Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-09 / 37. szám

1956. május 9. SZABAD kSgrXd 3 Szakszervezeteink dolgozzanak a XX. kongresszus szellemében A szakszervezetek megyei küldöttértekezlete A VÉGZETT MUNKA EREDMÉNYE Szénbányászati üzemeink dolgozói meghosszabbították a május elsejére indított ünnepi műszakot, hogy ne következ­zék be ismét a termelésben a hónap elejei visszaesés. Bányá­szainknak ez a törekvése mondhatnánk sikerrel járt, csak néhány helyen nem hozott eredményt. Üzemegységeink egy része ugyanis adóssággal kezdte a hónapot, így a tröszt, ha nem is a szokásos mérték­ben. de mégis adóssággal nyi­totta ezt a néhány napot. A sorrendi változásokban meglepő eredmények láthatók. Kellemes meglepetés, hogy Mátranovák szinte ötletszerűen tört az élre, s Rónát is csak né- hny lépés választja el attól, hogy adósságát teljes mérték­ben letörlessze. Szorospatak azonban már kellemetlen meg­lepetést okozott azzal, hogy az első majd második helyről az utolsóelőtti helyre került, még­pedig az adósok között. ÉLENJÁROK: Mátranovák: 489 tonna több­let. Üzemvezető: Sárai Lajos. Főmérnöke Révfalvi János. Nagybátony: 211 tonna több­let. Üzemvezető: Tanyai Fe­renc. Főmérnök: Marton Mi­hály. Mizserfa; 179 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla. Fő­mérnök: Józsa Pál. Zagyva: 110 tonna tpbblet. Üzemvezető: Simon Ernő. Fő­mérnök: Harmos Mihály. Kisterenye: 89 tonna többlet. Üzemvezető: Ujj János. Főmér­nök. Sándor Gáspár. Tiribes: 55 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András. Főmérnök: Bakos Péter. ADÓSOK: Róna: 29 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi Já­nos. Főmérnök: Laczkó István. Ménkes: 99 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó Imre. Fő­mérnök: Cserjési Miklós. Kanyás: 146 tonna tartozás, üzemvezető: Kovács D. László. Főmérnök: Szebényi Ferenc. Szorospatak: 263 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy István. Főmérnök: Kraífly Iván. A tröszt tartozása eddig ese­dékes havi tervéhez képest: 26 tonna. Határidő előtt adnak át 25 szövetkezeti házat Salgótarjánban A Nógrád megyei Építőipa­ri Vállalat dolgozói 25 szö­vetkezeti házat építenek Sal­gótarjánban. A kőművesek az építkezés ütemének meggyor­sítására sok munkát ésszerűsí­tettek. A zsaluzó anyaghiány legyőzésére módosították a párkányfalazást, amellyel mintegy 10 köbméter import­fát takarítottak meg. A tető- szerkezet előregyártott vasbe­ton elemeinek összeállítási fo­lyamatát pedig úgy változtat­ták meg, hogy házanként egy­napos előnyhöz jutottak. így a versenyben már a harminc napot is meghaladta az elő­nyük. A verseny lendülete ezen a héten sem csökkent és az építők most megfogadták, hogy az első szövetkezeti há­zakat már másfél hónappal a határidő előtt átadják a bol­dog tulajdonosoknak. 'Újabb KST-k kezdik meg működésüket Az OTP Nógrád megyi fiók­jai két évvei ezelőtt kezdték meg az üzemi Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztárak meg­szervezését. A dolgozók kez­detben idegenkedtek ezektől és így tavaly még csak kilenc KST működött a megyében. Az idén azonban már sokan meg­kedvelték a takarékosságnak ezt a módját. Négy hónap alatt 16 KST alakult és a ta­gok száma megháromszorozó­dott. Az előzetes jelentések szerint rövidesen újabb 20 KST kezdi meg működését. A MEGYEI TANÁCS végre­hajtó bizottságának titkársága közli, hogy Jakab Imre és Dvorák József megyei tanács­tagok minden hétfőn 9 órától 13 óráig a megyei tanács hi­vatali helyiségében, fogadó­órákat tartanak. Vasárnap tartotta a Szak- szervezetek Nógrád megyei Ta­nácsa tanácsválasztó küldött­közgyűlését a bányász művelő­dési otthon nagytermében. A megye szakszervezeteinek, te­rületi bizottságainak képvisele­tében mintegy 120 küldött je­lent meg a közgyűlésen, ahol Baksa Sándor elvtárs, az SZMT elnöke számolt be az utolsó közgyűlés óta eltelt időben végzett szakszervezeti munká­ról. Bevezetőképpen Baksa elv- társ emlékeztett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára, majd ezt kö­vetően pártunk Központi Ve­zetőségének határozatára. Fel­hívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a szakszervezeti funkcioná­riusoknak is a XX. kong­resszus és a határozat szel­lemében kell dolgozniuk. Ezután részletesen foglalkozott a szakszervezeti munka külön­böző ágaival, elsősorban a ter­melési tömegmunka eredmé­nyeivel és hibáival. Erről a kö­vetkezőket mondotta: — örömmel számolhatunk be a küldöttközgyűlés részve­vőinek arról, hogy megyénk szakszervezeti mozgalmából, különösen a termelési tömeg­munkából. mindjobban eltűn­nek azok a hibák, amelyeket a jobboldali elhajlás idézett elő. A javuló munka eredményét már az 1955. évi 'tervek telje­sítésével is lemérhetjük. Me­gyénk ipara az 1954. évi hul­lámvölgy után 1955-ben már 100,5 százalékra teljesítette tervét, ez a túlteljesítés mint­egy 5 millió forint értéknek felel meg. Különösen hős bá­nyászaink értek el kitűnő ered­ményeket, akik idén, az első negyedévben országos viszony­latban is az élre kerültek. Az elmúlt időszak termelési ered­ményeit vizsgálva megállapít­hatjuk. hogy a szakszervezetek versenyszervező munkája, kü­lönösen a tervek mennyiségi túlteljesítésére irányuló szer­vező munka, sokat javult. Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben a dolgozók 70—75 százaléka rendszeresen tesz vállalásokat a tervek túlteljesítésére. A szervezésnél a területi bizottsá­gok és üzemi bizottságok mind jobban támaszkodnak a meg­választott termelési bizottságok aktíváira. A versenyszervezés­ben különösen a bányász trösz- bizottság, továbbá a Acéláru­gyár és a Tűzhelygyár üzemi bizottságainak munkája. A bányász trösztbizottság az SZMT javaslatára ed­dig már 6 üzemegységnél rátért a versenyszervezés azon új módszerére, hogy a dolgozók a termelési ér­tekezleteken teszik meg vállalásukat. — Üzemeinkben a tavalyi ta­pasztalatokat felhasználva, az idén is éves vállalásokat készí­tettek a dolgozók. Ezeknek ki­dolgozása jobban, szervezetteb­ben ment, mint tavaly. Több helyen az idén már anyagtaka­rékossági és minőségjavítási vállalásokat is tesznek. A bá­nyafa, glaubersó. deszkaáru és más importanyagok megtaka­rításában értünk is el bizonyos kezdeti eredményeket. Biztató tapasztalataink vannak a mi­nőség javításával kapcsolatban is: a Salgótarjáni Üveggyár­ban például 2 százalékkal ja­vult a minőség. A SZOT VII. és VIII. teljes ülése óta me­gyénkben is többet foglalkoz­nak a szakszervezetek verseny­szervező munkájuk során a technika fejlesztésével, az újítómozgalommal, a munka- módszerátadássai, a technoló­giai fegyelemmel és a szakok­tatással. Addig, amíg 1954-ben üzemeink többségében beszél­ni sem lehetett szakmai to­vábbképzésről, 1955-ben már kevés olyan üzemünk volt, ahol ne gondoskodtak volna továbbképzési lehetőségekről. A Salgótarjáni Acélárugyárban több, mint 10. a Tűzhelygyár­ban 8 különféle tanfolyamon mintegy 1000—1500 dolgozó vett részt. A Bányász Szak- szervezet által indított bányász akadémiák előadássorozatán eddig mintegy 3000 fő jelent meg. A szakmai tanfolyamok ta­pasztalatai azt igazolják, hogy a dolgozók szívesen tanulnak, csak szakszer­vezeti aktíváinknak meg kell magyarázni nekik, miért érdemes és szüksé­ges képezniük magukat. — A termelési tömegmun­kában elért jó eredményeink ellenére azonban még mindig számos hiba jellemzi munkán­kat. Ilyen mindenekelőtt az, hogy a versenymozgalomban még mindig nem sikerült meg­felelő helyet biztosítani az anyagtakarékosságnak, a mi­nőség javításának, a munka­módszerátadásnak. Súlyos hi­ba, hogy gyakran nem jutunk túl a szervezésen és formális­sá válik a verseny. A bányász trösztbizottság például az ope­ratív bizottság javaslata alap­ján igen helyesen szervezte meg az egyének, csapatok és az üzemegységek közötti páros­versenyt, a szervezés után azonban egészen mostanáig nem biztosították a párosver­seny rendszeres értékelését, nem gondoskodtak az eredmé­nyek nyilvánosságra hozatalá­ról. Keveset foglalkoznak szakszervezeteink a fegyelem és a munkaszervezés kérdései­vel. noha igen sok teendőjük lenne ezen a téren. Nem fordí­tunk kellő gondot arra, hogy megfelelő javaslatokat tegyünk a bérezésben fennálló hiá­nyosságok kiküszöbölésére, pe­dig sok területen nekünk kel­lene megmutatni, hogyan le­hetne a bérezést ösztönzővé tenni. A termelés fokozására vonatkozó feladatainkat akkor tudjuk csak igazán eredménye­sen elvégezni, ha a jövőben megszüntetjük versenyszervező munkánk említett fogyatékos­ságait. Baksa elvtárs ezután a szak- szervezetek szociális, kulturá­lis és sportmunkájával foglal­kozott. Megállapította, hogy je­lentősen javult a szakszerveze­tek tevékenysége a kollektív szerződések megkötésével és azok végrehajtásának ellenőr­zésével kapcsolatban. A leg­több üzemben már jelentősé­güknek megfelelő módon ke­zelik a kollektív szerződéseket, de egyes helyeken még akad­nak hibák: a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál például tavaly a szerződés 111 pontjának még a felét sem teljesítet­ték. Beszámolt Baksa elvtárs ar­ról is, hogy a szakszervezetek munkájának eredményeként kedvezőbb körülmények között élnek a munkásszállások, le­gényszállók lakói, mint azelőtt. Sikerült már biztosítani szá­mukra a háromfogásos ebédet és a kétfogásos vacsorát, amely mennyiségileg kielégítő, minő­ségileg pedig jobb lett az utób­bi időben. A munkavédelemben is fejlődést értünk el: az 1954. évi 4 és félmillió forint helyett 1955-ben 5 millió forintot kap­tunk munkavédelmi beruházá­sokra. az idén ugyancsak több mint 5 millió forintot fordítha­tunk erre a célra. Az egészsé­gesebb, biztonságosabb munka- körülmények eredményeként és a munkavédelem területén dolgozó 2000 társadalmi aktíva jó munkája következtében tavaly 1,1 százalékkal csökkent a balesetek szá­ma. A beszámoló ezután kitért a dolgozók egészségügyi ellátott­ságának problémáira. Ezen a téren megyénk az orvoshiány és a kevésszámú kórházi ágy miatt kedvezőtlen helyzetben van. — Jelenleg 6—7 körzeti orvosi állás betöltetlen, s bár a helyzet orvoslására többször tett ígéretet az Egészségügyi Minisztérium és a SZOT tár­sadalombiztosítási főosztálya, idáig mégsem történt semmi — mondotta Baksa elvtárs. — Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy bár az orvosok nagy többsége be­csületesen dolgozik, egyes kör­zeti orvosok munkáját még nem hatja át az emberről való szocialista gondoskodás eszmé­je. Ezek a jelentkező betegben csak egy számot látnak, s gyak­ran előfordul, hogy beteg dol­gozót munkába küldenek, ugyanakkor más esetekben elősegítik a táppénzcsalást. Miután az előadó beszámolt a kulturális és sportmunkában elért eredményekről, elemezte az egyes szakszervezetek terü­leti bizottságainak tevékenysé­gét. Ezen a téren különösen a szakszervezeti demokrácia ki- szélesítése és a kollektív veze­tés megteremtése tekinthető jelentős eredménynek mind a területi, mind az üzemi bizott­ságoknál. Beszél Baksa elvtárs a szakszervezetek és a pártbi­zottságok kapcsolatáról, melyet a jövőben meg kell erősíteni. Hasonlóképpen jobb együtt­működést kell teremteni a szakszervezetek és a DISZ, az MNDSZ s más tömegszerveze­tek között. Ezután összegezte az előadó a szakszervezeti munka időszerű feladatait, is­mertette a legközelebbi célo­kat. Az igen alapos, konkrét, ön­bíráló hangú beszámolót tartal­mas vita követte. Vajó István elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára, a Megyei Pártbizott­ság üdvözletét és jókívánságait adta át a küldött közgyűlés­nek. Lizsnyánszky Antal az Acélárugyár szakoktatási ta­pasztalatait fejtegette. Nagy József, az Építők Szakszerve­zetének TB-elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy biztosítani kell az eddigi­nél jobban a bizalmiak te­kintélyét. A beszámoló csaknem minden pontjához hangzott el hozzá­szólás, többen értékes javasla­tokkal segítették az SZMT to­vábbi munkáját, s megbírálták a fogyatékosságokat. Ezután az előírásoknak meg­felelően az elnökség bejelentet­te lemondását, majd a küldöt­tek egyenként megválasztották a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának és a Számvizsgáló Bizottságnak tagjait. Importanyag megtakarítását eredményező salaklapok gyártását kezdték meg megyénkben Megkezdték a szögezhető salaklapok gyár­tását az előzetes próbáik után a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat betonelem előregyártó üzemének dolgozói az Építőipari Minisztérium és az Építéstudományi Intézet megbízásából. Ezekkel a negyven centiméteres oldalú négy- zetlapoUkal a parketta alátámasztásához szük­séges, eddig importált vakpadlót helyettesítik. A szögezhető salakelem nemcsak pótolja a fát, hanem jó hang- és hőszigetelő tulajdonsága ré­vén alkalmazása is előnyösebb. Ezenkívül ki­sebb a lehetőség a parketta felpúposodására is. Az előregyártó üzem dolgozói most naponta 100 salaklapot készítenék, de ez év második felében két újabb gőzszárító alkalmazásával ezt a mennyiséget háromszorosára növelik. Eb­ben a negyedévben összesen 2000 négyzetmé­ter szögezhető salakelemet gyártanak Izotermikus hőkezelést vezettek be az Acélárugyárban Űj eljárást próbáltak ki a Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámgyárának mű­szaki dolgozói az ásók és a lapátok készítésé­nél. Az új módszer lényege, hogy izotermikus hőkezeléssel növelik a szerszámok tartósságát, kopásálló képességét. A koptatási kísérletek például háromszoros élettartalomról, a szi­lárdság és a felületi keménység vizsgálatai szintén majdnem háromszoros növekedésről tanúskodnak. Az új eljárás a gyár dolgozóinak több munkát jelent, de a fogyasztóknak és népgazdaságunknak rendkívül előnyös, mivel a hőkezeléssel készült lapát és ásó háromszor annyi ideig eltart, mint az eddig gyártott szer­számok. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK ÉPÍTKEZÉSEIRŐL „Biztosítani kell, boqy a szarvasmarhaállomány 1960-ra mintegy 5 százalékkal és a tehénállomány az 1955. évi 885 000-ről egy millióra emelkedjék.** (A második ötéves terv irányelveiből.) \ teriRelősiövetkszetek jelentős részt vállalnak a célkitűzés megvalósításából. Növelik a tehénállomány létszámát, s nagy gondossággal nevelik a borjakat. De hiába a nagy igyekezet, ha az istállók építésének üteme elmarad, a szarvasmarhaállomány növekedése mögött. Ez a helyzet most Nógrédban. A termelő- szövetkezetek 12,6 százalékra teljesítették első negyedévi épít­kezési tervüket. Szégyenteljes lemaradás! Mi akadályozza az építkezési tervek teljesítését, kit terhel a felelősség a súHos elmaradásért? A hiba gyökere a Földművelésügyi Minisztérium Építési Igazgatóságának munkájában keresendő. Túl későn juttatták rendelkezési helyükre az építési típusterveket. Például a Rom­hány Világos-pusztai II. Rákóczi Tsz már második hónapja vár a típustervekre. Emiatt nem tudta megkezdeni a dohányszárító pajta építését. Pedig most kedvező alkalom van az építkezésre; Befejezték a vetést, s még nem indult be teljes ütemben a nö­vényápolás. Sok munkaerő felszabadult, amit az építkezéshez lehetne irányítani. Nemcsak a tervek kései leküldésével, hanem magával a típustervvel is baj van. Egyrészt nincs valami bő választék, másrészt túlságosan drágák, legtöbbjük pedig nem is célszerű; Nem veszik figyelembe a termelőszövetkezetek lehetőségeit, anyagi erejét. A tervek nem igazodnak a nógrádi falvakban év­tizedek alatt kialakult építkezési szokásokhoz. A nógrádi Béke Termelőszövetkezet típusterv szerint építi a lóistállót. A terv 51 centiméter vastag falat követel. „Erődöt” építenek a lovak­nak! Az „erőd“ felépítése 104 000 forint adósságot „akaszt“ a termelőszövetkezeti tagok nyakába, holott házilag, egyedi terv alapján a fele összegbe sem kerülne az építkezés. Kinek hasznos ez a fényűző, pazarló építkezés?! A termelő- szövetkezetnek s az államnak semmi esetre sem. Esetleg csak azoknak a tervező mérnököknek, akik az irodaszagú, méreg­drága típustervek készítéséből élnek. Addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér! A tervező mérnököknek meg kell hemperegniük a szövetkezeti élet hét­köznapi forgatagában, hogy eloszlassák légben járó illúzióikat: Tehát közelebb kell kerülniük az élethez! A tervek készítése­kor helyes, ha figyelembe veszik a szigorú takarékosságot. Ha olcsóbban építkezünk, sok forintot, s rengeteg építőanyagot is megtakaríthatunk s ezen újabb istállót tudunk építeni. A má­sodik ötéves terv nem azért irányoz elő több mint három mii- liárd forintot a tsz építkezésekre, hogy azt könnyelműen, fele­lőtlenül elkótyavetyéljük, hanem hogy termelőszövetkezeteink olcsóbb, de jó férőhelyeket tudjanak biztosítani a fejlődő állat- állománynak. Hiszen öt év alatt többek között nem kevesebbet, mint 190 000 férőhelyet kell felépíteni. Márpedig ha továbbra is ily rossz terveket készítenek, nem tudunk egyről előrehaladni a kettőre. Ezekből az esetekből az a tanulság, hogy sürgősen rendet, tervszerűséget kell teremteni a Földművelésügyi Minisztérium Építési Igazgatóságán. \ másik komoly hiba az anyaghiány, s az anyagelosztást irá­nyító szervek tűrhetetlen, bürokratikus munkája. Az állami s a földművesszövetkezeti TÜZÉp-telepek sokszor nem rendel­keznek cementtel, fűrészelt áruval, darabos mésszel. téglával, vasbeton-gerendával, s más egyéb fontos építőanyaggal. Vagy ha mész van, akkor tégla vagy cement hiányzik. A játék egyre megy: a tsz nem tudja folyamatosan, tervszerűen végezni ae építési munkát. A termelőszövetkezetek — a pásztói járás termelőszövetke­zetein kívül — idejében megrendelték az építkezéshez szüksé­ges anyagokat. Az építőanyagok rendeltetési helyükre való le- diszponálása csapnivalóan rossz és bürokratikus. A nógrádi Béke Tsz vasbetongerendák hiányában nem képes befejezni a lóistálló építését. A tsz ilyenirányú igénylését január 13-án hi­vatalosan bejelentette az Egri TÜZÉP vállalatnak. Azóta hall­gat az egri TÜZÉP. A rétsági járásban levő berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezetnek, a járás északi csücskében lévő közsé­gébe: Drégelypalánkra, vagy pedig a balassagyarmati járás déli csücskében levő: Galgagutára szállítják az építőanyagot. Mind­két TÜZÉP-telep 40—70 kilométerre van a Petőfi Tsz-től. So­kan talán azt hiszik, hogy nincs közelebb TÜZÉP-telep, persze ez téves hit. A diósjenői TÜZÉP alig pár kilométerre van Ber­kenyétől. Van ennél még tűrhetetlenebb példa is éppen elég. Hont Drégelypalánkhoz alig 2—3 kilométer. Palánkon van a TÜZÉP- telep. A honti tsz-nek ennek ellenére Galgagutáról kellett be­szereznie a faanyagot, Jobbágyiból pedig az eternitet, hogy fel­építhessék az 50 férőhelyes tehénistállót. Száz kilométernél messzebb kellett utazniok az épületanyagokért. A galgagutai Táncsics fenyőgömbfaszükségletét a 70—80 kilométerre levő litkei TÜZÉP-telepen akarták kiutalni, holott helyben, a galga­gutai TÜZÉP-telepen is kiadhatták volna. Ezek 3 bürokratikus intézkedések hatalmas kárt okoznak az amúgyis gyenge termelőszövetkezeteknek. Megzavarják terv­szerű munkájukat, fölösleges gonddal terhelik a vezetőket, a tagokat, s a hexsszü utazgatás megdrágítja az amúgyis drága építkezést. Vértforraló események ezek, amelyek már túllépik a bürokratizmus kereteit, s átcsapnak a szövetkezetellenes gya­korlatba. A súlyos hibákért, fogyatékosságokért az egri TÜZÉP vezetőjét: Bodnár Pétert, a földművesszövetkezeti TÜZÉP-tele- pek vezetőjét: Antal Károlyt, s a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság beruházási osztályvezetőjét: Király László elvtársat terheli a felelősség. Részben maguk is előidézték, másrészt pe­dig nem ellenőrizték kellőképpen a tsz-építkezésekkel kapcsola­tos munkát, s nem vonták felelősségre a hibát elkövető beosz­tottakat, ezáltal előidézték az építkezések tervszerűtlenségét, az építkezési tervek nem teljesítését. Komoly fogyatékosság 31 is, hogy a termelőszövetkezetek nem szerveztek saját építőbrigádokat. Az erre irányuló szervező munkát a járási mezőgazdasági osztályok is elha­nyagolták. A tsz-építőbrigádok hiánya is hozzájárult a túl drága építkezésekhez az anyag s pénzpocsékoláshoz. Ezért feltétlenül helyes, ha a tsz-ek — ahol csak lehet —* saját építőbrigádokat alakítanak, s amit csak lehet, sa­ját erőből építenek fel. Kövessék a dejtári József Attila példá­ját, amely saját erőből, saját építőbrigáddal egy központi la- karmányost épített. E téren példamutató még a balassagyar­mati Előre is. A termelőszövetkezetek megerősítése, gazdálkodásuk szín­vonalasabbá tétele nagyrészt az építkezési tervek pontos végre­hajtásától is függ. Az állam hosszúlejáratú hitellel segíti az épít­kezést. Ez azért van, hogy a szövetkezetek minél előbb megala­pozzák a szocialista mezőgazdálkodás alapjait, hogy erősek, vonzóak legyenek, a tagok pedig jó módban éljenek. Éppen ezért helyes lesz, ha a tsz-építkezéseket irányító szervek vezetői felszámolják a bürokráciát, reálisan vizsgálják az életet, ren­det, tervszerűséget visznek az építkezési munkákba. Lantos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents