Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-21 / 6. szám

1956. JANUAR 7. SZABAD >«M.R\n mam 3 A termelőszövetkezeti élet időszerű kérdései: A termelési terv és a bevétel-kiadási költségvetés elkészítéséről Termelőszövetkezetemé fon­tos feladata az 1955/56-os gaz­dasági év termelési tervének és bevétel-kiadási költségve­tésének elkészítése. Ahogyan tükre a zárszá­madás az elmúlt esztendő munkájának, eredményeinek, éppúgy tükre a terv a követ­kező gazdasági évben végre­hajtandó feladatoknak. A szakmailag jól elkészí­tett termelési terv nélkü­lözhetetlen feltétele a he­lyes gazdálkodás megszer­vezésének. Ugyanakkor a megfelelő gon­dossággal elkészített költség- vetésnek is nagy szerepe van. Rámutat a termelési terv eset­leges hiányosságaira és így jelentős segítséget nyújt az üzetmágak arányának helyes kialakításához, a jövedelmező gazdálkodás megteremtéséhez. De emellett már előre mu­tatja a szövetkezet várható jövedelmét. Az elmúlt évi tapasztalat azt bizonyította, hogy Számos termelőszövetkezet még mindig nem fordít kellő gondot a tervkészí­tésre. Nézzünk néhány hibát az el­múlt esztendő terveiből Nem minden termelőszövet­kezet alakította ki helyesen az üzemágaik arányát. A kukori­ca termelését a szántóterület­hez képest csekély százalék­ban irányozták elő. A kalá­szos terület nagysága viszont megnehezítette a jó vetésfor­gó kialakítását. Nem éltek a termelési szerződések nyújtot­ta előnyökkel. Kevés szövet­kezet kötött termelési szerző­dést. De voltak szövetkezetek, amelyek olyan növényfélesé­gekre szerződtek, amelyeknek termelése adottságaiknak nem felelt meg. Bebizonyosodott az esztendő folyamán, hogy nagyabb gondot kellett 1 volna fordítani a gépi munka igénybevételének tervezésére. Sok szövetkezet leszűkítette a munkaigényes növények ter­melését. Egyes szövetkezetek megfe­ledkeztek az állatállomány fejlesztéséről, különösen a szarvasmarhaállomány növelé­séről. Viszont előfordu1 olyan hiba is, hogy a tervszá­mok túlságosan sok állat te­nyésztését írták elő, azonban megfelelő takarmányalapról már nem gondoskodtak, mint pl. a palotási tsz-ben Ennek következménye az alacsony istállóátlag lett. A beruházá­sok tervezése sem volt hiba­mentes. Némely szövetkezet erejéhez mérten sok, más ter­melőszövetkezet pedig kevés beruházást irányzott elő. Számos termelőszövetkezet­ben figyelmen kívül hagyták az árutermelés növelését és egy-egy munkaegységre túlzottan osztottak. A fenti hibák mellett csak­nem valamennyi tsz-nél szám­szaki hibák is előfordultak a tervekben. Az ilyen tervek természetesen nagymértékben befolyásolták a szövetkezet gazdagodását, fejlődését, erő­södését. Mindezeket a hibákat a mostani tervezésnél feltétlen szükséges kijavítani. El kell érni, hogy a ter­vek mindenkor az áruter­melés növelését, a szövet­kezetek anyagi és szerve­zeti megerősítését, a tag­ság készpénz-jövedelmé­nek emelkedését segítsék elő. Nagy szükség van arra, hogy a szövetkezet elnöke, vezetősége és mezőgazdásza elemezze az elmúlt évek gaz­dálkodásának tapasztalatait. A vezetőség hallgassa meg a mezőgazdász számít ásóikkal alátámasztott javaslatait, a legtöbb tapasztalattal rendel­kező tagok véleményét, és ezeket a terv elkészítésénél ve­gye figyelembe. A mezőgazdászok kötelesek nagyobb szakmai segítséget nyújtani a tsz-eknek nemcsak a növénytermelés, hanem az állattenyésztés és a többi részletterv elkészítésében, nem utolsósorban a bevétel-kiadá­si költségvetés összeállításá­ban is. A termelési terv elkészí­tése gondos és alapos fel­készülést kíván. Meg kell állapítani a közös gazdálkodásba vont területek nagyságát, össze kell írni nö­vényenként az előző évben el­ért termésátlagokat, termék- hozamokat. Szükség van arra is, hogy alaposan megvizsgál­ja minden szövetkezet a zár­számadás gazdasági beszámo­lója alapján az előző eszten­dő gazdálkodását, annak ta­pasztalatait és azt hasznosítsa a tervkészítésnél. A tsz-mező- gazdászok részleteiben is fog­lalkozzanak a közös állatállo­mány fejlesztésével, a megfe­lelő takarmányalap biztosí­tásával. A tervben az egyes üzem­ágak részlettervei szorosan összefüggnek egymással. Egyi­ket a másiktól nem lehet szét­választani. A tervkészítés az előző évi zárszámadás adatai­ból a kialakított terv- és irányszámokból, a már meg­lévő őszi vetések, évelő takar­mányok vetésterületeiből, va­lamint a már megkötött ter­melési szerződések adataiból induljon ki. A takarmány- szükséglet tervezését helye­sebb az állattenyésztési és hizlalás!, az állati termékho­zam és takarmányozási ter­vek elkészítésével kezdeni. Ezután következzen a növény- termelési terv elkészítése és csak ezen két terv összehan­golása és a munkaerőszükség­let felmérése után kerüljön sor a többi terv összeállítá­sára. Rendkívül nagy a bevétel­kiadási költségvetés sze­repe is. A költségvetés megmutatja, hoov a termelési terv teljesíté­sével milyen bevételre számít­hat á szövetkezet, milyen ki­adások várhatók és a jövede­lem-elosztás terve alapján megállapítható az egy munka­egység értéke. A költségvetés azt segíti elő. hogy a szövet­kezet vezetősége előrelátással gazdálkodion, mozgósítsa a tagságot a termelési tervek túlteljesítésére. Összeállításá­nál különös gondot kell fordí­tani arra, hogy beruházásokat csak a saját erőforrás számba­vétele után tervezzenek és fi­gyelembe vegyék a vissza nem térítendő állami támogatást. A termelőszövetkezetek ve­zetőségei az elkészült termelési ter­vet, valamint a költség­vetést közgyűlésen ismer­tessék a tagsággal, közö­sen vitassák azt meg. Az elnök a közgyűlésen az elkészített terv fontosabb ada­tait. a főbb célkitűzéseket, ter­melési módszereket vesse ösz- sze az elmúlt esztendő ered­ményeivel. a végzett munká­val, az alkalmazott módsze­rekkel. Elengedhetetlenül szüksé­ges a tervek készítésénél a szövetkezet pártszerve­zeteinek, kommunistáinak segítsége. Az elmúlt esztendők azt bi­zonyítják, hogy ahol a tsz-ek kommunistái aktívan kivették részüket a tervkészítésből és igyekeztek kollektívvá tenni e munkát, az a szövetkezet erősödött, szép eredményeket ért el. A termelőszövetkezetek eddi­gi eredményei köteleznek ben­nünket arra, hogy jobb és előreláthatóbb terveket ké­szítsünk az eddigieknél. Magyar Lajos tsz-f őkönyvelő Részegységenként! gépj® * ítás a Széesényi Gépállomá íofi Gépállomásunk eddig a téli gépjavításokat szakosított bri­gádrendszerben végezte. így a gépek fajtái szerint alakultak javítóbrigádok, akik az adott gépen mindennemű mun. kát elvégeztek. Az 1955—56-os pontból, bogy a felújítórészleg­hez, vagy kicserélés végett az alkatrész-raktárba ‘kerülnek-e. a J Felújítórészleg. A —! bárom tagból álló felújító csoport végzi el a ko­téli gépjavítási kampányban egy újfajta, fejlettebb technoló­giával rendelkező javítást ve­zettünk be. Ennél a javítási rendszernél is, a javítás végre­hajtása brigádmódszerrel tör­ténik, de a javítóbrigádot még tovább szakosítjuk és az úgy­nevezett „részegységenkénti“ módszerrel javítjuk az erőgé­peket. Az egy-egy erőgép javítá­sánál dolgozó csoport már nem az egész traktort, banem annak csak egy megbatározott részét javítja. A következőkben rö­viden ismertetem a gépállomá­sunkon folyó javítás technoló­giai folyamatát és e javítás előnyeit. A javítási munkákat, mint az ábra is mutatja, szervezett munkahelyeken végezzük. Külső mosás. Ennél a műveletnél az erőgépeket nagynyomású vízsugárral tisz­títjuk rneg a szennyeződéstől. Szétszerelés. Ezen mun­kamozzanat alatt törté­nik az erőgépnek teljes szét­szerelése és az alkatrészeknek a mosógépbe való beszállítása. Mosás. Az alkatrészek mosása mosógépben tör­ténik, lúgos oldattal vagy gáz­olajjal, Hibafelvételezés. A mo­sás után elbíráljuk a gépalkatrészeket olyan szem­pott alkatrészek felújítását, amelyek kis javítással beépít­hetők. Ettől a csoporttól csak olyan alkatrészek kerülnek ki, amelyek minden lakatosmunka nélkül beszerelhetők. Alkatrészek előtárolása. Egy meghatározott he­lyen tároljuk a felújító cso­porttól kapott és az új alkat­részeket, míg azoknak össze­szerelését a motorszerelő cso­port elkezdi. Motorszerelő csoportban ketten végzik a gép mo­torikus részének összeszerelé­sét. Jármű- és kormánymű- szerelő csoport, amely szintén két tagból áll, a gép járószerkezetével és kormány­művével kapcsolatos munkákat végzi el. Főjavításnál-még al­kalmazunk egy köz­lőműszerelő csoportot, akik a közlőmű szerelését végzik. A gép elkészülte után történik a bejáratás. 2.-Í Végátvétel. A részegységenkénti javítás előnye az eddigi szakosított brigádokkal végzett javítással szemben a gép javítási idejé­nek megrövidülése. A Hoffer- erőgép folyójavítási normája 200 óra. A részegységenkénti javítással ez az idő műszaki számít sok és az eddig szerzett tapasztalatok »lapján mintegy 140—150 órára csökkenthető lej Tehát gépenként a megtakarí­tás 50—60 óra, amely nyolc óra munkaidőt véve alapul, körülbelül kilenc dolgozó napi munkáját teszi ki. A részegységenkénti javítás* sál teljes mértékben biztosít­ható a minőségi munka, mivel a motor- és a járműszerkezet szerelő csoportban két-két ki­váló szakembert tudunk be­osztani. Ez a szempont annál is inkább lényeges, mivel gép­állomásunk a szükséges szak­ember-létszámmal még teljes mértékben nincs ellátva. Nagymértékben leegyeszerű- södik gépállomásunk minőségi ellenőreinek munkája is, mivel egyszerre nem három brigád munkáját kell figyelemmel kí­sérnie, mint az elmúlt évek­ben, hanem csak a két össze­szerelő-részleget. ami azt jelen­ti, hogy csaknem minden al­katrész beszerelését ellenőrizni tudják. Az esztergályos és kovács munkája — akik a brigádon kívül dolgoznak — megköny- nyül azáltal, hogy nem három brigádtól kap egyidőben azo­nos természetű munkákat, mint a múlt évben. Föltétien nagy előnyt jelent az, hogy nem kell várni a kovács és az esztergályos munkájára, mert már a hibafelvételezésnél meg­kapják munkájukat és addig, míg a szóbanforgó gép el nem készül, addig ők csak a kisza­bott munkát végzik. Az önköltség csökkentésének szempontjából nagy jelentősé­gű az, hogy ezzel a munka szervezésével több idő áll ren­delkezésünkre, amit a felújító csoporttal használtatunk ki. A régi alkatrészek felújításával csökkentjük az újak kivétele­zését a raktárból, ezáltal csök­ken az önköltség is. Gépállomásunkon most még csak az erőgépek javításánál alkalmazzuk a részegységen­ként! javítást. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a jövő évi javításnál ezen javítási mód­szert az egyéb munkagépnél is lehet alkalmazni, mert így rövidebb idő alatt és jobb mi­nőségben tudunk javítani.; Dudás György, a Széesényi Gépállomás főmérnöke Szépek, merészek, tietelmesek a második ötéves terv építke­zéseinek távlatai megyénkben. Megvalósításukhoz sok-sok munkáskéz, jótképzett, új szakember szükséges. Vajon lesz-e elegendő fiatal kőművesünk? Készülnek-e nagy feladataikra azok a gyerekek, akik most még az iskolapadban ülnek, de egy-lkét év múlva már gyönyörű új gyárak, lakóházak falait emelik? Ezek a gondolatok vezetnek, amikor belépek a Fürdő utcai emeletes házba, ahol a Nógrád megyei Építőipari Vállalat salgótarjáni kétéves kőművestanuló iskolája működik. Bihari Gyula elvtárs, az intézet gondnoka azzal fogad, hogy már ha­zajöttek a fiúik az ebédtől'— étkezni ugyanis naponként há­romszor a vállalat központi épületébe járnak — és megkezdő­dött a délutáni oktatás. Ilyenkor télen egész nap elméleti fog­lalkozás van, az előadásokat — számtan, szakrajz, történelem, szakmai — és anyagismeret — az Építőipari Vállalat szakem­berei (Marschall Béla főépítésvezető, Hercegh József munka­ügyi osztályvezető, aki egyben az isi,kola vezetője is, Alexy Jó­zsef normaellenőr és mások) tartják. — Menjen csak be az elv­társ az előadóterembe, ott megtalálja mind a 61 gyerekünket ■— biztat Bihari elvtárs. A nagy teremben kellemes meleg és fegyelmezett csend. Hatvanegy fiatal szempár figyeli az előadót, Alexy Józsefet, aki mint sportoló, tulajdonképpen a testnevelési órákat vezeti, de most — mivel ez is az ő szakmája — az építőipari bérezés­ről tart előadást a fiúknak, ismerteti nékik a normafüzete­ket, amelyek tételei alapján ki tudják majd számítani kerese­tüket, amikor önállóan dolgoznak. „Ha egy kőműves felhúz egy 12-es falat..." Egymás után kerülnek a példák a táblára, s megoldásuk során mind világo­sabbá válik a fiúk előtt a bér kiszámításának módja. De nem­csak ez! Alexy elvtárs ugyanis kitűnő pedagógiai érzékkel ad elő. Mielőtt egy-egy munkafolyamat normáit ismertetné, a szertárból behozott modellek segítségével elmagyarázza magát a murikát is. Most éppen a vasbetonszerelésről beszél, a tető lekötését mutatja a vasbeton-váz mintán. Mindjárt a gyakor­latból is hoz példát. — Akik az Állami Áruház építésén dolgoz­tak, emlékeznek rá — kezdi, s egyszerre megélénkül a terem, felvillanyozódnak a fiúk. Hát hogyne! A tanár szava életre hívta a közelmúlt emlékeit, azokat, amelyeket a legjobb kőmű­vesbrigádokban töltöttek, az Állami Áruház, a MÁVAUT- garázs, az új lakóházak építkezésein, ahol a mesterek megta­nították őket a szakma számtalan fogására. A hirtelen mozgolódásból is észrevehető, hogy a nyári gya­korlati munka igen nagy élményt jelentett a fiúknak, de hogy valójában mennyire megszerették általa jövendő hivatásukat, Egy délután a jövő kőművesei között azt akkor érzem igazán, amiltor az óra végén két fiúval, Nyi- kom Józseffel és Hudák Józseffel beszélgetek. Mindketten 16 évesek, tavaly tavasszal kerültek az isko­lába. Nyikom Jóska széesényi, négy lánytestvére van, édesapja ács. — Tudja, az én apám még kismesternél tanult, ahol in­kább kapálni, kaszálni kellett, a szakmát bizony úgy leste el, ahogy az alkalom engedte — mondja. Ö igen jó érzi magát itt az intézetben és jól is tanul: 4-es volt az általános osztályzata a félévben. Legjobban a gyakorlati munkát szereti. — Az acélgyári 85 lakásos építkezésen dolgoztam, Zsélyí Béla kiváló dolgozó brigádjában — dicsekszik büszkén. — Tessék elhinni, nagyon megszerettem őket és ők is kedvelnek. Azt mondták, visszavárnak, ha elvégeztem az iskolát. — Hát te hogy gondolod? — kérdem. Csillog a szeme. — Visszamegyek közéjük. Zsélyi elvtárs sokat tanított, sokat küszködött velem. Szeretném majd bebi­zonyítani neki, hogy nem hiába fáradozott... Ezzel szalad is el, a repülőklubba megy, edzésre. Ejtőer­nyős! Előhúzza az igazolványát, hogy nézzem meg, ő már há­romszor is ugrott, kétszer 800, egyszer 600 méter magasságból. Kissé aggódva les a szeme sarkából, vajon hiszem-e? Dehát itt a papír ... Elhiszem, Jóska. Még papír nélkül is! Ha francia lennék, vagy olasz, vagy amerikai, talán dörzsölném a szemem az iga­zolvány láttán. Hogyan? „Inaskorban“ levő fiúk, ahelyett, hogy estig a műhelyben, vagy kinn az építkezéseken robotolnának, az égboltozat meghódítására törnek?! Mondom, ha nem itt ná­lunk élnék, bizonyára csodálkoznék. Dehát itthon vagyunk, Jóska, 1956-ban, Magyarországon! Így nem ámulok, csák kicsit gyorsabban dobog a szívem„ Édesapád bizonyára meg tudja mondani, miért. Szárnyalni készéi Hudák Jóska is, bár ő nem a levegőben, hanem a jövőben. Komoly, értelmes fiú, minden kérdésre meg­gondoltan és pontosan válaszol. O az iskola bizalmija, kitűnő tanuló és tegyük hozzá, kitűnő úszó is. („Én voltam a nyáron a bányastrandon a tanítómester“ — jegyzi meg szerényen, de öntudatosan.) Villámgyorsan sorolja fel, milyen építkezések lesznek Salgótarjánban a második ötéves tervben. — A kul­túrpalota csodálatos lesz — forrósodik át a hangja, pedig löhben nyugodt, higgadt fiú. — Édesapám tagja a városi nácsnak, ő mondta el a terveket úgy. hogy szinte 7áttam épületet magam előtt,.-. De pompás az új, 2000 szemé■>■■■ strand terve is. Ö, ha én ezeken az építkezéseken dolgozhat-» nék — sóhajtja. Semmi akadálya, kis Hudák! Miért ne építhetnéd te is a strandot, a kultúrpalotát, ha úgy akarod és ha továbbra is olyan szépen fejlődsz a szakmában, mint ahogyan tanáraid sze- ríni eddig haladtál, hl Előadás Utáni szünetben Bihari Gyula bácsi megmutatja a hálótermeket. Kényelmesek, barátságosak és — a takarítónők s a fiúk dicséretére mondva! — ragyogóan tiszták, rendesek^ Már most befűtenek a kályhába, hogy mire a tanulók feljön­nek, jó meleg legyen. Most még testnevelés órájuk lesz, utána Hercegh elvtárs felügyelete mellett tanulnak, majd elmennek vacsorázni, s aztán lefekvésig olvasgatnak, beszélgetnek. Szok­tak járni közösen moziba, házi ping-pong bajnokság is folyik (erről a faliújság tudósításai is tájékoztatják a látogatót) de ma nincs különösebb program, egészen „csendest“ nap ez. Ám azért még sem olyan csendes, amint a tornaóra bizo­nyítja. Nagy hócsata folyik az udvaron, puffannak a hógolyók a meleg, prémes sapkákon. Aztán a tanár vezényszavára fut­nak, szabadgyakorlatokat végeznek, mindezt elevenen, sok-sok csintalansággal. — Rosszak vagytdk, fiúk! — reccsen rájuk Bihari Gyula, amikor az óra végén ismét beszáguldanak az épületbe. — Való­ban rosszak ezek a gyerekek, Gyula bácsi? — kérdem később az öreget. Rámkacsint: — Dehogy rosszak kérem. Élet van bennük és kell is, hogy legyen. Igaza van, Gyula bácsi. Én még emlékszem a hajdani véz­na, sápadt, örökké kedvtelen, elcsigázott „tanoncokra“. Már el­nevezésük is rosszul hangzott: tanonc... akárcsak a fegyenc! Ez jutott az ember eszébe. Tulaj doniképpen azok is voltak sze­génykéik: fegyencek, az örökös robot, az embertelen munka­adók, s a rideg, ütéssel, durvasággal nevelő tanonciskola fe- gyencei. A kíS kőművesek között egyszer sem jutott eszembe a „tanonc". Ügy jöttem el tőlük, hogy ha visszafiatalodhatnék néhány évet, talán én is kőművestanulónak jelentkeznék... Most éppen len­ne is rá módon, hiszen ismét felvétel van 15—17 éves fiúk szá­mára a budapesti és gyöngyösi tanulóintézetekbe, ahol —akár­csak itt Tarjánban — teljes ellátást, évente egy öltözet ruhát, télire vattázott öltönyt, bakancsot kapnak a gyerekek, pár forintos térítés ellenében. (A térítést viszont a tanulmányi elő­meneteltől függően folyósított havi 120 és 340 forint között in­gadozó ösztöndíjból könnyen kifizetik.) Kitűnő, alapos elméleti és gyakorlati oktatás, s amint tapasztalhattuk, gondos, szere­tette7 hs vei elés jár a jövő kőműveseinek az ellátás mellé. Ugyan kell-e több ahhoz, hogy a serdülő fiúból képzett szál ember, jövőn': öntudatos építője legyen? Miklós Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents