Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-22 / 15. szám

2

1956. február 22,

szabad k'ogr'í» ___________________________

(F

olytatás az első oldalról)

szentesíti és védelmezi az ember kizsákmányolását az ember által.

Csak a munkásosztálynak a mai társadalom vezető erejének, csak a kommunista pártnak, a proletár ideológia hordozójának vannak és lehetnek haladó eszméi. A marxizmus— leninízmus eszméinél nincsenek haladóbb eszmék.

Elmúlt már az az idő, amikor a szocializmus szovjet országa elszigeteltségben élt. Ma már egyetlen jelentősebb nemzetközi kérdés sem oldható meg csupán a nyugati nagyhatalmak akaratával, figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió, Kína és a szocializmus többi országának véleményét. A szocialista világ nagy ereje nemcsak abban van, hogy ma már csaknem egymilliárd lakosú tizenhárom európai és ázsiai ország építi a szocializmust, a szocializmus ereje abban is áll, hogy több olyan országban, ahol a tőke uralkodik, a szocializmus eszméi áthatották a dolgozó lakosság hatalmas tömegeit, s velük együtt az emberiség többségét. A világ lakosságának nagyobb része a szocializmus zászlaja alatt tömörül, vagy építi a szocializmust (a Szovjetunióban már felépült), vagy harcol a szocializmus építésének jogáért.

Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy az emberiség túlnyomó többsége együtt harcol velünk az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a háború és a háborús veszély ellen, a népek békéjéért, szabadságáért és függetlenségéért. És ez határozza meg a béke és a háború, a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyában világszerte végbement gyökeres változást. Most már egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a kapitalizmus erősebb a szocializmusnál, csak azért, mert több gazdag, jól felfegyverzett ország továbbra is kapitalista. Az emberiség tudatában a szocializmus már most összehasonlíthatatlanul erősebb a kapitalizmusnál.

Ezért nem kell félnünk a szocializmus és a kapitalizmus eszméinek harcától, ezért van az, hogy pártunk és képviselői, Hruscsov és Bitlganyin elvtárs a párt nevében indiai, burmai és afganisztáni látogatásuk során olyan bátran pel- lengérezték ki a gyarmati rendszert és jelentették ki nyíltan, hogy a háború ellen, de egyúttal a két társadalmi rendszer versengése mellett vagyunk, amellett, hogy a két világnézet a békés egymás mellett élés körülményei között ideológiai harcot vívjon egymással.

Mikojan ezután az egymás mellett éléssel kapcsolatban érintette a nemzetközi kereskedelem kérdését, rámutatott arra, hogy a nyugati országok, amikor korlátozzák a kereskedelmet a szocializmus országaival, önmagukat károsítják meg, majd így folytatta:

Szilárd véleményünk, hogy a tartós, békés egymás mellett élés elképzelhetetlen kereskedelem nélkül. A kereskedelem pedig a békés egymás mellett élés számára jó alapot jelent még a két világpiac kialakulása után is. A két világpiac — a szocialista és a kapitalista — létezése nemcsak, hogy nem zárja ki, hanem éppen ellenkezőleg, feltételezi a fejlett, kölcsönösen előnyös kereskedelmet minden ország között. E kérdés helyes értelmezésének a két világ egymás mellett élésének szempontjából mind elvi, mind gyakorlati és gazdasági jelentősége van.

Mi abból indulunk ki, hogy kereskedelmünk a kapitalista országokkal előnyös mindkét fél számára és a továbbfejlődés objektív feltételeivel rendelkezik.

Á szocialista forradalom fejlődése békés útjának lehetősége az egyes országokban

Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában felvetett elméleti kérdések közül az a legélesebb és a legfontosabb, hogy a szocialista forradalom feltétlenül mindig, minden országban és minden körülmények között fegyveres felkelés útján történik-e, vagy lehetséges a forradalom békés fejlődése is?

Az Októberi Forradalommal foglalkozva Mikojan rámutatott, hogy a bolsevikok az első világháborúig a fegyveres felkelésben látták az oroszországi forradalom győzelméhez vezető utat, mert az imperialista háború polgár-háborúvá változtatása volt az egyetlen eszköz, amellyel meg lehetett állítani a világméretű mészárlást, ki lehetett vívni a népek békéjét; és szabadságát.

Oroszország dolgozói a februári forradalom következtében olyan demokratikus szabadságjogokat vívtak ki maguknak. amelyek még az Egyesült Államokban, az akkor Jegdemokratikusabbnak tartott országban sem léteztek. Lenin figyelembe vette a megváltozott helyzetet és híres áprilisi téziseiben azt a jelszót mondotta ki, hogy a munkásosztály békés úton, a szovjetekben a többség megszerzésével ragadja meg a hatalmat és fejezze be a szocialista forradalmat.

A forradalom békés fejlődésének jelszavát csak az 1917. júliusi események után vonták vissza, mert a helyzet megváltozott, amikor az Ideiglenes Kormány a Petrográd utcáin békésen tüntető munkásokra tüzelt.

Lenin és a bolsevikok október után sem akartak polgár- háborút, erőszakot. Nem. A párt azonnal kijelölte Oroszország békés fejlődésének útját.

A polgárháborút az imperialista hatalmak kezdeményezték, a véres po’gárhábo- rút nem a forradalom hanem az ellenforradalom tervezte, nem a bolsevikok akarata szerint, hanem az ő akaratuk ellenére tört ki.

Ez volt a helyzet országunkban. Elvben más országokat illetően ugyanez volt Marxnak, Engelsnek és Leninnek

erről a kérdésről vallott felfogása is- — mindig hangsúlyozták. hogy minden a fejlődés időszakától, az osztályerők viszonyától, a konkrét helyzettől függ.

A hatalom kivívásának módja a különböző országokban, különböző időkben, különböző nemzetközi helyzetben nem lehet egyforma. Minden az osztályerők konkrét viszonyától, a munkásosztálynak és ellenfelének szervezettségi fokától, attól függ. hogy a munkásosztály tud-e a maga oldalára vonni szövetségeseket, elsősorban meg tudja-e nyerni a parasztságot, és az egyes országok intézményeivel, szokásaival, hagyományaival is számolni kell.

Történelmileg úgy alakult a helyzet — vélte Marx és Lenin —, hogy az országok nagy többségében a proletár hatalom kivívásának törvénye, fő útja a fegyveres felkelés lesz. a békés utat a dolgozók számára kedvező kivételnek tekintették, de sohasem hagyták figyelmen kívül az ilyen békés út lehetőségét. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy „a munkásosztály persze szívesebben venné békés úton kezébe a hatalmat”.

Igen fontos rámutatni arra, Lenin úgy vélte, hogy azokban az esetekben is, amikor a proletariátus kénytelen erőszakhoz folyamodni, a forradalom állandó fő sajátossága és győzelmének feltétele a szervező, az alkotó, és nem a romboló munka.

Lenin halála óta a világ- helyzet lényegesen megváltozott. Ez ad lehetőséget Központi Bizottságunknak, hogy ugyanarról az elvi, marxista— leninista álláspontról az új helyzetben új módon vesse fel azt a kérdést, hogy a különböző országokban az átmenet a szocializmusba milyen formát ölt.

A nemzetközi helyzet gyökeres változásának fő tényezője a hatalmas szocialista tábor létrejötte. növekedése és megerősödése — mondotta Mikojan, majd így folytatta:

Mindinkább szétesik a gyarmati rendszer. A tőkés orszá gokban fokozódott a munkás- osztály szervezettsége és nőtt osztályöntudata.

Es most, amikor megvizsgáljuk a forradalom jelenlegi

útjainak kérdését minden egyes országban és világméretekben egyaránt. pontosan számba kell vennünk az osztályerők viszonyát és ebből kell kiindulnunk, amint ezt a maga idejében Marx és Lenin tette. Mindenki megértheti, hogy korunkban egyetlen ország sem fejlődhet elszigetelten, anélkül, hogy más országok bizonyos fokig ne befolyásolnák.

Már Lenin előre látta, hogy egy kicsiny tőkés országban, ha már sok szocialista ország van, az átmenet a szocializmusba békés úton történhet. Lenin rámutatott: nemcsak egy országon belül kell figyelembe venni az osztályerőviszonyokat, hanem azt is, hogy a szomszéd országokban már győzött a szocializmus.

Mindezek alapján a Központi Bizottság beszámolója arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi viszonyok között egyes országokban reális lehetőség a békés út a szocializmusba való átmenetre. Lenin halála óta több mint tíz országban győzött a szocialista forradalom. Hogyan történt ez?

Lássuk Kínát, E nagy országban évtizedeken át polgár- háború dúlt. Itt sokáig tartottak a forradalmi hadseregek súlyos, véres harcai a külföldi imperialisták és a földesurak, meg a komprádor burzsoázia ellenforradalmi erői ellen. A proletariátus és kommunista pártja, miután vezető helyzetet vívott ki és az antifeudális, antiimperialista forradalomban fegyveres harccal győzött, biztosította a szocialista átalakulásokhoz vezető békés út lehetőségét.

A leninízmus meghódította Kína legtöbb millióinak eszét és szivét. A leninízmus megmutatva a kínai népnek a szocializmushoz vezető igaz utat. kínai talajon is felvirágzott és a nagy kínai forradalom tapasztalataival gazdagodott.

Kívánjuk a kínai kommunistáknak. hogy teljes sikerre) építsék a szocializmust e hatalmas keleti országban.

Sajátos volt a forradalom menetének képe Jugoszláviában. Jugoszlávia Kommunista Pártja a fasiszta Németországnak a Szovjetunió ellen viselt háborúja kezdetén élére állt a fasiszta rabság ellen indított felkelésnek: a jugoszláv burzsoázia egy része emigrált, nem vett részt a fasizmus ellen vívott harcban, másik része a fasizmushoz csatlakozott. a megszálló rendszer kiszolgálója lett. Ezért a fasizmus ellen vívott iugoszláv partizánháború egybeolvadt a Jugoszláviát eláruló burzsoázia és a földesurak elleni polgárháborúval.

A kommunisták iugoszláv pártjához és a szocializmust sikeresen építő iugoszláv néphez fűződő erősödő barátságunknak és testvéri szövetségünknek a iugoszláv forradalom győzelme a forrása.

Másként ment végbe a forradalom Csehszlovákiában. A háború után kialakult kedvező helyzet alapján itt a szocialista forradalom békés úton haladt, hatalomra jutottak a kommunisták, miután nemcsak a dolgozók hozzájuk közelálló pártjaival kötöttek szövetséget, hanem az általános nemzeti frontot támogató polgári pártokkal is. Csehszlovákia népei a forradalom békés fejlődésének útján győzedelmeskedtek.

A maga módján, de szintén polgárháború nélkül jutott el a szocialista forradalom győzelméhez Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország és a többi népi demokratikus ország munkásosztálya.

Ilyenformán a történelem megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy igazuk van a kommunizmus tanítóinak, akik előre látták, hogy a fegyveres felkelés útján kívül a forradalom békés úton is fejlődhet.

Akadhatnak olyan gyász-teoretikusok. könyvmolyok, vagy politikailag bárdolatlan emberek, akik felteszik a kérdést: ha így áll a dolog, mi a különbség a marxizmus és a reformizmus között, nem csúsztunk-e a revizionisták útjára?

A reformisták és a revizionisták azelőtt is és mer t is, mindig csak arra törekedtek és törekednek, hogy a munkásosztály harcát leszűkítsék az apró reformokért, a tőkének a munka javára teendő kisebb engedményeiért vívandó küzdelemre. Lényegében a kapitalizmus szószólói voltak és azok ma is, nem revolucionisták, hanem evolucionisták, akik lemondanak a forradalomról.

Ismeretes, hogy egyes szocialista pártok megszerezték a parlamenti többséget, sőt több országban szocialista kormány volt és van ma is. Ámde itt is csak egyes kisebb engedményekre szorítkoznak a munkások javára, és nem épül semmiféle szocializmus. Arra vari szükség, hogy a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezébe kerüljön, hogy a munkásosztály ne csak szervezett legyen, hanem politikailag is, elméletileg is felkészült legyen a harcra a szocializmusért. ve elégedjék meg a kapitalisták asztaláról lehulló morzsákkal, hanem a többség megszerzése után vegye kezébe a hatalmat és szüntesse meg a fő termelési eszközök magán- tulajdonát.

A történelmi materializmus arra tanít, hogy a kapitalizmusnak felváltása a szocializmussal az osztálytársadalom I

felváltása az osztálynélküli társadalommal: forradalmi ugrás. Ez az átmenet lényegében azt jelenti, hogy az egyik társadalmi rendet forradalmi úton felváltja egy másik társadalmi rend. Ennélfogva a kapitalizmusból a szocializmusba vezető mindennemű átmenet, a társadalmi viszonyokban végbemenő fordulat: többé vagy kevésbé éles forradalom, de forradalom, amelyen minden nép keresztülmegy. A hatalom átvétele a nép által, a fordulat a termelési eszközök tulajdonában, az áttérés a magán- tulajdon formájáról a társadalmi tulajdon formájára — ez a legnagyobb történelmi fordulat.

Ezért nem szaoau a reformizmussal összekeverni azt a kérdést, hogy lehetséges-e a forradalom békés fejlődésének útja egyes országokban. Ne felejtsük el, hogy a forradalom — akár békés, ákár nem békés — mindig forradalom lesz, a reformizmus pedig mindig meddő, egyhelyben topogás. Ezért a munkásosztálynak, hogy győzhessen, lankadatlanul harcolnia kell a reformizmus és a soraiban keletkezett reformista ábrándok ellen.

Elkerü!hevetlen-e a háború?

Az új viszonyok között is érvényes az a lenini tétel, hogy amíg van imperializmus, megmarad a háború kitörésének gazdasági alapja is. A háború azonban nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A kérdést bizonyos történelmi, a fejlődés jelenlegi szakaszában a világon kialakult erőviszonyokat jellemző feltételek határozzák meg. Ezek a feltételek a második világháború után keletkeztek és erősödtek meg.

A béke erőit számbavéve Mikojan utalt a szocializmus országaira, a gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai országokra, sok európai ország, például Francia- ország, Olaszország fejlett munkásosztályaira. Majd így folytatta:

A többi ország munkásai, parasztjai. dolgozói, értelmiségének javarésze, burzsoáziá jának egy része nem kívári újabb háborút: ismerik a háború pusztító ereiét, keserű tapasztalatokat szereztek a múlt háborúban. Ez komoly és igen fontos tényező.

De vannak nagv imperialista monopóliumok —. például az Egyesült Államokban — amelyektől a háború nem követelt áldozatokat, sőt ellenkezőleg, minden eddigit felülmúló nve- reségforrás volt számukra. Ezek nem ellenzik a háborús terveket, noha az amerikai nép ellene van a háborúnak.

Még nem volt olyan háború, amikor idegen országok bombája, vagy lövedéke amerikai földre, amerikai városokra és gyárakra hullott volna; nem is hullhatott mert nem volt ehhez megfelelő technika, nem volt erre lehetőség. Most van erre reális lehetőség. Amerikai agresszió esetén viszonzás ként hidrogénbombák eshetnek amerikai városokra is és az amerikai imperialisták nem rejtőzhetnének el s gyáraikat sem tudnák elrejteni e bombák elől. Ez alkalommal a háború részükre nem a gazdagodás forrása lenne, a háború csak pusztulást és megsemmisülést hozna rájuk.

Mi, úgy véljük, ha txilaki hidrogén, vagy atombombát próbál ledobni, akkor az emberiség legjobbjai nem hagyják elpusztulni a civilizációt, azonnal összefognak, kényszerzubbonyt húznak az agreszszorokra és végetvetnek mindennemű háborúnak, de egyúttal a Icapitalizmusnak is.

Minél erősebb a szocializmus tábora — annál nagyobbak az esélyek, hogy a világot átfogó békemozgalom győzedelmeskedik és az agresszorok nem mernek háborút kirobbantani.

Ezért mondja a Központi Bizottság beszámolója, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A történelem olyan szakaszba lépett, amikor továbbra is fennáll ugyan a háborús veszély és kitörhet a háború, de létrejöttek a feltételek és a; lehetőség a háború ki- robbantásának megakadályozására és nem csupán a tartós béke, hanem a szilárd béke biztosítására is, azzal a kötelező feltétellel, hogy a népek szakadatlanul harcolnak a békéért. a hábprús veszély ellen, éberek az esetleges agresszióval szemben. Amikor a tartós békéről és a tartós egymás meL lett élésről beszélünk, egyesek joggal kérdezik: vajon meddig tart majd ez a tartós béke, ez a tartós egymás mellett élés?

Ellenségeink úgy értelmezik, hogy mi végeredményben a háború hívei vagyunk, háború segítségével az egész világra ki akarjuk terjeszteni a kommunizmust. Ez politikánk megrágalmazása. A kommunizmusnak nincs szüksége háborúra, a kommunizmus ellenzi a háborút, a 1kommunizmus eszméi háború nélkül is győzedelmeskednek!

Mi nemcsak azért helyezkedünk ilyen álláspontra a háborúval szemben, mert a szovjet emberek humánusak, mert barát; érzelmeket táplálnak az összes népek iránt. A kommunista építés sikerének érdekei, a nép helyzetének megjavításáért vívott harc érdekei szögesen ellentétesek a fegyverkezési verseny politikájával, azzal, hogy katonai célokra fecséreljék a szellemi, emberi és anyagi erőket.

A béke biztosítja számunkra. hogy a legrövidebb időn belül felépítsük, a kommunizmust országunkban és a győztes szocializmus országaiban. A háború csak akadályozhatja gazdasági fejlődésünket, miként a Nagy Honvédő Háborúban is történ*

Emeljük magasabb színvonalra az elméleti munkát

Mikojan elöljáróban kijelentette, hogy az elméleti munka nem kielégítő, maid ígv folytatta: Sajnos az utóbbi tizenöthúsz esztendőben nálunk kevéssé. igen kevéssé fordultak a lenini eszmék kincsestárához, akár az ország belső életének, akár a nemzetközi helyzet ie- lenségeinek megértéséről és megmagyarázásáról • volt szó. Ez természetesen nem azért történt így. mintha a lenini eszmék elavultak, vagy elégtelenek lennének a mai helyzet értelmezésére.

A leninízmus, amely a marxizmus alkotó továbbfejlesztése az imperializmus és a proletárforradalmak korszakára. megőrzi és továbbra is megtartja tudományos értékét, valamint politikai erejét és a-''’korlati jelentőségét.

Mikojan ezután a Központi B;zottság beszámolójára hivatkozva azt mondta:

Bizonyára mindannyiunkat érdekel a kapitalizmus jelen helyzete, az. hogy képes-e a kapitalizmus a rothadás és az általános válság korszakában egyáltalán fejlődni. Lehetséges-e ma és holnap a technikai haladás és a termelés növekedése a tőkés országokban?

A marxizmus—leninizmustól idegen a kapitalizmus abszolút pangásának elmélete. Nem lehet arra az álláspontra helyezkedni. hogy a kapitalizmus általános válsága a tőkés országokban a termelés és a technikai haladás fejlődésének megszűnéséhez vezet.

A mai tőkés gazdaság állapotát elemezve aligha segíthet és aligha helyes Sztálinnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című művében az Egyesült Államokra, Angliára és Franciaországra vonatkozó és arról szóló ismert megállapítása, hogy miután a világpiac kettészakadt, „ezekben az országokban a termelés mérete csökkeni fog”. Ez az állítás nem magyarázza meg a mai kapitalizmus bonyolult és ellentmondó jelenségeit és több kapitalista ország termelésének növekedését a háború után.

Amint azt a Központi Bizottság beszámolója is már említette, Lenin 1916-ban az imperializmusról írt művében lángeszüen megvilágította az imperializmus törvényszerűségét és rámutatott, hogy a kapitalizmus rothadása nem zárja ki a terme’és rohamos növekedését, hogy egyes iparágak egyes országok az imperializmus korszakában nagyobb vagy kisebb erővel ezen irányzatoknak hol az egyikét, hol a másikát mutatják.

Az összes tények amellett szólnak, hogy ezek a lenim tételek sem egyik, sem másik részükben nem tekinthetők elavultaknak.

A történelem menete arról tanúskodik, hogy a marxizmus —leninízmus összes elvi tételei változatlanul beigazolódnak az imperializmus fejlődésének adott szakaszában is. Ennek általános leszögezése azonban kevés. Kötelességünk konkréten tanulmányozni mikor, hol, milyen mértékben és miképpen történik ez.

Komoly mértékben elmaradunk a kapitalizmus jelen szakaszának tanulmányozásában, nem foglalkozunk a té- ínyek éá a számadatok mélyreható elemzésével, gyakran arra korlátozódunk, hogy agitációs célokból kiragadunk egyes tényeket a közelgő válság előjeleiből, a dolgozók el- nyomorodásából. de nem bocsátkozunk a külföldi országok életében mutatkozó jelenségek minden irányú és mélyreható értékelésébe. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaságát tanulmányozó közgazdászaink gyakran elsiklanak a felszínen, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és értékelésbe, elkerülik az egyes országok fejlődési sajátosságainak . megvilágítását.

Mikojan ezután a Tudományos Akadémia keretében működő közgazdasági intézet és más tudományos intézmények — köztük a Kelettel foglalkozó tudományos intézetek — munkáját bírálta. Majd kijelentette:

Ott van még a Tudományos Akadémia keretében egy másik intézet, amely a keleti kérdésekkel foglalkozik, de arról is megállapíthatjuk, hogy miközben napjainkban az egész Kelet felébredt, ez az intézet mindmáig az igazak álmát alussza. Legfőbb ideje, hogy ez az intézet is felemelkedjék a mi időnk követelményeinek színvonalára.

Ezután elismerőleg szólt a Politikai Gazdaságtan tankönyv kibocsátásáról, de hozzáfűzte, hogy ez további tökéletesítésre szorul.

A továbbiakban Mikojan a statisztikai adatok feldolgozásának fontosságáról beszélt, majd ezt mondotta:

Ismeretes, milyen rengeteg statisztikai adatot gyűjtött Marx minden ország, köztük Oroszország gazdasági életéről, hogy levonja lángeszű következtetéseit. Köztudomású, mily titánt munkát végzett Lenin az országok gazdasági fejlődéséről akkoriban szűkös, de igen fontos statisztikai adatok felkutatásában, hogy könyvet írjon a kapitalizmus orosz- országi fejlődéséről és ugyanilyen gyűjtőmunkát végzett

(Folytatás a harmadik oldalon)

\