Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-22 / 15. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI } „Tiszta szívbő! teljes sikert kívánunk a XX. kongresszus minden célkitűzésének megvalósításához44 : Rákosi Mátyás elvtárs üdvözlő beszéde az SZKP XX. kongresszusán AZ MDP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ; XII. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM. ÄRA: 50 FILLÉR 1956. FEBRUÁR 22. 99* .A világ legcsodálatosabb erejére támaszkodunk: a munkások és parasztok erejére“ ,t. I. iliiXio/Vin clvitírs felszólalásai a Szovjetunió Kommunista leírtjának XX. kon ff ressausán Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük A. I. Mikojan elv­társnak a február 16-i esti ülé­sén elhangzott felszólalását, Elvtársak! Teljesen egyetérteni a várt Köz-ponti Bizottságának beszá­molójával. Engedjék meg. hogy a Központi Bizottság tevékeny­ségének csupán néhány oldalá­val foglalkozzam. A Központi Bizottság beszá­molója a ima emberiségének történetéből merített új ténye­ket és eseményeket vizsgálja, A Központi Bizottság a marxiz­mus—leninizmus fényével vilá­gítja meg ezeket a tényeket és eseményeket, több olyan fon­tos, elméletileg bátor, mélyre­hatóan elvszerű következtetés­re jut. amely a társadalmi fej­lődés törvényeire és a törvé­nyeknek a mai körülmények közötti felhasználására vonat­kozik. A beszámoló a marxista elmélet alapvető kérdéseit veti fel a mai helyzetnek megfele­lően. A belőlük levont követ­keztetések nemcsak elméleti jellegűek, hanem program- jellegűvé is válnak, hatalmas gyakorlati jelentőségre teszneik szert a kommunizmusnak a fejlődés következő szakaszai­ban folytatandó helyes politi­kája szempontjából. A Központi Bizottság, a tár­sadalmi fejlődés törvényeinek ismeretében á nagyszerű marxista módszert követve ér­telmezi a társadalmi fejlődés mai eseményeit, marxista mó­don magyarázza meg őket és olyan következtetésekkel fegy­verei fel a munkásosztályt, ©melyek most már nemcsak a Marx és Lenin élete és tevé­kenysége korszakának tényeit és eseményeit általánosítják és magyarázzák meg, hanem a tőkés, valamint a szocialista országokban később bekövet­kezett eseményeket is. Enged­jék meg. hogv az alábbiakban foglalkozzam az említett kér­dések egyikével-másikával, minthogy rendkívül fontosak és időszerűek. A Központi Bizottságnak és elnökségének munkáját az el­múlt három esztendőben min­denekelőtt az jellemezte, hogy vártunkban hosszú szünet után megteremtődött a ikollektív ve­zetés. Pártunknak most olyan szi­lárdan összekovácsolódott ve-, zető-kollektívája van. amely­nek ereje nemcsak abban rej­lik, hogy sok esztendő forra­dalmi harcában, munkában egybeforrott elvtársakból áll — bár természetesen ez is igen fontos —, hanem főként ab­ban, hogy ez a kollektíva á pártépítés és a pártvezetés le­nini eszméit, lenini elveit kö­vetve, rövid idő alatt teljes egészükben elérte a pártélet lenini szabályainak helyreál­lítását. A kollektív vezetés elve elemi fontosságú a proletár- párt, a lenini típusú párt szá­mára. Ez régi igazság, de mégis hangsúlyozni kell, mert körül­belül 20 éven át nálunk, tu­lajdonképpen nem érvényesült kollektív vezetés, virágzott a személyi kultusz, amelyet már Marx, majd Lenin is elítélt. Természetesen ez szükségsze­rűen igen kedvezőtlenül be­folyásolta a párt helyzetét és tevékenységét. És most. ami­kor az elmúlt három esztendő ©Jatt a lenini elvszerűség és a lenini egység alapján helyre­állott a kommumsta párt kol­lektív vezetése, érezhető a le­nini vezetési módszerek teljes jótékony hatása. És éppen ez az a fő forrás, amely a leg­utóbbi években új erőt adott pártunknak. Ez fontos előfel­tétele volt azoknak a sikerek­nek, amelyekről Hruscsov elv- társ beszámolójában szó esik és záloga annak, hogy a párt még biztosabban, még sikeresebben haladjon a kom­munizmus felépítésének útján. Mikojan ezután méltatta a Központi Bizottság erőfeszíté­seit az ipar, mindenekelőtt a nehézipar gyors fejlesztésére, majd így folytatta: A főprob­léma a mezőgazdaság elmara­dásának megszüntetése, az ipar és a mezőgazdaság fejlődési aránytalanságának kiküszöbö­lése volt. Ez az aránytalanság volt számunkra a legveszélye­sebb. annak további hatása igen komolyan akadályozta volna fejlődésünket. Ezt a feladatot egész sereg intéz­kedéssel oldottuk meg. Ilyen intézkedés a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének foko­zása, a szűz- és parlagföldek meghódítása. Két év alatt 33 millió hektár új földet tettünk termővé. Álmodhattunk vol­na-e bármikor is hasonlóról? És mi történik ugyanakkor az amerikai mezőgazdaság­ban? Az Egyesült Államok kormánya az idén januárban az elnöki üzenetben olyan programot terjesztett a kong­resszus elé, hogy a vetésterü­letet 10 millió hektárral csök­kentsék. Ez nem egyéb, mint a mezőgazdasági termelőerők közvetlen megsemmisítése, a kapitalizmus rothadásának egyik legszembetűnőbb új megnyilvánulása. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban is felvetődik a szűz- és parlag­földek kérdése, csakhogy éppen fordítva — amerikai módra. A földek feltörése helyett ők a megművelt földeket változtat­ják parlaggá, szűzfölddé. És ez olyan országban történik, amely „a világ vezetésére” tart igényt-, mégpedig olyan időpontban, amikor az Egye­sült Nemzetek Szervezetének hivatalos adatai szerint a tő­kés világban mind több ember szűkölködik élelmiszerekben. Ezeknek a nélkülözőknek szá­ma ma már elérte a világ össz­lakosságának 59 százalékát, míg 1939-ben csupán 31 százalékát tette ki. És ugyanakkor az Egyesült Államokban 10 millió hektárnyi vetésterület ugaro- sítását javasolják. Feladatul tűztük ki, hogy a hatodik ötéves terv végére majdnem három és félszer annyi közszükségleti cikket termelünk, mint a háború előt­ti 1940-es évben. A ma leginkább szűkében lévő közszükségleti cikkek ter­melése növelésének ilyen gyors üteme azzal magyaráz­ható: pártunk Központi Bi­zottságát aggasztja, hogy több helyen fennakadás észlelhető a kereskedelemben és egyes árukért sorbaállnak. Néha megkérdezik: vajon elkerülhe- tetlenek-e a kereskedelemben időnként a fennakadások és elkerülhetetlen a sorbaállás a hiánycikkekért? Vajon ezek a szocialista kereskede’em vele­járói? Természetesen nem. Ilyesmire akkor kerül sor, amikor nincs meg a kellő egyensúly az árukészlet és a lakosság fizetőképes kereslete között. A szocialista társadalomban a keresletnek meg kell előznie az árukínálatot. Az állandóan növekvő kereslet lendíti előre az árutermelést. Az egész kér­dés a megelőzés mértékében rejlik. A kereslet és a kínálat he­lyes viszonyát a hiánycikkek termelésének rohamos növelé­sével és úgy érjük el, ha a jövőben olyan árcsokkentési politikát folytatunk, hogy az árak leszállítása csakis az áru­tömeg gyarapodásának és a lakosság fizetőképes kereslete növekedésének arányában történjék. Mikojan ezután hangsúlyoz­ta, hogy új erőfeszítéseket kell tenni a kereskedelem és a közétkeztetés mielőbbi megfe­lelő színvonalra emeléséért. Központi Bizottságunk te­vékenységének fontos irány­zata volt az is, hogy kérlelhe­tetlenül harcolt a bürokrati­kus centralizálás ellen és meg­erősítette teljes jogaiban a lenini demokratikus centra­lizmust; óvta és szilárdította a szovjet nemzetek szövetsé­gét, a szövetséges köztársasá­gok szuverén jogait, átadta nekik azokat a hatáskörükbe tartozó ügyeket, amelyeket azelőtt helytelenül a központ­ban összpontosítottak; a többi között jelentékeny számú, az­előtt a központnak alárendelt iparvállalatot bocsátottak a helyi szervek rendelkezésére; megerősítették a helyi taná­csok és a vállalatok jogait, a munkástömegeket bevonták a gazdasági tervek kidolgozásá­ba, felülvizsgálásába és abba, hogy aktívabban vegyenek részt a termelés irányításának megoldásában; csökkentettük és egyszerűsítettük az állam­apparátust, harcoltunk a kom­munista gőg és az elbizako­dottság, a hencegés, az oly sok kárt okozó díszes jelenté­sek ellen és azért, hogy a bí­rálat és az önbírálat egyálta­lán ne legyen tekintettel a személyekre. Egyéb nagy jelentőségű in­tézkedések között meg kell említeni, hogy az állami terv­bizottságot ketté osztottuk. Az egyik a távlati, a másik a fo­lyó tervezéssel foglalkozik. Ennek az a célja, hogy meg­teremtsük a helyes kapcsola­tot a jövő szükségletei és a ma szükségletei között, e két szerv pedig a gazdasági arány­talanság megakadályozása vé­gett kölcsönösen ellenőrizze egymást. A Központi Bizottság be­számolója és a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete — hangoztatta Mikojan — olyan nagy és részletes programot terjeszt a kongresszus elé. amely a kommunizmushoz ve­zető gyors haladást szolgálja. Szó van a legfontosabb szo­ciális intézkedések rendszeré­ről is. Ilyenek: a munkanap megrövidítése, az alacsonyfize­tésű munkás- és alkalmazott­kategóriák bérének emelése, segítésük a gyermeknevelésben és az idős szülők eltartását szolgáló erőfeszítéseik mag- könnyítése állapii aggházak szervezésével és megfelelő nyugdíj juttatásával, az okta­tás ingyenessége, széleskörű bölcsőde- és óvoda-hálózat szervezése, iskolai internátu- sok szervezése, az iskolai reg­geliztetés és a széleskörű köz- étkeztetési hálózat bevezetése. Végül idetartoznak a lakás­kérdés gyorsított megoldá­sát szolgáló intézkedések és az egészségügy, valamint a nép­oktatás megjavítása. Az alacsonyfizetésű munká­sok és alkalmazottak bérének emelése gazdaságunk néhány aránytalanságának megszűnte­tését jelenti. Megszűnik az a túlzott különbség, amely az alacsonyfizetésű munkás- és alkalmazott-kategóriák mun­kabére és a magasfizetésű ka­tegóriák munkabére között ta­pasztalható. Abban az időszak­ban, amikor mi parasztország­ban iparosítottunk, ez a kü­lönbség természetes volt. mert éppen ez ösztönözte a kiválóan képzett munkások kádereinek gyors felnövését. És az ország­nak igen nagy szüksége volt kiválóan képzett munkásokra. Most. amikor kiválóan kép­zett, magas kulturális színvo­nalon álló munkásosztályunk van. amely évről évre gyarap­szik a hét- és tízosztályos isko­lát végzettekkel, a különbség­nek meg kell ugyan maradnia, de csökkenni fog. Ez fejlődé­sünk új színvonalából követke­zik és lépést jelent előre a kommunizmushoz vezető úton. Mindezek a kommunizmus csirái. így nyílik meg az út a kommunistü életforma felé. örülünk neki és lelkesít ben­nünket. Tudják meg ezt azok a dicsekvő amerikaiak is, akik hencegnek mostani gazdagsá­gukkal, „amerikai életformá­jukkal". Lépjenek velünk ver­senyre ezen a téren és győ­ződjenek meg róla. hol tesz­nek többet a nép javára, ki­nek az életformája bizonyul jobbnak. A fegyverkezési haj­sza helyett versengjenek így. Nekünk, szovjet embereknek, de az amerikai népnek is in­kább szíve szerint való az ilyen verseny! Héhány külpolitikai kérdés A szovjet külpolitika, külö­nösen az elmúlt esztendőben szembeszökő sikereket ara­tott. A párt vezető kollektí­vája itt is új, friss áramlatot hozott, magasrendűen elvsze­rű, tevékeny és rugalmas, nyu­godt hangú, szitlcozódás nélküli külpolitikát folytatott, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett éléséről szóló megingat­hatatlan lenini tételekből in­dult ki, minthogy az a fő cél­ja, hogy megszüntesse a hábo­rús veszélyt, hogy biztosítsa az egész világ békéjét. Sok burzsoá személyiség meglepetésére kormányunk nem félt nyilatkozni több nemzetközi kérdésben olyan tényekről, amelyeket illetően külpolitikánkban a múltban valamilyen hiba történt és amikor egyes esetekben a mi hibánkból éleződtek ki a kap­csolatok. A szovjet kormány határozottan megindult azon az úton. hogy megszüntesse külpolitikai munkánk fogyaíé kcsságait. Ez a legszembeszö- kőbben a Szovjetunió és Ju­goszlávia kapcsolatainak meg­oldásán látható. Olyan lépé­sekre, amilyeneket a Központi Bizottság a XIX. és a XX. kongresszus között a jugoszláv kérdésben tett, természetesen csak igazi leninisták képesek. Most jól látható, mennyire helyesek voltak ezek a bátor lépések, mily gyümölcsözőknek bizonyultak a béke és a szocia­lizmus szempontjából. Több más intézkedés is — kínai és finnországi katonai támaszpontjaink megszünteté­se, a népi demokratikus orszá gokban működött vegye* vál­lalatok megszüntetése. az Ausztriával kötött békeszerző­dés stb. — szintén politikánk bátorságát, elvszerűségét, más országok szuverén jogainak tiszteletbentartását, politikánk aktivitását és egyúttal ered­ményességét bizonyítja. ML Lan ezután rámutatott arra, hogy megszüntették a A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának február 17-i délutáni ülésén — moszkvai idő szerint 17.30 óra­kor — felszólalt Rákosi Má­tyás elvtárs, a Magyar Dolgo­zok Pártja Központi Vezetősé­gének első titkára. Rákosi elvtárs, a következő üdvözlő beszédet mondotta el: Kedves elvtái’sak! A Ma­gyar Dolgozók Pártja Közpon­ti Vezetősége és az egész ma­gyar dolgozó nép nevében for­ró kommunista üdvözlettel kö­szöntőm a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kong­resszusát. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa áll most az egész haladó em­beriség érdeklődésének köz­pontjában. E kongresszusra figyel a magyar dolgozó nép is. A magyar munkások dol­gozó parasztok és haladó ér­telmiségiek örömmel és lelke­sedéssel fogadták a Szovjet­unió hatodik ötéves népgazda­sági tervének irányelveit, a kommunizmus építésének ezt a nagyszerű programját. Pár­tunk, dolgozó népünk meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió népei hősi kom­munista pártjuk vezetése alatt a hatodik ötéves terv hatal­mas célkitűzéseit maradékta­lanul valóra váltják, mint ahogyan jóval a kitűzőit ha­táridő előtt teljesítették az ötödik ötéves tervet is. E terv megvalósítása óriási erőgyara­podást jelent nemcsak a Szov­jetunió, hanem az egész 900 milliós szocialista tábor szá­mára, felbecsülhetetlen hozzá­járulás lesz a béke nagy ügyé­nek védelméhez. > E történelmi jelentőségű kongresszus újabb erőt ad a világ dolgozóinak és nagyszerű tapasztalatokkal gazdagítja az új életet építő, szabadságukért küzdő népeket. Az egész ma­gyar dolgozó nép érzéseit tol­mácsolja az az üdvözlet, ame­lyet a legnagyobb budapesti villamossági gépgyár dolgozói küldtek a kongresszusnak. ..Meggyőződésünk — hangzik az üzenet —, hogy a kongresz- szus hatalmas erőforrása lesz nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész nemzetközi munkás- mozgalom és a békeharc to­vábbi fejlődésének. Nagy ér­deklődéssel várjuk a kongresz- szus tanácskozásait és határo­zatéit s mindent elkövetünk, hogy minél gazdagabb tapasz­talatokat merítsünk a kong­resszus éltető és erőt adó for­rásából. szeretett hazánk és a népek közötti békés barátság erősítésére.” Mi, magyar kommunisták mindenkor példaképünknek te- j kintettük és a jövőben is pél­szovjet társadalmi Ss állami szervezetek elszigeteltségét a külvilágtól, kiszélesítették a szovjet és külföldi államfér­fiak. pártvezetők és társadalmi szervezetek kapcsolatait. Az országok kapcsolatainak megszakadásában bizonyos amerikai agresszív köröknek volt negatív szerepük. Ezek azonban maguk helyett máso­kat, a szovjet embereket pró­bálták hibáztatni. Kiagyalták azt a mesét, hogy a Szovjet­unió ..vasfüggönyt” vont. Ügy tálalták ezt fel. mint annak a jelét, hogy ..a szovjet rezsim gyenge”, hogy mi félünk min­dentől, ami abból következhet, ha a szovjet emberek külföl­diekkel érintkeznek. Más azt is mondották, hogy az ilyen érintkezés megrázkódtathatja államrendszerünket. Sikerült gyorsan szétoszlat­nunk ezt a mesét és széleskö­rű kapcsolatokat létesítenünk a külföldi országokkal mind árami. társadalmi vonalon, mind pedig a művészetben, az idegenforgalomban, a sportban és más területeken. Egyes országdkkal. a demok­ratikus országokkal kapcsola­taink igen jól fejlődnek és nagy távlatokat nyitnak a további fejlődésre. Néhány más országgal, például az Egyesült Államokkal az ügy vontatottan halad, az amerika: külügyminisztérium nyílt el daképünknek tekintjük a Szov­jetunió Lenin-alkotta dicső kommunista pártját. Büszkék vagyunk arra, hogy a hatal­mas Szovjetunió és a Kínát Népköztársaság által vezeteti legyőzhetetlen szocialista tábol tagjaként küzdhetünk népünk jobb jövőjéért és a békéért) Hazánk a Szovjetunió diadal-1 más felszabadító harcának kö­szönheti szabadságát és füg-« getlenságét. A magyar nép év­százados rabság után végre szabadon munkálkodhat boldo­gulásáért, jobb jövőjéért. Ezért érez az egész magyar dolgozó nép soha el nem múló hálát és szeretetet a Szovjetunió népei és a Szovjetunió dicső kommu­nista pártja iránt. Felszabadult népünk élni tu­dott a szabadsággal. A mun­kásosztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal — pár­tunk vezetése alatt megterem­tette a népi demokratikus rendszert és bizton halad előre a szocializmus építésének út­ján. Elősegítette fejlődésün­ket, hogy a Szovjetunió min­den téren baráti önzetlenség­gel támogatta, védte építő munkánkat és hogy küzdel­meinkben mindig meríthettünk a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak gaz­dag kicsestárából. A magyar dolgozó nép most kezdett hozzá második ötéves tervének megvalósításához. A második ötéves terv idején to­vább folytatjuk a szocialista iparosítás politikáját. E terv­nek megfelelően 1960-ig a me* zőgazdaságban uralkodóvá tesszük a szocialista nagyüze­mi gazdálkodást. Nagy gondot fordít tervünk a népjólét to­vábbi emelésére. A második ötéves terv végrehajtásával 1960-ig lerakjuk a szocializmus szilárd gazdasági alapjait or­szágunkban. E történelmi jelentőségű kongresszus, melyet a marxiz­mus—leninizmus diadalmas eszméi hatnak át, nagyszerű megnyilvánulása a Szovjetunió Kommunista Pártja sziklaszi­lárd egységének, összeforrott- ságának s egyben a proletár nemzetköziség éltető eszméjé­nek. a népek testvéri barát­ságának. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép ne­vében a Szovjetunió dicsőséges kommunista pártjának és a XX. kongresszus minden cél­kitűzésének megvalósításához tiszta szívből teljes sikert kívánunk. Éljen a Szovjetunió dicső kommunista pártja és annak lenini Központi Bizottsága! Éljen és virágozzék a ma­gyar és a szovjet nép örök, megbonthatatlan barátsága! lenállása miatt és az amerikai tnép. valamint több amerikai társadalmi szervezet hő kíván­sága ellenére. Szavainkkal és tetteinkkel 'elepleztük a szovjet politika agresszivitásáról a külföldön ellenséges körök terjesztette hazugságokat és bebizonyítot­tuk külpolitikánk békeszerető .jellegének egész mélységét; Megsemmisítő csapást mér­tünk az olyan ostoba koholmá­nyokra. mintha félnénk érint­kezni a külföldiekkel. Mikojan- nevetségesnek mi­nősítette azt a gondo’atot, hogy a kommunisták félhet­nek a kapitalista országokkal való érintkezéstől. Hol iobb a társadalmi rendszer: a Szov­jetunióban, vagy a tőkés or­szágokban? Kinek az eszméi magasztosabbak. a mi marxis­ta—leninista eszméink, vagy a kapitalista világé, amelynek igaz. megvoltak a maga nagy eszményei, a francia forra­dalom idején, de létének alko­nyán haladó ideálok nélkül maradt? — kérdezte. Nevetségesnek tűnik, amikor Nyugaton a szabadsággal és demokráciával kérkednek, Hogyan is lehetne összehason­lítani a burzsoá demokráciát a proletárdemokráciával, a szocialista demokráciával, az égés/ nép demokráciájával, amely teljes és igazi szabad­ságot biztosít. ugyanakkor, amikor a burzsoá demokrácia a formális egyenlőség mellett (Folytatás a második oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents