Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-24 / 24. szám

1956. március 24.

SZABAD >or,RÍn

n

w

cdlfu'ilh 4-ve kéizüln

Takarékos munka

Á Zagyvapálfalvi Üveggyár az importanyagok közé sorolható fa és szóda megtakarításában szép eredményeket ért el. A hazai ládadeszkáknak az eddiginél nagyobb felhasználásával, valamint a hulladék faanyagok értékesítésével 30 000 forintot takarítottak meg ebben az évben. A szóda felhasználásánál is — takarékossági szempontok figyelembevételével — 25 OOO forint volt a január, február havi megtakarítás. A ládagyár és a keverőüzem munkásai a műszaki intézkedések eredményeként ilyen összegű anyagmegtakarítással kezdték az évet,

Nem maradnak cl a versenyben a kisipari termelőszövetkezetek sein

Még csaknem két bét választ el bennünket április 4-től, de az üzemekből, gyárakból egyre több olyan jelentés érkezik, amely a felszabadulási műszak eredményeiről számol be. Az üzemek, gyárak mellett azonban a kisipari szövetkezetek sem maradnak el. Némelyik szövetkezet dolgozói már olyan ténnyel dicsekedhetnek, — mint a .Nógrádmegyeri Szegkovács KTSZ —, hogy teljesítették első negyedévi tervüket._

Nógrádmegyer és Sósbartyán Szegkovács KTSZ-ei az év első hónapjától versenyben állnak egymással. A két KTSZ versenyét nagy figyelem kísérte. E hó 16-án aztán a nógrád- megyeriek megszerezték az elsőbbséget, akik jó munkájuk eredményeként mint győztesek kerültek ki a versenyből. A sóshartyániak — bár kissé lemaradtak — a nógrád^je- gveriek példájára felajánlásukat ő-k is minél előbb igyekeznek teljesíteni,

TELEK FERENCNÉ sajtoló, kiváló dolgozó a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár sajtoló műhelyében dolgozik. Ez a derék MNDSZ-asszony április 4 tiszteletére vállalta, hogy napi teljesítményét selejt mentes munkával 150 százalékról 155 százalékra emeli. Vállalását naponta 10—15 százalékkal túlteljesíti és egyáltalán nincs se- selejtje.

(Magyar Fotó — Járai Rudolf

felvételei)

KOLLÁR MARIA tűzhelyszerelő, kiváló dolgozó. A Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár tűzhelyszerelő műhelyében dolgozó Ternóczki-brigád tagja. Napi tervét állandóan 130 százalék felett teljesíti. A Ternóczki-brigád a felszabadulásunk 11. évfordulója tiszteletére vállalt napi 70 tűzhely helyett, 80—82 darabot készít el. A munkában Kollár Mária szorgalmával tűnik ki.

/JOÜOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOCOOOOCCOOOOOOCOO

cooooooooooooooooooooooooooooooJ^

Vetélkedő kovácsbrigádok

A Salgótarjáni Acélárugyár GSZ A-üzemében az izzó, alaktalan, lágy vasra dübörögve zuhan a sajtológép, hogy szét- lapitsa és csákány formába sajtolja a vastömeget.

Halász Béla csákánysújtó kovács, brigádvezető szinte percenként adja át társának a vörösen izzó, jélkész darabokat. Gyorsasága nem csoda, hiszen versenyben van, s célja a minél magasabb százalék. Naponta átlag 400 darab csákány kerül ki a ''keze alól. Halász elvtárs a

Jelentős újítások a Salgótarjáni Üveggyárban

A Salgótarjáni Üveggyárban a felszabadulási verseny során örvendetesen fellendült az újítómozgalom. Dolgozóink közül egyre többen jelentkeznek jó ötletekkel, kezdeményezésekkel. '

Eddig összesen 57 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Ebből 16-ot már elfogadtak, 25 újítás most van a gyakorlati idő alatt. 232 000 forint megtakarítást eredményeznek népgazdaságunknak az utóbbi időben elfogadott újítások, s az előzetes elbírálások alapján már több mint 15 000 forintot osztottak szét az újítók között. A legjelentősebb újítás Kovács Zoltán mérnök és Stark Ferenc műszaki osztályvezető nevéhez fűződik. Nekik köszönhető, hogy a 10 karú Owens- gépből kikerülő üvegek egy szalag segítségével egyenesen az égetőkemencébe jutnak, ami által csökken a korábban szokásos belapátolásból eredő selejt, ezenkívül 2 dolgozó munkáját lehet megtakarítani. Igen íontos Fábián és Dächer Lajos elvtársak áltál javasolt formamelegítő-kemenee alkalmazása is, ez naponta egy tonna üveganyag megtakarítását eredményezi,

brigád eddig elért eredményeit a jó munkaszervezésben látja.

Lantos elvtárs, az „ellenfél“ brigádvezetője a jó itolleküv munkán kívül a szakmai továbbképzés hatását is látja brigádja jó eredményeiben.

Mindkét brigád lelkesen, szívvel-lélekkel küzd az elsőbbségért, s mindkét brigádvezető igen erősen bízik abban, hogy a negyedév végéig az ő brigádja nyeri meg ezt a páros versenyt ..,

A VÉGZETT MUNKA EREDMÉNYE

Az utóbbi napokban Róna és Kányás tovább növelte adósságát, egyik sem tudott a két utolsó helynél jobbat elérni. Emellett Mizserfa és Szorospatak mindig újabb és újabb nagyszerű eredményekkel tartja szilárdan az élenjárók között az első és második helyet.

Élenjárók:

Mizserfa: 2384 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál.

Szorospatak: 2093 tonna

többlet. Üzemvezető: Fuchs

Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc.

Nagybátony: 2005 tonna

többlet. Üzemvezető: Tanyai

Ferenc, főmérnök: Marton Mihály.

Kisterenye: 1744 tonna többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár.

Zagyva: 1293 tonna többlet- üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos1 Mihály.

Ménkes: 851 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó János, főmérnök: Cserjési Miklós.

Mátranovák: 616 tonna többlet. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János.

Kazár: 556 tonna többlet.

Üzemvezető: Szomszéd gy.

István, főmérnök: Kreffly Iván.

Tiribes: 245 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter,

Adósok:

Kányás: 62 tonna tartozás. Üzemvezető: Kovács D. László, főmérnök: Szebényi Ferenc.

Róna: 573 tonna tartozás.

Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István.

Mégis teljesíti vállalását Citór József fejtési csapata!

Munkahelyén, az újlaki bánya II. lejtősaknájában jól ismerik a dolgozók Citór József eivtársat, aki 11 tagú fejtési csapatával már sok termelési csatában haladt az élen. Április 4-re, hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére ismét szép vállalást tett a csapat: megfogadták, hogy az első negyedévben összesen 210 tonna szenet adnak terven felül.

Március első felében igen sok baj, nehézség hátráltatta Citór elvtárs és társai munkáját. Fejtésük vetőre ért, új munkageztek. így aztán a hónap közepére mindössze 93 százalékot értek el esedékes havi tervük teljesítésében. De a nehézségek nem szegték kedvét a csapatnak. Kiszámolták, hogyha műszakonként 4 csille szénnel többet termelnek, akkor pótolhatják az elmaradást és teljesíthetik vállalásukat.

ügy is lett. Citór József és társai állják szavukat: az elmúlt szombaton például 150 százalékra teljesítették napi te? velőirányzatukat, s e hét derekán már alig néhány tonna h-'ányzott csak a vállalásból. A

helyet kellett előkészíteniök, az { Ciíór-csapat bízik benne, hogy eddiginél sokkal több fenntai-- I a hónap végéig meg is tetézi az íást, illetve karbantartást vé- | c;edetileg vállalt 210 tonnát.

DICSŐ EMLÉKÜNK

Harminchét esztendővel ezelőtt történt. Az idősebbek nagyon jól emlékeznek rá. Olyan esemény ez, amely példátlan volt az ezeréves magyar történelemben: győzött a magyar proletárforradalom! A kommunista párt nagj- szerű harca meghozta eredményét, a magyar nép, közte Nógrád megye dolgozó népe is lerázta a rabbilincset. Ennek a történelmi eseménynek nemcsak az országban, de világszerte nagy jelentőséget tulajdonitottak.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világította meg a magyar nép előtt ezt az utat. A magyar nép a hosz- szú évszázados elnyomás után bátran Akövette Szovjet- Oroszország példáját. Lenin elvtárs „Üdvözlet a magyar munkásoknak'’ című üzenetében azt írta: „Lelkesedéssel és örömmel töltenek el bennünket azok a hírek, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság politikusaitól kapunk ... Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat. Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz!“

A nyugati imperialisták viszont nem nézték jó szemmel, hogy a magyar nép a hatalom birtokosa lett. Szövetkeztek az ország belső ellenségeivel és éppen itt jutott nagy szerep Salgótarjánra.

Salgótarján történtének egyik legszebb és legdicsösé- gcsebb szakasza volt a proletárdiktatúra megvédéséért folytatott hősies küzdelem. Soha el nem múló hálával cs büszkeséggel emlékezik meg minden Nógrád megyei bányász, munkás és paraszt 1919-ről, amikor Rákosi elvtárs a salgótarjáni bányászokat és gyárimunkásokat harcba vitte az intervenciós csapatok ellen, a munkáshatalom megvédéséért. Salgótarján ekkor az ország egyik legnagyobb szénmedencéje volt és az imperialisták ezzel a tudattal 1919. május elején a salgótarjáni frontszakaszra irányították főbb erejüket. Salgótarján védelmét irányító katonai parancsnok és a szoc. dem, párt vezetői elrendelték a csapatok visszavonását azzal a céllal, hogy a várostól tíz kilométerre délre visszavonulva, átengedi Salgótarján és környékét az intervenciós csapatoknak. Ekkor érkezett Rákosi elvtárs Salgótarjánba, 1919. május 2-án. Már az első órákban erélyesen lépett fel az opportunizmussal szemben, kijelentette, hogy a munkástömegclire támaszkodva, meg lehet és meg is kell védeni Salgótarjánt. Még aznap éjjel megbeszélést folytatott a bányászok és a gyári munkások küldötteivel, feltárta a Tanácsköztársaság nehéz helyzetét és azt, hogy milyen veszély fenyegeti Salgótarjánt s ezzel az egész országot.

Rákosi elvtárs másnap reggel és a kővetkező napon több bányászt meglátogatott. Lelkes üléseket tartott, amelyek nyomán a bányászok százai jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Ezek közül is elsőnek a gyurtyános akna mintegy 260 bányásza és az Acélgyár 600 munkása jelentkezett önként és öltött magára katohazubbonyí.

Salgótarján utcái dübörögték a munkás-katonák bakancsai alatt. Az ellenség ekkor már a karanesi vonalon egészen Karancsberény, Litke, Mihálygerge, Szécsény és Ratki-puszta vonaláig nyomultak előre. Veszélyben volt a salgótarjáni és budapesti vasútvonal. A megye székhelyén* Balassagyarmaton ellenforradalmi összeesküvés volt, melyet a hadseregben levő ellenforradalmi tisztek szerveztek. Ilyenformán a helyzet válságos volt és menthetetlennek látszott.

Rákosi elvtárs ekkor újra beszédet intézett a katonákhoz, a proletárdiktatúra, a munkások hatalmának a megvédéséről beszélt. Lelkesítette a munkásokat és elmondotta, hogy csak a proletárdiktatúra győzelme hozhatja meg a végső felszabadulást. Ekkor újra rend lett a hadseregben. A kisebbségben álló vörös csapatok a hazaszeretettől átfűtve, olyan elszántan harcoltak, hogy a nagyobb létszámú és jobban felfegyverzett cseh burzsoá- csapatokat megfutamodásra késztették, cs messze elkergették őket Salgótarján határától.

Bár a proletárforradalom a munkások és vörös katonák minden áldozata és hősiessége ellenére elbukott — a nemzetközi burzsoázia összefogása, a külső intervenció túlereje, a belső ellenség árulása miatt —, de ez a harc a magyar nép történetének dicső pontja, s amelynek tanulságaiból nemcsak ml, hanem a világ valamennyi kommunista pártja levonta a megfelelő tanulságokat.

: Bininyoö körülmények között egy-egy szó | egészen másként cseng, egészen más tartal♦ mat, jelentőséget kap, mint közönségesen. Ha I mi a munkaidő végefelé azt mondjuk, „nem- I sokára hazamegyek”, ez természetesen hang- | zik, semmi jelentősége sincs. Miért ne men- 5 nénk? De amikor Nagy György, 44 éves rózsa- I szentmártoni bányász valamelyik reggel bi- ? zakodva, hangjában jogos reménykedéssel így « szólt a balassagyarmati kórházban: „nemso- I kára hazamegyek“, nála súlyosan zengtek a j szavak, s mögöttük valóságos regény — de

♦ nem, inkább hősköltemény — húzódott meg. í Mert Nagy György messziről, nagyon messzi- | ről, egyenesen a halál küszöbéről jutott addig,

♦ hogy ma már haza készülődhet.

I Karácsony táján került a kórházba, súlyos

♦ betegen. Tünetek: állandó, erős szédülés, a

♦ hallóképesség elvesztése. A vizsgálat szerint a | betegséget az okozta, hogy Nagy György I agyának legkényesebb helyén (a kisagy, nyúlt♦ velő és a híd szögletében) a hallóidegből kiin♦ dúlva, egy daganat keletkezett. Ez az úgyneve- I zett acusticus tumor. Az orvosok tudák, hogy ha I a daganat tovább fejlődik, a beteg megvakul,

♦ majd hamarosan meghal. Egyetlen mentség I van csak: a műtét, az acusticus tumor eltávo- | lítása.

í Balassagyarmaton, akárcsak az ország többi . vidéki kórházában, ma még nincs idegsebé♦ szét. Nagy Györgyöt tehát el kellett volna i szállítani valamelyik idegklinikára. Igen ám, | csakhogy ő nem ment. — Bízom a kezelőor♦ vosomban, operáljanak meg itt — mondta. A

♦ bizalom, a beteg hite a gyógyító kéz erejében I és a gyógyulásban — ez talán a legfontosabb | segítőtársa az orvosnak. Megszületett hát az | elhatározás: rendben van, megoperáljuk Nagy 1 Györgyöt.

í öt és fél óráig tartott az operáció. Tele ve- I széllyel, hiszen az acusticus tumor eltávolí- | tása még az agysebészetben is különlegesen

VESZÉLYES AGYMŰTÉT

nehéz feladat. Hiszen a daganat közvetlen közelében húzódik például az egyik legfontosabb ideg, a vagus, amely a légzést és a vérnyomást szabályozza. Ha csak egy pillanatra is megrezdül az operáló kéz, csak egy milliméterre félrecsúszik a kés és megsérül az ideg, akkor... akkor Nagy György nem ébred fel többé a mély, altatásos bódulatból. Soha nem mondhatja többé, hogy „hazamegyek”.

De Nagy György felébredt, miután háromszázharminc percnyi hihetetlenül óvatos, csodálatosan pontos munkával egy diónyi daganatot hámoztak ki a fejéből. Sikerült a műtét, a rózsaszentmártoni bányász megmenekült a megvakulástól, a haláltól.

\ kórházban nem verték dobra az ügyet. Ám a bátor tettek, nemes emberi erőfeszítések híre ma már előbb, vagy utóbb, de mind'g elterjed nálunk. így történt, hogy az újságíró egyszercsak megjelenik a balassagyarmati kórházban és érdeklődni kezd. Mielőtt választ kapna, betessékelik egy orvosságszagú, rideg orvosi szobába.

— Mindjárt küldjük Nagy György megmen- tőjét — mondják — és az újságíró magára marad, tétlenül. Csak a képzelete dolgozik. Még mielőtt a valóságban látná, megpróbálja maga elé varázsolni a sebész alakját. Termetes, erős alkatú ember lehet, nagy, izmos kezekkel, hiszen másképpen nem írná az ilyen műtét fizikai megerőltetéseit, az órákig tartó hajlado- zást, görnyedést az ülő helyzetben levő beteg körül. Olyasféle lehet, akiről az ember azt gondolná, nincsenek is idegei, máskülönben .;.

És ekkor nyílik az ajtó. Belép egy cseppnyi, vékony, törékeny kis asszony, fehér köpenyben. Csak nagy. okos szemei feltűnőek. Bemutatkozásra nyújtja apró kezét: ,,dr. Majerszky Klára“. (Az ország egyetlen női idegsebésze, jelenleg a kórház férfi elme- és idegosztályának főorvosa.)

Nehéz leplezni a zavart, nehéz észrevétlenné tenni, hogy a képzelet félrevezette az embert. Ezek a finom, gyengének tűnő ujjak fejtették le a daganatot Nagy György agyáról? Ez a csupa ideg, csupa érzékenység asszony, állta öt és fél órán keresztül rendíthetetlenül a műtét rettenetes idegfeszültségét?

Igen, ő. És amilyen szívesen, áldozatkészen vállalkozott a műtétre, olyan vonakodva beszél most róla.

v

— Nézze csak, egy acusticus tumor eltávolítása igazán nem ritka dolog. Ahol idegsebészet van, rendszeresen csinálják. Az érdekesség legfeljebb annyi, hogy vidéki kórházban nálunk még nem végeztek ilyen műtétet, de csak azért, mert vidéken nincsenek idegsebészek,

\l „érdekesség azonban nem csupán ennyi! Majerszky Klára idegsebész-kollégái ugyanis jól felszerelt, speciális agysebészeti műszerekkel ellátott műtőkben operálnak, idegműtétekben gyakorlott, tapasztalt asszisztensekkel. Ennek ellenére az acusticus tumor eltávolítása igen sok esetben mégsem sikerült. Még a világ leghíresebb agysebészeinek, Olivecronának és másoknak gyakorlatában is magas, átlagosan 15—20 százalékos ennek a műtétnek a halálozási átlaga.

Majerszky Klára pedig mostoha körülmények között vállakozott erre a kényes és veszélyes feladatra. Hiányoztak a legszükségesebb műszerek, de a doktornő és a lelkes asz- szisztensek leleményességgel pótolták azokat.

— De hogy bírta a nehéz műtétet? Mi késztette arra, hogy ilyen körülmények között is megpróbálja az operációt? — kérdezi telhe- tetienül az újságíró. A doktornő mosolyog.

— Bizony, eléggé megerőltető volt. Utána még másnap is úgy éreztem magam, mintha egy boxmeccs után lennék. Hogy miért vállaltam? mert meghatott a beteg bizalma, ragaszkodása. Én megmondom őszintén, szeretek operálni...

Nem csoda. Sok-sok tanulás után 1948-ban operált először a debreceni klinika idegsebészetén. Azóta több száz műtétet végzett. 1953- ban került Balassagyarmatra, mint a férfi elme- és idegosztály főorvosa. De az operáló i kést itt sem tudja letenni! Ahogy ő mondja, : „kisebb” eseteket operál, gerincvelő-dagana-; tot, ischiast, gerincsérüléseket, fejsebeket, : agytályogot olyankor, amikor sürgősen kell: segítség, amikor nem lehet a beteget idegsebé- : szetre szállítani. És a „kis” esetek betetőzése- i ként, megkoronázásaként most jött a nagy : bravúr: Nagy György esete.

Arról is próbálom faggatni, hogyan érzi ma- | gát Debrecen után itt a csendes Balassagyar- maion, de a kérdezgetés nem sok eredménnyel : jár. Ami a szórakozást illeti, kevés ideje jut : rá. Vasárnaponként kirándulás, esténként egy- ■ két jó könyv, néha mozi, — ennyi az egész. : A többi időt lefoglalják a betegek. Itt él, itt : lakik közöttük. A törékeny kis asszony le- i csillapítja a dühöngő elmebetegeket, meg- i nyugtatja az idegbajosokat, gyógyítja a sajgó,, beteg agyakat, megmenti a Nagy Györgyöket] az életnek. És közben gondoskodik a család-! ról is, neveli két gyermekét. Mert a doktornő j — édesanya is. Éppen olyan gondos, jó édes-j anya, mint amilyen kiváló orvos.

Tőlünk, átlagos emberektől mégsem csupán :

az különbözteti meg dr. Majerszky Klárát, hogy kiváló orvos és nagyszerű családanya egy személyben. Ami kiemeli őt, az őszinte, igaz embersége. Ez sugárzik tetteiből és szavaiból annyira, hogy bár alig ér* a vállamig, egész beszélgetésünk alatt végig úgy éreztem: felnézek rá .: ?

Miklós Dezső