Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)
1956-01-25 / 7. szám
1956. január 11. SZABAD AÓí.n in 3 Nincs minden rendben a pásztói járás begyűjtési munkájában Dolgozóink érdekeit szolgálja az új, általános óvórendszabály A felszabadulás óta eltelt évtizedben igen jelentős eredményeket értünk el a munka- védelem terén. Államunk csupán az első ötéves tervben közel 700 millió forintot fordított üzemegészségügyi berendezések létesítésére, a dolgozók munkafeltételeinek javítására. Az új beruházások mellett az egyes üzemek önerejükből is sokat tettek azért, hogy a munka biztonságosabbá váljék. Sikerrel dolgoztuk ki az üzembiztonság technikai szabályait is. Jellemző, hogy amíg a Horthy-ellenforradalomban 25 év alatt egyetlen ipari óvórendszabályt adtak ki. addig a felszabadulás óta mintegy 50 iparág óvórendszabályait dolgoztuk ki. Csupán az építőipar 11 iparági óvórendszabállyal rendelkezik. Ezeket a gyakorlatban is végrehajtják, s a beruházások, a munkavédelmi törvények, rendeletek és a baleseti oktatás révén a baleseti veszélyforrások mind szűkebb körre szorulnak össze, egyre inkább csökken a balesetek száma. Az iparági óvórendszabályok mellett azonban igen fontos volt az új, általános óvórendszabály kidolgozása is. Egészen a múlt év júliusáig az az általános óvórendszabály volt érvényben, amelyet még 1939-ben adott ki az OTI. Ez természetesen megközelítőleg sem felelt meg szocializmust építő társadalmunk követelményeinek. nem tükrözte a dolgozó emberekről való fokozott gondoskodást. Ezért készítették el az új, általános balesetelhárító és egészség- védő óvórendszabályt, amely valamennyi iparág üzemeire egyöntetűen meghatározza a legfontosabb balesetelhárítási és egészségvédelmi tennivalókat, feladatokat. A régi óvórendszabályon érezni lehet, hogy az a kapitalizmus viszonyai között készült, s a tőkések érdekeit szolgálta. Nem kötelező tennivalókat jelölt ki, hanem többnyire az igazgatókra bízta, hogy azok maguk döntsék el, mit akarnak végrehajtani az előírásokból. Annál több kötelezettséget tartalmazott azonban a dolgozók részére. Űj. általános óvórendszabályunk az emberről való fokozott gondoskodás szellemében született, s ezt minden pontja kézzelfoghatóan bizonyítja. Készítésében a szakszervezetek is részt vettek. Az új óvórendszabály mindenütt következetesen meghatározza, ki a felelős az intézkedések végrehajtásáért és így elejét veszi annak, hogy bárki is másra háríthassa a felelősséget, vagy kibújjon az előírt feladatok végrehajtása álól. Az oktatás kérdésében is nagymértékben eltér az új rendszabály a régitől, amely az oktatással csak egy pontban foglalkozott, a következőképpen: „Minden munkaadó gondoskodni tartozik arról, hogy a munkavállalók üzemi munkájuk veszélyeiről. a védőberendezések, óvókészülékek használatáról, valamint a rájuk vonatkozó rendelkezések értelméről kioktatásban részesüljenek." Ezzel az eléggé általános meghatározással szemben a most kidolgozott óvórendszabály kiterjeszti az oktatási kötelezettséget nemcsak az új dolgozókra, hanem az áthelyezett, más munkakörbe helyezett, illetve hosszabb távoliét után munkahelyükre visszatérő dolgozókra is. Fontos változás, hogy intézkedik az óvórendszabály a dolgozók előztes és időszakos orvosi vizsgálatáról. Annak idején a tőkések erről nem gondoskodtak. hiszen nekik nem volt érdekük a dolgozók egészségének megvédése: ha egy-egy munkás betegség miatt kiesett a termelésből, a munkanélküliek egész hadseregéből válogathattak pótlást. Pedig az orvosi vizsgálat igen- igen fontos. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy rendszeresen, meghatározott időszakonként végzett orvosi vizsgálattal a szilikózisos megbetegedést is meg lehet előzni. Az új óvórendszabály előírja, hogy felvétel. előtt az üzemvezetőnek közölnie kell az orvossal, milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni az új dolgozót, s csak akkor állíthatja őt munkába, ha az orvos is úgy találja, hogy ez a munkakör megjelel a dolgozó fizikai és szellemi képességeinek, s nem veszélyezteti egészségét. Ha az orvosi vélemény nem egyezik az üzemvezetőség javaslatával. akkor a dolgozót olyan munkakörbe kell elhelyezni, amely az orvos szerint egészségi állapotával, testi felépítésével megfelelő összhangban van. De az említett legfontosabb részek mellett az óvórendszabály mindegyik pontja egyaránt a dolgozók érdekeit szolgálja. A rendszabály 11 fejezetből áll. az egyes fejezetek igen sok pontra oszlanak. Ezeket lehetetlen egyetlen cikkben ismertetni. A szűkre szabott terjedelem keretein belül csak annyit tehetünk, hogy röviden végignézzük, mit tartalmaznak az egy^s fejezetek. Az első fejezet többek között kimondja, hogy az óvó- rendszabály megtartása kötelező minden munkahelyen és munkában, bárki végzi, vagy végezteti azt. Érvényessége tehát nemcsak az ipari üzemekre, vállalatokra terjed ki. hanem. a gépállomásokra, állami gazdaságokra, termelőszövetkezetekre (kisipari szövetkezetekre) és a magánmunkáltatókra is. Végrehajtásáért a vállalat, intézmény vezetője, vagy a munkáltató a felelős, de a felelősség azokra is vonatkozik, akik a hozzájuk közvetlenül beosztott dolgozók munkáját irányítják (művezetők, csoportvezetők, stb.) A fejezet negyedik pontja viszont a dolgozókat kötelezi arra, hogy betartsák a rájuk vonatkozó előírásokat és mindent megtegyenek saját maguk és társaik testi épségének, egészségének megvédése érdekében. Szervezeti előírásokat tartalmaz a második fejezet, amely többek között előírja, hogy minden hónapban üzembiztonsági szemlét kell tartani, és a vállalat vezetőségének gondoskodnia kell a jegyzőkönyvezett hibák határidőre történő orvoslásáról, a feltárt hiányosságok megszüntetéséről. A III. és IV. fejezet a felvétel előtti és az időszakos orvosi vizsgálatról intézkedik. Megszabja azt is, hogy szakképzettséghez kötött munkát (darukezelés, stb.) csakis megfelelő tanfolyamot végzett és vizsgázott dolgozó végezhet. Határozottan kimondják ezek a fejezetek. hogy az üzem területén játék, fegyelmezetlenkedés. vagy olyan viselkedés, amely elvonja a többi dolgozók figyelmét a munkától és zavarja őket. szigorúan tilos. mészetesen nem felelt meg a követelményeknek, s állandóan fennállt az a veszély, hofy a kifröccsenő forró vas miatt súlyos balesetek érhetik a dolgozókat. Ma már egészen más. lényegesen kedvezőbb körülmények között végzik a módosított hengeröntést. A magné^um robbanásakor keletkező ártalmas gázokat elszívó berendezés segítségével távolítják el, a hő és fény hatásától pedig a gödör befedésére alkalmazott burkolat védi a dolgozókat. Bár a munkavédelmi berendezések már igen sokat fejlődtek, a magnéziumos kezelés még mindig nem teljesén veszélytelen. Előfordult például, hogy a magnéziumpatron robbanásakor akifröccsenő vastól tüzet fogott az öntésnél segédkező híddarú. A műhely dolgozóinak gyors beavatkozása, hősies és önfeláldozó munkája következtében a tüzet hamar eloltották és a darut üzembe helyezték, úgy, hogy az öntést zavartalanul lehetett folytatni. Megtörténhetett volna azonban az is, hogy a daru a tűz miatt komolyabban megrongálódik s hosszabb időre kiesik, ez pedig hatalmas kárt okozott volna hiszen közben a kicsapolt anyag megdermed, befagy, öntésre alkalmatlanná válik. Ez az eset tehát arra figyelmeztet, hogy még most is további tökéletesítésre kell törekedni a módosított öntésnél. Nézzük meg röviden azt is, mi az új eljárás előnye? Elsősorban az, hogy a módosított Az V. fejezet az újonnan létesítendő üzemek munkavédelmi követelményeinek pontos betartásáról, a próbaüzemeltetések szabályairól, az üzemek telepítési viszonyairól szóló előírásokat, szabványokat tartalmazza. Intézkedik az üzemek tisztaságára, rendjére vonatkozóan is. Ez a fejezet az egyik legfontosabb része az új óvórendszabálynak. A VI. fejezet a gépek, szerszámok szabályos biztosítására vonatkozó tudnivalókat foglalja össze. Egészen részletesen foglalkozik a különféle balesetelhárító berendezések szabályos felszerelésével. A villamos berendezések balesetvédelmi intézkedéseit és a tűzvédelmi rendszabályokat sorolja fel a VII.— VIII. fejezet, míg a IX. az általános szállítási előírásokat tartalmazza. Pontosan meghatározza a szállítandó súlyok felső határát, külön a férfiakra, nőkre és fiatalkorúakra. A X. fejezet az egyéni védő- felszereléseket és munkavédelmi intézkedéseket tárgyalja, a XI. fejezet pedig az egészség- ügyi létesítményekre vonatkozó előírásokat tartalmazza. Külön intézkedik például az ivóvíz biztosításáról is. eloszlatja az ezzel kapcsolatos korábbi félreértéseket, tisztázatlan nézeteket. Ebből a vázlatos, tartalomjegyzék-szerű áttekintésből is látható, mennyi mindenre kiterjed az új, általános óvó- rendszabály. A szakszervezeteknek most kettős a feladatuk: egyrészt az eddiginél szigorúbban és következetesebben kell ellenőrizniök a rendszabály tökéletes végrehajtását, ugyanakkor ismertetniök kell az egyes pontokat a dolgozókkal, és — ami a legfontosabb! — rá kell nevelni őket arra. hogy megtartsák és megtartassák a rendszabály előírásait. Ha szakszervezeteink jól oldják meg ezt a kettős feladatot, akkor hatalmasat lépünk előre a munkavédelemben, a szocializmus építősének, az emberről való fokozott gondoskodásnak újabb nagy vívmánya: az általános óvórend- szabály révén. PAÁL LAJOS. a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának munkavédelmi felelőse hengeröntéssel készített hengerek minősége jobb, mint a régieké. A magnéziumos kezelés következtében ugyanis az anyagban levő grafit nem lemezesen helyezkedik el, mint a régi hengereknél, •hanem gömb alakban csoportosul, s ezzel a szerkezeti változással a henger szilárdsága a régihez viszonyítva kétszeresére növekszik. A hengerszilárdság növekedésének eredménye aztán többek között az is, hogy a csaprész nem törik le, mint a régi öntésű hengereknél, ezáltal egészen addig használható, amíg teljesen el nem kopik. De nagy összegű megtakarítást is eredményez az új eljárás. A régi hengereket elsőrendű minőségű, drága nyersvasból gyártották. A magnéziumos kezeléssel előállított hengerek betétanyagának viszont közönséges, lényegesen olcsóbb nyers- és szürke vas is mégfelel. így népgazdaságunk nemcsak tar- tósabb, jobb, hanem jelentősen olcsóbb hengereket kap. Az új eljárás segítségével értékes valutát takarítunk meg, mivel az Ózdi Kohászati Művek az eddig importált hengerek helyett egyre növekvő mennyiségben használják fel — tegyük hozzá: teljes sikerrel — a magnéziumos kezeléssel gyártott hengereket. A jól bevált új eljárással készült hengerek iránt országszerte nagy az érdeklődés. Az üzemek igényeinek, rendeléseinek kielégítésére az Acélárugyár ez évben már 600 tonna hengert készít magnéziumos kezeléssel. Kovács Tibor Lapunk december 28-i számában közöltük, hogy megyénk járásainak begyűjtési versenyében a pásztóiak az első helyről a másodikra kerültek. Az első helyet annak „köszönhették“, hogy a járási begyűjtési hivatal valótlan adatokkal vezette félre a megyei begyűjtési hivatalt. Már maga ez a tény is elgondolkoztató. Nézzük, milyen munka állhat mögötte? A 90,3 százalékos tervteljesítés azt mutatja, hogy nincs minden rendben a pásztói járás begyűjtési munkájában. Az 1956-os esztendőt adóssággal kezdték. De csupán a számok — bármily beszédesek is — még nem mutatják a való helyzetet. Az igazság az, hogy mindazok a szervek, amelyeknek közük van a begyűjtéshez, az adófizetéshez gyakran súlyos mulasztásokkal, hanyag munkával gátolják az előrehaladást, nehezítik, hogy a dolgozó parasztok becsülettel eleget tehessenek kötelezettségüknek, gyakran feleslegesen zaklatják őket. Nagy felelősség terheli a községek pártszervezeteit 'is. Az élet igazolja, hogy mindenért, ami ebben az országban történik, a kommunisták a felelősek. A pásztói járás községeiben úgyszólván semmit sem tesznek a népnevelők a begyűjtés sikeréért. Nem keresik fel a dolgozó parasztokat, nem beszélgetnek el velük arról, hogy mennyire érdeke az országnak a begyűjtés, az adófizetés. Szurdokpüspökit kivéve sehol nem tartanak népnevelő értekezleteket. Így a népnevelők nem is kaphatnak útmutatást a pártszervezetek vezetőitől. Nem tudnak mivel érvelni, szavuk nem meggyőző, nem segíti elő a begyűjtési munka megjavítását. A pártszervezetek nem ellenőrzik megfelelően a tanácsok munkáját. Egyszóval: gyenge a pártmunka és ez megmutatkozik a begyűjtésben is. Cserhátszent- iván például azért utolsó a járás, községeinek versenyében, mert a faluban egyáltalán nincs népnevelő munka, a pártszervezet elnézi azt is, hogy a tanács elnéző a hátralékosokkal szemben. Előfordulnak olyan esetek, hogy az elszámoltatást nem követi transzferálás. A pártszervezetek hibái természetesen nem kisebbítik a tanácsok, a begyűjtési hivatalok, az állatforgalmi vállalat és a többi begyűjtéssel foglalkozó szervek hibáit. Számtalan példa bizonyítja, hogy sok helyen többre becsülik az adminisztrációs munkát, a népnevelő munkánál. Azt tartják, hogy csupán adminisztratív módszerekkel .lehet jó eredményt elérni. Pedig a népne-» velő munkát, a meggyőző és felvilágosító szót semmilyen adminisztratív eszközök nem helyettesíthetik. Nézzünk néhány példát, amelyek igazolják fenti állításaink helyességét. Jobbágyiban Urban János adószedő transzferálást tűzött ki Berták Lajos 10 holdas dolgozó parasztnál, holott Bertók gazda november 19-én már rendezte egész évi adóját. Általában az jellemzi a jobbágyi adószedő munkáját, hogy 200— 300 forintos hátralékok miatt is mindjárt transzferálni akar, de a több ezer forintos tartozások felett szemet húny. Azért se nagyon fáj a feje, hogy Palotáson az apja 5267 forinttal tartozik államunknak. Nem ritka a pásztói járás községeiben a becsületes, kötelezettségüknek eleget tevő dolgozó parasztok felesleges zaklatása. Bujákon például a tanács 70 olyan gazdának küldött ki felszólítást, akik már eleget tettek kötelezettségüknek. Nagy feladat hárul a begyűjtési terv teljesítésében a földművesszövetkezetekre és a Terményforgalmi Vállalat átvevőire is. A tanácsok mégsem ellenőrzik kellően ezek munkáját. Bujákon a terményforgalmi átvevője munkaidő alatt böllér- kedett, egyszerűen nem vette át a beszolgáltatásra vitt terményeket. Mennyi hiábavaló fáradságot és sok-sok bosszúságot okoz ilyesmi a dolgozó parasztoknak. Nem kielégítő az Állatforgalmi Vállalat munkája sem. Számtalan példa mutatja, hogy a felvásárolt állatokat egy-egy községből napokig nem szállítják el. December 26-án meg egyáltalán munkába sem álltak a járási Állatforgalmi Vállalat dolgozói. Több községben átvevő nap lett volna, de a gazdák hiába fáradtak, felhajtott állataikat senki nem vette át. December 28-án meg azért szünetelt az átvevés Ecsegen — pedig Csécséről is számos szarvasmarhát hajtottak a szomszéd községbe —■, mert ott az állatorvos nem jelent meg. Fentebb azt említettük, hogy a járás adósságáért, számtalan hibájáért felelősek a községek pártszervezetei. Most azt kell megállapítanunk, hogy emellett 0 felelősség terheli a járási pártbizottságot is. Sokkal jobban kell ellenőriz- niök a gazdasági szervek munkáját, nem szabad megelégedniük csupán a hibák megállapításával. És ha szükséges, bátran alkalmazzák a pártbüntetéseket. T. L. Az új, módosított hengeröntés eredményei az Acélárugyárban (Tudósítónktól.) Az Acélárugyár öntödéjében az ország számos fontos üzeme részére gyártanak különféle típusú hengereket. Ezek minőségét régebben sokszor kifogásolták a megrendelők, ezért a minőség megjavítása hosszú évekig nagy gondot okozott a gyár szakembereinek. Akadtak olyan műszakiak, akik úgy vélték, hogy „az eddig gyártott hengerek megfelelnek a minőségi követelményeknek, azoknál jobbat nem lehet gyártani“. Szerencsére azok a ^szakemberek, akik szívügyüknek érzik a gyártmányok tökéletesítését, nem hallgattak a maradiakra, a „ha apáinknak jó volt, nekünk is megfelel“ elv szószólóira, hanem kísérletezni kezdtek: hogyan lehetne korszerű eljárással az eddiginél ' jobb, tartósabb, a célnak mindenben megfelelő hengereket készíteni. Hosszas kísérletezés után a lelkes kutatók megállapították, hogy a módosított hengeröntés lesz az az eljárás, amellyel újfajta, jobb minőségű hengereket lehet gyártani. Módosított — vagy ahogyan szakkifejezéssel nevezik, modifikált — öntöttvasat különböző gépalkatrészek gyártásához már más üzemekben is állítottak elő, de a hengergyártásban még nem alkalmazták. Hogy felhasználható-e hengerekhez a módosított öntöttvas, azt előbb ki kellett kísérletezni. Ezeket a kísérleteket Magyarországon először az Acélárugyárban kezdték el a gyár szakemberei, a Vasipari Kutató Intézet főmérnökének, dr. Kőrös Bélának irányítása mellett. Számos ki- sebb-nagyobb nehézséget kellett leküzdeniök a kutatóknak addig, amíg végre megtalálták a helyes megoldást, az úgynevezett magnéziumos kezelést. A magnéziumos kezelés a henger leöntése előtt, az üstben történik, a következőképpen: A kúpolókemencéből lecsapolt anyagot egy 8—9 tonnás üstbe eresztik, letisztítják az anyag tetejéről a salakot, majd az üstöt egy gödörbe helyezik, s mind a gödör nyílását, mind az üstöt külön erre a célra készített burkolattal letakarják. Mindkét burkolaton nyílás van, ezen keresztül juttatják daru segítségével az előre elkészített magnéziumos patront az anyagba. A magnézium a forró masszában robbanásszerűen elég, ennek eredményeként az anyag belsejébe a célnak megfelelően változik meg a szemcsék helyzete. A magnéziumos kezelés befejezése után a burkolatokat eltávolítják, majd az üstöt kiemelik a gödörből, s az anyagot a megfelelő formába öntik. Kezdetben, a kísérletezés hőskorában, a magnéziumos kezelést szabadon, védőburkolat nélkül végezték el. A magnézium robbanásakor gázok fejlődnek, hatalmas hő keletkezik és vakító fény villan fel. Akkoriban, a kezdetleges körülmények között, a gázok ellen egyáltalában nem tudtak védekezni a dolgozók, a hő és fény hatását pedig egy maguk elé tartott lemezzel próbálták kiküszöbölni. Ez terSzáz csók az ára Rózsapiros arcú, csupatűz menyecske toppan be a szécsényi malom irodájába. Rimáéról jött, a kendője árulja el. Egyetlen szusszanásra előadja, hogy mi járatban van. Várnia ‘kell. amíg böngészgetnek az akták között. Helyivel kínálják. Ugyancsak rátarti — le nem ülne a világért. De beszédes. — Mi újság Rimócon? — indítja el a szóváltást egy fiatalember. — Semmi Skülönös ... — Fonnak-e? — Fonunk ám! Jöjjön el egy este, megnézheti — mondja hetykén. Aztán lopva végigméri a fiatalembert és huncutlcásan, mosolygósán hozzá toldja. — Ha ügyes, ellophatja az orsómat... vagy a többiekét. Amaz nem érdi — miért lopná ő el a lányok orsóját? — de máris halluc a „szak-magyarázat”. — Tudja nálunk az a szokás, hogy amikor esténként egy-egy háznál összejövünk fonni, a fiúk a lányok orsóira vadászgatnak. Ha leejtjük, ők felkapják és nem adják vissza, csak száz csókért... érti? Érti már a fiatalember, hogyne értené. Mosolyog is. — Aztán ugye, a lányok olyankor is le-le ejtegetik az orsót, amilcor... Nem fejezi be. Közbevág a rózsapiros arcú menyecske. Már tudja, mit akar mondani amaz és még jobban elpirul. — Hát... előfordul... Nem tehetünk róla, hogy némelyik legény olyan ügyetlen. Az meg tán nem szégyen, hogy segítünk neki és „véletlenül” a kezébe per- dítjük az orsót. Hej, de vidámak a téli esték, Rimócon...! Fzt a kis beszélgetést azért vetettük papírra, hogy közhírré tegyük: Rimáéra menjen az, aki száz csókot alkar adni, vagy kapni. Elvégre nem mindenütt lehet ennyihez jutni... (kiss)