Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-28 / 102. szám

KZAISA» XM.HAI» 1955. december 28. * NEVELJÜNK DOLGOS, SZORGALMAS, MUNKASZERETÖ IFJÚSÁGOT n Központi Vezetőség az ifjúság közötti mun­ka megjavítására hozott határozatában meg­szabja az ifjúság nevelésének feladatait. A párt iránti hűség, odaadás mellett az ifjúsá­got a szocializmus eszméi szellemében, a marxizmus—leninizmushoz való hűségre kell nevelni. „Az ifjúság között folytatott nevelő­munkának arra kell irányulnia, hogy az if­júságot minél inkább bevonja a szocialista építésbe. Ez az ifjúság nevelésének legfonto­sabb célja, s egyben legfontosabb eszköze is”. Miért célja és eszköze az ifjúság nevelésének a szocialista építésbe való bevonás? Hazánkban pártunk vezetésével, a szocia­lizmus építése folyik. Pártunk történelmi hi­vatását teljesíti, amikor hazánkat agrár-ipari országból fejlett, korszerű technikával ellá­tott iparral, virágzó mezőgazdasággal rendel­kező országgá változtatja, a munkások, dol­gozó pairasztok, haladó értelmiségiek munká­ja nyomán. Az építésiben az idősebb korosz­tály vállalja a nagyobb részt, de az ifjúság lesz az, amely hosszabb időn keresztül fogja élvezni e nemes munka nagyszerű eredmé­nyét. Az ifjúság nevelésének a szocialista építésbe való bevonás azért is célja, mert a munka az, ami megteremti a legkülönbö­zőbb, a mindennapi élethez szükséges anyagi és szellemi javakat, a munka „az élet anyja”, amellyel új értékeket, hatalmas alkotásokat állítunk elő. A szocializmus építése a béke építését, erősítését is jelenti, ami közvetlen célja, érdeke az ifjúságnak is. Szénmedencénkben ma már több, mint 70 bányász DISZ-brigád dolgozik. Az üzemek­ben exportbrigádok, takarékossági őrjáratok segítik a tervek teljesítésiét. A mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok, főleg a cséplésbep, si- lóaásban értek el szép eredményeket. A ta­nuló ifjúság tanulmányi eredménye biztatóan javul és egyre több diák segíti az aratásban- cséplésben termelőszövetkezeteinket, állami gazdaságainkat. Ezeket az eredményeket ma már egyre többen elismerik. E munkák az ifjúságot megbecsültebbé teszik, ugyanakkor kötelezőleg is hatnak a meglévő hibák ki­javítására. Sajnos még mindig találkozunk az ifjúság között olyanokkal, akik a munkafe­gyelmet lazítják, igazolatlanul mulasztanak, rongálják a közös tulajdont. Több fiatalnál hiányzik még az idősebb iránti tisztelet, az Utcán és más helyeken rendetlenkednek. E fogyatékosságokon feltétlenül változtatni kell, aminek jó eszköze a munkára nevelés, az ifjúság szocialista építésbe való bevonása. A szocializmus építéséért végzett munkával erősödik az ifjúság közösségi szelleme, növek­szik az idősebbek iránti tisztelet, fejlődik a kritikai érzéke stb. A munkával felépített eredményeinket az ifjúság megbecsüli, meg­védi a rongálókikai, vagy ha kell, az eredmé­nyüket megsemmisíteni akaró ellenséggel szemben is. Az ifjúság nevelését társadalmi üggyé kell tenni. Párt- és tömegszervezeteknek, állami és gazdaságvezetőknek kell összefogni a fel­adat végrehajtásáért. Nézzünk néhány feladatot, amely az ifjúság munkára való nevelésében előttünk áll. Párt- és DISZ-szervezeteinknek politikai nevelőmunkájukban jobban meg kell magya­rázni, mit jelent az, hogy „nálunk a munka becsület, dicsőség és hősiesség dolga". A Ma­gyar Népköztársaság Alkotmányában bizto­sítja a munkához való jogot. Nálunk azonban ez nemcsak jog, hanem valóság. Nálunk nincs munkanélküliség. Az ifjúság ezt csak emlé­kekből, könyvekből ismeri. A mi ifjúságunk egyenlő munkáért, egyenlő bért kap. szak­mai fejlődésének, művelődésének, nyugodt éle­tének lehetőségei kiszélesedtek. Nálunk a jól dolgozókat magas kormánykitüntetésekkel, pénzzel, ingyenes üdüléssel stb. jutalmaz­zák. A mi hazánkban a jó dolgozókat tisztelet és megbecsülés övezi. Az ifjú­ság irányában való nevelőmunkánknál a párt­ós DISZ-szervezeteknek jobban meg kell mu- tatniok az ifjúság előtt álló jövőt. Ezt köny- nyen és nagyszerűen megtehetjük, hiszen előt­tünk áll a Szovjetuniónak, a felépült szocia­lizmus országának a példája. De most már nemcsak a szocializmusról, hanem a kommu­nizmus nagyszerű építkezéseiről, lelkesítő távlatairól is tudunk beszélni, vagy más mó­don az előttünk álló jövőt megmutatni. Amikor a Szovjetunióról, a szovjet ifjúság életéről be­szélünk, ezzel nemcsak a jövőt mutatjuk meg. hanem egyben harcolunk az ifjúság gondolkodásában még meglévő burzsoá néze­tek — nacionalizmus, kozmopolitizmus — el­len is. Feltétlen eredményes lesz, ^a Dísz-szervezeteink és a Magyar Szovjet Társaság szervezetei ké­szítenek közös munkaprogramot arra vonat­kozóan, hogyan, milyen eszközökkel tudnák a Szovjetunió, a népi demokratikus országok életét, az ott élő ifjúság életét megismertetni. Pártszervezeteink az ifjúság munkára neve­lése érdekében bízzanak meg idős, szakkép­zett munkásokat. Adjunk pártmegbizatásokat idős, tekintélyes, párthű, jól dolgozó szak­munkásoknak, hogy foglalkozzanak az ifjú­sággal, neveljék óikét a párthoz, néphez hű, jól dolgozó munkásokká. E terén medencénkben igen szép példákat mutat Budavári Károly Kossuth-díjas vájá runk, aki éveken keresztül a toborzott mun­kásokkal dolgozik, megtanítja őket a szakma szeretetére és segít egyéni életük elrendezé­sében is. Megyénkben ezt többen követelhe­tik, hiszen több száz olyan munkásmozgalom­ban részt vett munkásunk van. akik ma a munka különböző területein szép példáit ad­ják a szocializmus építésében végzett munká­nak. Az ifjúság nevelésében fontos helyük van a művezetőknek, műszaki középkáderek­nek. Egy jó művezető, vagy bányamester az ifjúságért sokat tehet. Szavuk, tekintélyük nagyon sokat számít az ifjúság nevelésében, s éppen ezért nekik olyan szakmai, politikai segítséget kell adni az ifjúság munkájának elvégzéséhez, hogy azok bátran és szeretettel forduljanak hozzájuk minden ügyes-bajos dolguk elvégzésében. Az ifjúság szocialista építésébe való bevoná­sa érdekében a DISZ-szervezetek továbbra is folytassák az ifjúsági brigádok létrehozását. Az ifjúsági brigádok, mint ezt az eddigi ta­pasztalatokat is igazolják, beváltak. Számuk az utóbbi időben ugrásszerűen emelkedett, de az emelkedést viszont nem követte a brigá­dokban folyó politikai munka javulása. Ép­pen ezért a DISZ-szervezetek egyik legfon­tosabb feladata most, hogy megjavítsák az ifjúsági brigádokban folyó politikai munkát. Azt kell elérni például a bányász DISZ-bri- gádok között, hogy a DISZ-brigádban lévők megértsék és meg is magyarázzák, hogy az általuk kitermelt szén milyen összefüggésben van a népgazdaság más területeivel. Azt, hogy a több szénnel, több villamosenergiát tudunk előállítani, amit az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy, a szórakozás mind arra használ, hogy jobban, kulturáltabb körülmények kö­zött éljünk. Azt, hogy a több és olcsóbb szén eredménye, a több és korszerű bányagépek, bányászlakások. Az exportbrigádoknál a politikai munkát javíthatjuk például azáltal, ha előadásokat tartunk azoknak a kapitalista országok ifjú­ságának életéről, ahová exportálunk. De ugyanakkor ezzel még olyan fontos kérdé­seket is meg tudunk magyarázni, hogy a mi exportálásunk lehetővé teszi, hogy külföld­ről fontos, országunkban nem található anya­gokat hozzunk be, ami népgazdaságunk és egyéni érdekeinket szolgálja. A munkás ifjú­ság részére DISZ-szervezeteink az illetékes gazdasági, vagy szakszervezeti szervekkel kö­zösen rendezzenek szakmai bemutatókat az új munkamódszerekről, tapasztalatcseréket a jól dolgozó munkások munkamódszeréről, hogy ezzel is elősegítsük az ifjúság jobb mun­káját. A technika fejlesztésében folyó mun­kát hathatósan segítik a szakfilmek is. A falusi DISZ-brigádoknak legfontosabb feladatuk most, hogy a téli gépjavítást idő­ben és minőségben elvégezzél?. Gépállomási, állami fiatalok tömörüljenek brigádokba és vállalják az erőgépeknek, vagy más munka­gépeknek határidőre minőségben való elvég­zését. Emellett a falusi fiatalok olyan fontos nemzetgazdasági feladatok ellátásában is se­gíteni tudnak, mint a fásítás, legelőtisztítás, vagy más időszakos munkák. A gszdasagi VGZCttik SZintén nagyban ki tud­ják venni részüket az ifjúság neveléséből. Egyik legfontosabb feladatuk az ifjúság szak- képzettségének növelésével kapcsolatban van. A technikai színvonal fejlesztése szakképzett embereket kíván. Éppen ezért tartsanak szak- tanfolyamokat, előadásokat a fiatal szakmun­kások részére. A gazdaságvezetőknek még külön felelőssé­get kell érezniök a fiatal értelmiségiek to­vábbképzésében is. Az egyetemekről, techni­kumokról nemrégen kikerült fiatalok — mi­után megkapják a beosztásukat — teljes erő­bedobással dolgoznak munkájuk jobb elvég­zéséért. Nagyrészüknek nincs ideje, illetve módja, hogy az iskolából kikerülve folytassa tanulmányát. Szinte nem folyik az iskolából kikerült fiatal értelmiségieknek a tovább­képzése, nem ismerik a hazai vagy külföldi eredményeket, a saját területükön. A másik terület, ami főleg az üzemi vezetőkre vonatko zik, hogy segítsék a cigány fiatalok üzemi munkára való felvételét és nevelését. A pél­dák bizonyítják, hogy a munka órájuk is jó hatással van, s ezért feltétlen többet kell ve­lük foglalkozni. Az iskolákban folyó munkára való nevelés­nél bizonyos előrehaladás történt. Az Oktatás­ügyi Minisztérium is intézkedett, mór a tan­tervek részbeni megváltoztatásáról, ami job­ban biztosítja a munkára való nevelést. Amin azonban feltétlenül változtatni kell, hogy ne­velőink a tantárgyaknál jobban alkalmazzák a munkára nevelést. Eőfordul még egyes ne­velőknél, hogy objektivista módon tanítanak. Ezentúl az iskolákban még mindig nem hasz­náljuk ki mindazt a lehetőséget, amit az adottságok lehetővé tesznek. Például a salgó­tarjáni iskolák részéről még elég kevés a gyárlátogatás. Megtörtént, hogy a gépipari technikum diákjai már meglátogattak egyes budapesti üzemeket, de a helybeli gyárakat még nem nézték meg. A mi DlSZ-szerveze- teink sem tettek meg mindent azért, hogy a munkás- és diákfiatalok gyakrabban talál­kozzanak. Lehetne még fokozni a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok segítését is. Az úttörőknél a munkára való nevelésben az olyan bevált formákat fejlesszük tovább, mint a Micsurin-telepek, vagy a különböző szakkörök. Ezentúl a balassagyarmati és rét­sági járásban az ifjúság munkára való neve­lését nagyban szolgálja a selyemhemyóte- nyésztés is. Bár e téren egy-két község ne­velői és fiataljai szép eredményeket értek el, mégsem tettük ezt általánossá. Ifjúságunk IHUnkárS, munkaszeretetre való ne­velése társadalmunk nagy. közös ügye. Min­den vezetőnk, dolgozónk elsőrendű köteles­sége, hogy ebből a nemzeti feladatból erejéhez mérten kivegye részét! Jakab Sándor Egy párosverseny történetéből Az ünnepek előtt az embe­rek legszebb gondolatai min­dig akörül forognak, hogy mi­vel ajándékozzák meg szeret­teiket. A lelkes ajándékozók és egyben a jövendő megaján­dékozottak közül mindenki azért verseng, hogy ő vigye el a legszebb és legkedvesebb ajándékot gazdagon megrakott üzleteink polcairól hozzátarto­zói számára, házas percek, órák és napok ezek, mert a szeretet és az örömszerzés vá­gya hatja át őket. De folyik az országban még egy lázasabb ajándékozási ver­sengés is, s ebben ugyanazok a dolgozó emberek az ajándé­kozók, akik munka után az üzleteket járják, a megaján­dékozott pedig mindannyiunk legdrágább hozzátartozója, a haza. S mi az ajándék? Azt bizony nehéz volna elmonda­ni, mert akkor sok-sok ezer iparcikk és áru nevét kellene felsorolni. Van valami, ami ezt a ver­sengést az ünnepek előtti aján­dékozásoktól megkülönbözteti, ez pedig az, hogy ez a ver­sengés egész éven át folyik és nevezetes évfordulók és ünne­pek előtt mindig újabb lendü­letet vesz. így volt ez a most befejezés előtt álló 1955-ös tervévben is, amely nemcsak egész dolgozó népünk történe­tében jelent egy újabb ese­ménydús esztendőt, hanem az egyes dolgozó emberek életé­ben is. Lapozzuk fel két acél­gyári dolgozó, Szalai József és Oravecz Ferenc életének meg nem írt történetét 1955. no­vember 1-nél, amikor ez a két kiváló szerszámlakatos páros­versenyre lépett egymással. A verseny megindult Józsi bácsi megállt a resze­léssel, felnézett, feltolta a sapkáját és a bal oldalán dol­gozó Oravecz Ferencre nézett, aki olyan nagy buzgalommal reszelt, hogy se látott, se hal­lott, de azért mégis felnézett, mert észrevette, hogy csoport­vezetője figyeli, összemoso­lyogtak. Ebben a pillanatban ért oda munkapadjukhoz Jávor elv­társ, a gazdasági szerszámgyár versenyese és illendőség sze­rint Józsi bácsit szólította meg. — Józsi bácsi, mi lenne, ha ti ketten Ferivel versenybe lépnétek? Az öreg Szalai huncutul el­mosolyodott, de várta, hogy mit akar még a versenyes mondani. — Tudjátok, ti vagytc/k itt a műhelyben a legjobbak, kivá­ló dolgozók is vagytok, mutas­satok példát a többieknek. Oravecz Ferencnek tetszett a javaslat, de az öregen lát­szott, hogy nehezen akar kö­télnek állni — Jól tudod Jávor elvtárs, hogy igyekszünk mi verseny nélkül is, de idefigyelj, te­szünk mi a Ferkóval 2—2 szá­zalékos vállalást az év végéig és majd meglátjuk, hogy me­lyikünk, hogy teljesíti és ki lesz a jobbik. Ezzel fogta a reszel'őt s már dolgozott is tovább. A verse­nyes elégedetten nézett végig az öregen, Oravecz Ferivel pe­dig összcfkacsintdt és örömmel ment vissza irodájába, mert tudta, hogy ez a verseny már megindult. Józsi bácsi rossz fát tett a tűzre, meg ami utána következett Egy hete tartott a verseny, és már nyilvánvaló volt, hoay hasznos, mert a két verseny­társ tudta, hogy októberi eredményeiket már régen •túl­szárnyalták. Az öreg Szala' 182 százalékról, Oravecz Feri pedig 181 százalékról indult. De ekkor egy reggel különös esemény történt. Az öreget megszállta az ör­döge, került-forduU és kiment a gyárból azzal, hogy haza­megy a szemüvegért. Űtlfcöz- ben betért & kocsmába is és gyorsan lehajtott néhány po­hárral. Ittasan tért vissza a gyárba. Észrevették és néhány nap múlva a termelési érte­ezlet a nevelő bizottság elő­terjesztése alapján tárgyalta ezt a súlyos fegyelmi vétséget. A nevelő bizottság határoza­ta szigorúan elítélte Szalai Jó­zsef fegyelemsértését és azzal torolta meg, hogy visszavonta a ,JSzakma kiváló dolgozója” kitüntetésre való másodszori felterjesztését és 1956. január 1-ig megvonta tőle a csoport- vezetői pótlékot. Az értekezleten több dolgo­zó felszólalt és kivétel nélkül keményen elítélték az öreg Szalai fegyelemsértését, s ö csak azt érezte, hogy vele szemben jogos a még fokozot­tabb szigor és az valahogy jól esett is neki. Életemben sokat hallottam már a munkásosztály kiapad­hatatlan, csodákra képes ere­jéről. Láttam munkáskéz emelte új városdkat, gyáróriá­sokat... És most saját sze­memmel és fülemmel tapasz­taltam, hogy ez az erő képes káros szenvedélyeiktől is meg­szabadítani az embereket, mert Szalai József esetében ez történt. Elhatározta, hogy soha többet nem iszik és min­denkinek látni kellene, hogy örülnek hozzátartozói, szorgal­mas felesége és gyermekei, megjavu lásának. Lassan minden rendbejön Józsi bácsi rossz fája azóta teljesen elégett a tűzön. Las­san kiheverte a kemény bírá­latot és szigorú büntetés se­beit. Azóta sokszor végiggon­dolta életét... Sok dolgozótársa azonban még mindig nem bízik meg ja­vulásában, pedig ez a bizalom még jobban segítene neki eb­ben. Azt ugye nem kell monda­nom, hogy az öreg Szálainál A Nógrádi Szénbányászati Tröszt aknaüzemeiben lázas izgalommal folyik a munka. Már eddig egy egész sor akna jelentette éves tervének befe­jezését és előreláthatólag de­cember 29-én a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt is jelentheti, hogy egész évre szóló termelési feladatát becsülettel teljesítet­te. December 1-től 26-ig a szénmedence üzemegységei az alábbiak szerint teljesítették havi esedékes termelési tervü­ket. A megyei pártbizottság érte­síti az illetékes elvtársakat, hogy a megyei konferenciákat a követ­kező helyeken és Időkben tartják meg­MDP történet, I. évfolyam: de­cember 30-án a saigótariáni Já­rási pártbizottság tanácstermé­ben. SZKP történet, II. évfolyam: la­nuár 7-én Salgótarjánban a mé­rvéi pártbizottság. Balassagyar­maton a tárás! pártbizottság he­lyiségeiben. Politikai qazdasáqtan, I. évfo­lyam: tanuár 7-én Salgótarjánban a megye! pártbizottságon és Ba- taswigvarmaton a járási pártbi­zottságon. Politikai qazdasáqtan, II. évfo­lyam: tanuár 7-én a salgótarjáni városi pártbizottság tanácstermé­ben. Filozófia, I. évfolyam konferen­ciája; ugyancsak a salgótarjáni A Tűzhelygyár igen fontos részlege a tisztítómű- hely. Az öntvény az öntödéből egyenesen ide kerül; itt tisz­títják meg a homoktól és a koromtól, itt köszörülik si­mára. Amikor belép az ember a műhelybe, nagy robaj és zör­gés fogadja. A levegőben fi­nom porszemek úsznaík. Min­denfelé lázas munka folyik. Különösen szén a műhely ké­pe akkor, amikor ablakain be­kandikálnak a decemberi nap sápadt sugarai. A műhely dolgozói, a köszö­rűsök, dobosok és a szállítók serényen dolgoznak: itt min­denki versenyezik a jobb eredmények eléréséért. A műhely jó munkájának megszervezésében igen vagy részük van a művezetők­nek, de közülük is külön meg kell említeni Tóth István elv­kicsit megtört a verseny len­dülete. Mig december első harmadában ő vezetett, a má­sodikban már Oravecz Feri került az élre 207 százalékos eredményével, 9 százalékkal maga mögött hagyva öreg ver­senytársát, s neki most vala- hogy ez a vereség is jól esik, mert megérdemelte. Oravecz Feri nemrég lett apa. Ez az öröm szárnyakat adott neki. Most már nemcsak kedves, fiatal feleségére gon­dol munka közben, hanem kis fiára is. Egyik leghőbb vágya az, hogy lakást kapjon, s ha ez is teljesül, nagyon boldog lesz szeretteivel együtt. Tudja, hogy ezt elsősorban szorgal­mas munkával fogja kiérde­melni, abban pedig nem lesz hiány, mert az öreg Szalai ez­után még jobb segítő- és ver­senytársa lesz. •k „Legyen ez a műhely olyan, mint egy kis család“. Azon a Józsi bácsi számá­ra örökké emlékezetes terme­lési értekezleten mondta ezt a szívhezszóló mondatot Né­met Feri bácsi, a gazdasági szerszámgyár „C“-üzemének párttitkára. És tényleg olyan ez a műhely, mint egy 1kis csa­lád. Mindenki szorgosan tesz- vesz munkapadja és gépe kö­rül, ha néha felnéznek a mun­kából, biztató mosollyal és egy-egy vidám szóval, vagy viccel buzdítják egymást. Ha a műhely minden dolgozójá­nak neve nincs is a verseny­zők névsorában, de mindegyi­kük azon fáradozik, hogy a hazának: adott közös ajándé­kuk, a műhely évi tervteljesí­tése minél szebb legyen. Kovács János 1. Szorospatak 108,2 százalék 2. Ménkes 106,2 99 3. Nagybátony 104,5 » 4. Kazár 104,4 99 5. Kányás 102,9 99 6. Mizserfa 10L9 99 7. Zagyva 101,2 99 8. Kisterenye 99,7 99 9. Mátranovák 98,7 99 10. Tiribes 93,0 99 11. Róna 89.2 99 A Nógrádi Szénbányászati Tröszt ugyanez alatt az idő alatt 102,0 százalékra teljesí« tette havi esedékes tervét. városi pártbizottságon lesz meg­tartva január 7-én. A marxizmus—lenlnizmus alap- |al tanfolyam megyei előkészí­tője december 30-án a megyei pártbizottságon, a propagandis­ták háromnapos tanfolyama pe­dig január 5—6—7-én lesz meg­tartva. Külön felhivluk a propagandis­ták figyelmét, hogy a tanfolya­mok helve változik. A sajgótar- iáni iárás propagandistáinak tan­folyama nem Kisterer.yén, hanem Salgótarlánban, a pártiskolán, a balassagyarmati iárás propagan­distáinak nem a DISZ-iskolán. ha­nem a Fő úton. a járási pártbi­zottsággal szemben levő leány­kollégiumban. a pásztói iárás propagandistáinak pedig a iob- bágvi üzemi kuitúrházban lesz megtartva. Valamennyi konferencia dél­előtt. a megadott időpontban kez­dődik. társat, aki rendszeresen össze­hívja a műhely ifjúmunkásait és a novemberi határozat szel­lemében állandóan tanácsok­kal látja el őket. Tóth elvtárs segítségének és tanácsainak meg is van az eredménye. A Petőfi ki-sköszörüs brigád tagjai állandóan 200 százalé­kon felül teljesítik tervüket. A legderefkdbb brigádiagok Kurizs Ferenc. Rebecsók Zol­tán és Németh József külön dicséretet érdemelnek. Nem maradnak le a kisköszörűsök- től a nagyköszörűsök sem. kö­zülük Ferencet József. Dancz Imre és Miskolczi László emelkedik ki. Ök sem adják soha 200 százalékon alul. A tisztítóműhely dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a Tűzhelygyár elnyerje az élüzem címet Fekete János Előreláthatólag túlteljesítik tervüket szénbányáink A PÁRTOKTATÁS HÍREI A Tűzhelygyár tiswtíti* műhelye az évi terv túlteljesítéséért!

Next

/
Thumbnails
Contents