Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)
1956-04-25 / 33. szám
2 SZABAD AÍH.HÍn 1956. április 25. EMLÉKEZZÜNK. 1936. 'ÁPRILIS 37. 1926. április 27: 8000 salgótarjáni bányász és bányászasszony éhségfelvonulása Budapestire a tűrhetetlen nyomor és munkanélküliség miatt; 1926 tavastót írták. Nyolc év telt el a háború óta. A pusztítás nyomát nem jelezték romba- dőlt épületek, felégetett falvak, de a kár így is óriási volt. S mindezt ki szenvedte meg, a szorgos munkásnép. mely éhezett, nyomorgott a hazában, hiszen a béreket olyan alacsonyra szorították, hogy megélni nem lehetett belőle. Makó (Melicher) Lajos, egy bányász volt a sok nyomorgó közül. A szánasi bányában dolgozott: Amikor a hónap közepén és végén asztalra tette a keserves keresetet, az asszony 6Írva számolta a pénzt: — Mit csináljak ezzel? — sóhajtotta — sitt ez az öt éhes gyerek..; Pedig őseim olyan asszony volt,hogy megijedt a munkától. Világ életében dolgozott: Még bányafát is hordott olyan gödörből, hogy csak az eget látta. De hiába. Még csak búját- baját sem mondhatja el az ember senkinek. Nem segít itt a szegény emberen senki. Az urak kinézik az irodából a szegény munkásasszonyt. Végül még ki is gúnyolják: — Nincs magának férje?:«. Dehogy nincs, de mit csináljon szegény; Dolgozik az eleget. Arról meg ki tehet, hogy a keresetet már előlegkor ki kell venni élelemre, mert nagy ám a család. Meg aztán ha dolgozik az ember, enni is kell. így is alig tudnak létezni. A pótműszakok, ra osztott szalonnán meg cukron vettek ruhát a gyerekeknek, hogy iskolába járjanak..; — Nem mehet ez így tovább — zúgolódott benn a bányában munka közben a többiekkel együtt Makó Lajos. — Tenni kellene már valamit — mondták az elcsigázott bányászok. Sok-sok keserűséget nyeltek le kenyér helyett, míg felvetődött bennük az a gondolat: Pestre kellene felmenni, hátha ott megáll gat ják őket;.; A szakszervezet azonnal kézbe is vette a dolgot; Elhatározták, hogy a nógrádi szénmedence bányászai Pestre mennek a népjóléti miniszterhez. hogy biztosítsák legalább a puszta megélhetést, hogy elegendő legyen a családnak a kenyér. Szervezkedni kezdtek. A szakszervezeti bizalmiak sorra járták a bányákban a csapatvezetőket, hogy valamennyi bányász időben értesüljön a közös elhatározásról. Tudott már a megmozdulásról az egész környék: Lit- ke, Karancskeszi, Etes, Boesárlapújtő, Zagyva- pálfalva, Salgótarján, Baglyasalja bányászai. A többiek meg útközben csatlakoztak volna a menethez. Nehéz munkájuk volt, mert a csendőrség árgus szemekkel vigyázott a völgyekkel körülölelt kis bányásztelep rendjére. Valamivel szebb volt az április, mint most azon a regigeien, amikor az első kis csoport a bányairoda előtti térre érkezett. Itt volt a gyülekező. Ügy hat óra körül járhatott az idő, amikor egyszerre megmozdult az etesi hegyoldal. Jöttek a szécsényi vonalról, Karancskeszi, Lit ke felől. De ki tudná elsorolni, még honnan. Hatalmas, fekete tömeg tűnt elő a falu felől is. Kopogtak a kövön a bányászbakancsok. Sokan hitelbe vettek kenyeret, avas szalonnát, hogy legyen valami harapni való az úton« Makóné is hátára vette a hátizsákot s elindultak. Az úton egy asszony jött velük szemben, megállította őket. ■— Hová mentek már megint? — kérdezte. — Ahová a többiek — felelte kurtán;.: — Pestre.: s Az asszony azonban nem hagyta annyiban a dolgot: — Oda csak az emberek mennek, minek mész te is? ■— Nekem ott a helyem, ahol az embernek ü— s megindult az ura után. A tér egyszerre megtelt emberekkel. Rendezték a sorokat, megindult a menet. Elől mentek a szakszervezeti vezetők, s utánuk végeláthatatlan sorokban az elkeseredett, szürke tömeg. A bányakaszinóhoz értek, mikor a mindenről jól értesült csendőrök sorfala állta útjukat. A tömeg felmorajlott. A csendőrök látva, hogy szépszerével úgysem tudnak hatni az emberekre, „megengedték“, hogy a városban gyűlést tartsanak, de onnan aztán ne tovább! Kinn a tarjám úton, a paptagnál volt a találkozó a salgótarjáni és a zagyvapálfalvi bányászokkal, s innen aztán irány Budapest. Mi lesz itt, ha a nép mégis eljut Pestre? — kaptak észbe a város urai. Gyorsan erősítést a csendőrségnek. A szemben levő hegyen géppuskát állítottak fel. de egyelőre megpróbálták békés úton elintézni a dolgot. Megjelent Csóka Vendel, a bányászszövetség titkára. aki később „politikamentes” gazdasági szervezettel megbontva a munkások egységét, becsapta, kijátszotta őket. Tudták a város urai, kit használjanak szócsövüknek. *— Emberek! — kezdte a beszédet Csóka. — Vigyük követelésünket az igazgatóság elé. S ha ott nem hallgatnak meg, akkor menjünk Budapestre. Én magam viszem az élen a piros zászlót.;; S a csel sikerűik A munkában megfáradt emberek, kiöregedett bányászok, asszonyok, meginogtak. Kevés az élelem, nem bírják ki a hosszú utat. s ki tudja, mi vár rájuk az út végén? Itt meg hátha igazat beszélt Csóka. Választottak egy 18 tagú küldöttséget, melynek a feladata az volt, hogy a népjóléti miniszternek mondják el a salgótarjáni bányászok panaszait és követelését. S a tömeg szétoszlott:.. A küldöttség pedig feljutott Pestre. Bokáig süppedték a perzsaszőnyegekben. De a nemzet „atyjai” nem tudták enyhíteni a munkások nyomorát, hiszen „nem állt módjukban”. Maradt minden a régiben. A bányásznak újra éhbérért kellett dolgoznia, a bányászasszonyok újra meggörnyedtek a sok gondtól, s korán megöregedtek, a gyerekek meg újra arról álmodtak. hogy egyszer majd jól lakhatnak.:. így végződött ez a sokat ígérő felvonulás. Régi történet, sokan talán nem is emlékeznek rá. Én magam is öreg bányászoktól, bányászasszonyoktól tudtam meg Baglyasalján. Vincze Istvánné A Szakszervezetek Oiszágos Tanácsának országos bizalmi-tanácskozása előtt Megérkezett Salgótarjánba j a nógrádi szénmedence újítási j vándorkiállítása j j A szakszervezetek ereje, A Nógrádi Szánbányászatit ** munkájuk eredményesTröszt bányászai március 20-Zsége attól függ, hogy milyen tói április 20-ig újítási hóna-; mély gyökerei vannak a moz- pot tartottak. Ennek keretében Z galomnak a dolgozók között, újítási vándorkiállítást rendez- J mennyire érzik magukénak a tek, amelyet Mátranovák és Nagybátony után szombaton* lom ügyeit. A mi szakszerve már az utolsó állomáshelyen, | zeti mozgalmunkra is érvényes Salgótarjánban nyitottak meg. j Lenin elvtársnak az a tanítá- Eddigi útján mintegy három- J sa, hogy a tömegekkel, a munezer bányász tekintette meg a ♦ kásokfcal és az összes dolgozók meri feladatát, noha annak bemutatót, a száz^ dorogi, tata-1 hatalmas többségével való szó- megoldására választották meg; bányai és nógrádi újítást. Kü- »ros kapcsolat a szakszerveze- «Szakszprvpzpti nwoalmunk- lönösen sokan érdeklődtek az f tek bármiféle tevékenységé- ?Srotafokofa bSKk áttekercselt motorok kiszárítá-1 nek legfontosabb, alapvető fel K karokat K ° sát végző infravörös szárítóbe- * tétele. Legtöbb üzemünkben, hivatalunkban elhanyagolják az üzemi bizottságok a bizalmi értekezleteket, nem tájékoztatják a_ bizalmiakat a megjelent ha„ , , , tározatokról, a szakszervezeti ijszervezett munkások a mozgaál,™ itow.it A mi szakszerbe- moZ®alom elütt all° ^fontosabb feladatokról. így azután nem is lehet csodálkozni rajta. hogy sok bizalmi nem isSzakszervezeteink rendezés, a sínkoronából ké szült fúrószár és a vidiafejmentő készülék iránt. A kiüli*-? műhe]y> a munkahely: a ías sok uj ötletet is adott a | szakszervezeti alapszervezet. banyaszoknak es ennek koszon-1 Lényegében itt valósulnak heto az nyitási hónap varako-imeg azak a feladatok. ame- záson felük sikere Ez idő | lyek pártlmk politikájának alatt a tröszthöz 213 újítás er-. végrehajtásából a szakszerve- kezett,' ezeknek várható mozgalomra hárulnak. gazdasági eredmenye mégha- j Ezért húzta aiá igen nyomaté- ladja. az egymillió forintot. | kosán a magyar szakszervezej tek XVIII. kongresszusa, hogy Ä , , i , ,f . |„a Szakszervezetek Országos PartOKtataS nirsi | Tanácsának és a szakszervezer ? leknek minden erejüket az konareízusa “yagS ta**l | Jeniekben, hivatalokban in- mányozásánál a balassagyarmati t íiezmenyekben, a kereskede elhanyagolása, s ezen a helytelen módszeren feltétlenül vál- tömeg- toztatni kell. Éppen ezért fokapcsolatának alapja az üzem, gadta Nógrád megye mintegy Terményfoí-qaimi vállalat doltjo--lemben folyó szakszervezeti zóinak példája. A dolgozók: na; J munka támogatására és fellengyobb r©sze tanul, a lequ többi J kell össynontnsítani ” szemináriumi foglalkozáson is 40 Z miesere Keli Összpontosítani. fö vett részt. Dicséretet érdemel } Ha igaz az — márpedig igaz Benyovícs Ilona DISZ-titikár, Szai-J ■ szakszervezeti mondón Éva, Kaszner, Botos, Nánási ♦ , nogy a szakszeivezeti mun és Sólyom elvtársak, akik szór-- ka végső fokon az. üzemekben galmasan készültek a szemmé- ♦ dől el, úgy az is igaz, hogy a riumra. A megfelelő létszám mel> szakszervezeti munka sikere lett még arra kell törekedniük, } . , / f hogy nagyobb legyen az aktivi-1 jelentős mértékben a szakszer- tás. | vezeti csoportok életétől, tevé- . . , J kenységétől függ, hiszen ezek A foalassaqyarmati kórházban ♦ különböző indokra való hívatko. íreven ismerik meg legjobban zással a legutóbb nem tartották ♦ a szakszervezetek vezetői a meg -a szemináriumot. Megje-$ munkások véleményét, igé?h^nd<^Vfndok'ok°nem12e^oQad^ j ^ gondoskodhatnak hatók arra, hogy a szeminárium $ minden egyes dolgozo proble- eimaradion. ' ; májának megoldásáról. EzekI bői a csoportokból indul el és elm aradion. Két hír a herertcsényi Zó ja Tsz-bői I bontakozik ki a szocialista I munkaverseny, itt születnek faz újítások, új munkamódsze- ♦ rek. ezeken a csoportokon áll, Saját erőből 250 férőhelyes | vagy bukik a tervek teljesííá- juh hodály tatarozásál fejez-1 se. A szakszervezeti csoportok- ték be az elmúlt napokban a | ban ismerkednek meg a dol- herencsényi Zója Tsz tagjai. | gőzök a gazdasági, termelési T-'/rei eevidőhen véeeztek eev 1 ügyek intézésének alapfogalmaival, s itt nevelődnek az új Ezzel egyidöben végeztek egy sertésfiaztató építésével is; * Nagy gondot fordít a heren-í káderek is. Világos tehát, hogy a szakcsényi tsz a fák ápolására és í szervezeti csoportok alkotják a fásításra. Az elmúlt hét utol- |a legalkalmasabb formát a tőc X 1 -A4- r\ 4/1KK m I rv4 1 A - i • r * r só két napján több mint 10 000 , fekete fenyőcsemetét ültettek I el. Nyolc hold gyümölcsösük- J ben pedig elvégezték a fák tisztogatását; Wr™nv**™™r™rirr*rri**^rYtt***mnnxxxicoac*XlcaaOoaXXOOO(XXOOCaOOtXXXXXXXXXXXXm Oh jf ütés — olaj néíkü^ avagy egy elhamarkodott beruházás hogy a fogyasztók ne találj amegek erejének megszervezésére. A mi szakszervezeti moz- | galmunk azonban mégsem | használja ki azokat a lehető- * ségeket, amelyeket a szakszervezeti csoportok nyújtanak a tömegek közötti munkában. Még igen gyakran előfordul megyénkben, hogy az üzemi A takarékosság szép dolog, s ami még fontosabb: hasznos: Már amikor ... Néha bizony előfordul, hogy „nem mind arany, ami fénylik”, nem minden takarékoskodás, amit annak mondanak. Máskor meg a legjobb szándékot is elhomályosítja valamilyen szépséghiba. Arról a takarékossági intézkedésről, amelyről az alábbiakban szó lesz, döntse el maga az olvasó, mennyit ér. * Köztudomású, hogy az olajfűtéses kemencék üzemeltetése gazdaságosabb, mint a szén- Ví-gy fatüzelésűeké. Nyilván ezért rendelkezett úgy még tavaly az Élelmiszeripari Minisztérium, hogy az ország ösz- szes pékkemencéit olajtüzelésre kell átalakítani, még itt Nógrád megyében is, ahol közel van a szén. Dicséretes és szokatlan sietséggel indult meg megyénkben a rendelkezés végrehajtása. A salgótarjáni kenyérgyárban már ez év első hónapjában mind a kilenc kemencéhez felszerelték az olajfűtő berendezést, 93 000 forintos költséggel. A dolgozók kíváncsian várták a próbaüzemeltetést, hogy lássák, mennyit lehet megtakarítani ezekkel a zömök tartályokkal. amelyek kissé megnehezítik munkájukat — a pékek könyöke ugyanis gyakran beleütődik a berendezés kiálló alkatrészeibe —, de üsse kő, ezt Igazán el lehet viselni, ha valóban jó és gazdaságos az olajfűtés, s legalább nem kell szenet lapátolni... A próbafűtésre azonban nem került sor, mert tel ek- múltak a napok, hetek, de olaj nem jött. sem próbafűtésre, sem rendszeres tüzelésre. Helyette jöttek olyan hírek, hogy olajra sokáig ne is számítsanak. „Dehát akkor miért kellett ezt a berendezést olyan sürgősen felszerelni?” — kérdezgették a sok nekiütődéstől sajgó könyöküket tapogatva a pékek, egyre türelmetlenebbül. Végül is Szalontai István, a Sütőipari Vállalat igazgatója, megsokallotta a dolgot. Személyesen ment olajat kérni a minisztériumhoz, ahol olajat ugyan nem adtak, de megnyugtatták, hogy „napirenden tartják a kérdést“. Mivel ezután sem történt semmi, egy nak minduntalan mogyorónyi j bizottságok és a területi bizott*- sódarabokat a kenyérben ;.: | ságok a szakszervezeti csopor- Fedél alá kellene juttatni a | tok kihagyásával akarják vé- vállalat hat gépkocsiját, amely j gezni munkájukat, megfeledjobb híján a szabadban álló-1 kezve arról, hogy a választámásozik... Tisztességes, emberhez méltó fürdőt kellene biztosítani a dolgozóknak... sok során a szakszervezeti csoportok többezer bizalmit választottak meg azzal a célidő múltán, március 3-án. Sza- sem tudják, jó-e egyáltalán, lontai elvtárs immár levélben fordult a minisztérium Sütő- és Tésztaipari Igazgatóságához. Megírta, hogy a berendezés — amelyet még ki sem próbálhattak —, lassan tönkremegy a gőzben, ha nem használják. „Küldjenek hát olajat” korra várható, arról hallgat a levél, ellenben utasítja az igazgatót arra, hogy „a kísérletek teljes befejezéséig a berendezés bármely részének megváltoztatásától tartózkodjon”. Egyben közli az osztályvezető azt is, hogy a kenyérgyár levelét el nem juttatható levélben ar-1 kavédelemmel, társadalombiz,íthnHa a ra merészeltek célozgatni, | tosítással, kulturális feladatokhogy némi körültekintéssel ta-|kal kapcsolatos tevékenységet. Ián lehetett volna olyanhelyet} találni annak a 93 ezer forintnak, ahol a beruházás eredménye hamarabb mutatkozna, mint az olajfűtőberendezésnél, amelynek sorsa felől erősen aggódnak. Talán nem aggódnának nem továbbíthatja, mivel „a vállalat a minisztériummal közvetlenül nem levelezhet”. Eddig a válasz. Azóta ismét eltelt egy hónap, s a helyzet ma is változatlan: a 93 ezer forintot sürgősen elköltötték a berendezésre, amelyről azt így hát alighanem igazuk van | lal, hogy a csoportokon belül a kenyérgyáriaknak, akik a|5k szervezzék, irányítsák mind minisztériumhoz közvetlenül i a tömegmunkát, mind a mun3000—3200 szakszervezeti bizalmija nagy megelégedéssel a SZOT Titkárságának határozattervezetét, amelyet a Népszavában tettek közzé. Ez a tervezet részletesen ismerteti a szakszervezeti csoport felépítését és hatáskörét, tisztázza a bizalmik feladatait, meghatározza a szakszervezeti csoportokban megválasztott tár- sadalombiztositási küldöttek és társadalmi munkavédelmi felügyelők teendőit: Rögzíti azt is, hogyan kell irányíta- niok az üzemi bizottságoknak és a műhelybizottságoknak a szakszervezeti csoportok munkáját. Ezt a fontos határozattervezetet, amely alapul szolgálhat a szakszervezeti munka megjavításához, most tárgyalják meg megyénk üzemeiben, hivatalaiban a bizalmi csoportok. Több helyütt —• igen helyesen — összbizalmi tanácskozást hívtak össze, hogy ezen tárgyalják meg és egészítsék ki javaslatokkal a tervezetet; A bányász szakszervezet például az üzemi tanácskozásokon felül április 22-én mintegy 100 bizalmi részére tartott ilyen értekezletet. Az eddigi tanácskozásokon máris sok értékes javaslat hangzott el a szakszervezeti csoportok munkájának megjavítására, ezeket érdemes felhasználniok üzemi bizottságainknak, területi bizottságainknak. Megválasztották azokat a küldötteket is, akik : április 29—30-i országos bizalmi tanácskozásán Nógrád megyét képviselik. A küldöttek megtiszteltetésnek veszik küldetésüket, s méltó módon készülnek arra. Mi azt kérjük a küldöttként megválasztott bizalmi elvtársaktól, hogy hozzászólásaikkal segítsék az országos tanácskozás munkáját* Mondják el, hogy Nógrád megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben milyen kérdések foglalkoztatják a dolgozókat, közöljék a határozattervezetre vonatkozó észrevételeiket, javaslataikat: |7 zzel járulhatnak hozzá, ^ hogy ez a tanácskozás kiindulópontja legyen szak- szervezeti mozgalmunk további erőteljes fejlődésének. Baksa Sándor a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke kihasználatlanul áll s lassan rozsdásodni kezd, a miniszté- anr|yira, ha nem állna előttük rium viszont „napirenden tartja a kérdést“. Ha már a kenyérgyár segélykiáltásai „közvetlenül” nem juthatnak a legilletékesebb fülekbe, kéretlenül ugyan, de sürgette. A levelet, amint az hadd szóljunk mi egy-két szót szokásos, láttamozás és továbbítás végett először a Nógrád megyei Tanács VB Élelmiszer- ipari Osztályához küldte, ahonnét „már” nem egészen egy hónap múlva, március 28-án válaszoltak is. Válaszoltak ám, de mit? Ezt: „Az olajtüzelőberendezéssel ehhez a hosszúra nyúlt, nem is napi, mint inkább több hónapi rendhez: Valószínű, hogy mindenki kacagna azon az emberen, aki előbb a zakóját öltené magára, s arra húzná az ingé . Nos, a minisztérium valami hasonlót tett: felszereltette a berendekapcsolatban Igazgatóságunk zést, még mielőtt a körlevélben folyó hó 22-én kelt 407 451—< 1956. számú körlevele alapján az alábbiakat közlöm: az Igazgatóság egyelőre csak 5 különböző üzemegységben végeztet az újrendszerű olajtüzelőberendezések üzemeltetésével kapcsolatosan kísérleteket, ame. lyek eredményétől függően a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium fog a további olajmennyiség biztosításáról gondoskodni." Hogy ez a gondoskodás miemlített kísérletek eredménye ismeretes lenne, mielőtt olajról tudna gondoskodni. És ugyan miért kellett az öltözködést a zakóval, a beruházást az egyelőre olajnélküli olajtüzelőberendezéssel kezdeni, amikor az öreg. minden ízében avult kenyérgyárban annvi, de annyi sürgős és fontos beruházni való lenne? Hogy csak néhányat említsünk: tizembe kellene helyezni végre a sóoldó készüléket, egy példa. De áll! 1953-ban ugyanis kapott már ilyen berendezést a gyár, mintegy 50 ezer forintos beruházással. Olajhiány miatt azt sem használhatták, ezért tönkrerozsdásodott, s alkatrészeit éppen akkor kellett elkótyavetyélni a MÉH-nek. amikor az új berendezést kezdték szerelni. A történelem néha kísértetiesen ismétli önmagát, félő, hogy ha sokáig tartják napirenden a kérdést, a 93 ezer forint is elmegy az 50 ezer után, a „gazdaságosabb tüzelés” nevében, még mielőtt a gazdaságosabb tüzelés egy fillér megtakarítást is hozott volna. Az igazság kedvéért állapítsuk meg mégegyszer: az olajtüzelés valóban gazdaságosabb a szénfűtésnél. Ha következetesen alkalmazzák, fa- és szénmegtakarítást, aranyat jelent az országnak. De olajfűtőberendezés olaj nélkül — fabatkát sem ér, még ha a legszebb takarékossági szándék vezette is a beruházókat. Miklós Dezső Teljesítették tavaszi tervüket megyénk gépállomásai (Tudósítónktól.) Április 10-től 20-ig terjedő időszakban gépállomásaink traktorvezetői és brigádvezetői fokozott munkalendülettel biztosították a megye tavaszi tervének teljesítését. Gépállomásaink tavaszi tervüket 104,1 százalékra teljesítették. A tavaszi terv részleteiben még nincs teljesítve, azonban ennek teljesítésére május 1-ig minden lehetőség megvan, mert a talajmunka tervet 78,7, a tavaszi szántást 118, a vetést 92,4 százalékra teljesítették. gezte el a vetést. Vagyis naponta 13 hold teljesítményt ért el. A kukorica négyzetes vetése mellett a talajmunkákban is hétről hétre emelkedik azoknak a traktorvezetőknek a száma, akik napi műszaknorma tervüket 150—200 százalékra teljesítik. Traktorosaink a napi tervek túlteljesítésével, készülnek május 1-e megünneplésére. Április 20-ig 132 traktorvezető telGépállomásaink munkájában Jesitette tavaszi tervét, a legfontosabb most a kukorica A következő napokban fo- négyzetes vetése. Eddig 228 kozni kell a munkát a lemara- holdon került a földbe a kuko- gépállomásokon, mint pél- rica, a tolmácsin 90, az erdő- úául Szécsényben, ahol a talaj kürtin 100, az érsekvadkertin munkatervet csak 48,1 száza- 30, a szécsényi gépállomáson lékra teljesítették. Gépállomá- 8 kh-n. A végzett vetések mi- mainknak nagyobb súlyt keli nőségileg megfelelnek a követelményeknek. Jó elismeréssel beszélnek a gép munkájáról a fektetni a nyári gépek, így a cséplőgépek kijavítására. Men gyei viszonylatban gépállomátermelőszövetkezetek tagjai. A saink 34 darab cséplőgép javításával adósak. A legtöbb adóssága pontosan a termelésben élenjáró erdőkürti gépállomásnak van. négyzetes kukoricavetés munkájában a legjobb eredményt Pavkó Mihály, az erdőkürti gépállomás traktorosa érte el, aki öt nap alatt 63 holdon véSchrodt Ernő
