Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)
1956-05-09 / 37. szám
2 SZABAD 1YOGBAD 1956. május 9. PART ES PARTEPITÉS ★ A tag- és tagjelöltfelvételi munka Salgótarján pártszervezeteiben- Levél a szerkesztőséghez árosunk területén a Köz' ponti Vezetőség 1955. április 10-i határozata óta a tag- és tagjelölt-felvételi munkában bizonyos javulás állott be. Kedvezőbb a párttagság összetétele, pártszervezeteink — főleg a Salgótarjáni Tűzhelygyárban — megfelelőbben foglalkoznak a tag- és tagjelölt-felvétellel. Meg kell mondani azonban, hogy városunk területén a tag- és tagjelölt-felvételi munka még nem kielégítő. Egyes párt- bizottságaink, pártszervezetek nem tervszerűen foglalkoznak a tag- és tagjelölt-felvételi munkával. Ez annak tudható be, hogy a városi pártbizottság párt és tömegszervezetek osztálya sem adja meg minden esetben a megfelelő segítséget az alapszervezeteknek. Hiba az is, hogy a városi pártbizottság párt és tömegszervezetek osztálya, valamint az alsóbb párt- bizottságok nem fordítottak megfelelő gondot az újonnan felvett tagjelöltek továbbképzésére és pártmunkával való megbízására. A legutóbbi vizsgálat alkalmával megállapítottuk, hogy az 1955. évben felvett tag- és tagjelölteknek csak a 30 százaléka vesz részt pártoktatásban és mindössze 25 százaléka végez pártmegbízatást; Mindenki előtt világos, hogy a tag- és tagjelölt-felvétel Szerves része a párt politikájáért, a párthatározatok Végrehajtásáért folytatott munkának. A párt politikájáért, a párthatározatok végrehajtásáért csak úgy tudnak párt- szervezeteink eredményesen harcolni, ha állandóan erősítik soraikat a termelésben, a munkában kitűnt legjobb dolgozókkal; Ennek érdekében meg kell javítanunk a kollektív vezetést. A pártvezetőség minden egyes tagja a pártcsoport bizalmiak és népnevelők, különböző reszortfelelősök, pártaktivisták, de a párttagság túlnyomó többsége is értse meg, hogy a pártmunka mindenek előtt elsősorban a tömegek, az emberek között végzett politikai nevelőmunka. Ez pedig szorosan összefügg a tagjelölt-felvétellel. Beszéljünk bátran pártunk politikájáról, célkitűzéseiről, a népünk előtt álló perspektívákról, mondjuk el azt is, hogy pártunk mindenkor élenjárt a dolgozók életszínvonalának emelésében. Állandóan foglalkozzunk a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, az alulról jövő véleményekkel, javaslatokkal, törődjünk a dolgozók kulturális és szociális körülményeinek megjavításával. Milyen emberek legyenek azok, akiket tagjelöltté akarunk nevelni? Olyanok, akikben megvannak a munkások legjobb tulajdonságai, akiknek emberi magatartása, helytállása a nehezebb helyzetekben is biztosíték arra, hogy erősíteni fogja pártunkat. Természetesen, elsősorban azokkal foglalkozzunk, akik érdeklődnek pártunk iránt. A tagjelöltek nevelésében fontos szerepük van a DISZ-ben és a szakszervezetben dolgozó kommunista aktíváknak. A számításba jövő dolgozókat különös gonddal, türelemmel kell nevelni. Nevelésükben nagy szerepük van azoknak a pár tcsoport bi za 1 m i ak - nak, akikhez munkahelyük szerint tartoznak. Beszéljék meg velük a párt és a kormány fontos határozatait, rendszeresen kérjék ki véleményüket az üzem döntő kérdéseiben. Türelmes munkával vonják be őket a pártoktatásba, hívják meg különböző világnézeti, pártpolitikai előadásokra, rendszeresen bízzák meg őket pártmunkával. A párttagság és a tagjelöltség megtisztelő fogalmának növelése érdekében nagyon gondosan készítsék elő és tegyék ünnepélyessé a felvételeket. A Központi Vezetőség határozata értelmében a tag- és tagjelölt-felvételeket a taggyűlések első napirendi pontjául kell kitűzni. A felvétel alkalmából az alapszervezetek vezetőségeinek tagjai beszéljenek a párthoz tartozás jelentőségéről, a kommunisták kötelességeiről. XJa a párlalapszervezetek vezetőségei megfelelően harcolnak a Központi Vezetőség 1955. április 10-i határozatának megvalósításáért, akkor egész biztos, hogy meg fogjuk tudni javítani a tag- és tagjelölt-felvételi munkát a bányaüzemeinknél és az építészetnél is, ahol eddig komoly lemaradások vannak. Mindenkor szem előtt kell tartanunk a tag- és tagjelöltfelvételnél a tagság alakulásának összetételét, biztosítani kell, hogy megfelelő számban kerüljenek be pártunk soraiba a termelésben élenjáró fizikai dolgozók, műszaki értelmiségiek, DISZ-fia- talok, dolgozó parasztok és dolgozó nők. Bagyinszki György a salgótarjáni városi párt- bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője Köszöntjük a győzelem napjának 11. évfordulóját 1945. május 9-én Moszkvában ezer ágyú harminc sor- tüze köszöntötte a győzelem napját. A berlini Reichstag ormán vörös lobogót lengetett a szél, hirdetve, hogy a szovjet hadsereg harcosai, fegyverbarátságban a Hitler-elle- nes koalíció többi államának — Franciaországnak, Angliának és az Egyesült Államoknak — csapataival szétzúzták, megsemmisítették a náci hódítót. Ennek a tizenegy évvel ezelőtti napnak jelentőségét nem homályositja el az évek múlása. A szovjet fegyverek ereje, a hitleri támadón aratott világjelentőségű diadal megmentette az emberi civilizációt. közvetlenül meghozta a szabadságot egy fél kontinens, Európa egy sor állama számára, lehetőséget adott nekik az újjászületésre, a felemelkedésre. E győzelem nyomán, a második világháború kimeneteleként szakadtak ki a népi demokratikus országok a kapitalizmusból, indultak el az új rend, a szocializmus építésének útján. Az elmúlt évtizedben kezdődött meg a gyarmati és függő sorban tartott népek felszabadító harcának újabb, hatalmas arányú fellendülése. Az önállóságukat frissen kivívott országok pedig túlnyomó többségükben a béke védelmezőinek táborába álltak. Joggal mondhatjuk, hogy mindaz, amit 1945. május 9-e, a győzelem napja jelképez, gyökereiben változtatta meg a nemzetközi helyzetet. A szovjet nép mérhetetlen anyagi és emberáldozatokat hozott a hősi harcban. A hitlerista vandálok óriási erőkkel, 179 hadosztállyal, sok ezer harckocsival és repülőgéppel támadtak a megvalósult szocializmus hazájára. Egyetlen más hadsereg, semmilyen más ország nem lett volna képes úrrá lenni ezen a halálos veszedelmen. A Szovjetunió és dicső hadserege azonban nemcsak győzelmesen kiállta a súlyos tűzpró- bát. hanem pozdorjává zúzta az ellenséget. Ezúttal is fényesen igazolódták a nagy Lenin szavai, hogy a nép legyőzhetetlen, ha a munkások és a parasztok többsége felismerte, megérezte és meglátta, hogy saját hatalmát, a dolgozók hatalmát védi, hogy azt az ügyet védelmezi, amelynek győzelme biztosítja saját maga és gyermekei számára a kultúra minden javát az emberi munka minden alkotását. Ennek a mély lenini meglátásnak az igazságát bizonyítják az elmúlt tizenegy év mindennapjai is. A Szovjetunió a Honvédő Háborúban az Októberi Forradalom vívmányainak megőrzéséért, az egész emberiség szabadságáért a legnagyobb megpróbáltatásokat vállalta. A győzelem napja óta helyrehozva a háború pusztításait, jelentős előrehaladást is tett a kommunizmushoz vezető úton. Pedig a szörnyű pusztítások következtében például az 1945-ös termelés még az 1940-est sem érte el, a második világháború körülbelül két ötéves tervvel visszavetette iparának fejlődését. Az SZKP XX. kongresszusán hangzott el az a megállapítás, hogy amennyiben a Szovjetunió békés gazdasági építését nem szakította volna félbe a háború, akkor a hatodik ötéves tervben a kijelölt fejlődési ütem mellett — a termelés mai színvonalát véve figyelembe — elérhette volna ezt a színvonalat igen sok fontos termékfajta tekintetében. A szovjet nép teljes össze- forrottságban. felzárkózva narv pártja, annak központi bizottsága mögé. a béke körülményei közepette megsokszorozódott erőfeszítéssel munkálkodik hazája hatalmának további megszilárdítása, a népjőlét szüntelen emelésén. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy a múlt évben a szovjet ipari termelés volumene közel 4.5-szeresen múlta felül az 1945-öst. Ezeknek a békés győzelmeknek alánján tűzhette ki közvetlen feladatául a XX. kongresszus, hogy az egy főre eső termelésben utói kell érni és tűi kell szárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat is. Az ehhez vezető dicsőséges úton jelentős mérföldgő a Szovjetunió hatodik ötéves terve. A Szovjetunió az elmúlt tizenegy év alatt — Hruscsov elvtárs szavaival — olyan hegyre, olyan magasra jutott, ahonnan már szabad szemmel láthatók a végső célhoz, a kommunista társadalomhoz vezetű nagy út távlatai. S hogy az egész emberiség is bizakodóbban nézhet a holnap elé, hogy száz és százmilliók számára elérhetőbbé vált ez a magaslat, könnyebbé a felfelé vivő út, abban 1945. május 9-nek, a győzelem napjának, annak, amit a nap jelent, ugyancsak komoly része van. A DISZ MUNKÁJA A TANULÓIFJÚSÁG KÖZÖTT A DISZ megyei bizottságának rendezésében megyénk nevelői és DISZ-titkárai közül a pártiskola helyiségében többen értekezletre gyűltek össze, hogy megvitassák a tanuló ifjúság helyzetét. A megyei DISZ-bizottság beszámolóját Nádházi Lajos, megyei iskolai DISZ-titkár ismertette. Méltatta azt a fejlődést, amely az ifjúság szervezettségében az utóbbi időben végbement. S mint Nádházi elvtárs is elmondotta, ez a fejlődés mind a tanulmányi eredmények javulásában, mind a társadalmi munkák végzésében megmutatkozott. Az utóbbit legjobban igazolhatjuk azzal, hogy csupán az úttörők mintegy 1702 mázsa vasat, 58 mázsa színes fémet, 100 mázsa papírt, 69 mázsa rongyot, 148 mázsa gesztenyét, 133 mázsa makkot, 132 mázsa kalászt, 21 444 darab öblös üveget gyűjtöttek össze 1955 első félévében. Az ifjúság legfontosabb feladata a tanulás. Ez mindennél fontosabb, hiszen évek múlva ők veszik át az idősebbektől a vezetése és az egyéb munkákat is. Éppen ezért — habár vannak eredmények — nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy most is sok a gyenge tanuló. Sokan vannak, akik megbuknak. Egyes helyeken a bukott tanulók aránya eléri a 14—16 százalékot is. Például a balassagyarmati Bajcsi úti általános iskolában a tanulók 16, Romhányban a tanulók 17,4 százaléka bukód meg az első félévben. Még súlyosabb ez a körülmény, hogy főként a munkás- és parasztszármazású gyermekek buknak el, akiknek szülei elfoglaltságuk miatt, vagy a képzettség hiányában nem tudnak gyermekeikkel foglalkozni. Ezeknek a hibáknak a megszüntetése érdekében kell most harcba vetni főbb erőnket. Az értekezlet résztvevői is erről beszéltek, csak éppen a módszerről, a hibák kijavításának módjáról esett kevés szó. Cinke Ferenc elvtárs, aki Nézsáról jött erre az értekezletre, hozzászólásában megpróbálta valóban helyes irányba terelni a szót. amikor saját tapasztalatairól, saját módszereiről beszélt: „Volt nálunk egy lány. Mindig wie büszkélkedtünk, kitűnő tanuló volt. Később fokozatosan leromlott. Nem tudtuk mire vélni a dolgot. Amikor érdeklődtünk, megtudtuk, hogy családi légköre gátolja a ( tanulásban. Már itt lesznek a meleg napok s több helyen ilyenkor majdnem minden gyerek pásztorkodással foglalkozik. Ezt is ki kell használnunk, mert különben a jelenlegi problémák még fokozódnak. Mi úgy szerveztük meg, hogy négy-öt fős legeltetési csoportokat alakítottunk. Ezek közül az egyik, aki legjobban áll abból az anyagból, az a pásztor, a többiek pedig kollektíván tanulnak.“ Ehhez hasonló jó módszerekről kellett volna többet beszélgetni, vitatkozni, mert ezek a jó munka és az eredmények legfontosabb feltételei. Szó esett a tanulóifjúság áldozatkészségéről is. Berecz Margit elvtársnő, a balassagyarmati gimnázium DISZ- titkára elmondotta, hogy tőlük már 15-en jelentkeztek Mohács sziget újjáépítéséhez; Meg kell mondanunk, ez nem egyedülálló példa, amely bízó nyitja, hogy tanulóifjúságunk fejlődése — habár vannak is zökkenők — jó irányban halad; Igen helyesek voltak azok a felvetések, hogy egyes tantárgyakból a példákat úgy kell megválasztani, hogy azokon keresztül is jobban megismertessük a szocialista rendszer magasabbrendüsegét és ezen keresztül is erősítsük — már a gyerekekben is — a szocializmus győzelmének hitét. Az ifjúság ilyen irányú nevelésére országunk minden becsületes dolgozójának elsőrendű kötelessége. Éppen ezért a jövőben sokkal többet kell foglalkozni az ifjúsággal. Az ifjúság szervezettségét jobban fel kell használni, az ismeretek minél nagyobbfokú átadására, bővítésére, eszmei és politikai nevelésére. A tananyag elsajátítása mellett kellő gondot kell fordítanunk arra is, hogy a tanulók megismerjék a haladó hagyományokat, a párt harcát és a fontosabb évfordulókat. Egyre inkább követni kell a káráncs- aljai úttörők és a pásztói gimnázium DISZ-tagjainak példáját, ahová meghívták a párt régi harcosait, partizánjait, hogy együtt beszélgessenek a múlt szörnyűségéről, valamint a balassagyarmaci tanítóképzőt, ahová a párt vezetőit azért hívták meg. hogy fontos világnézeti kérdésekben tájékozódjanak. Az a feladatunk tehát — és ez az értekezleten nem egyszer elhangzott, sőt ezzel fejeződött is be —, hogy ifjúságunkat úgy képezzük ki az előttünk álló feladatok megoldására, mind szellemileg, mind politikailag, hogy a szocializmus, majd a kommunizmus építésének kijelölt útján biztosan haladhassanak. Á háború elkerülhetőségének A háborúról való olvasás ” és beszélgetés elkerülhetetlenül emlékezetünkbe idézi: annak a századnak a közepén élünk, amely már két szörnyű világháborút és több helyi háborút élt át. Gondolatainkba idézödik az 1914—1918. évi háború, amely 17 millió halottat követelt. Az első világháborúban Magyar- országon 3.613 000 embert, a lakosság 17 százalékát mozgósították. A mozgósítottak 60 százaléka meghalt, megsebesült, vagy fogságba került. A második világháború 50 millió férfi. nő és gyermek életét oltotta ki, anyagi javakban pedig 1000 milliárd dollárra becsült kárt okozott. A súlyos emberi és anyagi áldozatoktól nem volt mentes Magyarország sem. Megyénkben a második világháborúban 13 000 halott és eltűnt, 2152 hadirokkant, 2315 hadiárva és 3013 hadiözvegy maradt. A háborúk elkerülhetetlenségének elvi és gyakorlati magyarázatát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa adta, amely kongresszus nemcsak felfedte, regisztrálta a mai nemzetközi helyzet fejlődésének új tendenciáit. hanem — félredobva a dogmatizmust, a betűrágásnak minden formáját — értékelte és levonta belőlük a főbb következtetéseket. Az új történelmi helyzetnek megfelelően tudományosan vizsgálta meg és fejlesztette tovább Leninnek a háború elkerülhetetlenségéről szóló tanítását. A háború elkerülhetetlenségéről szóló lenini tanítás továbbfejlesztését a történelmileg kialakult új körülmények tették szükségessé. A századforduló idején, amikor Lenin a háború elkerülhetetlenségéről szóló tételét kidolgozta, az imperializmus még a világot átfogó egységes világ- rendszer volt. Ilyen történelmi körülmények között teljesen helyes volt, a reális összefüggéseket és törvényszerűségeket tükrözte vissza Leninnek az a tétele, hogy amíg az imperializmus fenn áll, elkerülhetetlenek a háborúk. Az első világháború előtt még nem volt egy olyan hatalom, vagy szervezett erő, amely megakadályozhatta volna az imperialisták háborús mesterkedéseit, a háborúk kirobbantását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán létrejött az állandóan erősödő, nagy szocialista Szovjetunió, amely szembeszállt a háborús úszítók törekvéseivel. A fiatal szovjet hatalom első dekrétumai közé tartozott a béke megteremtése lehetőségéről és megvédése. A békéért folytatott harc a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormány politikájának olyan alapelve. amely a két rendszer békés egymásmelleit élésének elvén nyugszik, a szocialista és a szocializmust épfcő társadalom objektív törvényszerűségéről, vagyis e társadalmak létéből fakad. A második világháború ” előtt a szovjethatalom erősödésével nemzetközi tekintélyének növekedésével a háború és a béke a burzsoá kormányok belső ügyéből mindinkább a háborúban nem érdekelt dolgozó tömegek ügyévé vált. Egyedül a szovjethatalom megszületésével azonban még nem jött létre az az erő, amely képes lett volna az imperialista háborúk megakadályozására. Lenin elvtárs az 1920-as években kialakult nemzetközi helyzetet a Kommunista In- ternacionálé második kongresszusán még úgy jellemezte, hogy egymilliárdkétszázötven- millió elnyomott ember él a gyarmatokon, a felosztás alatt álló országokban — például Törökország és Kína — az első világháború után legyőzött és gyarmati sorba taszított országokban: mindössze 250 millió ember él az uralkodó helyzetben maradt országokban: az Egyesült Államokban. Japánban, Angliában, Franciaországban, végül 250 millió ember él azokban az országokban, ahol csak a legfelső rétegek, csak a kapitalisták húztak hasznot a világ új felosztásából. Ezek között volt Olaszország és Európa nagy része. Lla a mai helyzetnek meg1 1 felelően vizsgáljuk a nemzetközi erőviszonyokat, ma már nem az a helyzet, mint az 1920-as években, vagy a két világháború közti időben, számolni kell a 900 milliós szocialista táborral. Számolni kell azzal az egymilliárd kétszázmillió emberre^ — köztük olyan hatalmas erővel, mint India — akik a gyarmati rendszer széthullása következtében felszabadultak a gyarmati uralom alól. Továbbá a szocialista táboron kívül kialakult hatalmas békeövezettel, amelyhez nemcsak azok az emberek tartoznak, akik a békéért harcolnak, hanem azok a népek és államok is, amelyek nem akarják a háborút, mert ellenségei az imperialista gyarmatosító rendszernek, mert békében, nyugodtan akarnak élni és dolgozni. Ez a békeszerető tábor, amely együttesen, egymilliárd 600 milliós — az emberiség 60 százaléka — a történelemben először már sikerrel szállt szembe a háborús gyujtogatók mesterkedéseivel. A nemzetközi helyzetben végbement változások összessége és a második világháború után kialakult békemozgalom azt eredményezi, hogy — annak ellenére, hogy az imperialista háború gazdasági alapja továbbra is megmarad — a háborúk többé nem végzetszerűen elkerülhetetlenek, mert a Szovjetunióval az élen kialakult a szocialista világrendszer és e világrendszer békepolitikáját támogató békeövezet és az imperialista országokban élő dolgozó népek megakadályozhatják az imperialista háborúk kirobbantását. A háború elkerülhetetlenségének új módon való megvilágítása, természetesen nem jelenti azt, hogy a háborúra többé nem kerülhet sor, mert amíg van imperializmus. addig fennáll a háborúk lehetősége is. A Szovjetunió és a népi demokráciák támaszkodva a világ népeinek békeakaratára, felhasználva minden diplomáciai harcot, arra törekednek, hogy gyakorlati étvényt szerezzenek a két rendszer békés együttélési elvének. Diplomáciai úton folytatott harcokra és a népek békeakaratára szükség van, mert az új történelmi helyzetben megfogalmazott, a háború elkerülhetetlenségéről szóló tanítás nem jelenti azt, hogy az új háborúk elhárításáért most már semmit sem kell tenni, a veszély önmagától is megszűnik. A béke ügyének ártanak azok. akik pacifista módon a háborúval szembeni tétlenséget hirdetik. A békéért folytatott harcunkban látni kell, hogy békés egymás mellett élés és a háború elhárításának lehetősége nem elvont fogalom, hanem olyan fontos elvi tétel, amely az élet minden területére kihat és érezteti hatását. Éppen ezért mint legfontosabb, legdöntőbb feladatnak kell tekinteni azt, hogy minden békeszerető ember a maga területén eleget tegyen kötelességének és különösen gazdasági építésünkben elért eredményeinkkel sokkal vonzóbbá tegyük a szocialista rendszert, annak fölényét bizonyítva a kapitalista országok munkás- osztálya előtt. A békés egymás mellett H élésből következő feladatok, valamint az új háború elhárításáért folyó küzdelem megkívánja, hogy szakadatlanul erősítsük magunkat gazdaságilag, fejlesszük iparunkat. emeljük a munka termelékenységét — az egy főre eső termelést — és a technika fejlesztésével egyidejűleg a második ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően állandóan javítsuk munkánkat, hazánk erősítése és a népjólét emelése érdekében. Toronyi László
