Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)
1956-04-04 / 27. szám
» 1956. április 4. SZABAD A'OGItAD A csehszlovák ipar újdonságai A nové-mestói Gépesítési és Automatizálási Kísérleti Intézet munkatársai ultrahanggal működő fúrógépet szerkesztettek, amely könnyűszerrel megmunkálja a legkeményebb ásványokat, kerámiai anyagokat és ötvözeteket is. Használata növeli a munka termelékenységét. A geológiai kutatáshoz szükséges fúrótornyokat nemrégen még külföldön szerezte be Csehszlovákia. Ma már a közeljövőben exportra is gyártott OF—600 gördülő rotációs fúróberendezés segíti az olaj- és szénbányaipari kutatásokat. a nem lenne annyira tragikus és megdöbbentő az eset, a hír lehetne néhány soros is: Etes községben március 31-én a délutáni órákban fel nem robbant aknát találtaik a gyermekek. Játék közben az akna felrobbant és öt gyermeket megölt... Hogyan is történhetett hát? Szelíd lejtésű hegyoldalban fekszik az öregetesi temető, nem sok sír van benne; én is csak onnan ismerem, hogy egy bátyám fekszik ott. Kerítése már régen nincs, kisebb-na- gyobb vízmosások, keresztezik. A karcsú akácfák még lombtalanok, de a barátságos tavaszi nap már kicsalogatta rejtőkéből a gyönge kis ibolyát. .Valamikor, 1944 telén a máskor csendes temető aknavető dohogásától lehetett hangos, a halottak békés birodalmából kísérelték meg kétség- beesett igyekezettel feltartani szürkéskék ruhás germán hadfiak legalább ideig-óráig a szovjet haderők előnyomulását. S mint annyi helyről már, innen is sietve vonultak visz- sza. És itt a temetőben a horpadt régi sírok Ifcözöít tíz tavasz alkalmával bújt már ki szelíd élniakarássai a földből a szerény ibolya. Tíz éven át lapult meg itt álndk fenyegetően egy furcsa, rozsdás, vaskos formájú vasdarab is, senki által fel nem fedezve. Várta a tizenegyedik tavaszt. Ezen a ragyogóan szép, de szomorúemlékű szombat délutánon fürge lábú gyermekek tévedtek a sírak közé, ibolyát keresve. Ráakadtak a hideg, komor vasdarabra is.,. Talán pajíkosabbák. meggondo- latlanabbak voltak a többinél és kíváncsiabbdk is. Ezt meg kell nézni, mi lehet. Hazavitték a faluba, megszokott játszóhelyükre és kíváncsian guggolták körül. Játszottak vele, mitsem sejtve, egyesek szerint tüzet is gyújtottak volna alá. Sírkő Ciliké éppen szét akarta őket kergetni a furcsa vasdarab mellől... Sajnos, a kergetéssel elkésett. • A szombat délután Élesen is az ünnepvárás, a húsvétra készülődés boldog izgalmai között telt el, mint annyi más faluban szerte az országban, özvegy Gregusné is készült az ünnepre. Három gyermeke, a 8 éves Jutka meg Jancsi — egyébként ikrek — meg a 11 éves Jóska éppúgy várták a friss kalácsot, mint Zsidaiék- nál a 9 éves Jóska. Sirkó Ciliké pedig nagylánynak számított már, 16 éves volt. Bátyját várta haza, aki az Alföldön katona. Szépen kitakarított, újra kivasalta bátyja legszebb ingeit és még arra is jutott ideje, hogy szép színesre pingálja a húsvéti tojásokat, legyen mit adni a hétfői locsolóknak. Gregusné — aki postai kézbesítő a faluban — mindennapi hivatalos munkáját végezte. leveleket, lapókat hordott szét éppen, amikor úgy negyedöt, félöt tájban egy hatalmas dörrenést hallott, de akkor még nem gondolhatta, hogy három gyermekét veszítette el abban a pillanatban. A robbanás után azonban futótűzként terjedt el a szomorú hír a faluban: négy gyermek meghalt, az ötödiket a mentő vitte el.. i ;.. Sajnos, Cilikét sem lehetett megmenteni. Vasárnap reggel láttam a színhelyet. A hatósági szemle azon nyomban megtörtént, s most feketekendős nénike igyekszik eltüntetni a szomorú nyomókat. Szerte a falakon, ablaküvegeken szilánknyo- mok, vémyomok. A robbanás helyén az udvaron nehezen kap lángra a meggyújtott szemétcsomó. A pislákoló tűzben ott görbül Jutka elárvult szandálja, mellette rongyosra tépett kabátka füstöl. Két kis kecskegida bámul ránk fénylő kíváncsi szemeikkel. Tegnap a robbanás alkalmával szintén itt voltaik, talán három méternyire a színhelytől, lehet, hogy épp ilyen kíváncsian nézték a gyermekeket is... Nekik semmi bajuk nem történt, az akna felfelé szórta repeszdamb- jait. ... Elnézem a Gregus gyermekék fényképeit. Édesanyjuk. régi ismerősöm mutatja őket. A kép jobboldalán Pubi- Jósika, ajkán pajkos mosoly, balszélen Jancsi kicsit megille- tödötten mosolyog. Középen Jutka, komolyan, okosan, mint egy kismama, anyjának kedvence ... Nézem az anyjukat, ezt az egy nap alatt tíz évet öregedett fiatal-öregasszonyt, aki szívszorító igyekezettel próbál erős lenni. Nem merek a kétségbeesetten riadt szemébe nézni, suta motyogás lenne itt minden vigasztaló szó, nehéz itt szavakat találni. A gyerekek elmenték örökre, itt hagyták őt s neki csak ez a kép maradt meg szívfájdítóan szomorú emlékként. A konyhaszekrényen tányérkán sütemények, sonka, tojá- soí/c húsvétra a gyermekeknek ... érintetlenül. Nem merők mégegyszer odanézni, nehogy a mama észrevegye. Szomorú dolog, de tény, hogy a gyermekek végigvihettek a falun egy aknát, talán felnőttekkel is találkoztak, nyílt udvaron játszottak vele és nem akadt senki, aki figyelmeztette volna őket. Most nyüzsög a falu, felpiszkált hangyabolyhoz hasonlít. Mindenki a szerencsétlenségről beszél, a szemekben ott riadozik a még el nem csillapodott ijedtség, a sajnálkozás, s az alig titkolt irtózat. Rokonok és ismerősök, szomszédok és ismeretlenék mormolják el megilletődötten részvétnyilvánításukat. Látni rajtuk, hogy az örökre eltemetettnek hitt háború dermesztő szele fagyasztotta arcukra az ünnepi mosolyt.. -. Igen, a háború visszajár 'kísérteni, ha elfelejtett akna formájában is és fiatal életeket oroz alattomosan. Ö, az a háború, az a háború! ... De sokan rhondják még ezt el Etesen ezekben a napokban! tényeken, sajnos nem lehet változtatni. Az etesi eset azonban intő jel kell hogy legyen a jövőre vonatkozólag: nem lehet eleget és elég sókat foglalkozni a gyermékékkel, rengeteg tennivaló akad még itt. Sok. sok szülő még mindig ott tart, hogy a doktorbácsival meg netán a rendőrbácsival ijesztgeti gyermekét, ahelyett, hogy a néha vadul száguldó motorkerékpároktól, autóktól s jelen esetben ismeretlen, alattomosan meglapuló, halált hozó talált tárgyúktól óvnák óikét. Habonyi Zoltán A SZERKESZTŐSÉG ELINTÉZTE „Még 1955. januárjában kifizettem kis földem után a biztosítási díjat. Ennek ellenére már harmadszor* kaptam idézést, felszólítást, hogy fizessem meg. Legutóbb is Uó- zsáné aláírással kaptam idézést a járástól, hogy jelenjek meg a községi tanácsnál a biztosítási díj ügyében. Voltunk ott vagy húszán, de a biztosítótól nem jött senki” — így szólt Kajsza Vilmos szi- laspogonyi olvasónk levele, amelyben kérte; járjunk közbe, hogy ne zaklassák őt és a többi dolgozókat, amikor már eleget tettek kötelezettségüknek. Az Állami Biztosító járási fiókjánál a bírálat nyomán megállapították, hogy valóban mulasztás történt. Kajsza Vilmos befizette a biztosítási díjat, de a beküldött változás nem volt keresztül vezetve, ezért küldtek neki felszólítást, holott tartozása nincs. A bírálat segített a hiba kijavításában. VENNI, ELADNI, CSERÉLNI AKAR? HIRDESSEN A f l SZABADI GRM)B" EGY TRAGÉDIA - ÉS TANULSÁGAI A brnól J. Sverma üzem kísérleti osztálya az eddiginél egyharmaddal könnyebb és 7 százalékkal kisebb fűtőanyag- - szükségletű diesel-motort tervezett. Képünkön: kipróbálják az ; új gépet, í '«CtlHHMttMtlHttHHtHIMMMHtHtlMtMHHHtHMMHtMHMMttlMtlMMty Szovjetunió ajándéka Burmának A: I: Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnök- helyettese és U Nu, a Burmái Unió miniszterelnöke Ran- gunban április elsején közös nyilatkozatot irt alá. A közös nyilatkozat megállapítja, hogy mindkét ország I közvéleményében nagy megelégedést keltett az a közlemény, amely szerint a szovjet kormány javaslata alapján Rangunban a Szovjetunió erőivel és eszközeivel — a Burmái Unió népének szóló ajándékként — felépítenek és berendeznek egy technológiai intézetet Ezzel kapcsolatban és a két ország kormányai közötti kapcsolatok további elmélyítése érdekében a Szovjetunió kormánya pótlólagosan, javasolta, hogy a burmai népnek szóló ajándékként a Szovjetunió erőivel és eszközeivel Rangúdban felépít és berendez egy kórházat, egy színházat és egy kulturális-sport-kombinátot. HUSVET KEDDJÉN... ^®^®®®®®®ooooooooooooooooooooooooooocoooooooooooooooooooooooooooooooooocodooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooogcxx30oooooocx30oooooooooooo(" anyjától lesi el a kötés, horgolás és a varrás tudományát. Tizenegyedik születésnapját ünnepelte Puskás Ildikó. Szülei és testvérei ajándékai mellé hadd küldjük el mi is —• kissé megkésve — jókívánságainkat Ildikónak, s valameny- nyi hasonló korú pajtásának. Kívánjuk, ha megnőnek, váltsák valóra azokat a terveket, melyéket már magukban számtalanszor elképzeltek. S tanuljanak úgy, hogy szüleik és tanítóik ne csalatkozzanak bennük. SZÜLETÉSNAP Tavasz volt, rügyfakasztó, virágboníó tavasz... 1945. április 3-át mutatott a naptár, amikor Puskáséknál felsírt a második gyerek: Ildikó ... Másnap meg szovjet katonák adták hírül a világnak: Magyarország felszabadult. Még pár hónapja, az óvóhelyen szorongott az egész Lip- tai-sor. Alig várták, hogy vége legyen ennek az örökös rettegésnek, a repülőgépek zajának, a robbanásnak, a pxiska- ropogásnak, s végre kijöhessenek a föld alól, a szabad ég alá. Puskás néni, a 4 éves Ali- Icával ott üldögélt, várakozott, reménykedett a sötétben, hogy egyszer majd csak elmúlik minden.. -. Míg végre — 1944 decemberében, — egy katona jelent meg az óvóhely bejáratánál. — Haza mehet már mindenki — adta hírül vidáman, s látva, a meglepődött, aggodalmas arcokat, még hozzátette: — Sertkinek sem történik baja. A szovjet hadsereg katonáinak eredményes harca nyomán a németek kitakarodtak Salgótarjánból. A város felszabadult. •k Tizenegyszer jött el azóta a tavasz. Felépült háborús sebeiből az ország, városunk is kiheverte a háború okozta 'károkat. Épül-szépül Salgótarján. Gyárkémények felszálló füstje, száguldó gépkocsik, igyekvő emberek adják hírül, hogy városunk él a kapott szabadsággal. Megnőtt a kis Puskás Ildikó is. A Sztáhanov úti Általános Iskola V. osztályos tanulója. Igaz, félévi tanulmányi eredménye nem a legjobb volt. Közepes tanuló, de igyekszik nagyon. — Magyarból és oroszból állok gyengén — magyarázza. — De az év végére nagyon szeretnék javítani rajta. Délutánonként, a tanulószobán tanul. Kiss Edit segítségével mindig elkészül másnapra. — Amióta együtt tanulunk, sokkal jobban megy minden. Oroszból már 4-esre feleltem — dicsekszik boldogan. — De magyarból is kijavítja osztályzatát ígérte, s Puskás Ildikó nem olyan kislány, ki ne tartaná be szavát. Bizony a nap már késő délutánba nyúlik, amikor Ildikó hazaér a tanulószobáról. Édesanyja is dolgozik, s így el 'kell a segítség otthon. Ildikó szívesen segít a házi munkában. S ha már rend van az új lakásban — mert nem is olyan régen költöztek bele — édesKEPREJTVENY IS 'TíéÉi °-fi Ah A múlt heti képrejtvényünk helyes meqfe tése; Kazal László és Bartók Béla, VITA A FALIÚJSÁGRÓL Minél több rajzot a faliújságra! Ha folyóiratokból kiollózott cikkeket, vagy sűrűn írt, terjedelmes írásokat helyezünk el a faliújságon, azt bizonyára kevesen fogják elolvasni. Legtöbbször az ilyen cikket valamilyen lapból másolják a pajtások, vagy pedig több órát igénylő munkával készítik el. Milyen legyen hát a jó faliújság? Minél több rajz jelenjen meg. Természetesen nem művészileg tökéletes rajzokra gondolok. Néhány perc alatt is elkészíthetők ügyes és ötletes karikatúrák, melyek telve vannak humorral, szatírával. A rajz mindig magára vonja az olvasó figyelmét, különösen akkor, ha az humoros is. A cikkek az osztály és az iskola életét tükrözzék. Fölösleges hírt adni a világ eseményeiről, hiszen ez a Pajtás újság feladata. Esetleges viták lebonyolítására is alkalmat adhat egy faliújság. A cikkek legyenek rövidek és önállóság mutatkozzon meg soraikban. A faliújság-felelőst és a szerkesztő bizottság tagjait ötletes, találékony és főleg jó rajzoló pajtásokból kell összeválogatni. Kezdetben csak a szerkesztő bizottságnak a cikkei jelenjenek meg. Ha a szerkesztő bizottság jól dolgozik, akkor a pajtások nemcsak olvasni fogják a cikkeket, hanem ők is szívesen rajzolnak, vagy írnak a faliújságra. Nagy Zoltán Balassagyarmat Pajtások, az április 11 -ér» megjelenő számunkban befejezzük a vitát a faliújságról.
