Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-28 / 8. szám

Január 26-án délelőtt a . salgótarjáni bányai kuliúr- otthonban mintegy 150 bá­nyai dolgozó: üzemegysé­gek igazgatói, főmérnökei, műszaki dolgozói, gépészeti vezetők, párt- és tömeg­szervezeti vezetők jelenlé­tében műszaki nagyaktíva értekezletet tartottak, a bá­nyaipar technikai fejlődésé­ről, műszaki színvonalának emeléséről, A nagyaktíva ülésen Sartóris Kálmán elv­társ a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt igazgatója tar­tott beszámolót. Bevezetőjében elmondotta, hogy a második ötéves tei'V sikeres teljesítése nagy felada­tok elé állította a nógrádi szénmedence fizikai és műsza­ki dolgozóit. A jövőben a nóg­rádi szénmedence dolgozóinak és vezetőinek munkájuk kö­zéppontjában a műszaki szín­vonal és műszaki fejlesztés emelésének egységes, nagy feladata áll. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a műszaki színvonal eme­lését mindenkor a népgaz­daság erőforrásainak leg­gazdaságosabb felhaszná­lásával, jelentős részben az új technika bevezeté­sével, a meglévő gépek és berendezések korszerűsí­tésével és kapacitásának növelésével kell megol­dani. A Nógrádi Szénbányászáéi Tröszt 1956-os év műszaki fej­lesztési és intézkedési tervét nagyrészt a művelés-technika és művelési rendszer megvál­toztatásával, a belső tartalé­kok jobb felhasználásával, a műszaki szervezések javításá­val és csak kisebb részben be­ruházások révén kívánja meg­oldani. Mielőtt Sartóris elv­társ rátért az új tervév fel­adataira, elmondotta, hogy 1955-ben a kitermelt szén­mennyiség 59,6 százalékát ter­melték fejtésből, míg 40.4 szá­zalékát elővájásból. A front­fejtések átlagos homlokhossza 393 méter volt, napi átlagos sebessége 1.05 méter, a folya­matos munkahelyi szállítással termelt szén 37,9 százalék volt, réseléssel jövesztett szén a jövesztett szén 1 százaléka, míg a géppel felrakott szén 1,8 százalék volt. Az 1956. évi műszaki-fejlesz­tési tervünk gerincét — mon­dotta Sartóris elvtárs — a mű­velés korszerűsítése, a tömeg- termelésű munkahelyek elter­jesztése, illetve a fejtési és elővájási arány helyes kialakí­tása képezi. Az elmúlt évben a 40.4 százalékos elővájásból termelt szénarány bár lénye­gesen jobb volt az előző évi­nél, mégis ez az arány sem tükrözte a korszerű bányamű­velés arányát. Az elővájásból termelt szén túlzottan magas volt. A műszaki fejlesztés színvonalának emelését tehát ott kell kezdenünk, hogy az elővájásból és fejtésből ter­melt szén arányát a fejtés ja­vára meg kell javítani. Egyes bányáinkban tehát a fejtésre való előkészí­tést és a fejtési tevékeny­séget meg kell növelni. Szélesebb alapokra kell helyezni a korszerű tö­megtermelésű frontfejtés­ből és csoportos kamra- pillérfejtésből történő ter­melést. Az 1955. év tapasztalatai be­igazolták, hogy a helyesen megválasztott csoportos kam- rapilléríejtések mellett el lehet érni az optimális koncentrá­ciót és nincs szükség túlzott elővájási tevékenységre. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki fejlesztési célkitűzése a művelés-technika fejlesztése terén ennek felismeréséből adódott, mert abban az eset­ben, ha az egy, vagy két kam- rapillérfejtések helyett négy, esetleg hatkamrás csoportos kamrafejtéseket alkalmazunk, úgy el tudjuk érni a kitűzött feladatot, az optimális fejtési koncentrációt. Pálhegy II ak­nán megoldandó műszaki-fej­lesztési feladat a koncentrá­ció növelése végett, a jelenlegi egyszárnyú kamrafejtésről két- számyú kamrafejtésre való át­térés és a kétkamrásfejtés he­lyett négykamrás csoportos pillérfejtés alkalmazása. A ménkesi bányánál ugyanez a feladat. Tőkésakna III telepi műveléseinél át kell térni a IV kamrás csoportos kamra- fejtésre és ugyanez vonatkozik a György-aiknai fejtésekre is. Gáti II aknán az egykamrás fejtések helyett négy, esetleg hatkamrás csoportos pillérfej­tés képezi a helyes műszaki fejlesztés irányát. Ott, ahol a csoportos kamra- fejtés a rossz főte miatt nem valósulhat meg: így a rónai, zagyvái üzmeknél, a lefejtett felsőpad alatti művelésnél, a fejtés koncentrációjának má­sik módját kell megvalósítani és pedig azt, hogy míg egyes aknák optimális telepítéssel, teljes erővel fejtenek, addig a másik akna csak a határig való elővájásokat végzi, miál­tal a szállító személyzet terv­szerű munkája és a fenntar­tási munkák javulása ér­hető el. A fejtési szén arányának növelését célozza, az 1956. évi műszaki fejlesztési tervünk­ben a frontfejtések homlok­hosszának növelése is. A front­fejtésre való áttérés döntő fontosságú a mátranováki Ambrus-lejtősakna II telepí­tésű műveléseinél, hogy ezzel az eddig szétszórt fejtés káros következményei megszűnje­nek. Ugyancsak döntő a Csi- gakuti lejtősakna I telepén a már feledésben ment front­fejtés ismételt bevezetése. De a Tőkés II-afcnai, Gusztáv— aknai, Duclos VII-aknai front­fejtések mind olyan műszaki fejlesztési célkitűzések, ame­lyelmek megvalósítása a kor­szerű, helyes művelés szem­pontjából feltétlenül szüksé­ges. Az új tervévben összesen 46 százalékkal kell emel­ni a frontfejtés homlok­hosszát. Azonban a front­fejtések homlokhosszának növelése mellett a sebes­ség növelése a fő cél és pedig az 1955. évi 1,06 mé­teres sebességből 1956-ban 1,28 méteresr sebességet kell elérni. Ez a feladat elsősorban mű­szaki szervezési kérdés, mert ha az egyes üzemeknél bizto­sítva lesz a műszaki osztály által megadott frontsűrűség betartása, továbbá a cikklus- grafikon szerinti munkaszer­vezés nemcsak papíron lesz meg, úgy nem kétséges, hogy a tervezett frontsebesség meg­valósul. A ciklusgrafikon szerinti frontművelés megvalósítása döntő jelentőségű a réseiőgé- pekkel dolgozó frontoknál, így Gusztáv-aknán, Duclos VII- aknán, Katalin-lejtaknán és Kossuth-lejtősaknán. Ezen üze­meknél elkerülhetetlenül szük­séges a cikiusgraflkon szerinti munkaszervezés. A frontoknak ciklusgrafikon szerinti munka- szervezését minden frontfej­tésnél meg kell valósítani és ezeknek az egyes üzemek mű­szaki intézkedési tervében sze­repelniük kell. Biztosítani kell, hogy az új tömegtermelésű munka­hely előkészítése cgy-két hónappal megelőzze az elő­ző tömegtermelés! munka­hely kimerülését. módszerei közül a tröszt terü­letén az elmúlt év folyamán igen nagymértékben alkalmaz­tuk a korszerű millszekundu- mos robbantást, ami a tröszt egész termelésének 30 száza­lékát elérte. Ezt a robbantási módszert 1956-ban a mátra­nováki új altárában is be kell vezetni. A tröszt az eddigi ta­pasztalatok alapján millsze- kundumos robbantást a II. osztályú sújtóléges bányákra is ki akarja terjeszteni. 1955- ben a fúrást csaknem egészen gépesítettük, s mind­össze a rónai üzemnél van még kézi fúrás, amelynek gé­pesítése ez évben szintén meg­valósul. A fejtőkalapáccsal jö­vesztett szénmennyiségpt 40, a réselássel termelt szénmeny- nyiséget 92,7 százalékkal nö­veljük az új tervévben. Az 1955. évben elterjedt korsze­rű robbantás a rakodás gépe­sítésének fokozását is megkö­veteli. 1956- ban éppen ezért 79,5 százalékkal növeljük a géppel történő rakodást, amelyet túlnyomó részben a Kóta-féle kis felrakó­gépek üzembeállításával kívánunk megvalósítani. Ezen rakodógépeket a mátra­nováki új altáróban, a mi- zserfai Pálhegyen, György- és Gyula-aknán. Ménkesen, Szo­rospatakon és Rónán kíván­juk üzemeltetni, elsősorban az elővájások gyorsítása, illetve a kamrafejtések; szenének felra­kásánál. A mátranováki új al­táróban az összes munkahe­lyeket Kótar-felrakógépekkel látjuk el és ezzel megterem­tünk egy olyan kísérleti ak­nát, amelynél a felrakás 100 százalékig gépesítve lesz. A minisztérium erre a célra kü­lön 15 darab kis felrakógépet bocsát a tröszt rendelkezésére. Növelnünk kell az elővájá­sok sebességét is. Ennek ér­dekében nagy súlyt kell he­lyezni a ciklusgrafikon sze­rinti munkaszervezésre. Tröszti szinten a ciklusgrafikon sze­rinti munkahelyek számát az első negyedévben 17, a máso­dikban 25, a harmadiknak 31, a negyedikben pedig 37-re nö­veljük. Ezeket a számokat azonban mindazon üzemnek, amelyben az új technika be­vezetését, illetve a műszaki színvonal emelését szívügyük­nek tekintik, lényegesen túl kell teljesíteniük, mert hiszen a munkatermelésnek ez a for­mája nagymértékben segíti a kitűzött célfeladatok, az elő­vájások sebességének növelé­sét. Műszaki fejlesztési tervünk kidolgozásánál nagy gondot fordítottunk a vágatok állapo­tának javítására, a korszerű biztosítás kiterjesztése révén. 1956-ban a korszerűen biz­tosítandó bányatérség hossza 10 kilométer lesz, vagyis a korszerű biztosí­tást az előző évihez képest 200 százalékra kívánjuk emelni. Acéltámok alkalmazásával 3800 köbméter fát kívánunk megtakarítani, hogy ezzel is csökkentsük az ország faim­portját'. 1956-ban nagy súlyt kell helyeznünk a farablásra is, mert ezen a téren még vannak lehetőségek, amelyek­kel az import bányaia felhasz­nálását csökkenteni lehet. A jövesztés technikai fej­lesztése, a tömegtermelő mun­kahelyek elterjesztése, a kor­szerű robbantás, a rakodás gé­pesítése szükségszerűen kövé- teli meg a szállítás moderni­zálását, fejlesztését. A munka­helyi szállítás fejlesztésében döntő szerep jut a kazári és mátranováki üzemegységek­nek, tehát ezen üzemek mű­szaki fejlesztési intézkedései­ben különösen nagy súlyt kell helyezni a jól megszervezett megelőző karbantartásra. A szállításnál és osztályozásnál is több intézkedés történik az eddigi gátló körülmények föl­számolására. A Gyula-aknai új osztályozó és törőmű építésé­vel egy időben bővítjük a vá­gányhálózatot, melynek célja a szállítás megjavításán kívül a kazári és mizserfai szenek szállítóútjának megrövidítése és ezzel az önköltség csökken­tése. A külszíni szállítás kapa­citásának növelését szolgálja a nagybátonyi osztályozó 100 va- gonos bunkerének megépí­tése, Ménkes-aknán egy 40 vagonos bunker megvalósí­tása, György-aknán a bun­kerre való feladás átépíté­sével a bunker kapacitásá­nak növelése, a zagyvái üzemnél Margit VI-akna és Király-táró föld alatti össze­köttetése villamosvasúttal, Máíranovák új altárón a vil­lamosvontatás megvalósítása, Duclos Vll-aknán az új bun­ker megépítése és a bánya szájától a bunkerig a szén­nek gumiszalagon történő szál­lítása, melyek mindegyike a szűk szállítási kapacitás növe­lését szolgálja. Sartóris elvtárs ezután be­szélt a szén minőségének meg­javításával kapcsolatos felada­tokról, majd így folytatta: Műszaki fejlesztési tervünk­ben a fejtési és elővájási aránynak az 1955. évi 40,4 szá­zalékról 29,9 százalékra való lecsökkentése az elővájásból termelt szén önköltségénél 6 850 000 forintos relatív meg­takarítást eredményez. Telje­sítménynövelő hatása szembe­tűnik akkor, ha megnézzük, hogy i a fejtések koncentrálása, a tömegtermelő munkahelyek felfejlesztése, azok sebes­ségének növelése lehetővé teszi, hogy a produktív miiszakarány az elmúlt évi 29,5 százalékról 30,6 százalékra emelkedjen, ami egymagában az össztelje­sítmény 3 százalékos emelke­dését vonja maga után. ; A korszerű biztosítás nagy­mérvű elterjesztése, a fenn­tartási helyzet megjavításával, a fenntartási műszakok csök­kenését idézi majd elő, ami 25 000 műszak-megtakarítást jelent a fenntartásnál és mint­egy egymillió forintos relatív költségcsökkentést eredmé­nyez. Döntő kérdésnek tartom, hogy műszaki fejlesztési ter­vünket minden egyes üzemnél a párt- és szakszervezet veze­tőivel a legszélesebb körben ismertessék, hogy így a párt- és szakszervezet vezetőinek és aktíváinak módjában álljon a dolgozók széles tömegeiben is­mertetni műszaki fejlesztési tervünk célkitűzéseit. Nem sza­bad megfeledkezni a DISZ- szervezetekről sem, mert ezek fiatalos lendületükkel, az új m technika megvalósításáért ed- I dig is az első sorokban küz- döttek és meg vagyok győződ­ve róla, hogy a jövőben is ott fognak küzdeni. Fel akarom hívni a figyel­met arra, hogy műszaki könyvtárunk már olyan bő, hogy abban mindenki megta­lálhatja minden olyan problé­mának irodalmát, amivel fog­lalkozni kíván, amire az üzem fejlesztése terén leginkább szüksége van. A továbbkép­zésnek igen fontos része az önképzés, amelynek lehetősé­gével műszaki kádereinknek élni kell. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ZABOD NÓGR MDP N Ó G R Á D ME GYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. JANUÁR 28. Tanácskozás a nógrádi szénbányák 1956. évi feladatairól A jöveszités új technikai Nagyoroszi újra szövetkezeti község lett (Nagyoroszi, január 26.) Nagyorosziban megindult és — a kulákság. valamint más ellenséges elemek minden mes­terkedése ellenére — ellenáll­hatatlan erővel halad a szocia­lista mezőgazdálkodás kialakí­tása. A község földterületének 73 százaléka már szövetkezeti tu­lajdonban van. A dolgozó kis- és középparasztok: többsége új­ra a kollektív gazdaságokba tömörült (1953-ban Nayyoroszi szövetkezeti község volt). Ezt az egészséges fejlődést hűen tükrözi a három szövetkezet földterületének növekedése. Az Úttörőnek 22, a Haladásnak 228, míg a Szabadságnak 31 kh-dal növekedett a földterü­lete. A legnagyobb növekedés a Haladás Termelőcsoportnál van. Ide legfőképpen a 8—25 holddal rendelkező középpa­rasztok tömörültek. A község­ben már csak hét azon közép- parasztok száma, akik az egyé­ni gazdálkodás mellett marad­tak. Ezek is azon gondolkod­nak: belépnek valamelyik szö­vetkezetbe. A szövetkezet fejlesztése te­rén elért nagyszerű eredmény a napnál is fényesebben bizo­nyítja, hogy a nagyoroszi dol­gozó parasztok többsége szilár­dan állást foglalt a párt politi­kája mellett. Nézzük, minek az eredmé­nyeként jött létre ez a nagy- jelentőségű politikai, s gazda­sági változás? A községi pártszervezet kö­vetkezetes. meggyőző politikai felvilágosító munkája, a párt­tagok és a pártonkívüli népne­velők példamutatása életre hívta a Szabadság nevű mező- gazdasági termelőszövetkeze­tet. Ez az esemény gondolkodó­ba ejtette a község dolgozó pa­rasztjait. Különösen azokat, akik azt hitték: egyhamar nem lesz Nagyorosziban új termelő- szövetkezet. Megtört a jég s nem lesz már olyan hideghul- lám, amely azt újra befagyasz­taná. A Szabadság Tsz megalaku­lása még csak jobban fokozta a dolgozó kis- és középparasz- tok érdeklődését a szövetkezés iránt. Szinte állandóvá vált a szövetkezésről való beszélge­tés. „A falu kommunistái nem nézhették tétlenül a dolgozó parasztok kedvező hangulatát” — mondja Micsik Imre elvtárs. a községi pártbizottság titkára. — ..Ez tette kötelességünkké a dolgozó kis- és középparasztok felvilágosítását. Ezt a munkát szervezett formában végez­zük.” A községi pártbizottság — a járási párt-végrehajtóbizottsáe javaslatára — aktívaülést hí­vott össze. Az ülésen képvisel­tették magukat az Úttörő, a Szabadság Tsz-ek s a Haladás Termelőcsoport legjobb, leg­képzettebb aktivistái, valamint a tömegszervezetek vezetői, népnevelői. Az ülésre meghív­tak olyan kis- és középparasz­tokat is, akik már aláírták a belépési nyilatkozatot és kér­ték. hadd vegyenek részt a to­vábbi szervező munkában. A pártbizottság helyesen ké­szítette fel az aktivistákat, a szervező munka végzésére. ÁSÉ agitáció fő tartamául az Üttök rő Tsz gazdag eredményeit é tsz-tagok jövedelmét, a terme« lés gépesítésének előnyét és aa alapszabály részletes ismerte* tését választották. A csoportos agitációs módszer helyett az egyéni meggyőzést helyezték előtérbe. A pártvezetőség — az aktivisták véleményeit figye- lembe véve — helyesen ősz* tóttá el a helyi erőket. Minden második aktivista tsz-tag volt* hiszen ők tudják a legjobban elmondani, miként élnek, gaz* dálkodnaík a termelőszövetke-* zetben. Ók tudnak a legtisz­tább választ adni a dolgozd parasztok kérdéseire; Az eredmény nem maradt ela Rövid két hét alatt 17 közép* paraszt család lépett be a Ha* ladás Termelőcsoportba; Köz-* tűk található Kapás Sándor 18, Gyürki András 17. Mazsári Márton 14 s Fazekas Gábor 18 holdas középparasztók. , A dolgozó kis- és középpa- rasztok szívesen fogadták a népnevelőket. Özv. Mészáros Kálmánná 8,5 holdas középpa- raszt, miután aláírta a belépési nyilatkozatot, zamatos borral vendégelte meg a népnevelő* két. Mazsári Márton 14 holdas a következőképpen nyilatko* zott, miközben aláírta a belé* pési nyilatkozatot. ..Számunk* ra csak ez az út a jó. Ezen fo*i gok haladni’; Király Nándor középparaszt hosszas vita után töltötte ki a nyilatkozatot. „Mi­után őszintén elmondták, ami engem a szövetkezeti termelés­sel kapcsolatosan érdekel, bát­ran lépek az új útra. Sajnos, eddig nem volt olyan ember, aki segített volna megvilágíta­ni ezt az utat. Maguk se jötteki hozzám azelőtt” — mondotta a népnevelőknek. Ezek a szavak azt mutatják, hogy a kis- és középparasztók ma már elvár­ják, hogy a párt népnevelői felkeressék őket és elbeszélges­senek velük a szövetkezésről. Nagyorosziban néhány nap múlva győzedelmeskedni fog az új szocialista gazdálkodási mód: a termelőszövetkezet, ami megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági termelőerők gyors kifejlődéséhez és kizsák­mányolástól mentes szabad életet, jólétet biztosít a dolgozó parasztoknak. De míg ez be­következik, sok dolgozó paraszt családot kell még meglátogatni és meggyőzni a szövetkezetbe lépég helyességéről; Mivel a középparasztok dön­tő többsége a szövetkezetbe tö­mörült; a fő figyelmet az 1—6 hold földdel rendelkező kispa- rasztok megnyerésére kell irá­nyítani. Ezen a téren eddig bizonyos mulasztás történt S ezt jóvá kell tenni. Nem sza­bad elfelejteni, hogy a kispa- rasztok a munkásosztály hűsé­ges szövetségesei. Bízunk ab­ban, hogy a nagy lendülettel és lelkesedéssel dolgozó akti­visták e téren is sikereket fognak elérni. Ekkor mond­hatjuk csak el: megtettük kö­telességünket. (lantos) ★ reggel érkezett jelentés: a kom­Január 27-én, pénteken munisták megtették kötelességüket, Nagyoroszi termelőszövet­kezeti község lett. Meg vagyok győződve róla, hogy az 1956. évi szakmai ter­vünk, műszaki fejlesztési célkitűzései helyesek és végrehajthatók, ’ ha ahhoz való hozzáállásunk jó, s elég következetesek le­szünk a kitűzött feladato­kat mindenkitől megköve­telni. Természetesen feladataink megoldásához a párt iránymu­tatása, s ellenőrzése, a szak- szervezet szervező ereje és a DISZ újért való lelkesedése feltétlenül szükséges. Meg va­gyok győződve arról, hogy mint a múltban, a jövőben is mindenkor a legnagyobb se­gítséget fogja nyújtani pár­tunk és szakszervezetünk cél­kitűzéseink megvalósításához. ★ Az elhangzott hozzászólás sokra következő számunkban visszatérünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents