minisz­tériumok műszaki szakem­bereivel egyszerre az egészségügyi, tűzrendésze- ti, vízügyi stb. kérdések felelős szakértői is engedé­lyezzék a terv végrehajtá­sát. Jelenleg ugyanis még külön hosszadalmas utánajárásba és levelezgetésbe kerül az, amíg a műszakiakon kívül az egész­ségügyi, a tűzrendészeti és egy sor más szerv is jóváhagyja a tervet. Megemlítette még. hogy a bányáknak már igen sok bosszúságot okozott az. hogy a MÁV 3—4 hónapig is elhúzza a kisvasút és a normálnyom­távú külszíni vasútvonalak üzemeltetési engedélyének ki­adását. Az egész országban mindössze egy szakértő foglal­kozik ezzel a kérdéssel és így azt indítványozta, hogy az ilyen engedélyek kiadásának jogkörét adják át a MÁV terü­leti igazgatóságainak. Felhív­ta a figyelmet arra a furcsa körülményre is, hogy még az olyan külszíni kisvasúti vonal működtetési engedélyének ki­adása is a MÁV hatáskörébe tartozik, amely tulajdonkép­pen a bánya udvarán, az akna szájától csak a szébunkerig vezet. Erdélyi Elemér, a megyei Beruházási Bank műszaki el­lenőre többek között elmon­dotta, hogy olyan rendelkezés meghozatalát tartaná szüksé­gesnek, amely szerint a minisz­tériumoknak utólag, a létesít­mények terveinek jóváhagyá­sánál már ne legyen módjuk az előzetesen megadott keret­számok lefaragására. Sulyok János, a Salgótarjáni Acéláru­gyár beruházási szakértője azt ajánlotta, hogy a gépek felújítási hitelke­retét ne részletezzék gép­típusonként, hanem csak egy összeget ve­gyenek tervbe. Javaslatát az­zal indokolta, hogy sokszor Faragó Péter búcsút intett a falujának. Megállt a fenyő­erdő szélén, ahol a rettentő vi­har után körülnézett. Körü­lötte emberélc pihentek, s vér­tócsákban fürdőit a nap. Meg­látott egy vörös foltot, amely­ről négy betű ragyogott: „harc”. Odament, felemelte a földről — ez maradt belőle épen — gondolta. Elindult, az­után csendesen megjegyezte: — Légy hűséges utitársam! A harc elbúkott, de a párt él! Él! Csak egy percre állt meg, s zászlaját meghajtja, az elesett hősök előtt. A lányára gondolt. Lehet, hogy a négy közül egyet ő hímzett rá. A cselédsorsra gon­dolt. Most újból kezdhetem ott, ahol pár hónappal ezelőtt ab­bahagytam. A négy betű villant fel előt­te — „harc”, „harc” tovább. Nikovics János nem az a gép szorul javításra, amit felvettek a tervbe és ilyen esetekben nem tudnak pénzt biztosítani a váratlanul leállt berendezés kijavítására. Kifo­gásolta azt is, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium gyak­ran csak 3—4 napos határidőt ad a vállalatnak a beruházási tervek elkészítésére és ezzel már eleve arra kényszeríti a gyárat, hogy felületesen dol­gozzon. Puskás Péter, a Salgó­tarjáni Erőmű küldötte a ter­vezés labirintusairól beszélt. Elmondotta, hogy az építkezések rendszerint többe kerülnek, mint amennyit a tervező kiszá­mított, ami oda vezet, hogy a beruhá­zási hitei nem fedezi a költ­séget és nem tudják befejezni a létesítményt. A tervező ugyanis kötve van az építési normákhoz és így arra kény­szerül, hogy kisebb költséget tervezzen. Javasolta, hogy szüntessék meg ezt a visszás helyzetet, amelynek eredmé­nyeként az eddiginél sokkai tervszerűbbé tehetik a beruhá­zások megvalósítását. Szabó Zoltán, a megyei tanács város- és községgazdálkodási osztá­lyának képviselője közérthető és egységes tervezői díjszabás kidolgozását javasolta, hogy a tervezési költséget ne a je­lenlegi laza rendelkezés leg­felső határa alapján állapítsák A Beruházási Bank me- gyei fiókja a napokban fejezte be Salgótarján vízellá­tását tanulmányozó, közérde­kű vizsgálatát. A vizsgálat eredményeit összegező jelen­tésből kiderül, hogy a város vízellátása nagyobb probléma, mint sokan gondolták. A na­ponta rendelkezésre álló 1800 köbméter ivóvíz ugyanis még a lakosság szükségletének a fe­lét sem elégíti ki. A helyzetet még súlyosbítja, hogy ebből a szűkén csorduló vízből mintegy 900 köbméternyit az ipari üze­mek használnak fel, tehát a számítások szerint csak a szük­séglet negyedrészét kapják a lakosok. A gyakorlatban ez úgy módosul, hogy amíg a város mélyebb pontjain levő háztar­tásoknak a kert locsolására is jut víz, addig a hegyoldalakon húzódó lakótelepeken és az új bérházak III., sőt a II. emele­tén gyakran még éjszaka sincs ivóvíz. A városi vízműveket komoly felelősség terheli azért, hogy a vezetékek tervszerű megelőző karbantartását elhanyagolta, nem biztosította a vízfogyasz­tás pontos mérését, s ezért a mostoha körülmények között levő rozoga városi közkutakból és az üveggyári lakótelep hibás kútjaiból tetemes mennyiségű víz elfolyt. Súlyos hiba. hogy nem ellenőrzik kellőképpen az egyes lakóépületek, továbbá az állami szervek ivóvízfo­gyasztását. Ezért történhetett meg, hogy a megyei tanács és a Belügyminisztérium Nógrád megyei Főosztálya még kocsi­mosásra is ivóvizet használt és naponta 101, illetve 136 köb­méter vizet fogyasztott; A Beruházási Bank műszaki szakértőjének. Erdélyi Elemér­nek a jelentése megemlíti, hogy a második ötéves tervben 14 millió forintot biztosít nép­gazdaságunk a salgótarjáni vízkérdés megoldására. Ez évre azonban csak 650 ezer forint hitelfedezet jut, ami nem lesz elegendő a sürgős teendők el­végzéséhez. Ebben az évben ugyanis legalább hat agregá- tort és kezelőházakat kellene építeni, hogy a gyakori elekt­romos energia-kiesés ellenére is zavartalan legyen a vízszol­gáltatás. Jelenleg még ugyanis az a helyzet, hogy az üzemek már egy-két órás áramszünet esetén elhasználják a tároló­medencék vizét és ezek feltöl­tése legalább 3—5 napig eltart. ? ez idő alatt a város maga­sabb pontjain és az új bérhá­zakban szünetel a vízszolgál­tatás. A Beruházási Bank indítvá­meg, amelyből mindig felesle­gesen hosszú viták születnek. Elhangzottak még olyan ja­vaslatok, hogy biztosítsanak nagyobb önállóságot a megye: beruházási bankoknak, adja­nak jogot a vállalati igazgatók­nak az egyes eddig feleslege­sen szigorúan titkos ügykeze­lésben levő okmányok nem bi­zalmassá nyilvánítására, a városi és a járási taná­csoknak is legyen joguk kisebb beruházások építke­zési engedélyeinek kiadá­sára. A tanácskozáson felvetődött több mint száz értékes javas­latot a Beruházási Bank me­gyei fiókja még feldolgozza, kiegészíti és haladéktalanul to­vábbítja az illetékes szervek­nek.-#• A beruházási szakemberek tanácskozása rendkívül hasz­nos volt. A beruházásokon kí­vül azonban igen sok olyan terület van. amely valóságos melegágya a bürokráciának. Helyes lenne, ha a tanácsok és a vállalati igazgatók hatás­körének kibővitésével. az ügy­intézések ésszerű módosításá­val és más fontos kérdésekkel kapcsolatban hasonló tanács­kozásokkal még szélesebbkörű vitára és hasznos javaslatok kidolgozására adnának lehető­séget a megye vezető közigaz­gatási, üzemi és társadalmi szervei. nyára nemrégiben vízügyi megbeszélést tartottak az üze­mek, a hivatalok és a tanács érdekelt osztályainak képvise­lői, hogy megoldást találja­nak a város nyári vízszükség­letének kielégítésére. Az érte­kezlet azt javasolta a városi tanácsnak, hogy kölcsönözzön a MÁV vasútállomásnak 400 méter nyomóvezetéket, meg egy búvárszivattyút, amellyel üzembe lehet helyezni a pá­lyaudvar már előzőleg elké­szült kútját. Ez naponta mint­egy 350 köbméterrel enyhítené a vízhiányt. A Tűzhelygyár is felajánlotta segítségét, s meg­ígérte, hogy ünnepnapokon 200 köbméter vizet ad a városnak, ha pedig felújította kútjait, valamint csőhálózatát, akkor lemond arról az ivóvízről, amit most kap a vízművektől. A Beruházási Bank még kiegé­szítette a vízügyi megbeszé'é- sen elhangzottakat és részletes javaslatot dolgozott ki. Többek között azt hangsúlyozza, hogy a városi vízművek sürgősen pótolja a karbantartás eddigi hiányosságait, szerezzen be elegendő tartalék berendezést, gondosan ellenőrizze az üze­mek és háztartások vízfogyasz- lását és ne riadjon vissza a büntetéstől sem. A városi ta- aácsnak azt indítványozta a javaslat, hogy az ésszerű víz­elosztás érdekében a vízcsapok elzárásával, illetve megnyitá­sával előre meghatározott idő­pontok szerint szabályozza a lakónegyedek vízellátását. A vízkérdés végleges meg­oldására a bank két utat ja­vasol. Az egyik út az üzemek ipari vízszükségletének ki­elégítése egy vízlágyító és víz- vastalanító telep megépítésé­vel, amely megszűntetné az ivóvíznek ipari célra történő felhasználását. Erre megvan a lehetőség, mert a jelenlegi ipa­ri vízszükségletet fedezné a salgóbányai napi 675 köbmé­ter, a józsefaknai 2860 és a megyei tanácsi alagút 300 köb­méternyi bányavize, ha lágyít­ják és vastalanítják. vízprobléma megnyugta- A tó rendezésének másik útja az lenne, ha a város zúza­lékos víztartó kőzetrétegéig, mintegy 1300 méternyire fúr­nának egy kutat, amely a szá­mítások szerint percenként leg­alább 1500—2500 liter vizet ad­na. Költségben ez még kifize­tődőbb lenne, mint az a négy kút, amelynek megépítése most szerepel a tervben. Ez az egy mélyfúrású kút a vízellátást kielégítően rendezné, míg a négy kisebb kút létes'+^'e csak enyhülést és nem végleges megoldást hozna. A HŰSÉG JELKÉPE... 7979 emlékére A gyermekek fejlődése és a hittanoktatás Hogyan lehetne kielégítően biztosítani Salgótarján vízellátását?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents