Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)
1956-03-07 / 19. szám
2 1936. március 1. SZABAD AOCBAD A TAVASZ ELSŐ LEHELETE... Kemény telünk volt... Télapó a zord, szürke felhőkön trónolva, vastag hó- lepelt zúdított a földre. Utána nyomban ránk köszöntött a csillogó jégköntösbe öltözött északi fagy szívtelen tündére, kegyetlen bilincsbe verve, az erdőt, mezőt s a szolid folyású hegyi patakok kristály- tiszta vizét. Dermedt némaság fogadta őt, amerre elvonult ... Jó pár hétig to- vaszáguldó hóporfelhök, nyomában zimankós szél és jégcsapok csilingelőse köszöntötte a reggelt. S ime kél a nap s fenséges mosollyal tekint alá a megdermedt természetre. A napfény — élet... Lám, amint a nap meleget sugárzott az elcsigázott tájra, bomlásnak indult a fagytündér patyolat színű fátyla. A nyugati szelek szárnyán felhő vonult az égre, kövér esőcseppekkel pacskolva az alatta elterülő hólepelt. A hó már roskatag ..i A hegyek bérceit, a délre néző szántóföldeket már nem fedi hó. A foltokká fogyott hólepel könnyei apró csermelyeket alkotva foly- dogálnak a síkság felé, néhol elárasztva az ébredező gabona vetéseket. Veszélyben a kenyér! Csákányt, kapát s a szürke hóvíz megzabolázva rohanhat tovább. S ahol a falvak dolgozói nem elég éberek, ott a rohanó víz aratja a vetéseket. Ugye mily kellemes, örömteli érzés tudtul venni, tele tüdővel élvezni a tavasz első üde, friss leheletét s kárörvendöen nézni a tél haldoklását. Bár az erdők, mezők, hegyek, völgyek, ligetek még nem a hódító virágillatot, hanem vízpárát s földszagot lehelnek. amit a kóbor szellők röpítenek szárnyaikon a falvakba siettetve a mező- gazdaság dolgozóit a tava- I szí munkákra való jó felké- í szülésre. X Küszöbön a tavasz! Mesz- I sze északról szemléli már I nagy vereségét a fagy. Amíg * virágba borul az erdő s a ■ mező, fagytündér még ide- : ide látogat: csípős széllel, havas esővel próbálja komorrá tenni a mosolyra : nyílt rózsás arcokat. A ta- ! vasz fakasztotta mosolyt, í derűt már nem tudja lecsó- : kölni az emberek orcáiról í — Times hozzá már ereje, í hiszen az ezernyi csodás, i színpompában tündöklő | napfény ontja a meleget... j Köszönts ránk mielőbb i tavasz tündére! L—L Megyénkben is megnyílt a magyar-szovjet barátság hónapja Járási székhelyeinken a béke és barátság nevében zajlottak le a magyar—szovjet barátság hónap megnyitó ünnepségei. Salgótarjánban e hó 3-án emlékeztek meg a két nép testvéri barátságáról, az egymás iránti kölcsönös tisztelet és megbecsülésről. A meleghangú — a barátság gondolatéihoz méltó — ünnepély a város kulturális életének egyik legjelentősebb, legsikerültebb estje volt. Értékes beszámolójában Cserháti József elvtárs, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője méltatta e hónap jelentőségét és célját. — A barátság érzése szent dolog — mondotta Cserháti elvtárs —, ha csak két embert kapcsol össze, még magaszto- sabb azonban akkor, ha a népek szívét fűzi egymáshoz. A népek életét, történelmét nemcsak a haza természeti kincsei, kulturális értékei gazdagítják, hanem azok a kapcsolatok is, amelyek más népekhez fűzik. A továbbiakban Cserháti elvtárs a magyar—szovjet barátság történelmi alapjairól szólt, majd felszabadulásunkról, amikor a két nép vérrel pecsételte meg örök barátságát. Történelmünk során sok Mohácsot kellett végigszenvednünk, amíg igazi barátot találtunk, amíg békés, boldog korszak építését kezdhetjük meg. Hisz Sztálinváros, Kazincbarcika, Inota gombamódra növekvő épülettömbjei mind ennek a barátságnak bizonyítékai. A legjobb sztahanovisták, szakemberek dolgoznak szovjet módszerrel. Maximenko, Panyin, Pável Bikov elvtársak neve, segítőkészsége feledhetetlen marad a magyar dolgozók előtt. Népünk boldog, hogy ilyen barátai vannak erősek, biztosak, akiknek olyan terveik vannak, mint a hatodik ötéves terv. Ezt a nagyszabású tervet a világsajtó szenzációként ismertette. E terv bebizonyította Hruscsov elvtárs szavait: „A nép jólétéért való gondoskodást pártunknak és a szovjet kormánynak mindig a legfőbb gondja volt, és lesz is”. A munkások és alkalmazottak reálbérének mintegy 30 százaléka, a parasztok reáljövedelmének legalább 40 százalékos növeléséről ma niár határozat beszél. A Szovjetunió Kommunista Pártja rendíthetetlen akarattal tör a nagy cél — a kommunizmus felé. Ezek a tervek azonban nemcsak azt a lelkesítő érzést keltik bennünk, hogy milyen nagyszerű barátunk van, hanem ösztönzik népünket. Lehetetlen nem gondolnunk arra e hónapban, hogy ime barátunk már itt tart, milyen sok a tennivalónk ahhoz, hogy joggal mondhassuk önmagunkról: a nyomában járunk. Barátságunk azonban nem egyoldalú, hisz a Szovjetunió népei is megbecsüléssel, szeretettel tekintenek hazánkra. A magyar klasszikus irodalom, a magyar filmgyártás, szocialista irodalmunk nagy közkedveltségnek örvend. A magyar ösztöndíjas diákok pedig éppen olyan szeretetet élveznek a szovjet egyetemeken és főiskolákon, mint nálunk a szovjet fiatalok. A két nép mindinkább megismeri egymást, a diákok levelezése, a küldöttségek és a turista csooortok látogatása során és barátsága, szeretete mindinkább elmélyül. Cserháti elvtárs végezetül így fejezte be az ünnepi beszédet: Velünk együtt, akik itt ünnepelünk, még több milliónyian szerte az országban megfogadjuk és ígérjük: minden tevékenységünkkel szeretnénk elmélyíteni ezt a baráti érzést, minden hazafi szívében — párttagságra és világnézetre való tekintet nélkül — ott éljen az igazi haza- szeretet édes testvéreként. A megnyitó beszédet színvonalas kultúrműsor követte, melyen a szovjet és a magyar klasszikus irodalom és zene gyöngyszemeit balett és népi táncszámok váltották. A műsor után hajnalig tartó táncesten szórakozhatott tovább az ünneplő közönség. Közel négy és fél száz taggal erősödtek megyéink tsz-ei az év első két hónapjában Az új esztendőben is egyre több dolgozó paraszt választotta a közös gazdálkodás útját megyénkben. Az esztendő első két hónapjában háromszázharmincegy család négyszáznegyvenhét tagja írta alá a belépési nyilatkozatot. 2151 holddal nőtt a termelőszövetkezetek földterülete. A legtöbben a salgótarjáni járás termelőszövetkezeteibe léptek be. Februárban 73 család 123 taggal 953 hold földön lépett a közös gazdálkodás útjára. A rétsági járásban februárban 84. a pásztóiban 62, a balassagyarmatiban 41, a szécsényiben pedig 25-tel nőtt a termelőszövetkezetek tagjainak száma. A párt útmutatása alapján fejlődünk — gyarapodunk Látogatás a s/ur ttok püspöki Parafa kőgrarban — A lehető legrosszabbkor jött az elvtárs! — Ezzel a felkiáltással fogadott Balony Lászlóné, a Pai-afakőgyár 2. számú, szurdokpüspöki telepének határozott, kissé erélyes, rendkívül fürgemozgású vezetője, amikor arról érdeklődtem, mi újság ai üzemben. — Jelenleg nem termelünk, csak karbantartási munka és javítás folyik, majd a jövő héten kezdünk üzemelni. így bizony most nem sok Látnivaló van — erősítette meg Balony - né igazát Szabó Győző műszaki vezető. De hamarosan kiderült, hogy az üres gyárban is akad látnivaló, érdekesség. Most, hogy állt a munka, s jobban ráértek beszélgetni azok, akik éppen benn voltak az üzemben, jó alkalom nyílt arra, hogy kicsit visszapillantsunk a múltba, kicsit meg előre nézzünk, a jövőbe. Az az út, amelyet a Parafakőgvár néhány év alatt megtett, igen tanulságos, egyben jellemző is a mi korunkra: kicsiben ugyan, de híven tükrözi, hogyan fejlődik, gyarapodik hazánk, a párt helyes politikájának, bölcs vezetésének eredményeként.. Kok évvel ezelőtt egy élelmes, vállalkozószellemű tőkés rájött, hogy a Szurdokpüspöki és Gyöngyöspata határában levő hegy kincset rejt magában. Ez a kincs a kovaföld, amelyen kapva kapott már akkor is az ipar, hiszen ezt az anyagot szállítás és őrlés után igen jól felhasználhatják hő- és hangszigetelő idomok, téglák gyártására. Nem csoda hát, hogy a tőkés mohón csapott le a bőséges haszonnal kecsegtető lehetőségre. Bányát nyitott, majd őrlő és szárítóüzemet létesített a kovaföld feldolgozására. Persze, ez az üzem amolyan igazi tőkés vállalat volt, egészen kezdetleges, primitív berendezéssel. Á bányából lóvon- tatású csilléken érkezett az anyag a 4 kilométer távolságra levő gyárba. Itt a szárítást szabad téren végezték, fűtőanyagnak a nap sugarait használva. Szárítás közben állandóan forgatni, gereblyézni kellett a kiteregetett kovaföldet. Erre a munkára iskolás gyerekeket alkalmaztak, mivel őket lehetett szegénykéket legjobban kihasználni, kisemmizni. Késő estig gereblyéztek, hajladoztak a tűző napon a sápadt, vézna gyerekek — néhány fillérért. Igaz ugyan, hogy azokat sem fizették meg jobban, akik a régimódi, nehézkes hengerszékeknél dolgoztak az őrlőüzemben, vagy akik naphosszat talicskázták a nehéz anyagot. Bizony, sok verejték keveredett a kovaföld porába, de a tőkést ez nem érdekelte. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is korszerűsítette volna az üzemet, gépesítéssel tette volna könnyebbé a munkát. Neki így fizető- dött ki a vállalkozás, így gyűlt a haszon. Ma már alig-alig emlékeztet valami a gyárnak erre a kezdeti korszakára. Amióta a nép kisajátította az üzemet, alaposan megváltozott a telep képe, s méginkább megváltoztak az emberek munkakörülményei. A bányából már nem agyonhajszolt gebék vonszolják a teli csilléket, hanem két takaros „vasparipa“, azaz két erős kis gőzmozdony vontatja a teli szerelvényeket. (Éppen a napokban fejezték be a mozdonyoknak szánt új szín építését.) A beérkező anyag szállítószalagon kerül a szárítóba. De szállítószalagok teszik feleslegessé a nehéz fizikai munkát a gyárban mindenütt: szállítószalag viszi a kovaföldet a szárítóból az őrlőbe, onnan meg a tárolótartályokba. Maga a szárítás sem úgy történik, mint régen! 1954-ben felszerelték az üzem büszkeségét, a korszerű forgódobos kemencét. Harminc percig tart, amíg ezen a hatalmas, hengeralakú dobon átmegy az anyag, ez alatt a 600—800 fokra felmelegített levegő meg is szárítja. A korszerű kemence mellett egyelőre használják még a régi típusú kemencéket is — ezekben 36 óráig tart a száradás -r- nyáron pedig a szabadtéri betonszérűn is szárítanak. Minden lehetőséget ki kell használni, hiszen az üzem ma már sokszorosát termeli annak a mennyiségnek, amelyet valamikor gyártott. Egyre több kovaföldet használnak fel ugyanis üzemeink, sőt újabban a külföld is érdeklődik a szurdokpüspöki határ értékes ásványa iránt. Lengyelországba máris rendszeresen exportál a gyár, s a dolgozók bíznak benne, hogy hamarosan más országoknak is szállíthatnak. Ezért mostanában arra törekszenek, hogy még finomabbra őröljék az anyagot, mert így válik az igazán versenyképessé a világpiacon. Ezért a kalapácsos őrlőmalmokban — mert a hajdani hengerszékek helyett, ma már ezek működnek, ami ugyancsak a technikai fejlődés bizonyítéka — sűrűbb szitákat fognak alkalmazni. Korszerűsödött tehát az üzem az utóbbi években, s egyre kevesebb nehéz fizikai munkát kell végezniük a dolgozóknak De a fejlődés még megy tovább! íme, egy kis ízelítő az idei műszaki fejlesztési tervből: rögtörő gépet állítanak fel, meghosszabbítják a rögtörő fészert, modern porta- lanító berendezést szerelnek fel a malomban. Elkészült már a nagy központi kapcsolóterem is — ezt később kötik be a villamoshálózatba — jeléül annak, hogy milyen nagy jövő vár erre az egyre bővülő üzemre. Ur nenirsak a iicriTiili'zi'S változóit meg a gyárban! A dolgozók büszkén mutogatják a látogatóknak azt a szép, nagy épületet, amelyben helyet kapott az üzemi konyha, az ebédlő (ezt előadó-teremnek is használják) a férfi és női fürdő, öltöző. Könyvtáruk, zenegépes rádiójuk is van a parafakőgyáriaknak, sok-sok lemezzel. És van még valami, amit tavaly, az Alkotmány ünnepére kaptak, s aminek nagyon-nagyon örülnek: ez az üzem mellett, egy gondozott kis parkban felépített tekepálya. Szabályos versenypálya ez, rejtett menyezetvilágítás- sal, úgyhogy a tekézők késő este is szórakozhatnak. A gyár szabad területeit, útjait rózsafákkal ültették be. Mivel sokoldalúan gondoskodnak róluk, jól érzik itt magukat a dolgozók, aminek az a következménye, hogy a munkában is derekasan helytállnak. Tavalyi tervüket például már augusztus 23-ra teljesítették, ezért kapta meg a gyár az élüzem címet. — Nagyszerű dolgozóink vannak — mondta a búcsúzáskor Balony elvtársnő. — önkényes kilépés, igazolatlan mulasztás, késés nálunk igen ritkán fordul elő. Jöjjön el olyankor az elvtárs, amikor termelünk, akkor lehet majd jó cikket írni arról, milyen lelkes munka folyik itt. Igen, elmegyünk majd olyankor is, amikor „teljes gőzzel“ dolgozik az üzem. De azért ez a látogatás sem volt haszontalan, mert ismét elgondolkoztatta az embert azon, milyen nagyot is léptünk előre, amióta miénk a föld, a bánya, a gyár — szóval az ország. M. D. II. RÉSZ. Hárem hél telt ei.. = Hollandi András éppen a templomból igyekezett hazafelé a feleségével, kerülgetve a kopott járdán megállott sarat, vizet. Zsidai elvtárs. aki velük szembe jött, már távolról üdvözölte őket. — Szervusztok Hollandiék... — Szervusz — felelt a férj. A jobb kezéből bal kezébe vette át jókora imakönyvét és kezet nyújtott. — Hová mész? — Egy pohár sörre, majd a kultúrházba készültem. — Gyere, adok én neked jó hideg vizet. — Nem, nem kell, eltiltotta tőlem az orvos. — Miért éppen a vizet? — Tudod, azt mondta, hogy erős italt ne igyák. Márpedig a víz malmokat hajt, gátakat dönt, tör, zúz. Ettől erősebb ital talán már nincs is. — Nagy kópé vagy (hiszen mindenki ismeri, hogy józanéletű). Te Gyula, mi lesz ma a kultúrban — fogja komolyra a szót. — Tanácsülés András ... eljöhetsz te is. — Igazad van ... Ott leszek ... Éppen lesz hiit elmondanom. gy óra múlva valóban ott voltak mind a ketten. Zsidai elvtárs a gazda mellé társult. — Megjöttél András? — Megígértem!..; Nem? — mondta ás kissé kiemelte felső testét, mutatva, hogy ő Szavahihető ember. — Megígérted, megígérted : * ; de az asz- szony? — Az asszonynak az én munkámhoz semmi köze. — Dehogynem András.;} — Már miért volna?.... — Hát akkor a tsz-ről mién nem mersz vele vagy előtte beszélni? — Az egészen más... Én pártonkívüli vagyok, hadd menjenek először a párttagok — feleli a középparaszc. Aztán levette kalapját és jobb kezével egy széket húzott maga alá. Zsidai elvtárs is leült melléje. — De azért nem érzem magam mostohának. Kapok én is éppen elég támogatást: műtrágyát, vetőmagot. meg ami éppen kell. Minden vonalon több segítséget kapunk, mint valamikor. Egyszóval a párt törődik velünk. Ezt még a vak is láthatja. — No látod pajtás, a párt mindezt azért teszi, hogy életünk szebb és jobb legyen. Ezért tűzte ki célul a szocializmus felépítését is. — Hát bizony, jó is lenne, ha már az lenne. Azt elhiszem!... Te úgy gondolod, hogy addi'j lehet szocializmus nálunk, amíg te és a többiek egyénileg gazdálkodtok. Nálatok nélkül felépítenénk, ti meg csak úgy beleülnétek, mi?... — Egy pillanatra elhallgatott és társác figyelte, aki lehajtott fővel a kalapja szélét morzsolgatta. — Te magad is elismered. hogy a párt jót akar, segíti a parasztokat munkájukban. Vajon lehetséges-e, hogy a mi pártunk, amely eddig a jobb életért harcolt, most a szövetkezeti mozgalom szorgalmazásával talán mást akarna? — Gyula, én ilyesmit nem gondolok. De annyi össze-vissza, ilyen-olyan ember egyra- káson. Tudod mi az ... kész háború, kész veszedelem. Én pedig a békének, a szerénységnek, a munkának voltam az embere. Eddig még nem mondhat rám senki semmit... Igaz?.:s — Igaz!. :s — Hát én ezután is ilyen ember... becsülő te<; ember akarok maradni. — Nézd András. A te becsületed dicséretet érdemel. Ez biztos. Te sosem hallottál még olyat, hogy egy családban volt egy nagyon rossz gyerek és azt megnevelték? ... — Dehogy nem, hallottam... De aki nem szeret dolgozni, azzal tehetnek akármit, abból sosem lesz jó munkás. — De András!... Az emberek fejlődnek, változnak, s ha a többiek ezt még segítik is, gyorsabban megy. — A középparaszt tétovázva bólogatott és megigazította maga alatt a széket. — De hát én nem nevelőnek születtem, Mondtam már, hogy nekem csak a munka való. — Jó .:. jó András!... Te most már azt hiszed, hogy a tsz-ben az egyetlen munka: a nevelés. Nem... Ott is a termelés a legfontosabb. Munkaegység van ott hé!... Arra osztanak!... A termelőszövetkezetben is a becsületes munkaerő a fontos, aki ezt nem akarja megérteni kizárják, sőt ha előbb kitudódik, fel sem veszik. — Nézzél csak szét az állami gazdaságban. Mi volt ott? ... — Volt sok hiba. nem kétséges. De emlékezzél csak vissza, hogy mennyi régi ember lett már leváltva onnan. Azok nem az állami gazdaság javát akarták. A termelőszövetkezetekben saját magunk választjuk meg vezetőinket. A mi jó vagy rossz munkánk végigkísér bennünket. Kü/bcn megkezdődött az értekezlet. Itt is esett egy-két szó a tsz-ek munkájáról és a szövetkezeti mozgalom helyességéről, távlati lehetőségeiről — mindent egybevetve, a parasztság jobb és szebb jövőjének megvalósulásáról. Az itt elhangzottak mind Zsidai elvtársat igazolták. Hazafelé újra együtt mentek, s Hollandi mégis megkérdezte tréfásan. — Nem beszéltetek ti össze az előadóval? — Nem András. Az igazság az mindenhol egy... Tudod, a szövetkezet új dolog, szokatlan és félnek tőle az emberek. De ha valaki egyszer belekóstolt úgy jár, mát az a gyerek, aki nagyon sokáig nem evett nem is látott kirántott csirkecombot és egyszer valaki nagyon nehezen rábeszélte, hogy egyen. Először menekülni akart, de a végén, amikor beleharapott, még kevés is lett. — Azért a csirkecomb, meg a tsz ___ az hé na gy különbség ... — A jó tez-ben sok a baromfi, sok a tojás, sok a csirkecomb .s .. úgy bizony, pajtás. — S hol van ilyen tsz? — Van!... Vannak!... így például a pa- lotási Május 1.. az erdőtarcsai Szabadság, a nagykeresztúri Petőfi és a nagyoroszi Űttörő. — Elég már... — szólt közbe a gazda — Ügy látszik, jól vagy tájékozódva. Most még azt mond meg, hogy hány tsz van most a megyénkben. — Hány tsz? ... Körülbelül 100—10i. Éppen akkor értek Hollandiák háza elé. Megálltak. — Gyula ... Holnap reggel a bányapusz- tára megyek, ha utad van arra, eljöhetsz velem. Legalább nem kell gyalogolnod. Búcsúzkodás után mé? utána kiáltott. — Ügy nyolc óra körül indulok. (Folytatjuk) Kökényesi Béla
