Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-21 / 23. szám

1956. március SI. 2 SZABAD NOGRAD Uj pártvezetőség — pezsdülő pártélet Erősítsék, fejlesszék a honti Győzelem Tsz pártszervezetét Á Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár TMK üzemrészé­nek pártszervezete csupán két­éves múltra tekinthet vissza. S ha e két év munkáját vizsgál­juk — különösen a szervezeti munkában — sok hiányosság tárul szemünk elé. A taggyűlé­sek nem voltak rendszeresen megtartva. Ha volt is taggyű­lés, hozzászóló csak alig-alig akadt. Ez a közömbösség hűen igazolja, hogy az alapszervezet tagjainak bíráló szelleme, a pártmunkáért érzett felelős­sége, igen alacsony színvonalú volt. Márpedig ez komoly hiba. Az akkori pértvezetőség tétle­nül nézte, egyedül a párttit­kártól várták, hogy megjavítsa a pártszervezet életét. Így volt ez egészen, ez év január 18-ig. Ezen a napon, a vezetőséget választó taggyűlésen a tagság a vezetőség egy részét levál­totta. Bablena József párttit- kér, Jegesi Ferenc és Fekete Pál elvtársakat választották csak újra Szabó Béla, Lakatos Károly. Balóvaider József és Egner Ferenc elvtársak pedig új tagok lettek a pártvezető­ségben. A megfrissült vezető­ség az első naptól kezdve, újult erővel fogott hozzá a mun­kához. Már a második héten megtartott vezetőségi ülésen elhatározták, hogy a pártszer­vezet életét a legsürgősebben megjavítják. Első feladatnak a tagság nevelését, aktivizálását tekintették. Ez a legnehezebb és a leg­fontosabb feladat is — mon­dotta Bablena elvtárs, a párt­titkár —, mert ha a tagság fe­lelősséget érez saját és mások munkájáért, s ha aktívan be­lekapcsolódik a feladatok vég­rehajtásába, akkor nem lehet baj. Növekszik a tagság bíráló szelleme, a pártszerű bírálat pedig a szocializmus építésének elengedhetetlen feltétele. Ezek mellett a feladatok mel­lett tervbe vették még a nép­nevelő hálózat fejlesztését, a termelési eredmények fokozá­sát, a tagdíjfizetés ellenőrzését. Ez aránylag könnyebbnek mu­tatkozott, mint az — és ez is a tervükben szerepel —, hogy a pártoktatást megjavítsák és a párttagság jelenlegi létszámát 10 százalékkal emeljék. A pártélet legfontosabb fel­adatai, az új vezetőség első ter­vei ezek, amelyért nap mint nap megvívják harcukat. Ed­dig már komoly eredmények igazolják jó munkájukat, és ez a jó munka, mintegy előleg arra is, hogy a terveiket valóra váltsák. Az új vezetőség megválasz­tása óta a taggyűléseket eddig minden esetben nagy létszám­mal megtartották. Ami a leg- örvendetesebb, igen megnöve­kedett a hozzászólók száma is. A februári taggyűlésen, pél­dául 18 hozzászóló volt, ezek közül sokan olyanok, akik még sohasem szólaltak fel. Ez a he­lyes fejlődés kihat az üzem va­lamennyi dolgozójára. A kom­munisták nem tűrik meg a fe­gyelmezetlenséget, és erélyesen fellépnek a rendbontók ellen. A népnevelők munkája kezd egyre kedvezőbb jelleget ölteni, az eddigi kampányok helyett, amelynek eredménye a többi között a tervteljesítésben is megmutatkozik. A gyárban a februári tervet egyedül ez az üzem teljesítette. Olyan lelki- ismeretesen dolgoznak, hogy a megelőző karbantartás miatt nincs kiesés a termelésből. Nagyon sok pártszervezetünk van még, ahol az új vezetősé­gek korántsem tudnak ilyen eredményekért felmutatni. Ez a tudat bizonyára azt a kérdést is felkelti az emberekben: va­jon mi lehet ezeknek az ered­ményeknek, a jó munkának a forrása? ... Aki ismeri ennek a TMK-üzemnek a munkáját, könnyen válaszolhat. Eredmé­nyeik forrása mindenekelőtt a jó kollektív munkában kere­sendő. A pártvezetőség és a párttagság egyesített vélemé­nye és akarata az az erő, amely legyőzte az előző hibákat, és harcol most is a nehézségek le­küzdéséért. Csak egy példát. A pártveze­tőség és a párttagság együtt foglalkozik a pártonkívüliek- kel, főleg azokkal, akik alkal­masak lennének pártunk tagje­löltjei sorába kerülni. De nem­csak ebben, hanem a politikai és gazdasági területen is a leg­szorosabban együttműködik a párttagság a pártvezetőséggel. S mivel a tagság látja, hogy az ő véleményeikre is alapoznak, sokkal kezdeményezőbbek, har­cosabbak, hiszen saját sorsuk irányításáról van szó. Ezt kell elérni valamennyi alapszerve­zetnél. Parasztságunk a zord tavaszi időjárás ellenére is készül a tavaszi mezőgazdasági mun­kákra. Termelőszövetke^teink nagy része azt várja, hogy az idő engedje, s máris hozzá­fog az őszi kenyérgabona vetésének tavaszi ápolásához, így van ez a honti Győzelem Tsz-ben is. Ahhoz, hogy ter­melőszövetkezeteink a múlt évinél gazdagabb termést tud­janak betakarítani s nagyobb jövedelmet biztosítani a tag­ságnak, elengedhetetlen az őszi vetések szakszerű tavaszi ápolása. A tsz-pártszerveze- teink előtt az a feladat áll te­hát, hogy megértessék a tagság­gal; milyen jelentősége van, mennyivel több termést lehet betakarítani, ha tavasszal, a fagy után kellően ápolják veté­seiket. A hanti Győzelem Tsz párt­szervezete nagy gondot fordít a tavaszi munkákra. Taggyűlé­sen, tsz-gyűlésen ismertette a tagsággal, hogy melyek a soron lévő feladatok, hogy a 100 hold őszi kenyérgabona és 32 hold árpavetés területéről gazdag termést tudjanak betakarítani és a múlt évi 38 forintos mun­kaegységet magasan túl­szárnyalják ebben az évben. A pártszervezet a szövetke­zet vezetőségével karöltve nagy és szép terveket dolgozott ki a szövetkezet további erősítésére és gazdagodására. Ezt a ter­méshozamok emelésével, az ál­latállomány növelésével kíván­ják megvalósítani úgy, hogy időben végzik el a tavaszi munkákat, emelik holdanként a műtrágya felhasználását a múlt évihez viszonyítva. Terv­be vették egy új tehénistálló építését, ami még ebben az év­ben elkészül, a régiből pedig sertésólakat kívánnak csinálni. Ez lehetővé teszi a sertések és a tehénállomány számszerű fejlesztését. A pártszervezet helyesen vonja be a tsz-szer- vezésbe a tagságot, s ennek megvan az eredménye is, mert a zárszámadás után tizennégyen léptek be a termelőszövetke­zetbe. A termelőszövetkezet, a kommunisták és a tagság jó munkája nyomán nagy fejlő­désről tanúskodik. De ezek az eredmények sok­kal nagyobbak lehetnének, ha a pártszervezet vezetősége na­gyobb súlyt helyezne a pár- tonkívüliek nevelésére és har­cos kommunistákká nevelné azokat. Erre annál is inkább nagy gondot kell fordítani, mi­vel a szövetkezetben csak há­rom párttag van; vagyis a ve­zetőség. Ez annál is inkább nagy hiba, mert a tsz-tagság meghaladja a 60 főt és ebből kilenc középparaszt. Tehát a pártszervezetnek volna hon­nan felvenni tagjelölteket, akikből hat hónap után párt­tagok lennének. A vezetőségnek ugyan van terve szervezetük megerősíté­sére, mert öt tagjelöltet kí­vánnak felvenni. De ez még nem elég. A pártvezetőségnek behatóbban kell foglalkozni a pártonkívüliek nevelésével. Minél erősebb lesz a pártszer­vezet, minél több jól képzett kommunista lesz a tsz-ben, an­nál könnyebben tudnak meg­oldani feladatokat, annál erő­sebb a szövetkezeti egység, így sokkal jobban tudják visz- szaverni az ellenség táma­dását a szövetkezet ellen. De fel tudják számolni az olyan helytelen nézeteket is, mint amit a kívülálló honti közép­parasztok terjesztenek; hogy tudjuk azt, hogy a tsz-tagok- nak 40 mázsa gabona van a padlásán, nekünk pedig nincs, de inkább ne legyen, csak megmaradjon a középparaszti rangom. Sokkal jobban tudnák leleplezni az olyan ellenséges megnyilvánulást, mely szerint a tsz-tagok favágók és bére­sek. Az ellenség azt akarja elér­ni, hogy ellentéteket szítson a tsz-en belül és eltántorítsa a kívülálló középe arasz tokát a tsz-től. A pártszervezetnek harcot kell indítani az ilyen ellenséges megnyilvánulások ellen, állandóan erősíteni kell a pártszervezetet a jól dolgo­zó tsz-tagokkal. A pártszerve­zet erősítésével megkönnyeb­bül a munka, mert megoszlik több kommunistára, akikre bátran támaszkodhat a párt vezetősége. Jobban kidombo­rodik a kommunista példamu­tatás, ami nagymértékben se­gíti a szövetkezet erősödését. Helyes volna, ha a járási párthizottság a pártépítési munkában nagyobb segítségét adna a tsz pártszervezetének, hogy mielőbb erős, jól műkö­dő pártszervezete legyen a honti Győzelem Tsz-nek. 1= Egy rendelet margójára... IVéhány nap óta hiába kér adatokat az újságíró a salgótarjáni üzemektől: a Vasötvözetgyártól, az Acléárugyártól és a Tűzhelygyártól. Az „illetékesek’’ fel­sőbb utasításra hivatkozva vagy megtagadják az adatszol­gáltatást, vagy azt mondják, megkérdezik előbb a minisz­tériumtól, hogy adhatnak-e választ? Ugyan mi történik itt? Miért veszik körül magukat egyszerre valóságos „kínai fallal” az üzemek? A válasz egyszerű: március 9-én jelent meg a kohó- és gépipari mi­niszter 6100/1956. KGM számú rendelete. Ennek következ­ménye az, hogy az üzemek csak úgy adhatnak felvilágo­sítást a sajtó részére, ha előzőleg kikérik a minisztérium sajtóirodájának véleményét. Kötelezte őket a rendelet arra, hogy „minden olyan eseményt, amely sajtónyilvánosságra szamot tarthat” (ebben azután benne van minden, az új gépek beállításától a jelentősebb termelési eredményekig, meg a „szociális és kulturális jellegű változásokig” 48 órá­val a várható esemény előtt jelentsék be a sajtóirodá­nak ... Sajtóbemutatókat, fogadásokat ugyancsak a sajtó­iroda előzetes engedélyével tarthatnak... Ezekután nem csodálkozhatnánk azon sem, ha a valósá­gos nagyhatalommá előléptetett sajtóiroda ragaszkodna hoz­zá, hogy külön kérvényben (miniszterpapíros, okmánybé­lyeggel ellátva) kérjék hozzájárulását ahhoz, hogy a Szabad Nógrád megírhassa: Kovács János 50 kilogramm vaslemezt takarított meg, vagy a Tűzhelygyárban 100 új tányért kapott az étkezde. Szerencsére a sajtóiroda ennél szerényebb — telefonon is megadja az engedélyt. Igen ám, csakhogy az újság az — amint nfeve is mondja újság, nem pedig óság. Márpedig ha például valahol ma állítanak be egy új gépet, vagy a Kiss-brigád ma ér el kimasagló eredményt, akkor azt frissen, mind­járt holnap keli közölni, nem három nappal később. De hogyan lehet szó frisseségről akkor, ha előzőleg a sajtó­irodához kell fordulni, ami még- telefonon sem egyszerű és gyors dolog, mert egyrészt nem könnyű budapesti vona­lat kapni, másrészt pedig az országban annyi újság és a KGM-nek annyi üzeme van, hogy sajtóiroda legyen a tal­pán, amely azonnal eleget tud tenni minden „engedélyt kérő" óhajának! Csakúgy mellékesen: ez a telefonálgatás nem a legolcsóbb mulatság lehet! Beszélhetnénk még ar­ról is, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium kissé saját­ságosán fogja fel a szocialista sajtó szerepét, amikor az újságíró pórázra fűzésével kísérletezik ... Miért volt erre a rendeletre szükség? A minisztérium szerint azért, mert előfordult, hogy tévesen tájékoztatták a sajtót, s — a rendelet szavaival élve — „hátrányos hatású közlemények jelentek meg.” Nehéz eldönteni, vajon a mindenható sajtóiroda közbe­iktatása kiiküszöbölire a hibás adatközlést? Lehetséges, hogy a KGM üzemekről az új módszerrel járó bürokra­tikus huza-vana következtében ezután kevesebb cikk, ez­által bizonyára kevesebb bírálat jelenik meg. Ez látszólag nem „hátrányos hatású” a minisztériumra, de annál hát­rányosabb a népgazdaságnak, leghátrányosabb pedig a sajtónak. Oly annyira az, hegy ha a többi minisztérium is követni találná a KGM kezdeményezését és az övéhez hasonló feltételekhez kötné egy-egy hír, vagy tudósítás megjelenését, akkor akár nyugdíjba is mehetnének mind­járt az újságíróik. Akkor aztán csinálhatna mindent a saj­tóiroda. A rendelet, amelyről beszéltünk ezt a címet, viseli:1 a „A sajtó- és rádióközlemények előkészítése“. Az a véleményünk, inkább a rendeletet magát kellett volna jobban előkészíteni! (—s —ő) •A békés egymás mellett élés távlatai Irta: Hewlett Johnson, canterburyi érseki hely nők JLT ilyenek a békés egymás mellett élés távlatai? Nézetem szerint tökéletesen reálisak és teljességgel kedvezőek. Tökélete­sen reálisak azért, mert az emberiség túlnyo­mó többsége békét akar. Kikerülünk már a háború hatóköréből. A történelem nagy hullámverése hátára vett bennünket. Semmi sem állíthat meg minket. Kezünkre játszik a világméretű békemozgalom növekedése, segítenek kivívott győzelmeink, nekünk kedvez a nemzetközi feszültség jelen­legi enyhülése. Elég, ha összehasonlítjuk a jelenlegi helyze­tet a három év előttivel, hogy meggyőződjünk, mennyire reálisak és kedvezők jelenleg a bé­kés egymás mellett élés kilátásai. Mire alapozom ezt a meggyőződésemet? El­sősorban azokra a változásokra, amelyek a vi­lág minden államát és népét érintették. Má­sodsorban a Szovjetunió lélegzetelállító fejlő­désére. Harmadsorban a magában Angliában lefolyt eseményekre. J A világméretű békemozgalom rendkí- * vül kiszélesedett azáltal, hogy Kína be­lépett a szocializmus és a béke táborába. Újabb 600 millió férfi és nő csatlakozott a békeharcosok hadseregéhez. Ez rendkívül aka­dályozza az amerikaiakat abban, hogy meg­valósítsák politikájukat: „a kommunizmus fel­tartóztatását“ erő segítségével. Kína hatal­mas katalizátor szerepét tölti be, amely a mély rokonszenv és az erősödő kölcsönös megértés által maga köré gyűjti az imperializmus volt ázsia gyarmatainak függetlenségükért és a békéért harcra kelt erőit. Most már közel egy- milliárd ember gyűlt össze mindenhonnan a békeszerető szocialista táborban. Kína véget vetett fejlődése olyan hosszú ideig tartott stagnálásának és most óriási ugrásokkal ha­lad előre. Ez mély nyomot hagy az egész világ jellegén. A kínai parasztok és munkások, aki­ket a Szovjetunió példája és támogatása lel­kesít, már teljes erővel bekapcsolódtak a bé­kemozgalomba, s India békeszeretö együttmű­ködésére támaszkodva döntő befolyást gya­korolnak valamennyi ázsiai országra. Kína és India, amelyek kinyilatkoztatták a békés egymás mellett élés ismeretes öt alap­elvét, a politikai együttműködés új alapját rakták le, amely köré egész sor európai, ázsiai és afrikai békeszerető ország csoporto­sult. Ezek az államok elutasítják a részvételt a katonai szövetségekben és agresszív töm­bökben. Ilyenformán elősegítik ,.a béke öve­zetének“ megteremtését. Burma, Indonézia, a demokratikus Vietnam, Kambodzsa és Afga­nisztán csatlakozott az „öt alapelvhez“. Thai- földön és Pakisztánban megmozdultak a teljes függetlenséget és az amerikai tömbből való kiválást követelő erűk. Egész Kelet a béke­táborhoz húz. Ázsia arab országai nem hajlan­dók csatlakozni a bagdadi egyezményhez. Pél­dájukat követte Egyiptom, vagyis Afrika északkeleti része. Kétségkívül csatlakozni fog­nak a béketáborhoz Északnyugat-Afriké rég: francia gyarmatai is. amint kivívják függL- lenségüket, ^mi szemmelláthatóan már nincs messze. Európa népei sem maradnak ki ebből, mint ezt a legutóbbi francia választások mutálták Mindez annak a jele, ho^y a széle; tömege mozgalma azonos irányban — a béke felé — halad. 2 Most ez az új, alkotó tevékenységgel e1- foglalt világ felhívásként fogadta a Szovjetunió hatodik ötéves tervét. Lenyűgö­zően nagyszabású ez a terv. A gigászi ipari építkezés, az atomenergia békés célú felhas z nálása és az automatizálás, az átfogó oktató program, amely munkásértelmiség megterem tésére vezet — mély hatást tett az angolc' millióira. Az átmenet a szocializmust 31 a kor-- munizmusba megkezdődött és folytatódj' Semmi sem állíthatja meg. Még nagyobb ha­tást gyakorol az a kilátás, hogy a Szovjetunió­ban növekszik majd a bőség, a hétórás mun­kanap bevezetése révén rövidesen több lesz a pihenőidő, hosszabb szülési és terhességi sza- aá;ágot adnak, továbbá leszállítják az árakat és emelik a reálbért. Ehhez még hozzájárul, hogy a Szovjetunióban kilátásba helyezték az egész lakosság biztosított életét, s a szakem­berek számát a legközelebbi öt évben öt és félmillióról kilenc és félmillióra növelik. Ezt az eredményt már lehetetlen elhallgatni és élénken foglalkoztatja az agyakat. A szovjet sikerekkel együtt halad a Szov­jetunió külpolitikája, amely kristálytiszta és építő, ellentétben Dulles álláspontjával (gon- dojunk „a háború küszöbéig“ elmenő politi­káról tett kijelentésére). Amióta Truman azzal fenyegetőzött, hogy atombombát alkalmaz Kína ellen, most éri újra hasonlóan heves kritika Angliában az amerikai politikát. Dulles politikája minden­nél világosabban mutatta meg az angoloknak, milyen veszélyt hoz az országra az Egyesült Államokkal va’ó katonai szövetség. A munká­sok megmoztí- l . és erélyesen tiltakoznak. A munkáspárti körökben észrevehetően másként kezdik látni a Szovjetuniónak mindkét genfi éríekcz'eten tett békejavaslatait. A Szovjet­unió álláspontjára minden esetben élénken reagált az angol nép. Akkor is, amikor a Szov­jetunió először javasolta a leszerelést s az atom- és hidrogénfegyver eltiltását, s akkor is, amikor megismételte leszerelési javaslatát, majd a 16 új ENSZ-tagállam felvételével kap- cso’atban tett kezdeményező lépéseket. ß A harmadik tényező, amely arra kész­tet, hogy higgyek a békés együttműkö­dés lehetőségében — a hazámban kialakult helyzet. Az angol nép az új szovjet ötéves tervben előirányzott vívmányokat saját hely­zetévé! hasonlítja össze. Összevetik a Szov­jetunióban végrehajtott árleszállításokat azzal, hogy nálunk emelkednek az árak. A Szovjet­unióban a közoktatás nagyszabású fejlesztési programját dolgozták ki, melynek megvalósí­tása révén ebben az országban világviszony­latban a legmagasabb lesz a közoktatás színi vonala. Ezt az angolok összevetik azzal, hogy nálunk ezen a téren lassú az előrehaladás; összevetik a szovjet egyetemeken és egyéb felsőfokú tanintézetekben tanuló fiatalok szá­mát a mi főiskolai hallgatóink siralmas kis számával. Országunk lakosságának minden ré­tegében megfigyeltem, milyen nagy hatással volt az emberekre, amikor ezeket a tényeket megtudták, akár olyan lapokból is. amilyen a Times, vagy a Daily Telegraph and Morning Post. Ezeket a tényeket már nem lehet elhall­gatni. Ehhez még hozzájárul, hogy országunkban fokozódik a gazdasági pangás, egyre növekszik a munkanélküliség, kiapadnak a külkereske­delem csatornái. Mindez gondolkodóba ejt most minden angolt. És nálunk igen sok em­ber jó szemmel nézi, hogy élénkül kereskedeí- műnk a Szovjetunióval. Rendkívül sikeresen fejlődnek az angol—szovjet kulturális kapcso­latok: sportolók és művészek cserelátogatásai (türelmetlenül várom már, mikor láthatom Ulanovát), tudósok kölcsönös látogatásai. Kü­szöbön áll Bulganyin és Hruscsov angliai út­ja, amelyhez az angolok többsége nagy remé­nyeket fűz, bármennyire is ellenére van ez egy makacs kis csoportnak. Ez a látogatás kime­ríthetetlen lehetőségeket rejt magában. Ered­ményeként kétségkívül megsokasodnak majd azok, akik hisznek a békés egymás mellett élésben. Ha pedig messzebb tekintek, látom annak lehetőségét, hogy az egymás mellett élésről áttérünk az együttműködésre, az arra irányuló versengésre, hogy megszűnjön a szükség és a szegénység az egész világon s világszerte meg­teremtődjenek a barátság és testvériség kap­csolatai. A Szovjetuniónak az atomenergia ipari felhasználása terén kivívott roppant si­kerei oly nagyarányú és oly gyümölcsöző mű­szaki együttműködést ígérnek, melynek révén a mai emebriség új korba léphet. ^ békés egymás mellett élés éppannyira lehetséges, mint amennyire kívánatos. S a világ népeinek egységes akarata kétség­kívül valósággá fogja váltani ezt a lehetőséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents