Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-17 / 99. szám

3 SZABAD NOGRAD Ci riMmtMk rff&j. Miért gazdálkodtak veszteségesen egyes termelőszövetkezetek i A termelőszövetkezetek többsége nagy nyereséggel zárja ” az évet, s magas jövedelmet biztosít tagjai részére. Az eredmények láttán új tagokkal gyarapodtak a szövetkezetek. Az erdőkürtösi Dózsa Termelőszövetkezet tíz új taggal erősö­dött, köztük számos középparaszttal. Mi a nyereséges gazdálkodás titka? A múlt évben sokat javult a vezetés s a gazdálkodás szín­vonala. A szövetkezetek többségében bátran alkalmazták az agro- és zootechnika legújabb vívmányait, s egyre inkább rá­térnek a belterjes gazdálkodásra. Ezt bizonyítja a pásztói Szabadság Tsz több mint 300 mázsás cukkorrépa átlagtermése, a ceredi Búzakalász 125 mázsás burgonya átlagtermése, vala­mint a nagyoroszi Üttörő Tsz jól jövedelmező gyümölcskerté­szete, amely közel 200 000 forinttal növelte a tsz pénzbevételét. A vezetés megjavításával együtt nőtt a munkaszervezettség, erősödött a szövetkezeti demokrácia, a tagok munkafegyelme. Ezek az eremények azt bizonyítják, hogy a termelőszövet­kezetek a párt- és tanácsszervek komolyan hozzáláttak a Köz­ponti Vezetőség júniusi határozatának megvalósításához. Az elért eredményt tovább kell fokozni, hogy valamennyi termelő- szövetkezetünk milliós vagyonnal, jómódú, megelégedett és kultúrált tagsággal rendelkezzen. Hiba lenne, ha a nagy eredmények elhomályosítanák az egyes szövetkezetek gazdálkodásában meglévő hibákat, a vesz­teséges gazdálkodás tényleges okait. Milyen hibák idézték elő a veszteséges gazdálkodást? A fő hiba a vezetésben keresendő. Több tsz-ben lebecsü­lik a kollektív vezetést, ennek hiányában sosem hajt­A SZURDOKPÜSPÖKI BÉKE TSZ ÜJ TAGJAI Bacskó János Barta Rózsi Hegyi Piroska Odler Lajos Fordítsunk nagyobb gondot az új szövetkezetek megszilárdítására Fontos feladat az idén alakult szövetkezetek gazdálkodá­sának beindítása. E tekintetben az a legfontosabb, hogy a tsz-ek jól végezzék el az őszi munkákat, gondoskodjanak a jószágállomány takarmányszükségletéről és a férőhelyről. Ezért meg kellett követelni, hogy a tsz-be lépők tegyenek ele­get a föld-, az állat-, a felszerelés-, s a takarmánybeviteli kö­telezettségüknek, mint ahogyan azt az alapszabály is előírja. Nézzük, mit mutat a gyakorlat. Bátran tették meg az első lépéseket ják úgy végre az egyes termelési feladatokat, ahogyan azt a közgyűlés elhatározta. Ez a melegágya a munka szervezetlen­ségének, az öncélú, a szövetkezet érdekét semmibevevő veze­tésnek, a laza munkafegyelemnek. Az ilyen helyeken az üzemi pártszervezetek alig tesznek valamit a hiba megszüntetése ér­dekében. Ilyen munka jellemző a nógrádsápi Vörös Csillag, s az egyházasdengelegi Rákosi termelőszövetkezet vezetésére is. A Rákosi Tsz-ben — éppen a vezetés lazaságai miatt — nincs állandó növénytermesztési brigád, s emiatt több ezer forint értékű zöldborsó veszett kárba. Ugyanezen okok miatt a diny- nyetermelés is sikertelen volt. A vezetés gyengeségét mutató tények arra intik a tsz-ek vezetőit, az üzemi pártszervezetek vezetőit, hogy tegyék kol­lektívvá a vezetést, s állandóan képezzék magukat, mert csak így képesek helyesen irányítani a több üzemággal rendelkező nagyüzemű gazdaságokat. Ehhez nyújtsanak nagy segítséget a járási mezőgazdasági osztályok. A veszteséges gazdálkodás másik fő oka az álattenyész- tagok javaslata alapján ideig- M tés lebecsülése. A galgagutai Táncsics, a magyargéci lenes férőhelyet biztosítottunk Marx Károly, az ecsegi Béke tagjai meg nem ismerték fel az a jószágállománynak, állattenyésztés jelentőségét, ,-mint a tagsag folyamatos pénz- jövedelmének egyik legfontosabb forrását. Például a galga­gutai Táncsics Tsz körülbelül 40 szekér szálastakarmányt há­gott megrothadni. Ha a vezetők és a tagok többet adnak az állattenyésztésre, bizony ez nem történik meg. Ennek hiányá­ban komoly adósságba keveredett a tsz. Az állattenyésztés le­becsülését mutatja az is, hogy egyes tsz-ek nem biztosították az állatállomány részére szükséges abraktakarmányt, a kuko- a*. ái-riót „ -mÍTv-lA-nt kiosztani“ ielszó alaDián. „érté­A szerdahelyi Alkotmány Tsz a nyár derekán alakult. Tizenhárom család 140 kh szántón, hat kh réten, 28 kh legelőn, s 20 kh gyümölcsösön kezdte meg a közös gazdálko­dást. — A működési alapszabály­zat ismertetése után egy kivé­tellel minden tagunk eleget tett állat-, felszerelés-bevi­teli kötelezettségének — ma­gyarázza Vojtkó Dezső, a tsz elnöke. — Ezek értékének ese­dékes részét már kifizettük. Tagjaink 12 darab fejőste­henet és 14 darab növendék­állatot hoztak be a közösbe. A ricát és az árpát, a „mindent kiosztani“ jelszó alapján „érté­kesítették”. Ezen tsz-ek vezetői nem törődnek a jószágállo­mány átteleltetésével, hozamának emelésével. S hogy ez meg­történt, ez a járási párt- és tanácsszervek fogyatékos ellenőrző és irányító munkáját tükrjjai. Az egyes tsz-ekben külterjes formát ölt a növénytermelés is. Nem foglalkoznak olyan belterjes, jól jövedelmező növény­féleségek termelésével, mint például a dohány, vagy a cukor­répa. Több helyen kertészetet sem létesítenek, pedig nagy le­hetőség lenne rá. A ráfizetéses növénytermelés egyik fő oka az agrotechnikai módszerek lebecsülése. Nem utolsósorban hozzájárul a veszteséges zárszámadás­hoz a munkafegyelem lazasága, a megengedettnél nagyobb ki­terjedésű háztáji gazdaság és a közös vagyon felelőtlen elher­A z egyes tsz-ek veszteséges gazdálkodásának ezek voltak a tényleges okai. S mindez nagy tanulság a tsz-vezetők. a járási párt- és tanácsszervek vezetői részére. Ezeket a fogya­tékosságokat a következő évben ki kell javítani, eredményekké kell változtatni. Ez csak úgy lehetséges, ha a termelőszövetke­zetek vezetői, üzemi pártszervezetei reálisan, s alaposan elem­zik az elmúlt évi gazdálkodást és levonják a szükséges tanul­ságokat. Ehhez a munkához a járási párt- és tanácsszervek ve­zetői nyújtsanak nagy segítséget. A tanulságokat értékesítsek, az 1956-os termelési terv elkészítésénél és állandó segítséget nyújtsanak a tervben foglalt feladatok megvalósításához. El kell érnünk, hogy a most veszteséggel gazdálkodó szövetkezetek a következő évet már nyereséggel zárják, hogy vagyonuk ér­téké több millióra növekedjen. Kiss József Berkenyén a téli hónapokban is emelkedik a tejhozam Gondoskodtunk takarmány­ról is. A tagok által behozott szálastakarmányon kívül Í70 köbméter silótakarmónyt is készítettünk. Szalai Antal, volt 14 holdas a tsz-be lépés után is inga­dozott. Nagy gondot fordítot­tunk felvilágosítására. A já­rás vezetői is segítettek. Mun­kánk sikerrel járt. Egy pár jó kondícióban lévő lovat, kaszá­lógépet, lovasgereblyét, szeke­ret, két tehenet és két növen­dékjószágot adott be a közös­be, hogy még erősebbek le­gyünk. Szálait — mivel jól ért a gazdálkodáshoz — megtettük brigádvezetőnek. Nagyon jól ellátja feladatát. Felesége is rését vesz a közös munkában. Az őszi vetéstervet teljesí­tettük, a 10 kh űjtelepítésű gyümölcsfákat bekötöztük, ne­hogy a vadak kárt tegyenek benne. Elég-e, ha megalakul a szövetkezet ? A szalmatercs-i termelőszö­vetkezet az ősz elején alakult. A nagyüzemi termelés terén még járatlan tagok nagy ne­hézségek között kezdték meg a közös munkát. Szántottak, vetettek, takar­mányt gyűjtöttek. Fogatjuk csak egy volt. 55 kh búzát, 10 kh rozsot és 10 kh őszi árpát vetettek. 200 mázsa szálasta­karmányt gyűjtöttek be az 5 tehénnek, a négy borjúnak, a két lónak és a csikónak. Miért kevés az állatállo­mány? Egyes tagok, mint pél­dául Tóth Ferenc, Juhász László és még néhányan tagok sem állataikat, sem földjeiket, de még a gazdasági felszerelé­seket se adták be a közösbe, s még ők maguk sem vesznek részt a közös munkában. Pe­dig ők voltak az alapító ta­gok. Hol a hiba? Ezek a tagok nem ismerik a minta alapszabályzatot s így nem tudják mik a jogaik, kö­telességeik. A járási mezőgaz­dasági osztály sem adott se­gítséget az alapszabály-szerin­ti működés megvalósításához, a tagok problémái,-ak megoldá­sához. Azt hitték,- — iehet, hogy még ma is azt hiszik — ha megalakul a szövetkezet, azzal már minden el van in­tézve. Sok új tsz küzd még olyan nehézségekkel, mint a szal- mastercsi. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a járási várt- és ta­nácsszervek vezetői komoly mulasztásokat követtek el az új tsz-ek megszilárdítása terén. Azt gondolták, ha már megala­kult a tsz, az már meg van töltve szocialista tartalommal is. A gyakorlati mást igazol. Amíg meg nem alakult az új szö­vetkezet, a járás vezetői mindennapos vendégek voltak a községben. Most eltelik két-három hónap is, míg újra elve­tődnek a szövetkezetbe. A rétsági mezőgazdasági osztály két hónapja ígérgeti a segítségadást, a szendehelyt tsz könyvelé­séhez. Az ígéret csak puszta szó maradt... Erősödik, izmosodik a nógrádi Béke Tsz Tizenhat ember figyelte fél­ve, szívszorongva, hogy meddig bírja még a két ló. A tét nagy volt. Győz, vagy megbukik a szövetkezeti mozgalom ügye Nógrádon. A lovak nem bírták. Az egyik kelhes volt, a másik sán­ta. Mindkettő beledőlt a fris­sen szántott barázdába. Hej, de sok gúnyos nevetés csat­tant akkor ebben a kétezer lel­kes faluban. Nagy volt a kár­öröm. „Beletört a bicskátok; Kellett nektek szövetkezet!?” Így beszéltek 52 tavaszán ah­hoz a tizenhat emberhez Nóg­rádon, akik — egyéb híján — két lóval indultak el a közös úton. De a párt, az állam nem hagyta el ezeket a már-már csüggedő embereket. Kézen fogta őket. Aztán, ahogy teltek a hónapok, évek, úgy kezdte egyre jobban figyelni, csodálni a Béke eredményeit a falu egyéni parasztsága. Mert cso- dálnivaló az akadt bőven, Gomba módjára egymásután nőttek ki a földből a szövetke­zet gazdasági épületei. Hogy csak a nagyobbakat említsük, 53-ban 22 férőhelyes tehénis­tálló, 54-ben 50 férőhelyes ser- tésflaztató, 55-ben 350 férőhe­lyes juhhodály. Most folyik még egy lóistálló építése. Egy silót is építenek a meglévő ket­tőhöz. Ott. a falu szélén egé­szen új majort alkotnak már a Béke gazdasági épületei. Nem mondja ki senki, de ki­mondatlanul is így igaz: erősö­dik, izmosodik már az a szö­vetkezet, amelyik ilyen gyak­ran szolgáltat „építkezési meg­lepetéseket” az egyénieknek. Fentebb említettük, hogy egy pár lóval kezdték a közös munkát. A napokban a zár­számadó közgyűlés számba vet­te hová jutottak négy esztendő alatt. 11 tehenet, 5 üszőt, ugyanannyi borjút vallhat már masáénak a Béke tagsága. 227 juhuk van, pedig 80 darabot leadtak az idén. Szerződve is volt, beadásba is kellett. 10 da­rab gyönyörű kornvalddal ala­pozták meg sertéstenyésztésü­ket. A most épülő lóistállóba meg tenyészkancák kerülnek. De az erősödést, izmosodást még más is mutatja. Legjob­ban az egy munkaegységre ju­tó jövedelem. 38 forintot ér most egy munkaegység Nóg- rádban. Egy tag átlagos évi jö­vedelme eléri a 20 000 forintot; Egyszóval talpraállt már ez a szövetkezet. Felfigyeltek rá az egyéniek is. Kezdik elismer­ni, csodálni eredményeit. Elgondolkoztató látogatás A napokban ellátogattunk a Berkenyéi Petőfi Tsz-be, hogy megnézríük, hogyan készültek fel a jószágállomány téli átte- leltetésére. A kérdésünkre Ber­kenyéi Antal, a tsz állatte­nyésztési brigádvezetője a kö­vetkezőket mondta: — Már a nyáron gondoltunk az állatok téli takarmányozá­sára. A szükséges 650 mázsa szálastakarmány helyett 680 mázsa áll rendelkezésünkre. Eddig silókukoricából, répale­vélből és egyéb hulladékokból több mint 300 köbméter silót készítettünk, most pedig a ku- kcricsszárat és a cukorgyártól kapott répaszeletet silózzuk, mely szintén lesz 200 mázsa. A szálas- és silótakarmányon felül bőséges az abrakkészle­tünk is. Árpán, zabon felül 300 mázsa májusi morzsolt kukori­cánk is van. Az idén nem aka­runk úgy járni, mint az elmúlt évben, amikor a megtermett kukoricát kiosztottuk a tagok­nak, az állatok részére pedig sokkal drágábban, több mint 10 000 forintért vásároltunk ku­koricát. A mostani takarmánykészle­tünk bőségesen elegendő álla­taink részére. De azért nem visszük túlzásba az etetést. A tehenészetben bevezettük az egyedi takarmányozást. Min­den tehén az alaptakarmányon felül csak a tejtermelés ará­nyában részesül abraktakar­mányban. A jó takarmány, az egyedi etetés és az állatok rendszeres gondozása lehetővé tette, hogy az ősz beálltával nemhogy csökkent volna a te­henészet tejtermelése, hanem inkább emelkedett. A hónap elején elérte a 10 literes fejési átlagot. December 11-én, vasárnap a pásztói Szabadság Tsz iro­dájában már ko­rán bent van a tsz vezetősége és több tsz-tag. Vendégeket várnak. Rétságról jönnek egyénileg dolgozó parasztok és jól tudják az itt ülők valameny- nyien, hogy ez a látogatás nemcsak csendes beszélge­tést jelent majd, hanem vizsga is lesz a számukra: kíváncsi, kutató szemek vizsgálják majd a portájukat, munkájukat. És nekik jól kell vizs- gázniok: meg kell tölteni a vendége­ket a közös gaz­dálkodás hitével. Nem sokáig kell várniok, mert zúg már a különjáratú autóbusz, megjöt­tek a vendégek. Nemcsak a tsz ve­zetői és tagjai fo­gadják őket, itt van Lőcsei István elvtárs, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályának vezető­je is. A vendégeket Sipos Imre elvtárs, a rétsági járási tanács tsz előadója vezeti. Gyorsan megy az ismerke­dés és mivel az iro­da szűknek bizo­nyul, mert huszon­nyolcán jöttek Rét­ságról, mindjárt indulnak is, látni akarnak a vendé­gek, nem pedig sza­vakból akarják megtudni a Szabad­ság Tsz történetét. A vendégek meg­tudják Kelemen elvtárstól, hogy a Szabadság Tsz az idén 303 mázsa faoldankénti átlag­termést ért el cu­korrépából. Néz­nek egymásra, mintha egymás ar­cáról, szeméből akarnák kiolvasni: Higgyünk-e vagy ne? Nógrád megyé­ben sehol nem volt még ilyen cukor­répa-termés. Az elnök készsé­gesen ad felvilágo­sítást. Elmondja, hogy szerves trá­gyát, műtrágyát szórtak a földbe. Elmondja a talaj- előkészítő munká­latokat a tarlóhán­tástól a középmély­szántáson át a 32 centiméteres mély­szántásig. A gon­dos növényápolást a sarabolástól az egyelésen át a ka­pálásig. Közben az állomásra érünk, ahol hatalmas pi­ramisban vár el­tsz szállításra a cukorrépája. — Ilyen cukor­répából lehet is 303 mázsa termés — ismerik el. Ná­lunk a takarmány- répa sem különb. Bemegyünk az első istállóba. Le­tisztított tehenek kérődzenek a friss almon. — Az állatok jó állapotban vannak — állapítják meg és nézik a táblá­kat: mennyi a tej­hozam? Az istállóátlag 13 —14 liter ... Erre már elismeréssel bólintanak. Tet­szik az is, hogy a tsz bikaneveléssel is foglalkozik és szép jövedelmük van belőle. Az istálló másik felében lovak van­nak. Nóniuszok, kevert lipicaiak. Abent András kü­lön megnéz min­den egyes lovat. Nagy szakértő, de ő sem talál semmi kivetnivalót. Külö­nösen sokáig fi­gyeli a gyönyö­rűen fejlett 9 hó­napos csikót. Ezt egyébként egyi­kük se állja meg dicsérő szó nél­kül. Többen a tehené- landóan azonnali szék munkaegysége pénzt jelent. Nem­utón érdeklőd- csak a tagoknak tu. nek. Azonnal elő- dunk előleget adni, kerül egy munka- de a kölcsöntörlesz- egységkönyv. No- tésre is jut belőle. vemberben 40,8 munkaegység. Nem szavakkal érvelnek a házigazdák, ha­nem számokkal, lemérhető tények­kel. Gonda István 100 000 forintot zott az idén. Figyelem ho­tépelődött, hogy be­lépjen-e vagy se, mint sokan a ven­dégek közül. Tiszta szívvel ajánlja, hogy kövessék a példáját. Krizsanik János- né elvtársnő, a tsz dégeket. Cserni Já- párttitkára búcsúzik nos jegyzetfüzetébe a vendégektől, a tehenésznek závetőlegesen 29 ezer forint lesz az évi jövedelme. A sertésgondozó éppen most hajtja ki a disznókat, ma­lacokat. 232 sertése van a tsz-nek. Fej­lett anyakocák, jó húsban lévő süldők, fürge malacok. Téli élelmezésük is biz­tosítva van. mert két 20 köbméteres silógödörbe zöldlu­cernát, tököt és ta­karmányrépát silóz­tak. Itt van az új sertésistálló is. Szép tágas, nagy épület. A telt magtár kö­vetkezik. A Szabad­ság Tsz minden kö­telezettségének ele­get tett már, a mag­tár mégis gazdag. És milyen tisztaság, rend van minde­nütt! A vendégek a kertészet után ér­deklődnek. — Ez a tsz nyári kasszája — mondja Kelemen elvtárs —, tavasztól őszig ál­egyre több adat ke­rül. Ha néhol pár hoz- percre megállunk, már számol és ma­gyaráz a társainak. Hallgatnak rá. A sok nézegetés­ben, hosszú járká- lásban megéhezett a vendég és a ven­déglátó is. Ebéd közben figyelmesen hallgatják Kelemen elvtársat. A tsz tör­ténetét mondja. 1949-ben alakult a Szabadság Tsz. Ak­kor 11 tagja volt, 1 lovuk és 75 hold földjük. A tsz va­gyona 750 000 forint volt. Ma két és fél millió forint a tsz vagyona, szép az ál­latállománya. gépei vannak. Tömpe Károly növénytermesztő brigádvezető arról beszél, hogyan élt pár hold földjén és milyen a mai élete. Két disznója hízik, pedig egyet már ölt. Terménye elég a hizlalásra, búzája is elegendő. nincsen gondja. Belépése előtt ő is éppen úgy Szabadság Tsz ne­vében. Arra kéri őket: mondják el otthon, hogy mit láttak nálunk és kövessék is a pél­dánkat. Kívánom, hogy szívleljék meg és hasznosítsák az itt látottakat, hogy nemsokára mi is mehessünk az elv­társak által alapí­tott tsz-be hasznos tapasztalatcserére. A vendégek ne­vében Cserni János elvtárs válaszolt: Kíváncsisággal jöt­tünk és őszintén megvallom. hogy nem is gondoltunk arra, hogy ennyi mindent találunk itt. Megelégedett ta­gokkal beszélget­tünk. szép eredmé­nyeket láttunk. El­gondolkoztat ez bennünket... Rá­bólintanak a töb­biek is, aztán bú­csúzni kezdenek. Amikor jöttek, még ismeretlenek, idege­nek voltak, most barátokként távoz­nak. Molnár Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents