Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)
1956-03-21 / 23. szám
ViCag proletárjai EGYESÜLJETEK! SZOBÁD Pl AZ MDP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 23. SZÄM. ÄRA: 50 FILLÉR 1956. MÁRCIUS 21. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács felhívása az árvízkárosultak megsegítésére Közel két hét óta tart a küzdelem a megáradt Dunával. A honvédségnek, a belügyi szerveknek, a Duna partjai lakóinak, a közlekedés, az építőipar dolgozóinak erőfeszítése, a hatalmas anyagi és gépi erők bevetése ellenére a minden eddig ismert szintet felülmúló jeges ár a Duna déli szakaszán egyes helyeken áttörte a megerősített gátakat és községeket, szántóföldeket öntött el — súlyos károkat okozott. Az egész ország egy ütt . érez az árvízsújtotta lakossággal. A párt és a kormány a dunai árvíz megfékezésére további erőfeszítéseket tett. A Központi Vezetőség javaslatára a Minisztertanács az eddigi rfagy anyagi erőfeszítések mellett 25 millió forint gyorssegélyt utalt ki a természeti csapás által sújtott lakosság megsegítésére. Az üzemek, gyárak, intézmények dolgozói forintjaikkal, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodók természetbeni adományaikkal, önként siettek az árvízkárosultak megsegítésére. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács a dolgozók kezdeményezésére megindult gyűjtés eredményessége érdekében felhívással fordul az ország népéhez és kéri, hogy mindenki erejéhez mérten nyújtson segítséget az árvízkárosultak sebeinek enyhítéséhez, a természeti csapással sújtott terület életének (helyreállításához. A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Bányászaink az árvízkárosultakért A nógrádi szénmedepce bányászai hétfőn műszakváltáskor beszélték meg pártunk Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak az árvízkárosultak megsegítéséről szóló felhívását. A Szénbányászati Tröszt székházának dolgozói e havi jövedelmük 3 százalékával enyhítenek a bajbajutottak gondjain. A nagy- bátonyi Szolgáltató Vállalat műhelyének dolgozói keresetük öt százalékát ajánlották fel. A’z eddigi felajánlások szerint a bányászok több mint másfélmillió forintot küldenek az árvízkárosultaknak. A salgótarjáni 1203-as honvéd alakulat katonái nem vehettek részt a gátvédők munkájában, de áldozatkészségüknek mégis szép példáját adták: egyöntetűen határozták el, hogy márciusi jövedelmük tíz százalékát juttatják el a természeti csapással sújtott lakosságnak. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói az átvízkárosultak megsegítéséért A pusztító dunai árvízről érkező hírek hallatára a Salgótarjáni Üveggyárban is mozgalom indult az árvízkárosultak megsegítésére. Szombaton reggel a gyár fi- nomcsiszoldájának dolgozói meg sem várva vezetőik kezdeményezését, a hangos híradón keresztül felhívással fordultak a gyár minden dolgozójához. A felhívásban többek között ez állt: „Mi. a finomesíszolda dolgozói, akik erőnkkel nem tudunk segíteni a bajbajutottakon, önkéntes adományainkkal akarjuk enyhíteni azt az elemi csapást, amely duna- menti dolgozótársainkat érte. s ezért egyöntetűen havi keresetünk 4 százalékát ajánljuk fel megsegítésükre. Kérjük üzemeink minden dolgozóját, kövessék példánkat.” És a példa néhány perc múlva követésre is talált. Legelőször az I. fazekas kemence dolgozói csatlakoztak a felhíváshoz azzal, hogy vasárnap árvíz műszakot tartanak, amelynek egész termelését és napi keresetüket felajánlják az árvízkárosultaknak. A reggeli órákban minden üzemrész csatlakozott a firaomcsiszolda felhívásához és mintegy 100 ezer forintra tehető az az ösz- szeg, amellyel a gyár dolgozói az árvízkárosultak segítségére siettek. Ám az üveggyárnak nemcsak az együttes felajánlása nagyszerű, hanem az egyes dolgozók adakozókészsége is elwne- résreméitó. Sulyok Gyula, a IV. kádkemence dolgozója fizetésének 5 százalékát, Kolozsi Sándorné 900 forintos fizetéséből 100 forintot ajánlott fel az árvízkárosultak javára. Hátságról érkezett í t'y l’i | |. P*n**«n| Sr*r». | H» tt r*> | Cko. tWato:«. EwftKF'é'.»* 1 ’225 RiTSAAG 1<T lC9/lc8 17 U2C r í ' Ysfíot y/> |Om, perc(, Lül |E TÁVIRAT SZABAD N0GRAAD-SZfcRKESZTOESEG Twi'-fcScíta —■ SAlGGTARJAAN - ~H ff HEGGEL * REETSAACI JAARAASI TANAACS VEEGREHAJTO0 BI70TTSAAGAANAK ÍOLCOTOPI ROEPGYUELEESEN BES7EELTEEK HEG, HOGYAN SEGITHETNEINEK *- 70E0N A D0LCOTOO TAARSAIKON, AKIK A DUNAI AAAVI7 KOEVETKETTEEBtN MAKÓKAT E7ENVEDTEK. A VB DOLC0700I S7EEP PEELDAAJAAT ADTAAK ESVu; EEHTESUEKNEKt EGVMAAS UTAAN AJAANLOTAAK TEL EGY HAVI FI’ETEESUEF t7AA7ALEEKAAT A7 AAKVI7KAAK0SULTAK JAVAARA. ICY 0ESS7ESEN «TE7ERE7AA7HUS7 FORINT CYUELT 0ESS7E A TANAACSON. ELHATAAR07TÍ ’ ■_E7|N JflWtl *7T IS, HOGY A JAARAAS K0E7SEECEINEK VEEGREHAJT00 »ITOTTEAAGAIT EES A K0E7SEEGEK LAKOSSAAGAAT IS M07G00SITJAAAK, HOGY A70K IS TOELUEK TELHETOEEN SECITSEEK A7 AARV17KAAR0SULTA- MT. A JAARAASI'tANAACS VB NEVEEBEN H0RVAATH DEMETER . ?» ELNOEX H. MAI SZAMUNKBÓL: Egy rendelet margójára (2. o.). Űj pártvezetöség — pezsdülő pár telet (2. o.). Az osztályharc... (3. o.). Épülő, szép hazánk (4. o.). Az építőipari technika legújabb vívmányai (5. o.). Befejezetlen elbeszélés (6. o.). Sport (6. o.). SitlS , W ár’^l V ■/: L.,7 . ” fY 'Yü,.Y'' ________ __m mm Í' YY - > , Nemcsak az útnak, hanem az utat szegélyező eperfáknak is ismeretes őre Laczik János bácsi. Gondosan metszi oxet a Palotás és Szarvascje de közti útszakaszom. ______ csíptilu -/-fii khzüht A VÉGIETT MUNKA EREDMÉNYE Mátranovák kikerült az adósok közül és Hányás foglalta el helyét. Róna továbbra is az utolsó, bár az utóbbi időben jelentősen csökkentette adósságát. Az élenjárók csoportjában Mizserfa bebiztosította elsőségét. s vele együtt a többi élenjáró üzem is növelte többletét. Élenjárók: Mizserfa: 2118 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Szlorospaták: 1827 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. NagybáUmy: 1648 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Kisterenye: 1530 tonna többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Zagyva: 1193 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Kazár: 1080 tonna többlet. Üzemvezető: Szomszéd gy. István, főmérnök: Kreffly Iván. Mérúkes: 722 tonna többlet, üzemvezető: Szabó János, főmérnök: Cserjési Miklós. Mátranovák: 234 tonna többlet, Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Tiribes: 186 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Adósok: Kányás: 35 tonna tartozás. Üzemvezető: Kovács D. László, főmérnök: Szebényi Ferenc. Róna: 274 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. ■^OOOCOOOOŰOOOOOCOOOOOOOOOO<»OOC»aOOOOOO<X»<XXX»XX)(»OOCX»OOTOOOOOOOOOOOOacOOOOO« o srPili .M- . ** a*. >V... • . 'Yí;: '* .f A Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár zománcozó műhelyében dolgozik Tóth András, aki az üzemrész legjobb csoportját vezeti. A felszabadulási munkaversenyben február havi 136 százalékos átlagteljesítményével és minőségi munkájával megelőzte versenytársát, Monori Lászlót. Képünkön Tóth András Zománcégetés közben. <Áooooooooooooooooooooooooooooooocx»ocxxx500oooooooooooooooooi Takarékoskodnak az üveggyáriak A Salgótarjáni Üveggyárban bevezették az üzemi segédanyagok limitálását, vagyis a ráfordított összeg havonkénti meghatározását. Ezzel egy- időben a kemencék versenyt hirdettek az üzemi segédanyagokkal való takarékosságra. A IV. kádkemence 2,714 forint, a zöldüveg üzemrész 1520 forint és az I. fazekas üzemrész 650 forint anyagmegtakarítást ért el. A dolgozók a megtakarított összeg 10 százalékát jutalomként kapták meg. Jóval a határidő előtt teljesíti egyik vállalását a 10 kiímroltos vonalszerelö-reszleg Kimagaslóan teljesítette évi vállalásának egyik pontját a Salgótarjáni Szénszáilitó és Szolgáltató Üzem 10 kilovoltos vonalszerelő részlege. A részleg dolgozói vállalták, hogy június 30-ig a Szorospatak—« Nagybátony közötti forgalmi telefonvonalat új nyomvonalra szerelik át, a szorospataki bányaüzem területé» levő összes egyvonalas telefonkészüléket két vonalra kötik és a tízállomásos telefonközpontot ötvenállomásosra alakítják. A tervezett munkálatokat a csoport előreláthatólag jóval határidő előtt fejezi be, hiszen már e hó 15-ig 98 százalékban teljesítette tervét. A vonalszerelő csoport dolgozói és Kovács Lajos részlegvezető helyettes, aki jó munkájáért már kormánykitüntetésben is részesült gyors és minőségi munkával hozzájárultak bányászaink tervteljesítéséhez. Bányászaink megjaiosítják adott szavukat Egyetlen olyan bányaüzem sincs a nógrádi szénmedetneé- ben, amelyik ne választott volna magának versenytársat. A kisterenyei bányászok például a ménkesiekkel mérik össze erejüket. A kisterenyeiek eredménye napról napra javul. Teljesítették április 4-re tett felajánlásukat és szombatig 4924 tonna szenet adtak terven felül az ígért 2500 tonnával szemben. A párosverseny szép eredményeket hozott- a többi bányákban is. A 11 bányaüzem közül 9 már valóraváltóttá a felajánlását. Az érettségiző fiatalok fejében — ahogy közeledik az érettségi napja — mind gyakrabban fordul meg az a gondolat: vajon termelőmunkában helyezkedjenek-e el, vagy továbbtanuljanak. Mert lehetőség van erre is, arra is, csak meg kell találni a helyes utat, a célt. az életpályát. Az elmúlt év érettségiző diákjainak körülbelül 65 százaléka helyezkedett el üzemeinkben, bányáinkban, választotta a termelőmunkát. Sokan gondolkoztak úgy, hogy a gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal vágnák neki az egyetemnek, a főiskolának. Hadd ismerjék meg előbb az üzemek életét és aztán, kellő élettapasztalattal tanuljanak tovább. Könnyebb is így. A többiek azonban 25—28 százalékban közvetlenül az érettségi után menték tovább az egyetemre. Ki tanárnak, ki mérnöknek, ki orvosnak tanul. Az idén érettségiző fiataljaink közül is már sokan döntöttek. Legtöbben most is inkább a „civil” pályák mellett, néhányon azonban a katonai pályát választották. A Madách Imre gimnázium érettségiző diákjainak’ körülbelül a 13 százaléka megy tiszti akadémiára, hogy három év múlva néphadseregünk tiszti egyenruhájában nevelje, oktassa tovább a fiatalokat. Az iskolas.~e.rte híres (vagy hirPáiyaválasztQs előtt hedt?) IV. b. fiúosztály 30 tanulója közül négyen töltötték ki felvételi lapjukat, magas, jóvágású, tanulni és sportolni egyaránt szerelő f iúk. Egy sem tudna megfelelőbb pályát találni, s ahogy mesélik, régi álmuk, valósult meg ezzel. Diakovszky József, de Provaznik Tibor is már négy évvel ezelőtt szeretett volna a Rákóczi tiszti iskolába járni. Akkor azonban nem sikerült, most itt a kedvező alkalom ... „Igen, most itt a lehetőség, hogy a híradós tiszti iskolára kérjem felvételemet. Nagyon szeretem a rádió- és elektrotechnikát. E képesítésnek mind a katonai, mind a polgári életben hasznát vehetem’’ — okolja meg pályaválasztását Diakovszky József. Piovaznik Tibor a Rákosi Mátyás páncélos tiszti iskola növendéke szeretne lenni. — Szerintem ez a legszebb pálya, vagy esetleg a tengerészek élete szebb ennél. A katonatiszti pálya iránti szeretőiemre egy kicsit a Kossuth Akadémián tett látogatásunk állcalmával tapasztaltak is hatottak. Tisztjeink a legnyugodtabb körülményék közt készülhetnek hivatásukra. A tanulás mellett a sport és a szórakozási lehetőség is megvan. Talán nem is tűnik olyan hosszúnak ott az a három évi tanulás. Hát igen, az a három év tanulás. Talán a fiatalok egyrészét ez riasztja vissza. Vajon hogy vélekedik erről Prc- vaznik Tibor? — Három év csak akkor tűnik hosszúnak, ha valaki tehernek érzi a tanulást. En viszont mindig szívesen, örömmel tanultam. Remélem ott az akadémián is legalább tilyan eredménnyel végzek, mint itt a gimnáziumban. Végül pedig nézzük a szülők véleményét. Hogy fogadták a káliói tanítóék, Provaznikék és az acélgyári munkás szülők, Diaikovszkyék fiúk pályaválasztását. — Édesapám, de édesanyám is örömmel egyezett bele, hogy katonai pályára lépjek. A mi családunkban már van egy katonatiszt, aki a legmagasabb parancsnoki akadémián, a Zrínyi akadémián tanul. Talán az unokabátyám e pálya iránti rajongása ragadt át családunkra is — meséli Provaznik Tiber. De • 3 Ugyan így Diakovszkiéknak sem volt semmi ellenvetésük. Mindkét család büszke, hogy fiaikból művelt,, jól- képzett, délceg katonatisztek lesznek. WIMMER VALÉRIA