Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-13 / 47. szám

2

mBA» KOCKAB

1956. június 13.

Ha az egész gyár részt vesz a vezetésben, a tervek kialakításában...

gítségét, az ürítés gé- | pesítésének bevezetéséhez,

ugyanis a dolgozók egy kicsit idegenkedtek az újtól és nevelőmunkával kellett megmagyarázni a fejlettebb, a termelékenyebb munkamódszerek alkalmazásának jelentőségét.

De a pártszervezet segítségét kérik maguk a dolgozók — több esetben az újítás beadásánál is —, amikor úgy érzik, hogy nem találnak megfelelő támogatásra. Például Molnár és Hajnovits elvtársak újítása, amely kb. évi 200 000 forint megtakarítást jelent, csak a pártszervezet felhívására került ki a fiókból és tűzték napirendre az újítás bevezetését.

A fent elsorolt példák hűen tükrözik, hogy a dolgozók — a kongresszus határozatai nyomán — ma sokkal jobban bíznak a pártban, bátrabban vetik fel a hiányosságokat és mindez a munka eredményességét segíti elő;

A XX; kongresszus után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége is határozatban fordult a pártszervezetekhez a személyi kultusz megszüntetése, s a kollektív vezetés fokozottabb érvényesítése érdekében. A tűzhelygyár pártvégrehajtóbizottsága ezt a határozatot megtárgyalta az alapszervezetek vezetőinek bevonásával és helyi viszonylatban igen sok tanulságot von le a határozatból éppen a fenti kérdéseket illetően.

Azóta a végrehajtó bizottság dönt különböző kérdésekben, nem pedig a titkár egysze- mélyben. De ez jellemző az alapszervezetek munkájára is. Például az oktatási év befejeztével a szemináriumok hallgatói, propagandistái, az alapszervezetek vezetői javasolták, hogy kiket részesítsenek könyvjutalomba. Más fontosabb kérdéseknél érvényesítik a kollektív vezetés követelményeit, mint például a hidegüzemnél a műszintervi feladatok végrehajtásáról pártvezetőségi ülésen beszámoltatták az üzem vezetőjét.

A kollektív vezetés nemcsak feltételezi, hanem elősegíti a pártdemokrácia érvényesülését. Ezt különösképpen a kongresszus óta eltelt időszakban tapasztaltuk, mert a párttagok, dolgozók bírálókészsége hatalmas mértékben megnövekedett. Ezt tükrözik a párt- és egyéb rendezvények is, de a mindennapi élet tapasztalatai is. Például az áprilisi taggyűlésen a TMK-alapszervezetnél a pártoktatás kérdését tárgyalták. A beszámoló rávilágított, hogy a párttagok között több olyan elvtárs van, aki feliratkozott az oktatásra, de nem jár el rendszeresen. A felszólaló elvtársak közül javaslatot tettek, hogy mondják el ezek az elvtársak a taggyűlés előtt, miért nem járnak el rendszeresen az oktatásra. Ennek az eredménye az lett, hogy ezek az elvtársak rendszeresen látogatták a szemináriumokat és felkészülve mentek el a pártoktatásra. Ez a példa is mutatja a párttagság felelősség- érzetét a párt ügye iránt, bírálókészségének megnövekedését;

Éppen ezek a példák a vezetők felelősségét is megkövetelik és megnövelik. Mert formális magatartás nem engedhető meg a párttagság, de a vezetők részére sem. Éppen ezért a vezetőknek önkritikusan kell a munkához hozzáállni, a dolgozók javaslatait és bírálatát — ha az helytálló — magukévá kell tenniök, mert a kommunista példamutatás alapvető követelménye az egyéni magatartás.

Most pártszervezeteinknek az a feladata, hogy azokat a jó kezdeményezéseket, azt az aktivitást, amely a XX. kongresszus hatására létrejött párt- szervezeteinknél, tovább növeljék, a termelés legfontosabb kérdéseire irányítsák.

Pártvezetőségeink, pártalapszervezeteink még fokozottabban támaszkodjanak a párttagság véleményére.

Javaslataikat pártvezetőségi üléseken, pártcsoportértekezle- teken tárgyalják meg és hasznosítsák. Ezzel is segítsék élő a párttagság bíráló készségének további kibontakozását, növeljék a párttagság marxista felkészültségét, amely erőt és bizalmat ad nagy célkitűzéseink megvalósításában.

Új mozit és kultúrotthont Pasztának

Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez

r ...

Óvodáink, általános és középiskoláink fejlesztéséről

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a lenini elvek alapján hozta meg nagy jelentőségű határozatait, amelyek napjainkban egyre jobban érvényesülnek pártszervezeteink, pártbizottságaink munkájában. Az a felismerés, amelyet a nagy Lenin a tömegek történelemformáló szerepéről tanított, sokszorta érvényesebb és helytállóbb a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában. Ezt a lenini megállapítást tükrözi, amikor a Központi Vezetőség az ország színe előtt vitára bocsátotta a második ötéves terv irányelv-tervezetét. így volt ez a Salgótarjáni Vasöntöde, és Tűzhelygyárban is, ahol röp- gyülésen ismertették a dolgozók előtt a második ötéves terv üzemre vonatkozó részleteit. Majd ezt követően néhány nap múlva

egy sor javaslat, vélemény hangzott el az értekezleteken, pártcsoportmegbeszéléseken, taggyűléseken.

Ezenkívül egyéni bejelentések és írásbeli beadványok alapján is megtették a dolgozók észrevételeiket és kinyilvánították véleményüket.

Igen nagy jelentőségű volt az az aktívaértekezlet, ahol az üzem legjobb kommunistái és pártonkívüli dolgozói tanácskoztak. Egy sor olyan hasznos javaslatot tettek, amely említésre méltó. Például id. Ban- dur Mihály mondotta: „A tervezetbe szerepel a légnyomású formázógépek gyártásához szükséges forgácsológép-kapacitás megnövelése. De, hogy az öntészet területén milyen intézkedést akarunk tenni, erről a tervezetben nem foglalkoztak.“ Majd véleménye szerint a jelenlegi mintákat is felül kellene vizsgálni és áttérni a fémmintákra, mert idő előtt tönkremennek; Javaslatot tett a fazonszekrények gyártására. Ezzel könnyebbé válik a légnyomású formázógépek alkatrészeinek a legyártása. Nagy Lajos, a hidegüzem technológiai osztályának dolgozója, rámutatott. hogy a zománc minőségének megjavítása és a selejt csökkentése érdekében az égetőkemencékhez egy regisztrálókészüléket kell elhelyezni, amely pontosan mutatja, milyen hőfokon mennyi ideig kell az anyagokat a kemencébe tartani. Javaslatot tett a tapasztalatcsere-megbeszélések kiszélesítésére is. Egner Gyula javasolta, hogy az öntöde levegőjének a megjavítása érdekében a tervbe vegyék bele az öntödei elszívóberendezés üzemeltetését és korszerűsítését, valamint az anyagszállítás gépesítését.

A pártszervezet hathatós segítséget nyújt a dolgozók javaslatainak érvényrejutásáért.

Éppen a közeli napokban

kérték a pártszervezet seSzerte az országban vitatják második ötéves tervünk irányelveit. Pártunk, kormányunk vitára bocsátotta, hogy dolgozó népünk alkotó ereje kifejezésre jusson nagyszerű tervünkben.

Én magam pásztói lakos vagyok, de jelenleg Kőszegen katonai szolgálatot teljesítek. Leszerelésem után tanulni, szórakozni szeretnék. A Pásztói Járási Tanács is minden bizonynyal készít tervet. Gondolt-e ebben Pásztó kulturális életének fellendítésére? Mert Pásztó dolgozó népe csak akkor találja meg a megfelelő szórakozást, ha a község végre rendes mozit kap és felépül egy új kultúrotthon.

Csépány István ÁV határőr, Kőszeg.

pártunk Központi VezetőA sége az ország közvéleménye elé tárta a második ötéves terv irányelveit. Ezzel is kifejezésre juttatta azt, hogy nálunk nemcsak a tervek végrehajtói, de megalkotói is, maguk a dolgozó emberek. Joga, sőt kötelessége minden kommunistának, hogy pártunk felhívására őszintén reagáljon. E meggondolástól indíttatva tesz- szük meg észrevételeinket a megyei tanács VB oktatási osztálya részéről. Hangsúlyozzuk, hogy komoly az az erőfeszítés, amellyel az oktatásügyünk területén is előbbre kívánunk lépni. Ugyanakkor azonban nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a tervezett beruházási összegek nem oldják meg azokat a súlyos oktatásügyi problémákat, amelyeknek jó része még a múlt hibáiból fakad.

Senki sem vitathatja azt, hogy a kultúra és a termelés között objektív összefüggés van. Mégis az az érzésünk most, amikor a második ötéves terv irányelveit tanulmányozzuk, hogy erre az összefüggésre nem fordítottak kellő figyelmet. Ennek bizonyságául nézzük meg sorjában, hogy az országos terv figyelembevételével, mit valósíthatunk meg óvodai, általános és középiskolai vonalon megyénkben.

ÉAvodáink fejlesztése terén irányadó az, hogy a termelésben egyre nagyobb számban bevont szülők gyermekei részére biztosítsuk a szakszerű foglalkoztatást és ellátást. Megyénk óvodáiba eddig is több gyermek járt. mint amennyi férőhelyünk volt. A túlzsúfoltság miatt, másrészt pedig azért, mert egyre több családból kapcsolódik be az anya is a termelőmunkába, öt év alatt ösz- szesen 13 új óvodát kellene létesítenünk, amint ezt a községeink és járásaink igényei is jelzik.

Általános iskoláinkban a párt- és kormányhatározatok értelmében a második ötéves terv végére a teljes szakos oktatást kell elérnünk. Ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a felsőtagozatban az ösz- szevont osztályökat, a jelenlegi körzeti iskolák számát 18-ról 50-re kell emelnünk, azonkívül azokat az iskolákat, ahol a felsőtagozati tanulók száma eléri a 60-at, önálló iskolákká kell fejleszteni. Ha most mindezeken túl, még a minimális évenkénti 1 százalékos természetes szaporulatot is figyelembe vesszük, megyénkben 185 tantermet kellene építeni. Mindez legalább 200 új szaktanár beállításával jár. akiknek letelepedéséről, illetve elhelyezéséről új lakások építésével kell gondoskodnunk. A lakáskérdés nagyon fontos probléma, mert ebben az évben is nagyrészt lakásprobléma miatt hagyta el megyénket 21 szaktanár. Van olyan községünk, ahol 20 nevelő közül csak egy lakik szolgálati lakásban. Az előbb említett tantermi igény mellett tehát mintegy 60 nevelői lakás építése is szükséges lenne az elkövetkezendő öt év alatt.

Az általános gimnáziumi tanulók számát 11 százalékkal kell növelni, azaz 200 tanulóval többet kell beiskoláznunk. Ez viszont 10 tanterem-igénnyel jár. A középiskolai tanulók számára diákotthoni helyet is kell biztosítanunk. Így például Salgótarjánban a leány-diákotthonban igen nagy a túlzsúfoltság, szükséges tehát egy új 200 személyes diákotthon építése is.

Megyénkben régi probléma az állami gondozott gyermekek elhelyezése. Gyermekvédelmi téren Heves megyéhez vagyunk csatolva, ami azzal jár, hogy megyénk területéről csak annyi gyermeket tudnak elhelyezni, amennyi üres helyük éppen van. Szükséges tehát egy gyermekotthon és egy átmeneti otthon építése is. Mindezeket figyelembe véve, az összes építési szükségletünk a második ötéves terv időszakára, mintegy 88 millió forintra rúg.

Ha azonban a megyei tervAz állami gazdaság dolgozói és a község dolgozó parasztsága megvitatták a második ötéves terv irányelveit. A vita során több értékes javaslat, bírálat hangzott el, melyeknek megszívlelése feltétlenül a munka megjavítását fogja eredményezni. A gazdaság több dolgozója így például Balázs György elvtárs a nagy kiterjedésű gyümölcsösök vízhiányával foglalkozott. Helytelenítette, hogy Deber- csény községben a 320 kataszt- rális hold gyümölcsösnek egyáltalán nincsen vízellátása, holott ott. csak egy permetezésre már most 120 hektoliter vízre van szükség és ez az ötéves terv végére 3000 hektoliterre emelkedik. Többen kifogásolták, hogy az utóbbi időben sok újfajta permetezőszer jelenik meg. amely nincs eléggé propagálva. Az ismertető leírások, csak az anyaggal egyidőben jelennek meg. Sokkal helyesebb volna, ha az már előre megjönne, a dolgozók jobban megismerhetnék, mert így a helyes növényvédelemmel sokkal több és jobb minőségű gyümölcsöt tudna exportcélra biztosítani a gazosztály által megadott irányszámot vesszük figyelembe, akkor csak mintegy 25 millió forintot építhetünk be. Eme teljesen leszűkített tervünk alapján, csak a jelenlegi helyzet legégetőbb szükségleteit tudjuk kielégíteni, mind óvodai, mind általános iskolai, mind középiskolai vonalon. A szakosított oktatás fejlesztése terén egy lépéssel sem jutunk előbbre általános iskoláinkban* azonkívül nevelői lakások hiányában az egyes iskoláknál mutatkozó szaktanári aránytalanságot sem tudjuk megoldani.

összegezve tehát az elmondottakat, kívánatos, hogy az oktatás területén a hitelkeretet feltétlenül felemeljék, mert ismételjük, a megadott irányszám alapján 1960-ra — ha a természetes szaporulatot is figyelembe vesszük —, csak a meglevő állapotokat rögzítjük; \ zonkívül inagyon fontos az is, hogy a megadott hitelkeretünkhöz a szükséges építési kapacitást is biztosítsák, mert gyakran volt már példa arra, hogy hitelünk egy részét vissza kellett adni, kivitelező hiányában.

Cserháti József, osztályvezető.

daság. Szóba került a motoros permetezőgépek minősége is; Többen jogosan kifogásolták a jelenleg rendelkezésre álló gépek minőségét, jobban mondva teljesítőképességét, mivel a magas fák tetejére nem képesek felnyomni a permetlevet; Általában sok kifogás van a kéziszerszámok minőségére; Például: olyan vasvillákat kapunk, melyeknek egy vagy két ága csak oda van hegesztve. Ezek egy-kétnapos használat után letörnek és újat kell helyettük kiadni. Ez nehezíti a 17 százalékos önköltségcsökkentés végrehajtását;

Többen kérték a fekete-víz szabályozását, mert így a takarmánytermő területeiken értéktelen vadnövények teremnek és úrrá válik a mételykór;

Benkó Ferenc bácsi említette, hogy jó lenne a heremag termelés, de kevés a cséplőgép és így csak akkor tudják el- cséoelni. mikor egy része már tönkrement. Ezért helyes volna. ha ilyen heretermelő vidéken minden községben lenne egy herefejtő gépe és hozzá olyan szakemberek, akik értik is azok kezelését.

Vaszilkó Ferenc Magyamándor

Levél

a magyarnándoriak tervvitájáról

A litkei Krétakút titka

Korán elhunyt unokabátyám, Taudy János könyvhagyatékában, amelyet édesanyja és nővére őriz szerető ragaszkodással, egy pontosan százharmincöt esztendős könyvre bukkantam. A könyv a „Nemes Nóg- rád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Es- mertetése" című négykötetes munka második és harmadik kötetét foglalja magában.

A második kötet XXIII., összefoglaló fejezetében a 12. pont alatt (61 oldal) olvasható a következő két kurta sor: ,,A’ Litkei határban, a. Szécsényi Járásban, jóféle fejér kréta vagyon."

E sorok felfedezése mitagadás, nem kis izgalommal töltött el, s azon nyomban elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal kimegyek Lit- kére.

Két nap múlva már ott is voltam és az első litkei ember, akivel találkoztam, Csordás András volt, az egykori hercegi uradalom vadőre. András bácsit úgy ismerik a faluban, mint akinek tenyerében van az egész falu határa. Most hivatalsegéd a községi tanácson.

Elmondtam neki mi dologban járok. Izgalomtól fűtött magyarázatomat először hun- cutkás, majd örömtelire váló mosollyal kísérte. Eléje tartottam a könyvem. Körülményesen előszedte szemüvegét, s ahol mutattam, lassan olvasta:

,,A’ Litkei határban, a‘ Szécsényi járásban jóféle fejér kréta vagyon."

Ekkor már ő sem tudta mosoly mögé rejteni örömét, s megszólalt:

— Tudom, hol van. Ha elintézem a dolgomat, délután szívesen kivezetem oda az elvtársat.

Alig volt időm megköszönni szíves szolgálatkészségét, mert már öntötte is emlékeit.

—• Jó ötven esztendeje, én akkor még gyerek voltam, azon a helyen bánya volt. Közel hozzá, kinn a parton egy fészer állt. Oda hordták ki talicskával a krétát. A fészer alól azután kocsira rakták és vitték az állomásra. Ott vago- nirozták és elszállították. Hogy hova, nem tudom. Arra emlékszem még, hogy valami losonci ember volt a vállalkozó. De. ha kíváncsi, még többen élnek azok közül, akik a Krétakútnál dolgoztak, azok

majd többet tudnak mondani.

— Mind úgy igaz, ahogy András mondja — szólalt meg ekkor mellettünk egy nagyon öreg bácsi, Kálmán János, aki közben bejött és a tanács titkárnőjére várakozott. — Kálmán Lajos palyi, az én névrokonom, dolgozott is ott, majd ő biztos többet tud — tette még hozzá kissé bátortalanul.

Újra András bácsi vette át a szót.

— Egyszer, amikor még vadőr voltam, én is kiácsoltam az abbahagyott krétabányát, tudja, a víz miatt. Azóta a vágat összeszakadt és a víz eltűnt. Emlékszem, még a háború előtt is, amikor ki-ki jártam a bányához, a mihályger- gei és a litkei iskolások mindig kértek tőlem krétát.

A faluban igen keveset tudtak a Krétakút történetéről. Csak a néhány idősebb ember, aki dolgozott a losonci vállalkozónál, emlékezett még halványan.

Szabó József bata, aki most kéményseprő. hangulatosan emlékezett:

— Én akkor még egészen kis gyerek voltam, de már jártam a fuvarosokkal és emlékszem, hogy lopkodtuk a kocsiról a nagy darab fehér köveket, hogy játszhassunk vele.

Az egykori krétabányászok közül elsőnek Kálmán Lajos palyit kerestem meg azzal, hogy mondja el, mikor és hányán dolgoztak a bányában?

— Most én 70 éves vagyok. Akkor voltam 17. 53 éve, tehát 1903 körül lehetett. De nem szűz területen dolgoztunk ám mi sem, mert ott már bánya volt azelőtt is. A bányában hárman dolgoztunk: Farkas Lajos, Gágyor Lajos, meg én. A krétát ugyanúgy bányásztuk, mint most a szenet. Csak a 2 méter széles és 150 centiméter magas vágatba nemigen raktunk bányafát.

Farkas Lajost, a másik öreg bányászt is otthon találtam, ö a következőket mondta;

— Egész világosan emlékszem, egy losonci vállalkozó, Kallós Illés volt a gazdánk.

— És azt tudja-e ,hogy hova és minek szállították a krétát?

— Porcelánt akartak azok abból, ha jól emlékszem.

— És vajon miért hagyták abba a bányászást? — próbálkoztam még egy kérdéssel, bár láttam, hogy emlékezőtehetségét már eddig is nagyon igénybe vettem,

— Azt én nem tudom kérem, ilyesmi az urak dolga volt.; .

Közben eljött a délután. Csordás Andrással felkészültünk „az expedícióra”. Először a szántóföldek között vezetett utunk, majd hamarosan vadregényes erdei utakon haladtunk célunk, a Krétakút felé, amely a Cserhát Varjas nevű magaslatának oldalán húzódik meg a Krétapatak mélyén.

Az egykori bányából és a kútból vajmi keveset látni. Csak a nagy szakadások mutatják, hogy itt tényleg valaha emberkéz bolygatta a föld belsejét. A lelőhely igazi folytatását a szakadás takarja, s így csak az afölötti rétegből, körülbelül 1—2 méternyire a föld felszíne alól tudtunk néhány mintának való ásványdarabot kiszedni.

A helyszínen, a szakadáson kívül a bányára és a kútra emlékeztet még a szakadás alól kiálló néhány ácsolat is.

Nem is kutattuk hát tovább a Krétakút környékét, hanem elindultunk vissza a faluba, ahonnan noteszemben bőséges jegyzetanyaggal, a zsebemben pedig a kréta mintadarabjaival tértem haza.

Másnap első dolgom volt, hogy elmentem a Salgótarjáni Üveggyár laboratóriumának

vezetőjéhez, Szabó Lajos mérnökhöz. Szépen sorjában mindent elmondtam neki a krétáról. Megmutattam neki a nyomravezető könyvet és az ásványmintákat.

A fiatal mérnök fogta az egyik mintadarabot. Egy rövid próbakísérletet tett s még rövidebb nyilatkozatot.

— Ha akarja, írásban adom, hogy ez nem kréta, hanem vagy kaolin, illetve valamilyen más agyagásvány, vagy az a lehetőség is fennáll, hogy zsírkő.

Csalódva néztem a mérnökre, de ő megnyugtatott és tüstént az én elbeszélésemből vett érvekkel bizonyította igazát.

— Az, hogy nem krétával van dolgunk, nem tesz semmit. sőt kedvezőbb, mert a kaolin is és a zsírkő is sokkal kedvezőbb alapanyagok. A legvalószínűbb, hogy a litkei „jóféle fehér krétából" kaolin lesz. Elmondta úgyebár, hogy az öregek úgy emlékeznek, hogy porcelángyártáshoz vitték azt az anyagot. Ez világos, hogy a kaolin mellett szól, mert a porce!ángyártá?ban csak kis mennyiségben, a mázkészítéshez használnak krétát; A másik érv a kaolin mellett az. hogy nem ácsolták a kré-