Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)
1956-03-24 / 24. szám
2 1D56. március 24. SZABAD XÍÍl.ílAi» Készülődés a Közalkalmazottak Szakszervezetének Ütem, amely a tőkés országok számára elérhetetlen A XX. KONGRESSZUS FÉNYÉBEN Szibéria* az új ötéves tervben küldöttkö zg} ülésére A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1953. július 2-i. és szakszervezetünk országos elnökségének 1956. február 7-i határozata alapján ez év április 7-én küldöttgyűlésen kell a területi bizottságunkat újraválasztani. E küldöttközgyűlésen ad számot a területi bizottság arról, hogyan tettek eleget a tagság bizalmából funkcióba kerülő azon területi bizottsági tagok feladatuknak, akiket 4 évvel ezelőtt választottak meg. Számba kell venni azokat az eredményeket, amelyeket az államigazgatási munka színvonalának emelése. a közalkalmazottak életkörülményeinek megjavítása, a bürokrácia elleni küzdelem, a tanácsi dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítése terén elértünk. De az eredmények mellett rá kell mutatni azokra a ihiányos- Bágokra, melyeket napion 'helyesen a Szovjetunió XX. kongresszusa és Rákosi elvtárs. pártunk Központi Vezetőségének március 12 és 13-i ülésén meghatározott. Meg kell határoznunk azokat a feladatokat, melyeket pártunk iránymutatásának megfelelően végre akarunk hajtani. ‘ Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, az állam- igazgatási munkát gyorsabbá é* olcsóbbá tenni. Megyénk minden alapszervezeténél napjainkban taggyűléseket tartanak. Itt tárgyalják meg a tagok azokat a problémákat, amelyeket az általuk megválasztott küldöttek útján szóvá akarnak tenni a területi bizottság küldöttgyűlésén. t A Balassagyarmati Városi Tanács taggyűlésén Szén András- flé, a szakszervezeti bizottság elnöke elmondotta, hogy az újonnan megválasztott területi bizottságtól azt várják, hogv a megve közalkalmazottainak a mozgalmi munka területén „irányító” szerve legyen. Tisztán kell látni, hogy az elkövetkezendő időkben többet kel] foglalkozni a területi bizottságnak a tanács és a tömegek közötti kapcsolat kiszélesítésével. Tudjuk, hogy még igen nagy mértéket öltenek a bürokratikus intézkedések. Nem kellő mértékben foglalkozunk még a dolgozók bejelentéseinek intézésével. Meg kell tanítani dolgozóinkat a szocialista törvényesség szigorú betartására. Biztosítanunk kell. hogy a Munka Törvénykönyvében lefektetett jogokat és kötelességeket dolgozóink betartsák és másokkal is betartassák. Többet kell törődnünk a tagság körében még igen gyengén megmutatkozó „ésszerűsítési”- mozgalom fellendítésével, az alulról jövő kezdeményezés, a bírálat és önbírálat kifejlesztésével. Feladataink továbbvitelénél igen nagy súlyt kell helyeznünk a Szakszervezetek Országos Tanácsának VIII. teljes ülésén hozott határozatára is. amely döntő hiányosságként jelöli meg azt. hogy a műszaki színvonal emelésében az ipari üzemek, valamint az irányító szervek közötti kapcsolat ma ■még nem kielégítő. A területi bizottságnak további feladatát kel) hogy képezze az olyan politikai felvilágosító munka, hogy műszaki szakembereink megértsék és a munkájuk területén tudásuk legjavát adják a műszaki fejlesztés fellendítése érdekében. Értékelvén a munkánk területén eddig elért eredményeinket, átérezve pártunk és felsőbb szerveink határozataiból a közalkalmazottakra háruló feladatokat, mindent meg kell tennünk, hogy tagjainkat ezeknek végrehajtására mozgósítsuk. Megyénk minden közalkalmazott dolgozójának úgy kell készülni a küldött- közgyűlésre, hogy az ott megtartott tanácskozás után a hivatali munka megjavuljon. Ennek a javulásnak meg kell mutatkozni terveink határidőre való teljesítésében, a munka- fegyelem megszilárdításában, a közigazgatási munka egyszerűbbé* és olcsóbbá tételében. Ha ezeket a feladatokat valóra váltjuk, akkor igen nagy lépést teszünk előre azon az úton, meljTet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghatározott. Ennek értelmében el kell érni, hogy a szakszervezetek a munkások és az alkalmazottak mil- l.’ós tömegei számára valóban az igazgatás és a gazdasági vezetés lenini iskolái legyenek. Ha ezeket elérjük, akkor feltétlenül megjavul az állam- igazgatási munka és a szak- szervezetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanácsok közelebb kerüljenek a dolgozó nép tömegeihez. Az ipari termelés átlagos évi növekedése a Szovjetunióban az utolsó 26 évben (1930— 1955 között) 12.3 százalék, az Egyesült Államokban 3,5 százalék,, Angliában 2,4 százalék, Franciaországban 0,9 százalék volt. Ha összehasonlítjuk a 11 háború előtti és a 9 háború utáni évet, vagyis a két világ gazdaságának fejlődését a bé1 865 000 főiskolai hallgató a Szovjetunióban kés időszakban, úgy a kép még lenyűgözöbb. Az ipari termelés növekedésének átlagos évi üteme a Szovjetunióban 18 százalék, az Egyesült Államokban 2,8 százalék, Angliában 3,5 százalék, Francia- országban 2,5 százalék. Más szóval ez azt jelenti, hogy a szocialista gazdaság 5—7-szer olyan gyors ütemben fejlődik, mint a kapitalista. Szállítható lakóházak lengyel traktoristáknak A Nagy Októberi Forradalom előtt Oroszországban évente körülbelül 10 000-en fejezték be főiskolai tanulmányaikat — 1955-ben a Szovjetunióban már több mint 250 000- en. Jelenleg több mint 1 865 000 főiskolai hallgató tanul a Szovjetunió főiskoláin. Ez 140 000- rel több. mint az előző oktatási évben és több. mint Nagy- Britannia, Franciaország. Olaszország és más nyugateurópai országok főiskolai hallgatóinak száma együttvéve. Az oktatásban több mint 100 000 tanár és docens vesz részt. A poznani vasúti műhelyben 1955-ben elkészült az első 50 darab szállítható lakóház néhány lengyel gépállomás számára. A szállítható nyári házak lehetővé teszik, hogy a traktoristák közvetlenül a munkahelyen telepedjenek le. Euv-egv ilven ház nyolc férőhelyes és tehergépkocsin szállítható. A házban kényelmes ágyak, mosdó és takaréktűzhely van. sőt a beépített akkumulátor még villanyáramot is biztosít. A poznani vasúti műhely dolgozói vállalták, hogv idén további 150 szállítható lakóházat készítenek a lengyel gépállomások számára. Választási komédia Dél-Vietnamban A délvietnami hatóságok közölték a március 4-i úgynevezett „alkotmányozó gyűlések” külön választások eredményeit. Mint várható volt. a választási komédia az uralmon levő Ngo Dinh Diem-klikk „győzelmével” végződött. A Ngo Dinh Diem-kiikk a hamis „győzelem” biztosítása érdekében már jóval a választások előtt nagyarányú terror hadjáratot indított a hazafias beállítottságú elemek ellen, amelyek a genfi egyezményeknek megfelelően egész Vietnamra kiterjedő szabad általános választások megtartását követelték. Március 4-re virradó éjjel Szaigon valamennyi negyedét körülfogta a rendőrség és a katonaság, az utcakereszteződéseknél harckocsikat és páncélkocsikat vontak össze. A rendőrség teljhatalmat kapott ahhoz, hogy letartóztasson minden „gyanús” személyt, s tömeges letartóztatásokat foganatosított azzal az ürüggyel, hogy felszámolja az állítólagos nyílt „kommunista összeesküvést”. De hiába akarták hosszas megfélemlítési hadjárattal rábírni a lakosságot, hogy vegyen részt a választásokon, ez a hadjárat nem hozta meg a kívánt eredményt. Az ellenzéki pártok és csoportok bojkot- tálták a választást, amelyet joggal neveztek el komédiának. Ngo Dinh Diem és amerikai pártfogói csaló trükkjé- nek. A délvietnami törvénytelen választások felháborították az ázsiai országok közvéleményét. A meghamisított választásokat kommentálva a Zsenmin- zsipao című kínai lap ezt írja: . Mindez az Egyesült Államok arra irányuló összeesküvéséhez tartozik, hogy megőrizze a szakadást Vietnamban és Dél-Vietnamot katonai támaszpontjává és gyarmatává tegye”. A választási komédia után nem ok nélkül 'elentették ki a Ngo Dinh Diem-klikk képviselői, hogy a délvietnami hatóságok helveslik a délkeletázsiai katonai tömböt — a SEATO-t, — amely mint ismeretes, az Egyesült Államok imperialista köreinek az ázsiai országok függetlenségi és szabadságharca ellen alkalmazott eszköze. Dél-Vietnam bábhatóságai és amerikai pártfogóik szem- melláthatóan azt tűzték ki céljukul, hogy aláássák a genfi egyezményeket s tovább élezik az indokínai helyzetet. A gyarmati hatalmak szekérto- lóinak e politikáját erélyesen visszautasítják mindazok, akiknek érdeke az ázsiai béke és biztonság biztosítása. Növekszik a szocialista világrendszer gazdasági ereje írták: Aleksrejiv ás 0. Bogomolov _ Rövidítés . élet újra és újra igazolja azt a lenini tételt, hogy korunk a kapitalista rendszer bomlásának és pusztulásának. s az ú.i, szocialista rend létrejöttének és felvirágzásának kora. 1917-ben a szocialista rendszer még cfak a világ lakosságának 7,4 százalékára. 1940-ben 8,9 százalékára. 1955-ben pedig már 36 százalékára, a földkerekség területének pedig 1917- ben 15,9 százalékára. 1940-ben 17 százalékára és 1955-ben 26,6 százalékára terjedt ki.- 1939- ben. a második világháború küszöbén a szocialista rendszer országai a világ ipari termelésének 7 százalékát szolgáltatták. ma pedig a Szovjetunió, s az európai és ázsiai népi demokratikus országok részaránya a világ ipari termelésében körülbelül 30 százalékra rúg. A szocialista országok gazdasági felemelkedése egyenjogú együttműködésük és testvéri kölcsönös segítségnyújtásuk fokozódó megszilárdulásának viszonyai közepette meg\ végbe. A háború utáni időszakban a két világrendszer hallatlan arányú gazdasági versenye bontakozott ki. - Ebben a versenyben a szocializmus megmutatja, hogy döntő fölényben van a kapitalizmussal szemben. A Szovjetunió mér a második világháború előtt a második helyre került a világ ipari termelésében. A nyers- vas-. acél-, alumínium-, réztermelésben, gépgyártásban, áramtermelésben és széntermelésben megelőzte Franciaországot, Nyugat-Németországot és Angliát s biztosan zárkózik fel az Egyesült Államok mellé. A szovjet népnek az ipar fejlesztése terén kivívott nagvszerű győzelmei döntően növelik az egész szocialista tábor gazdasági potenciáját. 1954-ben a Szovjetunió és a népi demokratikus országok a világ széntermelésének több mint egyharmadát, acéltermelésének egynegyedét, áramtermelésének körülbelül egyhato- dát adták. Azóta a szocialista világrendszer részaránya a fentiek termelésében még jobban megnőtt. A Szovjetunió ipari termelése a háború okozta roppant károk ellenére 1955-ben 4.8-szoro- sa volt az 1937. évinek, míg az Egyesült Államok, amelynek területén egyetlen lövés sem dördült el a második világháborúban, csak 2—3-szorosára növelte ipari termelését. Az európai népi demokratikus országok ipari termelése az 1937. évi 2,5—5,5-szeresére emelkedett. A gazdasági fejlődés ilyen gyors üteme a kapitalista világban ismeretlen. M indez azt jelenti, hogy a két világrendszer békés versenyében a kapitalizmus mindinkább átengedi állásait az új, erősödő társadalmi-gazdasági rendnek. A szocialista világrendszer gvors gazdasági erősödésének döntő előfeltétele a munkatermelékenység állandó növekedése. A Szovjetunióban a munkatermelékenység 1913—1955 között 8-szorosára nőtt. sőt, ha tekintetbe vesszük, hogv a munkaidő rövidebb lett. tízszeresére. Ezalatt az Egyesült Államokban csak ’ 2,2-szeresre, Angliában 1,4-szeresre, Franciaországban 1,75-szeresre nőtt a munkatermelékenység. A Szovjetunióban egyidejűleg növekszik az egv lakosra eső ipari termelés. Az iparilag legfejlettebb népi demokratikus országok. mint például Lengyel- ország és Csehszlovákia, a fontosabb ipari kellékek egy lakosra eső termelését tekmtve. megközelítik, sőt sok esetben megelőzik Franciaországot és Angliát. A szocialista világrendszer erejének és életképességének Ieameggvőzőbb bizonyítéka a népek életszínvonalának szüntelen emelkedése. A Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok néoei kommunista és munkáspártok vezetésével ebben az évben hozzáfognak 1956—1960. évi új ötéves terveik megvalósításához. Terveiket most először hangolták össze időbeli- leg és a fő feladatok tekintetében. szocialista világrendszer minden szükséges anyagi előfeltétellel rendelkezik a még fokozottabb gazdasági fel- emelkedéshez. Történelmileg nincs messze az az idő. amikor a szocialista világrendszer gazdasági erőben felül fogja múlni a kapitalista világrendszert. A Nagy Októberig Szibéria a könnyek és a szenvedések vidéke volt, s ide száműzték a haza legjobb fiait. A szovjet hatalom évei alatt azonban megindult Szibéria fejlődése is. Szibéria nagy jövőjéről, kimeríthetetlen természeti kincseinek felhasználásáról sokat beszéltek Oroszország nagy fiai. Álmaik most megvalósulnak. A szovjet hatalom most feltárta és a nép szolgálatába állította e táj kimeríthetetlen kincseit, amelynek segítségével gyors ipari fejlődésnek indul ez a vidék. Hruscsov elvtárs az SZKP XX. kongresszusán tartott beszámolójában mondotta: „Az a feladat, hogy a legközelebbi két-három ötéves terv alatt Szibériát országunk harmadik legnagyobb 'kohászati bázisává tegyük, amely évi 15—20 millió tonna nyersvasat termel“. Ez azt jelenti, hogy Szibéria az elkövetkezendő tíz év alatt a szovjet állam hatalmas kőszén és villamos- energia bázisává válik. S különös gondot fordítanak majd Szibéria alumínium, mangán és titán, valamint villamoskohászati és elektrokémiai iparúnak fejlődésére is. Szibéria egyik legnagyobb ipari és mezőgazda- sági vidéke a krasznojarsz- ki határterület. E kerületen az ipar össztermelése 1955-ben ötszöröse volt a háború előttinek. Az ötödik ötéves terv során az ipari árutermelése 85 százalékkal» a munka termelékenysége 52 százalékkal emelkedett. A hatodik ötéves tervben még további lehetőségek nyílnak a gazdasági és kulturális építésre. Máris hozzáláttak a Jenyiszejen épülő krasznojarszki vízierőmű építéséhez, amely a Világon egyedülálló lesz. kapacitása eléri a 3 millió 20Ű ezer kilowattot. Ez a vízierőmű évente több mint 20 millird kilowattórá villamosenergiát szolgáltat majd — majdnem annyit mint a kujbisevi és a sztálingrádi erőmű együttesen. A krasznojarszki és a biatszki vízierőmű a legolcsóbb vízienergiát termeli majd — egy kilowatt áram kevesebbe kerül, majd egy kopejkánál is. Az olcsó villamosenergia segítségével számos új nagy ipari üzem keletkezik. Már hozzáláttak az alumíniumkombinát üzem építéséhez. Megnyílt a lehetőség a kohászat fejlesztésére is. Óriási vasérctelepeket tártak fel. A vasérctartalékok egynegyede igen gazdag érc, több mint 50 százalékos vastartalommal. Igen kevés káros szennyeződést ' tartalmaz és alkalmas a közvetlen olvasztásra. Szó van róla, hogy ennek alapján nagy kohászati kombinátot építenek. A hatodik ötéves tervben ezenkívül nyeisolajfinomí- tógvárat is építenek. Ez a gyár nemcsak üzemanyagot, hanem jelentősebb gázmennyiséget is szolgáltat a Krasznojarszk és a határterületek más városai gázellátására. Az új ötéves tervben Jenyiszejszk körzetében megkezdődött a fafel- dolgozó-gyárak komplex- szumának építése. Ezek a gyárak évente körülbelül 2 millió köbméter fűrészelt faárut adnak az országnak. A határterület erdőségei 148 millió hektár területet foglalnak el és ezek az erdők több mint 10 milliárd köbméter fakitermelésre alkalmasak. A krasznojarszki határ- terület Szibéria egyik legnagyobb gabona-, hús, tei- és gyapjútermelő vidéke. A határterület szovhozainak és kolhozainak vetésterülete 1955-ben körülbelül 3 millió hektár volt. A határ- területeken az elkövetkezendő három évben 1 millió hektárnyi új föld megművelését kezdik el s a terméshozamok emelésével kétszerannyi gabonát adnak majd az országnak, mint az elmúlt évben. Mindezt egybevetve a XX. kongresszus történelmi jelentőségű határozatai hatalmas lendületet adtak a dolgozók alkotó kedvének, a kommunizmus építésének s ez biztosítéka a szovjet hatalom további erősödésének, a nép anyagi és kulturális jóléte további emelkedésének. EfJU röpgyülés A rövid, gyak- ran csak néhány percig tartó röpgyűlések szülik mindig a dolgozók legnagyszerűbb elhatározásait, s ez egyszerűen azért van így, mert a dolgozó embereknek nem kenyerük a szószátyárkodás, hanem szeretik a rövidséget és a határozottságot. Éjinek a rövidségnek és határozottságnak a szellemében zajlott le a minap a 33. Autóközlekedési Vállalat 1. műszaki telepének Öltözőjében az a röpgyülés is, amelyen a telep dolgozói elhatározták, hogy egyhavi fizetésük 5 százalékát ajánlják fel az árvízkárosultak megsegítésére. A röpgyűlésen jelen volt a telep minden szerelője, lakatosa és villanyszerelője, köztük a legkiválóbb idős és fiatal szerelők; Régi Ferenc, Erdélyi István, Szilágyi Vilmos, Borovszki László, Simon István és a többiek, akik télen a dermesztő hidegek idején áldozatkész munkával elérték, hogy bányászaink helyt tudtak állni a széntermelésben, mert munkába- és hazaszállításukra mindig készen az autóbuszok. Először Filipszki Károly, a vállalat igazgatója szólt a röpgyülés résztvevőihez. Röviden elmondta, hogy a vállalat többi telepén a dolgozók márciusi fizetésük 5 százalékát ajánlották fel az árvízokozta károk helyrehozására. Az igazgató után Kovács Vince műszaki osztály- vezető szólalt fel . — Elvtársak! Az árvíz idején jártam a dunaparton. Mindenfelé romba- dőlt családi otthonok, elöntött szántóföldek, átszakadt gátak fogadtak. Nagy a kár és csak mi hozhatjuk azt helyre — mondotta. A következő és egyben utolsó hozzászóló Régi Ferenc, a telep egyik legtapasztaltabb szerelője volt, aki már ugyancsak dolgozott árvíz- védelmi munkálatoknál és elmondta, hogy milyen károkat okoz a kegyetlen árvíz, Ezután, s ilyen lelkesedést és egyetértést talán még soha nem Iá- tott a telep kis öltözője, megszületett az egyhangú határozat: „Mi, a 33. Autóközlekedési Vállalat 1, műszaki telepének dolgozói márciusi fizetésünk 5 százalékát ajánljuk fel árvízsújtotta doU gozótársaink ja-* vára.” Jfz a röpgyülés egy kicsit azért mégis hosz- szabb volt a többinél, míg máskor a röpgyűlések után azonnal szétszaladtak a dolgozók, ki-ki a maga munkahelyére most nem így történt, mert a gyűlés végeztével a részvevők még sokáig együttmaradtak és arról beszélgettek, hogy milyen nagy károkat okozott az árvíz és hogy bár nem nagy összeg az a 46 ezer forint, amelyet a vállalat dolgozói köztük ők, a műszakiak adnak az árvízkárok megszüntetésére, de ha csak egy családi otthon épül fel belőle, már akkor is sokat segítettek.
