Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-22 / 15. szám

4

SZABAD NŐGBAD

1956. február ZZ,

HEINRICH HEINE

Országos kovácsipari ankét a Salgótarjáni Acélárugyárban

..Vesszen az a régi világ, ahol az ártatlanság elpusztult, az önzés virágzott, ahol az ember az embert kiéheztette!” 1856. február 17-e, halála előtt néhány nappal jelentek meg a Lutetia francianyelvű kiadásához írt előszavában e sorok, melyek ostorként suhintottak végig a német feudalista rendszeren.

Henrich Heinét, a .romantikusok tanítványát nem sokáig vonzották a középkor félhomályos, titokzatos és egyben zavaros, elmosódott képei. Mert a német romantika e korban a feudális reakció irodalmi kifejezéseként jelentkezett és teljes egészében a francia forradalom eszméje ellen irányult. E kor romantikája a képzelet, az érzések elsőbbrendűségéí hirdette a logika, az ésszel szemben. Heine már irodalmi ténykedésének első felében azzal az igénnyel lép fel, hogy „a német múzsa legyen ismét szabad, viruló, afektálás nélküli, becsületes német lány, nem pedig holmi epe- kedő apácácska, vagy őseivel kérkedő lovag- kisasszony.“ S ezek a sorok már elvetik az egész romantikát. De nem azért, hogy a hivatalos, klasszikus irodalom megfoghatatlan, természetfeletti birodalmába meneküljön vissza, hanem előre a néphez, a való életbe.

A költő, a bonni, majd a göttingai egyetemi tanuló évek alatt gyűjtötte magába azt a tapasztalatot, mely által az utolsó romantikus és az első modern kölőt egyesítette magában — egyszemélyben. A különböző városok egyetemein, különböző irányzatok szabják meg a fejlődését. A berlini egyetemen megismerkedik Hegel filozófiájával, amely Marx dialektikus világfelfogásának kialakítására is nagy hatással volt. Látóköre meglehetősen kiszélesedik, bár többször kerül ellentétbe önmagával. Pályájának talán a legegyenesebb. legcéltudatosabb szakasza a francia júliusi forradalom időszaka. „Vége van a nyugalom utáni vágyamnak. Most ismét tudom, mit akarok, mit kell tennem... Én a forradalom fia vagyok és ismét megragadom az áldott fegyvert, melyre anyám mondott varázsáldást...“ — írja 1830 augusztus 10-én naplójában.

Szinte új korszak nyílik e dátummal életébe és a júliusi forradalom országában megtalálja az igazi otthont. Francia földre költözik, de mégis jobb német marad, mint sokan honfitársai közül. Hisz egyetlen német sem tűzhetett volna magasabb célt maga elé: kiegyenlíteni a német és francia szellem közti ellentétet, mely a német reakció részéről nem talált a legmelegebb fogadtatásra. Itt, az újabb környezetben megismerkedik a munkásmozgalommal, az utópista szocialisták és a fiatal kommunisták elveivel — még közelebb kerül a néphez. A franciák hamarosan vezető nagy- jaik barátaiként tisztelik.

Heine mélyen, átfogóan szemléli a népek felszabadítását, bár a tömeguralomtól visszaretten. Számára a forradalom „mélyebb kérdései’' a fontosak: „Ezek a kérdések nem vonatkoznak sem formákra, sem személyekre, sem a köztársaság kikiáltására, sem pedfi a monarchia korlátozására, hanem a nép anyagi jólétére." Később, a 30-as években leszűri a júliusi forradalom tanulságait is: „Beláthatatlan idők óta nem magáért vérzett és szenvedett a nép, hanem másokért. 1830. júliusában annak a burzsoáziának vívta ki a győzelmet, amely éppen olyan önző, hitvány, mint az a nemesség, amelynek helyére került. Győzelmével a nép nem ért el semmit, csak bánatot és még nagyobb nyomort. De legyetek meggyőződve, ha isimét meghúzzák a vészharangot, s a nép fegyvert ragad, akkor majd saját magáért harcol, s el is nyeri jól megérdemelt jutalmát.” S ezekkel a sorokkal Heine bitet tesz a haladás, az igazi forradalom mellett. Állásfoglalása azonban közel sem töretlen, egyenes vonalú. Míg a monarchia rozoga tákolmányát elutasítja rendjeivel együtt és

óhajtja a nép forradalmi erejét, a köztársaságtól mégis retteg, a tömeguralomtól félve. Emellett azonban felismeri, hogy a monarchikus-alkotmányos államforma, mely a középutat jelentené, szintén nem más, mint az osztályuralom egyik formája. Még Marxszal és feleségével kötött szoros barátság sem szabadítja meg a tömeguralomtól való oktalan félelemtől, bár világnézeti felfogását ez a kapcsolat is alakította, formálta.

Henrich Heine művei is világosan mutatják azt az utat, melyet, mint a romantikusok tanítványa a német romantika ködös ábrándvilágából a realizmus felé megtett. Működését az Álomképek című ciklusával kezdi, de e versek mellett megszületik olyan romantikusellenes balladája is, melyhez hasonlót kevesen írtak: A két gránátos. Később a 20-as évek elején kiadja a „Tragédiák és egy lírai intermezzo" című, 65 költeményből álló gyűjteményét, amely már minden mesterkélt modorosságtól távol áll. E művén a népköltészet mély nyomokat hagy, melyet egy korabeli német kritika így értékel: „A régi német népdalok hangja tömören, szabadon, elbűvölően és erőteljesen cseng a jelen legújabb témáiból."

1824 őszén Heine költészete friss témával gazdagszik. Utazást tesz a Harz hegységben, mely új, nagyszerű versekre ihleti, és az első prózai munkájának megírására: „Utazás a Harzban“ című művére. Tájleírásai, emberábrázolásai azt mutatják, hogy a próza terén is mester. A következő évben ezt a munkáját még két más művel kiegészítve, „Utiképek” címein adja közzé — sikere páratlan. 1831-ben francia földön az augsburgi Allgemeine Zeitung című lapot tudósítja a francia viszonyokról. E lap tudósítását azonban önkínzásnak tekintette. „Gyakran voltam kénytelen gondolataim bárkájára olyan zászlókat felvonni, amelyek jelvénye nagyon kevéssé feleit meg politikai és szociális nézeteim igazi kifejezésének. A hírlapírás csempészét vajmi kevéssé érdekelte a rongy színe, amely hajója árbocán csüngött és amivel a szelek űzték játékukat; én csak a jó rakományra gondoltam, amit fedélzetemen vittem és amit a közvélemény ölébe akartam szállítani.“

Ez időre esik a „Romantikus iskoláról” írott cikke, majd a „Vallás és filozófia történetéhez Németországban” című tanulmányai, melyek legjelentősebb munkáihoz tartoznak. E tanulmányokban zseniális éleslátással rajzolja meg Luther és Lessing, Kant és Fichte arcképét. 1843 őszén Párizsban, a Rheinische Zeitung betiltása után Marx-szal kiadják a Német—Francia Évkönyvet. Majd ez év novemberéiben. 13 évi távoliét után visszatér Németországba, s útiélményeit .,Németország, téli mese“ című hatalmas, politikai szatírájában örökíti meg, mely szatirikus költészetének csúcspontját jelenti.

Gyógyíthatatlan betegsége nemsokára teljesen hatalmába keríti. Szemétől a bénulás egyre lejjebb, a mell felé húzódik. Azonban a legborzalmasabb szenvedések közepette is derűs lélekkel dolgozik tovább, s olyan műveket fejez be. amelyek szépsége, életvidámsága felülmúlja mindazt, amit a legderűsebb pillanataiban írt. Legcsodálatosabb művét, a Romanzero-t is ..matracsírjában“ írja, s legutolsó költeményét, hatalmas halálfantáziáját, a „Für die Mouche”-t.

Heine életének utolsó hónapjaiban is hitet tesz demokratikus elvei mellett: „...most, amikor a haldokló kezéből kihull a kard, az a meggyőződés vígasztal, hogy a kommunizmus, amely beléjük fog először botlani, megadja nekik a kegyelemdöfést, nem bunkóval, csupán egyetlen rúgással fogja az óriás ezt a varangyot széttaposni.“

Wimmer Valéria

Az elmúlt csütörtökön Salgótarjánban adtak találkozót az ország kovácsoló üzemeinek vezetői, főmérnökei és legjobb fizikai dolgozói, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium által rendezett országos kovácsipari ankéton leszűrjék az elmúlt év hasznos tapasztalatait és ebből kiindulva, meghatározzák legközelebbi feladataikat a technika fejlesztése terén. Az ankét részvevői délelőtt megte- kikintették a Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámgyárát. Különösen sok időt töltöttek el a kapa, a csákány és a szekértengely zárt ciklusú gyártásának, valamint a triplex kormánylemez egy meleggel történő sajtolásának tanulmányozásával.

A különböző új kovácsolási módszerek megszemlélése után a gyár művelődésházának dísztermében Bérces Henrik, a vállalat igazgatója nyitotta meg az ankétot, majd elsőnek Brassói Frigyes, a Kohó- és Gépipari Minisztérium termelési főosztályának főmérnöke tartott beszámolót. Köszönetét fejezte ki a kovácsolóipar dolgozóinak a tavalyi terv 109,2 százalékos teljesítéséért. Elismeréssel adózott a kohászoknak is, akik az anyagellátás mennyiségének és választékának növelésével segítették e siker kivívását. Az acélgyártás és a hengerlés minőségi munkáját azonban kifogásolta, és az anyagselejt csökkentésére szólította fel a kohászat dolgozóit. Behatóan foglalkozott a •szakmunkásgárda utánpótlásának és a vezetés megjavításának kérdésével, majd rátért a technika korszerűsítésének nagy jelentőségű feladatára. Az elmúlt évi tapasztalatok alapján

felhívta a figyelmet az üzemi rejtett tartalékok fokozottabb feltárására és a gyorsan megtérülő, kis beruházásokban rejlő lehetőségek alapos kiaknázá- zására.

Hangsúlyozta, hogy a technika fejlesztését ne alkalomszerűen, hanem a termelést legjobban fékező munkaműveletek korszerűsítésével kezdjék. A magasabb termelékenységet új szerszámokkal és főleg a többüreges technológia bevezetésével biztosítsák. A gazdaságosságról szólva ez egyik legfontosabb feladatként a ráhagyások csökkentését és az anyagmelegítés számának leszorítását jelölte meg.

Az ankét másik előadója, Bilek Károly, az acélárugyár üzemvezetője vetített képekkel illusztrált beszámolójában azokról az új technológiai módszerekről beszélt, amelyekkel tavaly 13,1 százalékkal növelték a termelékenységet. A

munkaműveletek összevonása nyomán 5 munkafázis elhagyásával gyorsíthatták meg például a traktorkapaszkodók gyártását.

Az anyagmelegítés számának csökkentésével és a zártciklusú munkaszervezéssel a kapa termelését megháromszorozták és ugyanakkor 1,9 millió forinttal csökkentették az önköltséget.

Megemlékezett a triplex kormánylemezekről, amelyeknek kiváló minőségéért a Földművelésügyi Minisztérium és a traktorosok levélben mondtak köszönetét a gyár dolgozóinak. Nem hallgatta el a hibákat sem, amelyek közül kiemelte a hiányos műveletközi ellenőrzést és az ebből, valamint a technológiai fegyelem megsértéséből eredő károkat. A szerszámellátásról szólva örömmel jelentette be, hogy külön gépműhely és külön szerszámműhely beindításával az idén megoldják a folyamatos szerszámellátás problémáját. Nagy eredményeket várnak a sós-* fürdős hőkezelő berendezéstől, amellyel elsősorban a csavarkulcsok, a kalapácsok és a kormánylemezek minőségét javítják. Bilek Károly büszkén számolt be arról, hogy az üzem ez évi műszintter- vében az intézkedések 80 százalékát a fizikai és a műszaki dolgozók javasolták.

Beszélt még a gazdasági szerszámgyár fejlesztésének 15 éves távlati tervéről is, amelynek megvalósítása során 26 millió forintos beruházási költség felhasználásával 83 millió forintot tudnak majd megtakarítani. Végül a gyár dolgozóinak azt az elhatározását tolmácsolta, amely szerint a nemzetközi műszaki normák elérését és túlszárnyalását tűzték ki célul, hogy a vállalat termékei minden tekintetben győztesen kerüljenek ki a külföldi gyártmányokkal vívott versenyből.

Tóth Béla, a Dimávag kovácsoló üzemének többszörösen kitüntetett dolgozója az újítók javaslatainak bátor felkarolása mellett szólt. Elítélte azokat a niűszaki vezetőket, akik nem bíznak a dolgozók

Az elmúlt vasárnap közel ötven Nógrád megyei községben mintegy háromezer fiatal tartott alapszervezeti bemutatót a Ságvári Endre kulturális és sport seregszemle keretében. Különösen jól sikerült a kulturális bemutató, de nagy sikerük volt az asztalitenisz és sakkbajnokságoknak is. A seregszemlén résztvevő fiatalok lelkesedését és jó eredményeit

kezdeményezéseiben és az újí- tások felületes kezelésével akadályozzák az újítómozgalom nagyarányú fellendülését; Bérces Henrik, az acélárugyár igazgatója viszont elmondotta; hogy az acélgyárban központi kérdésként kezelik az újítómozgalmat, amit az is bizonyít, hogy

az idén már háromszorosára növelik és korszerű

gépekkel szerelik fel a vállalat újítóműhelyét.

Bors János, a győri Wilhelm Pieck gyár mérnöke azt a javaslatot terjesztette az ankét résztvevői elé, hogy az energiacsökkentés érdekében a kemencekezelőktől is követeljenek szakvizsgát. Terényi Aladár, a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodájának kitűnő szakembere, hasznos tanácsot adott a salgótarjániaknak a csavarkulcsok gyártásának korszerűsítésére és a minőség javítására. A hozzászólásokra Brassói Frigyes, a Kohó- és Gépipari Minisztérium termelési főosztályának főmérnöke válaszolt, majd az ankét határozattá emelte a kemencekezelők szakvizsgáztatásáról szóló javaslatot.

*

A kovácsipari ankét eredménye a tapasztalatcserében nyilvánult meg. Ennek mérlege azonban nagyon egy oldalra billent és megállapítható az is, hogy a vitában elsikkadt a fő kérdés, a technika fejlesztésének döntő fordulatát biztosító intézkedésék megbeszélése. A jelenlevők sok új módszert láthattak az acélárugyárban, de a hozzászólásokban egy-két kivételtől eltekintve már arról nem beszéltek, hogy saját üzemükben milyen új technológiával értek el jó eredményeket. Ebben hibásak a Kohó- és Gépipari Minisztérium küldöttei is, akik nem terelték helyes irányba a felszólalásokat és annak ellenére, hogy új hozzászólók is jelentkeztek, időnek előtte lezárták a vitát. A tanulság az, hogy a legközelebbi ankétot már előzőleg jól elő kell készíteni, hogy a vitában és a feladatok meghatározásában se tévesz- szék szem elől a legfontosabb kérdést.

látva, most újabb községek és alapszervezetek jelentik be; hogy résztvesznek a versengésben. Csupán az elmúlt hét alatt 6000-rel növekedett azoknak a fiataloknak a száma; akik bejelentették a seregszemlén való részvételüket. így most már több mint tizenhat- ezer fiatal küzd a megyei döntőbe való jutásért.

Egyre nő a Ságvári Endre kulturális és sport seregszemle résztvevőinek száma megyénkben

IIIIIIIIIIIII

................Ili........IIIIIIIIIIIIIIIII!.......................................................................................................................................................................in iiiiiiiiiiiiiiiiiiii mii mim'inni inni ni .......................................................................................... ..........................................................................mini

A P

ÁRTOKTAT ÁS ANYAGÁHOZ

A tanácsok

mint a* államim tál ont Sielvi szervei

A tanácsok demokratikus alapelvek szerint választott és a demokratikus centralizmus alapján működő testületi szervek. Működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, ellátják a társadalmi, gazdasági és kulturális vezetés feladatait. A tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom gyakorlásában (1?54. évi X. törvény).

A tanácsok az államhatalom legfelsőbb szerveivel együtt Népköztársaságunk politikai alapját alkotják. A tanácsok az egységes államhatalom helyi szervei. Ez azt jelenti, hogy a proletár- diktatúra feladatait valósítják meg működési területükön Vezetik területük társadalmi gazdasági és kulturális életét. A tanácsok hozzák létre, irányítják államigazgatási szerveiket, a végrehajtóbizottságo- kat és azok szakigazgatási szerveit.

A tanácsok nemcsak állam- Jiatalmi szerVek, hanem a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei is. Munkájuk révén a dolgozók közvetlenül vesznek részt az állami ügyek intézésében.

A tanácsok felépítésének elve: a demokratikus centralizmus.

A centralizmus azt jelenti, hogy minden tanács tevékenysége a közös célra, a szocializmus felépítésére irányul és a tanácsok egymás alá és fölé vannak rendelve. Legfelsőbb fokon az országgyűlésnek és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának. Ez teszi lehetővé a központi vezetés, az anyagi eszközök célszerű fel- használását és elosztását a tervgazdálkodást.

A központosított vezetés a legszélesebb demokratizmussal van egybekapcsolva, ez azt jelenti, hogy a dolgozók választják, visszahívhatják, beszámoltathatják a tanácsokat A vezetésben érvényesül a helyi adottságok, körülmények figyelembevétele.

A demokratikus centralizmus kifejezésre jut abban is hogy a tanács mint az államhatalom helyi szerve hozza létre és irányítja az államigazgatás helyi szerveit: a végrehajtóbizottságot. A végrehajtóbizottság alá van rendelve az őt megválasztó tanácsnak és a felettes végrehajtóbizottságnak. A végrehajtóbizottság szak- igazgatási szerve alá van rendelve a végrehajtóbizottságnak és a felsőbb szakigazgatási szervnek. Tehát a tanács államigazgatási szerveinek alárendeltsége és irányítása kettős.

A tanács államhatalmi és tömegszervezeti feladatainak ellátására bizottságokat, az államigazgatási feladatok összefogására a végrehajtóbizottságot, az államigazgatás egyes szakágazatainak vezetésére a szakigazgatási szerveket, a termelési, kereskedelmi, kulturális felad/tok ellátására vállalatokat, intézményeket (Iskolákat, kórházakat, kultúrott- honokat) hoz létre.

A szocialista államban az összes szervek munkáját a párt vezeti. A Magyar Dolgozók Pártjának a vezetése feltétele annak, hogy a tanácsok megvalósítsák működési területükön a proletárdiktatúra feladatait. Ezt a vezetést területi. a községi, a járási és a városi, valamint a megyei pártbizottság látja el.

A tanácsok pártirányítása végső fokon a területi pártszervek vezetésével, a tanácsokban dolgozó kommunistákon keresztül valósul meg. Az irányítás egyik formája a tanács szervezetében működő MDP csoport, amelynek útján a területi pártszervek politikailag vezetik a tanács munkáját.

Az előbbiekben tömören ismertettük a tanáfcsok, mint az államhatalom helyi szerveinek meghatározását. Most az egyes fogalmakat példákon keresztül mutatjuk be.

Az Alkotmány kimondja: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják a hatalmat”. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése világosan rámutat a tanács mint államhatalmi szerv lényegére. De ha feladatait vizsgáljuk, még jobban kidomborodik a tanács államhatalmi tevékenysége. A tanács, mint az államhatalom helyi szerve elsősorban felelős működési területén a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális élet fejlődéséért.

Megállapítja gazdasági tevékenységében a helyi tervet és költségvetést. Államhatalmi tevékenységével valósul meg a helyi mezőgazdasági és ipari termelés, a helyi áruforgalom és közlekedés, a város- és községgazdálkodás állandó fejlődése.

Politikai nevelő munkája, irányítása és támogatása elősegíti a dolgozó parasztság önkéntes termelőszövetkezeti mozgalmát, azok megerősítését és további fejlődését.

Éberen őrzi az állami vagyont. ellenőrzi annak helyes kezelését és felhasználását, gondoskodik a területén élő lakosság anyagi szükségleteinek kielégítéséről és ennek biztosítására helyi vállalatokat és szerveket létesít.

Állandóan szemmel tartja a lakosság egészségügyi és kulturális viszonyait, szociális ellátottságát, és gondoskodik ezek állandó javításáról.

Az államhatalmi szerveket, tehát a helyi tanácsokat a dolgozó nép választja és ezek a szervek közvetlenül képviselik a dolgozó nép hatalmát. Hogy ez mennyire így van a Magyar Népköztársaságban, leghelyesebb, ha megvizsgáljuk a megyében megválasztott tanácstagok szociális összetételét. Megyénkben az 1954. évi tanácsválasztásokon összesen 3954 tanácstagot választottak, ezek megoszlása: munkás 712, paraszt 1622, tsz-tag 197, kisiparos és kereskedő 99, értelmiségi 293, egyéb 1031. Az egyéb alatt az összes alkalmazottak értendők.

Ezzel szemben a Horthy-idő- szakban a községi képviselőd

testületeknek csak látszólagos önkormányzatuk volt. De személyi összetételük is olyan* hogy eleve lehetetlenné tették a dolgozó nép részvételét a helyi hatalom gyakorlásában.- Mert a képviselőtestületi tagok túlnyomórészt a legtöbb adót fizetőkből állottak és ha véletlenül dolgozó paraszt vagy egy két munkás került a képviselőtestületekbe, azok személye is úgy lett kiválasztva, hogy az akkori társadalmi rend kiszolgálói voltak.

Még jobban szembetűnő, ha összehasonlítjuk a Horthy- lúők vármegyei törvényhatóságának összetételét a mostani megyei tanács összetételével.

A Horthy-időben a törvény- hatósági bizottságnak 303 tagja volt. Ebből a legnagyobb adófizetők száma 2/5 rész 108, az összlakosságból választott 2/5 rész 108, szakképviselexek tagjai (iparosok, kereskedők) 1/5 rész 54, ezen felül örökösi törvényhatósági bizottsági tag volt 14, az állami hivatalok vezetői alispán, főispán stb. 19.

Tehát ha az a helyzet adódott volna elő, hogy az összlakosságból választott 108 tag egytől egyig ellenzéki lett volna, akkor sem tudtak volna keresztülvinni egyetlen határozatot sem, mert a öbbiek 100 százalékig az» akkori uralkodó rendszer hívei voltak.

A valóságban azonban az