Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-16 / 39. szám

9 SZABAD AOGRAD 1956. május 16. A Szovjetunió új leszerelés nyilatkozata 1957. május 1-ig úJabl» 1 200 000 fővel csökkenti fegyveres erőit A moszkvai rádió közli: A szovjet kormány bejelen­tette, hogy 1957. május 1-ig újra, s még jelentősebb mér­tékben csökkenti a Szovjet­unió fegyveres erőinek létszá­mát, vagyis 1 millió 200 000 fővel. A csökkentés a Szovjet­unió fegyveres erőinek 1955- ben végrehajtott 640 ezer fő­nyi csökkentésén felül törté­nik. Ennek megfelelően 63 had­osztályt és egyes dandárokat oszlat fel. Többek között fel­oszlatja a Német Demokrati­kus Köztársaság területén ál­lomásozó három légi hadosz­tályt, valamint több mint 30 000 főnyi más katonai ala­kulatokat. A szovjet—francia kapcsolatok megjavításának távlatai teljes mértékben kedvezők N. A. Bulganyin válaszai a Monde című francia lap kérdéseire A Monde című francia lap azzal a kéréssel fordult N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez, hogy Guy Mollet francia mi­niszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter küszö­bönálló moszkvai látogatásával kapcsolatban válaszoljon né­hány kérdésre. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a Monde c. lao kér­déseit és Ni A. Bulganyin vá­laszait. KÉRDÉS: A francia minisz­terelnök és külügyminiszter szovjetunióbeli utazásának elő­estéjén az ön véleménye sze­rint milyenek a két ország közti kapcsolatok megjavításá­nak távlatai? VÁLASZ: A szovjet kormány véleménye szerint a Szovjet­unió és Franciaország közti kapcsolatok megjavításának távlatai teljes mértékben ked­vezőek. Ennek biztosítékául népeink hagyományos barátsá­ga szolgál, amelyet a két vi­lágháborúban a közös ellenség ellen vívott együttes harc szi­lárdított meg. Franciaország és a Szovjetunió alapvető nemzeti érdekeinek közössége parancso- lóan diktálja, hogy a béke meg­szilárdításáért vívott harcban Szüntelenül együttműködjünk. Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy jelenleg egyetlen olyan nemzetközi kérdés sincs, amely leküzdhetetlen akadály lenne az országaink közti barátság és együttműködés fejlesztésének Útján; KÉRDÉS: A leszerelés terén fnilyen pontokban maradtak még fenn eltérések és az ön véleménye szerint milyen kap­csolat áll fenn e kérdés és a német kérdés között? VÁLASZ: Véleményünk sze­rint most nem az eltérések megállapítására kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy a nyugati hatalmaknak és a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspont­ja közelebb kerüljön egymás­hoz. Amj a Szovjetuniót illeti, ezen irányelvet követve min­dent megtesz, hogy elérje e kérdés megoldását. Amint ön is tudja, mi több ízben eléje mentünk a nyugati hatalmak­nak, partnereink azonban min­den alkalommal sietősen visz- Bzautasították saját javaslatai­kat, mihelyt mi elfogadtuk azokat. Mindazonáltal, mi a jövőben is állhatatosan küzde­ni szándékszuhk a fegyverzet csökkentéséért, az atomfegyver eltiltásáért és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megte­remtéséért: A leszerelés kérdése és a né­met kérdés különböző problé­mák. A leszerelés kérdése a legsürgősebb, a jelenkori vi­lágpolitika halasztást nem tű­rő kérdése. E kérdés lehető leggyorsabb megoldása minden nép érdekéljen áll; Nem helyes, ha az amúgy is bonyolult leszerelés kérdésé­nek megoldását más megoldat­lan kérdések, köztük a német kérdés rendezésétől teszik füg­gővé. Ha ilyen módon járná­nak el, ez azt jelentené, hogy további nehézségeket támasz­tanának mind a leszerelés kér­désének megoldása, mind pe­dig más nemzetközi kérdések megoldása szempontjából. K£RD£S: Néha azt mondják, hogy az egymás mellett élés politikáját, amelyet a szovjet kormány támogat, csupán tak­tikai meggondolások diktálják és ez a politika nem szól hosz- szú időszakra. Mit lehetne mondani ezekről az állítások­ról? VÁLASZ: Azok, akik úgy próbálják feltüntetni, hogy a különböző társadalmi rend­szerű államok egymás mel­lett élésének politikája nem hosszú életű és ezt a politikát csupán taktikai meggondolások diktálják, azok vagy tudatosan félrevezetik a közvéleményt, vagy maguk tévednek. A békés egymás mellett élés nem elvont, absztrakt fogalom, hanem eleven valóság. Ez az elv alkotja a Szovjetunió és egész sereg más európai és ázsiai állam külpolitikájának alapját. Ez pedig törvényszerű, mert a mai körülmények kö­zött nincs más kivezető út. Csak két út van: vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb há­borúja. Harmadik út nincs, így tehát minden népnek, akár a szocializmus, akár a kapitalizmus viszonyai között él, érdeke, hogy az egymás mellett élés tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva mi feltételezzük, hogy a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágoknak nem egyszerűen egymás mellett kell létezniük, hanem tovább kell menniük kapcsolataik megjavítása, a kölcsönös bizalom megszilár­dítása, az együttműködés felé. KÉRDÉS: Mint ön is tudja, Eszak-Afrika problémája Franciaország legfőbb gond- Ja. Egyes nehézségeink már rendeződtek, a többi még hátra van. Mit tudna ön mon­dani ezekről a problémákról? VÁLASZ: Mi őszintén üdvö­zöltük a tuniszi és a marokkói kérdés megoldását, amely tár­gyalások útján jött létre. Tu­nisz és Marokkó független­ségének kikiáltásával kapcso­latban a szovjet kormány ked­vezően értékelte a francia kor­mánynak ezt a lépését, ame­lyet a béke, valamint a Fran­ciaország, Tunisz és Marokkó népei közötti barátság szelleme hatott át; A Szovjet írószövetség veze­tőségének közleménye: A Szovjet írószövetség veze­tősége mélységes bánattal és határtalan szívfájdalommal közli, hogy Alékszandr Alek- szandrovics Fagyejev, a kiváló szovjet író, a Szovjet írószövet­ség vezetőségének titkára, aki 1918-ban lépett be a Szovjet­unió Kommunista Pártjába, s a későbbiék során a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Béke Világtanács Irodájának tagja, a Szovjet Békebizottság elnökségének tagja lett, tragikus módon vá­ratlanul elhunyt. A Szovjet V. I. Lenin művei az Albán Népköztársaságban Albániában még a Nemzeti Felszabadító Háború éveiben megkezdték V. I. Lenin művei­nek albán nyelvű kiadását. A felszabadulás óta V: I. Lenin­nek évről évre több műve je­lent meg albán nyelven. Csu­pán 1955-ben 21 művét adták ki albánul (első vagy második kiadásban), átlagosan 5000-es példányszámban. Most fejez­ték be V. I. Lenin Válogatott műveinek fordítását, és hama­rosan megjelenik mind a két kötet; A második ötéves terv évei­ben még nagyobb gondot fordí­tanak a marxizmus—leniniz mus klasszikusai műveinek albán nyelvű kiadására. Az Albán Munkapárt Központi Bi­Ami az algériai kérdést illeti, mi jól ismerjük e kérdés bo­nyolultságát. Meggyőződésünk azonban, hogy ezt a kérdést is rendezni lehet békés úton és erre a kérdésre is megtalálják majd a megoldást. KÉRDÉS: Hogyan látja ön Franciaország és a Szovjet­unió kereskedelmi és kulturá­lis kapcsolatainak távlatait? VÁLASZ: A két ország keres­kedelmi és kulturális kapcso­latainak fejlesztése a béke fenntartásának és megszilárdí­tásának fontos feltétele. A Szovjetuniónak és Francia- országnak nagy lehetőségei vannak arra, hogy kereskedel­mi és kulturális kapcsolatai erősödjenek és bővüljenek. Ezeket a lehetőségeket való­sággá kell változtatni. A szovjet kormány hajlandó lenne a francia—szovjet keres­kedelmi kapcsolatok jelentős bővítésére hosszúlejáratú egyezmények alapján, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök feltételének betartásá­val, mindennemű megkülön­böztetés kizárásával. Vélemé­nyünk szerint a kereskedelem­re nagy szerep vár a nemzet­közi együttműködés kiszélesí­tésében; Ami a kulturális kapcsolato­kat illeti, ezek fejlesztéséhez francia—szovjet vonatkozás­ban különösen kedvező a talaj. A szovjet dolgozók ismerik és becsülik a francia nép gazdag kultúráját. Amennyire én is­merem, a franciák szintén nagy érdeklődést tanúsítanak a mi kultúránk iránt. így tehát a feladat az, hogy minden vonalon elősegítsük a kulturá­lis kapcsolatok kölcsönös fej­lődését. Ez egyaránt szolgálja Franciaország és a Szovjetunió érdekeit; írószövetség vezetősége együtt­érzését fejezi ki a megboldo­gult családjának. A Szovjet írószövetség vezetősége. A Szovjet Békebizottság közleménye: A Szovjet Békebizottság mély fájdalommal jelenti, hogy Alékszandr Alekszandrovics Fagyejev író, a Szovjet Béke­bizottság elnökségének tagja, a Béke Világtanács Irodájának tagja, a békemozgalom kima­gasló személyisége, váratlanul tragikus módon elhunyt. A Szovjet Békebizottság együtt­érzését fejezi ki a megboldo­gult családjának. A Szovjet Békebizottság zottságának határozata értel­mében 1961. végéig kiadják al« bánul V; I. Lenin Műveinek teljes sorozatát. ★ Több mint 650 ezer ember vesz részt Csehszlovákiában szakszervezeti üdülésben Csehszlovákiában évről év­re több és több dolgozó tölti az ország legszebb vidékein jól megérdemelt szabadságát. Eb­ben az évben összesen több mint 650 ezer felnőtt és gyer­mek üdül az ország legszebb tájain, fürdőhelyein és úttörő­táborokban. A legszebb cseh­szlovák üdülőhelyek, fürdőhe­lyek már teljes felkészültség­ben várják a dolgozókat. Az üdülőhálózat fejlesztésére csu­pán ebben az évben a népi de­mokratikus kormány összesen több mint 30 millió koronát for­dított.--------------------« --------------------­Elhuny t Alékszandr Fagyejev--------------------4%^%»--------------------­Hí rek a népidemokráciákból Az ideggondozó intézményről A tolmácsi hu Itúr- brigádról A tolmácsi gépállomás szak- szervezetének és DlSZ-szerve- zetének közös színjátszó-bri­gádja van, mely igen lelkes, odaadó munkát végzett. Eddig négy ízben mutatták be a „Borjú” című színdarabot. Most 20-án újra előadják Nóg- rád községben. A brigádban a gépállomás igazgatója, agro- nómusok, traktorosok, brigád­vezetők is résztvesznek. A fáradságos munka után sok­szor a késő éjszakába nyúltak a próbák. A bevételt a színját­szócsoport felszerelésére, deko­rációra fordítják. Csehszlovákiába készül a balassagyarmati tanítónöképzií énekkara Május 5-én este nagysikerű hangversenyt adott a balassa­gyarmati tanítóképző énekka­ra. Jó technika, pontos össz­munka jellemezte számai­kat. Műsoruk rendkívül gaz­dag. Az énekkari számokat szólószőmok váltogatták igen ízléses összeállításban. Jó kezdeményezés volt, hogy köl­teményeket is beállítottak a műsorba. Az énekkar most csehszlovákiai vendégszerep­lésre készül. Megjelenik a Palóc föld Május végén jelenik meg a Palóc föld, megyénk kulturális lapja. Az 1956. évi első szám összeállítása igen változatos: versek, novellák, egy ismerte­tés Madách Imre Civilizátor című munkájáról, színes beszá­moló a palóc dudásokról, egy tanulmány a salgótarjáni járás mezőgazdasági helyzetéről stb. A szép kiállítású képesmellék­letekkel ellátott lap ára 3 fo­rint. Kapható lesz a dohány­árudákban, A gondozóintézetek felada. ta általában: a meg­előzés és a megbetegedettek kórházon kívüli utókezelése. Az eddig közismert nagy gon­dozóintézetek, a tüdőgondozó és nemigondozó mellé az utolsó évek alatt sorakozott fel or­szágszerte az ideggondozó in­tézet. Az ideg-elmebetegek közül elsősorban az elmebetegek szo­rulnak rá gondozói ellátásra. Az elmebetegségek még az el­múlt században is a gyógyít­hatatlan betegségek közé tar­toztak: elmebajosnak lenni, ez többnyire életfogytiglani rab­ságot jelentett. Csak az úgy­nevezett aktív kezelések beve­zetése óta beszélhetünk a szó igazi értelmében elme­gyógyászatról. Aktív kezelés­ben olyan kezelési eljárást ér­tünk, amely nemcsak egyes tü­netek enyhítését eredménye­zi, hanem az esetek többségé­ben a betegek gyógyulásához vezet. Ilyenek: a lázkúra, a különböző görcskezelések (in­sulin, tetracor, eletetrosokk, tar­tós altatás) és egyéb egyes spe­ciális gyógyszerek (mint leg­újabban a francia Largactil) alkalmazása. Ezeknek beve­zetése óta az elmeosztályokra beszállított betegek átlagban 4—6 hetes ápolás után már annyira javult állapotba ke­rülnek, hogy- elhagyhatják a kórházat. A tapasztalat azt mutatta, hogy a betegek korai kibocsátása igen előnyös és kí­vánatos, hogy a zártintézet lég­köréből, a beteg környezetből mielőbb kiemeljük őket. A betegek sorsát azonban a kórházi kezelés után is figye­lemmel kell kísérni, mert te­herbíróképességük még sokáig csökkent, ezért gondosan el kell hárítanunk útjukból minden olyan megterhelést — nehéz fizikai, megerőltető szel­lemi munka, kedvezőtlen élet- körülmények, izgalmak — ami gyógyulásuk ^tempóját lassít­hatja, vagy esetleg újabb visz- szaesést idézhet elő. Ez az ideggondozó intézet egyik leg­fontosabb feladata. Másik igen fontos teendője a megelőzés. Ezért igyekszik fel­kutatni a megbetegedésre gya­núsakat és azokat mielőbb megfelelő kezeléshez juttatni, másrészt speciális nyilvántar­tása útján a tervszerű, egész társadalomra kiterjedő meg­előzés és a rendszeres ellenőr­zés alapját teremti meg. Hogyan végzi az ideggondozó intézet munkáját? Egyrészt mint más gondozóintézetek, rendelőhelyiségében, meghatá­rozott időben: jelenleg a ba­lassagyarmati kórház női ideg- elmeosztályának épületében heti iháromízben (hétfő, szerda, pénteki napokon délelőtt 10—* 14 óra között), másrészt ki­szállások útján a betegeket la­kó- és munkahelyükön ia igyekszik felkeresni és keze­lési utasítással, tanáccsal, ügyes-bajos ügyeikben közben­járással segítségükre lenni, A gondozó munkáját annak ve. zetésével megbízott szakorvos és gondozónő útján látja el. Jí azánkban a múltban egyedül a fővárosban volt ideggondozó intézet, ez immár 30 éves múltra tekint­het vissza. Vidéken 1953-ban Miskolcon indult meg először, majd 1954-ben egymás után követte a többi megyei szék­helyen. Nógrád megyében 1955 májusában kezdte meg műkö­dését a balassagyarmati járá­si ideggondozó, amely ez év elején megyei intézménnyé lett. Munkájában jelentős tá­masza az a segítség, amit a dolgozók részéről kap. Ezért ezúton kérjük a hivatalos és társadalmi szerveket, hogy leg­fiatalabb egészségügyi intéz­ményünknek munkáját támo­gassák, hogy minél több bete­get, minél előbb vezethessen vissza az egészségesek közé, a dolgozó társadalomba. Dr. Paál János Az embereket vágyuk vezér­li — mondja a latin közmon­dás. A tudás vágya tette az embert emberré, a természet urává. Fékevesztett folyók sze­lídülnek meg, hegyek mozdul­nak el és nyitnak utat az em­ber akaratának, hatalmas gép­óriások egyetlen gombnyo­másra csodásnál csodásabb eszközöket gyártanak az em­ber akarata szerint. De amíg az első ember két- lábra állt, majd bottal és kő­baltával próbálta az élettől ki­csikarni jussát, és amíg ki­alakult a mai ember, sok-sok évezrednek kellett elmúlnia. Mennyi munka, kín kísérte út­ján az embert, de nem állt meg, nem torpant meg a ne­hézségekkel szemben, mert ösztönözte a tudásszomja, a tudásnak a vágya. De vajon, amit ősapáink kínnal szerzett tapasztalatok árán megtanultak, azt miné­künk nem kell már megtanul­ni. mi azt már tudjuk? Nem! Végig kell mennie minden em­bernek azon az úton, amin őseink jártak. Csak amit őseink a nagyvilág minden tá­ján hosszú évezredek alatt keserű tapasztalatok árán megtanultak, azt mi évek. sőt napok alatt egy helyen megta­nulhatjuk: az iskolában. Ezért szeretnünk kell az iskolát. Szeretnünk kell a könyveket, mert azok minden sorából évek, minden lapjából évezre­dek tanulsága beszél. Századunkban a technika oly gyorsan fejlődik, hogy szinte egyik napról a másikra megváltozik az ember életkö­rülménye. Ahhoz azonban, hogy századunk kultúráját fenntarthassuk, továbbfejleszt­hessük, vívmányait élvezhes­sük, szükséges az, hogy min­den ember megtanulja mind­azokat. miknek segítségével ezt a kultúrát kifejlesztettük. Szükséges az, hogy minden embernek meglegyen legalább a középiskolai végzettsége. AZ ISKOLA VAR! Hiszen élni kell. Élni pedig ma már csak az tud, aki száza­dunk kultúráját, eszméit meg­ismerte. Ebben nincs is hiba. A mi fiataljaink tanulni vágynak, mindnek megvan a maga cél­ja az életben. Ujjongó öröm fogja el az embert, amikor olyan helyre kerül, ahonnan az életkedvtől, erőtől duzzadó fiatal generáció elindul, hogy tudásvágyával meghódítsa ma­gának a világot. Ez a hely pe­dig az iskola, az általános is­kolák nyolcadik osztálya. Egy a sok közül a kisterenyei Kos­suth Lajos Általános Iskola nyolcadik osztálya. De mennyi csillogószemű, tudásra vágyó fiú és lány indul innen az életbe Gyermekkori álmok most közelednek a megvalósu­lás felé. Én orvos, vegyész, én pedig mérnök leszek. Tovább tanulnak. Várja őket a gimná­zium, technikum, majd az egyetem, a főiskola kapuja. De nézzünk csak bele leg­alább egynek a leikébe, mi­lyen álmokat szövögetett az elmúlt tizennégy esztendő alatt. Talán ott, annak a pad- ban ülő, olvasó fiúéba Vé­konyka, bamahajú, eleven­szemű gyerek, neve: Tóth Ti­hamér. Amikor terveiről kér­dezem, szeme csillogni kezd, finom, kicsit lányos álla, az el­szántság erejétől férfias voná­sokat ölt és magabiztosan mondja: rádiótechnikus leszek; Ki merné kétségbevonni? Én nem. Beszéd közben szemei a távolba néznek, szinte úgy ér­zem, hogy képzeletben már magát látja, mint egy újabb feltalálót. És a többiek mind- mind az életet, a jövőt látják álmaikban. Mind nagyot akar tenni Ezek az álmok viszik majd előbbre az emberiséget a fejlődésben. Szeretni kell az iskolát, de nemcsak szeretni, becsülni is kell. És a legjobban akkor be­csüljük, ha nagyon jól ta­nulunk benne. Az iskola tesz minden embert egyenlővé, egyenlő naggyá. Nyolcadiko­sok, fiúk. lányok, tanuljatok tovább, hogy szeretett hazánk, népünk, az egész emberiség hasznára lehessetek! KASZÁS SÁNDOR Úttörőink életéből Az úttörők, az iskolások szerte a megyében a nyári tá­borozásra készülődnek. A leg­kiválóbb úttörők a DISZ Köz­ponti Vezetősége jutalom tá­boraiban üdülhetnek 2—2 hé­tig. Csillebércen 200, Leányfa­luban 200, Parádsasváron 80, Röjtökmuzsalyon 90 kiváló csa­patgárdista pajtás találja meg szórakozását, szellemi és fizi­kai fejlődését. 3 úttörő a bará­ti országok legkiválóbb tábo­raiban képviseli megyénk gyer­mekeit. Legnagyszerűbbnek mégis a Jubileumi Nagytábor ígérkezik, ahol 100 úttörő az üdülés keretein belül összemé­ri erejét a különböző megyék tanulóival sport, kultúra, kép­ző- és népművészet terén, amellett találkozik a baráti né. pék itt üdülő gyermekeivel is.

Next

/
Thumbnails
Contents